eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: Amerikai Népszava

Másság

Másság / DifferenceA “más, mint a többi” érzése kicsiny gyermekkoromtól végigkísért eddigi életem során. Bár talán pontosabb lenne a kívülállóság kifejezés. Másnak lenni, kívülállónak lenni egyszerre áldás és átok is. Erről kéne majd egyszer kicsit hosszasabban mesélnem néked, Kedves Olvasóm. Most csak annyit, hogy mire megszabadulhattam volna ettől az érzéstől, a magyarországi politika jóvoltából a 2002-ben, majd azóta folyamatosan tapasztalt elfajulások újra megerősítették, sőt továbbfejlesztették bennem: idegen vagyok abban az országban, ahova születtem. Vagy inkább: nekem idegenné vált az ország. Lehetséges, hogy mindig is az volt, csak korábban a fiatal szem homályossága miatt nem vettem észre. Bővebben

Reklámok

AN fagyi

AN_fagyiNyár van, hőség. Ezért (vagy ennek ellenére?) nincs az rendjén, hogy az Amerikai Népszavának a nyitóoldala fagyos.

Miután ismét hosszas kihagyás után ismét írtam egyet, a Szendvicset, szokásomhoz híven kíváncsian átkattintok a nepszava.com-ra, ellenőrizni, hogy az Amerikai Népszava webhelyén – ahova a blogom be van huzalozva (köszönet érte) – befrissült-e már.

Egy-egy új postom után ez még egy plusz izgalmat jelent, ugyanis a WordPress automatizmusa kissé ráérősen teszi meg ezt a szívességet. Bár még nem volt elég erőforrásom sose, hogy bemérjem a pontos késleltetési időt, ámde eddigi megfigyeléseim szerint mintha egy egész nap is eltelne, mire az új postom átfrissül az AN-re. Hát, végül is, Amerika messze van, nemde, Kedves Olvasóm? (Térben is, időben is, hogy társadalmi-politikai vonatkozásokat ne is említsek.)

Ámde most egy egész másfajta, új típusú jelenség fogad: megdermedve látom, hogy az AN június 10. óta nem frissült. Megáll bennem az ütő: mi történhetett? [Tovább is van… / More…]

Amerikai Népszava: no comment

Amerikai NépszavaAz internet alapvető életeleme az interaktivitás. Az első perctől kezdve azt szeretem benne, hogy gyors, közvetlen kommunikációra, visszajelzésre ad lehetőséget.

Persze, ennek is ára van, ahogyan mindennek: az előnyök és hátrányok  együtt járnak. És ahogy általában, a mérleg serpenyőjébe kell tennünk a pozitívumokat és negatívumokat, és úgy eldönteni, hogy a lehetőségeket mire, hogyan használjuk.

Én nem tudom elképzelni az e-életemet a direkt, azonnali  visszajelzés lehetősége nélkül (email, komment, üzenet, stb. formájában). Hogy régi, nehézkes módon, papíralapú “adathordozón” adjam közre a gondolataimat? Az ilyen egyirányú közlés olyan lenne nekem, mintha az asztalfiókom számára írnék. Bármit is írok bárhol, várom és örömmel fogadom a visszajelzéseket. (Más kérdés, hogy az egyre szaporodó e-csatornákon a folyamatos oda-visszajelzést már nehezen lehet győzni erőforrásokkal.) Nem csak úgy öncélúan szeretem az interaktivitást, hanem mert sokat segít az információgyűjtésben, új ismeretek szerzésében, gondolataim csiszolásában, a véleményem igazolásában, vagy épp felülvizsgálatában  (főképpen az enyémtől eltérő véleményekkel ütköztetve fejleszti a vita- és érvelési készséget, ezért különösen szeretem a viták lehetőségét).

Természetesen egészen más-más a helyzet egy szerény forgalmú webhely (mint e blog), ill. egy nagy forgalmú hírportál esetén. Utóbbinál az e-szemetelők, a nem tolerálható durva, öncélú, alapvető emberi normákba ütköző megnyilvánulások magas száma komoly moderálási feladatot jelent, számottevő adminisztrációs erőforrást igényel.

Megértem Bartus László indokait technikai szempontból, de még az elvieket is. Épp olyan értelmetlen a magyar politikai mocsár reménytelen dolgain rágózni vég nélkül (akár hírek, akár publikációk, akár kommentcsóva formájában), ahogyan lukas vödörbe vizet meregetni. Pláne, ha a vödör nemhogy csak lukas, de egyáltalán nincs is feneke. És tudom, milyen, ha a hosszas, hiábavaló meregetésbe egyszer csak belefárad a meregető, és a vödörrel ellentétben betelik a pohár, mondván: elég volt! [Tovább is van… / More…]

Félmunka

Kiűzetés a paradicsomból

A drága jó Bartus László ismét frászt hozott(1) arra a néhány deviáns (értsd: szabadság & demokrácia után vágyakozó) magyarországi magyarra, akik számára az Amerikai Népszava némi virtuális menedéket nyújt. (Nyújtott?)

Lapunk erején felül is támogatta a magyarországi demokrácia ügyét, amely most hosszú időre eldőlt.” (AN: Profiltisztítás – közlemény)

[Tovább is van… / More…]

Dirty game

Mondhatnám magyarul is: “mocskos játék“. De angolul elegánsabbnak tűnik.Dirty hands

És mondhatnám szofisztikáltabban is: “piszkos játék“. De mert magyar politikáról kívánok pár szót ejteni, ez nem állna elég közel a valósághoz.

Olvasom az Amerikai Népszava (a Magyar Narancsra hivatkozó) cikkében(1):

A legdörzsöltebb republikánus kampányguruk között számon tartott amerikai Arthur J. Finkelstein egy amerikai újságíró jellemzése szerint így működik, ezt tanácsolja: „Az ellenfélre fókuszálj, ne a jelöltedre! Használj bármilyen foszlányt az ellenfél múltjából, ami alapján liberálisnak címkézheted. A hirdetésekben használj egyszerű szavakat, és Armageddon-szerű kifejezéseket, hogy növeld a jelöltek között lévő ideológiai szakadékot. Figyelmeztess arra a káoszra, amit az ellenfél kormányzása eredményezhetne. Szüntelenül ismételd a szlogeneket minden csatornán.”

Arthur J. Finkelstein után kutakodva, mindjárt találhatunk egy Wikipedia bejegyzést(2) (angolul(a)). A szócikk elején rögtön az összefoglalóból megtudhatjuk, hogy Mr. Finkelstein Izraelben is munkálkodott politikai-választási tanácsadóként. A további fejezetekből megtudható még róla, hogy zsidó származású és meleg. Mindezeken csakis azért hökkenek meg kicsinykét, mert az Amerikai Népszava cikke szerint “A magyar kormányfőnek 5 éve dolgozik“, vagyis Orbánnak, vagyis hatalmában a nácikra támaszkodó, szélsőjobbos(sá vált) politikai vezérnek. Bizonyára feloldható ez az ellentmondás, ha arra gondolunk, hogy a pénznek nincs szaga. Se. Eldobom az agyamatMindenesetre az ilyetén mocskos játszmákat finanszírozó, magamfajta mezítlábas adófizető számára komoly dilemmát jelent, hogy most előbb röhögjön-e, vagy hányjon. Ámbár a kettőt egyszerre csinálni praktikusabb, már csak az idővel való gazdálkodás tekintetében is.

Egyébként kár is ezen ennyit rágózni, hiszen ha bármiféle veszély fenyegetné Magyarország teljhatalmú uralkodójának, orbán viktornak hatalmát & újabb győzelmét, akkor legfeljebb ismét utcára vezényli a katonailag jól képzett, illegális náci alakulatokat, akik kitartó áldozatos munkával 2010-re e  teljhatalomba segítették, oszt jó napot. Azt azért érdekes lenne tudni, hogy a nácik újrahasznosítását is Mr. Finkelstein súgta-e a Vezérnek 2002-től (különösen 2006-ban), mert ez lenne ám ok csupa móka-kacagásra.

Érdekes, hogy a Google fordítóval a “dirty game” kifejezést vizsgálva a hozzá kapcsolt mintamondatok (hivatkozott cikkek) legtöbbjében(3) politikára vonatkozik, pl.:
https://i1.wp.com/upload.wikimedia.org/wikipedia/en/0/00/Dirty_Dancing.jpgAgain, politics is a dirty game and those playing it are likely to be dirtier than the game itself.(4)
Magyarul: (Újabb példa arra, hogy) a politika egy mocskos játék, melyben a játékosok talán még mocskosabbak, mint a játék maga.

Talán egyet értesz vélem, Kedves Olvasóm, ha azt mondom: a politikai mocskos játékhoz képest a “Dirty Dancing“”(5) (Piszkos tánc) patyolat.

————————- FOOT ———————

Források:
(1) Amerikai Népszava(c)) (2013. február 14. csütörtök 0:30): A piszkos politika keresztapja ad tanácsot Orbánnak, http://nepszava.com/2013/02/magyarorszag/a-piszkos-politika-keresztapja-ad-tanacsot-orbannak.html
Narancs.hu (2013. febr. 13., 14:14): Aki szitokszóvá tette a liberálist: portré Orbán tanácsadójáról, http://magyarnarancs.hu/belpol/arthur-j-finkelstein-83609/?orderdir=novekvo (Rényi Pál Dániel teljes Finkelstein-portréja a Magyar Narancs február 14-én megjelenő – gondolom, sajnos, a régimódi, papíralapú – számában olvasható!)
(2) Wikipedia: Arthur J. Finkelstein, https://en.wikipedia.org/wiki/Arthur_J._Finkelstein
(3) Google fordító (translate): dirty game, http://translate.google.hu/?hl=hu&tab=wT#en/hu/Dirty%20game
(4) Nyasa Times Online: http://www.nyasatimes.com/2013/02/13/is-joyce-banda-another-disaster-for-malawi/
(5) Wikipedia: Dirty Dancing, http://en.wikipedia.org/wiki/Dirty_Dancing

————–

Megjegyzések:
(a) Magyar megfelelője nincs a Wikipedia “Arthur J. Finkelstein” szócikkének, amin szokás szerint nem lepődünk meg, mert tudjuk, a magyaroknak bokrosabb teendőik vannak: az önsorsrontás.
(b) A “mocskos kéz” kép forráshelye: http://michielzwanenburg.blogspot.hu/
(c) Az Amerikai Népszava szerkesztősége a cikk megjelenésének másnapján levette az írást a site-ról. A gyorsan halot(tá) vált linkért én kérek elnézést. Az okát ne firtassuk, bár a Google cache-ben ugyan még fellelhető az AN cikk, de nincs jelentősége, hiszen végül is csak egy magyarországi  webhelyről (narancs.hu) átvett hír kivonata volt, és azóta már számtalan magyarországi webhely átmásolta magához, részben vagy egészben – különösebb hozzáadott érték mellőzésével. Arthur J. Finkelstein munkásságáról és személyiségéről az interneten számos (angol és héber nyelvű) hiteles forrásból meggyőződhetünk.

————–

Kapcsolódó postok:

Digitális öngyilkosság

Amerikai NépszavaVan-e értelme a szabad magyar sajtó minden terhét egyedül cipelnie a hátán? – ingott meg ismét(1)(a) 2012 Karácsonyának előestéjén az Amerikai Népszava website-jának gazdája:

Thinker-Computer

Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?(2)

A “fegyver” ez esetben a “Törlés” (“Delete”) gomb(ok) megnyomását jelenti a website-ok adminisztrációs felületén, mely mozdulattal a digitális öngyilkosságot(3) lehet elkövetni.

A digitális öngyilkosságot én elvből ellenzem bármilyen esetben, az Amerikai Népszavától függetlenül is. Úgy vélem, amit egyszer már publikáltunk, red-delete-button-thamibe már sok munkát fektettünk, amit már az e-világgal megosztottunk, azt nem helyes megsemmisíteni. A web kezdettől fogva egy (virtuális) közösségi tér, egy közös szellemi, kulturális, tudományos műhely, közös digitális információs adatbázis, globális könyvtár –  hiszen az internet direkt erre lett kitalálva. Amit egyszer “felteszünk az internetre”, az ennek a közös, globális műhelynek, adatbázisnak a részévé válik. Hamarosan és egyre több e-társ idézi, hivatkozik rá, “linkeli”, új trendi szóval “lájkolja”(b), elbookmarkolja (c). A web újabb részhálóin (“közösségi hálók”) különösen gyorsan, 1-2 klikkel tovább lehet szórni 1-1 webcímet egyszerre akár százas, ezres, tízezres, százezres “példányban”.

Dead linksHa egy website-ot, honlapot, blogot, postot meggyilkolunk (törlünk, megszüntetünk, kikapcsolunk), de akár ha csak inkompatibilis módon “fejlesztünk” vagy elköltöztetünk (azaz a korábbi elérhetőségi webcímeket átírjuk, megváltoztatjuk), akkor a weben egy csapásra tonnányi halott linket(4) csinálunk.

Olyasmihez hasonlít ez Kedves Olvasóm, amikor valaki “meglepetésként” átrendezi a lakásodat (pl. életed párja, vagy valamelyik szülőd, vagy gyereked), anélkül, hogy megbeszéltétek volna, és a korábban megszokott mozdulattal nyúlsz pl. a megszokott szekrénybe a megszokott pohárhoz, és az nincs ott. A szekrény se. Jó esetben csak másik helyre került, és előbb utóbb megtalálod valahol másutt, rosszabb esetben az átrendezést selejtezéssel is egybekötötte az “elkövető”, és akkor fújhatod kedvenc poharad véglegesen hűlt helyét.

Vagy pl. ajándékba adsz egy könyvet, és aztán később egyszer csak meggondolod magad, és visszaveszed. Az interneten a gondolataidat, fotóidat, rajzaidat, videóidat, zenéidet adod ajándékba (fizetős szolgáltatók pedig pénzért) másoknak, sokaknak. Ha ezt egyszer csak visszaveszed tőlük, ha eltünteted, csak azért, mert úgy tartja kedved, mert épp lelki válságba kerültél, depresszióba estél, akkor ez azt jelenti, hogy önző vagy, csak magadra gondolsz, nem vagy csapatjátékos, nem vagy közösségi ember, rajtad kívül senki más nem érdekel.

Természetesen jogodban áll depibe zuhanni, dühösnek lenni, de nincs jogod ezt olyanokon (is) levezetni, olyanok  munkáját tönkre tenni, őket többletmunkára kényszeríteni, akik erről a problémádról nem tehetnek, abban segíteni nincs lehetőségük. Az rendben van, ha többé nem írsz, ha “befagyasztod” a weboldaladat, blogodat. Sok ilyen – különféle okokból – elhagyott webhely, blog van netszerte. De az addigi rámutató linkek továbbra is működnek, a keresőmotorok megtalálják, látogatottságuk, olvasottságuk tovább nőhet, sőt újabb hivatkozások mutathatnak rá, vagyis archívum jelleggel tovább élnek.

Különösen problematikus a dolog, ha olyan e-médiumot érint a harakiri, amelyik semmiképp sem esik a magánwebhely kategóriájába, hanem amelynek deklarált célja e-polgárok egy bizonyos rétegéhez szólni, őket tájékoztatni, nekik irányt mutatni, bevonni őket a közös gondolkodásba, belőlük közösséget építeni, mindehhez támogatásukat kérni és elfogadni. Az ilyen website működése, sorsa nem magánügy, hanem közügy. Az Amerikai Népszava website-jának még ezen belül is különösen  kitüntetett szerepe van a Magyarországon kialakult és fennálló sajnálatos politikai és társadalmi helyzet miatt.

Az Amerikai Népszava két éves anyaga már nem csak a tulajdonosé, nem csak a főszerkesztőé, hanem közkincs, dokumentumtár, és nem is annyira Magyarország, mint inkább a világ számára, a világ más tájain élő magyarul értők számára, ill. annak az anyagi és erkölcsi támogatást is nyújtó közösségnek, mely a Amerikai Népszava olvasóiból, kommentelőiből alakult ki.

Kertész ÁkosAz online világ millió helyén millió link, hivatkozás mutat az AN egyes cikkeire, a Google találati listáin a nepszava.com folyamatosan előkelő helyen szerepel. Kertész Ákos utolsó cikkei a  nepszava.com-on pl. szinte felbecsülhetetlen értékű dokumentumok! És nem szabad elfelejteni, hogy Kertész Ákos épp egy ehhez hasonló apropóból írta meg azt a nyílt levelét, ami miatt az egész ország kilökte magából. Mert 2011. augusztusában(5) is azzal sokkolta Bartus László az AN olvasóit, hogy bezárja az website-ot. Kertész Ákos elkeseredett dühe, kétségbeesése a nyílt levélben öltött formát. Végül az Amerikai Népszava, ha csökkentett módban is, de működött tovább. Kertész Ákos megfizette az árát: emigrálni  kényszerült.  Ha most ismét az a veszély fenyeget, hogy a nepszava.com nyomtalanul tűnik el a semmibe, akkor Kertész Ákos áldozatvállalása is hiábavaló volt?

A nepszava.com két éves anyagát minden körülmények között meg kell menteni, legalább archívumként életben kell tartani.

Különben az AN esetében a “digitális öngyilkosság” két betűvel rövidebben lesz írandó.

————————- FOOT ———————

Források:
(1) Bartus László: A diktatúra vámszedői 2012.12.26. Amerikai Népszava, http://nepszava.com/2012/12/velemeny/a-diktatura-vamszedoi.html
(2)William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi, Arany János fordításában, http://mek.oszk.hu/00400/00485/Angolul: Hamlet by William Shakespeare: http://en.wikipedia.org/wiki/Hamlet;

To be, or not to be, that is the question:
Whether ’tis Nobler in the mind to suffer
The Slings and Arrows of outrageous Fortune,
Or to take Arms against a Sea of troubles,
And by opposing end them: to die, to sleep

a teljes angol szöveg letölthető innen: http://www.gutenberg.org/ebooks/1524
(3)Digitális öngyilkosság” angolul: “digital suicide” angolul tudó (tanuló) olvasóimnak javaslom elolvasásra ezt az érdekes cikket: Basheera Khan: Why it’s impossible to commit digital suicide – even if you really, really want to (Miért lehetetlen digitális öngyilkosságot elkövetni, még akkor is, ha igazán, valóban akarod), November 2nd, 2009, The Telegraph, http://blogs.telegraph.co.uk/technology/basheerakhan/100004116/why-its-impossible-to-commit-digital-suicide-even-if-you-really-really-want-to/
(4)Link rot (“link rohadás” kicsit szebben: linkelhalás)/ dead links (“halott link”)/ broken links (“Törött link”)


(5) Bartus László: Búcsú az olvasótól, 2011. augusztus 28. http://nepszava.com/2011/08/velemeny/bartus-laszlo-bucsu-az-olvasotol.html

(6) Képek forrásai:

————–

Megjegyzések:
(a) Bartus László megingását ismét tökéletesen megértem, sőt, én a helyében annyira inognék, hogy tengeribetegséget kapnék, ha a magyar politikai-társadalmi helyzettől nem lenne már évek óta permanens hányingerem. Rendkívül nehéz döntési helyzetben van az Amerikai Népszava gazdája.
(b)A “lájkolás” valójában szintén link, csak hát marketingileg muszáj mindig új divatszókat bevetni a népek kómásítására
(c) Bookmark – ez egy hülye fordításban a “kedvencek” fogalmával azonos, de én talán inkább e-könyvjelzőnek mondanám.

————–

Kapcsolódó postok:

http://entellektuel.freeblog.hu/files/2011/02/kiraly.jpg

Utcai erotika

Érdekes fotót fedeztem fel az Amerikai Népszava Facebook oldalán(1):

Érdekes utcai izé Brooklynban


Első pillantásra elcsodálkozom: lám, lám, a tolerancia és szabadság hazájában(a) mik vannak, színes vibrátorok installációjába botolhatnak a járókelők. A fotó alapján a méretüket sem vagyok képes megbecsülni, a perspektíva, a kép kompozíciója nekem ehhez sem ad elégséges támpontot. Lehet, hogy nagyocskák? Ahogyan az sem derül ki, hogy sötétben még netán világítanak is?

Mivel a fotót közreadó nem avat be bennünket abba, hogy a képen tulajdonképpen mit is láthatunk,  semmilyen fogódzó nincs az installáció küldetése, üzenete, funkciója tekintetében. Így hát a fotó szemlélője teljesen szabadon asszociálhat. Bármire 🙂 De akármi is lehet a talány valós megfejtése, szerintem mindenképpen erotikus kisugárzása van ezeknek az izéknek. Nem gondolod, Kedves Olvasóm?

Vagy csak én nem vagyok elég öreg…?
————————- FOOT ———————

Források:
(1) A fotó eredeti helyén (kommentekkel együtt) itt látható: http://www.facebook.com/photo.php?fbid=539301999432095&set=a.198621466833485.54608.177083425653956&type=1 “6th Avenue, Brooklyn” Fotó: Molnár Miriam

————–

Megjegyzések:
(a) “Az USA, mint a tolerancia és szabadság hazája” – ebbe itt most nem megyek jobban bele. Pedig tudnék. Ennek elemzése, vitatása azonban nem tartozik e post témájához.

Hát, Izrael is…(vagy se…)

El se akarom hinni, hogy Ilán Mor, Izrael budapesti nagykövete hogyan nyilatkozott a fidesz birodalmi hírügynökségnek, az MTI-nek. Mintha a fidesz által diktált szöveget hallanék.

Az Amerikai Népszava szerint Ilán Mor, Izrael budapesti nagykövete ilyeneket mondott:

A magyar kormány harcol az ilyen szélsőséges megnyilvánulások ellen, de a Jobbik már eddig is túl sok hasonló nyilatkozatot tett – fogalmazott. Hozzátette: az embereknek nemet kell mondaniuk, ki kell jelenteniük, hogy „ami sok, az sok”.
.
Azzal kapcsolatban, hogy a parlamenti pártok tiltakozásukat fejezték ki Baráth Zsolt felszólalása kapcsán, a nagykövet azt mondta, a demokratikus jobb- és baloldali pártok pontosan azt tették, ami elvárható volt tőlük, „nem többet és nem kevesebbet”.”

Ilán Mor, Izrael budapesti nagykövete

Ilán Mor, Izrael budapesti nagykövete

Azért az különös, hogy még Izrael is összeborul a nácikkal együttműködő fasiszta fidesszel, és nem először. Erre még nem lelem a magyarázatot. Bár biztosan van az a pénz, amiért valaki a testvérét is eladná.

A magyar kormány harcol az ilyen szélsőséges megnyilvánulások ellen…” – el se merem képzelni, mi lenne, ha nem harcolna…

Kacaj

“…a demokratikus jobb- és baloldali pártok pontosan azt tették, ami elvárható volt tőlük, „nem többet és nem kevesebbet”.” – hát, ha Izrael ennyit vár tőlük, nem mondhatom, hogy túl igényesek. Szita vagyok a kíváncsiságtól, hogy vajh melyek lehetnek azok a magyarországi demokratikus jobboldali pártok? Eldobom az agyamat. Csak nem a fideszre gondol? Vagy esetleg akár a jobbikra??? Igaz, én speciel magyarországi demokratikus baloldali pártokat se ismerek…

De az a fontos, hogy Izrael sokkal jobban ismeri a magyar politikai helyzetet, mint egy magyar állampolgár, nemde? (…biztosan van az a pénz, amiért valaki az anyját is eladná.) Azért nevén nevezhetett volna 1-2 demokratikus magyar pártot, különösen jobboldalit, ugyan hadd tanuljanak már valamit a magyar állampolgárok is.

Még szerencse, hogy Izrael soha nem szerepelt célországként a világgá menési listámon.

Mindenesetre, Kedves Olvasóm, meg kéne fogadni Izrael tanácsát, hiszen ő csak tudja, hogyan kell harcolni fasiszták, nácik ellen: emberek, nosza, jelentsük ki, hogy “ami sok, az sok“!

Ha már a zsidó állam is összeborul egy, illegális nácikkal együttműködő illegitim fasiszta kormánnyal, akkor kész.

Akkor nemigen van miről beszélni.

______________________

Forrás:
http://nepszava.com/2012/04/magyarorszag/ilan-mor-nem-toleralhatok-a-barathi-nyilatkozatok.html

Kapcsolódó cikkek e blogban:
Lejárat

Lejárat

Futólag hallom, hogy megint fel vannak néhányan háborodva, amiért egy neonáci jobbikos képviselő, Baráth Zsolt, hűen eszmeiségükhöz, azt adta csak, mi lényegük:

Baráth Zsolt náci parlamenti képviselő

“A 130 éve elhunyt – minden valószínűség szerint öngyilkosságot elkövetett – Solymosi Eszterre való megemlékezésre szólította fel képviselőtársait Baráth Zsolt jobbikos képviselő ma napirend után, s azt állította, „ vádat kell emelnünk azon szellemiség ellen, amely azóta is folyamatosan jelen van a Kárpát-medencében”” (1)

Fónagy János, Fidesz

Fónagy János

Állítólag Fónagy János, (a szélsőjobbos Fidesz budapesti elnöke(2), a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára) visszautasította az uszítást. Nyilván “hivatalból”, hiszen a szélsőjobbos fidesznek látványilag illik elhatárolódnia az őt teljhatalomhoz juttató és azt megtartani segítő törvénysértő náci párt(a) náci megnyilvánulásaitól, bár mint tudjuk, erre az illemre csak ritkán ügyel.

Most Baráth Zsolt neohungarista képviselő járatta le Magyarországot – írja az Amerikai Népszava. Hát, Kedves Olvasóm, ezzel az állítással több bajom is van.
– Magyarországot már nem igen lehet lejáratni, vagy csak igen nehezen.
– Kik előtt járatta volna le? Magyarország és a világ is rendjén valónak találja, hogy hatályos magyar törvényt és a benne foglalt nemzetközi egyezményt felrúgva nácikat politikailag, társadalmilag elfogadottá tesznek.

Nem az a hír, hogy egy náci náciként nyilvánul meg. Hanem az (lenne) a hír, hogy az állítólagos “demokratikus” parlamenti pártok képviselői egyemberként állnak fel, tiltakoznak, de legalább elhagyják a termet. Hogy az állítólagos “demokratikus erők” azon nyomban mindenféle tiltakozó akciókat kezdeményeznek, petícióktól kezdve demonstrációkig és azon is túl.

Magyarországon az lenne a hír, ha az állítólagos demokrata “erők” és állítólagos antifasiszta szervezetek demokratákként és antifasisztákként lépnének fel, és nem csak maximum a verbálpetting szintjén, hanem ténylegesen, cselekvően.

Ehelyett az illegitim parlamentben(a) látványos látszatháborgások történtek(3): állítólag az egyik  kis parlamenti látványpárt, az LMP közleményben(! mert ez ah, oly elegáns, biza’) “szólította fel Baráth Zsoltot, hogy adja vissza parlamenti képviselői mandátumát.”

Mesterházy Attila

Mesterházy Attila

Egy másik, régészeti leletként funkcionáló látványpárt: Mesterházy Attila, az MSZP elnök-frakcióvezetője a szocialisták szerdai elnökségi ülése után tartott sajtótájékoztatóján, csatlakozva az LMP kezdeményezéséhez, lemondásra szólította fel a jobbikos képviselőt.” Mert hát egy sajtótájékoztató is oly nagyon elegáns, és főleg látványos dolog, biza’! Egyik funkcionáriusa pedig jól rátett egy lapáttal:

Steiner Pál, a párt etikai és fegyelmi ügyek tanácsának elnöke ezt azzal egészítette ki: nagyon reméli, hogy hétfőn már nem kell egy padsorban ülnie a jobbikos képviselővel. A szocialista országgyűlési képviselő hozzátette: ha a párt nem hívja vissza képviselőjét, az azt bizonyítja, hogy “a Jobbik egy náci párt”.”

Steiner Pál, MSZP

Steiner Pál

És ha nem hívja vissza a náci párt nácihoz hűen megnyilatkozó képviselőjét? Akkor tessék mondani kedves Steiner úr, a jobbik önök szerint milyen párt? Nagyjából két esetet tudok elképzelni: 1/ az MSZP politikusai alkalmatlanok munkakörük betöltésére, ha csak ebből az egyetlen momentumból képesek megállapítani egy másik párt valódi énjét, vagy 2/ hazudik, ha demokratának és baloldalinak nevezi magát(b). E két eset akár egyidejűleg is fennállhat.

Gyurcsány Ferenc

Gyurcsány Ferenc

.

A koala(c) reakciójáról meg még nem is hallottam. Pedig elsőként kellett volna lépnie. De hát, mint Gyurcsánytól tudjuk, az antifasizmusnak nincs politikai marketing értéke, és nyilván a koalája is ezt az elvet vallja. Viszont Niedermüller Péter, a koala alelnöke(!) jó hosszan verbálmaszturbál a Galamuson(4), hogy akkor most mi is van ezzel a jobbikkal meg a “demokratikus politikai pártokkal”:

Kacaj

Eldobom az agyamat

“amennyiben a Jobbik – részben vagy egészében – újfasiszta ideológiát képvisel, akkor meg kell kérdezni a demokratikus politikai pártokat, valamint a demokratikus nyilvánosságot, miért és meddig hajlandók közös szereplésekkel, vitákkal, sőt törvényjavaslatokkal legitimálni ennek a pártnak a működését.”

Niedermüller Péter

Niedermüller Péter

Azért érdekes lehet egy olyan párt, ahol ilyen fontos dolgokról az alelnök egy hosszú értekezéssel fényezi szellemiségét egy internetes portálon, ahelyett, hogy cselekedne ott, a pártjánál, ízibe. Pl. esőként talán kérdezze meg mindjárt a saját (állítólag demokratikus) pártját, hogy tagjai, vezetői, parlamenti képviselői “miért és meddig hajlandók közös szereplésekkel, vitákkal, sőt törvényjavaslatokkal legitimálni ennek a pártnak a működését.”

Ez az eset is csak azt bizonyítja, hogy Magyarországon demokrata, baloldali politikusok már pedig nincsenek, hát róluk szó se essék.
________________________________
(a) Nemzetközi egyezmény alapján hatályos magyar törvény tiltja Magyarországon mindenféle fasiszta (jellegű!)  szervezet működését: Párizsi békeszerződés 1947

(b)  Bár igaz, a honlapjukon nem is találok pár mondatban megfogalmazott, mindenki számára azonnal emészthető “küldetés” rovatot, ami a főoldal megnyitásakor rögtön, a legszembetűnőbb helyen közölné az őket is eltartó állampolgárokkal, hogy mit is várhatnak tőlük a pénzükért. Csak egy két-három lépésben elérhető Pártunk > az MSZP útvonalon elérhető frázisgyűjteményt, szóvirágcsokrot, ahol egyáltalán szó sem esik explicite általános, alapvető emberi jogokról, a hátrányos helyzetűekről, vallási, származási, nemi megkülönböztetés, rasszizmus, antiszemitizmus  elleni kiemelt feladatokról, melyeket egy mai Magyarországon egy demokratikus, baloldali pártnak kiemelten, hangsúlyosan fel kellene vállalnia. Így hát talán nem is háboroghatunk azon, hogy az MSZP semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy nácikkal üldögél együtt a parlamentben második éve. Ahogy 2002-től is inkább segítették a nácik megerősödését, semmint tettek volna ellene. Végül is a legfontosabbak az anyagiak, nem igaz?

(c)  Polgári nevén: Demokratikus Koalíció

________________________________
Források:

(1) 2012.04.04. Amerikai Népszava, Törvényhozásból neonáci dühöngő, http://nepszava.com/2012/04/magyarorszag/torvenyhozasbol-neonaci-duhongo.html

(2) Fónagy János (politikus), Wikipedia: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B3nagy_J%C3%A1nos_%28politikus%29 És hát milyen érdekes, ő is a Nagy Magyar Köpönyegforgatók széles táborát erősíti, mert hogy az előző átkosban az MSZMP tagjaként kövezte a kommunizmus felé vezető utat. ( 2011.12.15. Jobbik/Eger: Kommunisták a Fideszben: http://egerjobbik.blogspot.com/2012/01/kommunistak-fideszben.html ) És mily érdekes, hogy erről az adatról a Fidesz Birodalmi Website-okon szemérmesen hallgatnak: Kormányzati Portál: https://kozigazgatas.magyarorszag.hu/portretar/fonagyjanos.html , Fidesz honlap: http://fonagyjanos.fidesz.hu/index.php?id_cikk=315 )

(3) 2012.04.04. Index/MTI, A tiszaeszlári vérvádról beszélt a Jobbikhttp://index.hu/belfold/2012/04/04/a_tiszaeszlari_vervadrol_beszelt_a_jobbik/

(4) 2012.03.27. Niedermüller Péter: A Jobbik és az újfasizmus – I. rész: Eszmék és ideológia, http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=127535:a-jobbik-es-az-ujfasizmus-i-resz-eszmek-es-ideologia&catid=83:acssniedermullerpeter&Itemid=121

Kertész Ákos, a céltábla

Avagy: Nicsak, ki beszél: Bächer Iván
[Ezt a postot még 2011. szeptember 20.-án írtam, de mert a téma ismét aktuálissá vált, hát újra aktualizáltam, én is.] Folytatás »»

%d blogger ezt kedveli: