eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: music

Ilyen volt…

Music, melody, notes
Érdekes dolgokat találni netbóklászás közben. Zeneklipek között szörföltem, úgy botlottam bele az alábbi felvételbe.És akaratlanul a politika trutyijába tenyereltem, pedig a magyar mocsár teljesen hidegen hagy már rég. Sőt ma már kissé szégyellem is ez irányú korábbi naivitásomat-nyüzsgésemet, amikor azt hittem, a politikusok – legalább némelyike – az őket fizető választópolgárokért vannak.

Volt valaha rég egy házinénim, aki gyakorta mondogatta: “Most mondjátok meg, mennyi édes kisgyerek van, és mennyi ronda felnőtt. Hová(mivé) lesz idővel az a sok aranyos csöppség?” Ahogy öregecskedek, egyre többször jut eszembe ez a mondás, és egyre inkább értem, miről szól.hypocrite_devil_nice

A tizenegy éves Morvai Krisztinát elnézve ebben a klipben, újra eszembe jut a házinéni. A rondaság nem feltétlen fizikai értelemben vetődik fel, hiszen Morvai felnőttként is kifejezetten szépnek mondható, nyilván hála az anyai vonal (Fekete Klári) génjeinek (is). Bár az EP képviselőségi hízókúrája neki se tett jót alakilag. (Észrevetted már, Kedves Olvasóm, hogy az EP (legalábbis a magyar) képviselők mind jól elhíznak? Nyilván a rengeteg munkától, stressztől – lásd pl. Niedermüller Pétert, aki pedig kifejezetten sovány alkat. Volt. )

[http://youtu.be/eS0t-ekEJkA]
Ő még csak most tizennégy – LGT (Hang: 1973, Kép: 1974)
Zeneszerző: Barta Tamás
Szöveg: Adamis Anna
Előadja: Barta Tamás, Laux József, Presser Gábor, Somló Tamás
Közreműködik: Morvai Krisztina (11 évesen)
LGT: Ő még csak most 14
.
Nevét se tudom még, kezét se fogom még,
És csak azt tudom, hogy ő még csak most tizennégy.
A papa vigyáz rá, a mama vigyáz rá,
Nem tudja mi vár, mi vár, mi vár rá.
.
Én nem is figyelnék, és nem is nevetnék.
Ó, ha nem tudnám, hogy ő még csak most tizennégy.
Nem hisz a mesében – ez van a szemében,
Nem tudni mi van, mi van a fejében.
.
Ó, Nem neked való még az éjszaka,
Siess haza, vár a mama!
Ha későn érsz haza, nincsen vacsora,
Siess haza, vár a mama!
Ó, Nem neked való még az éjszaka,
Siess haza, vár a mama!
.
Ó, Nem neked való még az éjszaka,
Siess haza, vár a mama!
Ha későn érsz haza, nincsen vacsora.
.
Hiába keresnéd, hiába szeretnéd.
Erre azt mondja, hogy ő még csak most tizennégy.
Ha egyszer megnézed, tudja, hogy miért nézed,
Nevetve tovább, tovább, továbbmegy.
.
Ne nézz rám, ne nézz rám, ne nézz, ne nézz, ne nézz rám!
Ne várj rám, ne várj rám, ne várj, ne várj, ne várj rám!
Egy kis történelmi visszatekintés:
Morvai 11 years old Morvai morvai speeking Morvai duci

Folytatás/More. . . »»

Don’t Worry, Be Happy (Ihajja, tyuhajja)

Don't Worry, Be Happy
Sose aggódj semmin, csak mindig mondd: csíííz.
A szakadék felé vezető lejtőn menetelve is. Főleg, ha jobbat úgyse tehetsz.Az önszuggeszcióhoz remek segédletet nyújt az alábbi kis – nem új, de örök – dalocska.
Az előadás módja, résztvevői csak tovább fokozzák a segédanyag hatékonyságát.

[http://youtu.be/d-diB65scQU]
Don’t Worry, Be Happy (1988)
Előadja: Bobby McFerrin, Robin Williams, Bill Irwin
Bobby McFerrin: Don’t Worry, Be Happy
.
Here’s a little song I wrote
You might want to sing it note for note
Don’t Worry, Be Happy
In every life we have some trouble
But when you worry you make it double
Don’t Worry, Be Happy
Ain’t got no place to lay your head,
somebody came and took your bed
Don’t Worry, Be Happy
The landlord say your rent is late,
he may have to litigate
Don’t Worry, Be Happy
Ain’t got no cash, ain’t got no style,
ain’t got no gal to make you smile
Don’t Worry, Be Happy
Cause when you worry your face will frown
and that will bring everybody down
Don’t Worry, Be Happy

Folytatás/More. . . »»

Üzlet vs házasság

Film
Április 29-én (1958) született Michelle Pfeiffer, ebből az alkalomból ideidézem egyik nevezetes filmjéből (The Fabulous Baker Boys (1989)/ Azok a csodálatos Baker fiúk) az egyik nevezetes jelenetét, amelyben a Makin’ Whoopee c. dalt énekli.
.
A filmben egy énekesnőt alakít, és mint ilyen, többször is énekel, különböző dalokat. Érdekesség, hogy amikor láttam a filmet, kételkedtem abban, hogy ő maga énekelne, ám kiderült, hogy mégis. Nem volt különösebb énekesi képzettsége, de a szerepre való felkészülésének egyik fontos részeként énekórákon képezte(tte) a hangját két hónapon keresztül. És a dalok előadásánál nem is annyira a kiemelkedő énektudása, hanem hangjából, megjelenéséből, játékából áradó erotikus kisugárzás fogja meg a nézőket, és hát igen, különösen a férfineműeket.

Michelle Pfeiffer 2007

Michelle Pfeiffer 2007

De női szemmel is rokonszenves, kedves, bájos embernek látszik, aki a jelek szerint (talán még) nem hódolt be a plasztikai sebészet őrületének, melynek eredményeként egyre borzalmasabb egyen-ábrázattal láthatók, előtte szintén egyéni bájjal rendelkező neves és kevésbé neves sztárok. (Merem remélni, hogy Pfeiffer természetesnek látszó arca nem egy rendkívül jó PS-nek köszönhető.)
.
Az itt hallható Makin’ Whoopee c. dal olyasmiről szól, hogy mi vár a férfira a mézeshetek (és ha volt egyáltalán: a szerelmi mámor) múltával: a hétköznapok mókuskereke, mint pl. a mosogatás, mosás, talán még a varrás is. A többi teendő felsorolása nyilván meghaladta e kis dalocska kereteit. (Továbbá: egyik házasság olyan, mint a másik – e tekintetben.) Folytatás/More. . . »»

Énekek

A Rózsa énekeiKissé furcsa, hogy az egyik, a nácik segedelmével teljhatalomhoz jutott fidesz kegyelméből működni tudó tévé csatorna épp most vetítette le A Rózsa énekei(1) c. filmet, pár nappal azután, hogy illegális militáns újnáci alakulatok masíroztak Budapest utcáin a “Becsület napja” fedőnevű magyar náci erődemonstráción, a magukat “demokratikus erőknek” fényező látványdemokraták jótékony szemhunyása révén háborítatlanul. (Nem az illegitim fidesz kormányt kell képmutató módon ostorozni náci segéderőinek parádéi miatt szüntelen, Kedves Olvasóm. Ahogyan a farkast is hiábavaló és nevetséges azért elmarasztalni, amiért bárányhúst eszik – mert hát hisz ez a vele született természete.)

Ha rosszhiszemű lennék, azt hinném, hogy a tévécsatorna fidesz-jobbik “sugallatra”, merő cinizmusból adta le. (Rosszhiszemű vagyok.) Folytatás »»

Határaim

Igen, Kedves Olvasóm, nekem is vannak határaim. Tűréshatáraim.Democracy

Lassan egy éve már, hogy az Amerikai Népszava (AN) lehetőséget adott arra, hogy “mezítlábas” bloggerek, amolyan (elvileg) “örömírók” (bármiféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül) felkerülhessenek az AN nyitóoldalára. Pontosabban: kölcsönösségi alapon: ezek a bloggerek írásaikkal hozzájárulhatnak az Amerikai Népszava Online látogatottságához, miközben a saját virtuális grafomán hajlamaikat is kiélhetik és az AN segítségével megnövelt eséllyel maguk is nagyobb olvasottságra tehetnek szert. Hiszen a bloggerek nem maguknak írogatnak, hanem hogy minél több emberhez eljussanak a gondolataik.

Én – eléggé el nem ítélhető módon – abba a téveszmébe ringattam magam, hogy az AN bloggerei – csak úgy, mint olvasó- és kommentelő tábora valamiféle közösséget alkothatnak. Nem is tudom, Kedves Olvasóm, hogy a 2002 óta a “ballibes”, “demokrata” körökben szerzett nyolc éves tapasztalataim alapján miért is támadhatott bennem ez az illúzió. De hát az ember már csak ilyen balga: a lelke reménykedik még akkor is, ha értelme már semmilyen észérvvel nem tudja támogatni. Nemde, Kedves Olvasóm? Folytatás »»

%d blogger ezt kedveli: