eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: derű

Szendvics

http://www.wpclipart.com/food/meals/sandwich/big_sandwich.png.htmlKülönös mókamester az élet: épp úgy adódott, hogy két kedves barátom a sárgolyóbisnak (aka: Föld/Globe) ellentétes pontján van. Ez azt is jelenti, hogy épp talppal vannak “szemben” egymással. Lelki szemeim előtt megjelenik e két barátom, ahogy a golyóbison állnak laugh.

Ha jól számolom az időeltolódás alapján a dolgokat. És ha igen, akkor én épp középen vagyok. (Csak sajnos még mindig nem a szabadon választott, hanem a születésileg rám kényszerített oldalán a golyóbisnak.) [Tovább is van… / More…]

Utcai erotika

Érdekes fotót fedeztem fel az Amerikai Népszava Facebook oldalán(1):

Érdekes utcai izé Brooklynban


Első pillantásra elcsodálkozom: lám, lám, a tolerancia és szabadság hazájában(a) mik vannak, színes vibrátorok installációjába botolhatnak a járókelők. A fotó alapján a méretüket sem vagyok képes megbecsülni, a perspektíva, a kép kompozíciója nekem ehhez sem ad elégséges támpontot. Lehet, hogy nagyocskák? Ahogyan az sem derül ki, hogy sötétben még netán világítanak is?

Mivel a fotót közreadó nem avat be bennünket abba, hogy a képen tulajdonképpen mit is láthatunk,  semmilyen fogódzó nincs az installáció küldetése, üzenete, funkciója tekintetében. Így hát a fotó szemlélője teljesen szabadon asszociálhat. Bármire 🙂 De akármi is lehet a talány valós megfejtése, szerintem mindenképpen erotikus kisugárzása van ezeknek az izéknek. Nem gondolod, Kedves Olvasóm?

Vagy csak én nem vagyok elég öreg…?
————————- FOOT ———————

Források:
(1) A fotó eredeti helyén (kommentekkel együtt) itt látható: http://www.facebook.com/photo.php?fbid=539301999432095&set=a.198621466833485.54608.177083425653956&type=1 “6th Avenue, Brooklyn” Fotó: Molnár Miriam

————–

Megjegyzések:
(a) “Az USA, mint a tolerancia és szabadság hazája” – ebbe itt most nem megyek jobban bele. Pedig tudnék. Ennek elemzése, vitatása azonban nem tartozik e post témájához.

Orbán? Királyság!

A véletlen játéka?

Mint előzőleg említettem, nemrégiben fedeztem fel a WorpPress (WP) jóvoltából a blogomban landoló “e-szórólapokat”, a WP-reklámokat.

Egy újabbat felfedezve, kezd olyan gyanú ébredezni bennem, hogy ezek a reklámok talán mégse teljesen véletlenszerűek, legalábbis ami a tematikát illeti. Talán, ha megmutatom Néked, Kedves Olvasóm, hogy mit találtam az Orbán beteg? c. postom alatt, esetleg Te is osztozol e gyanúmban:

Orbán & WP reklám

—————————-
Orbán & WP reklám


Azt hiszem, Orbán Viktor és az “Alapíts királyságot” nevű játék e-szórólapjának kapcsolata a “no komment” kategóriába tartozik. Így most – kivételesen – nem is szaporítom a szót.

Pedig tudnám laugh

————————- FOOT ———————

Megjegyzések:
(a) királyság (szleng)= (Királyságos) Nagyon jó dolog, esemény; bejövős dolog.
—–Lásd még: császárság | kingség | rajság | zsír
—–Szlengszótár, http://www.hogymondom.hu/showslang.php?slang=kir%C3%A1lys%C3%A1g

————–

Kapcsolódó postok:

Hólyag

A bliszteres olló rejtélye

Eredetileg komoly (értsd: drágább) terméket keresek egyik megszokott (bevált) internetes beszerzési helyemen: festékkazettát és festékpatront. Ezúttal is sikeresen(a), hiszen a szóbanforgó webáruház(1) épp erre specializálódott.

Scissors / ollóÉs ha már ott járok, szétnézek az e-raktárban, van-e még valami, amire szükségem lenne(b). És lőn: olló. Régóta vágyat érzek egy egyszerű, nagyobb méretű (hosszabb vágóélű) papírvágó ollóra, de hát csak egy árva ollóért nem veszem nyakamba a várost, még a netet se.

http://3.bp.blogspot.com/_gJ3_S9zxVPk/TMb-tuS678I/AAAAAAAAGYM/lDIdmOpfD10/s320/Anita+1.jpg

Talán ilyen?(5)

Nosza, most több legyet egy csapásra: társítsunk a nyomtatókellékekhez egy ollót is. Igen ám, de az e-raktárban megjelenő ollók “bliszteres ollók“. Ez a nevük. Megtorpanok. Mégis milyen olló lehet a bliszteres? Ha a nevében van benne, akkor nyilván valami alapvető attribútum. Bizonyára valami speciális olló, amivel mondjuk valamilyen mintát lehet vágni (pl. cikk-cakkot) a munka tárgyába. Bár az olló fotóján(c) semmi nem mutatja, hogy nem közönséges olló, de láttunk már olyat, hogy nem azt kapom, amit látok. (Lásd: “szimbolikus fotó”.)

Ha már valószínűleg nem olyan az olló, amilyen nekem kell, hát legalább tudjam meg, milyen. A tudásszomj mindig is sajátom volt. Az internetes vásárlás nagy előnye, hogy a web, e végtelen információceán, kézre esik. Hát lássuk, Google Mester mit tud. Keresőkulcs: “bliszteres”, esetleg csak “bliszter”. Hoz is szórványos magyar nyelvű találatot, melyek alapján pislákolni kezd némi fény az alagút végén. A talált információkból már éledezik a gyanú, hogy a bliszteres jelző nem a terméké, hanem a csomagolásé. Egyik találat(2) meg is nyugtat, hogy nem csak én vagyok ilyen műveletlen vásárló.

https://i1.wp.com/upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/0a/Smlp6860.jpg

Vízhólyag

Az igazi fényt az angol nyelvű találat deríti árnyékos elmémre: a Wikipedia “Blister(3) szócikkéből belémvillan: hát persze, hólyag! Ahonnan egyenes út vezet a “Blister pack” (Bliszteres csomagolás)(4) részletes, precíz leírásához. (Nem lepődöm meg, hogy egyik szócikknek sincs magyar megfelelője. Magyarország polgárainak bokrosabb teendőik vannak: az önsorsrontás.)

A kezdeti tudatlanságomat értetlenkedés váltja fel: a vásárlónak vajh mennyire életbevágó, hogy milyen csomagolásban van egy olyan egyszerű termék, mint egy, amúgy közönséges olló? Hiszen pl. a tintapatronnál sem írják a termék nevébe (se), hogy “bliszteres”, vagy “zacskós”, vagy dobozos. Fontosabb lenne tudnom az olló méretét, azt az infót bezzeg nem lelem, hogy a specifikációban megadott hosszméret vajon csak a vágó rész (él) hossza-e, vagy a teljes eszközé – fogó inkluzíve. (Nagyon nem mindegy.)

Végül ezen már nem akadok fenn – minden eshetőségre a legnagyobb méretet választom. Az újonnan szerzett tudással felvértezve a “bliszteres” ollót is beklikkelem a kosárba, megy a megrendelés, jön a visszaigazolás. Majd nemsokára az értesítés, hogy mehetek is érte.  Megyek is, mert sürgős. Nem az olló. A festékpatron. Hab a tortán: az olló, amit adnak, nem is bliszteres. Bár pontosan úgy néz ki, mint a weboldalukon lévő képen, de azon mégse látszik egyértelműen, hogy “burokban született-e”. Felötlik bennem, hogy szóvá tegyem-e, hogy a bliszteres jelző fölöslegesen rabolta az időmet (bár kétségtelenül gazdagodtam e tudással), ráadásul nem olyan terméket kaptam, amilyet rendeltem, így felmerülhet a fogyasztó megtévesztésének tényállása is. De mert nagyon sietek, és hát végül is a lényeget, az ollót nem érinti a probléma, ezért ott helyben (előkelőbben: on the spot) nem kezdek kekeckedni. Csak utólag, emailben reklamálok egy másik, a “vásárlói élményemet”(d) jobban rontó problémához csatolva.

A kedves ügyfélmenedzser manapság szokatlan ügyfélbarátságról tett tanúbizonyságot: szinte azonnal válaszolt, kifogástalan, udvarias stílusban, elfogadható magyarázattal. Kiderült: valószínűleg ők sincsenek teljesen tisztában a bliszteres szó jelentésével, így aztán lehetőségem volt friss tudásomat máris tovább adni.

Már nem tudom az eredeti állapottal szemléltetni (bizonyítani), ahogyan az ollók mindegyike “bliszteres olló” elnevezéssel szerepelt a weblapon (csak az ollókhoz vezető webcím őrzi még a nyomát), mert a “kekeckedésem” hatására azonnal korrigálták az összes nevet, kihagyva belőle a bliszteres jelzőt, mielőtt még lefotózhattam volna. Már nem is hittem, hogy még létezhet ilyen kereskedői magatartás, amely a gyakorlatban bizonyítja, hogy az ügyfél az első, és nem csak marketingdumában szerepel üres frázisként. Azóta se tudok magamhoz térni az elragadtatástól. Ha módomban állna, én ezt a boltot valami nagy-nagy jutalomban, díjban, szponzorálásban részesíteném.

Az már egészen más lapra tartozik, hogy erre a csomagolási módra a magyar  csomagolási szakzsargonba miért kellett átvenni az angol szót, fonetikusan. Hiszen kivételesen van neki frappáns és szemléletes magyar megfelelője: hólyagos. De ez bizonyára nem olyan előkelő, mint a “bliszteres”, és az ügyfél is jobban tiszteli az olyan szolgáltató szakmaiságát, aki számára ismeretlen szakkifejezésekkel “kommunikál”. Nemde? (Rögvalóra fordítva: az ügyfél így jobban ki van szolgáltatva, ami e szép új világ gazdaságának alapvető mozgatórugója.)
laugh
A fentiek végkicsengéseként gondoljunk csak bele, Kedves Olvasóm, ha a fenti e-raktárban “hólyagos olló” nevű termékekre bukkanok…

————————- FOOT ———————

Források:
(1)
http://www.webaruhaz.hu/x-ollo-16-cm-bliszteres-rozsdamentes.html
http://www.webaruhaz.hu/media/catalog/product/cache/1/image/265×265/00accd221056ef753e7ea045f056dbb3/D/1/D16_1.jpg
(2) http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__muveszetek__1851340-mit-jelent-az-hogy-bliszteres-radir
(3) http://en.wikipedia.org/wiki/Blister
(4) http://en.wikipedia.org/wiki/Blister_pack
(5) http://anitalittlestitches.blogspot.hu/2010/10/anitas-antique-scissors-are-available.html
http://3.bp.blogspot.com/_gJ3_S9zxVPk/TMb-tuS678I/AAAAAAAAGYM/lDIdmOpfD10/s320/Anita+1.jpg
(6) “Herótom van” – mondjuk, ha valamiből vagy valakiből elegünk van, torkig vagyunk vele. A kifejezés a pesti argóba a jiddisből került át. http://7torony.hu/content.php?c=23989

————–

Megjegyzések:

(a) Nagy szó ez a mai világban: megtalálni ugyanazt a boltot, ugyanott, nemhogy ugyanolyan, hanem még jobb minőségben (kínálat, ügyfélbarátság) – mint hónapokkal, sőt 1-2 évvel korábban. Ezt hívják megbízhatóságnak, ami sok más jó dologgal együtt kiveszőben – már nincs marketingértéke. Ma állítólag az ügyfél azt szereti, ha évente, havonta, hetente, naponta valami újhoz kell hozzászoknia (pl. mosószer, sampon, stb.), újat kell megtanulnia (pl. műszaki eszköz, szoftver, stb.)

(b) Talán már mondtam Néked, Kedves Olvasóm,valahol, valamikor, hogy a honlapok, webszájtok kritikus gyenge pontja, sőt hiányossága a keresési, szűrési lehetőség, pedig gyorsuló világunk legfontosabb paramétere, hogy az ügyfél (különösen a netes) a keresett (egységnyi) információt mennyi idő alatt találja meg. Talán be kéne vezetni egy e-mértékegységet, pl. info/sec, és a honlapok, webszájtok egy fontos jellemző adata lehetne, mint pl. a látogatók, letöltések száma. Persze az utóbbiakhoz hasonlóan ez se egy precíz adat lenne, hiszen többféle, a webgazdán kívülálló tényezőtől (pl. aktuális sávszélességtől) is függhet a művelet, de mégis lehetne valami közelítő, átlagolt értéket behatárolni. Ehhez aztán szemfüles haszonlesők megint kitalálnának valami adminisztratív pénznyelő – auditáló, hitelesítő – intézményeket, amik esetleg “sikerdíj” fejében “pontosabb” (értsd: az ügyfélnek kedvezőbb) értékeket tudnának megállapítani. Esetünkben a szóbanforgó webáruház e tekintetben is a kevés kivételhez tartozik: a felületén keresni többféleképpen, kézbesimulóan, gyorsan, hatékonyan, célirányosan lehet.

(c) Felhívom a szemfüles e-cenzorok figyelmét, hogy a cikk a mondanivaló szemléltetéséhez nélkülözhetetlen “termékmegjelenítést” tartalmaz, nem pedig reklámot.

(d)Vásárlói élmény“: ez is azon újkeletű, trendivé nyomatott kifejezések egyike, amelyektől herótom van(6). Nekem ne élményem legyen, hanem pontosan olyan termékem, amilyenre szükségem van. De mert ilyesmit a gyártók, kereskedők nem képesek nyújtani, hát kitalálták helyette az “élményt”. Ha élményre vágyom, akkor zenét hallgatok, filmet nézek, kirándulok, világgá megyek. De nem vásárolni. Legközelebb bemegyek egy boltba, és azt mondom: két kiló élményt kérek.

————–

Kapcsolódó postok:

MSZP és reklám

Ha kacaj, legyen egészen az.

laugh Tudjuk, mindennek ára van. Az ingyenességnek is. Korábban talán már említettem, de ha nem, újra jelzem: e blogom a WordPress (WP) ingyenes szolgáltatásának köszönhetően létezhet. Ritkán közelítem meg a blogomat “kívülről”, mint amilyen pl. egy Google keresés találati listája. Egy ilyen “önlátogatásom” alkalmából,  nemrég vettem észre, hogy milyen árat kell fizetnem: blogomban reklám tűnik fel. Azóta párszor “teszteltem” a jelenséget, és valószínűleg véletlenszerűen bukkan fel itt-ott egy-egy reklám, postok között, ill. egy-egy post végén. Nem mindig, és nem mindenhol, csak hébe-hóba  (pontosabban: olykor-olykor), és hol itt, hol nem. (Mesebeli: hol volt, hol nem.)

Én ezt megértem, tolerálom, hiszen a WP sem élhet a semmiből. Neki is pénzbe kerül minden. Ami megértésemet növeli: a reklámok (amikbe eddig botlottam magamnál), nem agresszívek, nem nyomják el magát a blogot, se a postokat. Vagyis diszkrétek. (Tudnék ellenpéldát mondani, nem egyet.) Ha nagyon zavarna, némi fizetségért cserébe a WP reklám-mentesítene. Korábban nézegettem a tarifákat, akkor nem tűnt vészesnek szerény anyagi helyzetemhez képest. Se. Bár inkább majd előbb szabadságot vásárolok a WP-től: hogy a blogom megjelenését szabadabban tudjam saját kedvemre formálni.

Bag of MoneyNem tudom, Kedves Olvasóm, Neked milyen típusú találkozásaid vannak a blogomban landoló reklámokkal, eltérők-e vajon a saját tapasztalataimtól? Alkalomadtán jelezhetnéd felém. Mindenesetre ezúton is kijelentem, hogy a reklámokhoz amúgy semmi közöm, befolyásolni, hogy hol, mikor és mi jelenjék meg, nem áll módomban. Pusztán pénzügyi kapcsolat. (Ismétlem: én cserébe azt kapom, hogy a WP számára nem kell fizetnem, hogy itt e blogomba írogathassak.) Csak remélni merem, hogy blogom szellemiségétől (már amennyiben van neki) nem idegenek.

E reményemet támasztja alá, hogy a minap az egyik postom alatt egy olyan reklámra (pontosabban és főleg magyarul: a bannerére) bukkantam, amely tökéletes összhangban van a cikk mondanivalójával: a móka és kacagás magasabb szintjére emelheti az arra fogékony olvasókat. És mert az ilyen jelenség csak a pillanatnak szól, mindjárt meg is örökítettem, és e postom keretében adom át az e-világnak:

MSZP & WP reklám

MSZP & WP reklám

Ha jól sejtem, a képen egy szurikáta némileg stilizált képe látható. Arra is felhívom a figyelmedet, Kedves Olvasóm, hogy a “ZOO” állatkertet jelent. Egyébként azt is csak sejtem (a rengeteg eszemmel), hogy valamilyen (talán online?) játékra csábítana a reklám, ha játékos hajlamaim lennének.  Én  inkább állatkedvelő vagyok, szívesen tanulmányoznám a szurikáták életét. A világnak egy Magyarországtól jó messze eső tájékán.  Mégis csak szívesebben kacagnék velük, rajtuk, mint Magyarországon pl. az MSZP-seken.

A reklámok persze nem annyira nekem, mint inkább erre tévedő olvasóimnak szólnak. Ha nem is érdekel túlzottan, Kedves Olvasóm, arra kérlek, hogy esetleg egy, a reklámra nyomott klikkel “fizess” azért, hogy a WP minél tovább tudja e ingyenes szolgáltatását nyújtani. Így közvetve, de mégis az én blogomat (is) támogatod.

Köszönöm.
————————- FOOT ———————

Források:

(1) A pénzes zsák képének forrása: http://www.wpclipart.com/money/bag_of_money.png.html

————–

Kapcsolódó postok:

Viktória nyílása

Victoria cruzianaAhogyan  a múltkor(3) már említettem: mostanában esedékes Viktória virágzása. És a Füvészkert honlapjáról meg is tudjuk mennyire: még nem késtünk le semmiről.

Újra virágzik a Victoria cruziana(1)!!!
Kedden és szerdán valószínűleg kinyílik a Viktória virága. Ez a növény évente 20-30 virágot hoz. Egy virág mindössze két éjszaka nyílik. Az első éjjel fehér, míg a második éjszakára rózsaszínre színeződik. Hogy látogatóink is gyönyörködhessenek a virágzásban kedden és szerdán 18 órakor újra kinyit a kert, és 23:00 nyitva tart.(2)

2008-ban(3) – már nem is tudom, hogyan kattantam rá akkor Viktóriára, de azokon a napokon – talán 1-2 héten  keresztül törzsvendég voltam a Füvészkertben, elkapott a vadász szenvedély, hogy hátha sikerül a Viktória nyílásnak tanúja lennem. Természetesen a Füvészkert hosszított, ám mégis 18:00 – 23:00 közé szorított korlátos nyitvatartása miért is lenne elegendő ehhez, amikor – azóta világosan kiderült számomra – Viktória a saját törvényeit követve késő éjjel, esetleg kora hajnalban feslik, így a Füvészkert másnap reggeli 9 órai nyitására már javában feslett lesz, az esti 18 órától kezdődő rendkívüli nyitvatartásra  pedig már rég hervadásnak indul  szűzies szépsége. Mindenesetre, ennek ellenére különleges, izgalmas élmény volt számomra az az időszak.

Azóta nem vadásztam Viktóriára. Érdekes látni a Füvészkert honlapján, hogy mintha egyre későbbre csúszna Viktória feslése, talán ez is jelzi az általános klímaváltozást. Még nem tudom, hogy most meglátogatom-e. Lehet. Szerencsére mára az internet, a youtube jóvoltából is láthatunk olyasmit, amit személyesen esetleg nem áll módunkban. Így találtam videófelvételeket, amelyen láthatjuk, mit csinál Viktória az éj leple alatt (bár ezek egy másik típusú Viktóriát mutatnak, mint a Füvészkerti, de alig van különbség közöttük):

[http://youtu.be/zR3Jbo2SBQ4]
Victoria Amazonica jbb

Akinek esetleg épp kevesebb ideje van, az egy rövidebb, gyorsítottabb felvételt nézhet meg előbb:

[http://youtu.be/B2S5c1s5mPA]
Timelapse opening of giant waterlily at Kew Gardens

Hát nem csodálatos, Kedves Olvasóm?

Nem tudom, meddig láthatjuk élőben Viktóriát, lévén ő is idegenszívű, és hát magyar füvészkertbe magyar növények dukálnak, mint pl. bánáti bazsarózsa, muskátli, meg ilyesmi. Nemde? Ezért azt javaslom, addig nézzük meg a budapesti Viktória nyílását, amíg még lehet.

__________________________________________________

(1) Victoria cruziana

(2) 2012. augusztus 27. Füvészkert – Az ELTE Botanikus kertje: http://www.fuveszkert.org/hirek/ujra-viragzik-a-victoria-cruziana/

(3) Kapcsolódó postok:

Van másik?

https://i2.wp.com/www.computerclipart.com/computer_clipart_images/internet_www_graphic__the_world_connected_to_a_laptop_computer_with_wireless_technology_0521-1004-3015-4807_SMU.jpgA “Hová menjek haza?(1) kérdésemre adható válaszok közül a lehetséges célországokat kizáró lista egyre gyarapodik, amint azt – talán – Te is észrevetted, Kedves Olvasóm:

(És kétségem nincs felőle, hogy a lista csak tovább nő.)
Egy Kedves Hűséges Olvasóm egy idevágó derűmorzsával(2) adta jelét annak, hogy ő valóban “követ engem” (“my follower”). És mert ő is csak úgy kapta (találta), hát tovább adom én is – hadd legyen egy kis derűnk a borúnkra (vagy fordítva):

Izsák Levin emigrálni akar, de nem tudja, hová. Elmegy az utazási irodába, és ott sokáig untatja kérdéseivel a tisztviselőt. Az elveszíti a türelmét, egy földgömböt ad oda Levinnek:
– Nos, válassza ki magának, amit akar!
Izsák egy kis idő múlva így válaszol:
– Tudja, nekem itt semmi sem felel meg. Nincs egy másik földgömbje?

Исаак Левин хочет эмигрировать, но не знает куда. Он идет в бюро путешествий и там долго надоедает чиновнику вопросами. Потеряв терпение, тот дает Левину глобус и говорит:
Вот, выберите себе тут что хотите.
Через некоторое время Исаак подходит:https://evitae.files.wordpress.com/2012/08/little-prince-wall1.jpg?w=192&h=144
– Знаете, мне тут ничего не подходит. У вас нет другого глобуса?

Én azt hiszem, hogy nekem talán inkább egy világűrtérképre lesz lassacskán szükségem…
____________________________________
(1) 2009.09.27., e-Vita: Hazátlanul https://web.archive.org/web/20160120074043/http://evita.nolblog.hu/archives/2009/09/27/Hazatlanul/
(2) A vicc (orosz nyelvű) forráshelye: http://www.ta-odessa.com/humor/anekdot/index.php?r=2&s=40
(3) A képek forráshelyei:

Csövi

Íme, máris találtam egy politikamentes témát, feledkezzünk hát meg egy pillanatra a magyar politika mocsaráról. Jól jön egy kis pihenés talán Néked is, Kedves Olvasóm.

Wikipedia: Hydrogen pipeline transportEgyik kedves barátomtól (továbbiakban: KB) hirtelen felindulásból úgy köszöntem el: csövi. Gondoltam: hadd legyünk már mi is egy kicsikét lazák, fiatalosak, trendik, vagy ilyesmi. Évente egyszer-kétszer. Bőven ránk fér(ne) egy kis lazaság, móka, kacagás ebben az orrfacsaró, gyomorháborgató kuplerájban. Így hát megeresztettem egy ilyen kis édi-bédi szlengi-lengit.

És láss csodát, Kedves Olvasóm: KB megkérdezte, mit jelent a csövi. Ismerve KB némileg konzervatívabb habitusát, azt nem mondanám, hogy eldobtam az agyamat, de azért némileg mégis meghökkentem, mert amúgy az ő lelkülete-hevülete is kenterbe veri az életkor szerint jócskán fiatalabbakat.

De hát ő sem tudhat mindent, így aztán felvilágosítottam. Egyidejűleg kíváncsiság ébredt bennem is, hogy vajon mennyire is vagyok én trendi ezzel a csövivel, egyáltalán jókor használom-e jó helyen, stb.

Az eredetét eddig nem tudtam, bár nem is kutattam, sőt még el se töprengtem rajta. Talán azért, mert mindig voltak fontosabb töprengenivalóim. Most is vannak, de hát úgy kell a lazulás, mint egy falat kenyér, és az interneten seperc alatt meg is találtam(1) a szükséges infót, sőt kicsit többet is:

Ugyanerre a srófra jár az olaszul “viszlátot” jelentő ciaóból a hatvanas évek közepén honosított csaó, amit a “szervuszt” előbb “szevaszra”, utóbb már csak “szasz”-szá is formáló szleng előbb “csá”-vá torzított, majd “cső”-re magyarított, később meg “csövi”-vé édesített. Mígnem aztán ebbe is beleunva “csőváz”-zá nemesítette, hogy mára ­ egyes mindig újító poéngyárosok visszanyúlva a “csá”-hoz ­ ránk szabadítsák a “csákányt”.

A magyarázó néhány mondat maga is egy nyelvi remekmű, a “csövi”-vé édesített, “csőváz”-zá nemesítetteránk szabadítsák a “csákányt” szófordulatok egyszerűen fantasztikusak.

Érdekes ellentétet képez viszont a cikk néhány más mondata, melyek olvastán némileg meginog saját anyanyelvem kellő ismeretébe  vetett hitem:

A már idézett a keresett szó: Nádasdy Ádám is úgy véli, hogy “a szleng döntően a szókincset érinti, a nyelvtant szinte soha”. Kis Tamás szlengkutató, a Debreceni Tudományegyetem mely nyelvésze szerint egyébként nem is lehet tisztán tartalomban: “szlengben beszélni”, mivel csak szlenggel megtűzdelt, szilárd struktúrájú beszéd létezik, amelynek fundamentuma a beszélő alapnyelve.

Számomra kissé kusza ez a rész, de hátha Te, Kedves Olvasóm, jobban elboldogulsz vele. Ez esetben kérlek, fordítsd le nekem tudományosról mezítlábas mezeire.

applications internet image @ wpclipart.comLám, mégis csak van haszna annak, hogy az ember hagy némi kommunikációs csatornát, néhány lőrést, szellőzőnyílást belső emigrációjának erős bástyáin. Így aztán most például mindketten – én és KB is – tanultunk valamit. Talán még Te is, Kedves Olvasóm. Pláne, mert látom ám a bolgstatisztikámból, hogy a (valószínűsíthetően magyarul – is – értő) olvasóim a világ különböző tájairól is idetévednek. Így számukra talán nagyobb eséllyel szolgálhatok némi érdekességgel az élő nyelvi közegből. Bár az internet korában nincsenek kommunikációs falak. (Még?)

Bár lehetne ezt még ragozni(2), de most inkább csak lazán elköszönök Tőled, Kedves Olvasóm: Csövi!
__________________________________________
(1) Vajna Tamás: A szlengcsinálás trükkjei; Beszél ön lazául? 2001.01.24., http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/egyeb/vajnhvg2.htm
(2) Csácsumicsá és társai: http://www.hogymondom.hu/showslang.php?slang=cs%C5%91kutya

Jól vagyok (?)

Minden rendbenLám, kockázat nélkül nincs győzelem…

Ha esetleg – valami különös véletlen folytán – netán szíveden viselnéd egészségi állapotom alakulását, Kedves Olvasóm, és ( esetleg – valami különös véletlen folytán – netán) aggódnál amiatt, hogy a májkrém(a) gyártójának utasításával bátran, lázadón szembeszállva a csomagolást felbontva a jelzett dátum előtt megettem a májkrémet, nos hát, Kedves Olvasóm tájékoztatlak: jól vagyok. Semmi bajom nem lett. Legalábbis a májkrémtől. Nem, nem, a csomagolóanyagtól sem. Azt ugyanis nem ettem meg. Sem egészben, sem darabokban. Bár lehetséges, hogy a gyártó indirekt módon azt akarta jelezni, hogy – mint sok gyümölcs esetében is – a héjában van a vitamin? De most már mindegy, kidobtam. Ha igazán bevállalós lennék, legközelebb megenném a “héját” is, és ha valami bajom lenne tőle, a gyártót jól beperelném.

Bár az én gyomrom meglehetősen ellenálló, strapabíró. Evés vonatkozásában. Ellenben pszichikailag rendkívül érzékeny. Így hát legalább harmadik éve van permanens hányingerem a magyarországi politikai-társadalmi szereplőktől. Tudtam én(2), hogy egy hánytál beszerzése és üzembe helyezése hosszútávú befektetést jelent.

Gyógyulást csak az hozhatna, ha emigrálhatnék fizikailag is valahogy mégis, lehetőleg a világ legtávolabbi, túlsó felére.

Csak hát még mindig nem tudom(3), én hová menjek “haza”?

____________________________
(a) Előzmény: Csomagolás, https://evitae.wordpress.com/2012/06/19/csomagolas/
____________________________

(1) A kép forrása: http://openclipart.org/detail/28688/thumbs-up-smiley-by-skotan
(2) “A ‘Mit vigyünk magunkkal?‘ kérdésre válaszul: a magyarországi 2010-es parlamenti választásokra készülő magyar állampolgárok nélkülözhetetlen kelléke a hánytál és a gumikesztyű.“, Szavazási útmutató, https://web.archive.org/web/20160120074043/http://evita.nolblog.hu/archives/2010/04/09/Szavazasi_utmutato/
(3) “Ha Magyarországon, magyar állampolgárként nem biztosítják számomra az erre hivatott magyar állami vezetők, intézmények, hogy szabadon, félelem nélkül élhessek törvényekben is rögzített emberi, szabadságjogaimmal a dehogyisnácikkal szemben, … akkor tessenek mondani, mégis merre induljak ‘haza’?2009.09.27.(!), Hazátlanul, https://web.archive.org/web/20160120074043/http://evita.nolblog.hu/archives/2009/09/27/Hazatlanul/

Csomagolás

Vásárolok. Utálom. De mit tehetek, muszáj. Éhenhalás ellen mindenképp. Mert hát enni is muszáj. Két olyan kényszerű elfoglaltság, ami helyett hasznosabbat is el tudok képzelni. De hát ez van, Kedves Olvasóm, az élet már csak ilyen: nem annyira habos torta, mint inkább kényszerpályák halmaza.

Két dolgot nézek meg legelőször: ár és lejárati idő. Ahogy az utóbbit keresgélem a kis hurkán, meghökkenve olvasom: “Fogyasztható bontatlan csomagolásban: a záróklipszen vagy a műbélen jelzett időpontig (nap, hónap).” Kicsit nagy ahhoz, hogy így, egyben bekaphassam. Meg egyébként is: szemmel láthatóan műanyagba van húzva. Ha feltesszük, hogy méretileg, fizikailag, megvalósítható lenne, és a műanyagba zártan nyelném le az egészet, úgy sejtem, az nem tenne jót az emésztőrendszeremnek. És bár (a süteményféleségektől eltekintve) kényszerűségből eszem, nem élvezetből , Bontatlan csomagolásban fogyasztható májasám mégis csak jobb érezni annak az ízét, amit fogyasztok. Nem tudom, Te hogyan vagy ezzel, Kedves Olvasóm, de ha pl. esetünkben májkrémet akarok enni, akkor én a májkrém ízét óhajtom érezni a számban. E tekintetben ilyen földhözragadt konzervatív vagyok.

Tehát két okból is meg kell bontanom a csomagolást: csak kisebb darabokban tudom fogyasztani, és érezni akarom az ízét. Genetikailag lázadó típus vagyok, és már nem is fogom “kinőni” (erre a kis időre már amúgy is minek?) – pláne, hogy Magyarország jelenkori politikai klímája csak táplálja e hajlamomat. Különösen tud borzolni az olyan kategórikus kinyilatkoztatás, utasítás, parancs, amit nem értek, aminek nem látom értelmét, ami a józan paraszti ésszel nem kompatibilis.

Ezt a májast akarom! Megveszem. Megeszem. Mégpedig úgy, hogy fel fogom bontani a csomagolást a jelzett időpont előtt, oszt jó napot! De ha mégis késlekednék, arra vonatkozóan amúgy sincs útmutatás, hogy az időpont után felbontottan fogyasztható-e vagy sem.

. . . . . . . .

Nos, Kedves Olvasóm, megtörtént: kockáztattam, megettem. A csomagolás nélkül. Lejárati idő előtt. Meglátjuk, mi lesz. Nem félek. A csomagolásra amúgy is rá volt még írva, hogy “Minden izében magyar“. És hát mégis csak más az, ha egy echte magyar terméktől lenne netán valami bajom, mintha egy idegenszívűtől.

Nem igaz, Kedves Olvasóm?

____________________________________________

A karikatúra forráshelye: http://adullamite.blogspot.hu/2010/09/caring-women.html

%d blogger ezt kedveli: