eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: Kertész Ákos

Kertész Ákos a 6. Radnóti Meneten

Kertész ÁkosKertész Ákos magyar író életét szülőhazájában, a törvénysértő Magyarországon az illegális, fasiszta jellegű – a magyar társadalom szinte minden politikai, közéleti, társadalmi szereplője által bátorított – csoportok támadásai fenyegették. E támadásokkal szemben hazájában védtelenül maradva 2012 elején emigrálni kényszerült.

A rákövetkező évben, 2013-ban politikai menedékjogot kapott Kanadában. Ott készült az alábbi hangfelvétel, melyen az író Radnóti verseket ad elő. Ezt a felvételt küldte a 6. Radnóti Menet résztvevőinek.

Emigrálása előtti évben, 2011-ben még személyesen vett részt a 3. Radnóti Meneten, miután a Mazsihisz és a Magyar Nők Szövetsége által a Duna parti Cipőknél szervezett rendezvényen nemkívánatos szereplőnek nyilvánította. Bővebben

Kertész Ákos: nyolcvan

https://i1.wp.com/nepszava.com/files/2012/03/kertesz-Akos1-qpr.jpg

Nyolcvanadik születésnapja(1) alkalmából kívánom Kertész Ákosnak, hogy még nagyon sokáig élvezhesse (kényszerűségből) választott új hazájában az igazi demokráciát, szabadságot, toleranciát, a sokszínűség békés egymás mellett élését.

Jól döntött, amikor ez év februárjában otthagyott egy olyan országot, mely vígan, közmegegyezéssel masírozik egy új fasizmus felé.

Azért Kanadával sincs minden rendben, hiszen e menetelésben cinkosul szegődik, pedig a magyar fasizálódási tendencia ellen érdemben igazán csak az 1947-es párizsi békeszerződést aláíró (elsősorban a nagy, erős országok, közöttük Kanada) léphetnének fel:

1947. évi XVIII. TÖRVÉNY a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés(1) becikkelyezése tárgyában
1. § A Magyar Köztársaság által a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségével, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysággal, az Amerikai Egyesült Államokkal, Ausztráliával, a Fehérorosz Szocialista Szovjet Köztársasággal, Kanadával, Csehszlovákiával, Indiával, Új-Zélanddal, az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársasággal, a Dél-afrikai Unióval és a Jugoszláv Szövetséges Népköztársasággal Párizsban, 1947. évi február hó 10. napján kötött békeszerződés a hozzá tartozó mellékletekkel együtt az ország törvényei közé iktattatik.

4. Cikk”Magyarország, amely a Fegyverszüneti Egyezmény értelmében intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai vagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan effajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól.”

Ezért az a minimum, hogy ezek a szemhunyó országok legalább politikai menedékjogot adjanak az újfasizmus elől menekülők magyar állampolgároknak.

Kívánom, hogy Kertész Ákos és felesége találja meg a helyét Kanadában, élhessenek és dolgozhassanak békében, egészségben, és percig se fájjon a szívük egy olyan országért, amelynek (most is, éppúgy mint ~70 éve) állampolgárai nem elhagyói, hanem kitaszítottjai.

(Így hát én is keresem a kivezető utat. Már csak egyetlen vágyam van: hogy megtaláljam.)

__________________________________________________
(1) Kertész Ákos 1932. július 18-én született a Wikipédia és más internetes források szerint: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kert%C3%A9sz_%C3%81kos
__________________________________________________
Kapcsolódó postok:

Kertész Ákos, a céltábla

Avagy: Nicsak, ki beszél: Bächer Iván
[Ezt a postot még 2011. szeptember 20.-án írtam, de mert a téma ismét aktuálissá vált, hát újra aktualizáltam, én is.] Folytatás »»

Radnóti Menet 2011

Radnóti Menet 2011Az idén harmadik alkalommal vállalkozik néhány őrült civil a kb. 16 kilométeres táv végig gyalogolására. Idén a Kohányi Társaság a fő szervezője. anchor

Először 2009-ben csatlakoztam a Demokratikus Hálózat fiataljainak vagány kezdeményezéséhez. Szerencsénk volt: gyönyörű napos idő, majdnem nyárias meleg segített bennünket a trappolásban. Jó volt a hangulat, a rendőrségi kocsi szorgalmasan kísérte utunkat. Akkor még nem tudtam, mire vállalkoztam, a végére totál kész voltam. Csak a lábam, bokám, térdem, derekam – vagyis az egész vegetatív szisztémám ment gajra. Ó, mennyire átéreztem a  verssorokat:

Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,

Folytatás »»

%d blogger ezt kedveli: