eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: nők

A család cselédje

—–

http://www.blogher.com/most-women-would-rather-divorce-be-housewifeeVitae, aki vendégszerzőként blogjába befogadott, érdekes írást(1) tett közzé néhány nappal ezelőtt. Arról szól az írás, hogy tulajdonképpen sokkal tisztességesebb lenne a társadalom részéről, ha az évnek azt az egyetlen napját, amikor mi, férfiak a nőket – úgymond – ünnepeljük és köszöntjük, nem nőnapnak, hanem cselédnapnak neveznénk, hiszen a társadalom az év összes többi napján szinte kizárólag ezt a szerepet szánja a nőknek. Igaz ez a munkahelyen, a politikában, de mindenekelőtt és elsősorban a családban. Vagyis – mondja joggal eVitae – a nő nem más, mint a család cselédje.

Nem tudom, feltűnt-e már az olvasónak a “cseléd” és a “család” szavak hasonlósága. Nem is igényel sok kutakodást, hogy kiderítsük: nem véletlen az összecsengés; a két szó ugyanarról a tőről fakad.(2) A régi szláv nyelvekben volt ugyanis egy “e”-hez hasonló orrhang, a nazális e (a lengyelben a mai napig megmaradt, és “ę” betűvel jelölik). Ez később egyes nyelvekben, így az oroszban is “ja”-ra (“я”) módosult. A “rend” szavunkban az “e” nazális, ezt nyilván egy régi szláv nyelvből vettük át. Az oroszban ez a szó “ряд” formában szerepel. Az “öt” ógörögül “πεντα”; ebből lett (nyilván egy régi szláv nyelv közvetítésével) a “péntek” szavunk (a hét ötödik napja; itt is megjelenik a nazális “e”), oroszul azonban az “öt” “пять”, a “péntek” pedig “пятница”. A “köszönöm” szót szomszédaink nyelvein szinte mindenki ismeri: lengyelül “dziękuję”, szlovákul pedig “ďakujem”, és még sok hasonló példát lehetne hozni. A régi szláv szó feltehetően valahogy úgy hangzott, hogy “cselend”, ebből lett nálunk a “cseléd”, az oroszban pedig a “ház körüli szolga, cseléd” jelentésű “челядь”.(3) De – milyen árulkodó – a “челядь” szó nem hím- hanem nőnemű (a “ь” lágyjelre végződő főnevek az oroszban egyaránt lehetnek hím- és nőneműek). A magyar azonban később még egyszer átvette ugyanezt a szót, de akkor már olyan állapotában, hogy megtörtént a “nazális e” átalakulása a “ja” hangra: ebből lett a “család” szavunk (a magyar nyelv nem szereti a vegyes hangrendű szavakat). A jelentésváltozás persze végül is érthető: a nagycsaládokhoz a cselédek is hozzátartoztak, a háztartási munkát pedig szinte kizárólag a női cselédek végezték (akinek cselédre nem futotta, annak ott volt a feleség, az anya, a húg, a nagynéni).

Teljesen korrekt dolog tehát a nőnapot a “cselédnap” szóval illetni. De ha eVitae helyette “családnap”-ot írt volna, az új keresztény nemzeti kurzustól akár egy jó pontot is kaphatott volna: a kurzus urai úgy gondolják, hogy a nőknek szinte minden feladata a családon belül van (szülés, háztartás, gyereknevelés, stb.) eVitae azonban “cselédnap”-ot írt, így aztán sok-sok rossz pontra számíthat. Pedig hát – mint látjuk – a család és a cseléd lényegében ugyanaz.

————————- FOOT ———————

Források:
(1) Cselédnap: https://evitae.wordpress.com/2013/03/08/cselednap/
(2) Magyar etimológiai nagyszótár (Tótfalusi István); Család: http://www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=c&qsearch=&qdetail=1598
(3) ПоискСлов.com: http://poiskslov.com/word/%D1%87%D0%B5%D0%BB%D1%8F%D0%B4%D1%8C/
(4) A fotó forráshelye: http://www.blogher.com/most-women-would-rather-divorce-be-housewife

————–

Kapcsolódó postok:

Cselédnap


Március 8. a cselédek napja(1). AKA(2): Nemzetközi nőnap(3).

Nőnap & Orchidea

Színe és visszája(4)(5)


Szép, szép ugyan a virág, de nincs más gyakorlati haszna, mint hogy a férfiak kómában tartsák vele a nőket (és magukat). Aprócska  Patyomkin-falvak(6). Még csak megenni se lehet, viszont a cselédmunka szaporodik vele: gondozni kell, kerülgetni kell, figyelni kell, a végén kidobni kell. Még szerencse, hogy vannak férfiak, akik hasznosabb dolgot használnak ilyen alkalmakkor a kómásításhoz: pl. csokoládét. Az mégis csak ehető. Bár a csokiért se lelkesedek túlzottan, de éhenhalás ellen – amikor egész nap enni sincs időm – remek gyors-kaja. Állítólag az agyműködést is serkenti, és háborús filmekben látni, hogy a katonák egyik alapellátmánya. Így hát rossz dolog nem lehet.

Eddigi életem során azt tapasztaltam, hogy a forma és a tartalom egymással fordított arányban működik: aki nagyon ad a külsőségekre, a látszatra, az a szemmel nem látható(8), lényeges dolgokkal kevéssé, vagy egyáltalán nem törődik. Ezért nem hiszem, hogy nagyot tévedek, ha azt mondom, hogy amelyik férfinak annyira fontos egy ilyen látvány-ünnep, és kezét lábát töri, hogy egy virággal kómásítsa környezetének nőtagjait, az jó esetben csak simán eltűri azok cselédsorba kényszerülését, rosszabb esetben ő maga kényszeríti bele, még rosszabb esetben fizikai erőszaktól se riad vissza velük szemben. Képileg ezt pl. úgy lehetne megjeleníteni, hogy maga elé virágot tart, háta mögött meg kést szorongat.

Kérdezhetnéd, Kedves Olvasóm, főleg ha férfinemű vagy, hogy akkor mégis mit tegyél. Hiszen a társadalmi elvárások a látszatok betartását kényszerítik rád. Nos. Társadalmi szinten nehezebb ötletelni. De otthoni környezetben könnyen megvalósítható a kecske és káposzta egyensúlya. Megadhatod pl. a szépségnek, ami a szépségé: a szokványos virágot add oda a nőnek (kedvesednek, társadnak, anyádnak, nővérednek, húgodnak…). A lényegnek pedig ami a lényegé: adj a “zasszonynak” egy nap szabadságot. Menjen el otthonról, bárhova kedve szerint pl. barátnőivel csacsogni, vagy moziba, színházba, kirándulni, stb. Eközben Te mindazt a cselédmunkát elvégzed, amit ő szokott, pl. takarítás, mosogatás, főzés, rendrakás, gyerek körüli teendők, stb. stb. (Ha szerencséd van, nem esik az összes teendő épp arra az egyetlen napra.)

Már hallom is a kifogást: na de hiszen Te nem tudod, mit hogyan, honnan, hova, merre, meddig, ezért a “zasszony” nem is engedné, bármennyire is harcolsz az egynapos szerepcseréért. Hát akkor ideje elkezdened, hogy megtanuld. És nyilván tudod, mert az okosság közismerten férfierény, hogy az otthoni szerepcserére való képesség fejlesztése nem egyik vagy másik, hanem mindkét fél, sőt az egész család számára fontos. Hiszen bármi történhet, és ha valamiért hosszabb-rövidebb időre nélkülöznöd kell a női családtagot, vagy neked kell őt ellátnod, akkor ne állj ott bénán, tehetetlenül, mint szamár a hegyen. A nő hajdani meghódításakor alkalmazott rámenősségedet elő lehet venni az archívumból, hogy meggyőzd a “zasszonyt” a behelyettesíthetőség fontosságáról, miközben tuszkolod kifelé az ajtón.

Persze, nincsenek illúzióim, Kedves Olvasóm. Egy Patyomkin-virág megvásárlásán, átadásán jóval gyorsabb átesni, mint a fentebb e-csetelt, érdemi, értékesebb, ámde fárasztó, macerás ajándékon.

És a lustaság a férfiak legerősebb “mozgató” erőinek egyike.
A második.

————————- FOOT ———————

Források:
(1) AKA= “más néven”; Angolul értők számára a Wikipedia gazdagabb infót nyújt: “A.K.A., AKA, a.k.a., aka, or a/k/a may refer to: “Also known as”, used to introduce pseudonyms, aliases, nicknames, working names, legalized names, pen names, maiden names”, etc., http://en.wikipedia.org/wiki/Aka
(2) Cseléd(a) / Maid (or housemaid or maidservant): http://en.wikipedia.org/wiki/Maid
(3) Nemzetközi nőnap(a) / International Women’s Day (IWD): http://en.wikipedia.org/wiki/International_Women%27s_Day
(4) Orchideafélék (kosborfélék ) / Orchidaceae: http://en.wikipedia.org/wiki/Orchidaceae
(5) Fotó: © eVita; több itt: https://picasaweb.google.com/103982876946511397078/Cselednap
(6) Patyomkin-falu: Angolul ill. oroszul tudóknak inkább a gazdagabb angol ill. orosz nyelvű oldalakat ajánlom:


(8)Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg, http://mek.oszk.hu/00300/00384/html/index.htm
(9) Az alábbi, Gender kép forrása: “Gender Roles by Amanda Ryan and Sadie Hoxmeier”, http://sadieamanda.wordpress.com/ Angolul értők egyetlen érdekes cikket olvashatnak ott a témakörben, mivel sajnálatos módon a blogot e (egyetlen) cikk (2009-es) publikálása óta a gazdája nyom hátrahagyása nélkül elhagyta.

————–

Megjegyzések:
(a) Nem lepődöm meg, hogy magyarul “Cseléd” szócikke nincs a Wikipédiának. Ahogyan azon sem, hogy – miután kíváncsiságból pár nyelvre ellenőriztem – a jelek szerint a Wikipédia Nemzetközi nőnap” szócikkének magyar változata a legszegényesebbek egyike. Még az orosz és lengyel is gazdagabb. Olyasmi ez, mint pl. ha a családban van alkoholista, akkor az a család nem szívesen beszél alkoholistákról ugyebár. A magyar társadalom sose volt híres a nők társadalmi szintű megbecsüléséről. Értem ezalatt az egyenlő esélyek biztosítását, de legalábbis elvi támogatását. A rendszerváltás óta Magyarország ezen a téren is egyre rohamosabban száguld visszafelé a múltba. A fidesz teljhatalom beköszönte óta a nők szépen kivesznek a politikai- ill. a társadalmi szintű gazdasági döntéshozásból, marad nekik jó esetben a hagyományos társadalmi (rosszabb esetben pedig a még hagyományosabb családi) cseléd- és ágyas (aka: kurva-) szerep.

Gender: feminine vs. masculineAzon még kicsit meglepődtem anno (az általam sokat emlegetett ominózus nyolc év alatt, azaz 2002-2010 között), hogy baloldali ill. liberális férfi politikusok & társadalmi vezetők nem győzik a nőket kigolyózni a döntéshozó pozíciókból. Mentségemre: akkor még hittem, hogy Magyarországon vannak baloldali ill. liberális politikusok. És közöttük nem csak  férfiak, akik egyik feladata lett volna a nők esélyegyenlőségét támogatni. Hanem nők is, akik képesek küzdeni ezért az esélyegyenlőségért. És nem elsősorban maguk miatt, hanem a sok adófizető nő érdekében, akik vélhetően többen vannak, mint az adófizető férfiak!

2010 – a teljes körű fidesz uralom kezdete – óta már nem csodálkozom a nők eltűnésén (sem), hiszen egy náci ízesítésű fasisztoid politikai hatalomban sosincsenek nők az élvonalban, de még a másodikban, harmadikban se nagyon.  Ez is bizonyítja, hogy a durva, agresszív, pusztító típusú hatalom iránti vágy mégis inkább a férfiak (aka: macsók), semmint a nők sajátja.

————–

Kapcsolódó postok:

%d blogger ezt kedveli: