eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: Facebook

Amerikai Népszava: no comment

Amerikai NépszavaAz internet alapvető életeleme az interaktivitás. Az első perctől kezdve azt szeretem benne, hogy gyors, közvetlen kommunikációra, visszajelzésre ad lehetőséget.

Persze, ennek is ára van, ahogyan mindennek: az előnyök és hátrányok  együtt járnak. És ahogy általában, a mérleg serpenyőjébe kell tennünk a pozitívumokat és negatívumokat, és úgy eldönteni, hogy a lehetőségeket mire, hogyan használjuk.

Én nem tudom elképzelni az e-életemet a direkt, azonnali  visszajelzés lehetősége nélkül (email, komment, üzenet, stb. formájában). Hogy régi, nehézkes módon, papíralapú “adathordozón” adjam közre a gondolataimat? Az ilyen egyirányú közlés olyan lenne nekem, mintha az asztalfiókom számára írnék. Bármit is írok bárhol, várom és örömmel fogadom a visszajelzéseket. (Más kérdés, hogy az egyre szaporodó e-csatornákon a folyamatos oda-visszajelzést már nehezen lehet győzni erőforrásokkal.) Nem csak úgy öncélúan szeretem az interaktivitást, hanem mert sokat segít az információgyűjtésben, új ismeretek szerzésében, gondolataim csiszolásában, a véleményem igazolásában, vagy épp felülvizsgálatában  (főképpen az enyémtől eltérő véleményekkel ütköztetve fejleszti a vita- és érvelési készséget, ezért különösen szeretem a viták lehetőségét).

Természetesen egészen más-más a helyzet egy szerény forgalmú webhely (mint e blog), ill. egy nagy forgalmú hírportál esetén. Utóbbinál az e-szemetelők, a nem tolerálható durva, öncélú, alapvető emberi normákba ütköző megnyilvánulások magas száma komoly moderálási feladatot jelent, számottevő adminisztrációs erőforrást igényel.

Megértem Bartus László indokait technikai szempontból, de még az elvieket is. Épp olyan értelmetlen a magyar politikai mocsár reménytelen dolgain rágózni vég nélkül (akár hírek, akár publikációk, akár kommentcsóva formájában), ahogyan lukas vödörbe vizet meregetni. Pláne, ha a vödör nemhogy csak lukas, de egyáltalán nincs is feneke. És tudom, milyen, ha a hosszas, hiábavaló meregetésbe egyszer csak belefárad a meregető, és a vödörrel ellentétben betelik a pohár, mondván: elég volt! [Tovább is van… / More…]

Reklámok

Intim találatok

—–

http://en.wikipedia.org/wiki/File:Persian_Cat_%28kitten%29.jpgA blogom admin felületén a WordPress blogszolgáltatása sok érdekes információval lát el. Ezek amolyan intim dolgok, melyek nem feltétlen tartoznak a külvilágra, így Rád sem, Kedves Olvasóm. Nem mintha olyan nagyon különleges-titkos dolgok lennének ezek. Legalább is egy részük nem az, mint pl. a statisztikai adatok, melyeket akár nyilvánossá is tehetnék számodra. De tudod, hogy van ez, Kedves Olvasóm, az embernek szüksége van privát szférára. Extrovertáltaknak kisebbre, intorvertált típusúaknak nagyobbra.

Bár a mai világ diktátorai a magánélethez (aka: privacy) való jogra egyre kevésbé vannak tekintettel(1). Mindenütt kamerák, utcán, tereken, járműveken, közintézményekben, pénzintézetekben, bevásárlóhelyeken, munkahelyeken, stb. stb… Ráadásul még legitimálható is azzal az ürüggyel, hogy ez mind a mi biztonságunkat szolgálja.

Korunk narkója, a Facebook

Korunk narkója, a Facebook

És ne is beszéljünk az internet ijesztően diktatórikus tendenciájáról: irányítói agresszív módon kényszerítik a netpolgárokat biztonságuk, privát szférájuk sutba dobására. Ennek vezérlovasa a Facebook, mely diktátumának a netszolgáltatók (lásd: Google körösödése) és a netpolgárok szinte transzban, önként és boldogan, birkamód engedelmeskednek. A Facebook átláthatlan, kesze-kusza-gagyi szénakazlában a biztonsági szempontokat a felhasználónak érvényesítenie egyszerűen lehetetlen. Mire a funkciók összefüggéseinek, valami rendszerfoszlányoknak némi nyomára akadna a mezei felhasználó (de még akár csak a netképesebb, netjártasabb is), a “fejlesztők” máris fenekestül átalakítják.

Ha rosszhiszemű vagyok (az vagyok), akkor úgy képzelem, hogy a “fejlesztők” naponta ébrednek valami új ötlettel, külön-külön, melyeket aznap egy közös kalapba dobják, jól összerázzák, majd estélig belegányolják a “rendszerbe” itt, ott, amott, amolyan “ahogy esik, úgy puffan” “elv” alapján.

InternetbiztonságHa még rosszhiszeműbb vagyok (az vagyok), akkor az informatikai pancserség helyett az irányított, tervezett gagyiság a vezérelv, hogy a felhasználók soha ne ismerhessék ki a “rendszer” működését, csak vakon klikkelgessenek minél több igyó-bigyóra, boldog révületben “lájkoljanak”, “megosszanak” veszettül, esélyük se lehessen önvédelemre, de szabad prédákként szolgáljanak adathalászok, netkalózok, üzleti spam-elők, és nem utolsó sorban a titkos politikai-üzleti megfigyelő, adatgyűjtő szolgálatok számára.

Ha még rosszhiszeműbb vagyok (az vagyok), akkor az IT szakmai hozzá nem értés, aka: pancserség és a szándékos gagyisítás valamiféle kevert formájának eredője az FB, és a hozzá hasonulni igyekvő más e-szénaboglyák.

Search Engine Terms

Az eredeti statisztika

Ennyi kitérő verbálpettingelés után talán vissza is térek az eredeti mondandómhoz, már csak azért is, mert bizonyára kíváncsi vagy, Kedves Olvasóm, hogy hogyan kerül a csizma az asztalra, vagyis a macska a postomba.

Az elején említett érdekes dolgok egyike az admin felületemen a statisztika. Ezen belül is az a kimutatás, amely arról tájékoztat, hogy a netpolgárok esetlegesen, a keresőszolgáltatások (gondolom, főképpen a Google) révén milyen keresőkifejezésekkel vetődnek el hozzám, leginkább véletlenszerűen. Bizonyos kifejezéseken jót lehet derülni, így a magyar borús klímában évek óta nélkülöző humoréhségemet a blogstatisztikám monitorozásával próbálom valamelyest enyhíteni. És hátha neked is szükséged van derűre, Kedves Olvasóm, a minapi keresési statisztikámat itt és most megosztom véled:

Search Terms / Keresőkifejezés Post Title / Post címe
1 német himnusz wiki Náci himnusz Magyarországon
2 szeretem a kiscicát de egyedül
nem tudok megenni egy egészet
Gyurcsány káposztái
3 deutschland über alles Náci himnusz Magyarországon
4 orbán viktor maszturbál-videó MaszturBál az Operaházban
5 prefasiszta Orbán szája
6 vén nyanya Orgazmustra
7 kinai betü képek Koki, saller, kínai
8 Other search terms
9 Unknown search terms

A 8. ill. 9. sorban (“Egyéb keresőszavak” ill. “Ismeretlen keresőszavak“) olyan találatok lehetnek, amelyeket talán az algoritmusok nem tudtak nevesíteni. Érdekes lenne megtudni, hogy miért, de ennek kiderítéséhez momentán nem állnak rendelkezésemre megfelelő eszközök.

A táblázat jobboldali oszlopába már saját magam vettem fel azokat a postjaimat, amelyekhez a kedves kereső netpolgár a baloldalon lévő keresőkifejezéssel valószínűleg eljutott. Ugyanis ha ezeket beadom a blogom saját keresőmezőjébe, akkor a WordPress ezeket a postokat dobja ki találatként. Egyet kivéve.

Amitől határozottan mosolyra gyűrődik orcám, az a 2. ill. 6. találat. A “Vén nyanya” kifejezésre nem emlékeztem, így nagy kíváncsiság töltött el, hogy vajh melyik postomban is használhattam. Aztán látom, hogy az orgazmus és a vén nyanya nálam összekapcsolható. Egy netpolgár vajon miért keres ilyesmit a nettengerben?

De ami még jobban szórakoztat, az a 2-es, ami valójában egy mondat. Vajon kinek jut eszébe egy egész mondatot beadni egy keresőnek? Névelőkkel, kötőszóval? Ez talán valami népi szólásmondás lehet? Vagy valami viccben szerepel? Próbáltam beadni Google-nak, de reménytelen nyomra akadni. A nagyobb probléma, hogy a blogom keresőjébe is hiába adom be. Így aztán egy karakteresebb szót választottam: “cica”. És ekkor kijön a “Gyurcsány káposztái” c. postom. És ekkor jön csak az igazi rejtély, Kedves Olvasóm! Az egész postban nem találok egyetlen cicát sem, pedig az nem sok. Még a forráskódot is megnéztem, hátha valami rejtett szót talál meg a WordPress keresője suttyomban. De ott sincs. Gyurcsány káposztái között, akárhogyan is keresem, nincs egy fia cica se. Se kiscica, se nagy, semmilyen.http://www.gbheld.com/traurige-smilies/280/1/

Így hát most itt állok a márciusi télvíz idején Gyurcsány káposztái között, cica nélkül, talpig rejtélyben.

Ha esetleg Te megtalálod a cicát a káposzták között, Kedves Olvasóm, köszönettel veszem át.
(Nekem egy kicsit gyanús a Totó kutya…)
————————- FOOT ———————

Források:
(1) Angolul értők számára érdekes és hasznos az angliai “Big Brother Watch” webhely, mely kutatásaival, publikációival, tanácsaival próbálja segíteni az egyént személyes adatai, magánélete fölötti szabad rendelkezésében az azt korlátozni igyekvő magántársaságokkal, kormányzati szervekkel, helyi hatóságokkal szemben: “We campaign to give individuals more control over their personal data, and hold to account those who fail to respect our privacy, whether private companies, government departments or local authorities.” Más országokban élőknek is tanulságos (Magyarországra hiábavaló szót vesztegetni ebből a szempontból. Is.) http://www.bigbrotherwatch.org.uk/
(2) A cicafotó forráshelye: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Persian_Cat_%28kitten%29.jpg
(3) Smiley forrása: http://www.gbheld.com/traurige-smilies/280/1/

————–

Kapcsolódó postok:

Koala idusa

Tudjuk, a Demokratikus Koalíció (továbbiakban: Koala) központi március 15-ei ünnepsége az V. kerületben, az Egyetem téren lesz.

Tudjuk, az ELTE AJK (Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar) épülete épp itt, az Egyetem téren van.

Tudjuk, ennek a közpénzen fenntartott intézménynek oktatója Morvai Krisztina. (Dr. Morvai Krisztina, egyetemi docens, Büntetőjogi Tanszék.)

Tudjuk, ez a Morvai Krisztina egy magyar neonáci pártnak, a Jobbiknak egyik meghatározó alakja.

Tudjuk, hogy ennek a neonáci pártnak a színeiben  Morvai Krisztina az Európai Parlamentben “Magyarország képviselője”(!).

Tudjuk, hogy a Jobbik léte magyar törvényt és nemzetközi egyezményt sért (1947-es Párizsi békeszerződés).

Tudjuk, hogy Morvai Krisztina nagy nyilvánosság előtt rendszeresen rendkívül szélsőségesen durva, otromba, uszító, antiszemita (nevén nevezve: náci) beszédeket tart(ott) utcai (Jobbik) rendezvényeken, és jelentet(ett) meg magyar médiumokban. Ismerhetjük hasonló szerepléseit külföldön, és az Európai Parlamentben is.

Tudjuk, hogy Morvai Krisztinának, mint egy közpénzen fenntartott felsőoktatási intézmény oktatójának neonáci közszereplései miatt többen tiltakoztak, közöttük a Wesley János Lelkészképző Főiskola vezetői, oktatói(1),  és az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatói.

Tudjuk, hogy 2009. februárjában az ELTE vezetőihez tiltakozó levelet(2) juttatott el néhány száz demokrata (közöttük neves közéleti szereplők). Ezt a levelet megkapta az akkori “demokratikus kormány” kulturális minisztere, Hiller István is.

Tudjuk, hogy abban az időben az ország “demokratikus kormányzópárt által állított” miniszterelnöke Gyurcsány Ferenc volt.

Tudjuk, hogy ezek a tiltakozások teljesen hiábavalóak voltak, a petíciót a kulturális miniszter válaszra se méltatta, az ELTE vezetősége pedig egy “nesze semmi, fogd meg jól” típusú, semmitmondó “válasszal” rázta le a kellemetlenkedő demokratákat. És természetesen, verbálisan, látványilag, a média számára, “elhatárolódott”(3).

Tudjuk-e, hogy most, a Gyurcsány Ferenc által vezetett és más neves politikai és közéli “demokrata” által “erősített” Koala milyen megfontolásból tartja 2012. március 15-i ünnepi gyűlését épp ennél az épületnél?

Engedd meg, Kedves Olvasóm, hogy szkeptikus legyek és higgyem azt, hogy a Koalát a fenti tények nem zavarják. Gyurcsánytól magától tudjuk, hogy az antifasizmus nem “időszerű”, mert egy párt számára nincs PR értéke, nem szolgálja annak politikai érdekeit.

Eldobom az agyamatÉs ráadásul, forráskutató buzgólkodásom közben még mibe botlok? Némely csecsemőlelkű demokrata józan ésszel felfoghatatlan módon továbbra is bőszen kergeti az illúziókat: virtuális aláírásgyűjtést indítottak egy petícióhoz “Morvai Krisztina ne oktasson az ELTE-n” címmel”(4). Hihetetlen! Egy laza mozdulattal lepöccintik őket, hiszen momentán Morvai nem is oktat ténylegesen, EP képviselősége idején – tudomásom szerint – csak formálisan van az ELTE alkalmazotti állományában. Na és hát persze, hogy a nácik megeszik őket reggelire(5).

Hát most mondd meg, Kedves Olvasóm, miért ne lennék továbbra is a Magyar Nemzeti Hahotaklub oszlopos tagja továbbra is?

_________________________________________________________________

(1) A Wesley János Lelkészképző Főiskola(WJLF) Theológus és Lelkész Szak vezetésének, oktatóinak és vendégoktatóinak nyilatkozata Morvai Krisztina kijelentései ügyében, http://kedvesszerkeszto.ingyenweb.hu/

Itt találhatók konkrét idézetek, forráshivatkozások (2006-2007). A hivatkozások (webcímek) többsége már “halott”, azaz a megadott címen a korábbi weboldal már nem található tartalmú hibaüzenetet kapunk, vagy már nem vezet közvetlenül a megadott oldalra, helyette csak a website nyitóoldala jelenik meg. Ez annak a gyakori, szakmailag elítélhető web”fejlesztési” szokásnak köszönhető, ami nem törődik a kompatibilitással, vagyis azzal, hogy a korábbi webcímek elérhetőségét továbbra is lehetővé téve alakítsanak át egy-egy website-ot. Üdítő kivétel (egyébként minden hibája ellenére) a nol.hu, amelyeknek akkori webcímei ma is közvetlenül pontosan azokhoz a cikkekhez vezetnek, amelyekre a hivatkozást több évvel ezelőtt megadták. És természetesen a szélsőjobbosok megszokott profizmusát mutatja, hogy ugyanez a helyzet a kuruc.info-ra mutató webhivatkozásokkal.

Ugyancsak megtalálható a fenti kedvesszerkeszto.ingyenweb.hu cím alatt a WJLF nyilatkozatának szövege, melynek egy mondata mutatja a demokraták, a jóérzésű, jószándékú emberek végtelen naivitását, illúziókat kergető hajlamát: “És végül bízunk abban is, hogy szavainak felelős átgondolása után maga Morvai Krisztina is „kárnak és szemétnek” fogja ítélni kijelentéseit.

Szintén megnézhető a fenti webcímen a nyilatkozat kibocsájtóinak, aláíróinak listája. Láthatjuk belőle, hogy neves közéleti személyek is vannak közöttük, akik évek során rendszeresen írtak/írnak alá hasonló petíciókat, tiltakozásokat. Van olyan, aki közülük már nem él. És vannak, akik emigráltak  Magyarországról a náci fenyegetettség elől. Ha 2006-2009 közötti években még voltak, akik nem ébredtek (nem emlékeztek) rá, hogy egy agresszív, bármi áron hatalmat akaró, szélsőjobbossá vált politikai erő(fidesz) által bátorított, támogatott, újraélesztett, gátlástalan náci eszmék, szervezkedések megállítására az ilyen petíciók, aláírások önmagukban tökéletesen hiábavalóak, azóta rájöhettek. Volna. De mint látjuk(4), okulásnak semmi jele.

(2) Antiszemitizmus: egyetemi jóváhagyással? http://e-vita.blog.hu/2009/02/01/anitiszemitizmus_egyetemi_jovahagyassal

(3) „Emberellenes nézetek” Az ELTE elhatárolódik Morvai Krisztinától, http://atv.hu/belfold/090601__emberellenes_nezetek__az_elte_elhatarolodik_morvai_krisztinatol.html

Íme, a magyar nemzeti látványszínház egyik jelenete. Az ELTE elhatárolódik “minden adandó alkalommal“. Hát, ez nagyon dicséretes, bizony.  Amikor egyik oktatójuk egy törvény által tiltott náci szervezet tagja. Amikor rendszeresen nagy nyilvánosság előtt uszít a társadalom egyes csoportjai ellen, amely cselekmény szintén büntetendő a törvény szerint (elvileg).

…olyan neves közéleti személyiségek írtak alá, mint dr. Angelusz Róbert, dr. Heller Ágnes, Kertész Péter, dr. Ormos Mária, Salamon András, Szász István, vagy dr. Tamás Gáspár Miklós.” Egy-kettő közülük mintha rájött volna azóta, hogy csak petíciók szorgos aláírásával ezt a 20 éve tartó fasizálódási tendenciát nem lehet feltartóztatni.

(4) “2008-ban már az ELTE oktatói kezdeményezést tettek hasonló céllal, ám az akkori egyetemi vezetés és a társadalom hitetlensége vagy tétlensége a cél elérését megakadályozta. Azóta annyi a változás, hogy a Jobbik Morvai Krisztina aktív közreműködésével, egy antiszemita és rasszista országos kampánnyal az Európai és a magyar Parlamentbe bejutott, és napi szinten lépnek fel nyíltan kirekesztő nézeteikkel.” El se tudom képzelni, hogy a mostani kezdeményezők mire alapozzák azt a hiedelmüket, hogy most, amikor az országtól teljhatalmat kapott szélsőjobbos fidesz minden  eszközt birtokol ahhoz, hogy az őket hatalomra segítő törvénysértő nácik érdemeit meghálálja, bármiféle hátrány érhetné akármelyiküket holmi ártalmatlan demokrata még ártalmatlanabb tiltakozó levele nyomán. Vajon a mostani egyetemi vezetés és a társadalom hitetlensége és tehetetlensége ugyan miért változott volna meg, amikor évekkel ezelőtt, a “demokratikus kormányzás” idején inkább lett volna lehetőség a cél elérésére, de a társadalom mégis inkább a szélsőjobbosokat, a nácikat akarta?

(5) “petíciót létrehozó facebook-oldalt a petíció hírére betámadták” . Komoly ember tudja, hogy  komoly cél érdekében nem lehet a bizonytalan és a biztonságnak a közelében se járó facebook-ra alapozni. Persze igaz ez az egész Internetre, de minimum több lábon kell állni. És lehetőleg olyan felületen dolgozni, aminek a tartalma elmenthető saját gépünkre, és szükség esetén, esetleg egy másik helyre,  visszatölthető.  Az interneten (is) a magyar nácik a legaktívabbak, legszervezettebbek, semmibe se kerül sok emberüknek összehangoltan (de akár egynek-egynek sokféle, egyszerhasználatos identitással) megnyomkodni a feljelentő gombot. És hát persze hogy a facebook se tudja érdemben megvizsgálni, hogy a feljelentésnek van-e bármiféle alapja. Csak simán algoritmusok dolgoznak automatikusan, és valószínűleg ha Y idő alatt X számú “feljelentést” regisztrál a mechanizmusuk, egy kapcsoló katt, bekattan, és máris rögtön tiltva van a felhasználó, az oldal, a csoport, bármi. Sajnos az egész weben elterjedt a feljelentő gomb, ami mind hasonló elven, mechanikusan, emberi felülbírálat nélkül végzi a maga dolgát. Lehetetlenség is lenne győzni emberi erőforrással kontrollálni a sok-sokmilliós forgalmat. Így hát azoknak áll a zászló, akik össze tudnak fogni egy kívánt cél érdekében. Magyarországon erre csak a szélsőjobbosok képesek. Meg is van az eredménye. Hogy Magyarországon lesznek-e valaha olyan demokraták, akik a nácikkal “versenyképesek” lesznek technikailag, szervezésileg, kommunikációban, összefogásban, elszántságban, hitben – erre nézvést még csak jóslásokba se merek bocsátkozni.

Az ügy támogatására várjuk a közéletről felelősen megnyilvánulni szándékozó sajtó képviselőinek támogatását.” – hát erre már nem is tudok mit mondani. Kívánok további szép álmokat.

Kertész Ákos, a céltábla

Avagy: Nicsak, ki beszél: Bächer Iván
[Ezt a postot még 2011. szeptember 20.-án írtam, de mert a téma ismét aktuálissá vált, hát újra aktualizáltam, én is.] Folytatás »»

Gyurcsány, Orbán, meg a huzalozás

Ez most csak egy rövid feljegyzés lesz, inkább emlékeztető – nem árt eltenni a tudásbázisunkba.

És, Kedves Olvasóm, bizonyára számodra épp oly izgalmas és tanulságos a bozótharcom, mint nekem – hát megosztom veled is 🙂

Hogyan is fosztanálak meg ilyen információktól? Ha engem kérdeznél, azt mondanám, hogy ez a dzsungelharc izgalmasabb, mint a jelenlegi magyar politika és közélet, hiszen mindazt előre tudhattuk, ami 2010. áprilisa óta történik és történni fog. Egy krimi se tud már érdekes lenni, ha előre tudjuk, ki a gyilkos.

Sőt, a bozótharc még annál is érdekesebb, hogy Gyurcsány a rendvédelmiseknek szóló üzenetében Orbán védelmezőjeként szólott. Ha engem kérdezel, azt mondom, röhej. Már csak röhögni lehet azon, amik Magyarországon történnek.  Igaz, hogy a médiát Gyurcsány még mindig képes izgalmi állapotba hozni – egész nap, kb. félóránként élen szerepelt a Juventus rövidhíreiben, hogy Gyurcsány Orbánért aggódik. Én ugyan az Amerikai Népszava oldalain botlottam a hírbe először, és bármennyire nem érdekel már ez az egész Magyar Nemzeti Kabarészínház, azért mégis kikívánkozik belőlem némi gondolatmorzsa. Ezeket ide is beszúrom, közbevetőleg, írói fogásként, hogy ha netán valami érthetetlen okból mégis unnád, Kedves Olvasóm, az én technikai jellegű bozótharcomról szóló tudósításaimat, és mégis inkább Te is a politikai bulvár-vircsaftra cuppannál, hát íme:

Na kérem, hát e csipkelelkűség miatt veszett oda a demokrácia. Hülyeségnek tartom a “ha megütnek, tartsd oda a másik orcádat is”. Repülő kövek ellen nem védenek virágszirmok.

Én megértem Gyurcsányt, hogy milyen rémes volt neki akkor. De hát tán nem éppen Orbánnak köszönhette? Tán nem Orbán volt a fő mozgatója a ~6 éven át folytatott és máig tartó karaktergyilkosságnak? A rendvédelmiseknek Orbán mutatta a példát a nyolc év alatt, hogy egy demokratikus rend ellen, annak vezetői ellen minden megengedett. Hát tapasztalja csak meg, hogy mit tett nyolc év alatt! A szellemből kiengedte a palackot, hát akkor nézzen vele szembe!

Bár Orbán meg fogja találni a módját, hogy az ilyen akciókat leszerelje. A volt ballibes kormánnyal ellentétben. Gyurcsánnyal ellentétben. Az un. demokraták olyannyira azok voltak, hogy mindent eltűrtek birka módjára, ha fenyegették, ha leköpték, ha bántalmazták őket! Akkor is csak magukra gondoltak. Vagy csak a zsebükre. Eszükbe nem jutott, hogy ők az országot képviselik, és aki őket leköpi, megfélemlíti, bántalmazza, az az országot, a demokráciát köpi le. És ezért ilyesmit nem lehet hagyni büntetlenül. Nem!

Ez a volt ballibes megélhetési stáb tényleg nem alkalmas demokráciát építeni, se országot vezetni. A kiemelten védett személyeket nem feltétlenül esernyőkkel kell védeni a támadóktól, hanem törvénnyekkel, azok végrehajtásával is.

No, Orbán majd meg fogja találni az eszközöket, hogy a demokrácia köntösébe öltöztetett illegitim hatalmi rendszerét megvédje az általa létrehívott szellemtől. Hacsak az nem nőtt máris túl rajta. Ha az újfasiszták megindulnak, akkor azoknak vajon mit fog Gyurcsány mondani? Ha egyáltalán lesz alkalma. “Ej, ej, be csúnya dolog ez, fiúk, gondolkodjatok már el rajta egy kicsit.” Akkor aztán majd elmehet valamelyik szeretetszolgálathoz. Ott a helye, nem a politikai harcmezőn. Ez most már biztos.

Ezek után a bevezetőben már említett, sokkal érdekesebb és hasznosabb témára, a bozótharcra visszatérve:

WPimgtoFB

WP képküldés FB-re

Előbbi, mérgelődő postom esetében is ellenőriztem, hogy a WP hogyan kézbesítette a drótpostán az FB-nek és a Twitternek. Utóbbi sima ügy, azzal szerintem nem is kell foglalkozni. Azonban, az FB-bozótosában most látom csak, hogy a WP  képeket is átküld ->

Az persze, hogy miért épp ezt a kettőt, holott a post több képet is tartalmaz, érdekes kérdés lehet. Valószínűleg a WP automatizmusa talán csak a megtalált első kettőt löki át az FB-re. Azt hiszem, ennek a megfejtéséről lemondok, már csak azért is, mert rajtam kívülálló erők (WP és FB) vezénylik, melybe nem lehet beleszólásom. Arról, hogy még eszerint is variáljam a postomat, már azt hiszem, lemondok.

A tökéletességre való törekvésnek is határt kell szabni, különben sose tudunk tovább lépni.
Amikor itt tolonganak a sarkamban az egyéb, igazi témáim, nem lehet ezzel a bozótossal tovább szöszmötölni.

_________________________________
Kapcsolódó postok:

Méreg

Alacsony a vérnyomása? Unalmas az élete? Izgalomra vágyik? Használjon Facebookot!

IT-ban járatos webgazdák, gyakorlott bloggerek mielőtt az FB bozótosába indulnak, jól teszik, ha felszerelkeznek nyugtató szerekkel, relaxációs technikákkal. Inkább az utóbbit ajánlom, legegyszerűbb formája talán “nyugodt vagyok, nem idegesítem magam, egyre jobban és jobban érzem magam”  szófordulatokat mantrázni – a szavak, gondolatok mindig kéznél vannak.

Nekem sokat segített életem során többször is a Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd, avagy A gyermekek keresztes hadjárata, szolgálati tánc a halállal (angolul/ez a forrás most is sokkal információdúsabb, mint a magyar nyelvű/ Slaughterhouse-five, or The children’s crusade, a duty-dance with death) c. regényből megismert mantra:

“Isten, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt,
amin úgysem változtathatok, bátorságot, hogy változtassak azon,
aminek a megváltoztatására képes vagyok, és bölcsességet,
hogy mindig megmondhassam, mi a különbség a kettő között.

Ez kicsit ugyan hosszú, de így talán még hatékonyabb, ha a gagyi Facebook feltuningolná az agyvizünket.

Ugyanis az történt, Kedves Olvasóm, hogy miután jó sokat küszködtem e blogom és a Facebook– illetve a Twitter kuckóm összehuzalozásán, kellemes elégedettséget éreztem, hogy no, ismét fényeket gyújtottam a bozótos egyik ösvényén. Bármennyit kínlódik az ember, de ha a végén az eredmény megszületik, mégis van némi kielégülés. Hát egy pillanatra elégedetten hátradőltem. Én balga.

NoBadge

Eltűnt az FB-kitűző

Ahogy gyanútlanul belépek az FB oldalamra, véletlenül észreveszem, hogy a Huzalozós postomban az FB “kitűző” (angolul badge; tk. az a kép, amire rákattintva az FB oldalamra kerülhetsz, Nyájas Olvasó), eltűnik.

Helyette csak egy szöveges linket látok ->

Agyamat eldobom, nézek, mint Rozi a moziban, hiszen máshova is beágyaztam már ilyen kitűzőt és eddig még nem vettem észre e mesebeli sajátosságát, hogy hol volt, hol nem volt. Kattintgatok, mint őrült az FB-n, ahol annyira nem logikusan vannak a különféle funkciók, hogy amit egyszer már véletlenül megtaláltam benne, legközelebb, direkt keresve már vért izzadok, mire megtalálom. És legközelebb megint.  Mintha 99%-ban véletlenszerűen viselkedne. Egy kedves barátom szerint az FB olyan, mint az élet. Bár nekem az életről is elég negatív a véleményem, de ha az élet az FB-hez lenne hasonlatos, szerintem azt a káoszt nem bírná ki az emberiség. Bármennyire is esetlegesnek, véletlenszerűnek tűnik az élet, de azért mégis csak van benne rendszer, hiszen összefüggései, folyamatai megismerhetők, modellezhetők, leírhatók, rendszerezhetők, míg az BF-ről ez véletlenül sem mondható el.

yesFB

Megjelent az FB-kitűző

Így azután csak vaktában klikkelgetek az FB bozótban, miközben félszemmel a másik fülön sasolom a postot is.

<- És lám, egyszer csak visszakerül a kitűző megint. Fogalmam nincs, hogy akkor most mi a szent sz@r van, de hát mégis csak ki kéne deríteni. Ösztönömre hallgatva az FB bozótosban elkezdek váltogatni a zárt FB-homokozóm és a Web-nyitott, publikus oldalam között, és a jelek szerint ezt mintha követné a poston a kitűző: előbbinél eltűnik, utóbbinál előkerül. Ha kilépek az FB-ről, akkor is előkerül, és mindaddig nMéregyugalmi állapotban van, amíg az FB-be vissza nem megyek a bozótkésemmel. Agyvizem forrásnak indul, hajam tépem, összekarmolom magam, cseszd meg, FB!

Hát ez nem maradhat így! A poston lévő dolgok megjelenése nem függhet egy másik, WP-től amúgy független webhelytől, meg különben is, mi köze van a Nyájas Olvasónak ahhoz, hogy most én mikor homokozok az FB-ben! Személyiségi jog is van a világon, bár erről az FB esetében dőreség beszélni. Hát rajtam nem fog ki! Az FB nagy ravaszul behúzott a csőbe, és a kitűző készregyártott kódjával   álságosan kedveskedett, hogy azt csak be kell írnom a postom HTML kódjába! Hahaha! Ügyes! Mint ahogy Hófehérke is gyanútlanul, sőt örömmel fogadta a szép piros almát, és kezdte eszegetni. Aztán megszívta. Hát, ilyen mérgezett, de kívülről étvágygerjesztő kódokkal kínál az FB, mint Hófehérke gonosz mostohája? De rajtam nem fogsz ki! Eldobom az FB kódját, és saját kódot csinálok, oszt jó napot!
______________________________________________________

Hab a tortán: azért még egyszer reprodukálni akartam a jelenséget, mert valamit még ellenőrizni E-Vitae on Facebookakartam. Privátként publikáltam e postot, hiszen a tesztelés nem tartozik a Nyájas Olvasóra. Újra bementem az FB bozótosába, és most hiába klikkelgetek, mint mérgezett egér az egérrel, sehogyse akar eltűnni az FB eredeti kóddal beépített kitűzője. Ezért most ideiglenesen egyelőre berakom ide (lásd itt jobbra) újra, kicsit itt hagyom, és figyelem, hogy mi történik, mert ezt csak élesben lehet tesztelni. Lehet, ha publikusra állítom, újra előtűnik az eltűnés.

Az FB szemléltető példa a “Hogyan gazdagodjunk meg?” kérdésre válaszul: dobjunk össze valami gagyi izét, gerjesszük rá a népeket ezerrel, oszt dől a pénz.

Huzalozás

(Avagy: újabb jelentés a bozótharc állásáról.)

Örömmel tudatom az e-világgal, hogy a WP-dzsungel újabb oldalösvényeit derítettem fel: e blogot sikerült összehuzaloznom a Facebook-os és a Twitter helyemmel. A WP egyik nagyon hasznos szolgáltatása, hogy lehetővé teszi velük az összeköttetést úgy, hogy egy adott postunkról automatikusan küld linket az FB és a Twitter oldalunkra is. Így sok kézimunkától megkíméltetünk, nem kell külön-külön bejelentkezni mindegyikre, és ott külön belinkelni a postunkat. Ezáltal gyorsabban, hatékonyabban tudjuk beleszőni saját magunkat az internet végtelen szőttesébe, növelve az esélyét, hogy ránk találjanak. (Még további helyekhez is vannak csatlakozási lehetőségek, de azokban egyelőre nem vagyok érintett.)

Persze seme-Vita on Facebookmi se lehet tökéletes: a Facebookon csak a web-zárt oldalammal tudtam összekapcsolódni, a web-nyitotthoz egyelőre nem találom a megfelelő huzalokat. Pedig ez utóbbi fontosabb, hiszen ez teljesen publikus, olvasásához nem kell regisztrálni, bejelentkezni a Facebook sűrű bozótosába. Az FB dzsungeléhez képest a WP csak egy kis kellemes liget. Az FB szövevényét átlátni, a működését megérteni, a rendszert benne megtalálni több hónapos gyakorlat után is reménytelennek vélem. A WP esetében mindehhez két hét elegendő. De mindegy, mégis együtt kell vele élni, ha már az e-világ belezúgott ebbe a rendkívül gagyi, zártkörűséget erőltető és egyebeket is erőszakosan ránktukmálni akaró FB-be.  Aki ódzkodik a tömegdivattól, az szenvedjen meg az egyéni igényei miatt. Így megy egy.

A Twitter meg oly egyszerű formáció, hogy az már síkság, szinte sivatag. Tulajdonképpen az sms Follow eVitae on Twitterinternetes változata, óriási korlátja a közreadható szöveg hossza. Helyebben szólva a rövidsége: max. 140 karaktert enged, ami még nálam kevésbé szómenéses embernek is rendkívül kevés. Még egy url se mindig fér el benne. Cserébe itt viszont nem kell kínlódni külön azzal, hogy hogyan lehet nyitottá tenni a teljes web számára – alapból az. Egy blogger számára pedig alapvető a publicitás, ahogy azt korábban a kommentek kapcsán (lásd: lábjegyzet) már e-cseteltem.

Ám ebben az alaphelyzetben is van még némi további szöszmötölni való mindegyikkel. Ki kell deríteni, hogy a WP hogyan ad át némi szövegrészletet (“lead”-et, ízelítőt) nekik.

A síkegyszerű Twitternél talán könnyebb lesz a felderítés, a jelek szerint a post címét és rövidített linkjét kapja meg:

WPtoTwitter

WP küldés Twitternek

.

Az FB esetében egyelőre az a biztos, hogy a post elejéből 300 karakter szöveg megy át (a post címe & linkje mellett):

WPtoFB

WP küldés FB-nek

.

A Twitternél, mint látható, egy figyelemfelkeltő post-cím a leginkább nyerő.

FB esetében, mint látható, keményebb a helyzet. Postunk akkor lenne igazán FB kompatibilis, ha a post elején egy  300 karakterből álló szövegrész nem tartalmazna lábjegyzetre mutató linket, de a kellően figyelemfelkeltő lead szerepét is be tudná tölteni. Ezzel a post írását tekintve csorbul alkotói szabadságunk. A kecske és káposzta megmaradásának törvényének eleget tenni a legmacerásabb, hát majd meglátom, mennyit áldozzak rá az erőforrásaimból.

Továbbá még a postnál egyenként van lehetőség egy “Publicize” (közzététel) opciónál egy “Custom Message” (egyedi megjegyzés) beírására i. Hogy ez hogyan viszonyul a behuzalozott felületekhez, hogyan jelenik ott meg, a hosszkorlátok hogyan jelentkeznek, ez a bozótosban további ösvények felderítését igényli.

Ez a post lesz a bozótvágó késem, azaz a tesztelés eszköze. Kérdés még az is, hogy a post módosításakor vajon újra elküldi-e a WP a “drótot” (újabb bejegyzésekként), szemetelésnek is tekinthető módon.

Hát, Kedves Olvasóm, lássuk a pudingot.

(Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy bozótharcom során, a soremelés problémájával minden egyes postnál kezdettől fogva, folyamatosan, egyelőre reménytelennek tűnően kínlódok.)

____________________________________________
(*) Angolul nem tudó olvasóimtól elnézést, hogy többnyire angol nyelvű oldalakra hivatkozom, de sajnos magyar nyelvű megfelelőik vagy nincsenek, vagy csak részben, vagy gyakran rosszak a fordításaik. Már a WP bozótharc első lépéseiről  szóló tudósításomban (Hello world!)  jeleztem, hogy a netpolgár akkor jár jól, ha tud angolul, ill. ha nekikezd tanulni. A rideg valóság az, hogy a net nyelve (is) az angol, legalábbis az igazán menő, hasznos eszközök, portálok, szolgáltatások mind angol nyelvterületen készült, ill. ott fejlesztik őket folyamatosan öles lépésekkel, más nyelvi fordítás csak folyamatosan elmaradásban lehet emögött. Ezért mindig lesznek olyan részek, amik (még) nincsenek lefordítva, de már használni szeretnénk, hát mégis jobban járunk, ha csak az angol terminológiát tesszük magunkévá, mint magyarul is megértsük, hogy milyen új kifejezéseket találtak arra, amit már angolul megszoktunk. Másrészt ha fordító maga is nem próbálja ki, nem tapasztalja meg a működést, a használatot, (csak “vaktában” fordít), akkor egyáltalán nem biztos, hogy a fordítás nem ferdítés lesz-e.

Az angol tanulásának elkezdéséhez praktikus lehet a  “Basic English“, magyarul “alap-angol”, egyes helyeken “egyszerű angol” , ez utóbbi viszont kissé zavaró a Simple English Wikipedia magyar megfelelőjével összevetve: Egyszerűsített angol nyelvű Wikipédia. Ez utóbbi egyéb tekintetben is jóval szegényebb információkban, mint az angol megfelelője, ahonnan eljuthatunk az angol nyelv egy hasonló használatához: Special English. Ennek már nincs is magyar fordítása. A lényege az, hogy az Amerika Hangja (Voice of America, /VOA/az USA nemzetközi rádió- és tévéműsorokat sugárzó hálózata) az angolul kb. közepes szintig már eljutottak számára a nyelv egy leegyszerűsített, és lassabban beszélt változatát alkalmazzák. (Kínában különösen népszerű az angolul tanulók / oktatók körében.) Közvetlenül a VOA honlapján rendkívül hasznos dolgok vannak tanuláshoz, tudásunk fejlesztéséhez – letölthető & helyben olvasható-hallgatható szövegek, videók: http://www.voanews.com/learningenglish/home/.

%d blogger ezt kedveli: