eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Kategória archívok: IT

E-diktátorok: Facebook

E-diktátorok: FacebookA másik blogomban e-cseteltem kissé a mesterséges intelligenciához (MI) (magyarul: artificial intelligence (AI) ) való ambivalens viszonyomat, így itt nem bocsátkozom ismétlésekbe, ellenben itt szemléltetem, (alátámasztom) ottani vélekedésemet.
.
A Facebook(FB) az egyik kitűnő példa arra, hogy a MI (pontosabban a szoftverfejlesztők, ill. az őket irányítók – akik mind emberek – szoftvertermékei) hogyan is igyekszik megfosztani az azokat használók tömegeit szabad akaratuktól.
.
Ez önmagában is háborgásra ad okot (egyes szabadságmániás egyéneknek, pl. nekem), de ahogy a kipattant, és egyre továbbgyűrűző botrány (a Cambridge Analytica a földgolyóbis közel 90 millió (ha nem több!) FB felhasználó mindenféle személyes adatát (közöttük pl. privát üzeneteiket) begyűjtötte saját manipulációs (és még ki tudja, milyen)) céljaira, még tetejébe (ha jól értem ezt az angol nyelvű cikket), akkor Mark Zuckerberg (fellengzősen?) a MI-vel takarózik, mintha azt nem is emberek készítenék, hanem valami önmagától születő és uralkodó, természetfölötti hatalom lenne. Pedig a MI nem más, mint szoftvertermékek(programkódok/algoritmusok) halmaza, amit az e-diktátorok minden igyekezetükkel misztifikálni igyekeznek, mely módszer a diktátorsághoz vezető út egyik alapköve: az embertömegek nehogy már szoftvergyártókat/-üzemeltetőket tegyenek felelőssé pl. adatlopásokért, vagy a rengeteg rejtett, vagy észlelhető hibáért, az általuk okozott károkért, hanem a megfoghatatlan, ismeretlen MIsztériumot, amihez embernek csak annyi köze lehet, hogy engedelmeskedik “neki”. . . . Folytatás/More. . . »»

Reklámok

A reklám helye

Frown.
Te vagy a hunyó, Kedves Olvasóm !?

Amint azt már jó régen emlegettem, “ingyenesen” használom a WP blogszolgáltatását. De mint tudjuk, mindennek ára van. Így vagy úgy. Jelen esetben a reklámokat kell tűrni. (Amiket elsősorban azért utálok teljes szívemből, mert egyik részük gügye, másik részük bárgyú – a potenciális vásárlóra kis hülye gyerekként tekintenek, és mindent elkövetnek, hogy azzá is váljék. Elvétve akad frappáns, partnerként megszólító.)
Folytatás/More. . . »»

R.I.P nolblog.hu

R.I.P. nolblog.huHát ennyi volt. Kis késéssel szembesültem vele, hogy a nolblog.hu (új? régi? gazdája) “kihúzta a dugót”. A nolblog.hu a (lassan halódó, “komcsi”) Népszabadság napilap egyik ingyenes online szolgáltatása volt 2006-2016 között. Állítólag 2015.12.31-én tette közzé az Mworks Print Zrt., hogy 2016.01.31-én megnyomja a “kikapcs” gombot (most, csak ennek révén hallottam e cégről először – ha még érdekelne a magyar mocsár, és lenne fölösleges pénzem, utánanéznék a “tulajdonosi, érdekeltségi kapcsolatainak” potom 16256 forintért, vagy ha az időbőség zavarával küzdenék, addig kutakodnék a neten, amíg ingyen is összelapátolnám az infókat). 2016.02.01-én meg is nyomta, majd valami okból kifolyólag 8 óra múlva a webhely (szerver?) újraéledt, hogy másnap, február 2-án délután végleg eltávozzék az élők sorából. Ezek szerint nem volt könnyű halála. A kivégzőosztagnak is okozhatott kellemetlen órákat. Folytatás/More. . . »»

Másság

Másság / DifferenceA “más, mint a többi” érzése kicsiny gyermekkoromtól végigkísért eddigi életem során. Bár talán pontosabb lenne a kívülállóság kifejezés. Másnak lenni, kívülállónak lenni egyszerre áldás és átok is. Erről kéne majd egyszer kicsit hosszasabban mesélnem néked, Kedves Olvasóm. Most csak annyit, hogy mire megszabadulhattam volna ettől az érzéstől, a magyarországi politika jóvoltából a 2002-ben, majd azóta folyamatosan tapasztalt elfajulások újra megerősítették, sőt továbbfejlesztették bennem: idegen vagyok abban az országban, ahova születtem. Vagy inkább: nekem idegenné vált az ország. Lehetséges, hogy mindig is az volt, csak korábban a fiatal szem homályossága miatt nem vettem észre. Bővebben

Amerikai Népszava: no comment

Amerikai NépszavaAz internet alapvető életeleme az interaktivitás. Az első perctől kezdve azt szeretem benne, hogy gyors, közvetlen kommunikációra, visszajelzésre ad lehetőséget.

Persze, ennek is ára van, ahogyan mindennek: az előnyök és hátrányok  együtt járnak. És ahogy általában, a mérleg serpenyőjébe kell tennünk a pozitívumokat és negatívumokat, és úgy eldönteni, hogy a lehetőségeket mire, hogyan használjuk.

Én nem tudom elképzelni az e-életemet a direkt, azonnali  visszajelzés lehetősége nélkül (email, komment, üzenet, stb. formájában). Hogy régi, nehézkes módon, papíralapú “adathordozón” adjam közre a gondolataimat? Az ilyen egyirányú közlés olyan lenne nekem, mintha az asztalfiókom számára írnék. Bármit is írok bárhol, várom és örömmel fogadom a visszajelzéseket. (Más kérdés, hogy az egyre szaporodó e-csatornákon a folyamatos oda-visszajelzést már nehezen lehet győzni erőforrásokkal.) Nem csak úgy öncélúan szeretem az interaktivitást, hanem mert sokat segít az információgyűjtésben, új ismeretek szerzésében, gondolataim csiszolásában, a véleményem igazolásában, vagy épp felülvizsgálatában  (főképpen az enyémtől eltérő véleményekkel ütköztetve fejleszti a vita- és érvelési készséget, ezért különösen szeretem a viták lehetőségét).

Természetesen egészen más-más a helyzet egy szerény forgalmú webhely (mint e blog), ill. egy nagy forgalmú hírportál esetén. Utóbbinál az e-szemetelők, a nem tolerálható durva, öncélú, alapvető emberi normákba ütköző megnyilvánulások magas száma komoly moderálási feladatot jelent, számottevő adminisztrációs erőforrást igényel.

Megértem Bartus László indokait technikai szempontból, de még az elvieket is. Épp olyan értelmetlen a magyar politikai mocsár reménytelen dolgain rágózni vég nélkül (akár hírek, akár publikációk, akár kommentcsóva formájában), ahogyan lukas vödörbe vizet meregetni. Pláne, ha a vödör nemhogy csak lukas, de egyáltalán nincs is feneke. És tudom, milyen, ha a hosszas, hiábavaló meregetésbe egyszer csak belefárad a meregető, és a vödörrel ellentétben betelik a pohár, mondván: elég volt! [Tovább is van… / More…]

Intim találatok

—–

http://en.wikipedia.org/wiki/File:Persian_Cat_%28kitten%29.jpgA blogom admin felületén a WordPress blogszolgáltatása sok érdekes információval lát el. Ezek amolyan intim dolgok, melyek nem feltétlen tartoznak a külvilágra, így Rád sem, Kedves Olvasóm. Nem mintha olyan nagyon különleges-titkos dolgok lennének ezek. Legalább is egy részük nem az, mint pl. a statisztikai adatok, melyeket akár nyilvánossá is tehetnék számodra. De tudod, hogy van ez, Kedves Olvasóm, az embernek szüksége van privát szférára. Extrovertáltaknak kisebbre, intorvertált típusúaknak nagyobbra.

Bár a mai világ diktátorai a magánélethez (aka: privacy) való jogra egyre kevésbé vannak tekintettel(1). Mindenütt kamerák, utcán, tereken, járműveken, közintézményekben, pénzintézetekben, bevásárlóhelyeken, munkahelyeken, stb. stb… Ráadásul még legitimálható is azzal az ürüggyel, hogy ez mind a mi biztonságunkat szolgálja.

Korunk narkója, a Facebook

Korunk narkója, a Facebook

És ne is beszéljünk az internet ijesztően diktatórikus tendenciájáról: irányítói agresszív módon kényszerítik a netpolgárokat biztonságuk, privát szférájuk sutba dobására. Ennek vezérlovasa a Facebook, mely diktátumának a netszolgáltatók (lásd: Google körösödése) és a netpolgárok szinte transzban, önként és boldogan, birkamód engedelmeskednek. A Facebook átláthatlan, kesze-kusza-gagyi szénakazlában a biztonsági szempontokat a felhasználónak érvényesítenie egyszerűen lehetetlen. Mire a funkciók összefüggéseinek, valami rendszerfoszlányoknak némi nyomára akadna a mezei felhasználó (de még akár csak a netképesebb, netjártasabb is), a “fejlesztők” máris fenekestül átalakítják.

Ha rosszhiszemű vagyok (az vagyok), akkor úgy képzelem, hogy a “fejlesztők” naponta ébrednek valami új ötlettel, külön-külön, melyeket aznap egy közös kalapba dobják, jól összerázzák, majd estélig belegányolják a “rendszerbe” itt, ott, amott, amolyan “ahogy esik, úgy puffan” “elv” alapján.

InternetbiztonságHa még rosszhiszeműbb vagyok (az vagyok), akkor az informatikai pancserség helyett az irányított, tervezett gagyiság a vezérelv, hogy a felhasználók soha ne ismerhessék ki a “rendszer” működését, csak vakon klikkelgessenek minél több igyó-bigyóra, boldog révületben “lájkoljanak”, “megosszanak” veszettül, esélyük se lehessen önvédelemre, de szabad prédákként szolgáljanak adathalászok, netkalózok, üzleti spam-elők, és nem utolsó sorban a titkos politikai-üzleti megfigyelő, adatgyűjtő szolgálatok számára.

Ha még rosszhiszeműbb vagyok (az vagyok), akkor az IT szakmai hozzá nem értés, aka: pancserség és a szándékos gagyisítás valamiféle kevert formájának eredője az FB, és a hozzá hasonulni igyekvő más e-szénaboglyák.

Search Engine Terms

Az eredeti statisztika

Ennyi kitérő verbálpettingelés után talán vissza is térek az eredeti mondandómhoz, már csak azért is, mert bizonyára kíváncsi vagy, Kedves Olvasóm, hogy hogyan kerül a csizma az asztalra, vagyis a macska a postomba.

Az elején említett érdekes dolgok egyike az admin felületemen a statisztika. Ezen belül is az a kimutatás, amely arról tájékoztat, hogy a netpolgárok esetlegesen, a keresőszolgáltatások (gondolom, főképpen a Google) révén milyen keresőkifejezésekkel vetődnek el hozzám, leginkább véletlenszerűen. Bizonyos kifejezéseken jót lehet derülni, így a magyar borús klímában évek óta nélkülöző humoréhségemet a blogstatisztikám monitorozásával próbálom valamelyest enyhíteni. És hátha neked is szükséged van derűre, Kedves Olvasóm, a minapi keresési statisztikámat itt és most megosztom véled:

Search Terms / Keresőkifejezés Post Title / Post címe
1 német himnusz wiki Náci himnusz Magyarországon
2 szeretem a kiscicát de egyedül
nem tudok megenni egy egészet
Gyurcsány káposztái
3 deutschland über alles Náci himnusz Magyarországon
4 orbán viktor maszturbál-videó MaszturBál az Operaházban
5 prefasiszta Orbán szája
6 vén nyanya Orgazmustra
7 kinai betü képek Koki, saller, kínai
8 Other search terms
9 Unknown search terms

A 8. ill. 9. sorban (“Egyéb keresőszavak” ill. “Ismeretlen keresőszavak“) olyan találatok lehetnek, amelyeket talán az algoritmusok nem tudtak nevesíteni. Érdekes lenne megtudni, hogy miért, de ennek kiderítéséhez momentán nem állnak rendelkezésemre megfelelő eszközök.

A táblázat jobboldali oszlopába már saját magam vettem fel azokat a postjaimat, amelyekhez a kedves kereső netpolgár a baloldalon lévő keresőkifejezéssel valószínűleg eljutott. Ugyanis ha ezeket beadom a blogom saját keresőmezőjébe, akkor a WordPress ezeket a postokat dobja ki találatként. Egyet kivéve.

Amitől határozottan mosolyra gyűrődik orcám, az a 2. ill. 6. találat. A “Vén nyanya” kifejezésre nem emlékeztem, így nagy kíváncsiság töltött el, hogy vajh melyik postomban is használhattam. Aztán látom, hogy az orgazmus és a vén nyanya nálam összekapcsolható. Egy netpolgár vajon miért keres ilyesmit a nettengerben?

De ami még jobban szórakoztat, az a 2-es, ami valójában egy mondat. Vajon kinek jut eszébe egy egész mondatot beadni egy keresőnek? Névelőkkel, kötőszóval? Ez talán valami népi szólásmondás lehet? Vagy valami viccben szerepel? Próbáltam beadni Google-nak, de reménytelen nyomra akadni. A nagyobb probléma, hogy a blogom keresőjébe is hiába adom be. Így aztán egy karakteresebb szót választottam: “cica”. És ekkor kijön a “Gyurcsány káposztái” c. postom. És ekkor jön csak az igazi rejtély, Kedves Olvasóm! Az egész postban nem találok egyetlen cicát sem, pedig az nem sok. Még a forráskódot is megnéztem, hátha valami rejtett szót talál meg a WordPress keresője suttyomban. De ott sincs. Gyurcsány káposztái között, akárhogyan is keresem, nincs egy fia cica se. Se kiscica, se nagy, semmilyen.http://www.gbheld.com/traurige-smilies/280/1/

Így hát most itt állok a márciusi télvíz idején Gyurcsány káposztái között, cica nélkül, talpig rejtélyben.

Ha esetleg Te megtalálod a cicát a káposzták között, Kedves Olvasóm, köszönettel veszem át.
(Nekem egy kicsit gyanús a Totó kutya…)
————————- FOOT ———————

Források:
(1) Angolul értők számára érdekes és hasznos az angliai “Big Brother Watch” webhely, mely kutatásaival, publikációival, tanácsaival próbálja segíteni az egyént személyes adatai, magánélete fölötti szabad rendelkezésében az azt korlátozni igyekvő magántársaságokkal, kormányzati szervekkel, helyi hatóságokkal szemben: “We campaign to give individuals more control over their personal data, and hold to account those who fail to respect our privacy, whether private companies, government departments or local authorities.” Más országokban élőknek is tanulságos (Magyarországra hiábavaló szót vesztegetni ebből a szempontból. Is.) http://www.bigbrotherwatch.org.uk/
(2) A cicafotó forráshelye: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Persian_Cat_%28kitten%29.jpg
(3) Smiley forrása: http://www.gbheld.com/traurige-smilies/280/1/

————–

Kapcsolódó postok:

Durva

A tartalomfüggő(?) hirdetések a Gmail felületén különös dolgokat tudnak produkálni.

Az elmúlt napok témája volt a Roma Holokauszt Áldozatainak Nemzetközi Emléknapja (augusztus 02), így a levelezések egy része is erről szólt.

Valószínűleg Te is tudod, Kedves Olvasóm, hogy a Gmail online levelezőrendszer felületére is betüremkednek különféle üzleti célú hirdetések. A mai kor emberét amúgy is mindenütt elárasztják a reklámok, nehéz ellenük védekezni. Ám a weben zúdul csak ránk igazán. Ez persze, tudjuk, azért van, mert ez az ára annak, hogy a webes felületen szinte mindent ingyenesen használhatunk (leszámítva az ehhez szükséges eszközeink és az internetkapcsolat költségeit). Ám még mindig jobban becsülöm azokat a szolgáltatókat, akik kevésbé agresszívak, akik meghagyják a választás szabadságát. Ilyen pl. a Google – legalábbis egyelőre.

Mert vannak olyan weboldalak, ahol a számomra látni kívánt tartalmat pl. eleve egy kis reklámablakkal takarják el, és minimum egy klikkelésre (“bezár”) kényszerítenek. Talán már meséltem valahol Néked, Kedves Olvasóm, hogy nem vagyok a fogyasztói társadalom egy mintapéldánya, gyűlölök vásárolni, és gyűlölöm a gyártók-kereskedők-szolgáltatók egyre tolakodóbb nyomását, hogy vegyek, vegyek, vegyek. Az ilyen agresszivitás pláne az ellenkező hatást váltja ki belőlem: ha egy termék eladásához ilyen módszerekre van szükség, akkor az nem lehet annyira (jó), hogy magáért beszéljen.

Így aztán az ilyen ablakokat dühösen, röptében csukom is be (ravaszabbak még jól el is dugják a bezáró bigyót), és dehogy nézem meg, mit akar rám tukmálni. És lehetőleg igyekszem is kerülni az ilyen webhelyeket.

Bár a Google-nál is tapasztalhatók a növekvő agresszivitás jelei, de az egyes szolgáltatási felületein legalább még mindig a funkcionalitás (a tartalomnál a formát fontosabbnak tartók szerint “puritánság”) elsődlegessége uralkodik. Így a megjelenő hirdetések  mindig diszkrétek, az alapvető funkciót nem zavarják, nem fedik el. Ezért hálásabbnak kellene lennem: kicsit többször ráklikkelnem egyikre-másikra, mert bizony ezt is jó, ha évente egyszer-kétszer teszem meg. Sőt: rápillantani se szoktam többször. A szelektív olvasás-látás kifejlesztéséhez kitűnőek a kéretlen reklámok (lásd még: cold call).

Ha néha mégis rájuk téved a szemem, akkor is legtöbbször csak szórakozom az “intelligens”, tartalomfüggő hirdetési szövegeken, mert különös dolgokat tud társítani – nyilván a levelek tartalmához.

De amit most vettem észre, attól dobtam egy hátast. Igazi szurokfekete, de inkább morbid humor(?). Valójában nem is kellett volna ennyit fecsegnem, mert a jelenség önmagáért beszél, magyarul a No Comment kategóriába tartozik:
Hirdetések Gmail-ben
Ha nem tudnám, mi folyik Magyarországon, akkor nem mondanám, hogy azt se lehet kizárni, hogy a magyar szélsőjobbosok “tréfája” hatolt be a Google “intelligens” algoritmusaiba. Is.

A hirdetésre nem kattintottam rá.

_________________________________
A fotó forráshelye: https://picasaweb.google.com/106602346052926545232/RomaHolokausztEmleknapja2012

Kurvák, gengszterek

Nem az vagyok, aminek látszomÉrdekes hírbe(1) botlottam: “Amennyiben a ” kurvák” vagy a “gengszterek” szavakat gépeljük a keresőbe,” a találati lista első helyezettje a kormánypárt honlapja: a fidesz.hu. A második a rendőrségé: police.hu.

Előkelő helyen áll még a katolikus egyházé ( uj.katolikus.hu ), az egyik “demokratikus ellenzéki” parlamenti párté (mszp.hu), a Centrum Parkoló Kft.-jé (centrumparkolo.hu), a tv2.hu, a Hit Gyülekezeté (hit.hu).

A másodkézből kapott hír alapján az eredeti (“tiszta”) forrást(2) megkeresve megtudhatjuk, hogy a Google találati listái mily játszi könnyedséggel manipulálhatók.

Oly egyszerű, hogy elhinnem is nehéz:

“A Google bomba működésének megértéséhez tudni kell, hogy a Google algoritmusa szerint, ha egy adott weboldalra sok link mutat egy bizonyos szöveggel, akkor a kereső a link szövege és a weboldal között kapcsolatot tételez fel, és elkezdi a weboldalt megjeleníteni az adott keresőkifejezésre – egészen addig, amíg fény nem derül a visszaélésre.”

Hát, Kedves Olvasóm, talán ennyit az “intelligens gépekről”.

Ez is egyik oka lehet annak, hogy jó pár éve a magyarországi Google ágon bármit keresve, már nem győzünk eleget lapozni visszafelé ahhoz, hogy végre ne csak magyar náci oldalak webcímeit lássuk a találati listán. Bár a nácik bizonyára sok egyéb trükköt is alkalmaznak – a mennyiségi túltengésen kívül is.

A G Data blogjában további érdekes részleteket is olvashatunk még. Érdekes lenne elmerengeni “Csempész Béla” (ill. e fedőnévvel munkálkodó e-partizán csoport) politikai kötődésén. Ha csak a jobbik.hu és barikad.hu hiányozna, és a listán megjelennének további, magukat demokratikusnak címkéz(tet)ő pártok is, mint pl. a dkp.hu (aka: demokratikuskoalicio.hu(*)), lmp.hu, akkor egyértelmű lenne.  Ámbár az is lehet, hogy e két utóbbi morzsapárt már a minősítésnek ezt a szintjét sem éri el. Továbbá: ilyen “alantas”, kétkezi ármányt a küzdésképtelen, csipkelelkű balos-libesekről nehezen tudok elképzelni.

Talán még nem volt elég ideje “Csempész Bélának”, hogy teljes körűen megvalósítsa tervét. Ezért, Kedves Olvasóm, nem árt, ha az elkövetkező napokban még figyeljük a Google találatokat erre a két kulcsszóra. A “mi Bélánknak” sietnie kell, mert várhatóan a Google emberei hamarosan korrigálni fogják az “intelligens” algoritmusok kilengését.

Bár nem is értem, ez esetben mi a probléma ezekkel a “manipulált” találati listákkal. Éppen hogy most hoz olyan találatokat, amelyek a valóságnak hű tükrei.

Egy kupleráj legyen csak az, aminek látszik.
És ne babaház.

___________________________
Forrás:
(1) 2012.07.31., 08:50, computerworld.hu, Kristóf Csaba: “Megmérgezték a Google-t“, http://computerworld.hu/megmergeztek-a-google-t-20120731.html
(2) 2012.07.30. 16:15,virusirto.blog.hu, a G Data vírusirtó magyarországi képviseletének blogja: “Csempész Béla hadat üzent“, http://virusirto.blog.hu/2012/07/30/csempesz_bela_hadat_uzent
(3) A kép forráshelye az ismert (mert már többször elmondtam) politikai okokból elhagyott blogomból való: Hiányérzet (**)

Megjegyzés: érdekes lenne tudni a G Data név eredetét. Mit gondolsz, Kedves Olvasóm, lehet valami köze a G ponthoz?

A jelenséget érdemes megörökíteni az utókornak is:

Google keresés: "kurvák" Google keresés: "gengszerek"

(*) Tulajdonképpen nem tudom biztosan, hogy mit jelent a dkp  (talán Demokratikus Koalíció Párt?), de nem is igazán érdekel. Kedves Barátom (KB) hívta fel a figyelmemet arra, hogy a dkp-t kevésbé tudják, hogy micsoda, inkább írjam ki azt a jó hosszú nevet, mert azt többen ismerik, és mert úgyis erre van átirányítva a rövid url is. No hiszen. Az a pár ezer ember úgyis tudja mindkét nevet, meg amúgy se lát ki a zártkörű klubjaiból, a többit, a sokaságot meg nemigen érdekli se a rövid, se a hosszú. (Jogosan.) Meg kell jegyeznem, hogy ebben is a tipikus, jól ismert ballibes attitűd érvényesül: kilométeres neveket képesek szerveződéseiknek kitalálni, mert az oly entellektüeles, elegáns(nak hitt), de valójában inkább nagyzoló szóvirágfüzér fontosabbak nekik, mint a reménybeli tömegbázis építésére szolgáló politikai marketing, ami rövid, de frappáns nevekkel tud jobban hatni. Bár a koalát önmagában ez se mentené meg. (Magamnak koala névre rövidítettem őket – rövid az életem ahhoz, hogy egy magát demokratikus ellenzéknek fényező morzsapárt hosszú nevére pazaroljam.)

(**) Módosítás, 2016.03.10.: a nolblog megszüntetésével a link már halott, így a belinkelt képet is  közvetlenül kellett feltöltenem, utólag, az elmentett fájlkészletemből.

(**) Módosítás, 2016.06.19.: megtaláltam az Internet Archívumban (https://archive.org/) a Népszabadság új gazdái által kikukázott blogok közül már néhányat, közöttük az enyémet is: az e-vita.nolblog.hu teljes, 2016.01.20-i archivált anyagát, és majdnem úgy lehet benne navigálni, mint a hajdani, eredeti helyén: https://web.archive.org/web/20160120074043/http://evita.nolblog.hu/ . Ezért az egész WP blogomban kicseréltem az összes, a néhai nolblogomra mutató linket az Internet Archívumba eltárolt postjaimra mutatókra.

Levéltitok

http://otir.files.wordpress.com/2012/01/email-clip-art.jpgMindig van első. Különösen, ha az ember – mint a magamfajta – kellően elégedetlen, nyughatatlan, és mindig valami újat akar. Ez a postom most pl. az első, amely egyik felhőről a másikra utazik, mire hozzád ér, Kedves Olvasóm.

Rég nem indultam új csapásokon a WP titkok dzsungelében. Végül is az eddig felfedezett lehetőségekkel (pontosabban korlátokkal) tűrhetően sikerült kompromisszumokat kötnöm. Ám most utánanéztem, hogy konkrétan mi is az a “post by email” lehetőség. És arra gondoltam, kipróbálom. Hátha lesz olyan eset, amikor kivételesen pár mondatban is el tudom mondani a lényeget. Nekem is gyorsulnom kellene kicsit az idővel együtt az írás tekintetében is, és gyorsan, röviden egy-egy infót, véleményt megosztani Véled, Kedves Olvasóm. Hogy gyakrabban találkozhassunk Ám ahogy az törvényszerű, a gyorsaság a minőség rovására fog menni. De mit lehet tenni, muszáj gyorsulni ezzel az egyre őrültebb világgal. (Ki lehetne még persze szállni is…)

És az adott levelezőrendszer újabb korlátokat jelent. A WP és a levelező eszköztára halmazainak csak egy része közös. Vagy hasonló. Nem beszélve a kompatibilitásról: ahogyan emailben látom, és mire a WP-be ér, ott jó esetben kicsit, rosszabb esetben egészen másképp néz majd ki. Tehát ezen a módon még kevésbé élhetem ki perfekcionista hajlamomat, mint a WP felületén. Pedig hát ott sincs Kánaán.

Pl. itt, ahol írom ezt, még sorkizárás sincs. Pedig az nekem mániám. Ahogy elnézem, a képlinkekkel is probléma lesz. A képet pl. innen szeretném behuzalozni: http://otir.wordpress.com/2012/01/19/do-not-get-on-your-email-before-breakfast/ De attól tartok, jó, ha sima linkként átutazik a felhőkön (ez a felhődolog már régóta csípi a csőrömet, talán tudok majd erről is kicsit verbálpettingelni valamikor).

Vagy ott van (vagy nincs) pl. a végső menedék, a HTML (forrás) szerkesztésének lehetősége, amivel mégis lehet egy kis finomhangolással közelíteni a formát a vágyaim szerintihez.

A megoldás az lesz, Kedves Olvasóm, hogy valószínűleg egy alapformázott, rövid szöveges postot tudok emailben a WP-re küldeni, és legfeljebb később majd helyrepofozom a WP felületen. Ha lesz rá időm.

Kicsit aggódva, kicsit izgulva dobom e levelet a felhők hátára – célba ér-e, és mi lesz belőle?
Meglátjuk.

(Az lenne csak a móka, ha a felhők hátán kicsit eltévedne e levél, és valaki más blogjában landolna a post, hehe.)

________________________________________________

[Frissítés: 2012.07.09.]Valószínűleg előbb láthattad, mint én, Kedves Olvasóm: sikerült. A levelezőrendszerből a internet felhőin át végül a WP  blogomban sikeresen landolt a fenti postom. És ráadásul alapvetően nem is esett át különösebb metamorfózison, igaz, nem is volt benne semmilyen különleges formázás. A képet utólag behuzaloztam, és szemléltetésül a gyorsaság és minőség viszonyát – a felhőkön át érkezett, és az utólag helyben (WP-ben) kicsit helyrepofozott forma:

postedByEmail

Ilyen volt

postedByEmail1

Ilyen lett

Mindazonáltal, valószínűleg alkalmazni fogom a gyorsposztolásnak e felhők között utaztatott formáját. Is.

Mit szólsz, Kedves Olvasóm, most sikerült abszolút politikamentes postot alkotnom. Bizonyítékul, hogy a magyar politika mocsarán kívül is van élet. Még.

Utolsó?

Ahogy elolvastam a címet: “Internetkorlátozás Európa utolsó diktatúrájában(1) megállt pillanatra az ütőm. Az internet az egyetlen lehetőségem – egyelőre – hogy legalább lélekben távol lehessek Magyarországtól. Ha ezt elvágják, akkor tényleg meg leszek lőve. Bár, jelenleg talán még mondhatjuk: még mindig jobb, ha nem le. Igaz, Kedves Olvasóm?

Alex Lukashenko A következő pillanatban látom ám, hogy ez a számítástechnikai szakmai lap mégse politizálhat direkt módon, különösen nem magyar vonatkozásban, hiszen egy szakmai újság is csak a fidesz-médiatörvény kegyelméből üzemelhet, nemde bár? Így aztán egyelőre még kicsit megnyugodtam: még nem Magyarországról szól a hír. Megtudtam, hogy Fehéroroszországban(2), avagy Belarusz Köztársaságban (a legutóbbi magyar átkos idején használt nevén: Belorussziában) Alexander Lukashenko (Alekszandr Lukasenko) jóvoltából egészen csinos kis diktatúra-féleség van, persze a demokrácia köntösébe öltöztetve, ahogy az a fejlett XXI. sz. haladott szemléletű Európájához, és a még fejlettebb világához illendő. És ahogy most belenézek a Wikipédiás oldalakba, látom, hogy nem a magyar nép az egyedüli, akinek az ilyen diktatúra-féleségek kedvére valók, hiszen lám, Lukasenkót is teljhatalommal ruházta fel népe, több, mint 80%-osan. Sőt, lassan 10 éve e népnek így jó. Annak a néhány szabadságmániásnak meg bakfitty – a nép akarata szent dolog! Talán ott a nácik se rúgnak labdába. Bár ki tudja. Valami antiszemita megnyilvánulással megvádolták Lukasenkót – lehetséges, hogy a két szél összeér?(3) Nem tudhatjuk. Csak aki ott él, az tudhat erről többet. Ahogy a Magyarországon folyó képtelenségekről se igen tud a világ (vagy nem akar tudni).

Orbán ViktorMindenesetre Lukasenkó egyelőre még nem törölte országa nevéből a köztársaság szót. Viszont nem lehet szabadon internetezni. Se. Azt hiszem, a két Szeretett Nagy Vezérnek van mit tanulnia egymástól.

Azt gondolom, Magyarországnak minden esélye megvan arra, hogy ő legyen Európa utolsó diktatúrája. Sőt, az utolsó utáni is. A nép akaratából.

_________________________________________________

(1) http://computerworld.hu/internetkorlatozas-europa-utolso-diktaturajaban-20120103.html
(2) Fehéroroszország / Belarusz Köztársaság / Belorusszia:

  • http://hu.wikipedia.org/wiki/Feh%C3%A9roroszorsz%C3%A1g
  • Angolul tudóknak inkább most is a sokkal komplexebb, összeszedettebb angol nyelvű oldalt ajánlom: http://en.wikipedia.org/wiki/Belarus Milyen jellemző, hogy a magyar oldalon az angol “Emberi jogok” szakasznak nincs (annak sincs) megfelelője! Sőt angolul ennek még külön oldala is van: Human rights in Belarus http://en.wikipedia.org/wiki/Human_rights_in_Belarus . Úgy tűnik, Magyarországon olyannyira rendben vannak az emberi jogok, (vagy annyira nem fontosak), hogy a Wikipédiának nincs se angol (“Human rights in Hungary“) se magyar (“Emberi jogok Magyarországon“) nyelvű ilyen oldala. Hát akkor azt hiszem, minden rendben. Nem igaz, Kedves Olvasóm? Ez is egy érdekes projekt lehetne, hogy a magyar, angol, esetleg egyéb nyelvű oldalakat összehasonlítva milyen szemlélet- esetleg egyéb különbségek vonhatók le az érintett téma valószínűleg anyanyelvi szerzői között.

(3) Ott legalább a szélekből kettő van. Magyarországon csak a jobboldalnak van széle. Sőt, csak az van neki. Baloldalnak meg nem hogy széle nincs, de még közepe se nagyon. Csak nácik, vagy azokhoz közelállók emlegetik folyton a (nem létező) magyar szélsőbalt, hogy saját magukról eltereljék a figyelmet, hogy így kisebbíthessék a náci veszélyt, ami az ő 20 éves szorgos munkájuknak köszönhető. És a kómában lévő, csecsemőlelkű ballibes-demokrata istenadta meg szépen be is szopja, és máris a (nem létező) szélsőbalról verbálpettingel, a nácik-fasiszták legnagyobb örömére, akik így továbbra is zavartalanul építgethetik a szebb jövőt.

%d blogger ezt kedveli: