eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: wordpress

R.I.P nolblog.hu

R.I.P. nolblog.huHát ennyi volt. Kis késéssel szembesültem vele, hogy a nolblog.hu (új? régi? gazdája) “kihúzta a dugót”. A nolblog.hu a (lassan halódó, “komcsi”) Népszabadság napilap egyik ingyenes online szolgáltatása volt 2006-2016 között. Állítólag 2015.12.31-én tette közzé az Mworks Print Zrt., hogy 2016.01.31-én megnyomja a “kikapcs” gombot (most, csak ennek révén hallottam e cégről először – ha még érdekelne a magyar mocsár, és lenne fölösleges pénzem, utánanéznék a “tulajdonosi, érdekeltségi kapcsolatainak” potom 16256 forintért, vagy ha az időbőség zavarával küzdenék, addig kutakodnék a neten, amíg ingyen is összelapátolnám az infókat). 2016.02.01-én meg is nyomta, majd valami okból kifolyólag 8 óra múlva a webhely (szerver?) újraéledt, hogy másnap, február 2-án délután végleg eltávozzék az élők sorából. Ezek szerint nem volt könnyű halála. A kivégzőosztagnak is okozhatott kellemetlen órákat. Folytatás/More. . . »»

Másság

Másság / DifferenceA “más, mint a többi” érzése kicsiny gyermekkoromtól végigkísért eddigi életem során. Bár talán pontosabb lenne a kívülállóság kifejezés. Másnak lenni, kívülállónak lenni egyszerre áldás és átok is. Erről kéne majd egyszer kicsit hosszasabban mesélnem néked, Kedves Olvasóm. Most csak annyit, hogy mire megszabadulhattam volna ettől az érzéstől, a magyarországi politika jóvoltából a 2002-ben, majd azóta folyamatosan tapasztalt elfajulások újra megerősítették, sőt továbbfejlesztették bennem: idegen vagyok abban az országban, ahova születtem. Vagy inkább: nekem idegenné vált az ország. Lehetséges, hogy mindig is az volt, csak korábban a fiatal szem homályossága miatt nem vettem észre. Bővebben

Intim találatok

—–

http://en.wikipedia.org/wiki/File:Persian_Cat_%28kitten%29.jpgA blogom admin felületén a WordPress blogszolgáltatása sok érdekes információval lát el. Ezek amolyan intim dolgok, melyek nem feltétlen tartoznak a külvilágra, így Rád sem, Kedves Olvasóm. Nem mintha olyan nagyon különleges-titkos dolgok lennének ezek. Legalább is egy részük nem az, mint pl. a statisztikai adatok, melyeket akár nyilvánossá is tehetnék számodra. De tudod, hogy van ez, Kedves Olvasóm, az embernek szüksége van privát szférára. Extrovertáltaknak kisebbre, intorvertált típusúaknak nagyobbra.

Bár a mai világ diktátorai a magánélethez (aka: privacy) való jogra egyre kevésbé vannak tekintettel(1). Mindenütt kamerák, utcán, tereken, járműveken, közintézményekben, pénzintézetekben, bevásárlóhelyeken, munkahelyeken, stb. stb… Ráadásul még legitimálható is azzal az ürüggyel, hogy ez mind a mi biztonságunkat szolgálja.

Korunk narkója, a Facebook

Korunk narkója, a Facebook

És ne is beszéljünk az internet ijesztően diktatórikus tendenciájáról: irányítói agresszív módon kényszerítik a netpolgárokat biztonságuk, privát szférájuk sutba dobására. Ennek vezérlovasa a Facebook, mely diktátumának a netszolgáltatók (lásd: Google körösödése) és a netpolgárok szinte transzban, önként és boldogan, birkamód engedelmeskednek. A Facebook átláthatlan, kesze-kusza-gagyi szénakazlában a biztonsági szempontokat a felhasználónak érvényesítenie egyszerűen lehetetlen. Mire a funkciók összefüggéseinek, valami rendszerfoszlányoknak némi nyomára akadna a mezei felhasználó (de még akár csak a netképesebb, netjártasabb is), a “fejlesztők” máris fenekestül átalakítják.

Ha rosszhiszemű vagyok (az vagyok), akkor úgy képzelem, hogy a “fejlesztők” naponta ébrednek valami új ötlettel, külön-külön, melyeket aznap egy közös kalapba dobják, jól összerázzák, majd estélig belegányolják a “rendszerbe” itt, ott, amott, amolyan “ahogy esik, úgy puffan” “elv” alapján.

InternetbiztonságHa még rosszhiszeműbb vagyok (az vagyok), akkor az informatikai pancserség helyett az irányított, tervezett gagyiság a vezérelv, hogy a felhasználók soha ne ismerhessék ki a “rendszer” működését, csak vakon klikkelgessenek minél több igyó-bigyóra, boldog révületben “lájkoljanak”, “megosszanak” veszettül, esélyük se lehessen önvédelemre, de szabad prédákként szolgáljanak adathalászok, netkalózok, üzleti spam-elők, és nem utolsó sorban a titkos politikai-üzleti megfigyelő, adatgyűjtő szolgálatok számára.

Ha még rosszhiszeműbb vagyok (az vagyok), akkor az IT szakmai hozzá nem értés, aka: pancserség és a szándékos gagyisítás valamiféle kevert formájának eredője az FB, és a hozzá hasonulni igyekvő más e-szénaboglyák.

Search Engine Terms

Az eredeti statisztika

Ennyi kitérő verbálpettingelés után talán vissza is térek az eredeti mondandómhoz, már csak azért is, mert bizonyára kíváncsi vagy, Kedves Olvasóm, hogy hogyan kerül a csizma az asztalra, vagyis a macska a postomba.

Az elején említett érdekes dolgok egyike az admin felületemen a statisztika. Ezen belül is az a kimutatás, amely arról tájékoztat, hogy a netpolgárok esetlegesen, a keresőszolgáltatások (gondolom, főképpen a Google) révén milyen keresőkifejezésekkel vetődnek el hozzám, leginkább véletlenszerűen. Bizonyos kifejezéseken jót lehet derülni, így a magyar borús klímában évek óta nélkülöző humoréhségemet a blogstatisztikám monitorozásával próbálom valamelyest enyhíteni. És hátha neked is szükséged van derűre, Kedves Olvasóm, a minapi keresési statisztikámat itt és most megosztom véled:

Search Terms / Keresőkifejezés Post Title / Post címe
1 német himnusz wiki Náci himnusz Magyarországon
2 szeretem a kiscicát de egyedül
nem tudok megenni egy egészet
Gyurcsány káposztái
3 deutschland über alles Náci himnusz Magyarországon
4 orbán viktor maszturbál-videó MaszturBál az Operaházban
5 prefasiszta Orbán szája
6 vén nyanya Orgazmustra
7 kinai betü képek Koki, saller, kínai
8 Other search terms
9 Unknown search terms

A 8. ill. 9. sorban (“Egyéb keresőszavak” ill. “Ismeretlen keresőszavak“) olyan találatok lehetnek, amelyeket talán az algoritmusok nem tudtak nevesíteni. Érdekes lenne megtudni, hogy miért, de ennek kiderítéséhez momentán nem állnak rendelkezésemre megfelelő eszközök.

A táblázat jobboldali oszlopába már saját magam vettem fel azokat a postjaimat, amelyekhez a kedves kereső netpolgár a baloldalon lévő keresőkifejezéssel valószínűleg eljutott. Ugyanis ha ezeket beadom a blogom saját keresőmezőjébe, akkor a WordPress ezeket a postokat dobja ki találatként. Egyet kivéve.

Amitől határozottan mosolyra gyűrődik orcám, az a 2. ill. 6. találat. A “Vén nyanya” kifejezésre nem emlékeztem, így nagy kíváncsiság töltött el, hogy vajh melyik postomban is használhattam. Aztán látom, hogy az orgazmus és a vén nyanya nálam összekapcsolható. Egy netpolgár vajon miért keres ilyesmit a nettengerben?

De ami még jobban szórakoztat, az a 2-es, ami valójában egy mondat. Vajon kinek jut eszébe egy egész mondatot beadni egy keresőnek? Névelőkkel, kötőszóval? Ez talán valami népi szólásmondás lehet? Vagy valami viccben szerepel? Próbáltam beadni Google-nak, de reménytelen nyomra akadni. A nagyobb probléma, hogy a blogom keresőjébe is hiába adom be. Így aztán egy karakteresebb szót választottam: “cica”. És ekkor kijön a “Gyurcsány káposztái” c. postom. És ekkor jön csak az igazi rejtély, Kedves Olvasóm! Az egész postban nem találok egyetlen cicát sem, pedig az nem sok. Még a forráskódot is megnéztem, hátha valami rejtett szót talál meg a WordPress keresője suttyomban. De ott sincs. Gyurcsány káposztái között, akárhogyan is keresem, nincs egy fia cica se. Se kiscica, se nagy, semmilyen.http://www.gbheld.com/traurige-smilies/280/1/

Így hát most itt állok a márciusi télvíz idején Gyurcsány káposztái között, cica nélkül, talpig rejtélyben.

Ha esetleg Te megtalálod a cicát a káposzták között, Kedves Olvasóm, köszönettel veszem át.
(Nekem egy kicsit gyanús a Totó kutya…)
————————- FOOT ———————

Források:
(1) Angolul értők számára érdekes és hasznos az angliai “Big Brother Watch” webhely, mely kutatásaival, publikációival, tanácsaival próbálja segíteni az egyént személyes adatai, magánélete fölötti szabad rendelkezésében az azt korlátozni igyekvő magántársaságokkal, kormányzati szervekkel, helyi hatóságokkal szemben: “We campaign to give individuals more control over their personal data, and hold to account those who fail to respect our privacy, whether private companies, government departments or local authorities.” Más országokban élőknek is tanulságos (Magyarországra hiábavaló szót vesztegetni ebből a szempontból. Is.) http://www.bigbrotherwatch.org.uk/
(2) A cicafotó forráshelye: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Persian_Cat_%28kitten%29.jpg
(3) Smiley forrása: http://www.gbheld.com/traurige-smilies/280/1/

————–

Kapcsolódó postok:

Holnap honlap

Holnap honlap

Belülről

Most veszem csak észre, hogy mi, magyar nyelvűek, egy eredeti gyári hibát is kapunk a WordPress szolgáltatói csomagjában. És Te sem szólhattál, Kedves Olvasóm, mert ezt valószínűleg nem láthatod, csak ha netán van  WP regisztrációd, és be is vagy jelentkezve, és van WP blogod, és azon magyar nyelvi olvasói felületet állítottál be, és a Meta Widgetet a blogodon megjeleníted valahol. Ennyi feltétel egyidejű teljesülésének kicsi az esélye Nálad, Kedves Olvasóm. Ezért én most mindenesetre kicsit “kibeszélem” a WP-t, hogy újabb adalékot kaphass a WP blogger-élet nehézségeiről.

Holnap Honlap Kívülről

Kívülről

Ez esetben (is) tehetetlen a blogger, mert ezeket a linkeket, nevükkel, az akármilyen nyelvűre fordítottal együtt, a WP készen adja, csak a linkcsoport fejlécének nevét engedik a bloggazda hatáskörébe. Így lett nálam: “Technikai dolgok“. Merthogy azok.

Így aztán a “Honlap Adminisztráció” helyett be kell érnünk a “Holnap Adminisztráció” megnevezéssel. Végül is nem nagy különbség: csak két betű van felcserélve.

https://i2.wp.com/en.support.files.wordpress.com/2008/12/meta1.png

Angol eredeti (belső)

Mivel a “Holnap Adminisztráció” is értelmes jelentéssel bír, elmélázhatnánk azon, hogy mit is kezdhetnénk vele. Nagyon kezdő bloggert akár meg is téveszthet. Gondolhatja, hogy ráérős, halogatós bloggereknek való funkció az “ej, ráérünk arra még” jegyében.

Egyértelmű a fordítási/gépelési hiba, ha az angol eredetivel összevetjük: “Site Admin“. A “Site” és a “Honlap” jelentése se igen fedi egymást, de hát a magyar az angol nyelv tömörségével nem vetekedhet. Nehéz az angol (különösen internetes, informatikai) kifejezéseknek magyar megfelelőket találni.

Nos, Kedves Olvasóm, ennyit erről. Mára.

Holnap is lesz honlap.

Levéltitok

http://otir.files.wordpress.com/2012/01/email-clip-art.jpgMindig van első. Különösen, ha az ember – mint a magamfajta – kellően elégedetlen, nyughatatlan, és mindig valami újat akar. Ez a postom most pl. az első, amely egyik felhőről a másikra utazik, mire hozzád ér, Kedves Olvasóm.

Rég nem indultam új csapásokon a WP titkok dzsungelében. Végül is az eddig felfedezett lehetőségekkel (pontosabban korlátokkal) tűrhetően sikerült kompromisszumokat kötnöm. Ám most utánanéztem, hogy konkrétan mi is az a “post by email” lehetőség. És arra gondoltam, kipróbálom. Hátha lesz olyan eset, amikor kivételesen pár mondatban is el tudom mondani a lényeget. Nekem is gyorsulnom kellene kicsit az idővel együtt az írás tekintetében is, és gyorsan, röviden egy-egy infót, véleményt megosztani Véled, Kedves Olvasóm. Hogy gyakrabban találkozhassunk Ám ahogy az törvényszerű, a gyorsaság a minőség rovására fog menni. De mit lehet tenni, muszáj gyorsulni ezzel az egyre őrültebb világgal. (Ki lehetne még persze szállni is…)

És az adott levelezőrendszer újabb korlátokat jelent. A WP és a levelező eszköztára halmazainak csak egy része közös. Vagy hasonló. Nem beszélve a kompatibilitásról: ahogyan emailben látom, és mire a WP-be ér, ott jó esetben kicsit, rosszabb esetben egészen másképp néz majd ki. Tehát ezen a módon még kevésbé élhetem ki perfekcionista hajlamomat, mint a WP felületén. Pedig hát ott sincs Kánaán.

Pl. itt, ahol írom ezt, még sorkizárás sincs. Pedig az nekem mániám. Ahogy elnézem, a képlinkekkel is probléma lesz. A képet pl. innen szeretném behuzalozni: http://otir.wordpress.com/2012/01/19/do-not-get-on-your-email-before-breakfast/ De attól tartok, jó, ha sima linkként átutazik a felhőkön (ez a felhődolog már régóta csípi a csőrömet, talán tudok majd erről is kicsit verbálpettingelni valamikor).

Vagy ott van (vagy nincs) pl. a végső menedék, a HTML (forrás) szerkesztésének lehetősége, amivel mégis lehet egy kis finomhangolással közelíteni a formát a vágyaim szerintihez.

A megoldás az lesz, Kedves Olvasóm, hogy valószínűleg egy alapformázott, rövid szöveges postot tudok emailben a WP-re küldeni, és legfeljebb később majd helyrepofozom a WP felületen. Ha lesz rá időm.

Kicsit aggódva, kicsit izgulva dobom e levelet a felhők hátára – célba ér-e, és mi lesz belőle?
Meglátjuk.

(Az lenne csak a móka, ha a felhők hátán kicsit eltévedne e levél, és valaki más blogjában landolna a post, hehe.)

________________________________________________

[Frissítés: 2012.07.09.]Valószínűleg előbb láthattad, mint én, Kedves Olvasóm: sikerült. A levelezőrendszerből a internet felhőin át végül a WP  blogomban sikeresen landolt a fenti postom. És ráadásul alapvetően nem is esett át különösebb metamorfózison, igaz, nem is volt benne semmilyen különleges formázás. A képet utólag behuzaloztam, és szemléltetésül a gyorsaság és minőség viszonyát – a felhőkön át érkezett, és az utólag helyben (WP-ben) kicsit helyrepofozott forma:

postedByEmail

Ilyen volt

postedByEmail1

Ilyen lett

Mindazonáltal, valószínűleg alkalmazni fogom a gyorsposztolásnak e felhők között utaztatott formáját. Is.

Mit szólsz, Kedves Olvasóm, most sikerült abszolút politikamentes postot alkotnom. Bizonyítékul, hogy a magyar politika mocsarán kívül is van élet. Még.

Összebútoroztam

Nem jó az embernek egyedül lenni” – szól az írás imigyen(1).
Ezzel, ebben a formában én ugyan vitába tudnék szállni alaposan, ha most ez lenne a fő témája e postnak. De mert mást akarok itt és most megosztani Véled, Kedves Olvasóm, ezért most ebbe nem megyek bele. Nagyon. Csak annyit jegyzek meg, hogy egyedül lenni jó. A szabadságnak egy igen felső fokát élvezhetjük az egyedüllét formájában.

Az egyre sűrűsödő világban ugyan hol lehetünk egyedül? Egy kis nyugalmat, csendet ugyan hol találhatunk? A wécében. Jó esetben.

Egy filmben pedig elhangzott egy, számomra emlékezetes mondat: “az egyedüllétben van valami méltóság(2). Hát bizony, ebben van igazság. Én pl. szeretem a magányt. Még akkor is, ha egyedül vagyok. (A magány és az egyedüllét definíciójába most szintén nem megyek bele. Nagyon.)

Please come inUgyanakkor el kell fogadnunk tényként, hogy egységben az erő(3), ami alatt olyasmi (is) értendő, hogy egységnyi idő alatt több ember mégis csak többet, eredményesebben tud tenni, mint egy. Bár ez is csak akkor igaz, ha az a több ember képes egymással együttműködni az adott cél  érdekében, és ehhez pluszként bejönnek olyan koordinációs-szervezési tennivalók, amik egyedül nem lennének. Tehát itt is elmondhatjuk: mindennek van előnye is, hátránya is.

Tulajdonképpen csak azt akarom mondani, hogy immár (szerencsére / sajnos) nem vagyok egyedül. Lehet, hogy már észre is vetted, Kedves Olvasóm: összebútoroztam egy szerzőtárssal, és immár a blogom kétszerzős. És a szerzőtársnak már az első cikke szép sikert ért el. Szebbet, mint eddig az enyéim. Hát istenem, előfordulhat,  hogy valaki jobb nálam. Egyszer 😀 .

Mindenesetre ez nem veszi kedvemet attól, hogy nyitott legyek újabb szerzőtársak befogadására. A blogomba befogadott szerzőtársak – hogy még otthonosabban érezhessék magukat – cikkei számára egy külön kategóriát is nyitottam: Idegen tollak. Főleg rajzolni tudó  (hivatásos, vagy amatőr grafikus, vagy ilyesmi) szerzőtársra van olthatatlan vágyam. Sajnos zsenge rajzolói képességem még ifjúkoromban elsorvadt (nem kellett volna hagyni), és most nagyon hiányzik. Próbálom ezt az űrt egyelőre a Google segítségével talált e-rajzokkal betölteni, de egyrészt nem szeretek idegen tollakkal ékeskedni, másrészt soha nem találom pontosan azt, amire szükségem lenne, harmadrészt általában nem könnyű megállapítani, hogy nem sértek-e meg szerzői jogokat. Ezért legalább mindig megadom a forrást, ahonnan “kölcsönveszem” őket.

Ezúton is tudatom az erre vetődő Kedves Olvasókkal: várom azon jól, gyorsan rajzoló “munkatársak” jelentkezését, akik esetenként, az elképzelésem alapján rajzolnának a postjaimhoz kis egyszerű, de sokatmondó karikatúrákat. Cserébe felkínálom a blog felületét, hogy a rajzoló társ népszerűsíthesse magát és munkáit itt is, akár egy oldaldobozban, de akár társszerzőként, rendszeres postok formájában. Kérlek, Kedves Olvasóm, segíts ilyen nettárs(ak) felkutatásában. Ha esetleg épp nem Te vagy az Igazi. Köszönöm.

______________________________________________________

(1) 1 Móz. 2,18.23 “És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt …http://www.freeweb.hu/ateizmus/ellent.html
(2) Elhangzott a Facérok (Singles, 1992) c. amerikai filmben (írta-rendezte: Cameron Crowe), Bridget Fonda (Janet Livermore) szájából. Angolul: “Being alone: there’s a certain dignity to it.http://en.wikiquote.org/wiki/Singles_%281992_film%29

[http://youtu.be/lo_6fbMDyrc]

(3) FR: L’union fait la force; NL: Eendracht maakt macht ; DE:Einigkeit gibt Stärke;  GE: ძალა ერთობაშია!  http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzeti_mott%C3%B3k_list%C3%A1ja

(4) A rajzot innen kölcsönöztem, köszönet érte: http://satisfiedbuddhist.blogspot.com/2010/11/open-door-for-others.html

Ragacsos post

Talán nem veszed észre, Kedves Olvasóm, ezért így explicite is jelzem: öles léptekkel hatolok a WP egyre mélyebb bugyraiba befelé. Egy újabb WP-hasznosságra derült világosság, melyet korábban még tudatlanságom jótékony homálya lepett. És mert úgy vélem, hogy a tudatlanság csak akkor szégyen, ha nincs is szándékunk kilépni ebből az állapotból, hát tudatlanságomat meg is osztottam az e-világgal: WP kínok 1.

Nos, immár tudom, hogy miért piros a post címe. Sőt, figyelmes szemlélőként azt is észrevehetjük, hogy egyéb tulajdonságok tekintetében is más, mint a többi: háttérszín és keret(*). Az ilyen postok a nyitó oldalra, annak is az elejére vannak “ragasztva”. Ez egy hasznos lehetőség: ha valamelyik szövegünket tartósan szem előtt akarjun hagyni, akkor ellátjuk a postot egy ragacsos (sticky) opcióval.

Pl. ha egy általános tájékoztatót, útmutatót, vagy egy felhívást egy közelgő eseményre kiragaszthatunk egyszerűen a nyitóoldal tetejére. Sőt, akárhányat is megenged a WP. Egyéb blogszolgáltatóknál ez csak a post publikálási dátumának “meghekkelésével”  oldható meg. Sajnos azonban itt a WP-nél is lehet némi töke a menyasszonynak: ha a sablon gyártója szépséghibákat hagy a ragacsos post stílusleírásában. Mint esetemben a zBench sablon a jobbszélen a távolságtartással nem törődik. Ezért nem elég a ragacsos gombot beklikkelnem, hanem még be kell a postba (a forráskódba) rakni egy ilyesmit is:

<div style="padding-right: 10px;" align="justify">

_____________________________
(*) Hogy az ilyen odaragasztott post hogy néz ki, az természetesen a blog-sablontól (WP-ben angolul: Theme) függ, melyet egy WP-készletből választhatunk. Ez a készlet elég sok előregyártott sablont tartalmaz, amely között alig lehet találni olyat, ami az én kényes ízlésemnek megfelel. És a végül kiválasztott sablont is szeretném még testreszabni, de ennek lehetősége sajnos nem része az ingyenes WP csomagnak. (A sablon nem biztos, hogy a legjobb elnevezés a “theme”-re, mert több mindenre is használják, de egyelőre nem jut eszembe pontosabb megfelelője.)

Mosogató

Kötelességemnek tartok helyreigazítást közzétenni. Beismerem a hibámat: elhamarkodottan ítélkeztem a WP post-szerkesztő eszközkészletét illetően. Feltűnően keveselltem a szerkesztőablak fölötti eszközkészletet, mely gombok formájában áll rendelkezésünkre. Ennek hangot is adtam egy korábbi postomban (WP kínok), nevezetesen a sorkizárást is hiányoltam éppen.

Ezúton tudatom a Kedves Olvasóval, hogy megvan a Sorkizárás Gombja! (Sőt: gombok!) Az történt ugyanis, hogy véletlenül (vagy kíváncsiságból?) mégis megnyomtam azt a fura gombot ott jobbszélen, amelyen a kis rajzocska azt sugallta nekem, hogy ez valami olyan extra dolgot nyújt, amire egyelőre, a bebútorozás és az első lépések idején biztosan nem lesz szükségem. Nem beszélve arról, Kedves Olvasóm, hogy a jobbszél nem egy kedvenc területem, talán tudat alatt is ódzkodtam megnyomni. És arról pláne nem beszélve, Kedves Olvasóm, hogy a gombra vezetve az egeremet a szövegbuborék azt mondja nekem, hogy: “Show/Hide Kitchen Sink(Alt+Shift+Z)” Ami szerény angol tudásom szerint konyhai mosogatót jelent, és hát mint azt talán tudod, Kedves Olvasóm, számomra sok van, mi riasztó, de a házimunkánál nincs semmi riasztóbb. (Jó, igazad van, Kedves Olvasóm, talán ez így nem teljesen igaz, de most a hatásfokozás egyik eszközével élek, mert talán így jobban átérzed, miről beszélek.) Na mármost  ki az a nő, aki még írás közben is mosogatni akarna? Hát persze, hogy nem volt affinitásom lenyomni a mosogató gombját ott jobbszélen.

Most azonban, hogy megnyomódott, kiderült, hogy a mosogató elnevezés csak valami huncutság volt, mert szemem elé tárult a finomabb formázást is lehetővé tévő, eddig hiányolt gombok csodás látványa:

Kitchen sink

Azóta már megtudtam egy másik fülön, hogy angolban a konyhai mosogatónak van egy átvitt jelentése is:

Vagyis valami olyasmi, mintha itt ez a második gombsor tk. csak valami fölösleges plusz lenne, de a WP olyan jóságos, hogy még ilyen kacatot is rendelkezésünkre bocsájt. Mindenesetre a mosogatóval való kapcsolat is csak férfineműeknek juthatott eszébe, akik számára többnyire valóban fölösleges berendezés a mosogató, mivel ők nemigen használják, mert erre cselédet tartanak (anya, nővér, feleség, barátnő).

Azt persze továbbra sem értem, hogy ha kézzel tettem bele a forráskódba a sorkizárási paramétert, akkor hol működött, hol nem. De lehetséges, hogy valamit eltévesztettem, ahogy az kézi műveleteknél gyakran megesik. De mostmár örüljünk, hogy egy harcolnivalóval kevesebb. A női cselédsorsra utaló gombnevet pedig talán elkerülhetem, ha a szerkesztő eszköz megjegyzi, hogy a második gombsort is mindig látni óhajtom.

( A soremeléses probléma továbbra is küzdés tárgya, egyelőre.)

Az első

No, végre. Megszültem első valódi WP blogcikkemet (magyarul: post).

Ne hidd Kedves Olvasóm, hogy egy blogger, ha a szöveget megírta, már elégedetten hátra is dőlhet. A blogger több, mint egy hagyományos cikkíró. A blogger a blogszolgáltató eszközeivel, anomáliáival is megküzd derekasan, egyszerűbben szólva: vért izzad.

A bloggernek a szavakba öntött gondolathalmaza még messze van a készterméktől. A formázás legalább annyira a mondanivaló része, mint a szavak. Egy tagolatlan, ömlesztett szöveget a mai rohanó kor rohanó netpolgárai nem fognak elolvasni.

A mai rohanó kor rohanó netpolgára előbb ugyanis csak pásztázza, belenéz az első, az utolsó bekezdésbe, esetleg a közbensőkbe, 1-2 kulcsszót keresve, ami alapján megítélheti, hogy érdemes-e elejétől végig, “hagyományosan” elolvasnia. De ha egy böszme hosszú szöveg tagolatlanul, ömlesztve tárul a szeme elé, akkor gyorsan tovább áll, nincs neki ideje abban kulcsszavakat bogarásznia.

A tagoláson (=bekezdésrekre bontáson) kívül a kiemelések (vastagon, dőlten szedett szavak, mondatok) ugyanezt a célt szolgálják: a gyors áttekintés lehetőségét. Tulajdonképpen a blogger az olvasónak így készen tálalja a kulcsszavakat.

A többi eszköz (linkek, képek, stb) már csak további segítséget jelenthetnek, plusz információkat, esetleg esztétikai élményt. És ezek se mellékesek azért.

A blogger több, mint író. A blogger szerkesztő, komponista is: a szöveget olyan formába önti, olyan elemekkel dúsítja, melyek a mondanivalót szolgálják, lehetőleg további (vizuális) értéket adnak hozzá.

Ha igaz, az első valódi WP cikkemet sikerült a fentiek szellemében belepofoznom a WP által nyújtott, kissé szűkös korlátok közé. Csak merem remélni, hogy a WP nem fog tovább (később, újra) kibabrálni velem, és a cikk a  jelenlegi formáját mindaddig megtartja, amíg én (is) akarom.

Most már mondhatom, hogy WP-szüzességem elvétetett. Csak a kerítőn, a Népszava.com-on múlik, hogy kapcsolatunk mennyire lesz tartós 🙂

Hello world!

Ezen a napon hoztam létre ezt a blogomat, pontosabban lefoglaltam a szolgáltatónál a blogom nevét. Mindeddig a WordPressről (továbbiakban: WP) csak annyit tudtam, hogy létezik. Az első “élményem” az volt, hogy a WP mindjárt egy bejegyzést (magyarul: post) fűzött a blogba, automatikusan, a szerény “Szia, világ” (Hello world) címmel. Pár alapvető eligazítást tartalmaz ez a post, természetesen angolul, aki nem tud ennyit angolul, az megszívja, vagy elegánsabban: bekaphatja. Bár lehetséges, hogy ha a kezdő WP blogger valahol azonnal megtalálja a nyelvi beállításokat, akkor magyarul is megkaphatja ezt a szöveget, de ahogy elnézem, a “magyar nyelvű” felületek inkább öszvérhez hasonlatosak, mert csak 1-1 részük van magyarul, de amint egy kicsit is elkezdünk a WP mélyebb bugyraiba alászállni, úgy fogyatkoznak a magyarra fordított szövegek, és egyre szaporodnak a magyar és angol szövegeket vegyesen mutató oldalak, végül hamarosan már csak angolt láthatunk.

Ezért, Kedves Olvasóm, jobban jársz, ha a WP tanulást ízibe összekötöd az angolul tanulással. Nem kell megijedni, egy másik fülön kinyitod a Google fordítót, és próbálod a durva fordításból kitalálni, hogy miről van szó. Tudom még ajánlani a neten sokfelé található, angol tanulására hatékonyan használható webhelyeket. Szótárakból is sokat lehet tanulni, ajánlom pl:

  • SZTAKI szótár: http://szotar.sztaki.hu/index.hu.jhtml – bár talán megérett volna némi korszerűsítésre, de még így is jól használható. Nyilván itt sincs pénz a fejlesztésre.

Kicsit már haladóbbaknak angol-angol szótárak:

  • Webster’s Dictionary: http://www.webster-dictionary.org/ – a lehető legegyszerűbb, legpraktikusabb felülettel, semmi fölösleges csicsamicsa, semmi izgő-mozgó, lassító és figyelmet szétkenő bigyó;
  • Cambridge Dictionaries Online: http://dictionary.cambridge.org – sajnos az utóbbi időben mindenféle villogó+mozgó reklámok kezdték elnyomni az eredeti funkciókat, tartalmakat, nyilván a pénzbevételt növelendő, az ember egy kis önneveléssel tud csak arra a tartalomra koncentrálni, amiért egyáltalán odamegy;
  • Webster’s Online Dictionary: http://www.websters-online-dictionary.org/ ez nevében bár hasonlít az elsőre, de mégis eléggé más, a felület sokkal csicsásabb, bizonyos szempontból sokkal többet nyújt, pl. többnyelvű, és az keresett szóhoz egy komplex infóhalmazt szed össze, cserébe viszont általában lassan töltődnek be / frissülnek az oldalai.;

Úgy gondolom, megőrzöm a WP-től kapott első post szövegét, nem szeretek kidobni semmit, hátha jó lesz még valamire:

Welcome to WordPress.com. After you read this, you should delete and write your own post, with a new title above. Or hit Add New on the left (of the admin dashboard) to start a fresh post.

Here are some suggestions for your first post.

  1. You can find new ideas for what to blog about by reading the Daily Post.
  2. Add PressThis to your browser. It creates a new blog post for you about any interesting  page you read on the web.
  3. Make some changes to this page, and then hit preview on the right. You can alway preview any post or edit you before you share it to the world.

Talán majd később lefordítom magyarra, ha nagyon ráérek.  De az is lehet, hogy valahol amúgyis megvan már magyarul. A WP egy slukkra még egy mintakommenttel is kedveskedett  “One Response to Hello world!” címmel, “Mr WordPress“-nek nevezve magát. (Figyeled, Kedves Olvasóm, a WordPress – is – férfinemű. Vajon miért is?) Mindjárt e post alatt  tekinthető meg e mintakomment.

A továbbiakban most egyelőre utat kell vágnom a WP dzsungelében, hogy megtaláljam ill. alkalmazzam azokat az eszközöket, melyekre vágyom ill. melyeket a WP rendelkezésünkre bocsájt, és megküzdjek ezek várható korlátaival. (Az ingyenességnek is megvan az ára, amit fizetnünk kell, csak nem pénzben, hanem időben és kompromisszumban.)

%d blogger ezt kedveli: