eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: Gyurcsány

Nem elég!

[1 2 3 4 5 6]……………………………Következő oldal(next page) →

[Avagy: Hányni mástól is tudok.]

Belső emigrációm erős(nek szándékolt) bástyáján ismét rés keletkezett: egy nettárstól érkezett levél formájában, mely tárgymezője arról tudósít, hogy “Antifasiszta demonstrác június 17-én a Hősök terén(1). És a bástya még mindig nem elég erős: a levelet kinyitottam. Meg is bántam. Csak idegelem magam, én hülye!

Szerencsére a levél tartalmazott minden olyan infót, amely a remény genetikailag kódolt meglódulásának rögtön gátat is szabott. Mondhatni: csírájában elfojtotta. A kedves Nettárs nem nézte meg elég figyelmesen, vagy mert az ő remény-génjei erősebbek, mint az enyéim, ezért a remény rögtön meg is csalta őt: a szöveget saját nyelvére fordítva láttatta. A felhívás szövegében(1.1) ugyanis egyetlen szó sem esik antifasizmusról. Sőt, fasizmusról se. Se fasisztákról, se nácikról, se nyilasokról. Egyedül csak náci propagandát emleget két helyen (“neonáci propagandával bekerült a Jobbik a parlamentbe“, “szó nélkül hallgatnak végig neonáci propagandát a Parlamentben“), a nyilas szót kétszer használja jelzőként: “nyilas ruhában parádéznak a Parlamentben“, “a nyilas képviselőház tagja előtt tiszteleg az Országgyűlés elnöke“. Az utóbbi megfogalmazás pedig még értelemzavaró is, első olvasatra nem mindenkinek ugrik be, hogy ez az első fasizmus magyar szereplőire utal. Hiszen ma nincs nyilas képviselőház. Még. Csak egy illegális nyilas parlamenti párt miatti illegitim képviselőház.shhh

Vagyis a demonstráció kezdeményezői odáig nem merészkednek, hogy a fasisztákat fasisztáknak nevezzék, csak finoman, óvatosan körbejárják a problémát, mint macska a forró kását. És hát természetes, hogy ha fasiszták (nácik, nyilasok) nincsenek (csak propaganda, csak öltözék, csak tisztelgés), akkor a demonstrációt hogyan is lehetne antifasisztának jellemezni. Nem igaz, Kedves Olvasóm?

Pedig nem kéne – még mindig – ennyire félni nevén nevezni a nácikat, hiszen az Amerikai Népszava rendelkezik egy olyan magyar bírósági döntéssel, mely szerint a nácikat lehet náciknak nevezni. És nem kéne mindenféle más, eufemisztikus jelzőkkel körbeírni őket, mint pl. “radikális nemzeti”, meg “antiszemita, rasszista”, meg “szélsőjobb”, meg ilyesmi. Pszichológiában is ismert dolog, hogy amíg nem nevezzük nevén a rémet, addig esélyünk sincs vele szembeszállni.

A demonstráció megnevezése is kellőképpen light-os: “ELÉG VOLT! – Tüntetés a Horthy-kor restaurációja, az elszabadult antiszemita és rasszista indulatok ellen“. Tipikusan ballibesen finomkodó. Nem hiszem, hogy nagyot tévedek, ha azt gondolom, hogy ballibes entellektüelek akciójával van dolgunk. Akiket a húsz év alatt már alaposan, testközelből megismerhettem. Ez idő alatt azt is megtapasztalhattam, hogy a ballibes nép az antifasizmust valamiféle “komcsi” dolognak tartja, ezért ezt a szót ciki használni. Így hát ciki antifasisztának lenni is. A ballibesek szépen magukévá tették azt a nézetet, melyet a rendszerváltástól kezdve a fasiszta tendencián munkálkodó politikusok és volt nyilasok, 2002-től pedig a szélsőjobbossá vált fidesz az illegális náci jobbikkal karöltve sulykolt eredményesen a társadalmi tudatba, hogy a nácik még mindig jobbak, mint a “komcsik”. Talán ezért az sem véletlen, hogy a felhívás első változatában antifasiszta szervezetek említésének nyoma sincs. Nem mintha lennének Magyarországon valódi, mai – labdába rúgni tudó/akaró – antifasiszta szervezetek. Hiszen egyébként megakadályozták volna, hogy Magyarország zavartalanul meneteljen egy új fasizmus felé az illegális fasiszta szervezetek szabad munkálkodásával, a mindenkori megélhetési politikai és társadalmi közszereplők direkt vagy indirekt támogatásával. De azért van (még) egy-két antifasiszta szervezet, legalább hagyományból, legalább névlegesen. Később aztán felkerültek ők is a támogatók listájára, miután külön, közvetítők útján megkeresték a szervezőket, hogy ugyan, az ő nevüket is vegyék már fel. Ezt a kérést talán már mégis ciki lett volna megtagadni, így hát ilyen módon aztán mégis bekerült az antifasiszta szó a Facebook esemény felhívásába. Az időközben felkerült “Tüntetési etikett…”(1.2) meg úgy marhaság, ahogy van, arra talán mégse érdemes pazarolnom az erőforrásaimat.

Kacaj

“Demokratikus erők…?”

ERRE A DEMONSTRÁCIÓRA AZ ÖSSZES DEMOKRATIKUS ELLENZÉKI ERŐT MEGHÍVTUK” – mondják első helyen a szervezők. Ezzel csak annyi a gond, hogy Magyarországon nem léteztek és nem léteznek demokratikus erők. Ugyanis ha lettek volna, ha lennének, akkor azok nem hagyták volna, de legalább most nem hagynák, hogy Magyarország a saját törvényét megszegve, nácikat dédelgetve, zavartalanul masírozzon egy új fasizmus felé. Úgy gondolom, hogy egyetlen – valódi – demokratikus “erő” sem hagyná, hogy az országa folytatólagosan törvénysértést kövessen el azzal, hogy törvény által (is) tiltott fasiszta szervezetek vegyék birtokba egyre gyorsabb ütemben és egyre durvább módon az országot.

___________________________________
E postot hosszúsága miatt több oldalra tördeltem, az oldalak tartalomjegyzéke:

  1. Nem elég!
  2. “Demokratikus ellenzéki” pártok?
  3. Egyéb “demokratikus erők”?
  4. A hagyományos liberálisok?
  5. Megosztás?
  6. Kedves illúziófüggő NetTársam!

Az alul látható sorszámokra (Pages:) való kattintással is lehet lapozni.

Reklámok

Gyurcsány káposztái

Előzmény: A múlt idő jele: Gyurcsány

Káposzta (Cabbage) / freemicrosoftclipart.blogspot.comA Gyurcsány fan-klub tagjai nyilván nekem esnek, kiátkoznak, az ellenség fizetett ügynökének tekintenek, röviden kígyót-békát rám ontanak, ahogyan azt – nyolc éven át egyfolytában, saját bőrömön megtapasztalt – MSZP-ből átmentett  legfőbb alapelvük diktálja: “Csak hódolat illet meg, nem bírálat“.  De a tények makacs dolgok, és bár a rajongás érzelmi szintjeit a tények nem érinthetik, ám nem árt legalább a magunkfajta (mint mi, Kedves Olvasóm, Te meg  én),  racionális lények számára (külön is) kiemelni állításaim alátámasztásául szolgáló egyik bizonyítékot.

Gyurcsány Ferenc

Gyurcsány Ferenc

Bartus László az Amerikai Népszavában(1) akkor(2011.04.24.) rögtön melegében oly tökéletes jellemzést adott Gyurcsányról (és egyúttal tökéletes környezetleírást a magyarországi társadalmi-politikai mocsárról), hogy azt nem lehet felülmúlni azóta se. Ezért egyszerűbb, ha beidézem ide a cikkem témájához legrelevánsabb részeket. Iskolákban a tananyagok demokráciáról szóló fejezeteihez elsőrangú példaként lehetne alkalmazni, szemléltetésül: nem a szónoklat teszi a demokratát.

“…Nézzük meg konkrétan, mit tett azokban a napokban, amikor a romákat egy amerikai mentette ki az életveszélyből, például az ellenzék vezérének szerepére készülő Gyurcsány Ferenc. Minden rossz szándék nélkül. Azért választjuk őt, mert ma tőle lehet várni a legtöbbet. Csütörtökön a Facebook oldalán Gárdák uralma címmel írt egy korrekt bejegyzést. Minden szava igaz. De ez csak szöveg, és ennyi. Miközben nem érti, hogy Orbán kormánya miért nem lép fel a nácikkal szemben, eszünkbe jut, hogy miniszterelnökként Gyurcsány Ferenc tüntetni járt a nácik ellen, ahelyett, hogy az államhatalom erejével fellépett volna ellenük. Totális szerepzavarban volt. Amikor a Duna-parti megemlékezésen egy ragyogó beszédet mondott, és a háttérben zúgott a “mocskos zsidók”, mindvégig attól tartottam, hogy mire a beszéde végére ér, a náci csürhe beledobja a Dunába. A Köztársaság miniszterelnökét, akinek joga és hatalma van arra, hogy az erőszakszervezetekkel fenntartassa a rendet, ha kell, kiürítteti a fél várost, hogy egyetlen megemlékezőnek se kelljen hallania hatvanöt év után, amikor kimegy elsiratni a Dunába lőtt édesanyját, hogy “mocskos zsidók”. Annyira tesze-tosza kormánya volt, hogy már azzal gyanúsították, hogy ő áll a nácik mögött. Gyengekezűsége nagymértékben hozzájárult a most kialakult helyzethez. A Jobbik és a Magyar Gárda a Gyurcsány-kormány idején erősödött meg. A felelőssége óriási. Ezt csak azért említjük meg, mert amikor Orbán szemére veti, hogy nem intézkedik, nem használja az államhatalmat, akkor annyit megjegyezhetne, hogy ebből azóta tanult ő is valamit. Aztán pénteken, azon a napon, amikor a romák kimentése zajlott, reggel bejelentette, hogy „keddig lehetőség szerint kerülni fogom a politikai témákat”. Mondja az ellenzék vezetője, annak tudatában, hogy a hétvégére tervezték a gyöngyöspatai kiképzést. Miközben a menekítőakció zajlik, az ellenállás vezére, aki integrálni akarja a demokrácia híveit, a facebookos bejegyzése szerint virágokat ültet, kelkáposzta-főzeléket főz. Ezt lájkolja 225 ember, nyilván a hívei. Ezeknek eszükbe sem jut, hogy ilyenkor esetleg máshol lenne „a Feri” helye. Utána láthatjuk az elültetett virágokat, majd egy másik bejegyzést egy fotóval, amint a macska átszalad a virágok között, ezzel a szöveggel: „És a cicát ki fogja megtanítani, hogy tilos a virágágyásba lépni?” És ő a legjobb emberünk.

Ez idő alatt egy amerikai[Richard Field], akinek semmi köze Magyarországhoz, 300 roma nőt és gyereket kimentett…

…Gyurcsány Ferenc a legnagyobb hallgatóságot megmozgatni képes ellenzéki politikus Magyarországon, mindezt nem azért hányjuk a szemére, mert az ellenségei lennénk. Nála csak gyengébbek és rosszabbak vannak a láthatáron. De ő is olyan, amilyen az országa. Nem jobb, és nem rosszabb. Virágokat ültet, mialatt romákra készülnek vadászni. Pártját pedig leginkább az a kérdés foglalkoztatja, ki beszéljen a majálison: csak Mesterházy vagy Gyurcsány is? Mialatt ötéves kislányok ágy alatt reszketnek, mert fasiszta állatok menetelnek és fenyegetnek az utcákon. Gyurcsány Ferencnek már három hete ott kellene sátoroznia Gyöngyöspatán. És folyamatosan hívni oda az emberek tízezreit. De ez nem jut eszébe, …

nem tűrik a kritikát, például ezt, amit jószándékkal írok. Ahogyan híveik sem akarnak semmi mást hallani, csak azt, milyen gonosz Orbán Viktor. De azzal nem kívánnak szembenézni, ami a saját oldalukon van. Hogy nekik is meg kell változniuk. Hogy nem lehet onnan folytatniuk, ahol abbahagyták. Nem érdekli őket, hogy az ellenzék televíziója Orbán Viktor kezében van, ezen morálisan nem háborodnak fel, nem állítják kérdéseikkel a falhoz a tulajdonost, hogy hogyan is van ez. A legfőbb rádiójuk saját magát cenzúrázza, elébe megy az elvárásoknak, annyi tartás nincs bennük, mint egy gyöngyöspatai gyerekben. Miközben a markukat tartják, de ha az érdekeik úgy kívánják, akkor megválogatják a szavaikat, elhallgatnak dolgokat, óvatoskodnak, vagy akár hazudnak, mint a vízfolyás. Az ellenzék, a demokrácia hívei, nem akarnak hallani semmiről, ami nem illik bele az álmaikba. Az “megosztja” a soraikat. Pedig ezért lehet becsapni őket, és ez az oka annak, hogy a politikusok megtehetnek bármit. Ezért teheti meg Gyurcsány Ferenc is, hogy pénteken bejelenti, keddig nem foglalkozik politikai témákkal, miközben fizikai létükben veszélyeztetett kisebbségieket kell evakuálni egy faluból. Ő ez alatt virágokat ültethet és rotyogtathatja a káposztát, mert tudja, hogy ezt soha senki nem kéri majd számon rajta. Ha mégis, akkor azzal legfeljebb nem áll szóba többé….

…Nem Gyurcsány Ferencnek kellett volna kimentenie inkább a roma gyerekeket? Kik a tanácsadói, kik osztják neki az észt, ha még erre se jönnek rá? Nem vette észre, hogy kormányzása idején elsősorban kommunikációs vereséget szenvedett? Csak remélni lehet, hogy abból a csapatból már kirúgott mindenkit, különben előre mondom, hogy minden terve halálra van ítélve. Ha Gyurcsány Ferenc ezt Amerikában teszi meg, a legközelebbi beszédéhez nem kell színpadot ácsolni, mert egy sámli is sok, annyi ember nem kíváncsi arra, hogy miket hadovál. Nemcsak szépen kell tudni beszélni. A tettek, a reakciók, a felháborodási képesség, az alacsony toleranciküszöb számítanak. Aki csak szép bejegyzéseket ír, de ilyenkor nem tesz semmit, annak Amerikában legfeljebb küldenek néhány csomag vetőmagot és egy fej káposztát. Amit ebben a helyzetben Gyurcsány Ferenc tett, az a Bálint gazda, nem egy diktatúrában az ellenzék erős és bátor vezetője, aki nem tűri, hogy bárkit bántsanak. És ezt nem az ellensége, hanem a jóakarója mondja….”

És a non plus ultra: ahogyan most egy kis forráskutatási (bizonyíték-gyűjtési) célból végigfutottam Gyurcsány Ferenc Facebook oldalán(2) csak azt látom, hogy az nem annyira egy politikus, mint inkább egy celeb FB oldala. Ahogyan az egész magyar ballibes oldalon is megfigyelhető, itt sem a MI, hanem az ÉN dominál. Minden racionalitásom ellenére még mindig elszomorít, hogy újra ezzel kell szembesülnöm.

De a tények makacs dolgok, Kedves Olvasóm. És jobb szembenézni velük, mint az illúziók drogmámorában lebegni.

_________________________________

(1) Bartus László: Az amerikai, http://nepszava.com/2011/04/velemeny/bartus-laszlo-az-amerikai.htm
(2) http://www.facebook.com/gyurcsanyf

A múlt idő jele: Gyurcsány

Avagy: Elbocsátó, szép üzenet

Gyurcsány Ferenc

Hát, Kedves Olvasóm, nehéz szabadulni korábbi kapcsolatainkból – mit tagadjuk. (Állítólag “hát”-tal kezdeni egy mondatot nem túl elegáns a magyar entellektüel-körökben, de én ezt /már/ lesz@rom, Kedves Olvasóm. Magyarhonban már túl vagyunk a finomkodáson, minimum 2002 óta, amikortól kezdve az orbán-fidesz úthenger a durva közbeszédet honosította meg. Hát miért is ne alkalmazkodjam én is a magyar mainstreamhez, nem igaz, Kedves Olvasóm?)

KB(1) ismét kedveskedett egy “izgalmas” hírrel: Gyurcsány valami könyvnek lett társszerzője, vagy ilyesmije. Egy Nobel díjassal együtt.

Kedves Olvasóm, bevallom férfiasan: nem is értem az egészet. És még férfiasabban bevallom: nem is érdekel. De még inkább, elegánsabban szólva: lesz@rom. És nincs is elég megfelelő kifejezés arra, hogy mennyire.

Nem érdekel többé Gyurcsány. Hogyan is érdekelhetne? Az, hogy önmagát tékozolta el, lehetne magánügy. Lehetne Gyurcsány privát magánügye. De hogy egy ország, a magyar baloldal, a magyar demokrácia reményét tékozolta el, az megbocsájthatatlan.

Gyurcsány a magyar – baloldali, demokrata – állampolgár bizalmát több lépésben veszte(ge)tte el.

Amikor még miniszterelnök volt, többen próbáltuk megszólítani a kormányzati portál (magyarorszag.hu) “párbeszéd” fórumán. (Ha a fidesz-jobbik úthenger be nem darálta azóta, ott még ma is megtalálható. És a saját adattáramban elmentve, mert akkor még hittem, hogy jaj, de qrva fontos!) Mi balgák (kevésbé finoman, de precízebben kifejezve: baromállatok) azt hittük, hogy a “párbeszéd“-et egy demokratikus kormány(párt) és annak demokratikus kormányfője komolyan gondolja. Én magam nyomtam a kezébe még papírra kinyomtatott formában is a fórumbejegyzést, az akkor még Köztársaság téren található MSZP székházban való jelenése során – jaj, de mennyire hülye voltam – mely szerint várjuk, hogy szóba álljon velünk legalább egy olyan webhelyen keresztül, amit a mi adóforintjainkból tartanak fenn, állítólag épp ilyen célból. Persze, megértettük volna, ha azt mondja, hogy neki nincs erre ideje, mert magasabb rendű dolgokkal kell foglalkoznia. De legalább egy megbízottja (alkalmazottja) révén tett volna úgy, mint akit érdekelnek az állampolgárok gondjai! De nem mondta, és megbízottja se.

Európa HajóAztán, később, már nem miniszterelnökként, volt egy országos “Charta” találkozó az Európa hajón. (Hogy mi is a Charta, azóta se sikerült megtudnom, többedmagammal, bármennyire is igyekeztünk e ismeret birtokába jutni.) Kedves Gyurcsány úr! Egy politikus nem tehet olyat, hogy amikor sok híve, még az ország távoli részeiből is felbumlizva töri magát, hogy talán elmondhatja Neki, hogy ő maga, mint egy kis mezítlábas baloldali-demokrata mit is tud tenni a közös ügyért, akkor Ő, miután előadta a saját nagyszerűségét, nagy sietve távozik, merthogy otthon privát vendégei vannak, és lesz@rva a saját potenciális szavazóit sebbel-lobbal távozik. Vajon volt egy icipici fogalma, kedves Gyurcsány úr, mennyire megalázta ezzel a saját híveit? Legalább hazudott volna valamit, hogy fontos közérdekű megbeszélése van, a közös ügyért! Értünk!

És pontosan ugyanezt a hibát követi el egy balatoni találkozó alkalmával!

E tapasztalatok alapján mit is hihetnék mást, mit hogy Önt egyszerűen nem érdekli a saját (potenciális) híveinek a gondolatai, kérdései, problémái.

Hogy egy politikusnak fontosabbak legyenek a privát vendégei, amikor a híveivel, támogatóival való találkozókat már hónapokkal korábban szervezni kezdték a szerencsétlen, csóró kis aktivisták – ez nem más, mint egy politikus tökéletes alkalmatlanságának bizonyítékai.

Nácik IsaszegenHogy fontosabb legyen a Gyurcsány-blog évfordulóját ünnepelni a zártkörű fan-klub keretében, mint egy náci megmozdulás által fenyegetett kis egyház melletti kiállás Isaszegen ….

Hogy fontosabb legyen a káposztafőzés, a virágültetés, miközben Gyöngyöspatán(2) a romákat az államilag támogatott (engedett) magyar újfasizmus tartja rettegésben…

Hogy egy zártkörű társaságban, de mégis nyilvános helyen “baloldali, demokrata” politikusként kijelenti, hogy az antifasizmusnak nincs “PR” (politikai marketing)- értéke, hogy az antifasizmussal nem lehet tömegbázist építeni, azaz politikusról magyarra fordítva: az antifasizmus nem szolgálja az Ő politikai ambícióit…

Hááát, kedves Gyurcsány úr, ugyan mit vár (ha vár bármit is) a magamfajta mezítlábas demokratától, baloldalitól, antifasisztától? Hogy választások idején megint – sokadjára – Önre (a koalájára) szavazok csak azért, mert “nincs más”?

Igen, én is hittem, én is lelkesültem kezdetben, amikor Ön szónokolt, hogy baloldaliság, meg hogy szerveződjünk, meg ilyesmi. Igen, bennem is reményt keltett. Hogy Orbánt az emlékezetes tévé vitában lemosta a színről, azt nehéz feledni. De Ön nem volt képes ezt a fantasztikus ívet továbbvinni. Beleragadt az MSZP mocsarába, talán a Puch kincsesládikája tarotta bűvöletben? Ki tudja…

Ma már csak annyit látok, hogy Önnek csak egyetlen dolog fontos: hogy a magyar médiát foglalkoztassa, akár egy szakdolgozat plágiumbotránya, akár valami Nobel díjas tudóssal együtt írt könyve ürügyén.

Hát kedves Gyurcsány úr, tudatom Önnel (de inkább véled, Kedves Olvasóm, mert Te inkább figyelsz rám, pedig nem is fizetlek érte), hogy én ezt már mind-mind lesz@rom. Kiszolgáltatta a baloldalt, a demokráciát a szélsőjobbos fidesz és a náci jobbik kénye-kedvére. Erre nincs bocsánat! Az Ön képességével megtehette volna, hogy ne így legyen. És mert nem tette, erre nem kaphat felmentést. A felelősség Önt terheli. Ha érdekli egyáltalán. De ha nem, akkor is.

Dalkó Viktória

(KB elhalmozott mindenféle forrásokkal a legújabb Gyurcsány-botrány szagú, valami Dalkó Viktória  nevével fémjelzett könyv-izével kapcsolatban, de ezt talán egy külön postban adom közre. Nem mintha érdekelne, de talán, hátha téged, Kedves olvasóm, érdekel, mindezek után, mindezek ellenére. Helyettem is.)

(Ez a fotó valószínűleg nem Azt a Dalkó Viktóriát ábrázolja, de ez talán, valószínűleg mutatósabb :-))

__________________________
(1) Gyk: KB= “Kedves Barátom”
(2) Bartus László: Az amerikai, http://nepszava.com/2011/04/velemeny/bartus-laszlo-az-amerikai.htm

Koala idusa

Tudjuk, a Demokratikus Koalíció (továbbiakban: Koala) központi március 15-ei ünnepsége az V. kerületben, az Egyetem téren lesz.

Tudjuk, az ELTE AJK (Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar) épülete épp itt, az Egyetem téren van.

Tudjuk, ennek a közpénzen fenntartott intézménynek oktatója Morvai Krisztina. (Dr. Morvai Krisztina, egyetemi docens, Büntetőjogi Tanszék.)

Tudjuk, ez a Morvai Krisztina egy magyar neonáci pártnak, a Jobbiknak egyik meghatározó alakja.

Tudjuk, hogy ennek a neonáci pártnak a színeiben  Morvai Krisztina az Európai Parlamentben “Magyarország képviselője”(!).

Tudjuk, hogy a Jobbik léte magyar törvényt és nemzetközi egyezményt sért (1947-es Párizsi békeszerződés).

Tudjuk, hogy Morvai Krisztina nagy nyilvánosság előtt rendszeresen rendkívül szélsőségesen durva, otromba, uszító, antiszemita (nevén nevezve: náci) beszédeket tart(ott) utcai (Jobbik) rendezvényeken, és jelentet(ett) meg magyar médiumokban. Ismerhetjük hasonló szerepléseit külföldön, és az Európai Parlamentben is.

Tudjuk, hogy Morvai Krisztinának, mint egy közpénzen fenntartott felsőoktatási intézmény oktatójának neonáci közszereplései miatt többen tiltakoztak, közöttük a Wesley János Lelkészképző Főiskola vezetői, oktatói(1),  és az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatói.

Tudjuk, hogy 2009. februárjában az ELTE vezetőihez tiltakozó levelet(2) juttatott el néhány száz demokrata (közöttük neves közéleti szereplők). Ezt a levelet megkapta az akkori “demokratikus kormány” kulturális minisztere, Hiller István is.

Tudjuk, hogy abban az időben az ország “demokratikus kormányzópárt által állított” miniszterelnöke Gyurcsány Ferenc volt.

Tudjuk, hogy ezek a tiltakozások teljesen hiábavalóak voltak, a petíciót a kulturális miniszter válaszra se méltatta, az ELTE vezetősége pedig egy “nesze semmi, fogd meg jól” típusú, semmitmondó “válasszal” rázta le a kellemetlenkedő demokratákat. És természetesen, verbálisan, látványilag, a média számára, “elhatárolódott”(3).

Tudjuk-e, hogy most, a Gyurcsány Ferenc által vezetett és más neves politikai és közéli “demokrata” által “erősített” Koala milyen megfontolásból tartja 2012. március 15-i ünnepi gyűlését épp ennél az épületnél?

Engedd meg, Kedves Olvasóm, hogy szkeptikus legyek és higgyem azt, hogy a Koalát a fenti tények nem zavarják. Gyurcsánytól magától tudjuk, hogy az antifasizmus nem “időszerű”, mert egy párt számára nincs PR értéke, nem szolgálja annak politikai érdekeit.

Eldobom az agyamatÉs ráadásul, forráskutató buzgólkodásom közben még mibe botlok? Némely csecsemőlelkű demokrata józan ésszel felfoghatatlan módon továbbra is bőszen kergeti az illúziókat: virtuális aláírásgyűjtést indítottak egy petícióhoz “Morvai Krisztina ne oktasson az ELTE-n” címmel”(4). Hihetetlen! Egy laza mozdulattal lepöccintik őket, hiszen momentán Morvai nem is oktat ténylegesen, EP képviselősége idején – tudomásom szerint – csak formálisan van az ELTE alkalmazotti állományában. Na és hát persze, hogy a nácik megeszik őket reggelire(5).

Hát most mondd meg, Kedves Olvasóm, miért ne lennék továbbra is a Magyar Nemzeti Hahotaklub oszlopos tagja továbbra is?

_________________________________________________________________

(1) A Wesley János Lelkészképző Főiskola(WJLF) Theológus és Lelkész Szak vezetésének, oktatóinak és vendégoktatóinak nyilatkozata Morvai Krisztina kijelentései ügyében, http://kedvesszerkeszto.ingyenweb.hu/

Itt találhatók konkrét idézetek, forráshivatkozások (2006-2007). A hivatkozások (webcímek) többsége már “halott”, azaz a megadott címen a korábbi weboldal már nem található tartalmú hibaüzenetet kapunk, vagy már nem vezet közvetlenül a megadott oldalra, helyette csak a website nyitóoldala jelenik meg. Ez annak a gyakori, szakmailag elítélhető web”fejlesztési” szokásnak köszönhető, ami nem törődik a kompatibilitással, vagyis azzal, hogy a korábbi webcímek elérhetőségét továbbra is lehetővé téve alakítsanak át egy-egy website-ot. Üdítő kivétel (egyébként minden hibája ellenére) a nol.hu, amelyeknek akkori webcímei ma is közvetlenül pontosan azokhoz a cikkekhez vezetnek, amelyekre a hivatkozást több évvel ezelőtt megadták. És természetesen a szélsőjobbosok megszokott profizmusát mutatja, hogy ugyanez a helyzet a kuruc.info-ra mutató webhivatkozásokkal.

Ugyancsak megtalálható a fenti kedvesszerkeszto.ingyenweb.hu cím alatt a WJLF nyilatkozatának szövege, melynek egy mondata mutatja a demokraták, a jóérzésű, jószándékú emberek végtelen naivitását, illúziókat kergető hajlamát: “És végül bízunk abban is, hogy szavainak felelős átgondolása után maga Morvai Krisztina is „kárnak és szemétnek” fogja ítélni kijelentéseit.

Szintén megnézhető a fenti webcímen a nyilatkozat kibocsájtóinak, aláíróinak listája. Láthatjuk belőle, hogy neves közéleti személyek is vannak közöttük, akik évek során rendszeresen írtak/írnak alá hasonló petíciókat, tiltakozásokat. Van olyan, aki közülük már nem él. És vannak, akik emigráltak  Magyarországról a náci fenyegetettség elől. Ha 2006-2009 közötti években még voltak, akik nem ébredtek (nem emlékeztek) rá, hogy egy agresszív, bármi áron hatalmat akaró, szélsőjobbossá vált politikai erő(fidesz) által bátorított, támogatott, újraélesztett, gátlástalan náci eszmék, szervezkedések megállítására az ilyen petíciók, aláírások önmagukban tökéletesen hiábavalóak, azóta rájöhettek. Volna. De mint látjuk(4), okulásnak semmi jele.

(2) Antiszemitizmus: egyetemi jóváhagyással? http://e-vita.blog.hu/2009/02/01/anitiszemitizmus_egyetemi_jovahagyassal

(3) „Emberellenes nézetek” Az ELTE elhatárolódik Morvai Krisztinától, http://atv.hu/belfold/090601__emberellenes_nezetek__az_elte_elhatarolodik_morvai_krisztinatol.html

Íme, a magyar nemzeti látványszínház egyik jelenete. Az ELTE elhatárolódik “minden adandó alkalommal“. Hát, ez nagyon dicséretes, bizony.  Amikor egyik oktatójuk egy törvény által tiltott náci szervezet tagja. Amikor rendszeresen nagy nyilvánosság előtt uszít a társadalom egyes csoportjai ellen, amely cselekmény szintén büntetendő a törvény szerint (elvileg).

…olyan neves közéleti személyiségek írtak alá, mint dr. Angelusz Róbert, dr. Heller Ágnes, Kertész Péter, dr. Ormos Mária, Salamon András, Szász István, vagy dr. Tamás Gáspár Miklós.” Egy-kettő közülük mintha rájött volna azóta, hogy csak petíciók szorgos aláírásával ezt a 20 éve tartó fasizálódási tendenciát nem lehet feltartóztatni.

(4) “2008-ban már az ELTE oktatói kezdeményezést tettek hasonló céllal, ám az akkori egyetemi vezetés és a társadalom hitetlensége vagy tétlensége a cél elérését megakadályozta. Azóta annyi a változás, hogy a Jobbik Morvai Krisztina aktív közreműködésével, egy antiszemita és rasszista országos kampánnyal az Európai és a magyar Parlamentbe bejutott, és napi szinten lépnek fel nyíltan kirekesztő nézeteikkel.” El se tudom képzelni, hogy a mostani kezdeményezők mire alapozzák azt a hiedelmüket, hogy most, amikor az országtól teljhatalmat kapott szélsőjobbos fidesz minden  eszközt birtokol ahhoz, hogy az őket hatalomra segítő törvénysértő nácik érdemeit meghálálja, bármiféle hátrány érhetné akármelyiküket holmi ártalmatlan demokrata még ártalmatlanabb tiltakozó levele nyomán. Vajon a mostani egyetemi vezetés és a társadalom hitetlensége és tehetetlensége ugyan miért változott volna meg, amikor évekkel ezelőtt, a “demokratikus kormányzás” idején inkább lett volna lehetőség a cél elérésére, de a társadalom mégis inkább a szélsőjobbosokat, a nácikat akarta?

(5) “petíciót létrehozó facebook-oldalt a petíció hírére betámadták” . Komoly ember tudja, hogy  komoly cél érdekében nem lehet a bizonytalan és a biztonságnak a közelében se járó facebook-ra alapozni. Persze igaz ez az egész Internetre, de minimum több lábon kell állni. És lehetőleg olyan felületen dolgozni, aminek a tartalma elmenthető saját gépünkre, és szükség esetén, esetleg egy másik helyre,  visszatölthető.  Az interneten (is) a magyar nácik a legaktívabbak, legszervezettebbek, semmibe se kerül sok emberüknek összehangoltan (de akár egynek-egynek sokféle, egyszerhasználatos identitással) megnyomkodni a feljelentő gombot. És hát persze hogy a facebook se tudja érdemben megvizsgálni, hogy a feljelentésnek van-e bármiféle alapja. Csak simán algoritmusok dolgoznak automatikusan, és valószínűleg ha Y idő alatt X számú “feljelentést” regisztrál a mechanizmusuk, egy kapcsoló katt, bekattan, és máris rögtön tiltva van a felhasználó, az oldal, a csoport, bármi. Sajnos az egész weben elterjedt a feljelentő gomb, ami mind hasonló elven, mechanikusan, emberi felülbírálat nélkül végzi a maga dolgát. Lehetetlenség is lenne győzni emberi erőforrással kontrollálni a sok-sokmilliós forgalmat. Így hát azoknak áll a zászló, akik össze tudnak fogni egy kívánt cél érdekében. Magyarországon erre csak a szélsőjobbosok képesek. Meg is van az eredménye. Hogy Magyarországon lesznek-e valaha olyan demokraták, akik a nácikkal “versenyképesek” lesznek technikailag, szervezésileg, kommunikációban, összefogásban, elszántságban, hitben – erre nézvést még csak jóslásokba se merek bocsátkozni.

Az ügy támogatására várjuk a közéletről felelősen megnyilvánulni szándékozó sajtó képviselőinek támogatását.” – hát erre már nem is tudok mit mondani. Kívánok további szép álmokat.

Gyurcsány téved

Orbán Viktor & Gyurcsány Ferenc

A furcsa pár

Mint azt előre lehetett tudni, az illegitim, szélsőjobbos fidesz kormány koncepciós szagú pereinek előkészítő  munkálatai folynak ezerrel. Ezek egyike Sukoró ürügyén zajlik, a Nagy Vad, Gyurcsány Ferenc földbedöngölése céljából. Mint tudjuk, a bosszú hegyeket képes mozgatni, emellett oly édes, mint a méz.

Senki nem hihette, hogy Orbán Viktor a kétszeri vereségéből táplálkozó, nyolc éven át érlelt bosszúvágyát nem akarja majd kielégíteni. De elsősorban azt, hogy Gyurcsány az emlékezetes tévé vitában lemosta a színről – ilyesmit nem lehet megbocsájtani! A vereség elviselésére csak kivételes, nagy formátumú jellemek képesek. Orbán Viktor pedig – nyolc éven át bizonyította szüntelen – kicsit sem az.

Mint az talán már tudod, Kedves Olvasóm, a fidesz teljhatalom bekövetkezte óta nem olvasok, nem nézek, nem hallgatok magyarországi médiát, amióta a Metro(pol) újság is közvetlenül a fidesz médiabirodalom része lett, azóta nagy ívben kerülöm az összes magyarországi papíralapú sajtót is. Ugyan, mondd csak meg, Kedves Olvasóm, miféle hitelessége lehet olyan médiumnak, amelyiket a totális fidesz hatalom működni enged? Na ugye. A legfontosabb eseményekről amúgy is tudomást szerzek, akaratlanul is – a körülöttem sertepertélő emberek (ismerősök, barátok, rokonok, munkatársak, utastársak, járókelők, stb) jóvoltából. Az bőven elég. Sőt.

Így csak egészen kivételesen, szinte véletlenül vetődök magyarországi internetes webhelyre, mint most is. Így akadt meg a szemem  Gyurcsány Ferenc hasonlatán, ami szinte olyan, mintha tőlem kölcsönözte volna.

Állítólag (amennyire hihetünk a fidesz birodalmi e-médiumnak, az index.hu-nak) a sukorói ügy miatt rácuppant médiának többek között ezt mondta(1):

“Mit nem adnának azért, ha bennünket börtönbe lehetne csukni, ha az nem megy, legalább rabszáron vezetni, ha az se megy, legalább kilopni egy képet az ügyészségről, amikor rabosítják a volt miniszterelnököt? Sokak számára ez a kielégüléshez közeli állapotot hozna el“.

Kedves Gyurcsány úr, Ön téved. A fidesz 2010 áprilisa óta van az elnyújtott orgazmus állapotában. És mint tudjuk, az ingerküszöb már csak olyan, hogy hamar hozzászokik az ember, és újabb, erősebb ingerek szükségesek ahhoz, hogy újabb élvezethez jussunk. El tudom képzelni, hogy a fidesz szolgálatában szakmájukban kiváló pszichológusok, pszichiáterek is állnak, mint tanácsadók. Körülbelül most tart ott a fidesz  elnyújtott orgazmusa, amikor már kezdi elveszíteni az örömforrást, az ingerküszöb emelésére van szükség. Ezért tökéletes időzítés a koncepciós perek előkészítése. Ezt megint kicsit el fogják húzni persze, előjátékra kitűnő lehetőség, hogy aztán a Nagy Vadat rabláncon, a bíróságra hurcolhassák, hogy rabosíthassák. A magyar jogalkalmazás szemétdombja politikai motiváció nélkül is felülmúlhatatlanul alkalmas ártatlan emberek meghurcolására, az elkövetett cselekmény súlyához képest az elkövető aránytalan mértékű kicsinálására. Hát lelki szemeim előtt látom, hogy most, a fideszt maximálisan kielégíteni akaró jogalkalmazás milyen elementáris vérszomjjal veti rá magát a koncra, az elejtett Nagy Vadra.

Ne legyenek kétségeink: Orbán Viktor, aki sok éven át készült erre az élvezetre, nem fogja hagyni, hogy csak kielégüléshez közel állapotba kerüljön, hiszen ez neki (és kiszolgálószemélyzetének) a 2010 választások előestéjén már megvolt. Kizárt, hogy most kihagyná az óriási lehetőséget, hogy eljuthasson a rég várt, minden eddigi csúcsot megdöntő csúcspontra.

Nem, nem, kedves Gyurcsány úr, bizony vannak emberek, akiknek a bosszú beteljesítése oly élvezetet tud nyújtani, hogy ahhoz a hagyományos nemi úton szerzett orgazmus smafu.

Ideje lenne már, kedves Gyurcsány úr, hogy két ételrecept, két kapálgatás között egy kis emberismereti stúdiumot is folytasson.

______________________________________
(1) Gyurcsány: Koholmány a sukorói gyanú, http://index.hu/belfold/2011/09/01/gyurcsany_koholmany_a_sukoroi_gyanu/

(2) Fenti képet innen vettem kölcsön, köszönet érte: http://dave0000.blog.hu/2009/09/08/early_days_orban_vs_gyurcsany

Gyurcsány, Orbán, meg a huzalozás

Ez most csak egy rövid feljegyzés lesz, inkább emlékeztető – nem árt eltenni a tudásbázisunkba.

És, Kedves Olvasóm, bizonyára számodra épp oly izgalmas és tanulságos a bozótharcom, mint nekem – hát megosztom veled is 🙂

Hogyan is fosztanálak meg ilyen információktól? Ha engem kérdeznél, azt mondanám, hogy ez a dzsungelharc izgalmasabb, mint a jelenlegi magyar politika és közélet, hiszen mindazt előre tudhattuk, ami 2010. áprilisa óta történik és történni fog. Egy krimi se tud már érdekes lenni, ha előre tudjuk, ki a gyilkos.

Sőt, a bozótharc még annál is érdekesebb, hogy Gyurcsány a rendvédelmiseknek szóló üzenetében Orbán védelmezőjeként szólott. Ha engem kérdezel, azt mondom, röhej. Már csak röhögni lehet azon, amik Magyarországon történnek.  Igaz, hogy a médiát Gyurcsány még mindig képes izgalmi állapotba hozni – egész nap, kb. félóránként élen szerepelt a Juventus rövidhíreiben, hogy Gyurcsány Orbánért aggódik. Én ugyan az Amerikai Népszava oldalain botlottam a hírbe először, és bármennyire nem érdekel már ez az egész Magyar Nemzeti Kabarészínház, azért mégis kikívánkozik belőlem némi gondolatmorzsa. Ezeket ide is beszúrom, közbevetőleg, írói fogásként, hogy ha netán valami érthetetlen okból mégis unnád, Kedves Olvasóm, az én technikai jellegű bozótharcomról szóló tudósításaimat, és mégis inkább Te is a politikai bulvár-vircsaftra cuppannál, hát íme:

Na kérem, hát e csipkelelkűség miatt veszett oda a demokrácia. Hülyeségnek tartom a “ha megütnek, tartsd oda a másik orcádat is”. Repülő kövek ellen nem védenek virágszirmok.

Én megértem Gyurcsányt, hogy milyen rémes volt neki akkor. De hát tán nem éppen Orbánnak köszönhette? Tán nem Orbán volt a fő mozgatója a ~6 éven át folytatott és máig tartó karaktergyilkosságnak? A rendvédelmiseknek Orbán mutatta a példát a nyolc év alatt, hogy egy demokratikus rend ellen, annak vezetői ellen minden megengedett. Hát tapasztalja csak meg, hogy mit tett nyolc év alatt! A szellemből kiengedte a palackot, hát akkor nézzen vele szembe!

Bár Orbán meg fogja találni a módját, hogy az ilyen akciókat leszerelje. A volt ballibes kormánnyal ellentétben. Gyurcsánnyal ellentétben. Az un. demokraták olyannyira azok voltak, hogy mindent eltűrtek birka módjára, ha fenyegették, ha leköpték, ha bántalmazták őket! Akkor is csak magukra gondoltak. Vagy csak a zsebükre. Eszükbe nem jutott, hogy ők az országot képviselik, és aki őket leköpi, megfélemlíti, bántalmazza, az az országot, a demokráciát köpi le. És ezért ilyesmit nem lehet hagyni büntetlenül. Nem!

Ez a volt ballibes megélhetési stáb tényleg nem alkalmas demokráciát építeni, se országot vezetni. A kiemelten védett személyeket nem feltétlenül esernyőkkel kell védeni a támadóktól, hanem törvénnyekkel, azok végrehajtásával is.

No, Orbán majd meg fogja találni az eszközöket, hogy a demokrácia köntösébe öltöztetett illegitim hatalmi rendszerét megvédje az általa létrehívott szellemtől. Hacsak az nem nőtt máris túl rajta. Ha az újfasiszták megindulnak, akkor azoknak vajon mit fog Gyurcsány mondani? Ha egyáltalán lesz alkalma. “Ej, ej, be csúnya dolog ez, fiúk, gondolkodjatok már el rajta egy kicsit.” Akkor aztán majd elmehet valamelyik szeretetszolgálathoz. Ott a helye, nem a politikai harcmezőn. Ez most már biztos.

Ezek után a bevezetőben már említett, sokkal érdekesebb és hasznosabb témára, a bozótharcra visszatérve:

WPimgtoFB

WP képküldés FB-re

Előbbi, mérgelődő postom esetében is ellenőriztem, hogy a WP hogyan kézbesítette a drótpostán az FB-nek és a Twitternek. Utóbbi sima ügy, azzal szerintem nem is kell foglalkozni. Azonban, az FB-bozótosában most látom csak, hogy a WP  képeket is átküld ->

Az persze, hogy miért épp ezt a kettőt, holott a post több képet is tartalmaz, érdekes kérdés lehet. Valószínűleg a WP automatizmusa talán csak a megtalált első kettőt löki át az FB-re. Azt hiszem, ennek a megfejtéséről lemondok, már csak azért is, mert rajtam kívülálló erők (WP és FB) vezénylik, melybe nem lehet beleszólásom. Arról, hogy még eszerint is variáljam a postomat, már azt hiszem, lemondok.

A tökéletességre való törekvésnek is határt kell szabni, különben sose tudunk tovább lépni.
Amikor itt tolonganak a sarkamban az egyéb, igazi témáim, nem lehet ezzel a bozótossal tovább szöszmötölni.

_________________________________
Kapcsolódó postok:

Férfidolgok: szex és politika

(Avagy: Fülkék, forradalmak)

Színház az egész világ

Színház az egész világ

Látókörömbe került egy előadás híre: Lüszisztraté, avagy a hálófülkék forradalma, SALTO MOR(t)ALE Társulat(1)

Első pillanatban azt hittem, hogy ennek a darabnak van némi köze az aktuálpolitikához. Orbán Viktornak legalább a magyar nyelv gazdagítását köszönhetjük (mást se). Számtalan szlogennel (dakota közmondással) ajándékozta meg a magyar embereket. ( Hozzáfogható csak Gyurcsány Ferenc van a politikai palettán. Azt persze nem tudhatjuk, hogy melyikőjüknek mennyi a saját termése, és mennyi a tanácsadó stábé. Sejtésem szerint Orbánt inkább segítette/segíti egy kitűnő polmarketinges csapat, míg az MSZP-nél ilyesmi létezését valahogy nehezen tudom elhinni. Hacsak suttyomban ott is nem fideszes polmarketingesek segítenek – a leépülésben.)

Fülke és a forradalom – 2010 óta e két szó hallatán minden magyar ember csak egy dologra asszociálhat.

Második pillanatra azt hittem, hogy mégsincs köze napjaink politikai-társadalmi zajlásaihoz.  Ezért csak ezen a mondaton akadtam meg: “Ők pedig a legősibb eszközt használják ami csak nőknek megadatott: az eszüket és….” – hát, a nők legősibb eszközeként mintha valami mást tartana számon a társadalmi tudat. De minimum a kettőt együtt.

Még ezen is meghökkentem: “Az előadás nyomokban erotikát, és politikát tartalmazhat.” Mint ahogy némely élelmiszeren ott a figyelmeztetés, hogy pl. nyomokban földimogyorót tartalmazhat, vagy ilyesmit. Vagy mint a mesében: mondok/mutatok is valamit, meg nem is.

Harmadik pillanatra aztán mégis az első benyomásom tér vissza, ahogy a darab lényegének egy mondatba tömörítését olvasom: “Az európai civilizáció bölcsőjében, i.e. 411-ben, két nagy párt –Athén és Spárta- vívja férfias testvérháborúját. A tét óriási: Demokrácia vagy Királyság?” Bár napi politikai aktualitásról nemigen lehet beszélni, hiszen Magyarországon a demokrácia sorsa már eldőlt a királyság javára. De a jelennel való kapcsolatot a “két nagy párt” említése feltétlenül jelzi, még ha némileg sántít is az utalás, hiszen a két párt egyike már csak kis jóindulattal nevezhető nagynak.

A színdarab történelmi hátterébe kicsit belekutakodva láthatjuk, hogy nem csak a jelenkori, hanem a múltbéli szituáció  is jóval bonyolultabb annál, mint hogy két mondatba lehessen sűríteni. Lehetséges, hogy az előadás e bonyolultságot (is) érzékeltetni fogja “nyomokban”, a szexuális vonulat valószínű túltengése során.

Pedig a “Mi a demokrácia?” kérdés(2) is van olyan izgalmas, mint a szex 🙂
________________________________
(1)  SALTO MOR(t)ALE Társulat, http://saltomortale.hu/

A darab lényege egy mondatban: az athéni és a spártai nők Lüszisztraté athéni és Lampithó spártai nők vezetésével elhatározzák, hogy addig nem engedik be férjüket ágyaikba, míg azok békét nem kötnek a peloponnészoszi háborúban. E tekintetben is nagy a különbség a magyar viszonyokhoz képest: a nők olyannyira elfogadják a társadalmi döntések minden fórumáról való, egyre teljeskörűbb kizárásukat, hogy egy ilyen jelentőségű akció Magyarországon elképzelhetetlen. De ha forráskutatásaim alapján jól látom, Athénben is csak egy – felsőbbrendű – férfiú képzeletében fordult elő.

(3) Athéni demokrácia létrejötte, működése, intézményei (Segítség érettségizőknek): http://demokracia.netlap.net/

Ez az oldal ugyan nagyon leegyszerűsítve ismerteti az “Athéni demokráciát”, de egyetlen mondata azonnal felveti a “demokrácia” definíciója iránti igényt: “Ez az első állam a világtörténelemben, ahol a polgárok egyenlő jogokkal és szabadsággal rendelkeznek (kivéve nem athéni polgárok, rabszolgák, nők).” Hiszen milyen demokrácia az, amely törvény erejével (is) kirekeszt bizonyos társadalmi csoportokat a közéletből, ahol lehetnek másodrendű polgárok, sőt, ahol lehet embereket nem emberszámba venni? Érdekes lenne tudni, hogy érettségire készülők között előfordul-e olyan éretten gondolkodó fiatal, akiben felvetődik a gyanú: itt van némi ellentmondás.

Érdekes módon az “Athéni demokrácia” körüli kételyekről első körben magyar nyelven nem találtam forrást, az angol nyelvűt tudom ajánlani:  Az Athéni demokrácia kritikája, Athenian democracy > Criticism of the democracy, http://en.wikipedia.org/wiki/Athenian_democracy#Criticism_of_the_democracy

További körök futását a témában inkább rád bízom, Kedves Olvasóm, kiinduláshoz még ajánlhatom:

Tarka mese

2008.10.07.(*) ATarka Magyar 2008vagy: szín_lelés.

Nem vagyok egy könnyen döntős ember, de amit közel 1 hónapon keresztül átéltem a Tarkások levlistáján, olyan mérvű tipródást még nem éltem meg.

Valamikor augusztus elején jelentkeztem az `Összefogás az erőszak ellen` mozgalomba, mint abszolút független civil: mint magánember. Azután segítettem őket tanáccsal, a tervezett Tarka Magyar! demonstrációhoz szóralapot gyártani, osztani ezerrel, mert úgy gondoltam, hogy ez a civil mozgalom mégiscsak jó dolog.

Igen, voltak fenntartásaim. A hivatásos (= bejegyzett, állami és egyéb támogatásokban részesülő civil szervezekben `dolgozó`) civileknek már régesrég rá kellett volna ébredniük, hogy fontos tennivalójuk lenne: hogy a gyűlöletkeltő, kirekesztő, fasisztiod eszmék előbb lopakodva, majd egyre nyíltabban, már a mindennapi életet átitatva – jogszoltáltatástól háborítatlanul tűrve – váltak hétköznapi, `elfogadott` uszítássá, izgatássá, lázítássá, és végül magától értetődően fordultak rendszeres, tettleges, erőszakos félelemkeltéssé, vandalizmussá, köznyugalom elleni bűncselekménnyé*, továbbra is anélkül, hogy az ország hivatalos intézményei – parlament, képviselők, önkormányzatok, politikusok, jogalkotók, jogalkalmazók, közjogi méltóságok – bármi közös tennivalót találtak volna maguknak e tendencia megfékezésében. Ez a tendencia már 10-20 éve világosan látható – annak, aki látni akarja. És az is világosan látható, hogy a hivatalos intézményekre hiába várunk. Ilyen helyzetben nincs más lehetőség, mint hogy a civil társadalom próbál valamit tenni: egyre erősebb nyomást gyakorolni azokra, hogy tegyék végre a dolgukat, hiszen azért fizetjük őket.

És a civil szféra nem mozdult. Nem mozdult akkor, amikor még könnyebben lehetett volna: idejében. Ehelyett szépen hagyták odáig jutni a dolgokat, amikor már a mindenkit megillető alkotmányos jog, az egyik alapvető szabadságjog: a gyülekezési jog zavartalan gyakorlása csak azok kiváltsága lett, akik egyre szervezettebben, magabiztosabban uszítanak, köztulajdont rombolnak, gyűlöletet, félelmet keltenek. Hiába kötelezi törvény* a Magyar Köztársaságot arra, hogy mindenki számára biztosítsa ezt a jogot, a Magyar Köztársaságot `üzemeltető` hivatalos szervek nem akarnak e törvénynek érvényt szerezni minden állampolgár számára, tehát még diszkriminálnak is.

A civil szféra legalább 10-15 év késésben van. Legutóbb a Melegfelvonuláson történtek `ürügyén` lett volna alkalma egy azonnali gyors, karakán lépésre. Nem tette. És (előre kiszámítható módon) nem tette egyetlen párt, egyetlen politikus, egyetlen képviselő, egyetlen jogalkalmazói intézmény, egyetlen közjogi méltóság, egyetlen közéleti személyiség sem – a miniszterelnököt kivéve. Az összes többi miért nem tette? Mire vártak még? Mire várt a civil szféra? Minek kellene még történnie, hogy megmozduljanak végre? Tényleg véráldozat? Mennyi?

Már rég túl vagyunk azon, hogy hangzatos, fennkölt szavakkal ítéljük el a jelenséget, hogy konferenciákon, zártkörű beszélgetéseken okos képpel bölcs dolgokat mondogassunk egymásnak, egyetértően bólogassunk, jóízű szörnyülködések közepette.
Már rég túl vagyunk azon, hogy valamiféle illuzórikus, utópiás abszolút szeretet, béke, humanizmus jegyében hirdethetnénk, hogy összeborulhat a tigris és a szelíd őz.
Lustaság, kényelem, érdek, haszon latolgatása – ezekre nincs mentség. Ha van valamire, az legfeljebb a félelem. A gyávaságon nehéz úrrá lenni.
Gyurcsány Ferenc láthatta: hiába vár.

Hiába mondta Május elsején, hogy `Szerveződjetek!`.

Hába mondta a Békenapon a Duna parton (2008.05.09.): `Azt kérem, hogy szerveződjetek! Azt kérem, hogy cselekedjetek! Azt kéri az ország, hogy vállaljátok a Köztársaság demokratikus progresszív hagyományainak továbbvitelét, és ha kell, akkor küzdjetek meg ezért.`

Ugyan mit tehetne mást, ha miniszterelnökséggel verte meg a sors? Mondta egyszer. Mondta kétszer. Talán többször is, de azokat én nem hallottam. A baj az, hogy mások se. A baj az, hogy mások az előbbieket se hallották. Meg.
Mert: semmi. A jobbpartiak, esetleg parttalanok, esetleg a megélhetési balpartiak: hja, nehogy már azt tegyük, amit a Gyurcsány mond! Inkább jöjjön egy kis fasizmus! A balpartiak – ó igen, az én kedves parttársaim. Ó istenem, ők meg azt se tudják, mi az a szervezés. Még. Pláne öntevékenyen.
És jött a Melegfelvonulás (2008.07.05.). Minden előre kiszámítható volt. Aztán sokan nem győztek úgy tenni, mint akik meg vannak döbbenve. És jó ideig hálás témát nyújtott nekik, lehetett médiaszerepelni rogyásig.
Egyedül Gyurcsány Ferenc volt, aki azon melegében meglépte, amit tudott.

Konkrétat, kézzelfoghatót. Minden más politikus, közjogi méltóság hivatali kötelességből elszónokolta felháborodását, meg hogy elítéli, meg hogy tenni kéne valamit. Másoknak. Nesze, semmi, fogd meg jól. Csak az a baj, hogy ez a semmi nagyon drága. Az ország fizeti az árát. Pontosabban: az istenadta nép.
És a miniszterelnök az istenadta nép helyett is mondta: `betelt a pohár!` Meghirdette az új Magyar Chartát(2008.07.06.): `az nem a baloldalról és a jobboldalról, nem a pártokról, nem a szervezetekről szól, hanem arról a milliónyi polgárról, akinek elege van abból, hogy egy pár ezres, rendkívül erőszakos csoport mondja meg, mit lehet tenni, és mit nem. Közösen meg kell védeni a demokratikus Magyarországot, mert az intézményrendszer és a szabályok láthatóan nem nyújtanak védelmet.`
Összehívta a közjogi méltóságokat: Sólyom László köztársasági elnököt, Szili Katalint, az Országgyűlés elnökét, Paczolay Pétert, az Alkotmánybíróság elnökét és Kaposvári Bertalant, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesét. Előre borítékolható volt: hiába (2008.07.11.). Nem érezték magukénak a problémát. Az ő poharukat vajh mi töltheti meg? Vér? Vagy az se? Inkább egy kis fasizmus, mint Gyurcsány? Az, ami a melegfelvonuláson történt, és ezután történni fog – számukra nincs, nem lesz, nem lehet felmentés.
Ahogy a megbeszélés végeztével egy szál maga állt ki a miniszterelnök a sajtó elé… tökéletes szimbólum: magára hagyták. Ott lett volna a helye mind a négynek. Nem mögötte, hanem mellette. Igen, ez is csak azt jelentheti: inkább elvannak egy kis fasizmussal, mint Gyurcsánnyal. Nincs, nem lehet számukra felmentés!

És ezután, mindenfelől össztüzet nyitottak a Chartára. Hogy politikai haszonlesés, tőkekovácsolás. És mi akadályozta meg a többieket, hogy tegyenek valamit? Nem most, nem júliusban, hanem már 1, már 2 éve? Vagy még előbb? Az idő felgyorsult. És gyorsul. Amíg ők (a többiek) azt mérlegelik, hogy mit és hogyan is kéne reagálniuk 1-1 ilyen erőszakhullámra, hogy a legtöbbet profitáljanak belőle, majd egyszer csak arra ébrednek (valahol), hogy egy jó kis diktatúra lopakodott be észrevételenül. És nem kommunista. Hát nem tudom, létezik-e még a világon ilyen rövidlátó országvezetői, politikusi garnitúra, mint nálunk.

És akkor hirtelen felbukkantak a semmiből a civilek. Először augusztus elején, a Roma Holokauszt megemlékezésen hallottam róluk. Majdnem egy hónap elteltével a melegfelvonulás után, a Charta meghirdetése után. Persze nyilván nekik kevesebb eszközük van a hírverésre, mint a miniszterelnöknek – lehet, hogy már régtől fogva szerveződtek, csak nem tudtunk róla. No meg hát a nyár ugye, a nyaralások ideje. (A nyarat csak a szélsőjobbosok használják szervezésre, akik a jövőjüket építik. A többiek romjain.)

A miniszterelnök ugyan tárgyalt a civilekkel még mindjárt a kezdetekkor, hogy együtt kéne küzdeni az erőszak ellen, mert hát ez közös ügy, és együtt talán hatékonyabb, meg ilyesmi. És akkor talán a civilek is hamarabb kaptak volna nagyobb médiavisszhangot – de hát ők az abszolút politikamentesség illúzióját (ürügyét?) fenntartva visszautasították az együttműködést. Meg hát különben bizonyára ők is inkább úgy voltak vele, mint országvezető politikusaink, hivatalnokaink: inkább egy kis fasizmus, mint Gyurcsány. No meg a Charta célja nyilván nem lehet más, mint politikai tőkekovácsolás. Pláne, ha Gyurcsány hirdeti. Talán, ha más… mondjuk Orbán Viktor, esetleg Sólyom László – akkor talán nem annyira.

No mindegy, ami van, abból kell gazdálkodni: csatlakoztam. Szeptemberben felgyorsultak a civilek is. ( Véget értek a nyaralások. No meg hát ugye a Charta teremtett egy kis versenyhelyzetet.)
A Charta demonstrációján már osztottam a szórólapjukat, mondván, hogy ugyanaz a célja mindkettőnek. És így is gondoltam. Mindaddig, mígnem a mezei tagok előtt is megnyitották a levlistán keresztüli kommunikáció lehetőségét. Onnantól kezdve csak kapkodtam a fejemet, hogy hova is kerültem.

Naponta, mit naponta, óránként gondoltam: igen, nem – abbahagyom, folytatom – megyek, nem megyek.

Hihetetlen viharok dúltak a tagok között – és bennem. Olyanokat mondtak, hogy többször keményen lepadlóztam. Ráadásul ott volt a felelősség is: én kezdeményeztem egy közösségi portálon az eseményt, és győzködtem addig az embereket a részvételre, a jelentkezésre. Most mit mondjak nekik? Mit tanácsoljak, ha én magam sem tudom?
Az utolsó napokban is billegett még a mérleg. Végül Gyurcsány Ferenc döntése az én dilemmámat is eldöntötte. Ha ő megy – mindennek ellenére, mégis, akkor nekem, nekünk is menni kell.
Mindennek ellenére, mégis.

_______________________________________________________________________

* Lásd: Köznyugalom elleni bűncselekmények: 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről

** Lásd: 1989. évi III. törvény a gyülekezési jogról: `1. § A gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását.`

(*) Ez az írás egy régi blogomban jelent meg, mely már nem található meg a Web-en, mivel az akkori blogszolgáltatók, a Kapcsolat.hu gazdái a website legutolsó (és egyben sokadik) inkompatibilis átalakítása során nem tartották fontosnak, hogy a felhasználók által több éven át feltöltött gazdag, sőt magas információ- és dokumentumértékű tartalmakat legalább archivált állapotban az e-utókor számára továbbra is elérhetővé tegyék.

Ez az írás azt is mutatja, hogy akkor még némiképp hittem, vagy inkább reméltem, hogy Gyurcsány Ferenc tényleg az, aminek látszik.

Szerencsére abban az időben már eljutottam a politikai tájékozottságom olyan szintjére, hogy ne bízzak meg azokban, akiket korábban, politikai szüzességem idején, balga fejjel a “mieinknek” hittem, ezért a postjaim nagy részét rendszeresen elmentettem (esetleg egy másik helyen vezetett blogomban is publikáltam a klónját.) Így lehetőségem van a sok évvel korábban született gondolataimat ill. az összegyűjtött információkat megmenteni az e-nyészettől. És mert ezek a régi mondanivalóim sok év távlatából is aktuálisak, sőt egyre inkább, ezért úgy döntöttem, e blogomban nyitok egy archívumot, és abban újra publikálom őket – az eredeti publikálás időpontját megőrizve. Egyúttal magam számára is érdekes megfigyelni, hogy az évek során hogyan változott meg a stílusom.

Mivel azóta a kedvezőtlen magyarországi társadalmi-politika folyamatok tartósan olyan irányba haladnak, hogy már nem tanácsos valós, ill. kapcsolati háló felderítésére alkalmas nickneveket, sem linkeket publikus felületen megjelentetni, ezért a post szövegében az ilyen neveket kicseréltem, ill. a linkeket megszüntettem, és leszürkített színnel jelöltem. Egyéb vonatkozásban a szöveg mindenben egyező az eredetivel, a nem személyes kapcsolatra utaló linkeket megtartottam még akkor is, ha már a weboldalt kihúzták alóluk. Természetesen az adatgyűjtő-felderítő – fizetett vagy hobbi-ügynökök – számára még így is tartalmazhat olyan infókat, melyek a munkájukhoz hasznosak lehetnek. De legalább dolgozzanak meg érte. Nem igaz, Kedves Olvasóm?

%d blogger ezt kedveli: