eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: vers

Márciusi tél Orbánnal és hóval

.

A természet nagyobb politikai érzék(enység)ről tett tanúságot, mint a társadalom: a magyar nemzeti ünnepre, március 15-ére telet hozott Magyarországnak. Nem kicsit. Nagyon. Amilyet még a naptári télre se. Így a természet adta meg a tartalomhoz tökéletesen illő formát.(1) Mi pedig Vörösmarty Mihály(2) verssoraival tehetjük e téli képet még teljesebbé:

Márciusi tél Magyarországon
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.

Ha Magyarország 20 év alatt ilyen, egyre gyorsabb ütemben halad visszafelé a harmincas évekbe, akkor az 1800-as éveknek már szinte a küszöbén van.

Így talán praktikus, ha meghallgatjuk, elolvassuk a teljes verset(3) – az egésznek is van (vagy lesz) napi aktualitása:

Vörösmarty Mihály Előszó [vers]
[http://youtu.be/D4nfTdTtOJI]
Előadó: Sinkó László
Vörösmarty Mihály: Előszó
….
….Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, melyért fáradott.
Ünnepre fordúlt a természet, ami
Szép és jeles volt benne, megjelent.
.
….Öröm – s reménytől reszketett a lég,
Megszülni vágyván a szent szózatot,
Mely által a világot mint egy új, egy
Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.
….Hallottuk a szót. Mélység és magasság
Viszhangozák azt. S a nagy egyetem
Megszünt forogni egy pillantatig.
Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.
A vész kitört. Vérfagylaló keze
Emberfejekkel lapdázott az égre,
Emberszivekben dúltak lábai.
Lélekzetétől meghervadt az élet,
A szellemek világa kialutt,
S az elsötétült égnek arcain
Vad fénnyel a villámok rajzolák le
Az ellenséges istenek haragját.
És folyton-folyvást ordított a vész,
Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
Amerre járt, irtóztató nyomában
Szétszaggatott népeknek átkai
Sohajtanak fel csonthalmok közől;
És a nyomor gyámoltalan fejét
Elhamvadt várasokra fekteti.
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.
.
….Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjuságot hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait?
.
(Baracska, 1850-1851 telén, télutóján)

————————- FOOT ———————

Reklámok

Digitális öngyilkosság

Amerikai NépszavaVan-e értelme a szabad magyar sajtó minden terhét egyedül cipelnie a hátán? – ingott meg ismét(1)(a) 2012 Karácsonyának előestéjén az Amerikai Népszava website-jának gazdája:

Thinker-Computer

Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?(2)

A “fegyver” ez esetben a “Törlés” (“Delete”) gomb(ok) megnyomását jelenti a website-ok adminisztrációs felületén, mely mozdulattal a digitális öngyilkosságot(3) lehet elkövetni.

A digitális öngyilkosságot én elvből ellenzem bármilyen esetben, az Amerikai Népszavától függetlenül is. Úgy vélem, amit egyszer már publikáltunk, red-delete-button-thamibe már sok munkát fektettünk, amit már az e-világgal megosztottunk, azt nem helyes megsemmisíteni. A web kezdettől fogva egy (virtuális) közösségi tér, egy közös szellemi, kulturális, tudományos műhely, közös digitális információs adatbázis, globális könyvtár –  hiszen az internet direkt erre lett kitalálva. Amit egyszer “felteszünk az internetre”, az ennek a közös, globális műhelynek, adatbázisnak a részévé válik. Hamarosan és egyre több e-társ idézi, hivatkozik rá, “linkeli”, új trendi szóval “lájkolja”(b), elbookmarkolja (c). A web újabb részhálóin (“közösségi hálók”) különösen gyorsan, 1-2 klikkel tovább lehet szórni 1-1 webcímet egyszerre akár százas, ezres, tízezres, százezres “példányban”.

Dead linksHa egy website-ot, honlapot, blogot, postot meggyilkolunk (törlünk, megszüntetünk, kikapcsolunk), de akár ha csak inkompatibilis módon “fejlesztünk” vagy elköltöztetünk (azaz a korábbi elérhetőségi webcímeket átírjuk, megváltoztatjuk), akkor a weben egy csapásra tonnányi halott linket(4) csinálunk.

Olyasmihez hasonlít ez Kedves Olvasóm, amikor valaki “meglepetésként” átrendezi a lakásodat (pl. életed párja, vagy valamelyik szülőd, vagy gyereked), anélkül, hogy megbeszéltétek volna, és a korábban megszokott mozdulattal nyúlsz pl. a megszokott szekrénybe a megszokott pohárhoz, és az nincs ott. A szekrény se. Jó esetben csak másik helyre került, és előbb utóbb megtalálod valahol másutt, rosszabb esetben az átrendezést selejtezéssel is egybekötötte az “elkövető”, és akkor fújhatod kedvenc poharad véglegesen hűlt helyét.

Vagy pl. ajándékba adsz egy könyvet, és aztán később egyszer csak meggondolod magad, és visszaveszed. Az interneten a gondolataidat, fotóidat, rajzaidat, videóidat, zenéidet adod ajándékba (fizetős szolgáltatók pedig pénzért) másoknak, sokaknak. Ha ezt egyszer csak visszaveszed tőlük, ha eltünteted, csak azért, mert úgy tartja kedved, mert épp lelki válságba kerültél, depresszióba estél, akkor ez azt jelenti, hogy önző vagy, csak magadra gondolsz, nem vagy csapatjátékos, nem vagy közösségi ember, rajtad kívül senki más nem érdekel.

Természetesen jogodban áll depibe zuhanni, dühösnek lenni, de nincs jogod ezt olyanokon (is) levezetni, olyanok  munkáját tönkre tenni, őket többletmunkára kényszeríteni, akik erről a problémádról nem tehetnek, abban segíteni nincs lehetőségük. Az rendben van, ha többé nem írsz, ha “befagyasztod” a weboldaladat, blogodat. Sok ilyen – különféle okokból – elhagyott webhely, blog van netszerte. De az addigi rámutató linkek továbbra is működnek, a keresőmotorok megtalálják, látogatottságuk, olvasottságuk tovább nőhet, sőt újabb hivatkozások mutathatnak rá, vagyis archívum jelleggel tovább élnek.

Különösen problematikus a dolog, ha olyan e-médiumot érint a harakiri, amelyik semmiképp sem esik a magánwebhely kategóriájába, hanem amelynek deklarált célja e-polgárok egy bizonyos rétegéhez szólni, őket tájékoztatni, nekik irányt mutatni, bevonni őket a közös gondolkodásba, belőlük közösséget építeni, mindehhez támogatásukat kérni és elfogadni. Az ilyen website működése, sorsa nem magánügy, hanem közügy. Az Amerikai Népszava website-jának még ezen belül is különösen  kitüntetett szerepe van a Magyarországon kialakult és fennálló sajnálatos politikai és társadalmi helyzet miatt.

Az Amerikai Népszava két éves anyaga már nem csak a tulajdonosé, nem csak a főszerkesztőé, hanem közkincs, dokumentumtár, és nem is annyira Magyarország, mint inkább a világ számára, a világ más tájain élő magyarul értők számára, ill. annak az anyagi és erkölcsi támogatást is nyújtó közösségnek, mely a Amerikai Népszava olvasóiból, kommentelőiből alakult ki.

Kertész ÁkosAz online világ millió helyén millió link, hivatkozás mutat az AN egyes cikkeire, a Google találati listáin a nepszava.com folyamatosan előkelő helyen szerepel. Kertész Ákos utolsó cikkei a  nepszava.com-on pl. szinte felbecsülhetetlen értékű dokumentumok! És nem szabad elfelejteni, hogy Kertész Ákos épp egy ehhez hasonló apropóból írta meg azt a nyílt levelét, ami miatt az egész ország kilökte magából. Mert 2011. augusztusában(5) is azzal sokkolta Bartus László az AN olvasóit, hogy bezárja az website-ot. Kertész Ákos elkeseredett dühe, kétségbeesése a nyílt levélben öltött formát. Végül az Amerikai Népszava, ha csökkentett módban is, de működött tovább. Kertész Ákos megfizette az árát: emigrálni  kényszerült.  Ha most ismét az a veszély fenyeget, hogy a nepszava.com nyomtalanul tűnik el a semmibe, akkor Kertész Ákos áldozatvállalása is hiábavaló volt?

A nepszava.com két éves anyagát minden körülmények között meg kell menteni, legalább archívumként életben kell tartani.

Különben az AN esetében a “digitális öngyilkosság” két betűvel rövidebben lesz írandó.

————————- FOOT ———————

Források:
(1) Bartus László: A diktatúra vámszedői 2012.12.26. Amerikai Népszava, http://nepszava.com/2012/12/velemeny/a-diktatura-vamszedoi.html
(2)William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi, Arany János fordításában, http://mek.oszk.hu/00400/00485/Angolul: Hamlet by William Shakespeare: http://en.wikipedia.org/wiki/Hamlet;

To be, or not to be, that is the question:
Whether ’tis Nobler in the mind to suffer
The Slings and Arrows of outrageous Fortune,
Or to take Arms against a Sea of troubles,
And by opposing end them: to die, to sleep

a teljes angol szöveg letölthető innen: http://www.gutenberg.org/ebooks/1524
(3)Digitális öngyilkosság” angolul: “digital suicide” angolul tudó (tanuló) olvasóimnak javaslom elolvasásra ezt az érdekes cikket: Basheera Khan: Why it’s impossible to commit digital suicide – even if you really, really want to (Miért lehetetlen digitális öngyilkosságot elkövetni, még akkor is, ha igazán, valóban akarod), November 2nd, 2009, The Telegraph, http://blogs.telegraph.co.uk/technology/basheerakhan/100004116/why-its-impossible-to-commit-digital-suicide-even-if-you-really-really-want-to/
(4)Link rot (“link rohadás” kicsit szebben: linkelhalás)/ dead links (“halott link”)/ broken links (“Törött link”)


(5) Bartus László: Búcsú az olvasótól, 2011. augusztus 28. http://nepszava.com/2011/08/velemeny/bartus-laszlo-bucsu-az-olvasotol.html

(6) Képek forrásai:

————–

Megjegyzések:
(a) Bartus László megingását ismét tökéletesen megértem, sőt, én a helyében annyira inognék, hogy tengeribetegséget kapnék, ha a magyar politikai-társadalmi helyzettől nem lenne már évek óta permanens hányingerem. Rendkívül nehéz döntési helyzetben van az Amerikai Népszava gazdája.
(b)A “lájkolás” valójában szintén link, csak hát marketingileg muszáj mindig új divatszókat bevetni a népek kómásítására
(c) Bookmark – ez egy hülye fordításban a “kedvencek” fogalmával azonos, de én talán inkább e-könyvjelzőnek mondanám.

————–

Kapcsolódó postok:

http://entellektuel.freeblog.hu/files/2011/02/kiraly.jpg

Száz év

Száz éve, 1912. szeptember 8-án született Gyarmati Fanni
Gyarmati Fanni köszöntése 100. születésnapján


Radnóti Miklós felesége, társa, segítője, ihletője.

[http://youtu.be/YqI3Q-sE36U]
Radnóti Miklós: Két karodban(2)
előadó: Ruttkai Éva
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
[1941. április 20.]

.

Szavakkal lehetetlen megfogalmazni, hogy hogyan érezhet az, akinek a szeretett társa azok közé soroltatott, akiket az élethez való joguktól a saját szülőhazájuk  megfosztott bő 60 éve, és felismerni, hogy ugyanaz az ország zavartalanul úton van visszafelé ugyanabba a sötét múltba. Amely pokol bugyrából a költő tudósította az utókort, talán senki se hitte volna, hogy milyen aktuálissá válik majd 60-70 év múlva. Újra. Magyarországon.

[http://youtu.be/SLahbZtpk0s]
Radnóti Miklós: Töredék(3)
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, –
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
.
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra –
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, –
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
[1944. május 19.]

.

A Kohányi Társaság képviselői személyesen köszönthették Gyarmati Fannit 10 szál sárga, és egy szál kék rózsából álló csokorral, rajta az Amerikai Népszava logójának színeit jelképező szalagokkal. A csokorral együtt átnyújtottak az ünnepeltnek egy CD-t is, melyről az Amerikai Népszava főszerkesztője, Bartus László köszöntője és Radnóti versek hallgathatók meg.

Gyarmati Fanni köszöntése 100. születésnapjánA csokor(4)
.
Gyarmati Fanni köszöntése 100. születésnapjánAz üdvözlőkártya
.
Gyarmati Fanni köszöntése 100. születésnapjánA CD borítója
.

————————- FOOT ———————


Források:
(1) Gyarmati Fanni, Wikipédia: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyarmati_Fanni

(2)Radnóti Miklós: Két karodban, http://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm#cim43

(3)Radnóti Miklós: Töredék, http://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm#cim64

(4) A Kohányi Társaság fotói, https://picasaweb.google.com/106602346052926545232/GyarmatiFanniKoszontese2012

————–

Megjegyzések:
(a) Egy évvel ezelőtt is megemlékeztem Gyarmati Fanni születésnapjáról egy postban, lásd: Kilencvenkilenc. Ott is olvashatók-hallhatók versek, és a lábjegyzetben kapcsolódó infók, azokat itt most nem ismétlem meg, de egy kattintással könnyen át tudsz oda lépni, Kedves Olvasóm.

Salamon András: Tell Your Children
http://youtu.be/OKpznsxZews


(b) Egy korábbi, a Miért ide születtem? c. postomba is behuzalozott filmetűd mutatja meg tökéletesen, hogy a magyar társadalom mit se fejlődött: a Tell Your Children, (Meséld el gyermekeidnek…) 2007, rendező: Salamon András, 5 perces, fekete-fehér film; ott a lábjegyzetben – egy kattintás árán – olvasható a hozzá írt megjegyzésem, itt nem ismétlem meg.
.

————–

Kapcsolódó postok:

————————————–

Vallomás

Wikidedia: Ady EndreVéletlenül bukkantam Ady Endre egy versére. Nem tudom, megboldogult diákkoromban belebotlottam-e anno, de hogy akkor nem fogtam fel a sorok értelmét, az bizonyos, hiszen különben emlékeztem volna rá azóta is. Gyerekfejjel hogyan is hallottam volna ki belőle a múltat, a jövőt meg pláne nem.

Itt és most Ady Endre: A Duna vallomása c. versének sorai hátborzongatóan aktuálisak. Ha figyelembe vesszük, hogy a költő a verset 1907-ben írta, és ha jól számolom, azóta már bőven eltelt 100 év, akkor nem tölthet el bennünket az optimista hiedelem, hogy a magyar nép tanulási képessége olyan nagyon gyors lenne. És lehetséges, hogy a szélsőjobbos hatalom gondolatrendőrsége máris szorgosan munkálkodik azon, hogy Ady Endrét mondjuk nemzetgyalázásért (esetleg egy sebtiben összeütött speciális lex-Ady törvény alapján) kiiktassák a magyar kultúrából, a szobrait eltüntessék, a nevével ellátott utcákat átnevezzék mondjuk Horthy, Gömbös, Szálasi stb. utcákká. És ha lúd, legyen kövér: az összes, akármilyen díjától visszamenőlegesen megfosszák, hadd tanulja meg a magyar nép (újra), hogy hol lakik a jóisten, a kurva életbe’! Hát nem, Kedves Olvasóm? Felhívom a gondolatrendőrök szíves figyelmét arra is, hogy el ne feledjék: az 500 forintos bakjegyen is ott a költő arcképe, és a 2019-es elévülésig nyilván nem lehet várni ilyen felháborító körülményből kifolyólag.(1)


“Mindig ilyen bal volt itt a világ?
Eredendő bűn, lanyha vétek,
Hideglelős vergődés, könny, aszály?
A Duna-parton sohse éltek
Boldog, erős, kacagó népek?”

S halk mormolással kezdte a mesét
A vén Duna. Igaz az átok,
Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:
Mióta ő zúgva kivágott,
Boldog népet itt sohse látott.

A Duna-táj bús villámháritó,
Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.
Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.

“Sohse lesz másként, így rendeltetett”,
Mormolta a vén Duna habja.
S boldogtalan kis országok között
Kinyújtózott a vén mihaszna.
És elrohant tőlem kacagva.

Duna part, CipőkA Duna nem csak költők “ihletője” volt,
de oly kor tanúja is, amikor
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.”

Érdekes, hogy a Duna milyen szorgos ihletője költőknek, talán egyéb művészeknek is. Nem vagyok elég művelt hozzá, hogy most csípőből rázzam kifelé a példákat néked, Kedves Olvasóm, egyedül József Attila: A Dunánál c. verse hagyott már anno, megboldogult diákkoromban is maradandó nyomot bennem. Nyilván van valami benne, ami már akkori gyerekfejemmel is értelmezhető volt, a lelkembe szántott, politikától még érintetlenül is. Ki gondolta volna akkor, hogy sok-sok évvel később, 2011-ben József Attila is áldozatul esik egy, a múltból feltámadt szélsőjobbos politikai hatalom féktelen bosszúvágyának.

Felhívom e hatalom becses  figyelmét  arra a fontos körülményre, hogy a Wikipedia szerint  József Attilának van egy posztumusz Baumgarten-díja (1938) és egy Kossuth díja (1948). Az előbbi nyilván nem probléma, hiszen az akkori hatalom a jelenlegivel kompatibilis. Az utóbbi azonban, ugyebár, nem hogy nem kompatibilis, de egyenesen  érvénytelen időszak egészen a 2010-es választási győzelmükig. Bár itt érzek némi logikai bukfencet, hiszen az a választás az érvénytelenné nyilvánított időszak alatt, és annak szabályai szerint zajlott. Namármost, ha egy illegitim rendszer szabályai alapján jut egy politikai erő hatalomhoz, akkor hogyan lehet ez a hatalom törvényes….?(2) Na de hát bizonyára meg tudják ezt magyarázni, arra tartják (khm. vagyis az adófizetők) az egész ország jogi apparátusát, nemde? Így aztán bizonyára át is fogják gondolni, hogy esetleg József Attilát is posztumusz megfosszák a posztumusz Kossuth díjától, mondjuk egy sebtiben összeütött lex-József törvényféleséggel. Mit mondhatnék? A bosszú oly édes, mint a méz – váljék egészségükre. Igaz, Kedves Olvasóm?


S mert a nemzetekből a szellem
nem facsar nedves jogokat,
hát uj gyalázat egymás ellen
serkenti föl a fajokat.
Az elnyomás csapatban károg,
élő szívre mint dögre száll –
s a földgolyón nyomor szivárog,
mint hülyék orcáján a nyál.

József Attila: Ős patkány terjeszt kórt
(1937. január)

József Attila szobra, Bp. V.ker., a Parlamenttől jobbra lévő parkbanJózsef Attila szobra
Budapest, V.ker., a Parlamenttől jobbra lévő parkban (még)

______________________________________

(1) Megjegyezném még, hogy a (2)-es gondolatmenet alapján semmilyen magyar bankjegy ill. érme sem törvényes, amelyeket a 2010-es választásig nyomtattak ill. vertek. Ugye, erre is tetszettek gondolni? Bár bizonyára önök is nagyon jól tudják, hogy a pénznek nincs szaga. Se.

Mocsok

————————- FOOT ———————

Fiatalságom magánéleti viharai idején ismertem a saját gondolataimra ebben a versben:(a)

Ha tudtam volna régen, amit
ma már tudok,
ha tudtam volna, hogy az élet
milyen mocsok,

nem fütyörésznék most az uccán
ilyen vigan:
valószínűleg felkötöttem
volna magam.

Régen, mint az álmok tékozló
más fiai,
azt hittem, lehet a világon
segíteni,

azt hittem, szép szó vagy erőszak
ér valamit
s az élet, ha sokan akarjuk,
megváltozik.

Minden szörnyűbb, mint hittem akkor,
fiatalon,
de, hálistennek, egyre csökken
az undorom,

egyre jobban bírom az évek
förtelmeit,
és az idő és a közöny már
fertőtlenít.

Mert fátylát sorra dobta minden,
egymásután,
s harminchárom évem ma átlát
minden szitán:

látom, sokkal több a mocsok, mint
az ifjukor
sejteni bírta volna bennem
valamikor,

látom, milyen rútúl becsapják
a baleket,
s hogy a balek azért balek, mert
mást nem tehet,

s hogy az ész az érdek rimája,
és hogy magát
sugaras hőssé a bitang is
hogy költi át,

s ha van is, kézen-közön elvész
az ideál,
és hogy nem hozhat egyetértést,
csak a halál, –

s mert mindez mégcsak nem is aljas,
nem szomorú,
s minden dolgok apja valóban
a háború:

úgy nézem, elszánt nyugalommal,
az életet,
mint reménytelen lepratábort
vagy harcteret.

Ha egyszerre tudok meg mindent,
hogy itt mi van,
egész biztosan felkötöttem
volna magam.

De valamit a sors, úgy látszik,
akart velem:
megmutatott mindent, de lassan,
türelmesen:

különbékét ezért kötöttem
a semmivel,
ezért van, hogy csinálom, amit
csinálni kell,

ezért becsülök úgy egy-egy jó
pillanatot,
ezért van, hogy a háborúban
verset irok

s a leprások közt fütyörészek
és nevetek
s egyre jobban kezdem szeretni
a gyerekeket.

.

Szabó Lőrinc: Különbéke
http://dia.jadox.pim.hu

Edvard Munch: The ScreamEdvard Munch: Sikoly / The Scream

Nem hittem, hogy az öregkor vágyott nyugalma helyett ismét ez a vers lesz az életérzésem leghűbb kifejezője, immár nem magánéleti, hanem a társadalmi viszonylatokból eredően. És ez azért is rosszabb, mert az előbbi esetre az 1-1 típusú relációk a jellemzők, és arra mégis csak könnyebb megtalálni és alkalmazni az elkerülő, túllépő technikákat. De mikor egy egész rendszer tetőtől talpig, balról jobbra, jobbról balra ontja rád a mocskát szüntelen, és elmenekülni tőle a világ másik felére nem látsz esélyt – hát akkor ez minden alapot és okot megad a kilátástalanságra. Nem gondolod, Kedves Olvasóm? Még szerencse, hogy az interneten ma már fellelhetők mindenféle segédeszközök ill. -technikák:

USB bomb USB bomb Middle finger

————————- FOOT ———————

Megjegyzések:
(a) a vers utolsó “s egyre jobban kezdem szeretni / a gyerekeket.” soraival nem tudok maradéktalanul azonosulni, számomra helyesen így hangzana: “s egyre jobban kezdem sajnálni / a gyerekeket.”

————–

Kapcsolódó postok:

Nyolcvan

Latinovits Zoltán, a “színészkirály” 1931. szeptember 9.-én született(1).Latinovits ZoltánMost lenne 80 éves, ha 45 évesen nem ért volna véget az élete.

Különös arra gondolni, hogy vajon mit gondolna, tenne, mondana napjaink – a harmincas éveket újjáélesztő – Magyarországán. Vajon ő is a szélsőjobbos tábort erősítené, aki a legutóbbi átkos rendszertől és kisszerű, tehetségtelen irigyeitől kapott sérelmekből táplálkozó féktelen bosszúvágyát úgy akarná kiélni, hogy a fasiszta, náci, nyilas eszméket és módszereket visszahozók sorait gyarapítaná?

Nem tudhatom.

Vajon beszállna-e ő is a legjobb kurva címért folytatott össznépi versenybe? Vajon tudna-e élni és hogyan ebben a sekélyesedő világban, ahol az érték egyedüli mércéje a pénz? Vajon tudna-e úgy idomulni e széteső világhoz, hogy tehetségét pl. mosópor-reklámban “kamatoztassa”?

Nem tudhatom.

Olyan fejtetőre állt országban élünk, olyan hihetetlen pálfordulások, köpönyegforgatások, olyan hányingert keltő ocsmányságok tanúi lehetünk immár 21. éve, amit a magamfajta még álmában se tudott volna elképzelni.

Ha valaki hű akar lenni önmagához, annak világgá kell mennie.

Vagy bele kell pusztulnia.

Radnóti Miklós: Nem tudhatom…(2)
előadó: Latinovits Zoltán
[http://youtu.be/fA5E2iu3enE]
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
.
[1944. január 17.]

.

Hátborzongatóan aktuális gondolatok (lám, a történelem hogyan ismétli önmagát)
Latinovits Zoltán a magyarságról(3)
Részlet a Sírás után c. filmből.
[http://youtu.be/w4wBcZ37kQA]
(Hungarian actor legend Zoltan Latinovits
talks about hungarian exist.)
Az ötödik pecsét cimű filmből részletek.(4)
30 másodperc után kezdődik Latinovits jelenete.
[http://youtu.be/4h_cSl4lKNg]
(Parts of the 1976 Hungarian film, The Fifth Seal)

.

A “királyi” páros
Ruttkai Éva – Latinovits Zoltán: Hol van az a nyár(5)
Békeffi István – Lajtai Lajos: A régi nyár c. operettből
[http://youtu.be/qO79y71h3v4]
Hol van az a nyár?
Hol a régi szerelem?
Hol van az a nyár?
Átsuhant a szívemen.
Hol van az a tűz,
ami karjaidba űz?
Hol van az a láz?
Hisz a szívünk csupa gyász!
.
Hol van az a nyár?
Hol a régi szerelem?
Jaj de messze jár!
Bánat ül a szívemen.
Közeleg a tél,
hull a fáról a levél.
Hol van az a nyár?!
Elsuhant már.
.
Szívemben a száz gyönyörű emlék,
elsárgul száz kicsi színes kép.
Egy forró május, egy édes nyár,
lepréselt sárga virágok már.
.
Hol van az a nyár?
Hol a régi szerelem?
Hol van az a nyár?
Átsuhant a szívemen.
Hol van az a tűz,
ami karjaidba űz?
Hol van az a láz?
Hisz a szívünk csupa gyász!
.
Hol van az a nyár?
Hol a régi szerelem?
Jaj de messze jár!
Bánat ül a szívemen.

________________________________________________
(1) Wikipedia: Latinovits Zoltán, http://hu.wikipedia.org/wiki/Latinovits_Zolt%C3%A1n
Egy másik gazdag forrás: Latinovits Zoltán, http://ruttkai-latinovits.comlu.com/latinovits.html (A fotót innen huzaloztam be, köszönet érte.)

(2) Radnóti Miklós: Nem tudhatomhttp://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm#cim56

(3) Sírás után: Latinovits, dokumentumfilm (2000, 31 perc, színes), rendező Szigethy Gábor http://www.hmdb.hu/hmdb/filmek/29144/siras-utan-latinovits.html
Egy másik részlet: http://youtu.be/aE3DBxlQ1xY (Néhány érdekes adalékkal: http://basahalom.blog.hu/2009/05/14/siras_utan)

(4) ‘Az ötödik pecsét‘ cimű filmből összeállított jelenetsor. A jelenetben szereplők: Latinovits Zoltán, Nagy Gábor, Horváth Sándor, Márkus László, Őze Lajos, Bencze Ferenc. ( Az elhangzó ‘kadaver’ szó jelentése : tetem. )

Egy másképp vágott részlet: Nyilaskeresztesek (2. rész), http://youtu.be/Z1wVqjATyXw
A 3. percnél kezdődik Latinovits jelenete, és a 4:35 percig tartó rész a fenti részletből hiányzik, pedig ez is sokatmondó és sajnos ma is szintén aktuális mondanivalót hordoz.
Wikipédia: “Az ötödik pecsét” 1976-ban bemutatott, színes, magyar film, amely Sánta Ferenc azonos című regénye alapján készült. Rendező: Fábri Zoltán http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%B6t%C3%B6dik_pecs%C3%A9t_%28film%29

(5) A régi nyár: http://www.mnsz.eu/new/index.php?view=article&id=621

(6) Latinovits 80, kiskegyed.hu http://www.kiskegyed.hu/sztarok/portrek/latinovits-80-ruttkai-sosem-hitte-az-ongyilkossagot-110834.html

Magán(y)szám

Mondanám: Kedves Olvasóm. Ha lennél. Egyelőre kicsit az e-magány szelének fuvallatát érzem (mit szólsz, mily költői vagyok, ah!).

Szóval, mondanám, Kedves Olvasóm: hol jársz erre, ahol a madár se jár?

Ámbár egy blogger inkább tudja nélkülözni a madarakat, mint az olvasóját. Ha érted, mire gondolok. (Nem baj, én se értem :-))

Persze tudom, még nem indult be igazán az “üzlet”, nekem sincs elég erőforrásom a sűrű tömött sorokban várakozó témáim megírására (talán már említettem: bérrabszolga vagyok), a blog létezésének a propagálására se. No és a háttérben megint került egy kis harcolni való: amiért e blog megszületett, az Amerikai Népszava, bajban van. Kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a magunkfajta mezítlábas bloggereket behuzalozza. A lét a tét. (Fantasztikus szlogen. A szerencsétlen, Fidesz által leigázott, az újfasiszták teljes prédájává válás útján haladó Magyarországon minden szinten szinte mindenre alkalmazható.)

Nem vagyok magányos alkat, egy introvertált, önjáró ember nem is tudhatja, mi az. Az ilyen embernek fantasztikus társasága van: saját maga. De ha ez az ember extrovirtuális grafomániával van megáldva, akkor mégis csak jól esik neki, ha olvassák. Amit ugye leginkább a kommentek megjelenése szokott jelezni. De a WP is azt mondja: “Relax, it takes time“. Ne legyünk telhetetlenek: két hét alatt mégse lehet megrengetni az e-világot, nemde? (Pedig az lenne az igazi :-))

De hogy rövidre zárjam: ahogy belekukkantottam a blogom statisztikájába (el se lehet kerülni, a WP az orrunk elé dugja), és a 3. kommentelőmet is hiába kerestem, hát csak-csak beugrott egy régi kedvenc versem. Egy tökéletes sűrítménye egy pillanatnyi hangulatnak. Ha netán erre járnál mégis, Kedves Olvasóm, fogadd tőlem szeretettel(1).

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

(Tóth Árpád: Meddő órán)(2)

________________________________________________
(1) A szeretet nem egy kedvenc szavam, de hát remek kész-panelként alkalmazható – ha nem jut okosabb az eszünkbe. Mentségemre: nincs időm egy megfelelőbb kifejezésen törni a fejemet. A szeretetről talán majd máskor, máshol.
(2) Magyar Elektronikus Könyvtár: http://mek.niif.hu/ (Ki tudja, mi lesz ezzel a site-tal is, a Fidesz – vagy majd a helyébe lépő újfasiszta hatalom? – ezt is kisöpri-e, mint a többit, mondván ez is csak komcsik és egyéb idegenszívűek szemete…)

%d blogger ezt kedveli: