eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: idézetek

Esernyő

.
Tune in TomorrowAz élet egy szarzápor, és ha elkezd esni a mocsok, a legjobb esernyő a művészet.

Ismét egy film(1), amely egy újabb fenomenális mondattal ajándékozott meg. Érdekes, hogy mennyi hasonlóságot mutat a Kuplerájos filmmel. Ez is kellően kesze-kusza, nem nagyon találtam a fonalak kapcsolódásait, de nem is ébredett bennem olthatatlan vágy a felgombolyításukra. Az idézett mondat itt is a film zárójelenetében hangzik el, amit itt is csak véletlenül csíptem el, mivel ezt a filmet is a szokásos darabolós módszeremmel néztem: a reklámszüneteknek megfelelő ütemezésben.

A látott darabokból megtudtam a legfontosabb momentumokat: egy fiatal fiú (Keanu Reeves mint ~18 éves Martin) fülig belezúg a korban nem hozzáillő, ám csinos és ifjúlelkű nagynénikéjébe (Barbara Hershey mint ~32 éves Júlia néni). Ez, mint tudjuk, a társadalmi tudatba betonozott nemi sablonokba sehogy se passzolva örök izgalmas témaforrás. A másik főszereplő (Peter Falk mint Pedro bácsi) megsérti az albánok nemzeti érzéseit, akik ezért meg akarják ölni (vagy ilyesmi). E kisebbrendűségi komplexussal megspékelt nemzeti érzésből eredő problémakört napjaink Magyarországán élőben van szerencsénk tanulmányozni. Amúgy a film habkönnyű, bohókás, és zavaros. Utóbbit talán a film a filmben módszer bevetése is (f)okozhatja. [Tovább is van… / More…]

Miért ide születtem?

Rozsnyai Ervinről nem sokat tudok. Még kevesebbet tudtam, mielőtt kezembe került egy kis könyvecskéje.(1)

Computer Clipart ImagesMár nem is tudom, honnan és hogyan jutottam hozzá, nem emlékszem. Valami véletlen lehetett, hiszen több okom is van a könyvek vásárlásáról és olvasásáról való leszokásra. A politikai helyzettől független (mondhatni szintaktikai) okok: nemigen van időm olvasni, és minek gyűjtögetni a cuccokat már erre a kis időre, amikor inkább ritkítani kellene.  És hát manapság az ember internetről olvas mindent, a digitálisban könnyebb keresni, idézeteket belőle kimásolni, a netpolgár legfeljebb csak szükség esetén nyomtatja ki, amibe aztán lelkiismeret furdalás nélkül lehet  firkálni, bejelölni,  belőle csak pár lapot útravalóul vinni, kisebbre hajtogatni,  stb. stb.

Lássuk be, az idő eljárt a hagyományos könyv fölött. Idő- és pénzmilliomosok luxusává lett.

És a (szemantikai) másik ok: a magyarországi politikai-társadalmi klíma számomra 2010 áprilisa óta nem elviselhető másképp, csak a magyar külvilág minél nagyobb körű kizárásával, azaz  belső emigrációval. Ezért próbálom – ahogy azt már többször emlegettem (és bizonyára még fogom is, hiába, Kedves Olvasóm, nehezen tudok már újat mondani Néked) magam távol tartani minden magyar nyelvű médiától, kortárs irodalomtól(?), művészettől(?).  És ha netán valami isteni csoda folytán mégis, fizikailag is emigrálhatnék a világ valamely legtávolabbi tája felé, arra az esetre  jobb minél kevesebb cuccal rendelkezni. Nemde? Bizonyára költözködtél már életedben Te is, Kedves Olvasóm, hát nem egy leányálom, igaz?

Book Clipart ImagesDe hogy a témafonalat folytassam: most valamelyik nap épp ritkítani szándékoztam a cuccokat, és épp a könyveket vizsgáltam, melyeket lehetne már most száműzni. Némelyik fölött röptében ítélkeztem akár olvasatlanul. Másokba (eddig még nem olvasottakba) belekukkantottam, illendőségből, hogy mégis mi esik áldozatul. Bár igaz, Kedves Olvasóm, hogy ez a hatékonyságot csökkenti, mert voltaképp csukott szemmel lehet csak igazán gyors ütemben selejtezni.

Nos hát így került a kezembe ez az elfekvő kis könyvecske. Belelapoztam a könyvbe, és meglepődve konstatáltam,  hogy milyen napi aktualitása van, holott a kb. 70 évvel ezelőtti őrületről írt. Nem magyarországi olvasó azt hihetné, hogy a múltat olvassa, nem a jelent (esetleg a jövőt). Többször letettem, minek nekem olyanról olvasni, amit itt élőben, gyakorlatban is tanulmányozhatok, ha akarok.  Ha nem, akkor is, akaratlanul is. Aztán újra és újra felvettem és olvasgattam. Érdekes, mintha könyvre is átterjedt volna a filmnézési szokásom: nem az elején kezdtem, hanem valahol középen, aztán a végén, aztán megint valahol az első harmadában. Pedig itt nincsenek reklámok, ami miatt kényszerítve lennék a szeletek össze-vissza való olvasására. Igaz, az egész olvasnivaló nem sok, sőt az se egybeszabott, hanem kicsi és pici írások gyűjteménye.

De hogy a lényegre térjek, és ne csigázzalak tovább, Kedves Olvasóm, mindaz, amit eddig ilyen szószátyár módon bevezettem, pusztán egy idézet. Egy jelenet, amely egy olyan kérdést vet fel a korabeli szemlélőben, ami bennem naponta felvetődik lassan 10 éve már: Úristen, miért ide születtem?

Egyszer a Margit-hídon, útban hazafelé, valami iszonyút láttam a villamosból. Sárgacsillagos menetoszlopot hajtottak fegyverese zöldinges kölykök, némelyikük tizenöt-tizenhat éves lehetett. Jobbára idősekből állt az oszlop, öregasszonyok batyuval a hátukon, férfiak bőrönddel, nehezen vonszolódnak. Itt-ott gyerekek motyóval a kezükben, egy kisfiú kerekes falovat szorongat, esett szürke verébarca mint vénembereké. Áll a villamos a szigeti bejárónál. A járdán közönség, ki hallgatagon bámészkodik, mások nevetgélnek, mutogatnak, nyelvet öltenek, tréfásan utánozzák a bicegők ellenállhatatlanul mulatságos imbolygását. Egy nő a bámészkodók közül, gyűlöletbe torzult arccal, letépi egy öregasszony válláról a kötött, rojtos nagykendőt. “Ne, adja vissza, kérem, kérem!” Az öregasszony sikoltozik, zöldinges kamasz vágódik oda, puskatussal derékon csapja. “Mozgás, rüfke!” Heherészés. A menet megkerül valamit, addig észre sem vettem: középkorú nő fekszik az oldalán a járda mellett, szeme nyitva, seszínű haja vértócsába lóg. “Hiába, ez a háború” – szólal meg mellettem bölcs félmosollyal egy filozofikus hajlamú kalauz-egyenruhás. Ütni szerettem volna, vagy hányni, vagy üvölteni. Úristen, miért ide születtem? Löktél volna inkább kódorgó állatnak az őserdőbe, vagy akárhová, te kétbalkezes vaksi úristen, te elmebajos, te aljas, te rohadék! – Pedig akkor még nem is tudtam megsemmisítő táborokról, gázkamrákról, Duna-parti sortüzekről.

Salamon András: Tell Your Children(2)
http://youtu.be/OKpznsxZews

________________________________________

(1) Rozsnyai Ervin: A bárka – Elbeszélések és más prózai írások ; 2011 a szerző kiadásában.

Rozsnyai Ervinről a neten se találok túl sok mindent. Elsőként Tamás Gáspár Miklós egy írását találtam: Egy kommunistaRozsnyai Ervin nyolcvanéves, 2006.06.29. http://www.nol.hu/archivum/archiv-409010 ; és bár TGM gondolatait fenntartással kell fogadni (abban az időben talán épp bősz liberális volt, ha jól tudom), de mégis leltem a cikkben pár továbbvezető információt, így tudtam meg, hogy a Marx Károly Társaság elnöke. Ez utóbbi társaság nyomában járva találtam még egy web-nyitott facebook oldalukat, és egy időszaki lapjuk webhelyét: http://www.dialektika.extra.hu/ . Ez utóbbi már lassan egy éve nem frissült, de lehet benne korábbi érdekes írásokat találni Rozsnyai Ervintől is, mint pl: A fasizmus tegnap és holnaphttp://www.dialektika.extra.hu/dialnov09.pdf

(2) Tell Your Children, (Meséld el gyermekeidnek…) 2007, rendező: Salamon András, 5 perces, fekete-fehér film; http://www.hdke.hu/oktatas/tananyag/holokauszt-emlekkozpont-oktatasi-segedanyaga-0  itt érdekes látni, hogy a kisfilm oktatási tananyag, és még érdekesebbek a kérdéseket böngészni. Azt hiszem, nem lennék képes ilyesfajta oktatáson részt venni. Nem érteném, ahogy sose értettem, hogy minek olyasmiről szóban hosszasan értekezni (elegánsabban szólva: verbálpettingelni), amit csakis szavak nélkül, képpel és valami aláfestő zenével és/vagy hangeffektekkel lehet kifejezni. Hiszen különben a szerző se szöveg nélküli filmet készített volna róla. Ez a  szavak nélküli képi sűrítmény öt perc alatt többet mond, mint sok-sok órán vagy oldalon át tartó szövegelés.

Őszintén

Utazom. BKV busz.

Munka után, hazafelé az ember meglehetősen kókadt.

Az egyik megállóban egy fiatal pár száll fel. A srácon fekete póló, és az elején valami szöveg. Nem látom az egészet, csak egy része nincs takarásban. De az a kevés felvillanyoz. Jól látom, amit látok? És mi lehet a szöveg többi része? Ismét próbálok diszkréten kíváncsiskodni, mint a múltkor. Most is kevés az idő, sietni kell. Pedig egész alig egy karnyújtásnyira vannak, de a srác nincs tekintettel a kíváncsiskodókra: a karjával takarja a póló nagy részét. Nem direkt, de hát fogódzkodnia is kell, és a leánykát is ölelgetnie. Lássuk csak be, ezek fontosabb dolgok, mint az én kíváncsiságom kielégítése.

De ismét nagyon ravasz módon kukkolok, így a szöveg nagy részévek már tisztában vagyok, a hiányzót meg kitalálom. Csak épp nem akarom még hinni, hogy tényleg az van ott. De máris le kell szállnom, annyit mégse áldozok a kíváncsiságom oltárán, hogy menjek még néhány megállót, hogy biztos lehessek abban, hogy mit olvastam. De most kissé mégis alábbhagyok a tapintattal, és leszállás közben még visszanézek, ugyanis a póló hátán is ugyanaz a szöveg. Hát igen. Ha valaki ilyen szöveget visel, annak vállalnia kell a bámész tekinteteket, sőt. Hiszen ilyen hitvallásféleséget azért visel az ember, hogy mindenki láthassa, nézhesse.

Hát képzeld Kedves Olvasóm, a srác a pólóján elől is, hátul is a következő szöveget viselte:

Értem hogy mit mondasz, de leszarom.

Értem, de leszarom

Bár eredendően nem kedvelem az ilyen drasztikus szavakat, de ha durvul a világ, előbb-utóbb mi is hozzádurvulunk. Ezért ez az ars poetica most nekem mindjárt mosolyra gyűrte orcámat. Nem tapintatos, nem cizellált mondat, de brutális őszintesége megfogott. (Az őszinteség többet ér bármilyen választékos, szépszavú hazugságnál.) A mondatnak óriási mélységei vannak, de most nem szállok alá. Végtelen verbálpettingeléshez kiváló alkalmat nyújt, de most nem élek e lehetőséggel sem. Talán majd máskor, máshol.

Inkább megkérdeztem Google Mestert, tud-e erről a hitvallásról valamit. S lőn. Hol másutt találtam volna meg a szülőhelyét? vagy csak felhasználását? – a Facebook-on. De úgy látszik, ez az eszme nem vonzza túlzottan az embereket, elég gyér a tartalom és az érdeklődő közönség is.

Pedig az őszinteség nagyon ritka és ezért nagyon értékes tulajdonság.

Bibliák

Kivételesen rövid leszek. Csak egy fantasztikus szösszenetet kívánok itt, magamnál is eltárolni:

Ha volna ateista Biblia, abban egyetlen szó állna: GONDOLKODJ! (1)

Ez a kép se kutya(2):

Valláskritika vs. szólásszabadság

Valláskritika vs. szólásszabadság

________________________________________

(1) Ateizmus Honlap: http://www.freeweb.hu/ateizmus/
(2) A képet innen vettem kölcsön, köszönet érte: http://revart.blogs.com/minister_of_rants/2006/10/poets_101406.html

Elmebaj

Késő bosszú / Avenging AngeloA szerelem az elmebaj időleges formája.” – hangzott el a filmben, melynek néhány darabkáját nem sokkal az előző (a kuplerájos) után sikerült elkapnom, egy újabb agylazító tévé-szörfölés során. Ez az állítás ugyan nem hatott rám olyan frenetikus erővel, mint az előző kurvás. Az ugyanis közismert, hogy a szerelem egy tudatbeszűkült állapot, egy “más állapot”.  Szerencsésebbek (szerencsétlenebbek?) a saját bőrükön való tapasztalás útján jutnak e tudás birtokába, valós példáikkal igazolva az emberiség eme  alaptételét. De talán pontosan ebben a megfogalmazásban még nem hallottam, hát elspájzolom idézet-gyűjteményembe. És, Kedves Olvasóm, hátha Te még nem ismered az elmebajnak e formáját – megosztom véled is a tudást.

A film paraméterei:  címe: Késő bosszú (angolul: Avenging Angelo), rendező: Martyn Burke, főszereplők: Sylvester Stallone and Madeleine Stowe. Hát, ahhoz képest, hogy amerikai–francia–svájci koprodukcióban készült, ez még az előző filmhez képes is alagsori színvonalú, ennél már némelyik kortárs magyar film is jobb, pedig az nagy szó. Nem is értem, hogy egy Stallone, de főleg egy Madeleine Stowe miért járatja le magát ilyen gagyi filmmel.  Ennyire kell a pénz? Pedig hát ők a sztár-élvonalban vannak, különösen Stallone nem éhezik. Az mindenesetre feltűnt, hogy mindkét szereplő valahogy megviselt, öregesebbek a szokásos formájuknál. Rossz filmben szerepelni nyilván fárasztóbb munka.

Az ilyen filmnél direkt jó, hogy nem látom egészben, maximum csak két reklámszünet közé eső szeletét. Talán a készítők maguk se tudták eldönteni, hogy inkább a dél-amerikai mintákra  romantikus, méztől csöpögő film legyen-e, vagy maffiás akciófilm, vagy egy jó kis vígjáték, így aztán ezek valamiféle szánalmas katyvasza lett. Ennél se lehet csodálni, hogy a források szerint ezt a filmet se sikerként jegyzi a filmszakma.

Ez esetben bizton állíthatom, hogy a film többi szeletére nem vagyok kíváncsi.

Nem lenne rossz dolog, ha napjaink Magyarországát az elmebajnak csak ez a formája sújtaná.
__________________________________________
Forrás: Wikipedia
Angolul: http://en.wikipedia.org/wiki/Avenging_Angelo (fenti poszterkép innen származik)
A magyar “fordítás” ennél jóval szegényesebb: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9s%C5%91_bossz%C3%BA

Kupleráj

Ha kuplerájban élsz, csak egyet tehetsz: légy te a legjobb kurva.

Ezzel a fenomenális mondással ajándékozott meg a “Hiúságok máglyája” c. film.The Bonfire of the Vanities Poster

Valamelyik tévécsatornán botlottam a filmbe, véletlenül. Amióta e szép új világban csatornák tömegéből ömlenek ránk az egyre agysorvasztóbb kép- és hanghatások, azóta a távirányító nem csak a lustaság segédeszköze, hanem nélkülözhetetlen fegyver az ellenük való védekezésben is. Ha napi robottól és problémáktól megviselt agyam egy kis tespedésre vágyik, szörfölgetek a csatornák között ide-oda. Ha netán még véletlenül előfordul valami minőségre emlékeztető film a műsorrendben, akkor néha előre megfontolt szándékkal egyenesen arra kapcsolok. Igen ám, de amióta a fejlett kapitalizmus, a jóléti társadalom áldásai betörtek hazánkba, a filmeket reklámok szaggatják. Ezek pedig azonnal kiváltják bennem az átkapcsolás reflexét – rühellem a reklámokat, amik folyton rám akarnak valamit tukmálni. Olyankor hát kapcsolgatok oda-vissza, amíg épp valami reklámmentes felületre nem találok. Megesik, hogy tovább ragadok ott, mint ahogy az eredeti helyen a reklám tart. Így aztán e nagyszerű szép új világban csak darabokban nézek filmeket. Egyiknek a végét látom, másiknak az elejét, harmadiknak a közepét. Szerencsére többször ismétlik ugyanazt, így nagy öröm, ha egy olyan filmnek az elejét is sikerül egyszer végre megnéznem, ami a vége/ közepe alapján egészben is érdekelt volna. (Igen, tudom, Kedves Olvasóm, vannak “közszolgálati” csatornák, ahol egybeszabottan adnak filmeket. De  fidesz-jobbik birodalmi tévét, köszönöm, nem nézek – már sokadik éve.)

Így aztán azt se tudom, melyik tv-csatornán láttam a film hányad részét. Az biztos, hogy a végétől visszafelé számítva egy szeletét. Ahhoz képest, hogy milyen nagyágyú színészeket vonultat fel, és milyen nagynevű rendező jegyzi, elég haloványnak és színtelen-szagtalannak mutatkozott, szinte a napjaink magyar filmjeinek színvonalát súrolja, pedig ahhoz nem könnyen lehet leereszkednie egy amerikai nagyüzemi filmgyártásnak. Nem csoda, hogy bukásként könyveli el az amerikai filmgyártás. Örömmel fedeztem  fel utólag, hogy egy magyar is van az alkotók listáján, az operatőr. De biztosan nem rajta múlott, a képi világ nagyon rendben van. Én inkább a forgatókönyvírót tartanám hunyónak, mégis csak ő rakja le egy film alapjait, bár azután bármelyik lépésben elronthatja a stáb bármelyik tagja.

Mindenesetre mégis végignéztem (valahol a közepétől), mert úgy véltem, hogy ahol ilyen sztárparádé van, abból mégis csak kisülhet valami. És lőn: egyetlen fantasztikus mondat a vége felé, amit mégis érdemes volt kiböjtölnöm. Így most gazdagabb vagyok egy örökzöldséggel. Ennek híján ez a post sem születhetett volna  meg,  és – bizonyára Te is úgy gondolod, Kedves Olvasóm, ugye – a világ szegényebb lenne nélküle 🙂

Abban nem vagyok biztos, hogy a film elejére kíváncsi lennék-e, de az interneten pár percnyit találtam belőle, talán ennyi is elég. Ízelítőnek neked is idehuzalozom a Youtube-ról, Kedves Olvasóm, hogy részesülhess Te is a feelingből:

[http://youtu.be/luui7KGzciY]

A mondatot az egyik főszereplő, a linkóci újságíró-ragadozó, Peter Fallow (Bruce Willis) szájába adták. Azonnal fel is jegyeztem: “Ha kuplerájban dolgozol, csak egy célod lehet: hogy te legyél a legjobb kurva.” Nem tudom, nem tévesztettem-e el, mert az interneten fellelt szöveg kicsikét más: “Ha az ember kuplerájban dolgozik, csakis egyet tehet. Ő legyen a legjobb kurva.“( http://divxtitles.com/subtitles/1329/Hungarian/The_Bonfire_of_the_Vanities/1 )

A mondat angol eredetije: “If you’re going to live in a whorehouse, there’s only one thing you can do: be the best damn whore around.

Hogy fordításkor a szöveg eredeti, bővebb jelentését (live=élni) miért szűkítették le a munkavégzésre, nem tudni, de lehet, hogy már ezt is a fidesz-jobbiktól való félelem okozta – nehogy véletlenül is valami nemzetietlen áthallás esete foroghasson fenn, mert akkor jön a koki, saller, tarkón legyintés, kesztyűbe dudálás, a rézangyalát!

Az én verzióm se teljesen egybevágó az eredeti jelentéssel, mert ez utóbbi önkéntes viszonyt jelez: ~”ha kuplerájban akarsz élni“. De úgy gondolom, akkor tökéletes a mondat, ha tovább tágítjuk a hatósugarát.

“Ha kuplerájban élsz, csak egyet tehetsz: légy te a legjobb kurva.” – napjaink Magyarországán megfontolandó álláspont. Rokonságot mutat a “ha lúd, legyen kövér“, “hadd lám uramisten, mire megyünk ketten” szólásokkal. Egyre gyakrabban jut eszembe mostanában ez a filmbéli tanács. Ha a bordélyt nem tudod otthagyni, mert a sors gonosz játéka folytán odaszülettél, és elmenni nincs lehetőséged, reményed, és e kényszerűség miatt kurvák között kell élned, akkor az egyetlen értelmes dolog, amit tehetsz: kurvák között a legjobbnak lenni.

A jelek szerint Magyarországon sokan láthatták ezt a filmet – nagy a verseny.
_______________________________________________________

%d blogger ezt kedveli: