eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Vallomás

Wikidedia: Ady EndreVéletlenül bukkantam Ady Endre egy versére. Nem tudom, megboldogult diákkoromban belebotlottam-e anno, de hogy akkor nem fogtam fel a sorok értelmét, az bizonyos, hiszen különben emlékeztem volna rá azóta is. Gyerekfejjel hogyan is hallottam volna ki belőle a múltat, a jövőt meg pláne nem.

Itt és most Ady Endre: A Duna vallomása c. versének sorai hátborzongatóan aktuálisak. Ha figyelembe vesszük, hogy a költő a verset 1907-ben írta, és ha jól számolom, azóta már bőven eltelt 100 év, akkor nem tölthet el bennünket az optimista hiedelem, hogy a magyar nép tanulási képessége olyan nagyon gyors lenne. És lehetséges, hogy a szélsőjobbos hatalom gondolatrendőrsége máris szorgosan munkálkodik azon, hogy Ady Endrét mondjuk nemzetgyalázásért (esetleg egy sebtiben összeütött speciális lex-Ady törvény alapján) kiiktassák a magyar kultúrából, a szobrait eltüntessék, a nevével ellátott utcákat átnevezzék mondjuk Horthy, Gömbös, Szálasi stb. utcákká. És ha lúd, legyen kövér: az összes, akármilyen díjától visszamenőlegesen megfosszák, hadd tanulja meg a magyar nép (újra), hogy hol lakik a jóisten, a kurva életbe’! Hát nem, Kedves Olvasóm? Felhívom a gondolatrendőrök szíves figyelmét arra is, hogy el ne feledjék: az 500 forintos bakjegyen is ott a költő arcképe, és a 2019-es elévülésig nyilván nem lehet várni ilyen felháborító körülményből kifolyólag.(1)


“Mindig ilyen bal volt itt a világ?
Eredendő bűn, lanyha vétek,
Hideglelős vergődés, könny, aszály?
A Duna-parton sohse éltek
Boldog, erős, kacagó népek?”

S halk mormolással kezdte a mesét
A vén Duna. Igaz az átok,
Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:
Mióta ő zúgva kivágott,
Boldog népet itt sohse látott.

A Duna-táj bús villámháritó,
Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.
Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.

“Sohse lesz másként, így rendeltetett”,
Mormolta a vén Duna habja.
S boldogtalan kis országok között
Kinyújtózott a vén mihaszna.
És elrohant tőlem kacagva.

Duna part, CipőkA Duna nem csak költők “ihletője” volt,
de oly kor tanúja is, amikor
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.”

Érdekes, hogy a Duna milyen szorgos ihletője költőknek, talán egyéb művészeknek is. Nem vagyok elég művelt hozzá, hogy most csípőből rázzam kifelé a példákat néked, Kedves Olvasóm, egyedül József Attila: A Dunánál c. verse hagyott már anno, megboldogult diákkoromban is maradandó nyomot bennem. Nyilván van valami benne, ami már akkori gyerekfejemmel is értelmezhető volt, a lelkembe szántott, politikától még érintetlenül is. Ki gondolta volna akkor, hogy sok-sok évvel később, 2011-ben József Attila is áldozatul esik egy, a múltból feltámadt szélsőjobbos politikai hatalom féktelen bosszúvágyának.

Felhívom e hatalom becses  figyelmét  arra a fontos körülményre, hogy a Wikipedia szerint  József Attilának van egy posztumusz Baumgarten-díja (1938) és egy Kossuth díja (1948). Az előbbi nyilván nem probléma, hiszen az akkori hatalom a jelenlegivel kompatibilis. Az utóbbi azonban, ugyebár, nem hogy nem kompatibilis, de egyenesen  érvénytelen időszak egészen a 2010-es választási győzelmükig. Bár itt érzek némi logikai bukfencet, hiszen az a választás az érvénytelenné nyilvánított időszak alatt, és annak szabályai szerint zajlott. Namármost, ha egy illegitim rendszer szabályai alapján jut egy politikai erő hatalomhoz, akkor hogyan lehet ez a hatalom törvényes….?(2) Na de hát bizonyára meg tudják ezt magyarázni, arra tartják (khm. vagyis az adófizetők) az egész ország jogi apparátusát, nemde? Így aztán bizonyára át is fogják gondolni, hogy esetleg József Attilát is posztumusz megfosszák a posztumusz Kossuth díjától, mondjuk egy sebtiben összeütött lex-József törvényféleséggel. Mit mondhatnék? A bosszú oly édes, mint a méz – váljék egészségükre. Igaz, Kedves Olvasóm?


S mert a nemzetekből a szellem
nem facsar nedves jogokat,
hát uj gyalázat egymás ellen
serkenti föl a fajokat.
Az elnyomás csapatban károg,
élő szívre mint dögre száll –
s a földgolyón nyomor szivárog,
mint hülyék orcáján a nyál.

József Attila: Ős patkány terjeszt kórt
(1937. január)

József Attila szobra, Bp. V.ker., a Parlamenttől jobbra lévő parkbanJózsef Attila szobra
Budapest, V.ker., a Parlamenttől jobbra lévő parkban (még)

______________________________________

(1) Megjegyezném még, hogy a (2)-es gondolatmenet alapján semmilyen magyar bankjegy ill. érme sem törvényes, amelyeket a 2010-es választásig nyomtattak ill. vertek. Ugye, erre is tetszettek gondolni? Bár bizonyára önök is nagyon jól tudják, hogy a pénznek nincs szaga. Se.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: