eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: foto

Március hava

2013. március végefelé Magyarországra visszaszökött a tél. Hull a hó és hózik. Nem kicsit, nagyon. Csak rakódik, mint a guano. Fehéren, vastagon. De legalább puhán. Amíg le nem tapossák. Szép, szép a frissen esett hóval meglepett táj, de hát mégis csak hideg. És Március végén az ember Közép-Európában már inkább a feslő rügyekben, nyiladozó virágokban, csicsergő madarakban gyönyörködne, napsütésben mártózkodna. E tekintetben én is ilyen maradi vagyok, pláne, hogy a hideget nem szeretem. Még télen se. [Tovább is van… / More…]

Reklámok

Utcai erotika

Érdekes fotót fedeztem fel az Amerikai Népszava Facebook oldalán(1):

Érdekes utcai izé Brooklynban


Első pillantásra elcsodálkozom: lám, lám, a tolerancia és szabadság hazájában(a) mik vannak, színes vibrátorok installációjába botolhatnak a járókelők. A fotó alapján a méretüket sem vagyok képes megbecsülni, a perspektíva, a kép kompozíciója nekem ehhez sem ad elégséges támpontot. Lehet, hogy nagyocskák? Ahogyan az sem derül ki, hogy sötétben még netán világítanak is?

Mivel a fotót közreadó nem avat be bennünket abba, hogy a képen tulajdonképpen mit is láthatunk,  semmilyen fogódzó nincs az installáció küldetése, üzenete, funkciója tekintetében. Így hát a fotó szemlélője teljesen szabadon asszociálhat. Bármire 🙂 De akármi is lehet a talány valós megfejtése, szerintem mindenképpen erotikus kisugárzása van ezeknek az izéknek. Nem gondolod, Kedves Olvasóm?

Vagy csak én nem vagyok elég öreg…?
————————- FOOT ———————

Források:
(1) A fotó eredeti helyén (kommentekkel együtt) itt látható: http://www.facebook.com/photo.php?fbid=539301999432095&set=a.198621466833485.54608.177083425653956&type=1 “6th Avenue, Brooklyn” Fotó: Molnár Miriam

————–

Megjegyzések:
(a) “Az USA, mint a tolerancia és szabadság hazája” – ebbe itt most nem megyek jobban bele. Pedig tudnék. Ennek elemzése, vitatása azonban nem tartozik e post témájához.

mint utolsó felvonás…

Valamikor rég, még Magyarország újnácisodása előtti időkben mindig csodálattal töltött el a budapesti Duna-part a Szabadság híd és Margit híd közötti szakasza. Különösen esti fényekkel feldíszítve ámultam szépségén. Mindig arra gondoltam, olyan, mint egy kis ékszerdoboz. Magyarország ékszerdoboza. Szemléltetésül közreadok itt egy fotósorozatot, hogy mennyire szép. Lehetne. Ha nem vetülne szépségére egy rémes, egyre növekvő árnyék:

Parlament, Lánchíd, Budavári Palota - esti fényei / Budapest: Parliament, Chaine Bridge, Buda Castle - at night

Parlament, Lánchíd, Budavári Palota – esti fényei / Budapest: Parliament, Chaine Bridge, Buda Castle – at night

Budapest: Budavári Palota fényei / Buda Castle at night

Budapest: Budavári Palota fényei / Buda Castle at night

Budapesti naplemente / Budapest sunset

Budapesti naplemente / Budapest sunset

Parlamenti fények / Budapest: Hungarian Parliament's lights

Parlamenti fények / Budapest: Hungarian Parliament’s lights

Manapság inkább ez a Margit híd alulnézetben a kedvesebb nézőpontom, ahol legalább takarásban van a beárnyékolt parlament:

Budapest, Margit híd este / Margit bridge at night

Budapest, Margit híd este / Margit bridge at night

Erről legalább egy kedves-különös francia film jut eszembe, a Lány a hídon(1), melyről már áradoztam néked, Kedves Olvasóm, az ismert politikai okok miatt 2010 áprilisa óta elhagyott, magyarországi szolgáltatónál vezetett egyik korábbi blogomban, a film legfantasztikusabb jelenetét és kísérőzenéjét is beépítve, ezért itt most nem ismétlem meg, egy kattintás, és máris ott vagy: Kedves Olvasóm(2)

Így, az asszociáció segítségével legalább azonnal máris országon kívül lehetek. Legalább lélekben, virtuálisan.

Itt most egy, szintén fantasztikus jelenetét, a Férfi és Nő első, különös találkozását láthatjuk, egy remek zenei aláfestéssel indítva, mely zeneszám szintén kedvenceim közé tartozik, és amelyről egy másik, ugyancsak a fenti okból elhagyott blogomban áradoztam, megajándékozva a Kedves Olvasómat kis gyűjteménnyel, több különféle változatot egy csokorba szedve: Quién será / Sway with me(3).

A zene aztán elhallgat, és a két főszereplő érdekes-különös beszélgetését hallhatjuk. Ha tudsz franciául, Kedves Olvasóm, akkor vagy a legelőnyösebb helyzetben – a szereplők eredeti hangon, franciául beszélnek. Ha értesz angolul, még akkor is jó neked, mert angolul van feliratozva. Egyébként ki vagy a szövegértés élvezetéből rekesztve, mindaddig, amíg egy lelkes, önzetlen és főleg ráérős netpolgár (esetleg Te, Kedves Olvasóm) el nem készíti a magyar feliratozást. Vagy amíg meg nem tanulsz franciául vagy angolul annyira, hogy értsed, Kedves Olvasóm. De addig is, talán szövegértés nélkül is érdemes megnézni e rövid jelenetet, mert a képi világ, a színészi játék, és a kezdő háttérzene mind együtt magában is tökéletes:

Girl on the Bridge (La fille sur le pont) – First Date
http://youtu.be/YXaZCx5RIEYhttp://youtu.be/NVO64Lq1wuw(5)

___________________________________
(1) A címe franciául: La fille sur le pont , és angolul: The Girl on the Bridge
(2) https://web.archive.org/web/20160120074043/http://evita.nolblog.hu/archives/2010/08/26/Kedves_Olvasom/
(3) http://e-vita.blog.hu/2008/06/28/quien_sera_sway_with_me
(4) (gyk: a post címe Madách Imre: Az ember tragédiája  c. művének Éva által mondott szövegére utal: Egy ugrás, mint utolsó felvonás… / S azt mondom: vége a komédiának.  Lásd: http://mek.niif.hu/00800/00849/html/01.htm)
(5) (Frissítés: 2012.06.26.) A szerzői jogokból nagyot kaszálóknak köszönhetően egyes videoklipek már nem találhatók meg újra, mondván, szerzői jogokat sért. Pedig egy film puszta reklámozásának hatása sehol sincs egy 5-7 perces (ízelítő) részlethez képest. Így én kérek elnézést, Kedves Olvasóm, ha a video már nem lenne lejátszható, mikor erre tévedsz. Ha észreveszem, akkor megpróbálok másikat találni helyette, de az állandó, visszamenőleges ellenőrzést és módosítást nem lehet győzni egyetlen ember erőforrásából. Esetleg segíthetsz azzal, hogy ilyen esetben küldesz egy üzenetet pl. az Impresszumban található módon.

Árnyék

Avagy: tartalom és forma diszharmóniája

A magyar parlament épülete(1) Budapesten számomra egy kis csoda, a vizuális gyönyör egyik forrása.

Volt. 2010 áprilisáig. Igaz, már az előtt is kezdtek repedések támadni iránta érzett lelkesedésemen, pl. amikor egy múzeumi, kultikus tárgyat(2) az akkori politikai garnitúra nagy csinnadrattával beköltöztetett egy olyan épületbe, amelynek papírforma szerint a minden állampolgár érdekében dolgozó, általuk felhatalmazott és kiemelten fizetett közalkalmazottak kiemelt munkahelyeként kellene funkcionálnia. Ahol ezek az alkalmazottak különös felelősséget vállalva, a magyar törvényeket és nemzetközi megállapodásokat betartva, demokratikus és emberi jogi elveknek megfelelően, egyháztól függetlenül menedzselik az ország gazdasági-társadalmi ügyeit. De 2010 áprilisa óta nem tudok úgy nézni a parlament épületére, hogy ne lássam azt az árnyat is, ami rávetül:

Árny a magyar parlamenten / Shady Hungarian Parliament

Árny a magyar parlamenten / Shady Hungarian Parliament

Lám, Kedves Olvasóm, a külső és a belső mily ellentmondásban tud lenni. És miközben valami ehhez illő jó idézetért, közmondásért  turkáltam a netet (hiába), merő véletlenségből (antifatalizmusomat   némileg megingatva) épp egy csodaszép, Drezda közelében lévő németországi kastély történetére(4) bukkantam: a gyönyörű kastély falai között (ekkor még) titokban  a nácik a fizikailag és mentálisan “selejtes” honfitársaikon “tesztelték” nagy buzgalommal a később nagyipari méretűvé fejlesztett “selejtezést”. Hát, Kedves Olvasóm, hogy stílusos legyek: “így megy ez”(5).

________________________________________________
Források, megjegyzések:

(1) Wikipédia: Országházhttp://hu.wikipedia.org/wiki/Orsz%C3%A1gh%C3%A1z
(Angol) Wikipedia: Hungarian Parliament Building  http://en.wikipedia.org/wiki/Hungarian_Parliament_Building

Steindl Imre megvalósult terve a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású épület, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú.(…)Steindl teljességgel egyedit alkotott, amikor a barokk alaprajzot és tömegkompozíciót szintetizálta a tiszta csúcsíves neogót építkezési stílussal. Az épület mind külső tömeghatásában, mind belső enteriőrjében méltán tekinthető a 19-20. század fordulója egyik nagy alkotásának az európai kontinensen.”

(2) Orbán Viktor & királyi koronaMár orbán viktor első, még ekkora teljhatalommal nem rendelkező kormányzása idején, 2000-ben előrelátóan gondoskodott róla, hogy ha a majdani teljhatalma révén esetleg akár királlyá koronáztatni óhajtja magát, akkor kéznél legyenek a szükséges koronázási kellélek, az egyszerűség végett. Ha a parlament akkori összetételét nézem(3), tulajdonképpen már akkor azt csinálhatott orbán, amit akart, hiszen lényegében – az akkor még csak szélre araszolni kezdett, és a már akkor is szélen lévő – jobboldal volt túlsúlyban, bár még kevésbé homogén módon. Így utólag megismerve a közelmúltat nem is egészen értem, hogyan veszthette el 2002-ben a választást. Nem hiszem, ha nagyot tévedek, ha azt mondom, hogy nem annyira az un. “demokratikus pártok” (mszp, szdsz) ügyes kampánya miatt. A ballibesek soha nem kényszerültek rá, hogy megtanulják: a választókért keményen és főleg folyamatosan kell dolgozni. A rendszerváltás óta egyfolytában kizárólag csak a “másik oldal” hibáiból gazdálkodtak nagy kényelmesen.  És nyilván nem is volt érdekük, hogy megerőltessék magukat. Különben megtették volna. Elvégre a húsz évnek ők is haszonélvezői voltak. Kis munkáért sok pénz. Végül is, ez az ideális, nemde, Kedves Olvasóm? Ennél már csak az az ideálisabb, ha munka nélkül van sok pénz. Egyes ügyes politikusok a kevés munkáért kapott sok pénz segítségével így lettek “üzletemberek”.  A ballibesek csak abban különböztek a (szélső)jobboldaliaktól, hogy ők rövidlátóbbak voltak. És azóta se adták semmi jelét, hogy e fogyatékosságuktól megszabadulni akarnának.Kangaroo: an Australian icon

Ha e jelekre 2002 előtt felfigyeltem volna, esetleg most épp Ausztráliában játszhatnék a kengurukkal(6).

.

(3) Wikipedia: Jelenkori magyarországi választásokhttp://hu.wikipediam.org/wiki/Jelenkori_magyarorsz%C3%A1gi_orsz%C3%A1ggy%C5%B1l%C3%A9si_v%C3%A1laszt%C3%A1sok#Az_1998-as_v.C3.A1laszt.C3.A1s E Wikipédia oldalnak az alján található, színes diagram mutatja, hogy milyen különösen hasznosak az ilyen ábrák: tömörítve, könnyen, gyorsan egyetlen pillantással áttekinthetjük a húsz éves gyönyörű-sokkoló tendenciát, melynek eredményeképpen 2010-ben Magyarország egy törvénysértő(7), náci ízesítésű fasisztoid országgá válhatott, minden politikai párt, minden szereplő hatékony közreműködésével.
Australian Koala Foundation (AKF)
Ha e jelekre 2002 előtt felfigyeltem volna, esetleg most épp Ausztráliában küzdhetnék a koalák(8) jogaiért.

.
.
(4) Szép külső, sötét múlt, http://regi.sofar.hu/hu/node/85138Pirna Sonnenstein

Drezdától mintegy húsz kilométerre a Pirna kisváros feletti dombon egy festői kastélycsoport áll…Több mint 13 ezer embert gyilkoltak meg itt 1940-41-ben.(…) 1941-ben a társadalmi tiltakozás hatására a náci euthanázia programot leállították. Addig azonban 13720 embert, férfiakat, nőket és gyerekeket, fizikailag és mentálisan sérülteket egyaránt, gyilkoltak meg a kastélyban. A náci rezsim bukását követően is hosszú ideig hallgattak erről a történetről.(…) A német társadalom és értelmiség egy része azonban készen állt a náci múlttal való szembenézésre. 2000-től emlékhelyként működik a hajdani gyilkosságok helyszíne.”

A Wikipédián németül egy nagyon informatív komplex anyag található, az angol megfelelője is egészen rendben van. ( Talán mondanom sem kell, hogy az oldalnak nincs magyar fordítása. )
(Német) Wikipedia: NS-Tötungsanstalt Pirna-Sonnenstein, http://de.wikipedia.org/wiki/NS-T%C3%B6tungsanstalt_Pirna-Sonnenstein
(Angol) Wikipedia: Sonnenstein Euthanasia Centre, http://en.wikipedia.org/wiki/Sonnenstein_Nazi_Death_Institute

A forrásokat böngészve azt mondhatjuk, hogy a németeknek is sokáig tartott, míg sikerült a szembenézés a múltjukkal. Bár Drezda esetében talán lassíthatta/megszakíthatta a lélek- és tudattisztulási folyamatot, hogy mindjárt a másik típusú diktatúra váltotta az előzőt. Bár azt nem egészen értem, hogy ennek a másiknak mi érdeke fűződött ahhoz, hogy az első bűneit elmaszatolja, szőnyeg alá söpörje. Hacsak nem az, hogy az első diktatúra készséges közkatonáit a másik is remekül tudta használni. Az ilyen szolgák általában diktatúra-kompatibilisek, ahogy azt a történelmi és jelenkori nagy köpönyegforgatások alapján megfigyelhetjük.

(5) Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd (1969) , http://hu.wikipedia.org/wiki/Kurt_VonnegutKurt Vonnegut at CWRU

… talán legismertebb, háborúellenes regénye, amelyben Drezda személyesen is megtapasztalt, 1945-ös szőnyegbombázásának állított emléket. (…) Vonnegut ebben a regényében használta először híressé vált, szarkasztikus, összegző mondatát: valahányszor a halálról esik szó, a szerző hozzáteszi: „Így megy ez” (angol eredetiben „And so it goes”).”

(6) Céline Van Gysel: Kangaroo: an Australian icon, http://germanamur.blogspot.com/2011/12/kangaroo-australian-icon.html
(7) Nemzetközi egyezményen alapuló hatályos magyar törvény tiltotta és tiltja fasiszta szervezetek működését Magyarországon: Párizsi békeszerződés 1947
(8) Australian Koala Foundation (AKF), https://www.savethekoala.com
(9) Esetleges félős, vagy támadni vágyó olvasóim figyelmébe meg- ill. lenyugtatásul: igen, tudatában vagyok az “árny” mibenlétéről. Ezért kijelentem, hogy az árnyat ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból és a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából, röviden és tömören: szemléltetésül követtem el. http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=97800004.TV#pr1768

___________________________________________
Kapcsolódó post e blogban: https://evitae.wordpress.com/2012/04/16/mint-utolso-felvonas/

Lenyomat

A tél életjelet adott magáról némi hódara hullatásával. A tél nem az én évszakom, amint azt már korábban tudtára adtam az e-világnak, ezért itt nem ismétlem meg. Ha a részletek érdekelnek, Kedves Olvasóm, akkor kattints át a korábbi kedvenc, ám politikai okokból elhagyott blogom releváns postjaira: Medvésedés(1) ill. Melegségre vágyom(2)

És mert ennek az első téli jelnek a percei, az aktuális napi időjárást tekintve, minden bizonnyal meg voltak számlálva, hát késztetést éreztem az azonnali megörökítésére. Nem lévén nálam a rendes fotómasinám, így csak a mobiltelefonom kamerájával örökítettem meg az Örökkévalóság számára. Nos, Kedves Olvasóm, mit tagadjuk, olyan is lett. Sose hittem, hogy a mobiltelefon fényképezésre (sőt mi több, videófelvétel készítésére) való, de a mondás is azt tartja: ha ló nincs, a szamár is jó. (Magunk között szólva, a hülye mobilgyártók minden olyasmit belegyömöszölnek a profitszerzés érdekében a mobiltelefonba, amire egy mobiltelefont használónak nem feltétlenül van szüksége, de hát ők diktálnak, mit tehetünk, nem igaz? És nem csak a mobiltelefont gyártókkal vagyunk így.)

Szóval, Kedves Olvasóm, jobb híján (ráadásul a rendes kamera plusz súlyt jelent a nesszeszer /egyes Google találatok és a helyesírás ellenőrző – magyarul: check spelling – szerint neszesszer, de Google szerint akár neszeszer/ naponta szükséges tartalmához képest, hogy a magamfajta bérrabszolga meggondolja, cipelje-e magával naponta, így hát) a mobiltelefonomat (magyarul: cell phone) kaptam elő. Ezért, Kedves Olvasóm, nem igazán tudlak részesíteni a hódara látványának élvezetében – a felbontás, a fókusz, meg ilyesmi, ki tudja, hogy egy mobiltelefon, ami (földhözragadott nézetem szerint elsősorban telefonálásra való) mennyire képes értelmezni. Mindazonáltal, úgy gondolom, a kép mégse élvezhetetlen. No meg egyébként is: ez van, ezt tudom nyújtani.

Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy egy szabadtéren hagyott asztalra hullott hódara-rétegbe ne tenyereljek bele, így próbálva érzékeltetni az épp beköszönő téli pillanat nagyszerűségét. Így aztán, ha a hódara szemcséi nem is érvényesülnek a képen, a tenyerem annál inkább. Igen, kedves Titkos (fidesz-jobbikos) Megfigyelő Elvtársak, megkönnyítem a dolgukat: ez az én tenyerem. Bár momentán nem tudok arról, hogy egy ilyen tenyérlenyomat készítése büntetendő cselekmény lenne, mint pl. a dohányzás úton-útfélen, de hát ki tudja, mikor tetszenek egy nap arra ébredni az Ország Házában, hogy bizony ezt is tiltani kellene. Különösen akkor, ha a tenyér tulajdonosa nem az önök feltétel nélküli híve, ugyebár. De én (még) őszinte ember vagyok (ordítok és toporzékolok), és vállalom a tenyeremet – engem vigyenek föl a padlásra! (Vagy ki tudja, hova… volt már ilyen a magyar történelemben párszor.  Fontos a hagyományőrzés, nem igaz, Kedves Olvasóm?) Annál is inkább, mert pl. József Attila (is – fujj, komcsi!) immár vörös posztó a fidesz-jobbik szemében (bár szerintem ez már legalább 8 éve szerepel a forgatókönyvükben – mégse egészen értem őket, hiszen a “ballibes komcsik” szintén segítségükre voltak e teljhatalom megszerzésében, és ezért talán megérdemelnének mégis némi nagyvonalúságot – igaz, nyilván a háttérben, a színfalak mögött  már rég megegyeztek velük is, a megélhetésért, a politikai karrierért cserébe – az országot, a magyar adófizető választópolgárt meg ki nem sz@rja le jobbról is, balról is, nem igaz, Kedves Olvasóm?), és egy nap talán arra ébrednek Magyarország fasiszta-náci urai, hogy büntetendő cselekmény még csak gondolni is rá. Igaz, Kedves Olvasóm?

Budapestre beszökött a tél2011 december: Budapestre beszökött a tél
[2011.12.02.]

Csak az vigasztal még, hogy a Természet – egyelőre még – magasról sz@rik egy ország politikai mocskára, és ha úgy tartja kedve, akár az egész országot ledarálhatja e sárgolyó felszínéről. Kívánom, hogy legalább a Természet e demokratikus beállítottságát őrizze meg legalább addig, amíg még élek. Ez nem oly sok idő. Talán még remélhetem e kívánságom teljesülését.
_______________________________________________
Az a kivételes eset fordul elő, Kedves Olvasóm, hogy saját magamat adhatom meg forrásként 🙂 Korábbi, magyar szolgáltatóknál vezetett blogjaimat politikai megfontolásokból kényszerültem otthagyni egyiket a másik után (blog.hu, kapcsolat.hu, nolblog.hu). Persze azt nem tudhatjuk, hogy meddig lesznek e blogok ott még elérhetők. Magyarország tökéletesen kiszámíthatatlan ország lett.
(1) http://e-vita.blog.hu/2007/12/21/medvesedes
(2) http://e-vita.blog.hu/2007/12/22/melegsegre_vagyom

(Megjegyzés: a WP-vel a bozótharcom természetesen folyamatos, e post szerkesztése közben vettem észre, hogy amit gondtalanul vázlatként szerkesztgettem, az “kiment” publikusba, gőzöm sincs, hogyan. Ezért visszavettem vázlatba, ezáltal lehetséges, hogy épp valami félkész postot szemlélsz, vagy valami hibaüzenetet kapsz Kedves Olvasóm.  De ez csak pillanatnyi helyzet, amit nyilván hosszútávon el lehet felejteni. Nem csak a WP-nél tapasztalom, hogy az egy böngésző ablak ~ több fül esetét képtelenek lekezelni. Úgy látom, most is ez történt. Pancserek. Ha – nagyon – gazdag lennék, úgy helyretenném ezt az e-világot, hogy csak úgy nyekkenne!)

Egymillió plusz Kohányi Társaság

Budapest,Városligeti Sörsátor, 2011.09.17. szombat 13:00-18:00Kohányi Társaság a Városligeti Sörsátorban
Párbeszéd a demokráciáért – egy pohár sör mellett” rendezvény
Kezdeményező-szervező: “Egymillióan a demokráciáért” FB társaság
____________________________________________________

A rendezvényen a Kohányi Társaság is képviseltette magát.

Egy installáció szemléltette, hogy mit is jelenthet(ne) a fidesz médiatörvény hatálya alá nem tartozó  Amerikai Népszava: egy lehetőséget, egy védőernyőt a szabad magyar sajtó számára.

Igaz, Magyarországon élő, magyar állampolgárságú médiamunkások számára nem tudja garantálni, hogy az AN felületén a diktatúra elleni, magalkuvás nélküli, szabad véleményük miatt a fasiszta-náci erők által vezetett magyar hivatalok, a saját eszmerendszerük szerinti értelmezés alapján ne indíthassanak undorító, össztársadalmi, intézményesített össztüzet, ne foszthassák meg díjaiktól, ne vonhassák őket bírósági perekbe, ne ítélhessék el, ne döngölhessék bele kéjesen a jó magyar anyaföldbe. Folytatás »»

Orgazmustra

Hír(1): az ausztrál Qantas légitársaság járatain az utasok szórakoztatására szánt filmkínálatba egy francia rendezőtől származó filmet is beemelt, amely a sikeres orgazmus titkát hivatott ismertetni.

Állítólag nagy sikernek örvend: nagy a nézettsége. Nincs ebben a hírben semmi különös. Ugyan, mivel is lehetne egy hosszabb utazás során elütni az időt, mint egy ilyen gazdag szemléltetőanyaggal dúsított szextanfilmmel? Nagy ötlet: a  repülőjegy árában bónuszként benne vagy egy (vagy akár több) orgazmus is. Kétségem nincs felőle, hogy az utasok, főleg a pasik egy kis önellátó kielégülést is nyélbe ütnek suttyomban. Azért főleg pasik, mert inkább rájuk jellemző, hogy nem feltétlenül van igényük egy hús-vér partner közelségére, érintésére, illatára, érzékelésére ahhoz, hogy jó legyen nekik. Megelégednek a látszattal, a képzeletükkel, a műkellékekkel, a kezükkel. A partnerrel, pláne ha az nő, csak a baj van, a macera. A nőknek  ugye, többnyire mindenféle időigényes hülyeségre van szükségük. Mint pl. érzelem, becézgetés, simogatás, neaggyisten beszélgetés. Előtte is, utána is.  Mint a fürdés. Szeretik hallani a hazugságokat is, hogy pl. “szeretlek”, “csak téged”, “örökké” – csupa ilyen dőreségeket. És többnyire folytatást is akarnak – nekik ritkábban van szükségük egyszerhasználatos kapcsolatra. És így tovább. Nem is sorolom, úgyis tudod, Kedves Olvasóm, hogy van ez. Hát nem egyszerűbb, gyorsabb pl. egy repülőút alatt sitty-sutty letudni a dolgot egy ismeretterjesztőnek álcázott szexfilmmel? De bizony, roppant praktikus. És stílszerű is: repülés és orgazmus – egyébként is van egymáshoz közük.

A “sikertelen orgazmus” fogalmát viszont nem vagyok képes értelmezni. Milyen lehet a sikertelen orgazmus? Egyszerűen el se tudom képzelni. Az orgazmus vagy van, vagy nincs. Lám, nekem is van még mit tanulni: a sikertelen orgazmus titka vajon megtudható-e a filmből? Ausztrália amúgy is a világgá menési listám célországai között az első helyezett, hát íme egy újabb adalék, ami mellette szól.

Bár a légitársaság valami érthetetlen okból tagadja ezt az egész orgazmus-továbbképző kurzust, de akár van a hírnek valóságalapja, akár nincs, egy kellemes kis verbálpettingelésre lám, jó alkalmat ad.

Orgazmus kaphatóAmint arra is, hogy ennek ürügyén tudassam véled, Kedves Olvasóm, hogy egy kis pékségben egyéb finom sütemények között orgazmust is lehet kapni.

Mikor először láttam a feliratot, pillanatra én se kaptam levegőt: 10 deka orgazmus 165 forint. Aztán, miután némileg magamhoz tértem, már azt mondom: gondoljunk csak bele, milyen jutányos ár ez.  Itt sincs semmi faxni, csak bemondom: kérek 10 (20, stb…) deka orgazmust, és máris jó nekem. Egy darabig azért hezitáltam, mert hát képzeld csak el, Kedves Olvasóm, bemész egy boltba és mondod: kérek 10 deka orgazmust. Hogyan lehet ezt röhögés nélkül megcsinálni? Aztán kiderült, a boltban ez a mondat már nem is olyan nagy szám, de én még mindig nem vagyok képes mosolygás nélkül kimondani. Vagy röstellkedés nélkül (uramisten, mit gondolhatnak rólam? hogy ez a vén nyanya már csak ilyen módon tud hozzájutni?).

10 deka orgazmusNo nem mintha naponta lenne igényem 10 deka orgazmusra. Sőt még hetente se. Pedig, mint kiderült, tényleg nagyon finom. És tudnod kell, Kedves Olvasóm, csak egyetlen étek van, amit szerelemből eszem: a süteményféleség. Minden mást inkább csak muszájból. No de a süteménytől aztán lehet ám hízni rendesen, főleg, ha kilószámra eszi az ember. Ezért hát vágyaimnak gátat szabva, önmegtartóztatást tanúsítok orgazmus tekintetében is.

Hogy az élvezetet még jobban lehessen fokozni, a kis boltban többféle orgazmus is kapható: csokis (ez a legjobb), túrós (ez is jó), és lekváros (barack, málna, stb. – ezek kevésbé tudnak kielégíteni).

Orgazmus, csokis Orgazmus, csokis Orgazmus, túrósOrgazmus, túrós

_______________________________________
(1) Amerikai Népszava: Orgazmus a Qantas gépeinhttp://nepszava.com/2011/08/featured/orgazmus-a-qantas-gepein.html
(2) A clipart kép (repülőgép) innen származik – köszönet érte: http://www.easyvectors.com/browse/other/cartoon-airplane

Kék rózsa

Mitől kék a rózsa? – vetődött fel a kérdés egy baráti körben a Kohányi Társaság rózsái kapcsán. Az érthető, hogy a Kohányi Társaság megjelenésének egy fontos eleme a színvilág: az amerikai és magyar zászló színeinek  láttatása. És az amerikai zászló színei között szerepel a kék is. Így hát a Gesztenyés kertben és a Remíznél ill. a Nehru parton rendezett megemlékezéskor elhelyezett virágoknak is ezeket a színeket kellett “viselniük”.

Kohányi Társaság, kék rózsa

A Kohányi Társaság rózsái

A virágárus számára nem volt probléma a kék színű rózsa, fel se vetődött kérdésként, hogy honnan ill. hogyan biztosítsa. A lényeg, hogy legyen. És lett. E szép új kapitalista világban bármi kapható, csak attól függ, van-e (elég) pénzed. Bár, emlékeim szerint ez a legutóbbi átkosban, a szocializmusban is így volt, legfeljebb kevésbé feltűnő módon. Egyébként is, akár házilagosan is gyárthatunk kék rózsát, ha a fehéret megszívatjuk valamilyen kék festékkel. Nem nagy ügy.

Kedves barátaimat viszont felcsigázta a kék rózsa, mondhatni: egészen lázba jöttek tőle. Mert hát ugye azt tudjuk, hogy eredendően, természettől fogva kék rózsa nincs. Hogy az ember előtti  világban egyáltalán volt-e már bármiféle rózsa – persze, ezt nem tudhatjuk. Mint ahogy azt sem, hogy az ember utáni világban lesz-e. De ennyire talán ne tekintsünk vissza a múltba, de előre se, a jövőbe – e postnak ily nagy lélegzetű tanulmány nem célja.

Az hamar kiderült, hogy a kék rózsa előállításának két módja van, egyik a fent említett, egyszerűbb: a fehér rózsa megszívatása. A másik egy minden bizonnyal költségesebb, bonyolultabb módszer: a “nemesítés“, és ehhez meg is találtuk a neten a megfelelő információt:

Az első kék rózsát ausztrál és japán genetikusok nemesítették. A Florigene és Suntory cégek 13 éves közös kutatómunka után, 2004-ben készítették el az első kék rózsát , ami nem egy könnyű munka eredménye volt.

Hagyományosan eddig a kék rózsa előállítása csak fehér rózsák festésével volt lehetséges. (http://gardening.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=430&Itemid=31)

Dyed roses
While they do not exist in nature, blue roses were traditionally created by dyeing white roses, since the flower lacks the specific gene that has the ability to produce “true blue” colors.
….
Genetically engineered roses
After thirteen years of collaborative research by an Australian company – Florigene, and a Japanese company – Suntory, a blue rose was created in 2004 employing genetic engineering. Years of research resulted in the ability to insert a gene for the plant pigment delphinidin cloned from the petunia and thus inserted into an Old Garden Cardinal de Richelieu rose. (Blue rose: http://en.wikipedia.org/wiki/Blue_rose)

Blue RoseNos, az utóbbi módszer az én drága barátaim körében parázs vitát generált. Mikor Magyarországon egy fasisztoid diktatúra épül zavartalanul eszement tempóban, hát akkor álmomban se gondoltam volna, hogy a kék rózsa körül kialakult polémia szinte kenyértörésig juttatja a társaságot. E törés lehetősége engem viszont némi lelki válság előszelével legyintett meg, akármennyire is edzett a lelkem. Hogy miért is? Mert pl. szeretem ezeket a barátaimat (a szeretet és a barátság fogalmának feneketlen mélységeibe – mindketten jobban járunk, Kedves Olvasóm, ha – most inkább nem megyek bele). Az önmagában nem probléma, ha akár késhegyig menő viták zajlanak barátok között, sőt.

Tán el se hiszed, Kedves Olvasóm, de a kék rózsa nyomában indult keresgélésem során találtam egy épp ideillő mondást: A lényeges dolgokban egység, a kétségesekben szabadság, és mindenben szeretet. ” (“In necessariis unitas, in dubiis libertas, in omnibus caritas.”) Bár én a mondat utolsó részét inkább elhagynám, a mondat ezen csak megbicsaklik logikailag és a szeretet elég kétséges és bizonytalan valami (mi az, hogy “mindenben”? mi az, hogy “szeretet”?) – ha az egység és a szabadság megvan, akkor a szeretet (az érzelem)  már csak fölösleges, zavaró tényező lehet.

És hogy mik is voltak a kenyértörés lehetséges pontjai?

  • Terminológiai
    Hogy akkor most a génbabrálást génmódosításnak vagy génmanipulációnak mondhatjuk-e? Bár azt hiszem, értem, hogy miért nem igazán jó a manipuláció szó – ez a magyar átlagnyelvben inkább negatív jelentéssel töltődött, bár a Tintakiadó Idegen szavak szótára ezt nem támasztja alá 100%-osan:
    – mesterkedés, ügyesség, ravaszkodás
    – befolyásolás
    – kezelés, eljárás
    Annak viszont örülök, hogy a génbabrált jelzőt, mint áthidaló megoldást bevezettem, még mielőtt láttam volna, hogy a Tintakiadónál a  manipulál szónál már a babrál jelentés is ott van. Így engem a terminológiai probléma már nem érint. Egyébként is engem kissé a “Homo usion vs.  homo iusion” témafelvetésre emlékeztet a dolog, mely kitűnően alkalmas parttalan, ámde annál veszélyesebb következményekkel járó vitákat generálni. És mivégre? Lám, angol nyelvterületen mennyivel egyszerűbb a dolog, egyszerűen letudják a  “Genetically engineered” jelzővel, ami szakszerű, objektív, sőt elegáns. Kár, hogy korrekt magyar megfelelője mintha nem lenne.
    Ráadásul, most kapaszkodj meg, Kedves Olvasóm, a Wikipedia a “Genetically engineered fogalomra mindjárt a következő definíciót adja: “Genetic engineering, also called genetic modification, is the direct human manipulation of an organism’s genome using modern DNA technology. ” Azaz (~):  “Genetic engineering”: génmódosításnak is nevezik – egy élő szervezet génállományának  közvetlen emberi manipulálása a modern DNS-technológia alkalmazásával. Vagyis angol nyelvűek valahogy mintha nem aggályoskodnának annyit, mint a magyarok, egyetlen mondatban egymással békességben van a módosítás és a manipuláció. Kezdem azt hinni, hogy az aggályoskodás hungaricum, talán ezért is “tart” az ország ott, ahol.
    Ettől még az én drága barátaim nyugodtam értekezhetnek a szóhasználat felől, csak ez ne veszélyeztesse a lényeges kérdésekben való egységet.

    .
  • Világnézeti
    Blue roseNos, ez aztán még elvontabb és rázósabb, valójában ezzel nekem csak annyi dolgom van, hogy hitkérdésekben nem lehet vitázni. Mert hogy az ember – pl. az ilyen génbabrálással – beavatkozhat-e a Teremtő Isten munkájába? Hát  kérem, egy hithű materialista vagy/és ateista mit mondhat erre? Már a Teremtő Istennel ill. annak munkájával is komoly problémája van. Persze próbálkozhat némi logikai érveléssel, tények sorolásával, hogy az ember mást se tesz, mint beavatkozik a természet (istenhívőknek: az Isten) rendjébe, létezésétől fogva, csak egyre nagyobb mértékben. És hát ugye, mit is jelent a természet (Isten) rendje? Hol a határa? A vadászat, halászat, gyűjtögetés, a barlangban lakás még belefér, de pl. az állattartás, növénytermesztés, erdők irtása pl. házak építéséhez már nem? Az agysebészet, a vérátömlesztés, a szervátültetés, a gyógyszerek alkalmazása a gyógyulásért még belefér, de a génsebészet ugyancsak gyógyítás céljából már nem? Hogy manapság az orvostudomány világra  tud segíteni, életben tud tartani olyan embereket, akiket  egyébként a természetes szelekció törvénye (a természet rendje) kirostálna – ez nem beavatkozás? Ki döntheti el, hogy hol a határ? Hát mit mondhat erre egy istenhívő? Nyilván a vallásának megfelelő válaszai vannak rá. De egy Istenhívő és egy materialista hitű barát, ha a barátság (az “egység”) fontos számukra, akkor ezekbe a kérdésekbe inkább nem mennek bele – a hitet a legbelsőbb magánügynek tekintve.

    .
  • A szépség mire való?Vörös rózsa
    Én bizony személy szerint a szépséget a praktikum mögé sorolom, bár, ha tovább verbálpettingelnék  most itt, akkor kifejteném, hogy a szépségben is lehet találni némi szálakat, melyek a praktikumhoz vezetnek. De erről már külön értekeztem régebben, mint ahogy azt is kifejezésre juttattam, hogy nekem, ha rózsa, akkor inkább a mélyvörös jön be.

    A szép iránti érzéket a virágok közül a rózsa legelőbb kötötte le és elégítette ki, az a növény, mely nemcsak az ember szépérzékére, hanem a kertészet fejlődésére is nagy hatással volt. A rózsa a valódi szépnek elsőrendű képviselője, az egyetlen növény, melyet ősidők óta szépnek tartottak és tartanak. (Szutórisz Frigyes: A rózsa multja és jelene , 1905)”

A kis herceg rókájától pedig a szépség és barátság igazi értékét is megtudhatjuk:

Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

Roma Holokauszt Emléknapja 2011

2011.08.02. kedden Budapesten, a Duna Nehru partján a Roma Holokauszt Emlékműnél emlékeztek civil szervezetek és magánszemélyek a Roma Holokauszt (Porajmos / Porrajmos / Pharrajimos) magyarországi áldozataira.

Rövid beszédet mondott Daróczi Ágnes és Iványi Gábor, utalva a múlt jelenkori aktualitásaira is.Roma Holokauszt Emléknapja 2011

A közelmúlt roma-gyilkosságok áldozatairól is szólt az emlékezés. Roma Holokauszt Emléknapja 2011

.

Az emlékműnél civil szervezetek elhelyezték koszorúikat, virágaikat
Phralipe Független Cigány Szervezet
, Magyar Antifasiszta Liga (MAL), Open Society Foundations, és a Kohányi Társaság.

Kohányi Társaság Kohányi Társaság
.

Sok magánszemély – közöttük fiatalok, gyerekek – is virágokkal, mécsesek gyújtásával emlékezett.
Kakukktojásként egy hivatásos politikai szervezet, a Lehet Más a Politika (LMP) frakciója is jelen volt és koszorúzott.LMP

Videók
Daróczi Ágnes (Phralipe Független Cigány Szervezet)
Iványi Gábor (Metodista lelkész)
Koszorúk, virágok elhelyezése
http://youtu.be/yosWG5NltiM http://youtu.be/11jdFjSLq8E

Emlékezés a jövőre

Magyar Antifasiszta Ellenállás EmléknapjaA Kohányi Társaságnak a Magyar Antifasiszta Ellenállás Emléknapján, Budapesten “A fasizmus áldozatainak emlékműve” előtt , 2011. július 27-én elhangzott beszéde(*):

Tisztelt Demokraták, Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Az Amerikai Népszava című lap köré szerveződő Kohányi Társaság nevében köszöntöm Önöket. A Kohányi Társaság egy amerikai székhelyű magyar szervezet, amely a világ minden részén élő magyarokból verbuválódik, és célja a szabad és független, cenzúrától és öncenzúrától mentes magyar nyelvű online újság fenntartása, és a szabadon, demokratikusan gondolkodó magyarok összetartása.

Demokraták nem először emlékeznek a fasizmus áldozataira ebben az országban, de most először tartják meg a – MAL és a MEASZ által kezdeményezett – magyar antifasiszta ellenállás emléknapját. A mostani megemlékezés azonban semmiben sem hasonlítható a korábbiakhoz, amelyeket – mi és elődeink – több évtizede megtartunk. Az eddigiek úgy emlékeztek a fasizmusra és az antifasiszta ellenállókra, mint egy letűnt korszak eseményeire és résztvevőire. Sokan azt gondolták, és sokan ma is azt hiszik, hogy a fasizmus a múlté,  hogy az antifasiszta ellenállás a történelem egy része volt, amelynek sajnálatos  áldozatai voltak ugyan, de ez többé nem történhet meg velünk.

A mai megemlékezésnek az ad különös jelentőséget, hogy ezek az illúziók elszálltak. Itt épül a szemeink előtt egy új állam, amelynek berendezkedése, államszervezési modellje, kísértetiesen hasonlít Mussolini olasz fasizmusának modelljére, erősen emlékeztet a Gömbös Gyula által importálni próbált fasiszta állam jellemzőire. Ha nem ragaszkodunk az előképekhez, melyeket sokan félnek megnevezni, akkor is azt mondhatjuk, hogy naponként születnek olyan törvények és rendelkezések, amelyek a demokrácia és a jogállam elveivel nem összeegyeztethetőek, amelyek alapjaiban sértik az emberi jogokat, az emberi méltóságot és szabadságot, amelyek fasiszta típusú elnyomást készítenek elő. A fülkeforradalomnak nevezett hazugság kiagyalói önértékét tekintve is egy elnyomó, zsarnoki, fasiszta rendszer alapjait rakták le Magyarországon – ellenállás nélkül.

Az emberek többsége nem érti, aki érti, az inkább tagadja, hogy Magyarországon újra fasiszta veszély van, a szó eredeti értelmében, amely egy demokráciaellenes, antiparlamentáris, antiliberális, nemzetinek hazudott, jobboldali államszervezési formát jelent. Amely alapvető jogaitól fosztja meg az egyént, mindent az elnyomó állam uralma alá rendel, felszámolja a demokráciát, és zsarnoki diktatúrát vezet be. Inkább letagadják, hogy fasiszta veszély van, annak ellenére, hogy az ország első számú vezetője rendszeresen fasiszta nézeteket tartalmazó beszédeket tart, csak ne kelljen szembenézni annak szükségével, hogy bizony itt – a még meglévő demokratikus eszközöket   felhasználva – antifasiszta ellenállást kellene szervezni.

A múlt csak olyanok esetében ismétli önmagát, akik nem tanulnak a múltjukból, akik nem tartják ébren egy nemzet lelkiismeretét, akik elcsépelt demagógiának nevezik, ha valaki fasizmust emleget, miközben még az iskolában sem tanították meg azt, hogy a fasizmus valójában mit jelent. Ezért képtelenek a felismerésére, képtelenek a veszély megértésére, és nem éreznek semmiféle késztetést arra, hogy egy újabb fasiszta diktatúrának ellenálljanak.

Ma különösen nagy tisztelettel adózunk azoknak az antifasisztáknak, akik felvették a harcot az elnyomással, akik életüket sem kímélve küzdöttek a nemzet szabadságáért a diktatúrával szemben. Legyen ez példa mindnyájunk előtt, és most először gondoljunk rájuk úgy, mint a bajtársainkra, a társainkra, a példaképeinkre, ne pedig úgy, mint egy letűnt korszak egykori résztvevőire vagy áldozataira. Ahogyan folytonosságot hirdetett a kiépülő fasiszta állam a szellemi elődeivel, ugyanúgy folytonosságot kell hirdetni nekünk az antifasiszta ellenállókkal.

Semmi nem zárult le, semmi nem ért véget. Ezt csak nálunk boldogabb országok mondhatják el, akik képesek voltak a fasizmust kizáró demokráciákat létrehozni. Nálunk minden ott folytatódik, ahol abbamaradt, csak a feltételek, a körülmények mások. A környezet változott meg, de a lényeg megmaradt. Ez az, ami sokakat megtéveszt.

A mai korhoz igazított fasizmus épül, és nekünk e korhoz illeszkedő eszközökkel kell antifasiszta ellenállást kifejtenünk: fel kell hívnunk a világ demokratikus közvéleményének figyelmét, hogy Magyarországon lábbal tapossák az emberi jogokat, a demokráciát felszámolják, a jogállamot megszüntetik – megalapozva a gyanút, hogy az Európai Unió első fasiszta állama épül. Nem nézheti tétlenül az európai közösség, de a világ demokratikus közvéleménye, az Egyesült Államok sem, hogy egy kis európai országban újjáélednek, erősödnek a fasiszta eszmék, elnyomják az emberek demokratikus jogait, eszelős elméleteket hirdetnek a Nyugat hanyatlásáról, és arról álmodoznak, hogy a világ majd őket követi. Hogy szándékosan mintát gyártanak arra, hogyan lehet a fasizmust adaptálni a XXI. századba. Mindezt az Európai Unió és a NATO egyik tagállamában.

Kedves Barátaim! Ragaszkodjunk a szabadságunkhoz, a demokráciához, a szólás, a sajtó, az egyenlő esélyeket nyújtó szabad választások szabadságához, a vallás és a lelkiismeret megkülönböztetés nélküli szabadságához! Tiltakozzunk a megalázás ellen, ne engedjük, hogy kényszermunkatáborokba hajtsák a munkanélkülieket, a hátrányos helyzetűeket, hogy megfosszák a sztrájkjogtól a dolgozókat! Ne engedjük, hogy kiüresítsék a demokráciát, hogy formálissá tegyék a többpártrendszert! Ne engedjük, hogy újra fasizmus legyen Magyarországon!

Hajtsunk fejet elődeink előtt, akik bátran szembeszálltak a fasisztákkal, és tegyünk fogadalmat, hogy méltó követőik leszünk. Az antifasizmus ideje nem múlt, nem történelem – egy új típusú, demokratikus eszközökkel kifejtett antifasiszta ellenállás ideje most jött el!

A Kohányi Társaság a szabad, demokratikus, nyugati világ nevében és annak értékei alapján tiltakozik a jogfosztások, az elnyomás, a diktatúra, a fasiszta típusú állam berendezkedése ellen!

.

Az emlékmű lábazatánál magánszemélyek és szervezetek helyezték el koszorúikat, virágaikat,
közöttük a Kohányi Társaság is:

Magyar Antifasiszta Ellenállás Emléknapja Magyar Antifasiszta Ellenállás Emléknapja

.

.
V i d e ó k

Virágok elhelyezése a Remíznél:
[http://youtu.be/mL58Z9B41MI]

Egy lejátszólistán a beszédek, koszorúzások:
http://www.youtube.com/user/tiprodaide#grid/user/6D0656F86A193BD4

__________________________
(*) Nyomtatható változat.

%d blogger ezt kedveli: