eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: gender

Hastánc

Egyptian bellydancer Randa KamelEgy magyar férfi hastáncos, Seres Zoltán nevét említem egy korábbi postomban az Erasure együttes 1992-ben New York-ban megrendezett koncertjéről származó, a “Love to hate you” dalának felvétele kapcsán. Nem akartam azt a postot túl hosszúra nyújtani, és Seres Zoltán(1) amúgy is megérdemel egy külön postot.

(A félreértéseket elkerülendő: itt balra a kis képen egy hagyományos, női táncos látható, szemléltetési célzattal.)

Évekkel ezelőtt valamelyik tévé-csatornán láttam őt, véletlenül, és teljesen elbűvölt a tánca, kicsit póraisabban szólva: el voltam tőle ájulva. Valahol az interneten áradoztam is akkor róla, de sajnos már nem lelem, hogy hol, pedig olyan szépeket írtam róla, hogy kár érte. Akkor még nem is tudtam a táncos nevét, csak azt láttam, hogy egy férfi hihetetlen módon hastáncol. Amúgy pedig a hastánc se érdekelt különösebben. Addig. És bár a megkövült társadalmi tudat szerint a hastánc női dolog (pedig most a kutatómunkám alapján látom(2), hogy ez eredetileg nem igaz), ám ez a férfi mégse női módon adja elő, hiszen akkor nem is lett volna benne semmi különös, csak annyi, hogy egy vélhetően meleg pasi nőként próbál táncolni. Nem, a fantasztikus az volt a táncában, hogy – bár nőktől megszokott, nőknek kidolgozott mozdulatokkal táncol, de mégis inkább csak férfiakra jellemező átéléssel, szenvedéllyel, könnyedséggel, élvezettel.

Ilyesmire nők nem képesek – talán csak nagyon ritka kevés kivétellel. (Inkább talán a fekete, a latin népek körében gyakoribb.) Hogy ez vajon miért van így – ez egy külön tanulmányt igényelne. Talán nőknek nincs ilyen istenadta tehetségre szükségük, hiszen elég, ha félpucéren kicsit riszálják magukat, a férfisereg csorgó nyállal csak arra fókuszál kiguvadt szemekkel, hogy egy (vagy több) nő illegeti pőrén magát a színen, és képzeletükben teljesen le is vetkőztetik őket ott helyben, és csak a szex jár a fejükben. És a nadrágjukban. Az, hogy hogyan, mennyire jól vagy rosszul táncolnak, nem is érdekes számukra. A női táncos tehát nem táncot ad elő, hanem meztelen erotikát. Rosszabb esetben előjátékot a szexhez. Ehhez pedig nem kell különös tehetség. Szimpla biológia. Ilyesmire bármilyen fiatal, jó alakú nő alkalmas, és nem is kell több a “sikerhez”. Legfeljebb, ha a többieket le akarja körözni karrierben, akkor bebújik egy vagy több, macsó menedzser,  döntéshozó ágyába, és máris “magasabb osztályba léphet”. A női közönség igényét pedig a férfidominanciájú show- és egyéb bizniszben ki nem sz@rja le. Nemde?

Seres Zoltán, amikor táncol, ő nem egy ember, nem egy férfi, nem egy nőként táncoló táncos, aki táncot ad elő, hanem maga a tánc. Egész lénye, teste, lelke eggyé válik a ritmussal, a zenével. Nemhogy nőtől, de még férfitől is ritkán kapni ilyen audio-vizuális élményt. És most, hogy az Erasure felvétel kapcsán újra előjött emlékeimből, és újra megnézem, immár a Youtube-on, a korábbi véleményem mit sem változott, és nem emlékszem, hogy azóta láttam volna másik ilyen átlényegült, profi örömtáncost – akár nőben, akár férfiban.

Zoltán Seres- Pharao Dance Studio(3)
[http://youtu.be/krbZ5V9Z-Bs]
Seres Zoltán tanoura tánca
és a Pharaoh Stúdió Tánckara
(4)
[http://youtu.be/3FqCHPjda3g]

Mikor ilyen élménnyel ajándékoz meg valaki, akkor már-már hinni vélem, hogy ilyen pár percekért élni mégis csak érdemes. Talán…valahol…

__________________________________________
(1) http://www.pharaohstudio.hu
(2) A hastáncról némi információ:

(3) Sajnos ennek nem találtam jobb minőségű változatát. Különösen az arca, szeme, mosolya tükrözi a tánc örömét. Ez talán az eredeti helyre, a Youtube-ra átkapcsolva jobban érvényesül, a nagyobb méretben.
(4) Különösen szembeötlő a különbség, ahol nőkkel táncol együtt. Persze, a nők (lányok) szépek, szexisek, esetleg kedvesek, de nem nagyon sugárzik belőlük a szenvedély, az átlényegülés, a táncnak az az öröme, ami “mindent visz”.

Különösen közel állnak hozzám az olyan művészetek és képviselőik, ahol és akik nem a szavakat használják a kifejezés eszközéül – melyek, a Kis Herceg óta tudjuk, csak félreértések forrásai. Szavakkal sokkal könnyebben lehet hazudni, mint tekintettel, arcjátékkal, mozdulattal. Ez utóbbiakat együtt, egyszerre – bár nem lehetetlen, de – sokkal nehezebb egy-egy hazugság szolgálatába állítani.

Ha rajtam állna, (ha diktátor lennék,) betiltatnám a beszédet. No, de talán, legalábbis bírságot szednék azoktól, akik szómenésesek, akik pl. fél órában mondják el azt, amit 1-2 mondatban fél perc alatt is elmondhatnának. Ha pedig az az 1-2 mondat se tartalmazna hasznos információt, akkor valami plusz büntetéssel sújtanám őket. Ezt még ragozhatnám, de ez talán legyen egy másik postnak témája. Talán majd később, egy külön cikkben verbálpettingelek arról, hogy miért vagyok a beszédnek ellensége. Esetleg fordítva: ellenségem a beszéd.

Bár bevallom, amikor egy-két alkalommal a hangszálaim felmondták a szolgálatot, akkor hiányzott a lehetőség. Nem nagyon. Csak kicsit.

Reklámok

Omán

OmanEgy kedves barátom Ománban(1) járt, és érdekes dolgokat mesélt.

Fura dolog lehet egy sivatagban élni. Fura dolog lehet egy császárságban élni. Fura dolog lehet egy iszlám országban élni. A három együtt meg egészen különös lehet. Bár az élménybeszámoló szerint egészen rendben vannak a dolgok, tán még európaibbak az európaiaknál. (Mondjuk napjaink Magyarországához képest nem is nehéz.) Persze két fontos feltétel biztosítja ennek lehetőségét: az olajkincs nyújtotta gazdagság, és a felvilágosult, haladó szellemű, bölcs szultán.

Ezért aztán nincsenek is pártok – ó, boldog ország! Nem esik martalékává a hatalomért acsarogva egymás torkának ugró, semmi mással nem törődő pártpolitikusoknak. De hát ez törékeny boldogság, mert bármikor jöhet (ahogy volt is) egy másik szultán, amelyik inkább diktátori, zsarnoki, önkényi hajlamait követve a hatalmával visszaél. De úgy tűnik, hasonló eset  európai demokráciában is vígan bekövetkezhet. Úgyhogy a Földlakók számára nincs (üdvözítő) megoldás.

OmanÉn a nők helyzete miatt vagyok ambivalens egy iszlám országgal kapcsolatban, bár ennek is több vetülete van, mert a Wikipedia szerint momentán három(!) női minisztere is van Ománnak, ami pl. Magyarország elé fényévnyi távolságra helyezi. Különösen, ha Nemzetvezető Orbán Felség fénysebességgel vezeti az országot visszafelé a múltba.

Hiába szabadok a nők az öltözködés tekintetében, ha lényegében ki vannak zárva a közéletből. Bármennyire is ösztökéli Omanlázadó természetemet egy (számomra értelmetlen) öltözködési szabály, mely a nőket lepedőkbe kényszeríti, de talán képes lennék kompromisszumra, ha a társadalmi élet döntéshozói közé fogadnának.

Bár lepedőügyben – a fotók és a beszámoló – tanúsága szerint majdnem egyenjogúság van: a férfiak is lepedőben járnak. De mégis van egy nagy különbség: természetesen valamikor a kezdetekben a férfiak nagyon ravaszul maguknak a fehér lepedőt, a nőknek pedig a feketét rendelték viseletnek. Hadd főjenek csak a nők a 40-50 fokban a fekete lepel alatt, miközben nyilván éjt nappallá téve folyamatosan mossák uraik fehér lepleit, hogy azok minden nap ragyogó tisztát vehessenek fel. (A beszámoló szerint azonban lassan, de észrevehetően a szigorú öltözködési szabályok már elkezdtek lazulni.)

Mindent összevetve: a világgá-menési listámra Ománt nem veszem fel.

Egyelőre.

__________________________
(1) A Wikipédiából is sokat megtudhatunk róla, bár a magyar változat eléggé a kezdetlegesség és pontatlanság stádiumában van: http://hu.wikipedia.org/wiki/Om%C3%A1n
Angolul tudóknak inkább a teljesebb tartalmú angol oldalt ajánlom: http://en.wikipedia.org/wiki/Oman

Mosogató

Kötelességemnek tartok helyreigazítást közzétenni. Beismerem a hibámat: elhamarkodottan ítélkeztem a WP post-szerkesztő eszközkészletét illetően. Feltűnően keveselltem a szerkesztőablak fölötti eszközkészletet, mely gombok formájában áll rendelkezésünkre. Ennek hangot is adtam egy korábbi postomban (WP kínok), nevezetesen a sorkizárást is hiányoltam éppen.

Ezúton tudatom a Kedves Olvasóval, hogy megvan a Sorkizárás Gombja! (Sőt: gombok!) Az történt ugyanis, hogy véletlenül (vagy kíváncsiságból?) mégis megnyomtam azt a fura gombot ott jobbszélen, amelyen a kis rajzocska azt sugallta nekem, hogy ez valami olyan extra dolgot nyújt, amire egyelőre, a bebútorozás és az első lépések idején biztosan nem lesz szükségem. Nem beszélve arról, Kedves Olvasóm, hogy a jobbszél nem egy kedvenc területem, talán tudat alatt is ódzkodtam megnyomni. És arról pláne nem beszélve, Kedves Olvasóm, hogy a gombra vezetve az egeremet a szövegbuborék azt mondja nekem, hogy: “Show/Hide Kitchen Sink(Alt+Shift+Z)” Ami szerény angol tudásom szerint konyhai mosogatót jelent, és hát mint azt talán tudod, Kedves Olvasóm, számomra sok van, mi riasztó, de a házimunkánál nincs semmi riasztóbb. (Jó, igazad van, Kedves Olvasóm, talán ez így nem teljesen igaz, de most a hatásfokozás egyik eszközével élek, mert talán így jobban átérzed, miről beszélek.) Na mármost  ki az a nő, aki még írás közben is mosogatni akarna? Hát persze, hogy nem volt affinitásom lenyomni a mosogató gombját ott jobbszélen.

Most azonban, hogy megnyomódott, kiderült, hogy a mosogató elnevezés csak valami huncutság volt, mert szemem elé tárult a finomabb formázást is lehetővé tévő, eddig hiányolt gombok csodás látványa:

Kitchen sink

Azóta már megtudtam egy másik fülön, hogy angolban a konyhai mosogatónak van egy átvitt jelentése is:

Vagyis valami olyasmi, mintha itt ez a második gombsor tk. csak valami fölösleges plusz lenne, de a WP olyan jóságos, hogy még ilyen kacatot is rendelkezésünkre bocsájt. Mindenesetre a mosogatóval való kapcsolat is csak férfineműeknek juthatott eszébe, akik számára többnyire valóban fölösleges berendezés a mosogató, mivel ők nemigen használják, mert erre cselédet tartanak (anya, nővér, feleség, barátnő).

Azt persze továbbra sem értem, hogy ha kézzel tettem bele a forráskódba a sorkizárási paramétert, akkor hol működött, hol nem. De lehetséges, hogy valamit eltévesztettem, ahogy az kézi műveleteknél gyakran megesik. De mostmár örüljünk, hogy egy harcolnivalóval kevesebb. A női cselédsorsra utaló gombnevet pedig talán elkerülhetem, ha a szerkesztő eszköz megjegyzi, hogy a második gombsort is mindig látni óhajtom.

( A soremeléses probléma továbbra is küzdés tárgya, egyelőre.)

Leves

Háttérrádiózom. Miközben takarítok. (Magamnak, mert senki cselédje nem vagyok. Hálistennek.)
Igen, mostmár megengedhetem magamnak a luxust. Hogy pl. takarítok.
Amióta az illegitim fidesz uralom beköszöntött (Magyarország ezt akarta, megkapta), már nincs értelme tüntetésekre járni. Se.
És a ballibes verbálmaszurbációkra. Se.

Takarítani se rossz dolog. Bár utálom. Mint minden házimunkát. Férfiolvasóimnak nyilván gőze sincs, miről beszélek: a háztartási munka a legkevésbé produktív munka. Csak egy mókuskerék. Amikor azt hiszed, hogy befejezted, már kezdheted is elölről. Vannak nők, akik ezt szeretik. Hát istenem. Nem vagyunk egyformák.

Azt értem, hogy a férfiak miért szeretik. Hogy a nő (feleség, anya, nővér, barátnő) takarítson utánuk. Helyettük. Hogy addig ők valami magasztosabb dolgokkal foglalkozhassanak. Politika, tudomány, szakma… És hogy ez tartósan így maradhasson, hát jól megideologizálják: a női lét attribútuma a cselédgén. A nő attól , hogy a Férfit kiszolgálja: főz, mos, vasal, takarít, gyerekeket ellát, és kurva. (Házasság? Mi lenne más: egy üzlet. A férfi házassággal fizet a szexért, a nõ szexszel fizet a házasságért… ) Tehetik: a befolyásolás (média, politika, oktatás) minden eszköze a kezükben van. Az illegitim fidesz uralom idején még inkább. Amikor a társadalmat öles léptekkel vezetik visszafelé. A harmincas évekbe. Amikor asszonynak szülni kötelesség, lánynak dicsőség.(1) Magyarország egyébként is egy macsó társadalom, különösen a “rendszerváltás” óta. És 2010 tavasza óta egyre macsóbb. Megfigyelted-e Kedves Olvasóm, hogy a diktatórikus, fasisztoid társadalmak vezérei, az őket kiszolgáló stáb kulcsszereplői mind férfiak?

No de kanyarodjunk vissza az eredeti témához: a probléma az, hogy a koszt még jobban utálom. És ha a takarítás áldozatát kell meghoznom a tisztaságért, hát legyen.

De mert valamiért egy ideje nem szeretem a csendet se, hát mindig szól valamilyen rádiócsatorna a háttérben. Az illegitim fidesz uralom beköszönte óta nem nagy a választék. Minden médiát az illegitim fidesz kormány vezérel. Valamikor, még a fidesz előtti időkben is már olyan rádiócsatornát kerestem, ahol a legkevesebb a duma. Már rég rájöttem, hogy a médiában a szövegelések csak porhintésnek, az istenadta kómában tartására jók. Hosszas keresgélés után találtam meg a SztárFM rádiót, ahol úgy tűnt, a legkevesebbet szövegelnek. Évekig volt a háttérrádióm. Bár az utolsó időkben kicsit ők is többet kezdtek szövegelni és infantilizálódni – a kor követelményeinek megfelelően. Aztán most, 2011. január 30.-án az illegitim fidesz teljhatalom ezt is kihúzta alólam(2).

Bár megfogadtam a 2010 áprilisi választások után, hogy semmilyen magyar médiát nem olvasok, nem nézek, nem hallgatok, de kicsiny rádióm nem képes külföldi adókat befogni (ez még az illegitim fidesz hatalom előtt is így volt, ebben – kivételesen – nem feltétlen a fidesz keze van).  Persze, hallgathatnék magnót/mp3-at is, de a lejátszólista mégis csak egy véges, fix készlet, valahogy jobban szeretem az előre nem kiszámítható dolgokat, és hát a rövidhíreket se árt, ha hallom, még ha a hitelesség tökéletesen kérdéses is. A lényeg az, hogy a SztárFM óta többnyire a Juventusra van állítva a háttérrádióm, amit utálok, de a többihez képest tán valamivel kevésbé. (Ha ezt a posztomat valami véletlen folytán a fidesz-jobbikos titkosszolgák elcsípnék, a Juventus dolgozói bocsássanak meg nekem, ha a munkahelyük a közeljövőben megszűnne.)

Nem tudom, megfigyelted-e Kedves Olvasóm, hogy a reggeli időszakban, vagyis úgy 7-10 (am) között a legtöbb magyar rádiócsatorna verbálmaszturbál, infantilizáló stílusban hányja a szót, vulbártémákat geil vulbárstílusban nyomat? Amikor a bérrabszolgáknak nem lenne fontos más, csak a pontos idő, az időjárás, az aktuális közlekedési viszonyok, valami folyamatos, jó kis zene közben, ehelyett az infantilizáló magyar rádiócsatornák holmi hülye horoszpókokat, szexuális baromságokat nyomatnak az éterbe? Néha beolvassák Nemzetvezető Orbán őfelsége még hülyébb üzeneteit, ami természetesen a Magyar Emberekhez, a Hazához szólnak, amely természetesen immár nincs  ellenzékben… No de hát a Nemzet Pénze (idegenszívűeké inkluzíve) természetesen nem jön rosszul ezeknek a csatornáknak se ugyebár…

No de kanyarodjunk vissza az eredeti témához: szóval megüti a fülemet az un. kívánságműsor keretében egy – állíEldobom az agyamattólagos – betelefonáló szövege: “a feleségemnek kérem ezt a számot, aki most a konyhában nekem főzi a levest“. Azonnal eldobom az agyamat. (A törlőrongyot nem, arra most nagyobb szükségem van.) A telefonáló – mint azt bizonyára kitaláltad, Kedves Olvasóm – férfi. A telefont fogadó médiamunkás – mi sem természetesebb – férfi. És mindegyikőjüknek – mi sem természetesebb – nyilvánvaló, hogy “a zasszony” a konyhában van, aki “a zembernek” főzi a levest. A műsorvezetőnek (aki férfi) eszébe nem jut megkérdeznie, hogy “uram, és Ön? Ön mit csinál eközben a feleségének? A családnak?” Tökéletes sztereotípia-erősítő momentum. A női cseléd a konyhában főzi a levest a ház urának. Aki legrosszabb esetben csak tesped a tévé előtt, legjobb esetben valami (természetesen magasabb rendű) férfimunkával  van elfoglalva.

Mielőtt sikerült volna a magyar társadalomnak egy felsőbb szintre kerülnie, az illegitim fidesz hatalom máris visszafelé vezeti az istenadta magyar népet – minimum évtizedekkel. Csak remélni tudom, hogy nem évszázadokkal. Még az iszlám országok is le fognak körözni bennünket egyenjogúság tekintetében. Is.

És Magyarország nem is érdemel mást.
Se.

__________________________________
(1) Igen, Kedves Olvasóm, tudok róla, hogy ezt a szlogent egy  másik diktatúrához köti  a népi legenda (~Rákosi korszak /1953): csili.hu: Ratkó Anna, http://www.csili.hu/index.php?m=lexikon&id=17 (Hogy ez a cikk mikor íródott, arról a honlap teljes bizonytalanságban tartja olvasóját. Pedig nagyon nem mindegy pláne manapság, amikor /ismét/ divatba jött a történelem átírása /oda-vissza/. De talán a cikk alatt megadott forrás választ adhat, ám e kutatómunka momentán meghaladja erőforrásaimat, és szorosan nem is tartozik a tárgyhoz. Ezért kivételesen ezt a feladatot most rád hárítom, Kedves Olvasóm.) De mert tudat alatt (és fölött) azt is hiszem, hogy a diktatúrák alappillérei, mozgatóerői azonosak, bármelyik színt is festik magukra, hát valahogy mindig a náci idők kapcsán jut  eszembe. Talán mert ott is volt valami hasonlóról szó, némileg más ideológiai körettel.

(2) Csak gondolom, hogy a fidesz keze van a dologban, hiszen a SztárFM hallgatóközönsége (és talán a dolgozógárdája, netán a tulajdonosa?) a magamfajta, korosabb ballibes nép soraiból került ki.

Hello world!

Ezen a napon hoztam létre ezt a blogomat, pontosabban lefoglaltam a szolgáltatónál a blogom nevét. Mindeddig a WordPressről (továbbiakban: WP) csak annyit tudtam, hogy létezik. Az első “élményem” az volt, hogy a WP mindjárt egy bejegyzést (magyarul: post) fűzött a blogba, automatikusan, a szerény “Szia, világ” (Hello world) címmel. Pár alapvető eligazítást tartalmaz ez a post, természetesen angolul, aki nem tud ennyit angolul, az megszívja, vagy elegánsabban: bekaphatja. Bár lehetséges, hogy ha a kezdő WP blogger valahol azonnal megtalálja a nyelvi beállításokat, akkor magyarul is megkaphatja ezt a szöveget, de ahogy elnézem, a “magyar nyelvű” felületek inkább öszvérhez hasonlatosak, mert csak 1-1 részük van magyarul, de amint egy kicsit is elkezdünk a WP mélyebb bugyraiba alászállni, úgy fogyatkoznak a magyarra fordított szövegek, és egyre szaporodnak a magyar és angol szövegeket vegyesen mutató oldalak, végül hamarosan már csak angolt láthatunk.

Ezért, Kedves Olvasóm, jobban jársz, ha a WP tanulást ízibe összekötöd az angolul tanulással. Nem kell megijedni, egy másik fülön kinyitod a Google fordítót, és próbálod a durva fordításból kitalálni, hogy miről van szó. Tudom még ajánlani a neten sokfelé található, angol tanulására hatékonyan használható webhelyeket. Szótárakból is sokat lehet tanulni, ajánlom pl:

  • SZTAKI szótár: http://szotar.sztaki.hu/index.hu.jhtml – bár talán megérett volna némi korszerűsítésre, de még így is jól használható. Nyilván itt sincs pénz a fejlesztésre.

Kicsit már haladóbbaknak angol-angol szótárak:

  • Webster’s Dictionary: http://www.webster-dictionary.org/ – a lehető legegyszerűbb, legpraktikusabb felülettel, semmi fölösleges csicsamicsa, semmi izgő-mozgó, lassító és figyelmet szétkenő bigyó;
  • Cambridge Dictionaries Online: http://dictionary.cambridge.org – sajnos az utóbbi időben mindenféle villogó+mozgó reklámok kezdték elnyomni az eredeti funkciókat, tartalmakat, nyilván a pénzbevételt növelendő, az ember egy kis önneveléssel tud csak arra a tartalomra koncentrálni, amiért egyáltalán odamegy;
  • Webster’s Online Dictionary: http://www.websters-online-dictionary.org/ ez nevében bár hasonlít az elsőre, de mégis eléggé más, a felület sokkal csicsásabb, bizonyos szempontból sokkal többet nyújt, pl. többnyelvű, és az keresett szóhoz egy komplex infóhalmazt szed össze, cserébe viszont általában lassan töltődnek be / frissülnek az oldalai.;

Úgy gondolom, megőrzöm a WP-től kapott első post szövegét, nem szeretek kidobni semmit, hátha jó lesz még valamire:

Welcome to WordPress.com. After you read this, you should delete and write your own post, with a new title above. Or hit Add New on the left (of the admin dashboard) to start a fresh post.

Here are some suggestions for your first post.

  1. You can find new ideas for what to blog about by reading the Daily Post.
  2. Add PressThis to your browser. It creates a new blog post for you about any interesting  page you read on the web.
  3. Make some changes to this page, and then hit preview on the right. You can alway preview any post or edit you before you share it to the world.

Talán majd később lefordítom magyarra, ha nagyon ráérek.  De az is lehet, hogy valahol amúgyis megvan már magyarul. A WP egy slukkra még egy mintakommenttel is kedveskedett  “One Response to Hello world!” címmel, “Mr WordPress“-nek nevezve magát. (Figyeled, Kedves Olvasóm, a WordPress – is – férfinemű. Vajon miért is?) Mindjárt e post alatt  tekinthető meg e mintakomment.

A továbbiakban most egyelőre utat kell vágnom a WP dzsungelében, hogy megtaláljam ill. alkalmazzam azokat az eszközöket, melyekre vágyom ill. melyeket a WP rendelkezésünkre bocsájt, és megküzdjek ezek várható korlátaival. (Az ingyenességnek is megvan az ára, amit fizetnünk kell, csak nem pénzben, hanem időben és kompromisszumban.)

%d blogger ezt kedveli: