eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: média

Kettő

2012. január 22-én közreadott hír:

Néhány nappal ezelőtt a Kossuth-díjas Parti Nagy Lajos író és költő kifogásolta a „szócsövesített” közmédiát, s később, amikor telefonon erősítette meg a hírt az Indexnek, kijelentette: számára evidens, hogy a hatalom által einstandolt közmédiában nem szerepelhet, és ennek megfelelően utasította vissza, hogy a Magyar Rádióval tárgyaljon egy hangjátéka ismétlésének feltételeiről.

Závada Pál sem kíván többé alkotóként megjelenni a Magyar Rádió műsorfolyamában, írta az Index. Az ugyancsak Kossuth-díjas író-szociológus szerint a Magyar Rádióban a műsorszerkesztési elvek az 1989-es év előttire kezdtek el hasonlítani.(Amerikai Népszava: Závada Pál letiltotta műveit a közrádióban(1))

2002-ben hirdette meg a fidesz a kirekesztés és gyűlölet politikáját, melyet a nácik segítségével 8 éven át sikeresen egyre magasabb szintre fejlesztett zavartalanul, míg 2010. áprilisában totális győzelemre vitt.

2010. áprilisában kapott a fidesz az országtól teljhatalmat.

2012. január van most.

Ébredni soha sem késő. És ha legalább most, legalább már ketten vannak ébredők, Magyarországon már ez is nagy dolog.

_________________________________________
(1) http://nepszava.com/2012/01/featured/zavada-pal-letiltotta-muveit-a-kozradioban.html

Reklámok

HVG – egy kapcsolat vége

Hosszú, tartós kapcsolat volt. Talán tíz éve is van már, hogy léterjött a kötelék. Kedveltem őt. Intellektuális örömöket adott.

De hát semmi sem tart örökké. Minden kapcsolatnak vége szakad egyszer. Az utolsó időkben már nem volt időm olvasni. Csak megjelöltem a címeket, hogy majd ezt vagy azt elolvasom, majd később, valamikor. De hát lehetetlenségre vállalkoztam, annyira sok és tömény a tartalom, hogy napi robot (munka, család)  mellett lehetetlen a heti adagokat mind elolvasni. És más irányokból is egyre több információ, olvasni, nézni, hallgatni való zúdul ma már az ember nyakába, hogy szinte leteperi.

Aztán, 2010-ben már nem volt kedvem olvasni. Semmit. Se nézni, se hallgatni. Megfogadtam, többé igyekszem mellőzni a  magyar médiát,  nem érdekel többé semmi, ami magyarországi. Amelyik ország hagyta magát hanyatt dönteni egy útszélien durva, a kirekesztés és gyűlölet politikáját 2002-ben nyíltan meghirdető, és azt nyolc éven át az újfasisztákkal munkamegosztásban magas szintre emelő, diktatórikus, az országot évtizedekkel, talán évszázadokkal a múltba visszafordító  politikai szervezet által, annak az országnak kényszerűségből, adminisztratíve lehetek állampolgára, kényszerűségből érdekelhetnek a napi életvitelhez nélkülözhetetlen dolgok, de magyar sajtó- és kulturális termékek nélkül tudok élni. Sőt, egészséges, mert egyébként nem győznék annyit enni, mint amennyit hánynom kellene mindattól, amit olvasok, hallok, látok.

És média nélkül is tudom, hogy mi folyik az országban, mint ahogy nyolc éven át is pontosan tudhatta, aki csak egy kicsit is nyitott szemmel és fülekkel járt-kelt. 2010 áprilisa óta egyetlen média se tud semmi olyat írni, mondani, mutatni, ami újdonság lehetne, amiről ne lehetett volna előre tudni, hogy meg fog történni. Hát akkor miért is fizetnék olyan “hírért”, amit már ismerek.

Másrészt hogyan is érdekelne bármely sajtótermék, hiszen a fent említett politikai erő kizárólagos felügyelete alatt van immár a teljes magyar média. Miért érdekelne bármi is, ami csakis az illegitim Fidesz teljhatalom engedélyével, jóváhagyásával, a tőle való félelemben jelenhet csak meg? A sajtó szabadsága már 2002 óta elveszőben volt (elsősorban maguk a médiamunkások hagyták odaveszni), mára csak beteljesedett. Csak az és csak úgy jelenhet meg, ami a Fidesz kedvére van. Ki kíváncsi ennyi Fidesz szócsőre? Abból egy is sok. Eddig is problémáim voltak a sajtó hitelességével (nem csak jobbról, de balról is), de most legfeljebb a pontos idő az, amit elhihetek. Bár ki tudja.

HVG: ilyen volt

Ilyen volt

HVG: ilyen lett

Ilyen lett

Ha mindez nem lenne elég, a HVG 2010 szeptemberében ismét külalakot váltott(*). Egyébként is utálom ezt a mai folytonos külalakváltoztató mániát, amikor is a külső fontosabb, mint a tartalom. Utálom, ha 1-3 évente átrendezik a rovatokat, átvariálják a szerkezetet, a rendszert, és újra kell tanulni, hogy mit hol találok meg. A HVG legutóbb 2006-ról 2007-re virradóra szabta át magát, már akkor is hezitáltam, hogy lemondjam-e. Az addigi szerkezet, borító sokkal jobban tetszett. Aztán valamennyire, kényszerűségből megbarátkoztam az új fazonnal. De a hab a tortán: 2010 őszén – csodák csodája – narancs színbe öltöztették. Ezzel a maradék bizonytalanságom is eltűnt.

Így aztán, alig vártam, hogy lejárjon az előfizetésem, és lőn: jó pár hónapja a HVG-vel is megtörtént a végleges szakítás. Igen ám, csakhogy a HVG nem igazán akart beletörődni az elvesztésembe, elkezdett levelekkel bombázni, hogy talán elfeledkeztem befizetni a pénzt, aztán meg hogy ugyan miért hagytam el őket, aztán meg hogy nem akarom-e őket mégis. Most pár napja ismét jelentkezett, egy kérdőívet is küldött, amelyben mindenféle kérdések vannak. Általában se szeretem a kérdőíveket. (A drága Fidesz féle mélynemzeti látványkérdőívek akkor miért is nyernék el kegyeimet?)

Utálom a kérdésekre előregyártott, manipulatív ízű válasz-variánsokat, melyek közül csak választani lehet. Hát most gondolj bele, Kedves Olvasóm, mindez a fenti problémám a kérdőívnek ugyan melyik rovatába lehetne begyömöszölhető?

Így aztán nincs más, mint hogy röviden csak annyit mondok: nem kedvelem a narancs színt.

________________________________
(1) A HVG hetilap archívumának oldalán szépen át lehet tekinteni a HVG borítójának a színváltozásait (is): http://hvg.hu/hetilap/archive

Csak merem remélni, hogy a HVG egyik nagy értéke továbbra is megmarad: a fantasztikusan elmés feliratok, címek, borítólap-képek.

Leves

Háttérrádiózom. Miközben takarítok. (Magamnak, mert senki cselédje nem vagyok. Hálistennek.)
Igen, mostmár megengedhetem magamnak a luxust. Hogy pl. takarítok.
Amióta az illegitim fidesz uralom beköszöntött (Magyarország ezt akarta, megkapta), már nincs értelme tüntetésekre járni. Se.
És a ballibes verbálmaszurbációkra. Se.

Takarítani se rossz dolog. Bár utálom. Mint minden házimunkát. Férfiolvasóimnak nyilván gőze sincs, miről beszélek: a háztartási munka a legkevésbé produktív munka. Csak egy mókuskerék. Amikor azt hiszed, hogy befejezted, már kezdheted is elölről. Vannak nők, akik ezt szeretik. Hát istenem. Nem vagyunk egyformák.

Azt értem, hogy a férfiak miért szeretik. Hogy a nő (feleség, anya, nővér, barátnő) takarítson utánuk. Helyettük. Hogy addig ők valami magasztosabb dolgokkal foglalkozhassanak. Politika, tudomány, szakma… És hogy ez tartósan így maradhasson, hát jól megideologizálják: a női lét attribútuma a cselédgén. A nő attól , hogy a Férfit kiszolgálja: főz, mos, vasal, takarít, gyerekeket ellát, és kurva. (Házasság? Mi lenne más: egy üzlet. A férfi házassággal fizet a szexért, a nõ szexszel fizet a házasságért… ) Tehetik: a befolyásolás (média, politika, oktatás) minden eszköze a kezükben van. Az illegitim fidesz uralom idején még inkább. Amikor a társadalmat öles léptekkel vezetik visszafelé. A harmincas évekbe. Amikor asszonynak szülni kötelesség, lánynak dicsőség.(1) Magyarország egyébként is egy macsó társadalom, különösen a “rendszerváltás” óta. És 2010 tavasza óta egyre macsóbb. Megfigyelted-e Kedves Olvasóm, hogy a diktatórikus, fasisztoid társadalmak vezérei, az őket kiszolgáló stáb kulcsszereplői mind férfiak?

No de kanyarodjunk vissza az eredeti témához: a probléma az, hogy a koszt még jobban utálom. És ha a takarítás áldozatát kell meghoznom a tisztaságért, hát legyen.

De mert valamiért egy ideje nem szeretem a csendet se, hát mindig szól valamilyen rádiócsatorna a háttérben. Az illegitim fidesz uralom beköszönte óta nem nagy a választék. Minden médiát az illegitim fidesz kormány vezérel. Valamikor, még a fidesz előtti időkben is már olyan rádiócsatornát kerestem, ahol a legkevesebb a duma. Már rég rájöttem, hogy a médiában a szövegelések csak porhintésnek, az istenadta kómában tartására jók. Hosszas keresgélés után találtam meg a SztárFM rádiót, ahol úgy tűnt, a legkevesebbet szövegelnek. Évekig volt a háttérrádióm. Bár az utolsó időkben kicsit ők is többet kezdtek szövegelni és infantilizálódni – a kor követelményeinek megfelelően. Aztán most, 2011. január 30.-án az illegitim fidesz teljhatalom ezt is kihúzta alólam(2).

Bár megfogadtam a 2010 áprilisi választások után, hogy semmilyen magyar médiát nem olvasok, nem nézek, nem hallgatok, de kicsiny rádióm nem képes külföldi adókat befogni (ez még az illegitim fidesz hatalom előtt is így volt, ebben – kivételesen – nem feltétlen a fidesz keze van).  Persze, hallgathatnék magnót/mp3-at is, de a lejátszólista mégis csak egy véges, fix készlet, valahogy jobban szeretem az előre nem kiszámítható dolgokat, és hát a rövidhíreket se árt, ha hallom, még ha a hitelesség tökéletesen kérdéses is. A lényeg az, hogy a SztárFM óta többnyire a Juventusra van állítva a háttérrádióm, amit utálok, de a többihez képest tán valamivel kevésbé. (Ha ezt a posztomat valami véletlen folytán a fidesz-jobbikos titkosszolgák elcsípnék, a Juventus dolgozói bocsássanak meg nekem, ha a munkahelyük a közeljövőben megszűnne.)

Nem tudom, megfigyelted-e Kedves Olvasóm, hogy a reggeli időszakban, vagyis úgy 7-10 (am) között a legtöbb magyar rádiócsatorna verbálmaszturbál, infantilizáló stílusban hányja a szót, vulbártémákat geil vulbárstílusban nyomat? Amikor a bérrabszolgáknak nem lenne fontos más, csak a pontos idő, az időjárás, az aktuális közlekedési viszonyok, valami folyamatos, jó kis zene közben, ehelyett az infantilizáló magyar rádiócsatornák holmi hülye horoszpókokat, szexuális baromságokat nyomatnak az éterbe? Néha beolvassák Nemzetvezető Orbán őfelsége még hülyébb üzeneteit, ami természetesen a Magyar Emberekhez, a Hazához szólnak, amely természetesen immár nincs  ellenzékben… No de hát a Nemzet Pénze (idegenszívűeké inkluzíve) természetesen nem jön rosszul ezeknek a csatornáknak se ugyebár…

No de kanyarodjunk vissza az eredeti témához: szóval megüti a fülemet az un. kívánságműsor keretében egy – állíEldobom az agyamattólagos – betelefonáló szövege: “a feleségemnek kérem ezt a számot, aki most a konyhában nekem főzi a levest“. Azonnal eldobom az agyamat. (A törlőrongyot nem, arra most nagyobb szükségem van.) A telefonáló – mint azt bizonyára kitaláltad, Kedves Olvasóm – férfi. A telefont fogadó médiamunkás – mi sem természetesebb – férfi. És mindegyikőjüknek – mi sem természetesebb – nyilvánvaló, hogy “a zasszony” a konyhában van, aki “a zembernek” főzi a levest. A műsorvezetőnek (aki férfi) eszébe nem jut megkérdeznie, hogy “uram, és Ön? Ön mit csinál eközben a feleségének? A családnak?” Tökéletes sztereotípia-erősítő momentum. A női cseléd a konyhában főzi a levest a ház urának. Aki legrosszabb esetben csak tesped a tévé előtt, legjobb esetben valami (természetesen magasabb rendű) férfimunkával  van elfoglalva.

Mielőtt sikerült volna a magyar társadalomnak egy felsőbb szintre kerülnie, az illegitim fidesz hatalom máris visszafelé vezeti az istenadta magyar népet – minimum évtizedekkel. Csak remélni tudom, hogy nem évszázadokkal. Még az iszlám országok is le fognak körözni bennünket egyenjogúság tekintetében. Is.

És Magyarország nem is érdemel mást.
Se.

__________________________________
(1) Igen, Kedves Olvasóm, tudok róla, hogy ezt a szlogent egy  másik diktatúrához köti  a népi legenda (~Rákosi korszak /1953): csili.hu: Ratkó Anna, http://www.csili.hu/index.php?m=lexikon&id=17 (Hogy ez a cikk mikor íródott, arról a honlap teljes bizonytalanságban tartja olvasóját. Pedig nagyon nem mindegy pláne manapság, amikor /ismét/ divatba jött a történelem átírása /oda-vissza/. De talán a cikk alatt megadott forrás választ adhat, ám e kutatómunka momentán meghaladja erőforrásaimat, és szorosan nem is tartozik a tárgyhoz. Ezért kivételesen ezt a feladatot most rád hárítom, Kedves Olvasóm.) De mert tudat alatt (és fölött) azt is hiszem, hogy a diktatúrák alappillérei, mozgatóerői azonosak, bármelyik színt is festik magukra, hát valahogy mindig a náci idők kapcsán jut  eszembe. Talán mert ott is volt valami hasonlóról szó, némileg más ideológiai körettel.

(2) Csak gondolom, hogy a fidesz keze van a dologban, hiszen a SztárFM hallgatóközönsége (és talán a dolgozógárdája, netán a tulajdonosa?) a magamfajta, korosabb ballibes nép soraiból került ki.

%d blogger ezt kedveli: