eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: magyar nyelv

Hímnem, nőnem, COVID-19

grammar_fr_book
A Francia Akadémia döntött: a COVID-19 nevű betegség nőnemű. Azaz a helyes – névelős – használata: “la COVID-19”

Ezzel szeretne véget vetni annak a sajnálatosan hibás (hímnemű: “le COVID-19“) használatnak, mely a médiában és a közbeszédben terjedt el:

“It is perhaps not too late to give this acronym back the gender it should have.” (thelocal.fr: Covid-19 is officially feminine, say French language guardians, 2020.05.11)
“Talán még nem túl késő visszaadni ennek a rövidítésnek azt a nemet, mely megilleti.”

Döntését azzal indokolta: a COVID a (koronavírus okozta: COrona VIrus Disease) betegség rövidítése, és mivel a betegség franciául “la maladie“, mely nőnemű, így nyilvánvalóan a rövidítése is nőnemű kell, hogy legyen. Kristálytiszta logika.

Hogy mégis miért kezdték a népek (tévesen) hímnemben használni, arra is van magyarázat: a betegség kórokozója (ill. maga a vírus) hímnemű: “le (corona)virus“.

Egyébkén (megfigyeléseim szerint) általában is igaz, hogy a népek össze-vissza keverik a vírust és az általa okozott betegséget – gyakran egymás szinonimájaként használják. Persze, nehéz is odafigyelni a megfelelő használatra, amikor napról-napra, óráról órára változnak a dolgok – a tudvalevőleg nehézkes társadalmi tudatba nem könnyen épülnek be új szavak, kifejezések, pláne a helyes használatuk. (Talán még én se mindig korrektül használtam eddig, de majd ezentúl azon leszek.)

Még az Index.hu is rosszul írja annak a cikkének a címében, ami pedig épp erről szól, és épphogy a fogalmak megfelelő használatát kellene terjesztenie egy ilyen nagy múltú, mainstream médiumnak: “Franciaországban úgy döntöttek, a koronavírus grammatikailag nőnemű“, hiszen épphogy nem a koronavírus, hanem a COVID-19 nőneműségéről döntöttek, és a vírus továbbra is hímnemű! Nos, ezért nem szabad csak egyetlen hírforrásra támaszkodni, minimum 2, de inkább 3+ (lehetőleg eredeti nyelvű) webhelyen kell még utánanézni, és valahogy megtalálni a közös metszetüket. (Már egy korábbi postomban is jeleztem, hogy az Index.hu cikkeire se vennék mérget.)

Érdekes lenne egy olyan tanulmány, hogy a koronavírusnak köszönhetően mennyi új fogalom jött létre, ill. mennyi került be hirtelen a szélesebb köztudatba/-nyelvbe. Volt-e valaha ilyen mérvű “nyelvbővülés” a történelemben ilyen rövid idő alatt? Ha lenne több életem, az egyiket (amelyikben még gazdag is lévén, meg is engedhetném magamnak) egy ilyesféle kutatásra szánnám. Már gondoltam, hogy legalább ide a blogba gyűjtögetni kellene őket. A nyájimmunitás már megvolt 🙂

Érdekes még, hogy a hivatkozott hírforrás szerint:

“The World Health Organisation has long referred to COVID-19 as “la”, and in Canada, Prime Minister Justin Trudeau, government websites and the media use the feminine form.”
“Az Egészségügyi Világszervezet már régóta “la” -val használja a COVID-19-et, Kanadában pedig Justin Trudeau miniszterelnök, a kormányzati weboldalak és a média a nőnemű formát használja.”

Úgy tűnik, mintha a Francia Akadémia némileg lemaradt volna a világtól. Khm. Persze nem csoda, ha a forrás szerint:

“The members of the French academy are mostly elderly men who wear an ornate uniform and a sword and are known as the immortals.”
“A Francia Akadémia tagjai többnyire idős férfiak, akik díszes egyenruhát és kardot viselnek és “a hallhatatlanok“-ként ismertek.”

Továbbá:

“Only last year did the notoriously conservative academy open the door to feminine versions of professions such as doctor and teacher.”
“Csak a tavalyi év óta nyitotta meg a hírhedten konzervatív akadémia kapuit az olyan szakmák női változatai számára, mint az orvos és a tanár.”

Ez utóbbit nem egészen értem, mert az ugyan világos, hogy jó sokáig ez is férfiklubként működött, de az angol Wikipedia szerint, ha jól értem, 1980-ban először választották meg (be) az első női tagot. De lehetséges, hogy fizikailag a kapun, az épületbe, a “klubba” még sokáig nem engedték őket belépni. (Ez irányú kutakodásra egyelőre nem tudok erőforrásaimból áldozni – kíváncsiságom dacára.)

Azt is érdekes lenne tudni, hogy nők esetében is szükséges-e a kard a díszbe öltözéshez, vagy náluk valami más helyettesítő kellék szerepel-e. (Remélem, nem fakanál, vagy ilyesmi. Végülis az ott mégse Magyarország, hanem Európa.)

A “Office Quebecois de la langue Francoise” (Kanadai francia nyelvi hivatal), és a Spanyol Királyi Akadémia is hasonló iránymutatásokat adott közre, ugyanolyan nyelvtani indoklással. (Elvégre a spanyol nyelv grammatikája rokona a franciának. És az olaszé is.)grammar_mistakes

Még szerencse, hogy a magyar nyelvben nincs a főneveknek neme (gender), mert a Magyarországot vezénylő macsóklub szemében a gender szó önmagában is vörös posztó, és képzelem, mennyire örülnének, ha a nők bántalmazóival való összekacsintásuk mellett még a COVID-19-et is nőnemű csapásnak deklarálnák.
Folytatás/More. . . »»

Széles Gábor náci példaképe

Széles GábotA szélsőjobbosok egyetlen becsülendő vonása: nyíltan vállalják, hogy tényleg azok, amiknek látszanak.

Véletlenül botlottam Széles Gábor tudományos igényű, fizikai és történelmi adalékokkal dúsított alábbi postjába a Facebookon (szerencsére nem kell ahhoz az FB zártkörű, ugyanakkor csupalyuk szénakazlába beregisztrálni-belépni ahhoz, hogy részesülhessünk a nagyszerű mű nyújtotta élvezetben.) [Tovább is van… / More…]

A család cselédje

—–

http://www.blogher.com/most-women-would-rather-divorce-be-housewifeeVitae, aki vendégszerzőként blogjába befogadott, érdekes írást(1) tett közzé néhány nappal ezelőtt. Arról szól az írás, hogy tulajdonképpen sokkal tisztességesebb lenne a társadalom részéről, ha az évnek azt az egyetlen napját, amikor mi, férfiak a nőket – úgymond – ünnepeljük és köszöntjük, nem nőnapnak, hanem cselédnapnak neveznénk, hiszen a társadalom az év összes többi napján szinte kizárólag ezt a szerepet szánja a nőknek. Igaz ez a munkahelyen, a politikában, de mindenekelőtt és elsősorban a családban. Vagyis – mondja joggal eVitae – a nő nem más, mint a család cselédje.

Nem tudom, feltűnt-e már az olvasónak a “cseléd” és a “család” szavak hasonlósága. Nem is igényel sok kutakodást, hogy kiderítsük: nem véletlen az összecsengés; a két szó ugyanarról a tőről fakad.(2) A régi szláv nyelvekben volt ugyanis egy “e”-hez hasonló orrhang, a nazális e (a lengyelben a mai napig megmaradt, és “ę” betűvel jelölik). Ez később egyes nyelvekben, így az oroszban is “ja”-ra (“я”) módosult. A “rend” szavunkban az “e” nazális, ezt nyilván egy régi szláv nyelvből vettük át. Az oroszban ez a szó “ряд” formában szerepel. Az “öt” ógörögül “πεντα”; ebből lett (nyilván egy régi szláv nyelv közvetítésével) a “péntek” szavunk (a hét ötödik napja; itt is megjelenik a nazális “e”), oroszul azonban az “öt” “пять”, a “péntek” pedig “пятница”. A “köszönöm” szót szomszédaink nyelvein szinte mindenki ismeri: lengyelül “dziękuję”, szlovákul pedig “ďakujem”, és még sok hasonló példát lehetne hozni. A régi szláv szó feltehetően valahogy úgy hangzott, hogy “cselend”, ebből lett nálunk a “cseléd”, az oroszban pedig a “ház körüli szolga, cseléd” jelentésű “челядь”.(3) De – milyen árulkodó – a “челядь” szó nem hím- hanem nőnemű (a “ь” lágyjelre végződő főnevek az oroszban egyaránt lehetnek hím- és nőneműek). A magyar azonban később még egyszer átvette ugyanezt a szót, de akkor már olyan állapotában, hogy megtörtént a “nazális e” átalakulása a “ja” hangra: ebből lett a “család” szavunk (a magyar nyelv nem szereti a vegyes hangrendű szavakat). A jelentésváltozás persze végül is érthető: a nagycsaládokhoz a cselédek is hozzátartoztak, a háztartási munkát pedig szinte kizárólag a női cselédek végezték (akinek cselédre nem futotta, annak ott volt a feleség, az anya, a húg, a nagynéni).

Teljesen korrekt dolog tehát a nőnapot a “cselédnap” szóval illetni. De ha eVitae helyette “családnap”-ot írt volna, az új keresztény nemzeti kurzustól akár egy jó pontot is kaphatott volna: a kurzus urai úgy gondolják, hogy a nőknek szinte minden feladata a családon belül van (szülés, háztartás, gyereknevelés, stb.) eVitae azonban “cselédnap”-ot írt, így aztán sok-sok rossz pontra számíthat. Pedig hát – mint látjuk – a család és a cseléd lényegében ugyanaz.

————————- FOOT ———————

Források:
(1) Cselédnap: https://evitae.wordpress.com/2013/03/08/cselednap/
(2) Magyar etimológiai nagyszótár (Tótfalusi István); Család: http://www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=c&qsearch=&qdetail=1598
(3) ПоискСлов.com: http://poiskslov.com/word/%D1%87%D0%B5%D0%BB%D1%8F%D0%B4%D1%8C/
(4) A fotó forráshelye: http://www.blogher.com/most-women-would-rather-divorce-be-housewife

————–

Kapcsolódó postok:

Orbán? Királyság!

A véletlen játéka?

Mint előzőleg említettem, nemrégiben fedeztem fel a WorpPress (WP) jóvoltából a blogomban landoló “e-szórólapokat”, a WP-reklámokat.

Egy újabbat felfedezve, kezd olyan gyanú ébredezni bennem, hogy ezek a reklámok talán mégse teljesen véletlenszerűek, legalábbis ami a tematikát illeti. Talán, ha megmutatom Néked, Kedves Olvasóm, hogy mit találtam az Orbán beteg? c. postom alatt, esetleg Te is osztozol e gyanúmban:

Orbán & WP reklám

—————————-
Orbán & WP reklám


Azt hiszem, Orbán Viktor és az “Alapíts királyságot” nevű játék e-szórólapjának kapcsolata a “no komment” kategóriába tartozik. Így most – kivételesen – nem is szaporítom a szót.

Pedig tudnám laugh

————————- FOOT ———————

Megjegyzések:
(a) királyság (szleng)= (Királyságos) Nagyon jó dolog, esemény; bejövős dolog.
—–Lásd még: császárság | kingség | rajság | zsír
—–Szlengszótár, http://www.hogymondom.hu/showslang.php?slang=kir%C3%A1lys%C3%A1g

————–

Kapcsolódó postok:

%d blogger ezt szereti: