eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: bank

Bank vs dyslexia

Customer Service DyslexiaEredetileg csak a bank mobilapplikációjának működéséhez szükséges (hw/sw) Követelmény(ek)re és az Engedélyekre voltam kíváncsi a Google játszóterén, lássuk mit akar a bank rám kényszeríteni. És ha már ott jártam, belekukkantottam a kommentcsóvába is; tanulságos lehet, hogy mennyi problémát jeleznek az ügyfelek, és a bank ezekre hogyan reagál. Mit mondjak: több, mint tanulságos.
(Előre bocsájtom, hogy szándékosan nem adok meg pontos linket az app oldalára, ill. a képeken is kitakartam a bank nevét, mert még jól beperelne hitelrontásért. Hiába maga a banki termék, ill. ügyfélkezelés a leghitelesebb hitelrontás, de egy bankkal szemben nem lenne esélyem, úgy hiszem. Amúgy elég netjártas és ügyes netpolgár az implicit infók alapján is rálelhet, de hát én abban, ugye, ártatlan vagyok.)
Annak azért örülök, hogy a bankom nyíltan is felvállalja, hogy diszlexiás dolgozókat alkalmaz, teljesen publikus felületen:GooglePlay_comments_dyslexia_time
Ez annyira lenyűgöző, hogy érdemes szövegesen is ideidézni:
Ügyfél kommentje:

2020. augusztus 3.
Használhatatlan annyira lassú. Folyamatosan hibaüzeneteket küld. A nem teljesült megbízások nem törölhetők a rendszerből pl. érdekmúlás miatt. A ****-nél ezt képtelenek megoldani. Nagyon gyenge alkalmazás. Ma ez már elfogadhatatlan. Megoldás a bankváltás!”

Bank “válasza”:

2019. január 7.
Nagyon örülünk, hogy elnyerte tetszését az alkalmazás. Üdvözlettel: **** Bank”

Az ügyfél kommentjének és a bank válaszának dátumát összevetve újabb kérdések merülnek fel:

  1. “Banki humán robotmunkásoknak” az a feladatuk, hogy korábbi “válaszok” közül véletlenszerűen másoljanak át új ügyfél-kommentekhez “új válaszokat”? Így ez esetben sem szükséges a dolgozó olvasási-szövegértési képessége. (Több ideje marad munkaidőben mobilkütyüzni: fészelni, instázni, csetelni, posztolni, stb.)
  2. A bank robot-algoritmusa (aka AI “mesterséges intelligencia”) végzi ugyanezt? Ha nem véletlenszerűség a működési elv, hanem “intelligens” szövegelemzés, akkor ez esetben még felvetődhet az algoritmusokat készítő szoftveresek trehány munkavégzése is, elvégre nekik is kell munkaidőben fészelni, instázni, stb.
  3. A Google játszóterének “intelligens” algoritmusai kutyulják össze-vissza a kommenteket és az eredetileg hozzájuk tartozó válaszokat? Elvégre a Google fejlesztői is csak “dolgozók”, akiknek szintén kell munkaidőben fészelni, instázni, stb. Ámbár az ő fizetésük vélhetően kevésbé teszi indokolttá a “kinek kell az a sok munka ennyi pénzért” attitűdöt. De a bank ekkor se mentesíthető: kellene látnia a komment-válasz folyam katyvaszát. Feltéve persze, ha nem humán ill. mesterséges robotokra van bízva a felület oly módon, hogy azt nem is kell nézniük/olvasgatniuk/elemezniük, hanem látatlanban generálnak “válaszokat” egyik vagy másik kommenthez, ráadásul utóbbiakat is csak véletlenszerűen kiválasztva. Ezt a hiedelmemet az is erősíti, hogy komoly, konkrét problémákat jelző kommentek lazán válasz nélkül maradnak 1-1 “megválaszolt” között.
  4. Esetleg a banki (humán-, ill. szoftver-) robotok időutazók, és ide-oda ugrálnak az időben, ki tudja milyen elv alapján?
  5. Több ötletem nincs. Egyelőre.

Nem kell különösebben kutakodni ahhoz, hogy lássuk: nem egyszeri vagy nagy ritkán előforduló botlásról van szó, hanem rendszeresnek mondhatóról. Néhány további példa az “időutazásra”, melyek szinte rögtön a szemem elé kerültek:

Ügyfél / Bank: 2020.10.06 / 2020.01.08

GooglePlay_comments_time_


Ügyfél / Bank: 2020.09.16 / 2019.10.02GooglePlay_comments_time
Ügyfél / Bank: 2020.06.24 / 2016.03.11GooglePlay_comments_time
Azért lehet ezt még fokozni, azaz hab a tortán:
GooglePlay_comments_osztjonapot
Ez a “válasz” szerintem ezt jelenti: kritikádat, panaszodat ki nem sz@rja le. Nekünk nem vagy fontos, van elég ügyfelünk, te nem számítasz, mehetsz másik bankhoz, oszt jó napot.

Még hogy “tetszés“. Egy program (applikáció, szoftver) nem cipő, hogy eléggé számítson, hogy tetszik-e (színe, formája), bár annál is az elsődleges szempont mégis az, hogy egyáltalán járni lehessen benne. Persze itt is bejátszhat a banki diszlexia: a szövegből (ha egyáltalán elolvasták) nem fogják fel, hogy működési, funkcionális, és igen, ügyfélkezelési problémákról szól, nem pedig pl. a programfelület díszítő elemeiről.

Azt még el lehetne fogadni, hogy nincs elég erőforrásuk a gyorsan szaporodó kommentek (mindegyikére és érdemben) válaszolni, ill. arról nem tehetnek, ha mégis a Google “intelligenciája” kutyválja össze a válaszokat, dátumokat. De akkor valami infót erről is oda kéne rakni a játszótér app oldalára, és talán meg is lehetne fogalmazni úgy, hogy az ne legyen (olyan nagyon) égő a bankra, se Google Őfelségére. Persze ha ennyire nem győzik a melót, akkor talán nem kéne új ás újabb ügyfelekre kivetni a hálójukat. No de persze, a pénzü(n)k az naná hogy kell nekik. Addig is, amíg tűrjük/bírjuk a bank packázásait.

A fenti anomáliák tükrében az információhiányos, marketinges frázisok pufogtatása nem hogy nevetséges, de hiteltelen is:

“ÚJDONSÁGOK
Figyelem, figyelem! A mobilalkalmazás még jobb lett! Folyamatosan azon dolgozunk, hogy a legjobb banki élményt nyújtsuk, és a visszajelzéseket is figyelembe véve most(*) frissítettük az appot. Fedezze fel az újdonságokat:
• Utaljon különböző devizanemekben a Devizautalás menüben!
• (**)A Díjnet már elérhető a *** Bank Mobilalkalmazásból is! Egyszerűen kezelheti számláit: Kapcsolja díjnet felhasználóját a mobilalkalmazáshoz, majd fizesse számláit akár értéknaposan is.
• (***) Kisebb fejlesztések is történtek.”
  • (*) A “most” szócskának csak úgy lenne értelme, ha biztosan tudnánk, hogy ez mikorra vonatkozik (mikori a banki bejegyzés frissítésének dátuma), hiszen ha most (2020.10.07. 16:06:42) nézem az oldalt, akkor alul a “További információ” (lényegi) szakaszban a “Frissítve” adat 2020.06.23.-t mutat, ami a fenti komment és válasz anomáliákat is tekintve, erősen kérdésessé teszi a “most” szó banki értelmezését. Bár így sablonmondatként minden időpillanatra érvényes, még akkor is, ha jó ideje nincs is semmilyen app-frissítés, és nem kell folyton aktualizálni mondjuk egy “utolsó frissítés dátuma” adatot. (Kinek kell az a sok munka. Bár egy egyszerű szöveggeneráló algoritmussal alig lenne vele teendő, csak a dátum-paramétert kellene megadni, vagy még azt se, mert az aktuális timestamp-et a programnyelvek automatikusan bele tudják rakni pl. egy beépített függvényhívással (function).)laughingMan
  • (**) A Díjnetről szó esik a fenti 2020.06.24-i kommentben, amire a bank 2016.03.11-én (tehát a múltban!) válaszolt
  • (***) A “kisebb” információtartalmát talán nem is kell ecsetelnem.


Mit mondjak, talán a banki élménynek mégis részesei lehetünk: annyira nevetséges ez az egész, hogy akár halálra is röhöghetjük magunkat.

————————- FOOT ———————

Források:(1)

  1. https://en.wikipedia.org/wiki/Payment_Services_Directive – Wikipedia: Payment Services Directive (PSD2, Directive (EU) 2015/2366)
  2. https://en.wikipedia.org/wiki/Strong_customer_authentication – Wikipedia: Strong customer authentication (SCA)
————–

Kép(ek)/videó(k) forráshelye(i):(a)

————–

Kapcsolódó posztok:(a)

————–

Megjegyzések:(a)

  • Általában igaz, hogy a megadott (különösen a Wikipedia) források közül az angol nyelvűek tartalmaznak átfogóbb, pontosabb, gazdagabb infókat, így aki elég jól ért angolul, azoknak érdemesebb azokba beleolvasgatni. A többiek pedig fejlesszék szorgosan angol nyelvtudásukat. Ez érvényes lehet német, spanyol, francia nyelvekre is. Különösen, ha nincs is az adott Wikipedia oldalnak magyar nyelvű megfelelője.
  • A fent hivatkozott weboldalak (, képek, videók) a cikk írása idején elérhetők voltak. Ha ez később nem így lenne, “halott” linkekért felelősséget nem tudok vállalni – rajtam kívülálló okokból kifolyólag. Ha egy videó/kép/cikk kedves a szívednek, jobb, ha mindjárt le is töltöd magadnak (csak magánhasználatra!), ki tudja mikor fog eltűnni a feltöltőnek, a szolgáltatónak, az e-Diktátoroknak köszönhetően.

Bank vs operációs rendszer

customerServiceDyslexia

Rövid verzió:
   Banki “tudástár”:  Android OS ≡ iOS

A hosszabb:

Amint említettem már, a bankom explicite is diktátorrá vált azáltal, hogy ezentúl kényszeríti ügyfeleit mobilapplikációjának használatára, azaz (új) okostelefon, mobilnet, ill. angol nyelv vásárlására, ill. tanulására – ha a jövőben szeretne interneten bankkártyával vásárolni. És teszi ezt az erős ügyfélhitelesítés elve ürügyén, az Európai Unióra kenve a dolgot (PSD2 irányelv)

Amint azt is jeleztem, hogy ezzel betelt a pohár, amibe a bank már éveg óta szorgosan töltögetett. Így hát felvettem a kesztyűt és elkezdtem a bankot “macerálni” (ha harc, hát legyen harc), azaz sorban tettem/teszem fel neki a mobilapplikációjával kapcsolatos kérdéseimet, amelyekre a honlapjukon és a Google játszóterén (aka Googleplay) a mobilapp weblapján választ egyáltalán nem, ill. ellentmondásos “infókat” találok. Az ügyfélszolgálatosoknak ezekre már csípőből kellene vágniuk a választ, pláne, ha diktátumot alkalmaznak ez ügyben. A kíváncsiság is ösztökél, hogy vajh mennyire vannak tisztában azzal, amit az ügyfélre akarnak kényszeríteni. Korábbi eseteim alapján nem fűzök reményeket a megfelelő, korrekt, kompetens válaszokhoz (de hát ki tudja, talán történhetnek csodák a banki ügyfélkezelésben).

Egyik sarkalatos kérdés az Android op.rendszer szükséges verziója, és a legellentmondásosabb “infókat” épp ezzel kapcsolatban találok a bank felületein. Ezért hát nekik szegeztem a kérdést (internetbankos felületen):

“T. Bank! Kérem tájékoztatásukat, hogy a *** Bank Mobilalkalmazás az Android OS pontosan milyen verziójával tud működni?
Köszönöm.
**** ****
2020.09.22″


Amikor megkaptam a “válaszukat” (emailben, mert az internetbankjuk csak az ügyfél->bank irányban alkalmas a “kommunikációra”), dobtam egy hátast a röhögéstől:

“Köszönjük, hogy hozzánk fordult kérdésével.
Megkeresésére válaszolva tájékoztatni szeretnénk, hogy iOS 9.0 operációs rendszerrel vagy annál magasabbal működik a *** Bank Mobilalkalmazás !
(2020.09.27)”

laugh
Tehát a bank saját mobilapplikációjukkal kapcsolatos ismeretei szerint: az Android OS azonos az iOS-sel.

Amúgy nem, (már) nem lepett meg, hogy a bank ügyfélszolgálatosai a minimális informatikai tájékozottsággal se rendelkeznek. Bár azon kissé meg lehet hökkenni, hogy ezek az alkalmazottak általában abból a fiatal korosztályból valók, akik már az anyatejjel szívják magukba a mobilkütyük ismeretét / használatát, szinte már újfajta végtagokként nőnek hozzájuk. Az lenne a minimális ismeret, hogy a mobilkütyük világa két fő operációs rendszer (e-diktátor) “felségterületére” oszlik: az egyik a kicsit zártkörű Android (Google), a másik a teljesen zártkörű iOS (Apple). A harmadik, a Windows elenyésző és kihalóban van (mobilkütyük esetében). (A Wikipédia szerint léteznek még egyéb apró-cseprő, ill. abbahagyott MOS-ek (Mobile Operating System) is.)

Egyik kedves családtagom, akinek szintén van bőséges tapasztalata a hozzá nem értő, tudatlan, diszlexiás ügyfélszolgálatos dolgozókkal, rögtön mondta, hogy én rontottam el a dolgot azzal, hogy nem szájbarágósan fogalmaztam, azaz Android OS helyett Android operációs rendszert kellett volna írnom. No de hát ezeknek a mobilhoz nőtt, rövidítésekkel kommunikáló korosztálynak annyit azért illene tudnia, hogy OS = Operating System = operációs rendszer. Hiszen magyar rövidítésével (OR) én még sehol se találkoztam. De hogy az Android OS -t valaki iOS-nek “fordítja”, az az e-idők legnevetségesebb esete.

Android_robotÍrhattam volna még nekik az operációs rendszer helyett a platformot is, de azzal talán még jobban összezavartam volna szegény ügyfélszolgálatost. Hiszen a platform sokkal általánosabb fogalom – még azt is hihette volna, hogy az Android platformon egy politikai pártot értek.

Másrészt, ha egyszer a banki diktátum az angol nyelv ismeretére is kiterjed, akkor az a minimum, hogy az “OS=Operating System” fogalmat angol néven is ismerik a bank dolgozói.

Persze – szintén a korábbi tapasztalatok alapján – lehetne “jóhiszeműen” arra is gondolni, hogy az ügyfélszolgálatos azon szolgáltatói elv alapján dolgozik, hogy az ügyfél csakis csonthülye lehet, aki nemhogy a választ, de még azt se tudja, mit kérdez, ezért ő a hülye ügyfél helyett okosan “kitalálja”, “korrigálja” a kérdést.

Rosszhiszeműen arra is gondolhatnók, hogy mivel az ügyfélszolgálatos az Android verziószámára nem tudta a választ, hát gondolt egyet, és az iOS-re adta a “választ”, mert arra valami csoda folytán tudta. Hogy a hülye ügyfél nem azt kérdezte, azt ugyan ki nem sz@rja le. Oszt jó napot.

Vagy: a mai fiatal dolgozók még munkájuk közben is a mobiljukhoz vannak nőve, így az ügyfélszolgálatos csak fél szemmel, szelektíven pillantott rá az egy egyszerű mondatból álló kérdésre, és az Android szó nem, csak az OS jutott el a megosztott tudatáig, mert figyelme nagyobbik része a fészen, instán, messengeren, stb. “osztozott”: csetelt, postolt mindenféle trendi, a munkához közesincs témákban. (Már ha lehet egyáltalán témákról beszélni ezeken a pár másodperces felületeken.) És ez esetben is mondható, hogy az ügyfelet, (és a munkát, a tudást) meg ki nem sz@rja le.

Ám manapság már arra is gondolhatunk, hogy nem élő, HI (Human Intelligence=”emberi intelligencia“), hanem AI (“Artificial Intelligence” = “mesterséges intelligencia“), azaz programozott robot-algoritmusok vannak a “vonal másik végén”, amiknek a fejlesztői is kissé slendriánul végzik a munkájukat (hiszen miért pont ők dolgoznának rendesen, nekik is nyilván van fészük, instájuk, stb., és különben is kinek kell az a sok munka – ennyi pénzért). Ámbár, ahogy állnak az ügyfélszolgálatok, ott a humán intelligenciát nem nehéz mesterségessel kissé feljebb tornázni.

Az talán nem is említésre méltó, hogy a “Köszönjük, hogy hozzánk fordult kérdésével.” udvariassági sablonmondat mekkora baromság, hiszen ha egy konkrét bank konkrét szolgáltatásával kapcsolatos konkrét kérdésem van, nyilván nem teszem azt fel pl. a sarki fűszeresnek. És fordítva: pl. egy vonatmenetrend felől se érdeklődöm a bank ügyfélszolgálatán. Bár lehet, hogy a sablonmondatot akkor is bemásolja a dolgozó(HI) vagy az automatikus levélgenerátor(AI). Kíváncsiságból ki kéne próbálni…

Az is bagatell a fő vonulathoz képest, hogy a bank elektronikus(!) ügyfélszolgálatának öt(!) napra volt szüksége ahhoz, hogy ezt a bődületesen rossz “választ” megadja.

A tájékoztatni szeretnénk túlfinomkodás is értelmetlen, hiszen már iskolában is tanították (persze ma már ki tudja?), hogy ha valamit épp csinálunk, akkor azt már nem szeretnénk tenni, hanem tesszük. A helyes fogalmazás: “tájékoztatjuk”, és ettől még nem udvariatlan. Pláne, hogy a legnagyobb udvariatlanságot, hogy nem a kérdésre válaszolnak, nem is érzékelik.

Nyilván a banknak (általában: a szolgáltatóknak) se érdeke, hogy olvasni tudó, hozzáértő, tudásvággyal rendelkező, munkájukra figyelő, (egyáltalán: dolgozó) alkalmazottakat fizessen – az interneten egy karikatúránál található elv alapján:

“Good customer service is rare. When something is rare, it is valuable. When something is valuable, it is expensive. Bad customer service is our way of helping our customers save money!” (Randy Glasbergen)

“A jó ügyfélszolgálat ritka. Ha valami ritka, akkor az értékes. Ha valami értékes, akkor az drága. Mi a rossz ügyfélszolgálatunkkal segítjük az ügyfeleinket, hogy pénzt spórolhassanak.”


Ezt a hitvallást talán ki is függeszthetnék a bankfiókokban, irodáikban, honlapjaikon. Így lenne fair.

Ámbár a legolcsóbb az lenne, ha egyáltalán nem tartanának fenn ügyfélszolgálatot.

De hát az meg ugyebár nem “komilfó”.

————————- FOOT ———————

Források:(1)

  1. https://en.wikipedia.org/wiki/Payment_Services_Directive – Wikipedia: Payment Services Directive (PSD2, Directive (EU) 2015/2366)
  2. https://en.wikipedia.org/wiki/Strong_customer_authentication – Wikipedia: Strong customer authentication (SCA)
  3. https://en.wikipedia.org/wiki/Mobile_operating_system – Wikipedia: Mobile operating system
  4. https://en.wikipedia.org/wiki/Android_(operating_system) – Wikipedia: Android
  5. https://en.wikipedia.org/wiki/IOS – Wikipedia: iOS
  6. https://www.glasbergen.com/gallery-search/?tag=customer%25service – Cartoonist Randy Glasbergen; itt meg lehet találni az idézethez tartozó karikatúrát. Az igen komoly szerzői jogi passzusok (FBI, 50000 dolláros büntetések) között csak a képekre (karikatúrákra) vonatkozóan találok tudnivalókat, de az egyes weboldalak linkjének használatára, ill. szöveges idézetekre nem. Hacsak nem értek félre valamit. Különben kopogtathat az FBI.
————–

Kép(ek)/videó(k) forráshelye(i):(a)

————–

Kapcsolódó posztok:(a)

————–

Megjegyzések:(a)

  • Általában igaz, hogy a megadott (különösen a Wikipedia) források közül az angol nyelvűek tartalmaznak átfogóbb, pontosabb, gazdagabb infókat, így aki elég jól ért angolul, azoknak érdemesebb azokba beleolvasgatni. A többiek pedig fejlesszék szorgosan angol nyelvtudásukat. Ez érvényes lehet német, spanyol, francia nyelvekre is. Különösen, ha nincs is az adott Wikipedia oldalnak magyar nyelvű megfelelője.
  • A fent hivatkozott weboldalak (, képek, videók) a cikk írása idején elérhetők voltak. Ha ez később nem így lenne, “halott” linkekért felelősséget nem tudok vállalni – rajtam kívülálló okokból kifolyólag. Ha egy videó/kép/cikk kedves a szívednek, jobb, ha mindjárt le is töltöd magadnak (csak magánhasználatra!), ki tudja mikor fog eltűnni a feltöltőnek, a szolgáltatónak, az e-Diktátoroknak köszönhetően.

Banki szolgáltatás: non plus ultra


A bankom évek óta bosszant csapnivaló ügyfélkezelésével, kesze-kusza, ellentmondásos “információival”, és hibáktól hemzsegő, nehezen átlátható webes felületeivel. Ám most szinte naponta teszi, elsősorban az Európai Uniónak köszönhető erős ügyfélhitelesítést előíró (PSD2)  irányelve alapján megvalósított, az interneten történő bankkártyás vásárlás folyamatának technikai újítása miatt.

Ezt az én bankom nemes egyszerűséggel úgy oldotta meg, hogy kényszeríti az ügyfeleit okostelefon és mobilnet használatára, sőt az angol nyelv ismeretére is. Vagyis diktátumként, választási lehetőség nélkül. Pontosabban “választhatja” azt az ügyfél, hogy nem vásárolhat interneten bankkártyával. (Erről a témakörről egy másik postban részletesen is háborogni fogok.)

A koronát (stílszerűen korunk kórjához) végül az a banki levél tette fel, melyben ez áll:
“Köszönjük, hogy a ***** Bankot választotta és a közelmúltban szerződést kötött a ***** Bank Mobilalkalmazás használatára. Reméljük, hogy minden gördülékenyen és az elvárásainak megfelelően történt.”

Első reakcióm egy nagy kacaj volt, hiszen ez már annyira abszurd (non plus ultra), Eldobom az agyamathogy tovább fokozni a bank hülyeségeit már talán lehetetlen. Ugyanis nem tudok róla, hogy fent nevezett mobilalkalmazásra szerződést kötöttem volna, akár a közel-, akár a régmúltban, sőt ez a jövőben sem áll szándékomban. Így természetesen azt se jelenthetem ki, hogy “minden gördülékenyen és az elvárásaimnak megfelelően történt”, hiszen az elvárásaim között az szerepel, hogy tudtom és közreműködésem nélkül senki, semmilyen szolgáltató ne kössön velem szerződést. Csodálkozásom kifejezése után kértem a banktól a számomra ismeretlen szerződés iratát. Ámbár lehet, hogy ha a bank úgy gondolja, hogy tudtomon kívül köthet velem szerződést, akkor nyilván a szerződés iratához sincs semmi közöm. Még nem jött válasz, elképzelhető, hogy az ügyfélkezelésük hatalmas kuplerájában nehéz eligazodniuk.

Vagy: azóta is próbálják értelmezni a mondataimat. Ugyanis sokszor fordult már elő, hogy a kérdéseimre adott válaszaik az sejttették, mintha a bank ügyfélkapcsolati alkalmazottai diszlexiások lennének. Talán olcsóbb a banknak így, mintha hozzáértő, kvalifikált dolgozókat alkalmaznának ilyen munkakörben (is).

Nos, hát nem is tudom, mit is mondhatnék még. Lehet, hogy az ügyfélre erőszakolt “okos megoldások” olyan irányba “fejlődnek”, ahol az ügyfélre már nincs is szükség (csak a pénzére). Azaz a szolgáltatók már meg se keresik/kérdezik az ügyfelet, hogy akar-e ilyen vagy olyan szolgáltatást (szerződést kötni velük), és a gyanútlan ügyfél csak valamikor, véletlenül, de legkésőbb a kiszámlázott díjakból tudja meg, hogy “szerződést kötött” a közel- vagy a régmúltban. Oszt jó napot.

A hátralévő idő(m)ben már nem akartam volna bankot váltani, pláne, hogy más bankokkal is voltak már afférjaim, és amúgy is elég macerás minden szolgáltatóváltás. De most meginogtam. Ám előbb felkészülök a bankkal folytatandó, várhatóan többmenetes csörtére – halmozott packázásait mégse hagyhatom szó nélkül.

Mert hát “Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette” Folytatás/More . . . »»

Orbán tampon

TamponKedves Olvasóm, így a két ünnep között, amikor az a kivételes eset fordulhat elő velem, hogy nem rohanok sehonnan sehová, át tudtam magam adni néhány fantasztikus élménynek, miközben azért ügyeimet is intézhettem. És az élmény akkor ér valamit, ha megosztjuk  másokkal. Nem igaz, Kedves Olvasóm?

Végtörlesztés(1) ügyében kényelmesen betértem a “bankom” egyik fiókjába. Kellemesen nyugis légkör fogadott, nem túl sok ügyféllel foglalkozott a nem túl sok banki ügyintéző, pontosan, szépen, ahogy a csillag megy… Látszott, hogy ezek az ügyfelek a két ünnep közötti időszakot el se tudják más időtöltéssel képzelni, mint hogy banki ügyeiket intézzék, az egyébként munkaidőszak alatti stressztől mentesen, amikor dolgozó bérrabszolgáknak nem könnyű megoldani, hogy a saját munkaidejüket a banki nyitvatartással egyeztessék.

Számomra régóta különös dolog, hogy szolgáltatók ügyfélszolgálatai (és amúgy a hagyományos üzletek(2) is) olyankor vannak nyitva, amikor minden rendes ügyfél, vásárló épp a munkahelyén igyekszik megkeresni azt a pénzt, amit aztán e szolgáltatókhoz, üzletekbe vihet szabadsága alatt, vagy – ha teheti – a munkaidejéből ellógva. De hát persze, a szolgáltatók és az üzletek dolgozói is ugyanolyan bérrabszolgák, akiknek szintén joguk van ugyanabban az időszakban fogadni az ügyfelet, vevőt, amikor ezeknek is épp a nemzeti GDP-t kell(ene) termelniük. Hát, így megy ez, a világ már csak ilyen érthetetlen.

De szólj rám, Kedves Olvasóm, hogy ne csapongjak, hanem maradjak csak a fő témaszál medrében.

A bankfiókban egy rövid kis várakozás során a végtörleszteni kívánó sorstársaimmal megosztottuk a végtörlesztéssel kapcsolatos információinkat, nézeteinket, sanyarú sorsunkat. Majd a kedves banki ügyintézőtől megtudtam, hogy e két ünnep közötti csendes napon csak egy papír aláírásáért kellett befáradnom a bankfiókba, amit korábban egy másik kedves ügyintéző egy másik bankfiókban már aláírathatott volna velem. Mérsékelten némileg háborogtam neki egy jóízűt, hiszen azt hittem, hogy most a pontot tehetjük az ügy végére, és érzékeny búcsút vehetünk egymástól: az adós és a hitelező. De a kedves ügyintéző tényleg ügyfélbarátságról tett tanúbizonyságot, nem éreztette, hogy a pokolba kívánja az ügyfeleket, amiért ő a két ünnep között is kénytelen velük foglalkozni, miközben a dolgozó (és nem dolgozó) nép nagy része a karácsonyi kollektív nagy zabálás után ejtőzik otthon, és készül a szilveszteri kollektív nagy ivászati bulira. Megnyugtatott, hogy valójában ezzel az utolsó papírral tényleg pontot teszünk a tartozásom végére.  Így aztán kellemes, sőt derűs lelkiállapotban szedelőzködve indultam kifelé. Mivel életemben először (és valószínűleg utoljára) jártam e bankfiókban, kicsit bizonytalankodtam, merre is van a kijárat.

Miközben a kijárat felé vezető utat próbáltam eltalálni, egyszer csak min akad meg a szemem? Rögtön eldobtam az agyamat, lehidaltam, meg ilyesmi. Képzeld, Kedves Olvasóm, kutató szemem rátéved egy olyan pultra, ami az ügyfelek számára van a várakozó térben, hogy kicsit rendezhessék a cuccaikat rajta, az irataikat szépen elővegyék, vagy visszategyék, esetleg még kitölthessenek valamit, vagy aláírjanak, meg ilyesmi. És ezen a pulton nincs más, csak egy tampon(3)! Egy bankfiókban, az ügyféltérben, egy nyilvános pult sarkán diszkréten, békésen, egy magára hagyott tampon. Nem orvosi. Női. Hát, Kedves Olvasóm, van még, amin meg tudok hökkenni. (Ezért is hanyagolom 2010 áprilisa óta a politika dagonyáit, az már hótt unalmas, abszolút kiszámítható minden – amúgy sajnálatos – történés.) Pillanatra megtorpanok. De hát egy bankban, biztonsági kamerák és őrök kereszttüzében nyilván nem lehet csak úgy ténferegni, se ácsorogni, ha már nincs semmi dolgom ott, mert az nyilván gyanúra adhat okot. Még esetleg bankrablónak nézhetnek. Ezért ravaszul úgy teszek, mint aki még mindig a kijáratot keresi, pedig már látom, hogy hol jöttem be egy fél órával ezelőtt. De a látvány annyira lenyűgöz, hogy még pár lépést visszafelé megyek mégis, hogy jól látom-e, amit. És bár nálam a fényképezőgép, de hát egy bankban nem lehet csak úgy fényképezni, le is csapnának rám ízibe. Még megfordul a fejemben, hogy engedélyt kérjek a fotózáshoz, de érzem, hogy ez nemigen fog menni úgyse, pláne egy mezei amatőr fotósnak. A fotó akkor érne valamit, ha az mutatja, hogy a tampon egy banki pulton van, tehát a banki környezetet is kellene láttatni. Ezt meg nyilván nem hagyják.

Tampon USBÍgy aztán, némi sasszézás után (előre-hátra-előre) mégis távozom. Némelyik banki ügyintéző, aki látja orcámat mosolyra (sőt mi több: vigyorra) gyűrődni, bizonyára az ünnepi időkörnyezetnek tudja ezt be, netán azt hiszi, hogy én olyannyira meg vagyok elégedve a bankkal, az ügyintézőkkel, hogy mint kielégült, boldog ügyfél távozom. (Megjegyzem, ebben is volt valami, hiszen a finisre halogatott végtörlesztésem ügyét szinte az utolsó percekben, lóhalálában mégis nagyon kedvezően sikerült célba juttatnom.)

Hogy mégse maradjon e post szemléltető kép nélkül, a Google-t hívtam segítségül, és nem hiába.(4) Nem, Kedves Olvasóm, nem egy, a kor legújabb követelményeinek eleget tevő  2in1 USB memóriként (magyarul pendrive) is használható tamponnal szemeztem, csak sima, hagyományossal. Használtnak se látszott, de mintha a burkát megbontották volna, mintha épp a használatba helyezés közben zavarták volna meg a gazdáját.

Távozásom után azonban, jártomban, keltemben forgott az agyam, hogy mégis hogyan is illik össze egy bank, és annak egyik pultján pihenő tampon. Ha mindezt egy toalettben látom, akkor ugye, nem lepődök meg ennyire. No de egy ügyféltérben, egy pulton…? Én a biztonságiak helyében azért gyanakodnék, hogy nem egy rendhagyó, női bankrabló mini robbanószerkezete-e. Vagy esetleg egy álcázott mikrokamera, megfigyelési célzattal. De végül is nem az én dolgom, pláne, hogy már ott se vagyok.

Aztán, egészen mostanáig dolgozott a tudatalattim a bank és tampon viszonyán. És nem hiába. Mert voltaképpen a végtörlesztési lehetőség (rögzített árfolyamon, munkahelyi adómentes támogatással-kölcsönnel kombinálva), a bankoknak nagy érvágást jelenthetett, a hírek szerint. (Bár nem szakad meg értük a szívem olyan nagyon). Nem csoda, ha véreznek. És vérzés ellen a tampont találták ki és használják széles körben, ugyebár.

És mint tudjuk, a karácsony előtti napokban a Bankszövetség megszorongatta Magyarország Szeretett Nagy Vezérének a tökeit, minek következtében a Vezér hirtelen úgy gondolta, hogy a bankvezérek is magyar emberek, sőt, még inkább, mint a csóró adósok. Ezért amit sebtiben felépített estig, még sebtibben visszabontotta reggelre: a munkáltatói támogatás / kölcsön hipp-hopp mégse adómentes, ha azt 2012 január 1-től kapnák a dolgozók. Az, hogy ezzel hogyan jön össze a bejelentéstől számítva a pénzügyi lebonyolításra korábban hagyott 60 napos határidő, ami végső esetben 2012 február végéig tart, az a Vezért miért is érdekelné. Ahogyan az se, hogy hogyan korrelál ez az improvizálás az államháztartási törvénnyel(1). Az a végtörlesztő dolgozó, ill. munkáltató, aki a karácsonyi és újévi ünnepre készülődés hajrájában nem figyelte, nem vette észre a Vezér e lastminute karácsonyi ajándékát, az – legyen akármennyire is magyar – megszívta. Oszt jó napot. Ki nem sz@rja le. Ezt is. A Vezér és udvartartása is csak a pénzből él, nem igaz? És nem kevésből. Sokból. A pénz meg ugye a bankvezéreknél van leginkább.

Hát, Kedves Olvasóm, így történhetett, hogy karácsonyi ajándékul Magyarország Szeretett Nagy Vezére, Orbán Viktor tamponnal látta el a bankokat.

_______________________________________________

Források:

(1) A végtörlesztés egyes releváns momentumai:

Igen, Kedves Olvasóm, már mentegetőztem korábban, amiért magyar weboldalakat adtam meg hivatkozásul. Ez esetben azonban nem érzek erre késztetést, mivel ez olyan speciális eset, amikor echte magyar vonatkozású törvényről van szó, ami – természetszerűleg – a nagyvilágot nem érdekelheti. Ez egy speciálisan magyar jogi vonatkozású téma, magyar jogszabályokkal szoros kapcsolatban. És: igen, amúgy miért ne nevezhetnék be én is a “ki legyen a legjobb kurva” c. össznépi versenybe, nem igaz? De nem is erről van itten szó (hiszen nem pénzért írok, csak úgy szerelemből), hanem csak arról, hogy Magyarország zajlásaiból már csak annyi érdekel, amennyi személyemben, közvetlenül, operatíve érint. Pontosabban: a saját zsebemet, a napi megélhetésemet. Igen, most már megengedem magamnak, hogy én is csak megélhetési állampolgár legyek. Végre nem lógok ki a sorból. Nem igaz, Kedves Olvasóm?

(2) Az egyetlen előnyük a nem hagyományos üzleteknek, azaz a pláza-szerű fogyasztói mekkáknak (melyeket én a legmélyebb szívemből utálok egyébként), hogy az azokban rendelő szolgáltatók / üzletek az általános munkaidőn kívül, késő este, ill. hétvégén is fogadják a hétköznapokon napközben a kapitalizmus építésén orrvérrzésig munkálkodó bérrabszolga ügyfeleket / vásárlókat.

(3) Wikipedia:

(4) Képek:

[2011.12.29]
%d blogger ezt szereti: