eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: Magyarország

Kertész Ákos a 6. Radnóti Meneten

Kertész ÁkosKertész Ákos magyar író életét szülőhazájában, a törvénysértő Magyarországon az illegális, fasiszta jellegű – a magyar társadalom szinte minden politikai, közéleti, társadalmi szereplője által bátorított – csoportok támadásai fenyegették. E támadásokkal szemben hazájában védtelenül maradva 2012 elején emigrálni kényszerült.

A rákövetkező évben, 2013-ban politikai menedékjogot kapott Kanadában. Ott készült az alábbi hangfelvétel, melyen az író Radnóti verseket ad elő. Ezt a felvételt küldte a 6. Radnóti Menet résztvevőinek.

Emigrálása előtti évben, 2011-ben még személyesen vett részt a 3. Radnóti Meneten, miután a Mazsihisz és a Magyar Nők Szövetsége által a Duna parti Cipőknél szervezett rendezvényen nemkívánatos szereplőnek nyilvánította. Bővebben

Reklámok

Azonos-e a rendszer elutasítása annak bojkottjával?

Izgalmas kérdéseket feszeget Kálmán László a Vasárnapi Hírek április 20-i számában megjelent cikkében (Az a bizonyos összefogás), amelyben az elmúlt négy év demokratikus ellenzéki politikáját elemzi. A cikkben többek között a következőket írja:

„Hasonlóan fatális volt az, hogy teljesen elmaradtak a cél megfogalmazásának nem nyelvi eszközei: az elemi felháborodás és a teljes bojkott. Még ha az ellenzék egyes politikusai gondolhatták is azt, hogy „a nemzeti együttműködés rendszerében” elérhetnek valamiféle részleges sikert (nagy butaság lett volna, de tegyük fel), akkor sem lett volna szabad ennek megfelelően viselkedniük. Az Orbán-rendszer kiépítésének valamelyik szimbolikus pillanatában, például az „Alaptörvény” elfogadásának pillanatában vagy más hasonló esemény alkalmából ki kellett volna vonulniuk a parlamentből, és nyíltan meghirdetni azt, amit amúgy a vak is látott: a harc a politika eszközeivel nem folytatható. Mivel ez elmaradt, előre hiteltelenné tették, hogy később ne kormány-, hanem rendszerkritikát gyakoroljanak: azt az üzenetet küldték, hogy ebben a négy évben (és a választásokon) szokásos demokratikus versengés zajlik.”

A bojkottot (a rendszer, a parlament, illetve a választások bojkottját) sokan követelték és követelik ma is. Számtalan alkalommal megtette ezt Bartus László (például az április 6-i választás előestéjén is), de sokan mások is figyelmeztettek arra, hogy a rendszer elutasításából logikusan annak bojkottja következik, a rendszer által megszabott keretek közt lefolytatott választással pedig a rendszert legitimáljuk. Aligha vitatható ennek az okfejtésnek logikus és elvszerű volta. De vajon érvényesíthető-e ez az elv a gyakorlatban, illetve volt-e reális esély arra az elmúlt négy évben, hogy a demokratikus ellenzék a bojkott fegyverét fordítsa szembe az önkényuralommal? Ahhoz, hogy a kérdést megválaszoljuk, érdemes röviden áttekinteni a 2010-es országgyűlési választás óta eltelt időszakot. Meddig volt legális és meddig volt legitim a rendszer, milyen mértékben tekinthetők legálisaknak a 2010 tavasza óta lefolytatott választások? [Tovább is van… / More…]

Franciaország, ahol van antifasizmus

Logo of the French RepublicMagyarországon, ahol az állam náci emlékművet épít, jó hallani olyasmit, hogy mégis létezik antifasizmus. Messze-messze, valahol Európában.

Olvasom az angol nyelvű médiában, hogy Franciaországban náci vezérek használati tárgyainak árverését tűzte ki április 26-ra a Vermot de Pas nevű párizsi aukciós ház. Pl. Hitler monogramos szalvétáját, egy horogkereszttel ékesített ládáját, Göring útlevelét. (Összességében mintegy negyven darab náci holmi.)

Zsidó- és egyéb, antiszemitizmus ellen küzdő civil szervezetek felháborodottan tiltakoztak az árverés ellen, és követelték a leállítását. A Vermot de Pas vezetői persze mentegetőznek, hogy ők aztán nem akartak semmi rosszat, se társadalmi vitát szítani, se sokkolni a közvéleményt, sőt ellenkezőleg: inkább az emlékezés felelősségét ébren tartani (vagy valami ilyesmit). [Tovább is van… / More…]

Félmunka

Kiűzetés a paradicsomból

A drága jó Bartus László ismét frászt hozott(1) arra a néhány deviáns (értsd: szabadság & demokrácia után vágyakozó) magyarországi magyarra, akik számára az Amerikai Népszava némi virtuális menedéket nyújt. (Nyújtott?)

Lapunk erején felül is támogatta a magyarországi demokrácia ügyét, amely most hosszú időre eldőlt.” (AN: Profiltisztítás – közlemény)

[Tovább is van… / More…]

Miért pont én?

Finger_pointingBelső e-migrációmat megsértve tudatta velem a behatoló: az illegitim magyar kormány hátvéderői, az illegális magyar nácik és külföldi vendégeik megtartották ez évi magyar sziget nevű szokásos éves tréningjüket és erődemonstrációjukat. Ha jól értem a vonatkozó publicisztikából, Kismaroson. Harmadik éve hagynak már hidegen az efféle hírek, látva, hogy az ország össznépileg feküdt a szélsőjobb lábai alá. Lukas vödörbe minek vizet meregetni, nem igaz, Kedves Olvasóm?

Amin – bár küzdök ellene, de – még mindig fel tudom kapni a vizet, az a bődületes képmutatás, amit a “demokraták”, a “baloldaliak”, az “ellenzékiek”, az “antifasiszták” művelnek oly magas fokon, hogy azt még a szélsőjobbos fidesz-jobbik+csatolt széleik is irigyelhetik. Így hosszú hallgatás (“Fáj a szívem, a szó kihül./Dehát kinek is szólanék...“) után ez irányú háborgásommal térek vissza Hozzád, Kedves Olvasóm:

Ez a német nemzetiségi lakosaira büszke település élhetne a jogaival!” – ja. Fogjuk meg és vigyétek. Cselekedni? Miért pont én? Majd valaki más. Miután jól elsomfordáltam, ezeket itt most szépen leírom (pláne ha még fizetnek is érte); szépen szemrehányok másoknak, hogy: “irgum-burgum”; megfogadva Ilan Mor izraeli nagykövet tanácsát szépen kijelentem, hogy: “ami sok, az sok”. Ezzel én meg is tettem a magamét, mosom kezeimet, oszt jó napot.

Eldobom az agyamat

Hogy van egy nemzetközi szerződés és egy magyar törvény, melyet Magyarország – az aláíró országok szemhunyásának köszönhetően – röhögve megszeg? Oh, ugyan már, hát azt meg ki nem sz@rja le, bruhaha:

“1947. évi XVIII. TÖRVÉNY a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában….Magyarország, amely […] intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai vagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan effajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól.”

Hogy demokrataként, baloldaliként, zsidóként, romaként, melegként, egy – a nácik hátán álló – teljhatalmú fasisztoid illegitim kormány uralta törvénysértő ország állampolgáraként, európaiként, emberként a cselekvés nekem lenne az alapvető kötelességem? Ugyan kérem! Miért pont én? Lelkiismeret? Az micsoda? Érdekeim! Gyávaságaim! Azok vannak énnekem! Nem kicsit. Nagyon! Felelősség? Kötelesség? Mindenkinek van. Kivéve énnekem.

A gonosz győzelméhez egyetlen dolog kell: a jók ne tegyenek semmit.
Én jó vagyok.
Nagyon.
————————- FOOT ———————

Források:
(1) Duna-kanyar 2013, Népszava, 2013. július 31. 06:15 http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=666047
(2) http://www.wpclipart.com/signs_symbol/gesture_mood/pointing/pointing_finger.png.html
(3) http://antifa-hungary.blogspot.hu/2011/10/parizsi-bekeszerzodes-1947.html
(4) http://www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00429/cim00431.htm
(5) https://en.wikiquote.org/wiki/Edmund_Burke

————–

Megjegyzések:
(a) Ha esetleg, Kedves Olvasóm, nem értenéd azt az írói kifejezésmódot, amit sűrítésnek neveznek: itt a mondanivalómat segítendő a szélsőjobb célcsoportjait egyszerre személyesítem meg, és nem azt jelenti, hogy a hivatkozott cikk íróját mindegyikbe vagy bármelyikbe is beletartozónak tekinteném.

————–

Kapcsolódó postok:

Szintén zenész

Thailand
Mégis inkább Thaiföld(1) talán?

Mondják némelyek (midőn Ausztrália-mániámat óvatlanul kikotyogom), hogy az sem rossz hely egy magamfajta honkeresőnek. Talán igazuk van: meleg van, messze van, állítólag olcsón lehet élni, és – minden eshetőségre – mégis közel van Ausztrália.

Aztán véletlenül egy korábbi honkeresővel készült interjú(2) szűrődött be e-migrációm falainak résein: Kondor Ádám zeneszerző Thaiföldön lelt új hazára. Pironkodva vallom be: eddig nem hallottam felőle, ami talán attól is lehet, hogy a komolyzenével nem ápolok különösebben meghitt viszonyt, úgy általában. Az interjút olvasva meglepett, hogy magyar művész ilyen racionálisan szembenézett a valósággal, számot vetett és döntött. Tapasztalataim azt a hiedelmemet táplálják, hogy magyarországi magyar művész – pláne, ha törzshelye nem a szakadék jobbpartja – ilyen racionalitásra nem képes. Gyermeki naivitása megóvja ettől. Vagy: nagyon is jól felfogott racionális-materiális érdeke.

Democracy Monument Bangkok

Democracy Monument Bangkok

Thaiföld, Kondor Ádám beszámolója nyomán még szimpatikusabbnak tűnik. Bár Ausztráliát kulturálisan közelebb állónak vélem, de ha idegen, hát legyen egészen az. Nemde, Kedves Olvasóm? Hinnéd például, hogy Thaiföldön a demokráciának emlékműve is van? Vajon miért nem lep meg, hogy ezt a Wikipédia megfelelő magyar oldala(1) egy szóval sem említi?

Javaslom a teljes interjú elolvasását az eredeti forráshelyen, ám ízelítőül ideidézem a számomra legsokatmondóbb részletet:

“…azt gondolom, egy rendszert egészében kell szemlélni: egy ország, egy régió összes konfliktusával, kormányával és ellenzékével együtt funkcionális egység. Nem az a kérdés, hogy éppen most ki van hatalmon; a társadalom egész dinamikája a döntő, és ez az, ami Magyarországon reménytelen. Orbán és a Fidesz – bár önmagukban is végtelenül ártalmasak – egy nagyobb funkcionális zavarnak a tünetei is egyúttal. A Fidesz tulajdonképpen az ország, olyanok vagyunk, mint a Fidesz, a Fidesz is mi vagyunk. A magyarok (jobb- vagy baloldaliak egyformán) azt gondolják, hogy baj van. És mind megtalálják ennek az okait: a fasiszták a zsidókban meg a cigányokban, a liberálisok Orbánban. Ha valaki az összképre koncentrál, akkor viszont elég két egyszerű kérdésre válaszolnia. Jól mennek a dolgok Magyarországon? Nem, nagyon rosszul mennek, elfogadhatatlanul rosszul. Van esély, hogy bármi is javulni fog? Nem, nincs reális esély erre szerintem. Thaiföldön ezzel szemben más az összkép – noha borzalmas elemekben itt is bővelkedünk -, de egyet kell értenem Erős Ferenccel abban, hogy “egy leépülő diktatúrában még mindig jobb élni, mint egy leépülő demokráciában“. Thaiföld sok szempontból rosszabb hely, mint Magyarország, fejlődési dinamikája viszont összehasonlíthatatlanul jobb. Thaiföldön folyamatosan javul a helyzet, Magyarországon meg romlik.(…)Tartok tőle, hogy az ország működésének jelenlegi mintázata tartósan, strukturálisan meghatározott, és nemigen fog változni a közeljövőben. Én ebben nem találom a helyem, és nem érzem jól magam. Ezért komponistaként és magánemberként is Thaiföldet választottam.”

És hogy mindjárt itt helyben Kondor Ádám művészetéről is alkothassunk némi képet, behuzalozok ide egy videoklipet is:

Ádám Kondor – Variations of a Double

[http://youtu.be/FtLDQ5Cp58E]

————————- FOOT ———————

Források:
(1)
—-Thailand, Wikipedia(English): http://en.wikipedia.org/wiki/Thailand
—-Democracy Monument: http://en.wikipedia.org/wiki/Democracy_Monument,_Bangkok
—-Thaiföld, Wikipédia(magyar): http://hu.wikipedia.org/wiki/Thaif%C3%B6ld
(2)
—- Magyar Narancs: “Vágjuk ketté az országot“, interjú Kondor Ádám zeneszerzővel 2013/7. (02. 14.)
—–http://magyarnarancs.hu/zene2/vagjuk-kette-az-orszagot-83598

————–

Kapcsolódó postok:

Menni, vagy nem menni?

.Gerendás PéterGerendás Péter máris elbizonytalanodott:

“Szeretem a Hazámat , a honfitársaimat, mindig is az hajtott, hogy értéket teremtsek és itthon boldogan éljek. Ha a szakmámon belül a kollégáimmal együtt, van számunkra itthon megélhetési lehetőség, és toleráns szeretetteljes légkör,akkor boldogan maradunk, vagy visszajövünk.”(1)

Pedig vannak idők, amikor külföldről jobban lehet szolgálni egy hazát, és ezek most nagyon olyan idők. Az hiábavaló áldozat, ha otthon vállalja az állandó zaklatást, életveszélyt. Még akkor is, ha nem lenne családja, kisgyerekei. Most pedig, hogy így felhívta magára a figyelmet, hogy lenácizta a nácikat, jól magára bőszítette azokat, rá(juk) fognak repülni ezerrel. [Tovább is van… / More…]

Gerendás Péter

.
Gerendás PéterHír: Gerendás Péter is emigrál.(1)

Nyitott Facebook oldalán tette közzé Búcsúlevelét(2): “Búcsúlevél kicsit másképp……”

“A mocskos zsidózás, a nácik szerecsenmosdatása, a politika kufárkodása az emberek létező előítéleteivel, a már szinte természetes hétköznapi terminológiává lett bizonyos “zsidó háttéruralomról, zsidó bankárokról “ szóló hazugságok, összeesküvéselméletek és ezzel egyidejűleg a jól bevált bűnbakképzés általánossá válása , a folyamatos cigányozás, buzizás miatt régóta fontolgattam a távozást. “

Ehhez nem tudok mit hozzátenni. Csak azt tudom ismételni, ami 2010 áprilisa óta számomra is egyetlen értelmes célt jelent: vannak idők, mikor menni kell. [Tovább is van… / More…]

Hónyúl

A márciusi tél előnye: húsvét közelsége indokolttá teszi, hogy szakítsunk a konvenciókkal, és hóember helyett hónyulat készítsünk: Hónyúl.

Az országban hónyúl-építési láz tört ki, netszerte találhatók jobbnál jobb hónyulak fotói. [Tovább is van… / More…]

Fidesz az ágyamban

.
Fidesz az ágyambanHír: “Beerőszakolja magát a Fidesz a lakásunkba(1)

Nem érdekel igazán maga a hír, hiszen ugyan mit tehet egy törvénysértő ország teljhatalmú illegitim kormánya? Amit a nép megenged neki. Azaz bármit.

Ám a cím olvastán megindult az agyam. Kérem szépen, a fidesz már rég a lakásunkban van. Az ágyunkban. A többség simán beengedte. Az a kevés pedig, aki nem akarta, oda beerőszakolta magát. Különben is, a múltba visszafelé vezető úton már bőven ott tartunk, hogy asszonynak szülni kötelesség, lánynak dicsőség. A fidesz fiúknak (lassacskán inkább bácsiknak) pedig dicső küldetése a szaporítás. Ha egy fehércselédnek sehogy se jönne össze egy külön bejáratú magyar ember, majd a fidesz aktivistái elvetik nála a nemzetiszín magvakat. Oszt jó napot. [Tovább is van… / More…]

%d blogger ezt kedveli: