A reklám helye

.
Te vagy a hunyó, Kedves Olvasóm !?

Amint azt már jó régen emlegettem, “ingyenesen” használom a WP blogszolgáltatását. De mint tudjuk, mindennek ára van. Így vagy úgy. Jelen esetben a reklámokat kell tűrni. (Amiket elsősorban azért utálok teljes szívemből, mert egyik részük gügye, másik részük bárgyú – a potenciális vásárlóra kis hülye gyerekként tekintenek, és mindent elkövetnek, hogy azzá is váljék. Elvétve akad frappáns, partnerként megszólító.)

Másság

A “más, mint a többi” érzése kicsiny gyermekkoromtól végigkísért eddigi életem során. Bár talán pontosabb lenne a kívülállóság kifejezés. Másnak lenni, kívülállónak lenni egyszerre áldás és átok is. Erről kéne majd egyszer kicsit hosszasabban mesélnem néked, Kedves Olvasóm. Most csak annyit, hogy mire megszabadulhattam volna ettől az érzéstől, a magyarországi politika jóvoltából a 2002-ben, majd azóta folyamatosan tapasztalt elfajulások újra megerősítették, sőt továbbfejlesztették bennem: idegen vagyok abban az országban, ahova születtem. Vagy inkább: nekem idegenné vált az ország. Lehetséges, hogy mindig is az volt, csak korábban a fiatal szem homályossága miatt nem vettem észre.

Szendvics

Különös mókamester az élet: épp úgy adódott, hogy két kedves barátom a sárgolyóbisnak (aka: Föld/Globe) ellentétes pontján van. Ez azt is jelenti, hogy épp talppal vannak “szemben” egymással. Lelki szemeim előtt megjelenik e két barátom, ahogy a golyóbison állnak .

Ha jól számolom az időeltolódás alapján a dolgokat. És ha igen, akkor én épp középen vagyok. (Csak sajnos még mindig nem a szabadon választott, hanem a születésileg rám kényszerített oldalán a golyóbisnak.)

Blogdolgok 2013

The WordPress.com stats helper monkeys prepared a 2013 annual report for this blog.

Here’s an excerpt:

The concert hall at the Sydney Opera House holds 2,700 people. This blog was viewed about 10,000 times in 2013. If it were a concert at Sydney Opera House, it would take about 4 sold-out performances for that many people to see it.

Click here to see the complete report.

Orbán? Királyság!

A véletlen játéka?

Mint előzőleg említettem, nemrégiben fedeztem fel a WorpPress (WP) jóvoltából a blogomban landoló “e-szórólapokat”, a WP-reklámokat.

Egy újabbat felfedezve, kezd olyan gyanú ébredezni bennem, hogy ezek a reklámok talán mégse teljesen véletlenszerűek, legalábbis ami a tematikát illeti. Talán, ha megmutatom Néked, Kedves Olvasóm, hogy mit találtam az Orbán beteg? c. postom alatt, esetleg Te is osztozol e gyanúmban:

—————————-
Orbán & WP reklám

Azt hiszem, Orbán Viktor és az “Alapíts királyságot” nevű játék e-szórólapjának kapcsolata a “no komment” kategóriába tartozik. Így most – kivételesen – nem is szaporítom a szót.

Pedig tudnám

————————- FOOT ———————

Megjegyzések:
(a) királyság (szleng)= (Királyságos) Nagyon jó dolog, esemény; bejövős dolog.
—–Lásd még: császárság | kingség | rajság | zsír
—–Szlengszótár, http://www.hogymondom.hu/showslang.php?slang=kir%C3%A1lys%C3%A1g

————–

Kapcsolódó postok:

• MSZP és reklám
• Orbán beteg?
• Férfidolgok: szex és politika

MSZP és reklám

Ha kacaj, legyen egészen az.

Tudjuk, mindennek ára van. Az ingyenességnek is. Korábban talán már említettem, de ha nem, újra jelzem: e blogom a WordPress (WP) ingyenes szolgáltatásának köszönhetően létezhet. Ritkán közelítem meg a blogomat “kívülről”, mint amilyen pl. egy Google keresés találati listája. Egy ilyen “önlátogatásom” alkalmából,  nemrég vettem észre, hogy milyen árat kell fizetnem: blogomban reklám tűnik fel. Azóta párszor “teszteltem” a jelenséget, és valószínűleg véletlenszerűen bukkan fel itt-ott egy-egy reklám, postok között, ill. egy-egy post végén. Nem mindig, és nem mindenhol, csak hébe-hóba  (pontosabban: olykor-olykor), és hol itt, hol nem. (Mesebeli: hol volt, hol nem.)

Én ezt megértem, tolerálom, hiszen a WP sem élhet a semmiből. Neki is pénzbe kerül minden. Ami megértésemet növeli: a reklámok (amikbe eddig botlottam magamnál), nem agresszívek, nem nyomják el magát a blogot, se a postokat. Vagyis diszkrétek. (Tudnék ellenpéldát mondani, nem egyet.) Ha nagyon zavarna, némi fizetségért cserébe a WP reklám-mentesítene. Korábban nézegettem a tarifákat, akkor nem tűnt vészesnek szerény anyagi helyzetemhez képest. Se. Bár inkább majd előbb szabadságot vásárolok a WP-től: hogy a blogom megjelenését szabadabban tudjam saját kedvemre formálni.

Nem tudom, Kedves Olvasóm, Neked milyen típusú találkozásaid vannak a blogomban landoló reklámokkal, eltérők-e vajon a saját tapasztalataimtól? Alkalomadtán jelezhetnéd felém. Mindenesetre ezúton is kijelentem, hogy a reklámokhoz amúgy semmi közöm, befolyásolni, hogy hol, mikor és mi jelenjék meg, nem áll módomban. Pusztán pénzügyi kapcsolat. (Ismétlem: én cserébe azt kapom, hogy a WP számára nem kell fizetnem, hogy itt e blogomba írogathassak.) Csak remélni merem, hogy blogom szellemiségétől (már amennyiben van neki) nem idegenek.

E reményemet támasztja alá, hogy a minap az egyik postom alatt egy olyan reklámra (pontosabban és főleg magyarul: a bannerére) bukkantam, amely tökéletes összhangban van a cikk mondanivalójával: a móka és kacagás magasabb szintjére emelheti az arra fogékony olvasókat. És mert az ilyen jelenség csak a pillanatnak szól, mindjárt meg is örökítettem, és e postom keretében adom át az e-világnak:

MSZP & WP reklám

Ha jól sejtem, a képen egy szurikáta némileg stilizált képe látható. Arra is felhívom a figyelmedet, Kedves Olvasóm, hogy a “ZOO” állatkertet jelent. Egyébként azt is csak sejtem (a rengeteg eszemmel), hogy valamilyen (talán online?) játékra csábítana a reklám, ha játékos hajlamaim lennének.  Én  inkább állatkedvelő vagyok, szívesen tanulmányoznám a szurikáták életét. A világnak egy Magyarországtól jó messze eső tájékán.  Mégis csak szívesebben kacagnék velük, rajtuk, mint Magyarországon pl. az MSZP-seken.

A reklámok persze nem annyira nekem, mint inkább erre tévedő olvasóimnak szólnak. Ha nem is érdekel túlzottan, Kedves Olvasóm, arra kérlek, hogy esetleg egy, a reklámra nyomott klikkel “fizess” azért, hogy a WP minél tovább tudja e ingyenes szolgáltatását nyújtani. Így közvetve, de mégis az én blogomat (is) támogatod.

Köszönöm.
————————- FOOT ———————

Források:

(1) A pénzes zsák képének forrása: http://www.wpclipart.com/money/bag_of_money.png.html

————–

Kapcsolódó postok:

• Önkielégítés

Holnap honlap

Belülről

Most veszem csak észre, hogy mi, magyar nyelvűek, egy eredeti gyári hibát is kapunk a WordPress szolgáltatói csomagjában. És Te sem szólhattál, Kedves Olvasóm, mert ezt valószínűleg nem láthatod, csak ha netán van  WP regisztrációd, és be is vagy jelentkezve, és van WP blogod, és azon magyar nyelvi olvasói felületet állítottál be, és a Meta Widgetet a blogodon megjeleníted valahol. Ennyi feltétel egyidejű teljesülésének kicsi az esélye Nálad, Kedves Olvasóm. Ezért én most mindenesetre kicsit “kibeszélem” a WP-t, hogy újabb adalékot kaphass a WP blogger-élet nehézségeiről.

Kívülről

Ez esetben (is) tehetetlen a blogger, mert ezeket a linkeket, nevükkel, az akármilyen nyelvűre fordítottal együtt, a WP készen adja, csak a linkcsoport fejlécének nevét engedik a bloggazda hatáskörébe. Így lett nálam: “Technikai dolgok“. Merthogy azok.

Így aztán a “Honlap Adminisztráció” helyett be kell érnünk a “Holnap Adminisztráció” megnevezéssel. Végül is nem nagy különbség: csak két betű van felcserélve.

Angol eredeti (belső)

Mivel a “Holnap Adminisztráció” is értelmes jelentéssel bír, elmélázhatnánk azon, hogy mit is kezdhetnénk vele. Nagyon kezdő bloggert akár meg is téveszthet. Gondolhatja, hogy ráérős, halogatós bloggereknek való funkció az “ej, ráérünk arra még” jegyében.

Egyértelmű a fordítási/gépelési hiba, ha az angol eredetivel összevetjük: “Site Admin“. A “Site” és a “Honlap” jelentése se igen fedi egymást, de hát a magyar az angol nyelv tömörségével nem vetekedhet. Nehéz az angol (különösen internetes, informatikai) kifejezéseknek magyar megfelelőket találni.

Nos, Kedves Olvasóm, ennyit erről. Mára.

Holnap is lesz honlap.

Levéltitok

Mindig van első. Különösen, ha az ember – mint a magamfajta – kellően elégedetlen, nyughatatlan, és mindig valami újat akar. Ez a postom most pl. az első, amely egyik felhőről a másikra utazik, mire hozzád ér, Kedves Olvasóm.

Rég nem indultam új csapásokon a WP titkok dzsungelében. Végül is az eddig felfedezett lehetőségekkel (pontosabban korlátokkal) tűrhetően sikerült kompromisszumokat kötnöm. Ám most utánanéztem, hogy konkrétan mi is az a “post by email” lehetőség. És arra gondoltam, kipróbálom. Hátha lesz olyan eset, amikor kivételesen pár mondatban is el tudom mondani a lényeget. Nekem is gyorsulnom kellene kicsit az idővel együtt az írás tekintetében is, és gyorsan, röviden egy-egy infót, véleményt megosztani Véled, Kedves Olvasóm. Hogy gyakrabban találkozhassunk Ám ahogy az törvényszerű, a gyorsaság a minőség rovására fog menni. De mit lehet tenni, muszáj gyorsulni ezzel az egyre őrültebb világgal. (Ki lehetne még persze szállni is…)

És az adott levelezőrendszer újabb korlátokat jelent. A WP és a levelező eszköztára halmazainak csak egy része közös. Vagy hasonló. Nem beszélve a kompatibilitásról: ahogyan emailben látom, és mire a WP-be ér, ott jó esetben kicsit, rosszabb esetben egészen másképp néz majd ki. Tehát ezen a módon még kevésbé élhetem ki perfekcionista hajlamomat, mint a WP felületén. Pedig hát ott sincs Kánaán.

Pl. itt, ahol írom ezt, még sorkizárás sincs. Pedig az nekem mániám. Ahogy elnézem, a képlinkekkel is probléma lesz. A képet pl. innen szeretném behuzalozni: http://otir.wordpress.com/2012/01/19/do-not-get-on-your-email-before-breakfast/ De attól tartok, jó, ha sima linkként átutazik a felhőkön (ez a felhődolog már régóta csípi a csőrömet, talán tudok majd erről is kicsit verbálpettingelni valamikor).

Vagy ott van (vagy nincs) pl. a végső menedék, a HTML (forrás) szerkesztésének lehetősége, amivel mégis lehet egy kis finomhangolással közelíteni a formát a vágyaim szerintihez.

A megoldás az lesz, Kedves Olvasóm, hogy valószínűleg egy alapformázott, rövid szöveges postot tudok emailben a WP-re küldeni, és legfeljebb később majd helyrepofozom a WP felületen. Ha lesz rá időm.

Kicsit aggódva, kicsit izgulva dobom e levelet a felhők hátára – célba ér-e, és mi lesz belőle?
Meglátjuk.

(Az lenne csak a móka, ha a felhők hátán kicsit eltévedne e levél, és valaki más blogjában landolna a post, hehe.)

________________________________________________

[Frissítés: 2012.07.09.]Valószínűleg előbb láthattad, mint én, Kedves Olvasóm: sikerült. A levelezőrendszerből a internet felhőin át végül a WP  blogomban sikeresen landolt a fenti postom. És ráadásul alapvetően nem is esett át különösebb metamorfózison, igaz, nem is volt benne semmilyen különleges formázás. A képet utólag behuzaloztam, és szemléltetésül a gyorsaság és minőség viszonyát – a felhőkön át érkezett, és az utólag helyben (WP-ben) kicsit helyrepofozott forma:

Ilyen volt

Ilyen lett

Mindazonáltal, valószínűleg alkalmazni fogom a gyorsposztolásnak e felhők között utaztatott formáját. Is.

Mit szólsz, Kedves Olvasóm, most sikerült abszolút politikamentes postot alkotnom. Bizonyítékul, hogy a magyar politika mocsarán kívül is van élet. Még.

Hol hányjak?

Nem, Kedves Olvasom, én nem megyek sehova, maradok itt, ahova 2010 áprilisa óta e-migráltam, a világ szabadabb felén – amíg csak a világ a Magyar Ugaron túli, eddig fejlettebbnek vélt része  engedi. Bár az amint a  SOPA/PIPA és ACTA rémképei mutatják, úgy tűnik, hogy nem csak az USA, hanem a világ többi, eddig a demokrácia magasabb iskoláit végzett országa is vissza óhajt süllyedni olyan országok szintjére, ahol a demokráciát csak szóvirágnak használják, de valójában a demokrácia álruhájában echte kis diktatúrát építenek, hagynak építeni.

Határaim

Igen, Kedves Olvasóm, nekem is vannak határaim. Tűréshatáraim.

Lassan egy éve már, hogy az Amerikai Népszava (AN) lehetőséget adott arra, hogy “mezítlábas” bloggerek, amolyan (elvileg) “örömírók” (bármiféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül) felkerülhessenek az AN nyitóoldalára. Pontosabban: kölcsönösségi alapon: ezek a bloggerek írásaikkal hozzájárulhatnak az Amerikai Népszava Online látogatottságához, miközben a saját virtuális grafomán hajlamaikat is kiélhetik és az AN segítségével megnövelt eséllyel maguk is nagyobb olvasottságra tehetnek szert. Hiszen a bloggerek nem maguknak írogatnak, hanem hogy minél több emberhez eljussanak a gondolataik.

Én – eléggé el nem ítélhető módon – abba a téveszmébe ringattam magam, hogy az AN bloggerei – csak úgy, mint olvasó- és kommentelő tábora valamiféle közösséget alkothatnak. Nem is tudom, Kedves Olvasóm, hogy a 2002 óta a “ballibes”, “demokrata” körökben szerzett nyolc éves tapasztalataim alapján miért is támadhatott bennem ez az illúzió. De hát az ember már csak ilyen balga: a lelke reménykedik még akkor is, ha értelme már semmilyen észérvvel nem tudja támogatni. Nemde, Kedves Olvasóm?