eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Határaim

Igen, Kedves Olvasóm, nekem is vannak határaim. Tűréshatáraim.Democracy

Lassan egy éve már, hogy az Amerikai Népszava (AN) lehetőséget adott arra, hogy “mezítlábas” bloggerek, amolyan (elvileg) “örömírók” (bármiféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül) felkerülhessenek az AN nyitóoldalára. Pontosabban: kölcsönösségi alapon: ezek a bloggerek írásaikkal hozzájárulhatnak az Amerikai Népszava Online látogatottságához, miközben a saját virtuális grafomán hajlamaikat is kiélhetik és az AN segítségével megnövelt eséllyel maguk is nagyobb olvasottságra tehetnek szert. Hiszen a bloggerek nem maguknak írogatnak, hanem hogy minél több emberhez eljussanak a gondolataik.

Én – eléggé el nem ítélhető módon – abba a téveszmébe ringattam magam, hogy az AN bloggerei – csak úgy, mint olvasó- és kommentelő tábora valamiféle közösséget alkothatnak. Nem is tudom, Kedves Olvasóm, hogy a 2002 óta a “ballibes”, “demokrata” körökben szerzett nyolc éves tapasztalataim alapján miért is támadhatott bennem ez az illúzió. De hát az ember már csak ilyen balga: a lelke reménykedik még akkor is, ha értelme már semmilyen észérvvel nem tudja támogatni. Nemde, Kedves Olvasóm?

Szóval, én baromállat, a hozzám tanácsért forduló AN bloggereknek még segítséget is nyújtottam. Azt gondoltam: közös ügy, közös csapás irány. Hát miért is ne segítenék?

A közös ügy iránt elkötelezetten pl. az AN bloggereket felvettem közvetlen link általi elérhetőséggel a saját oldalamra a jobbsávban, kiemelten, külön linkcsoportba. Gondoltam, amolyan kölcsönösségi alapon. Semmibe se kerül: az én oldalamról közvetlen “klikkel” az AN bloggerekhez is eljuthat a Kedves Olvasó a “Társblogoknak” hitt oldalakra. És viszont: a blogtársak is felveszik egymás blogjait a linkajánlójukba. (Igen, az enyémet is.) A (némi demokrata- és csapatszellemmel ellátott) józan paraszti ész valami ilyesmit diktálna. Nemde, Kedves Olvasóm? És gondoltam – én dőre – hogy az ilyesmi oly természetes, oly magától értetődő, mint ahogy levegőt veszünk.

Hát valóban: hol itt a politika?

Hát valóban: hol itt a politika?

Aztán, teltek, múltak a hónapok. Csak vártam, vártam. A csodára. Mindhiába. Csak azt látom újra és újra, hogy akiket én felvettem az oldalamra mint AN bloggereket, az ő oldalaikon semmiféle – se kattintós, se egyéb – link formájában nem jelenek meg. Nemhogy én, de más AN bloggerek oldalára mutató linknek sincs se híre, se hamva.

Az, hogy pl. a “valakiblogja” oldalán nincs  semmi ilyesmi, nem lep meg. Mert “Valaki” blogjában pásztázva  immár egyértelmű, hogy a blog gazdája a szélsőjobbos fidesz propagandistája. De ahogy elnézem, még tán az is lehet, hogy a náci jobbiké. Hogy egy ilyen e-munkás lesz@rja a demokratikus elveket valló bloggertársakat, az semmiféle meglepetést nem okoz. Hiszen nem adhat mást, csak mi lényege. Kissé ugyan durván, merthogy a bemutatkozásban azt írja, hogy “Valaki nem politizált és nem politizál. Csak leírja a véleményét szabadon.

Ez aztán a vélemény!

Ez aztán a vélemény!

.

El se merem képzelni, mi lenne, ha “politizálna”. Postjaiban ugyanis semmi mást nem csinál, mint a szélsőjobbos fideszt, ill. a náci jobbikot  propagálja az innen-onnan átmásolt szövegekkel. Ennek egy nyilvánvaló példája a “békamenet”-es postja, amibe pontosan kétszer másolta be valahonnan a fidesz mellett mozgósító propaganda-szöveget. Vagyis simán, nyilvánvalóan hazudik – ami megint csak nem meglepő egy szélsőjobbos, fidesz-jobbikos propagandistától. Ez is lényege. Nos hát, egy ilyen bloggerhez ugyan mi közöm lehetne nekem, nemde, Kedves Olvasóm?

De hogy a többi! Akik valamelyest “demokratáknak” láttatják magukat? Hogy azok se vállalnak közösséget se az AN-nel, de főleg nem a többi AN bloggerrel – azért az nem piskóta! Igaz, a nyolc év alatt megtapasztaltam, hogy a magyar “demokraták” önzésének nincsenek határai.

Az én önzetlenségemnek viszont vannak.

Hát, Kedves Olvasóm, így megy ez. So it goes. Kurt Vonneguth után szabadon.

Úgy döntöttem, hogy vége. Elértem határaimat. Nem óhajtom a balek szerepét tovább játszani. Ezennel leszedem az “AN bloggerek” linkcsoportját az oldalamról. Szép volt, jó volt, ennyi volt. Oszt jó napot. Örülhet, nyugodtan alhat orbán viktor: korlátlan hatalmát semmi és senki nem veszélyezteti se a közeli, se a távoli jövőben – Magyarországon még sokáig nem lesz a szélsőjobbnak igazi ellenzéke, akik tudnák, hogy nem a szavak teszik a demokratát. (Maximum önnön gyermeke falja fel teremtőatyáját: ha a náci jobbiknak nem lesz többé elég, amit fizetségül a fidesztől kap.)

Köszönöm az AN bloggereinek, hogy ismét merősítették ezt a 2002-től  megérlelődött állításomat.  Bár ez nem tölt el örömmel, de a valóság többnyire már csak ilyen ronda. És hát nekem nem sajátom a hamis, bár tetszetősebb illúziók kómájában ringatózni. Hagyom az illúziót másra, a valóság engem vigyen a padlásra.

Kedves AN bloggerek, köszönöm, hogy a kevés maradék illúzióimmal is leszámolhatok végre.

Vége. Csapó.

Jobb, ha inkább a demokrácia magasabb iskoláiba járóktól hallgatunk-olvasunk egy kis tanulnivalót:

.

LEONARD COHEN DEMOCRACY[https://youtu.be/vHI9BTpGkp8]

It’s coming through a hole in the air,
from those nights in Tiananmen Square.
It’s coming from the feel
that this ain’t exactly real,
or it’s real, but it ain’t exactly there.
From the wars against disorder,
from the sirens night and day,
from the fires of the homeless,
from the ashes of the gay:
Democracy is coming to the U.S.A.
.
It’s coming through a crack in the wall;
on a visionary flood of alcohol;
from the staggering account
of the Sermon on the Mount
which I don’t pretend to understand at all.
It’s coming from the silence
on the dock of the bay,
from the brave, the bold, the battered
heart of Chevrolet:
Democracy is coming to the U.S.A.
.
It’s coming from the sorrow in the street,
the holy places where the races meet;
from the homicidal bitchin’
that goes down in every kitchen
to determine who will serve and who will eat.
From the wells of disappointment
where the women kneel to pray
for the grace of God in the desert here
and the desert far away:
Democracy is coming to the U.S.A.
.
Sail on, sail on
O mighty Ship of State!
To the Shores of Need
Past the Reefs of Greed
Through the Squalls of Hate
Sail on, sail on, sail on, sail on.
.
It’s coming to America first,
the cradle of the best and of the worst.
It’s here they got the range
and the machinery for change
and it’s here they got the spiritual thirst.
It’s here the family’s broken
and it’s here the lonely say
that the heart has got to open
in a fundamental way:
Democracy is coming to the U.S.A.
.
It’s coming from the women and the men.
O baby, we’ll be making love again.
We’ll be going down so deep
the river’s going to weep,
and the mountain’s going to shout Amen!
It’s coming like the tidal flood
beneath the lunar sway,
imperial, mysterious,
in amorous array:
Democracy is coming to the U.S.A.
.
Sail on, sail on …
.
I’m sentimental, if you know what I mean
I love the country but I can’t stand the scene.
And I’m neither left or right
I’m just staying home tonight,
getting lost in that hopeless little screen.
But I’m stubborn as those garbage bags
that Time cannot decay,
I’m junk but I’m still holding up
this little wild bouquet:
Democracy is coming to the U.S.A

[http://youtu.be/zdePVqDPa6I]

(Ha mégis kíváncsi lennél a többi  AN-bloggerre, Kedves Olvasóm, akkor az Amerikai Népszava oldaláról ezután is eljuthatsz hozzájuk.)

________________________________________________________

Fenti rajz (Democracy) John Digesare alkotása, akiről  azonban egyelőre nem találok infókat. A rajz nagyon sok weboldalon megtalálható, ezek közül  néhány angol nyelvűt alább felsorolok. Magyarra fordításuk meghaladják az erőforrásaimat. De a helyzet az, hogy a demokrácia tanulásához idegen nyelvismeret – leginkább angol, esetleg német, spanyol – nélkülözhetetlen. Így, Kedves Olvasóm, ha Magyarországon élsz, és nem értesz (jól) e nyelvek valamelyikén, de érdekelnek a megvalósítható & létező demokráciákkal kapcsolatos elméleti de még inkább gyakorlati tudnivalók, csak azt ajánlhatom, hogy kezdd el mielőbb e nyelvek valamelyikét tanulni, vagy tudásodat továbbfejleszteni. Az interneten a tanulás segédeszközeinek végtelen tárháza áll rendelkezésre. (Talán nem lehet véletlen, hogy a fidesz-kormány igyekszik az idegennyelv tanulását is nehezebbé tenni tövényekkel, és a birodalmi rádió és tévécsatornákon a magyar nyelvű anyagok túltengésének, sőt kizárólagosságának erőltetésével. Ezért egyelőre – még – az internet egy biztos pont a szabadságszerető, a világ dolgait autentikus forrásokból figyelni akaró alattvalóknak. Ezért kell, hogy legalább az internet szabadságát ne hagyjuk elvenni, és ahogy korábban a SOPA/PIPA ellen kellett, most az ACTA ellen kell tiltakozni.)

[The illustration above (Democracy) made by John Digesare. This drawing can be found on many webpages (some listed below), but none of any info about the artist.]

3 responses to “Határaim

  1. Visszajelzés:Hol hányjak? « eVitae

  2. vikus február 10, 2012 13:59

    Megdöbbenve és szomorúan olvastalak. Kénytelen vagyok igazat adni – hiányozni fognak irásaid.
    Nekünk, akiknek személyes e-mail cimre is elküldted – sem fogsz irni ???
    Nehéz lesz /lenne/ megállnod, ha gondolatok, vélemények kikivánkoznak belőled.
    Bizom abban, hogy azért néha irsz valamit.
    Köszönet az eddigiekért !

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: