Albert Einstein és a nők

1955. április 18-án (76 évesen) halt meg Albert Einstein. (Főleg a napokban felfedezett remek webhelynek, az ezenanapon.hu-nak köszönhetően vagyok képben a nevezetes napoknak, évfordulóknak.)
.
Ebből az alkalomból ideidézem a neki tulajdonított töméntelen mondások egyikét:

“Valakinek vagy a tudományra, vagy a családra van ideje, mindkettőre nem lehet.”

.
Nos, ezt is nagyon bölcsen felismerte, és még az őszinteségéről is képet kaphatunk. Nem csoda, ha a magánélete elég kesze-kusza volt, mint minden zseninek, ill. az emberiség valamilyen maradandót alkotó, esetleg egyéb jelentős cselekedetek által a társadalmi tudatban fennmaradó egyedének. Mert nem csak a tudomány esetében, hanem a művészetféleségek területén is teljes embert kíván, ha valaki nem csak operatív jellegű (kisegítő) tennivalókkal elégszik meg, hanem valami újat akar alkotni, válaszok után kutakodni a soha el nem fogyó miértekre (lásd még: szenvedély). (A politika színterét inkább hagyjuk most – az egy másfajta kategória.)
.
Képzeld csak el, Kedves Olvasóm, hogy egy egyenlet megoldása, új részecske felfedezése, stb. már majdnem megvan, vagy egy vers, festmény, stb. kezd összeállni, de felhívnak, hogy a gyerek az iskolában belázasodott, és azonnal szaladnod kell(ene) érte: a hosszú órák gondolatmenetét, kísérletezését, stb. félbehagyni, otthagyni csapot papot, és még az se biztos, hogy mikor folytathatod. Nos, hát így nem lehet nagy dolgokat felfedezni, alkotni, de még kisebbeket is nehezen. Nem véletlen, hogy a “nagy emberek” döntő többsége férfi, aki mindig találhat cselédet (anya, feleség, barátnő, egyéb nőrokon), aki a családi, otthoni teendők terhétől mentesíti.
.
Egy nőnek nincs ilyen szerencséje, elvétve találhat férfit, aki kiváltaná (vagy akár csak részben tehermentesítené) a családi, otthoni robot alól. Ha még nem mondtam volna: az élet igazságtalan a nőkkel, kegyetlen választás elé állítva őket: vagy szakmai fejlődés / tudományos / művészi alkotás (gyakran euforikus, nagyléptékű, szárnyaló) öröme, vagy a gyerek, a család földszintes, jó esetben mindennapos mikroboldogsága. Hacsak nem kőgazdag, hogy pénzzel meg tudja oldani a kettős helytállást, de kicsi gyerek, vagy jólfejlett birtoklási vággyal, macsó fennsőbbségtudattal megáldott férfi mellett még ez is necces.
.
.
Einsteinről, munkásságáról netszerte rengeteg infó található. A Wikipédia szócikkével érdemes kezdeni. Az angol nyelvű oldal szerintem teljesebb és rendszerezettebb a magyarnál, ahogy az többnyire szokott lenni, persze úgy könnyű, ha sokkalta több ember tudja menedzselni az egyik nyelvű oldalt, mint a másikat.
.

Fentiekre való tekintettel emlékezzünk meg Einstein feleségeiről is, akiknek vélhetően nagy szerepük volt abban, hogy férjük a tudománynak szentelhette életét.

Mileva Marić .

Elsa Löwenthal .

————————- FOOT ———————

Források:(1)

1. https://en.wikipedia.org/wiki/Albert_Einstein
2. https://hu.wikipedia.org/wiki/Albert_Einstein
3. https://hu.wikipedia.org/wiki/Mileva_Mari%C4%87
4. https://en.wikipedia.org/wiki/Elsa_Einstein
5. https://www.citatum.hu/szerzo/Albert_Einstein/7?r=6
6. http://ezenanapon.hu/

————–

Kép(ek) forráshelye(i):(a)

• http://blog-sin-dioses.blogspot.hu/2015/03/cien-anos-de-la-relatividad-de-albert.html
• https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/d3/Albert_Einstein_Head.jpg/180px-Albert_Einstein_Head.jpg
• https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/4c/Mileva_Maric.jpg/211px-Mileva_Maric.jpg
• https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Bundesarchiv_Bild_102-00486A,_Elsa_Einstein.jpg

————–

Kapcsolódó posztok:(a)

• https://evitae.wordpress.com/2013/03/08/cselednap/
• https://evitae.wordpress.com/2013/03/15/a-csalad-cseledje/

————–

Megjegyzések:(a)

• A fent hivatkozott weboldalak a cikk írása idején elérhetőek voltak. Ha ez később nem így lenne, a “halott” linkekért felelősséget nem tudok vállalni.

Reklámok

Királyhegyi Pál és az auschwitzi gyors

Április 16.: a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja (melynek ürügyén 2001 óta tartanak Magyarországon megemlékezést ezen a napon).

“A magyar kormányzat 2000-ben határozott arról, hogy április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja legyen: a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai [1944-ben] ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén.” (hirado.hu)

“1944-ben ezen a napon kezdődött meg a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján. Az első gettókat a következő településeken hozták létre: Beregszász, Felsővisó, Huszt, Kassa, Kisvárda, Máramarossziget, Mátészalka, Munkács, Nagyszőllős, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, Técső, Ungvár.
.
A példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítás után mindössze néhány hét alatt, május közepe és július eleje között, a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták. A magyar vidék zsidóságára a birkenaui lágerben azonnali pusztulás várt. A csekély számú munkaképesnek ítélt ember közül is csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat: a magyar vidék többszázezres zsidóságából mindössze néhány tízezren tértek vissza.” (sfi.usc.edu)

Ebből az alkalomból ideidézem Királyhegyi Pált (1900.12. 27. – 1981.08.07.), akiről még csak a közelmúltban fedeztem fel, hogy ő is a leghitelesebb holokauszt tudósítók egyike, még ha nem is élőben, hanem offline (utólag, túlélőben) írta tudósításait. Sajnos életéről és munkásságáról/műveiről nem találtam tisztességes, átfogó életrajzot, információs oldalt (az interneten), műveinek elektronikus kiadásait sem (pedig ő is megérdemelné, ahogy Várnai Zseni), így csak az Első kétszáz évem c. önéletrajzi papírkönyvét elolvasva lehet követni – a hiteles forrásból – legalább az 1979 előtti életét. A könyv felhasználásával itt alább ezt az időszakot tekinthetjük át, a könyvből származó idézetekkel:
.

E-diktátorok: Facebook

A másik blogomban e-cseteltem kissé a mesterséges intelligenciához (MI) (magyarul: artificial intelligence (AI) ) való ambivalens viszonyomat, így itt nem bocsátkozom ismétlésekbe, ellenben itt szemléltetem, (alátámasztom) ottani vélekedésemet.
.
A Facebook(FB) az egyik kitűnő példa arra, hogy a MI (pontosabban a szoftverfejlesztők, ill. az őket irányítók – akik mind emberek – szoftvertermékei) hogyan is igyekszik megfosztani az azokat használók tömegeit szabad akaratuktól.
.
Ez önmagában is háborgásra ad okot (egyes szabadságmániás egyéneknek, pl. nekem), de ahogy a kipattant, és egyre továbbgyűrűző botrány (a Cambridge Analytica a földgolyóbis közel 90 millió (ha nem több!) FB felhasználó mindenféle személyes adatát (közöttük pl. privát üzeneteiket) begyűjtötte saját manipulációs (és még ki tudja, milyen)) céljaira, még tetejébe (ha jól értem ezt az angol nyelvű cikket), akkor Mark Zuckerberg (fellengzősen?) a MI-vel takarózik, mintha azt nem is emberek készítenék, hanem valami önmagától születő és uralkodó, természetfölötti hatalom lenne. Pedig a MI nem más, mint szoftvertermékek(programkódok/algoritmusok) halmaza, amit az e-diktátorok minden igyekezetükkel misztifikálni igyekeznek, mely módszer a diktátorsághoz vezető út egyik alapköve: az embertömegek nehogy már szoftvergyártókat/-üzemeltetőket tegyenek felelőssé pl. adatlopásokért, vagy a rengeteg rejtett, vagy észlelhető hibáért, az általuk okozott károkért, hanem a megfoghatatlan, ismeretlen MIsztériumot, amihez embernek csak annyi köze lehet, hogy engedelmeskedik “neki”. . . .

Költészet napja avagy nő, férfi, politika

Április 11 a magyar költészet napja. További részleteket erről a magyar Wikipédia szócikkében találsz Kedves Olvasóm, de az (e pillanatban az) első mondat legfontosabb infóját ideidézem: “A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik.” Ezek szerint a világ más országaiban, más tájain valamikor máskor kezdték ünnepelni: vagy korábban, vagy későbben – erre sajnos a szócikk szerzői nem térnek ki. Ehhez képest, de egyébként is, különös hogy más nyelven nincs is szócikk erről a magyar ünnepről. Pedig a nagyvilágban nem volt “rendszerváltás”. Még. Egyáltalán: van-e a költészetnek világnapja? Már szinte mindennek van, lásd a magyar Wikipédia listáit, amely gyanúm szerint nem teljes és nem napra kész, legalábbis a magyar – érdemes az angolt (is) nézni inkább. Még a WC-nek is (World Toilet Day) van, mégpedig november 19-én, a nemzetközi férfinappal együtt. Khm. . . .

A reklám helye

.
Te vagy a hunyó, Kedves Olvasóm !?

Amint azt már jó régen emlegettem, “ingyenesen” használom a WP blogszolgáltatását. De mint tudjuk, mindennek ára van. Így vagy úgy. Jelen esetben a reklámokat kell tűrni. (Amiket elsősorban azért utálok teljes szívemből, mert egyik részük gügye, másik részük bárgyú – a potenciális vásárlóra kis hülye gyerekként tekintenek, és mindent elkövetnek, hogy azzá is váljék. Elvétve akad frappáns, partnerként megszólító.)

Hagyjátok Orbánt uralkodni tovább

Hagyni kell Orbánt uralkodni.
Az idők végezetéig.
Vagyis ameddig bírja.
Avagy: miért nem szavazok.
Most sem.

1. Orbán nem tud veszíteni. Ha szexista lennék, hozzátenném: egy igazi férfihoz méltón. De mert nem akarok annak látszani, így csak azt mondanám: egy igazi politikushoz méltón. De mert a politikusi foglalkozás számomra már rég elvesztette minden hitelét, így csak azt mondom: Orbán nem tud veszíteni, valamirevaló felnőtt emberhez méltón. Láttuk ezt 2002-től, de még inkább 2006-tól, amikor is nyolc éven át az uszítást, lázítást eszköztárába emelte, jól begyakorolta, magas szintre fejlesztette. Végül is neki volt igaza: Magyarország népe (a többsége) vevő az ilyesmire. Hiszen hogyan tudott volna 2010-ben simán teljhatalomba kerülni, és azóta is napról napra, hónapról hónapra, évről évre, ennyire megszilárdítania, kézivezérlésűvé fejlesztenie?
   .
   

Internet Archívum vs. kikukázott nolblogok

Legutóbb panaszkodtam/morgolódtam egy kiadósat, amiért egy magyar blogszolgáltató (Népszabadság Online: nolblog.hu) nemes egyszerűséggel a szemétbe dobott egy csomó magyar szellemi értéket, mely több év alatt halmozódott fel az egyes blogokban postok (cikkek), multimédiás anyagok, és kommentek formájában. Ezek között voltak hivatásos írók, publicisták blogjai, ill. dokumentumgyűjtemények is. Én a “mezei”, “hobbi”-blogolók “termékeit” is értéknek tartom, amelyek akár szociológiai és egyéb tanulmányok/kutatások anyagául is szolgálhatnak. De Magyarország egy gazdag ország, megengedheti magának a pazarlást szellemi téren. Is. Vagy csak egyszerűen a szélsőjobbos teljhatalom akar minden “komcsi” maradványt végképp eltörölni, ahogy a rendszerváltáskor első lépésként a népet is törölték (az ország nevéből /is/, később persze a köztársaságot is).

R.I.P nolblog.hu

Hát ennyi volt. Kis késéssel szembesültem vele, hogy a nolblog.hu (új? régi? gazdája) “kihúzta a dugót”. A nolblog.hu a (lassan halódó, “komcsi”) Népszabadság napilap egyik ingyenes online szolgáltatása volt 2006-2016 között. Állítólag 2015.12.31-én tette közzé az Mworks Print Zrt., hogy 2016.01.31-én megnyomja a “kikapcs” gombot (most, csak ennek révén hallottam e cégről először – ha még érdekelne a magyar mocsár, és lenne fölösleges pénzem, utánanéznék a “tulajdonosi, érdekeltségi kapcsolatainak” potom 16256 forintért, vagy ha az időbőség zavarával küzdenék, addig kutakodnék a neten, amíg ingyen is összelapátolnám az infókat). 2016.02.01-én meg is nyomta, majd valami okból kifolyólag 8 óra múlva a webhely (szerver?) újraéledt, hogy másnap, február 2-án délután végleg eltávozzék az élők sorából. Ezek szerint nem volt könnyű halála. A kivégzőosztagnak is okozhatott kellemetlen órákat.

Orbán Oscar díja

Zseniális. Orbánnak csak gratulálni lehet, hogy ilyen jól kitalálta: 300+ milliót és nyilván mindenféle egyéb állami erőforrást rááldozott, hogy egy olyan film születhessen, amitől elájul a világ. És amelyik állam (kormánya) egy ilyen remek holokauszt filmmel ajándékozza meg a világot, az hogyan is lehetne “fasiszta jellegű”? Egy ilyen államról ugyan ki állíthatja, és ugyebár milyen alapon, hogy az “az Unió első fasiszta állama”? Nemde?

Amikor 2015 nyarán véletlenül belebotlottam a hírbe, hogy egy új magyar holokauszt-filmet mutatnak be valamelyik budapesti moziban, mindjárt kíváncsi is lettem, hogy vajon milyen film születhet egy olyan országban, ahol az aktuális szélsőjobbos politikai hatalom illegális fasiszta jellegű szervezetek hathatós támogatásával került egyeduralomra, és segítségükkel maradhat is e pozíciójában beláthatatlan ideig. Gyorsan jegyet is akartam mindjárt foglalni rá, hogy láthassam. De mindegyik előadásra minden jegy elkelt. Szerencsére, ahogy az hamarosan kiderült. Ugyanis jobb híján elkezdtem infókat keresgélni az interneten a filmről. És találtam is, nem is keveset. Így tudtam meg, hogy tulajdonképpen Orbán (és persze kiszolgálói) érdeme, hogy Magyarországon elkészülhetett ez az alkotás.

BÚÉK 2015 ¡Feliz año nuevo y olé!

Egy év ismét letelt, jöhet a következő. Egy darabig még eltévesztjük az évszámot, aztán hozzászokunk az 5-öshöz.

Nekem a 2015-ös szám szimpatikusabb, talán mert osztható 5-tel. Nem mintha jelentene valamit 🙂 Még jó, hogy már nem nagyon használunk papíralapú naptárféleségeket, így azok csereberélésével nem kell bíbelődni. Talán az erdők se pusztulnak annyira emiatt. Van úgyis más, amitől fogyatkoznak.

Kikerestem most is egy témához illő dalocskát, így beszéljen az helyettem. Bár magyar változatot nem találtam, nem mintha nagyon kerestem volna. Cserébe van francia, angol, és ez a spanyol verzió. Szükség esetén javaslom a Google fordító használatát. Kapcsolódó (nem magyar nyelvű) információkhoz a lábjegyzetben felsorolt linkek vezetnek.