eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Kategória archívok: Nyelvek

A család cselédje

—–

http://www.blogher.com/most-women-would-rather-divorce-be-housewifeeVitae, aki vendégszerzőként blogjába befogadott, érdekes írást(1) tett közzé néhány nappal ezelőtt. Arról szól az írás, hogy tulajdonképpen sokkal tisztességesebb lenne a társadalom részéről, ha az évnek azt az egyetlen napját, amikor mi, férfiak a nőket – úgymond – ünnepeljük és köszöntjük, nem nőnapnak, hanem cselédnapnak neveznénk, hiszen a társadalom az év összes többi napján szinte kizárólag ezt a szerepet szánja a nőknek. Igaz ez a munkahelyen, a politikában, de mindenekelőtt és elsősorban a családban. Vagyis – mondja joggal eVitae – a nő nem más, mint a család cselédje.

Nem tudom, feltűnt-e már az olvasónak a “cseléd” és a “család” szavak hasonlósága. Nem is igényel sok kutakodást, hogy kiderítsük: nem véletlen az összecsengés; a két szó ugyanarról a tőről fakad.(2) A régi szláv nyelvekben volt ugyanis egy “e”-hez hasonló orrhang, a nazális e (a lengyelben a mai napig megmaradt, és “ę” betűvel jelölik). Ez később egyes nyelvekben, így az oroszban is “ja”-ra (“я”) módosult. A “rend” szavunkban az “e” nazális, ezt nyilván egy régi szláv nyelvből vettük át. Az oroszban ez a szó “ряд” formában szerepel. Az “öt” ógörögül “πεντα”; ebből lett (nyilván egy régi szláv nyelv közvetítésével) a “péntek” szavunk (a hét ötödik napja; itt is megjelenik a nazális “e”), oroszul azonban az “öt” “пять”, a “péntek” pedig “пятница”. A “köszönöm” szót szomszédaink nyelvein szinte mindenki ismeri: lengyelül “dziękuję”, szlovákul pedig “ďakujem”, és még sok hasonló példát lehetne hozni. A régi szláv szó feltehetően valahogy úgy hangzott, hogy “cselend”, ebből lett nálunk a “cseléd”, az oroszban pedig a “ház körüli szolga, cseléd” jelentésű “челядь”.(3) De – milyen árulkodó – a “челядь” szó nem hím- hanem nőnemű (a “ь” lágyjelre végződő főnevek az oroszban egyaránt lehetnek hím- és nőneműek). A magyar azonban később még egyszer átvette ugyanezt a szót, de akkor már olyan állapotában, hogy megtörtént a “nazális e” átalakulása a “ja” hangra: ebből lett a “család” szavunk (a magyar nyelv nem szereti a vegyes hangrendű szavakat). A jelentésváltozás persze végül is érthető: a nagycsaládokhoz a cselédek is hozzátartoztak, a háztartási munkát pedig szinte kizárólag a női cselédek végezték (akinek cselédre nem futotta, annak ott volt a feleség, az anya, a húg, a nagynéni).

Teljesen korrekt dolog tehát a nőnapot a “cselédnap” szóval illetni. De ha eVitae helyette “családnap”-ot írt volna, az új keresztény nemzeti kurzustól akár egy jó pontot is kaphatott volna: a kurzus urai úgy gondolják, hogy a nőknek szinte minden feladata a családon belül van (szülés, háztartás, gyereknevelés, stb.) eVitae azonban “cselédnap”-ot írt, így aztán sok-sok rossz pontra számíthat. Pedig hát – mint látjuk – a család és a cseléd lényegében ugyanaz.

————————- FOOT ———————

Források:
(1) Cselédnap: https://evitae.wordpress.com/2013/03/08/cselednap/
(2) Magyar etimológiai nagyszótár (Tótfalusi István); Család: http://www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=c&qsearch=&qdetail=1598
(3) ПоискСлов.com: http://poiskslov.com/word/%D1%87%D0%B5%D0%BB%D1%8F%D0%B4%D1%8C/
(4) A fotó forráshelye: http://www.blogher.com/most-women-would-rather-divorce-be-housewife

————–

Kapcsolódó postok:

Holnap honlap

Holnap honlap

Belülről

Most veszem csak észre, hogy mi, magyar nyelvűek, egy eredeti gyári hibát is kapunk a WordPress szolgáltatói csomagjában. És Te sem szólhattál, Kedves Olvasóm, mert ezt valószínűleg nem láthatod, csak ha netán van  WP regisztrációd, és be is vagy jelentkezve, és van WP blogod, és azon magyar nyelvi olvasói felületet állítottál be, és a Meta Widgetet a blogodon megjeleníted valahol. Ennyi feltétel egyidejű teljesülésének kicsi az esélye Nálad, Kedves Olvasóm. Ezért én most mindenesetre kicsit “kibeszélem” a WP-t, hogy újabb adalékot kaphass a WP blogger-élet nehézségeiről.

Holnap Honlap Kívülről

Kívülről

Ez esetben (is) tehetetlen a blogger, mert ezeket a linkeket, nevükkel, az akármilyen nyelvűre fordítottal együtt, a WP készen adja, csak a linkcsoport fejlécének nevét engedik a bloggazda hatáskörébe. Így lett nálam: “Technikai dolgok“. Merthogy azok.

Így aztán a “Honlap Adminisztráció” helyett be kell érnünk a “Holnap Adminisztráció” megnevezéssel. Végül is nem nagy különbség: csak két betű van felcserélve.

https://en.support.files.wordpress.com/2008/12/meta1.png

Angol eredeti (belső)

Mivel a “Holnap Adminisztráció” is értelmes jelentéssel bír, elmélázhatnánk azon, hogy mit is kezdhetnénk vele. Nagyon kezdő bloggert akár meg is téveszthet. Gondolhatja, hogy ráérős, halogatós bloggereknek való funkció az “ej, ráérünk arra még” jegyében.

Egyértelmű a fordítási/gépelési hiba, ha az angol eredetivel összevetjük: “Site Admin“. A “Site” és a “Honlap” jelentése se igen fedi egymást, de hát a magyar az angol nyelv tömörségével nem vetekedhet. Nehéz az angol (különösen internetes, informatikai) kifejezéseknek magyar megfelelőket találni.

Nos, Kedves Olvasóm, ennyit erről. Mára.

Holnap is lesz honlap.

Csövi

Íme, máris találtam egy politikamentes témát, feledkezzünk hát meg egy pillanatra a magyar politika mocsaráról. Jól jön egy kis pihenés talán Néked is, Kedves Olvasóm.

Wikipedia: Hydrogen pipeline transportEgyik kedves barátomtól (továbbiakban: KB) hirtelen felindulásból úgy köszöntem el: csövi. Gondoltam: hadd legyünk már mi is egy kicsikét lazák, fiatalosak, trendik, vagy ilyesmi. Évente egyszer-kétszer. Bőven ránk fér(ne) egy kis lazaság, móka, kacagás ebben az orrfacsaró, gyomorháborgató kuplerájban. Így hát megeresztettem egy ilyen kis édi-bédi szlengi-lengit.

És láss csodát, Kedves Olvasóm: KB megkérdezte, mit jelent a csövi. Ismerve KB némileg konzervatívabb habitusát, azt nem mondanám, hogy eldobtam az agyamat, de azért némileg mégis meghökkentem, mert amúgy az ő lelkülete-hevülete is kenterbe veri az életkor szerint jócskán fiatalabbakat.

De hát ő sem tudhat mindent, így aztán felvilágosítottam. Egyidejűleg kíváncsiság ébredt bennem is, hogy vajon mennyire is vagyok én trendi ezzel a csövivel, egyáltalán jókor használom-e jó helyen, stb.

Az eredetét eddig nem tudtam, bár nem is kutattam, sőt még el se töprengtem rajta. Talán azért, mert mindig voltak fontosabb töprengenivalóim. Most is vannak, de hát úgy kell a lazulás, mint egy falat kenyér, és az interneten seperc alatt meg is találtam(1) a szükséges infót, sőt kicsit többet is:

Ugyanerre a srófra jár az olaszul “viszlátot” jelentő ciaóból a hatvanas évek közepén honosított csaó, amit a “szervuszt” előbb “szevaszra”, utóbb már csak “szasz”-szá is formáló szleng előbb “csá”-vá torzított, majd “cső”-re magyarított, később meg “csövi”-vé édesített. Mígnem aztán ebbe is beleunva “csőváz”-zá nemesítette, hogy mára ­ egyes mindig újító poéngyárosok visszanyúlva a “csá”-hoz ­ ránk szabadítsák a “csákányt”.

A magyarázó néhány mondat maga is egy nyelvi remekmű, a “csövi”-vé édesített, “csőváz”-zá nemesítetteránk szabadítsák a “csákányt” szófordulatok egyszerűen fantasztikusak.

Érdekes ellentétet képez viszont a cikk néhány más mondata, melyek olvastán némileg meginog saját anyanyelvem kellő ismeretébe  vetett hitem:

A már idézett a keresett szó: Nádasdy Ádám is úgy véli, hogy “a szleng döntően a szókincset érinti, a nyelvtant szinte soha”. Kis Tamás szlengkutató, a Debreceni Tudományegyetem mely nyelvésze szerint egyébként nem is lehet tisztán tartalomban: “szlengben beszélni”, mivel csak szlenggel megtűzdelt, szilárd struktúrájú beszéd létezik, amelynek fundamentuma a beszélő alapnyelve.

Számomra kissé kusza ez a rész, de hátha Te, Kedves Olvasóm, jobban elboldogulsz vele. Ez esetben kérlek, fordítsd le nekem tudományosról mezítlábas mezeire.

applications internet image @ wpclipart.comLám, mégis csak van haszna annak, hogy az ember hagy némi kommunikációs csatornát, néhány lőrést, szellőzőnyílást belső emigrációjának erős bástyáin. Így aztán most például mindketten – én és KB is – tanultunk valamit. Talán még Te is, Kedves Olvasóm. Pláne, mert látom ám a bolgstatisztikámból, hogy a (valószínűsíthetően magyarul – is – értő) olvasóim a világ különböző tájairól is idetévednek. Így számukra talán nagyobb eséllyel szolgálhatok némi érdekességgel az élő nyelvi közegből. Bár az internet korában nincsenek kommunikációs falak. (Még?)

Bár lehetne ezt még ragozni(2), de most inkább csak lazán elköszönök Tőled, Kedves Olvasóm: Csövi!
__________________________________________
(1) Vajna Tamás: A szlengcsinálás trükkjei; Beszél ön lazául? 2001.01.24., http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/egyeb/vajnhvg2.htm
(2) Csácsumicsá és társai: http://www.hogymondom.hu/showslang.php?slang=cs%C5%91kutya

Vérvonal

Mottó: “Névjegykártya méretű és vérzik” – mi az?bleeding-heart / szívvirág

Névjegykártya témában turkálok a weben, Google segítségével. Igen, Kedves Olvasóm, névjegykártya készítéssel is foglalkozom. [A magyar titkos (pl. adó-) megfigyelő szolgálatok (alias: Nagy Testvérek) munkatársainak: fölöslegesen ne csillanjon fel a szemük, hiábavalóan ne gerjedjenek izgalomba, mert csak úgy magamnak, saját használatra, házilagosan szoktam időnként 10-20 db kártyát csinálni, nem mintha Fontos Ember lennék, hanem mert mégis egyszerűbb esetleges újabb ismerősöknek (vagy gondatlan-rendetlen régieknek, vagy adataim változása esetén) csak egy kártyán odaadnom az elérhetőségeimet, mint nehezen olvasható  kézírással sajtcetlikre írogatni, ami még könnyebben elhányódhat.  Meg hát az ember akkor is adjon magára, ha egy noname senki kis porszem. Nem igaz, Kedves Olvasóm? És hát a nyomdák csak nagy tételben gyártanak, és hát egyszerűbb, ha bármikor átszerkeszthetem / kinyomtathatom magamnak, mint nyomdákba futkosni, magyarázni, egyeztetni, stb. No és semmi közük az én személyes adataimhoz, igaz-e?]

Így aztán kicsit szétnézek weben névjegykártya ügyileg, pláne, hogy egy újabb technikát akarok felvenni az eszköztáramba. (Hogy mi ez a technika, nem árulom el – hadd furdaljon a kíváncsiság, Kedves Olvasóm :-)) Érdekes és hasznos dolgokat szállít Google Mester. Tulajdonképpen csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi a névjegykártya szabványos mérete. Ha van egyáltalán. A magyar nyelvű találatokban főleg kisebb-nagyobb nyomdák hirdetik – rosszabb esetben hasznos információktól mentesen ajnározzák  – magukat. Utóbbiakat csukom is be, felejtem is el ízibe, de van több olyan is, ami korrekt, hasznos infókat is közread – ahogyan az felhasználó- és ügyfélbarát  szolgáltatóhoz illik. Pl. méretekről, papírfajtákról, különféle technikákról.  Ezeket el is bookmarkolom, sose lehet tudni, később nem fanyalodom-e mégis rájuk valami egyéb, valóban nagyobb volumenű termékükre vágyván.

Azonban a  méretek tekintetében vegyes a kép, ahány szolgáltató, annyiféle méretet nevez “szabványosnak”. A demokrácia jó dolog, de vannak olyan területek, ahol nem baj, ha egyféle szabályhoz igazodunk. Ahogy pl. közlekedni se lehet össze-vissza, kinek épp hogyan tartja kedve, és szabadságérzete – ezért van a közlekedési játékszabályzat, a KRESZ. Nem igaz?

Ha a névjegykártya bármilyen méretű lehetne, akkor a pár milliméterestől akár a méretesekig is gyárthatnánk, bár akkor már a “kártya” fogalmába is nehezen férhetne bele, és az eredeti funkciójának se felelne meg: könnyen tárolható, hordozható, kevésbé gyűrődő és szakadó kis papírdarab, amin azok a legfontosabb elérhetőségeink elférnek, amit a célszeméllyel meg akarunk osztani. Még a szabványközeli méretűek között is lehetnek olyan nagyon egyedi (mondhatni: flancos) változatok, amelyek a felsorolt praktikus szempontoknak nem feltétlenül tesznek eleget, amint az itt látható különleges példányok némelyike mutatja: nevjegykeszites.hu . (Azt a nézetemet is igazolva, hogy a szépség és a praktikum egymással fordítottan arányos.)

Szabványos méret ügyében ezért tovább kutakodok, az angol nyelvű találatok között is. Kutatómunkám eredményeképp arra jutok, hogy nincs teljesen egységes méret-szabvány, de mégis vannak országok, ill. ország-csoportok, melyek körében egy-egy szabványhoz igazodnak, amint az az angol nyelvű Wikipedia  “Business card címszava alatt szépen, áttekinthetően össze van foglalva. (Magyar változata a címszónak nincs.)

Névjegykártya vérzikEzek között a létező legkisebb mérethez lenne célszerű igazodni, azaz a 74×48 mm-hez, és akkor biztosan mindenki névjegytartójába belepasszolna a kártya. De mert annyira nagyvilági életet nem élek (még), ezért egyelőre inkább mégis csak két méret érdekes számomra: 85×55 mm (EU) és 90×50 mm (Magyarország). Mindenesetre megjegyzem magamnak még az álmaim földjén honos szabványt is: 90×55 mm (Ausztráliában). Mit lehet tudni. Hátha egyszer mégis…

Ezzel hát meg is volnék. Mindez talán nem is lenne túl érdekes annyira, hogy egy blogcikket (magyarul: postot) rászánnék, ha Google találatai között egy furcsaságon nem akadna meg a szemem. Ennek a lead-jében (“lead” magyar megfelelője talán: “előszöveg” vagy “bevezető”?) az olvasható, hogy: “Névjegykártya méretű és vérzik”. Ezen annyira meghökkenek, hogy ráklikkelek, mi lehet ez? A választ nem kapom meg. Annyit látok, hogy egy furcsa webcímhez tartozik, és a valószínűleg eredeti angol szöveget nyilván valami automatikus (talán Google) fordítóval magyarították. Olyan is lett. Még az is lehet, hogy netkalózok csalioldala. Ezért nem is adok meg szöveges, se kattintható webcímet, csak az oldal fotójába írtam bele a webcímet (itt balra). Nem venném a szívemre, ha én vezetnélek egy ilyen kétes oldalra, Kedves Olvasóm.

De nem hagy nyugodni a képtelen gondolattársítás: hogyan jöhet össze a névjegykártya a vérzéssel? ( Ahogyan korábban se hagyott nyugodni a “bank és tampon”  kapcsolat – míg rá nem jöttem, hogy orbán viktor az összekötő láncszem. ) Vannak ugyan ötleteim a megfejtésre: pl. vámpírok névjegykártyája. Esetleg intelligens bankkártya, vagy az egyre trendibb egyéb intelligens elektronikus kütyük egyike, ami már olyannyira intelligens, hogy érezni, szenvedni, vérezni is tud. Pl. speciális kis élmény-videólejátszó, amit horrorfilmek lejátszására fejlesztettek ki, és a pici képernyőn látható trancsírozást úgy teszik élménnyé, hogy közben csorog belőle a vér kifelé. Fantasztikus jövő vár ránk, Kedves Olvasóm, bár már  a jelenünk se kutya!

Ha már Google hozta elém a rejtélyt, a megoldáshoz is igénybe veszem a szolgálatait. “Business card bleed” keresőkulcsra jönnek is a találatok, és máris megvan a megfejtés. Kicsit földhözragadtabb, mint az én fenti ötleteim, de hát a valóságnak nincs fantáziája, mint tudjuk. A bleed (nyomtatások vonatkozásában) nem más, mint egy nyomdai szakkifejezés, a magyar megfelelője: kifutó.

A kifutó szakszóval már találkoztam egy olyan termék megrendelésekor, amit házilagosan nemigen lehetett volna megcsinálni (kitűző). A kedves hölgyet talán megizzasztottam egy kicsit, amiért elég nehezen tudtam felfogni, hogy mit is jelent a kifutó – a szemléltető ábrák dacára. Ahogy most a Google találatokban kutakodom, alig találok olyat, ahol a nem nyomdász, nem kiadványszerkesztő szakképzettségű, egyszerű ügyfél számára érthetően képesek ezt a fogalmat érzékeltetni. És kizárólag szavakkal nem is lehet, csak szemléltető ábrákkal együtt(1). Tulajdonképpen: ha margómentesen akarod látni (rendes nyomdai!) nyomtatás után a kész terméket, vagyis hogy ne legyen körben a lap szélein (képen, kitűzőn)  fehér sáv, akkor a késztermék fizikai méretéhez képest nagyobbra kell szerkesztened az oldalt (képet), de úgy ám, hogy ebben a “túlfutó” sávban már csak olyan tartalom legyen, amibe nem baj, ha belevágnak, ha levágják. Természetszerűleg ez leginkább háttérképekre vonatkozik, hiszen szöveget azért írsz az oldalba, hogy azt el tudják olvasni, és ne vágja a nyomdagép felébe-harmadába. De fontos információkat hordozó képek (logó, alaprajz, használati útmutatók) szintén nem futkoshatnak túl, “nem vérezhetnek el”. Persze, ha nem fehér, hanem színes papírra kerül a nyomtatás, akkor a fehér sáv problémája fel se merül. Viszont lehetséges, hogy drágább megoldás.

Bleeding heartEzzel átadtam a tudást néked is Kedves Olvasóm. Érdekes kérdés lehetne az is, hogy angol nyelvűek miért a vérzéshez, a magyarok miért a kifutáshoz kapcsolták ezt a fogalmat. Talán köze lehet hozzá a nemzeti karakternek? A “vérzés” (vagy “elvérző”) kicsit mintha fantáziadúsabb, érzékletesebb lenne, hiszen a szóban forgó szélső sávban a tartalom szó szerint elvérzik. A “kifutó” valahogy kevésbé fedi a lényeget, a veszteséget. Lehet, hogy emiatt értettem meg olyan nehezen egészen idáig, amíg az angol megfelelőjét fel nem kutattam?

És hogy oldjam e technikai jellegű téma szárazságát, itt említem meg, hogy kutakodásom melléktermékeként találtam rá egy bleeding-heart (vérző szív) nevű virágra(2), melyet gyerekkorom kertjéből ismerek, de eddig nem tudtam, hogy az angolok ilyen nevet is adtak neki. Ahogy azt sem, hogy fehér változata is van. Ez utóbbi nyilván úgy keletkezett, hogy a piros (vagy inkább rózsaszín) változat teljesen kivérzett.

_________________________________________
(1) Kifutó / Bleed fogalma:

  • http://www.fercolor.hu/anyagleadas.html
    Kifutónak nevezzük, ha valamelyik szín (vagy kép) eléri a vágás vonalát, ilyenkor ezt a színt vagy képet a vágójelen túl kell futtatni néhány milliméterrel. A kifutó hiánya azt eredményezi, hogy vágáskor fehér csíkok jelentkezhetnek a kiadvány szélén.”
  • http://brtkr.blogspot.com/2010/02/mi-kifuto.html
    “A kiadványkészítésben használatos kifejezés tk. egy sávot jelent a papír szélén. Ha a képek és a szöveg eléri a lap szélét, akkor arról le kell lógatni kissé….a nyomtató bizonyos sávban nem tud nyomtatni a lap szélére… Ezt kénytelenek leszünk levágni róla. Mivel a vágást nem tudjuk pontosan elvégezni kifutót kell alkalmazni.”
  • http://www.teleanu.com/business-cards-bleed-cutting-edge/
    Bleed is a printing term that refers to printing that goes beyond the edge of the sheet after trimming. The bleed is the part on the side of a document that gives the printer a small amount of space to account for movement of the paper, and design inconsistencies.”
  • http://www.frederiksamuel.com/blog/2005/10/monday-rant-2-magazine-ads-with-no-bleeds.html
    “If you have a choice between publishing a full-page ad with or without bleeds, you choose with bleeds.”

(2) Bleeding heart / Szívvirág, Wikipédia:

  • Angolul: http://en.wikipedia.org/wiki/Lamprocapnos_spectabilis (a virágról a kép innen való) Érdekes, hogy angulol mennyiféle neve van / volt: “Lamprocapnos spectabilis (formerly Dicentra spectabilis; old-fashioned bleeding-heart, Venus’s car, Lady in a bath, Dutchman’s trousers, or Lyre-flower) is a rhizomatous perennial plant native to eastern Asia from Siberia south to Japan.”
  • Magyarul: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_sz%C3%ADvvir%C3%A1g
    “A nagy szívvirág (Lamprocapnos spectabilis, korábban Dicentra spectabilis) a mákfélék (Papaveraceae) családjának füstikefélék (Fumarioideae) alcsaládjába tartozó növényfaj, a Lamprocapnos nemzetség egyetlen faja. Sokáig a szívvirág (Dicentra) nemzetségbe sorolták, ám 1997-es molekuláris genetikai vizsgálatok kimutatták különbözőségét a nemzetségtől. Kelet-Ázsiában Szibériától Japánig őshonos.”

Kék rózsa

Mitől kék a rózsa? – vetődött fel a kérdés egy baráti körben a Kohányi Társaság rózsái kapcsán. Az érthető, hogy a Kohányi Társaság megjelenésének egy fontos eleme a színvilág: az amerikai és magyar zászló színeinek  láttatása. És az amerikai zászló színei között szerepel a kék is. Így hát a Gesztenyés kertben és a Remíznél ill. a Nehru parton rendezett megemlékezéskor elhelyezett virágoknak is ezeket a színeket kellett “viselniük”.

Kohányi Társaság, kék rózsa

A Kohányi Társaság rózsái

A virágárus számára nem volt probléma a kék színű rózsa, fel se vetődött kérdésként, hogy honnan ill. hogyan biztosítsa. A lényeg, hogy legyen. És lett. E szép új kapitalista világban bármi kapható, csak attól függ, van-e (elég) pénzed. Bár, emlékeim szerint ez a legutóbbi átkosban, a szocializmusban is így volt, legfeljebb kevésbé feltűnő módon. Egyébként is, akár házilagosan is gyárthatunk kék rózsát, ha a fehéret megszívatjuk valamilyen kék festékkel. Nem nagy ügy.

Kedves barátaimat viszont felcsigázta a kék rózsa, mondhatni: egészen lázba jöttek tőle. Mert hát ugye azt tudjuk, hogy eredendően, természettől fogva kék rózsa nincs. Hogy az ember előtti  világban egyáltalán volt-e már bármiféle rózsa – persze, ezt nem tudhatjuk. Mint ahogy azt sem, hogy az ember utáni világban lesz-e. De ennyire talán ne tekintsünk vissza a múltba, de előre se, a jövőbe – e postnak ily nagy lélegzetű tanulmány nem célja.

Az hamar kiderült, hogy a kék rózsa előállításának két módja van, egyik a fent említett, egyszerűbb: a fehér rózsa megszívatása. A másik egy minden bizonnyal költségesebb, bonyolultabb módszer: a “nemesítés“, és ehhez meg is találtuk a neten a megfelelő információt:

Az első kék rózsát ausztrál és japán genetikusok nemesítették. A Florigene és Suntory cégek 13 éves közös kutatómunka után, 2004-ben készítették el az első kék rózsát , ami nem egy könnyű munka eredménye volt.

Hagyományosan eddig a kék rózsa előállítása csak fehér rózsák festésével volt lehetséges. (http://gardening.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=430&Itemid=31)

Dyed roses
While they do not exist in nature, blue roses were traditionally created by dyeing white roses, since the flower lacks the specific gene that has the ability to produce “true blue” colors.
….
Genetically engineered roses
After thirteen years of collaborative research by an Australian company – Florigene, and a Japanese company – Suntory, a blue rose was created in 2004 employing genetic engineering. Years of research resulted in the ability to insert a gene for the plant pigment delphinidin cloned from the petunia and thus inserted into an Old Garden Cardinal de Richelieu rose. (Blue rose: http://en.wikipedia.org/wiki/Blue_rose)

Blue RoseNos, az utóbbi módszer az én drága barátaim körében parázs vitát generált. Mikor Magyarországon egy fasisztoid diktatúra épül zavartalanul eszement tempóban, hát akkor álmomban se gondoltam volna, hogy a kék rózsa körül kialakult polémia szinte kenyértörésig juttatja a társaságot. E törés lehetősége engem viszont némi lelki válság előszelével legyintett meg, akármennyire is edzett a lelkem. Hogy miért is? Mert pl. szeretem ezeket a barátaimat (a szeretet és a barátság fogalmának feneketlen mélységeibe – mindketten jobban járunk, Kedves Olvasóm, ha – most inkább nem megyek bele). Az önmagában nem probléma, ha akár késhegyig menő viták zajlanak barátok között, sőt.

Tán el se hiszed, Kedves Olvasóm, de a kék rózsa nyomában indult keresgélésem során találtam egy épp ideillő mondást: A lényeges dolgokban egység, a kétségesekben szabadság, és mindenben szeretet. ” (“In necessariis unitas, in dubiis libertas, in omnibus caritas.”) Bár én a mondat utolsó részét inkább elhagynám, a mondat ezen csak megbicsaklik logikailag és a szeretet elég kétséges és bizonytalan valami (mi az, hogy “mindenben”? mi az, hogy “szeretet”?) – ha az egység és a szabadság megvan, akkor a szeretet (az érzelem)  már csak fölösleges, zavaró tényező lehet.

És hogy mik is voltak a kenyértörés lehetséges pontjai?

  • Terminológiai
    Hogy akkor most a génbabrálást génmódosításnak vagy génmanipulációnak mondhatjuk-e? Bár azt hiszem, értem, hogy miért nem igazán jó a manipuláció szó – ez a magyar átlagnyelvben inkább negatív jelentéssel töltődött, bár a Tintakiadó Idegen szavak szótára ezt nem támasztja alá 100%-osan:
    – mesterkedés, ügyesség, ravaszkodás
    – befolyásolás
    – kezelés, eljárás
    Annak viszont örülök, hogy a génbabrált jelzőt, mint áthidaló megoldást bevezettem, még mielőtt láttam volna, hogy a Tintakiadónál a  manipulál szónál már a babrál jelentés is ott van. Így engem a terminológiai probléma már nem érint. Egyébként is engem kissé a “Homo usion vs.  homo iusion” témafelvetésre emlékeztet a dolog, mely kitűnően alkalmas parttalan, ámde annál veszélyesebb következményekkel járó vitákat generálni. És mivégre? Lám, angol nyelvterületen mennyivel egyszerűbb a dolog, egyszerűen letudják a  “Genetically engineered” jelzővel, ami szakszerű, objektív, sőt elegáns. Kár, hogy korrekt magyar megfelelője mintha nem lenne.
    Ráadásul, most kapaszkodj meg, Kedves Olvasóm, a Wikipedia a “Genetically engineered fogalomra mindjárt a következő definíciót adja: “Genetic engineering, also called genetic modification, is the direct human manipulation of an organism’s genome using modern DNA technology. ” Azaz (~):  “Genetic engineering”: génmódosításnak is nevezik – egy élő szervezet génállományának  közvetlen emberi manipulálása a modern DNS-technológia alkalmazásával. Vagyis angol nyelvűek valahogy mintha nem aggályoskodnának annyit, mint a magyarok, egyetlen mondatban egymással békességben van a módosítás és a manipuláció. Kezdem azt hinni, hogy az aggályoskodás hungaricum, talán ezért is “tart” az ország ott, ahol.
    Ettől még az én drága barátaim nyugodtam értekezhetnek a szóhasználat felől, csak ez ne veszélyeztesse a lényeges kérdésekben való egységet.

    .
  • Világnézeti
    Blue roseNos, ez aztán még elvontabb és rázósabb, valójában ezzel nekem csak annyi dolgom van, hogy hitkérdésekben nem lehet vitázni. Mert hogy az ember – pl. az ilyen génbabrálással – beavatkozhat-e a Teremtő Isten munkájába? Hát  kérem, egy hithű materialista vagy/és ateista mit mondhat erre? Már a Teremtő Istennel ill. annak munkájával is komoly problémája van. Persze próbálkozhat némi logikai érveléssel, tények sorolásával, hogy az ember mást se tesz, mint beavatkozik a természet (istenhívőknek: az Isten) rendjébe, létezésétől fogva, csak egyre nagyobb mértékben. És hát ugye, mit is jelent a természet (Isten) rendje? Hol a határa? A vadászat, halászat, gyűjtögetés, a barlangban lakás még belefér, de pl. az állattartás, növénytermesztés, erdők irtása pl. házak építéséhez már nem? Az agysebészet, a vérátömlesztés, a szervátültetés, a gyógyszerek alkalmazása a gyógyulásért még belefér, de a génsebészet ugyancsak gyógyítás céljából már nem? Hogy manapság az orvostudomány világra  tud segíteni, életben tud tartani olyan embereket, akiket  egyébként a természetes szelekció törvénye (a természet rendje) kirostálna – ez nem beavatkozás? Ki döntheti el, hogy hol a határ? Hát mit mondhat erre egy istenhívő? Nyilván a vallásának megfelelő válaszai vannak rá. De egy Istenhívő és egy materialista hitű barát, ha a barátság (az “egység”) fontos számukra, akkor ezekbe a kérdésekbe inkább nem mennek bele – a hitet a legbelsőbb magánügynek tekintve.

    .
  • A szépség mire való?Vörös rózsa
    Én bizony személy szerint a szépséget a praktikum mögé sorolom, bár, ha tovább verbálpettingelnék  most itt, akkor kifejteném, hogy a szépségben is lehet találni némi szálakat, melyek a praktikumhoz vezetnek. De erről már külön értekeztem régebben, mint ahogy azt is kifejezésre juttattam, hogy nekem, ha rózsa, akkor inkább a mélyvörös jön be.

    A szép iránti érzéket a virágok közül a rózsa legelőbb kötötte le és elégítette ki, az a növény, mely nemcsak az ember szépérzékére, hanem a kertészet fejlődésére is nagy hatással volt. A rózsa a valódi szépnek elsőrendű képviselője, az egyetlen növény, melyet ősidők óta szépnek tartottak és tartanak. (Szutórisz Frigyes: A rózsa multja és jelene , 1905)”

A kis herceg rókájától pedig a szépség és barátság igazi értékét is megtudhatjuk:

Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

Koki, saller, kínai

Amint azt már tudattam véled, Kedves Olvasóm, magyar állampolgárokként mindnyájunk feladata megismertetni a világgal a Magyar Nép Nagy Vezérének, Orbán Viktornak a Fidesz kongresszuson, 2011. július 2.-án elhangzott fantasztikus beszédének legalább a legfantasztikusabb, röviden a koki-saller-tarkó szótrióval jellemezhető részletét. Természetesen én is honleányi kötelességemnek tartom, hogy e nemzeti küldetést segítsem, amiben tudom.

Így hát eljutott hozzám a szöveg kínai változata (is). Csak hát némi problémát okozott, hogy a kínai “betűk” (betűképek) helyett helyes kis kockákat (perfekcionistáknak: négyzeteket) mutattak a szövegszerkesztőim, igaz, azok szép szabályosan sorakoztak egymás után. Végül is, a lényegét tekintve számomra amúgy egyre megy, hogy kockákat (perfekcionistáknak: négyzeteket) látok, vagy kínai betűképeket, hiszen egyiket se tudom olvasni. Bár esztétikailag szemlélve a helyzetet, az egyforma kockák hosszú sorozata mégis csak egyhangúságot sugall, ellentétben a kínai betűképek változatosságával, mely utóbbi inkább tud gyönyörködtetni. Nem beszélve arról, hogy a nagyvilág számára készül, és mégis csak jobb látni olyan formában nekünk magunknak is, mint ahogyan a Világnak szánjuk.

Hiába kapcsolgattam át a szövegszerkesztők karaktertábláit. Se word-ös fájlból, se sima text fájlból nem mutatkoztak meg a kínai betűképek, csak a kockák. Ráadásul egy másik küldetés-társsal konzultálva: neki a kínai betűképek teljes szépségükben pompáznak a monitorján, pedig ugyanolyan szövegszerkesztők ugyanolyan verziói vannak mindkettőnknek, XP alatt. Egyeztetjük a szoftverek paramétereit is: nyelvi beállítások, karaktertáblák – a küldetés-társ állítja, hogy mindenünk egyforma. No de hát mégis kell valamilyen különbségnek lennie, valahol. Legyenek a szoftverek bármennyire is gányoltak, azért az nem lehetséges, hogy ugyanolyan környezetben egyik helyen így, másikban amúgy viselkednek. A megoldás kulcsát a környezeti paraméterek tengerébe alámerülve kell keresgélni. Merülök. IT-ösztönöm szerint nagy eséllyel az XP-nél is a nyelvi beállításokat kell szemügyre venni. Veszem.

Kínai nyelv telepítése XP-benElső ötlettől vezérelve előbb az XP Accessories > System Tools > Character Map  programjára klikkelek, de gyorsan be is csukom – nem nyert. Következő lépés a “Control Panel” > “Regional and Language Options“, annak is a Languages füle. Itt már célegyenesben vagyok: a “Supplemental language support” > “Install files for East Asian languages” kocka (perfekcioniástáknak: jelölőnégyzet) nincs bepippantva. Miért is lenne, hiszen mi közöm lehetett volna eddig nekem pl. a kínai nyelvhez. Csak az erőforrásokat foglalta volna fölöslegesen. A titok nyitja tehát: installálni (telepíteni) kell az (kelet-)ázsiai nyelvi támogatást is. Az még álmomban se merült fel anno, hogy Orbán Viktor miatt lesz rá szükségem egyszer.

Magyar XP-t használó Kedves Olvasóm, fenti funkciók magyar megfelelőjét nem tudom biztosan, de ez a kis szemléltető kép bizonyára segít eligazodni, ha Te is gyönyörködni akarsz Orbán Viktor mondatainak kínai változatában.

A kocka bepippantásával azonban bozótharcunknak még koránt sincs vége.

Feltéve, hogy neked is XP-d van, Kedves Olvasóm, és az fehér (azaz jogtiszta), és így nagy eséllyel van telepítő cédéd is (*), akkor a következőkre számíts:

A pippantás után a vindóz olthatatlan vágyat érez a telepítő CD után, melyet egy üzenet formájában a kedves felhasználó tudomására is hoz. Ne késlekedjünk tűvé tenni lakásunkat a jogtiszta XP telepítő CD-je után, és miután a lakást felforgatva megleltük a korongot, dugjuk be bátran a CD meghajtóba (magyarul: drive), majd hagyjuk XP rendszerünket békében szöszmötölni. Kivételesen némi felhasználó-barátság jeleit mutatja: jelzi, hogy másol mindenféle nagyszámú fájlt a gépünkre (magyarul: újabb szemétkupacot halmoz rá – de bizonyára közötte vannak azok az elemek is, melyekre a kínai – esetleg egyéb ázsiai – nyelvek utáni vágy okán van szükségünk). Ez egy kis ideig eltart – legyünk türelmesek, esetleg végezzük el egyéb fontos teendőinket, mondjuk vacsorázzunk, mosogassunk, takarítsunk – férfiak nézzenek tévét, vagy hasonló, hozzájuk illő felsőbbrendű foglalatossággal üssék agyon az időt. Ha megfelelő időzítéssel visszatérünk gépünkhöz, láthatjuk, hogy – a vindóz jól ismert mániájának megfelelően – követeli az újraindítást. Javasolt ekkor minden függőben lévő ügyünket lezárni, esetleges többszáz ablakunkat becsukni, mindenféle homokozókból (FB, Gmail, stb) kijelentkezni, függő szerkesztéseinket elmenteni, majd megadóan igent mondani a vindóz kívánságára. Mely ekkor kéjes örömmel újraindítja önmagát. Ez ismét időbe telik neki, attól függően, hogy kinek mennyi program (alkalmazás) terheli a rendszerét (pl. a vírusvédelem, tűzfal rendesen visszafogja a sebességet, de hát mindennek ára van ugye), ezért addig visszatérhetünk kedvenc házimunkánkat befejezni, vagy a tévésorozattal intellektusunkat továbbfejleszteni.

A türelem nem csak rózsát (és töviseket) terem, hanem kínait is: a megfelelő szövegfájlban / ablakban (.txt, .odt, .doc, Firefox, stb) megjelenő kínai betűk (karakterek? hieroglifák?) látványa kárpótol bennünket minden mosogatásra pazarolt percünkért. Csodálatos, örömteli, meg minden. Soha nem örültem ennyire a kínainak, mint Orbán Viktor kínaiba öntött mondatait megpillantva. Immár semmi sem állíthatja meg őket, hogy kínai nyelvterületeken is folytassák világhódító útjukat.

Gyönyörű éjszaka volt – végül.

Tehát Kedves Olvasóm, ha Neked szintén kockásan mutatna a kínai szöveg, de inkább kínait szeretnél, akkor a fenti procedúrát csináld végig.

Ps.: Lám, lám, Orbán Viktor mégis csak Nagy Ember – nem csak a Magyar Nemzet megmentője, de híd, ami összeköt: közelebb hozza egymáshoz a  világ különféle nyelveket beszélő népeit. Azért erre nem minden politikus képes, be kell látnunk.
__________________________________________
(*)

  • Ha más Windows-os, vagy nem Windows-es rendszered van, ott is kell lennie hasonló beállítási funkcióknak. Ha nincs telepítő CD-d, akkor magadra vess: nem szabad úgy számítógépet üzemeltetni, hogy ne legyen telepítő-CD.
  • Hiányzó telepítő-CD esetén alternatíva lehet, hogy az oprendszer gyártójának a webhelyéről letöltöd a szükséges kiegészítést, feltéve, ha a gyártó ezt lehetővé teszi.
  • Fekete XP-t használó nettársak problémái nem érdekelnek, oldják meg maguk, ahogy tudják. Egy régebbi személyes élményem óta tudni se akarok fekete szoftverről.

___________________________________________
Forrás: Wikpedia
Angolul: Chinese character, http://en.wikipedia.org/wiki/Chinese_character (fenti kép innen származik)
Magyarul: Kínai írás, http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%ADnai_%C3%ADr%C3%A1s

Huzalozás

(Avagy: újabb jelentés a bozótharc állásáról.)

Örömmel tudatom az e-világgal, hogy a WP-dzsungel újabb oldalösvényeit derítettem fel: e blogot sikerült összehuzaloznom a Facebook-os és a Twitter helyemmel. A WP egyik nagyon hasznos szolgáltatása, hogy lehetővé teszi velük az összeköttetést úgy, hogy egy adott postunkról automatikusan küld linket az FB és a Twitter oldalunkra is. Így sok kézimunkától megkíméltetünk, nem kell külön-külön bejelentkezni mindegyikre, és ott külön belinkelni a postunkat. Ezáltal gyorsabban, hatékonyabban tudjuk beleszőni saját magunkat az internet végtelen szőttesébe, növelve az esélyét, hogy ránk találjanak. (Még további helyekhez is vannak csatlakozási lehetőségek, de azokban egyelőre nem vagyok érintett.)

Persze seme-Vita on Facebookmi se lehet tökéletes: a Facebookon csak a web-zárt oldalammal tudtam összekapcsolódni, a web-nyitotthoz egyelőre nem találom a megfelelő huzalokat. Pedig ez utóbbi fontosabb, hiszen ez teljesen publikus, olvasásához nem kell regisztrálni, bejelentkezni a Facebook sűrű bozótosába. Az FB dzsungeléhez képest a WP csak egy kis kellemes liget. Az FB szövevényét átlátni, a működését megérteni, a rendszert benne megtalálni több hónapos gyakorlat után is reménytelennek vélem. A WP esetében mindehhez két hét elegendő. De mindegy, mégis együtt kell vele élni, ha már az e-világ belezúgott ebbe a rendkívül gagyi, zártkörűséget erőltető és egyebeket is erőszakosan ránktukmálni akaró FB-be.  Aki ódzkodik a tömegdivattól, az szenvedjen meg az egyéni igényei miatt. Így megy egy.

A Twitter meg oly egyszerű formáció, hogy az már síkság, szinte sivatag. Tulajdonképpen az sms Follow eVitae on Twitterinternetes változata, óriási korlátja a közreadható szöveg hossza. Helyebben szólva a rövidsége: max. 140 karaktert enged, ami még nálam kevésbé szómenéses embernek is rendkívül kevés. Még egy url se mindig fér el benne. Cserébe itt viszont nem kell kínlódni külön azzal, hogy hogyan lehet nyitottá tenni a teljes web számára – alapból az. Egy blogger számára pedig alapvető a publicitás, ahogy azt korábban a kommentek kapcsán (lásd: lábjegyzet) már e-cseteltem.

Ám ebben az alaphelyzetben is van még némi további szöszmötölni való mindegyikkel. Ki kell deríteni, hogy a WP hogyan ad át némi szövegrészletet (“lead”-et, ízelítőt) nekik.

A síkegyszerű Twitternél talán könnyebb lesz a felderítés, a jelek szerint a post címét és rövidített linkjét kapja meg:

WPtoTwitter

WP küldés Twitternek

.

Az FB esetében egyelőre az a biztos, hogy a post elejéből 300 karakter szöveg megy át (a post címe & linkje mellett):

WPtoFB

WP küldés FB-nek

.

A Twitternél, mint látható, egy figyelemfelkeltő post-cím a leginkább nyerő.

FB esetében, mint látható, keményebb a helyzet. Postunk akkor lenne igazán FB kompatibilis, ha a post elején egy  300 karakterből álló szövegrész nem tartalmazna lábjegyzetre mutató linket, de a kellően figyelemfelkeltő lead szerepét is be tudná tölteni. Ezzel a post írását tekintve csorbul alkotói szabadságunk. A kecske és káposzta megmaradásának törvényének eleget tenni a legmacerásabb, hát majd meglátom, mennyit áldozzak rá az erőforrásaimból.

Továbbá még a postnál egyenként van lehetőség egy “Publicize” (közzététel) opciónál egy “Custom Message” (egyedi megjegyzés) beírására i. Hogy ez hogyan viszonyul a behuzalozott felületekhez, hogyan jelenik ott meg, a hosszkorlátok hogyan jelentkeznek, ez a bozótosban további ösvények felderítését igényli.

Ez a post lesz a bozótvágó késem, azaz a tesztelés eszköze. Kérdés még az is, hogy a post módosításakor vajon újra elküldi-e a WP a “drótot” (újabb bejegyzésekként), szemetelésnek is tekinthető módon.

Hát, Kedves Olvasóm, lássuk a pudingot.

(Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy bozótharcom során, a soremelés problémájával minden egyes postnál kezdettől fogva, folyamatosan, egyelőre reménytelennek tűnően kínlódok.)

____________________________________________
(*) Angolul nem tudó olvasóimtól elnézést, hogy többnyire angol nyelvű oldalakra hivatkozom, de sajnos magyar nyelvű megfelelőik vagy nincsenek, vagy csak részben, vagy gyakran rosszak a fordításaik. Már a WP bozótharc első lépéseiről  szóló tudósításomban (Hello world!)  jeleztem, hogy a netpolgár akkor jár jól, ha tud angolul, ill. ha nekikezd tanulni. A rideg valóság az, hogy a net nyelve (is) az angol, legalábbis az igazán menő, hasznos eszközök, portálok, szolgáltatások mind angol nyelvterületen készült, ill. ott fejlesztik őket folyamatosan öles lépésekkel, más nyelvi fordítás csak folyamatosan elmaradásban lehet emögött. Ezért mindig lesznek olyan részek, amik (még) nincsenek lefordítva, de már használni szeretnénk, hát mégis jobban járunk, ha csak az angol terminológiát tesszük magunkévá, mint magyarul is megértsük, hogy milyen új kifejezéseket találtak arra, amit már angolul megszoktunk. Másrészt ha fordító maga is nem próbálja ki, nem tapasztalja meg a működést, a használatot, (csak “vaktában” fordít), akkor egyáltalán nem biztos, hogy a fordítás nem ferdítés lesz-e.

Az angol tanulásának elkezdéséhez praktikus lehet a  “Basic English“, magyarul “alap-angol”, egyes helyeken “egyszerű angol” , ez utóbbi viszont kissé zavaró a Simple English Wikipedia magyar megfelelőjével összevetve: Egyszerűsített angol nyelvű Wikipédia. Ez utóbbi egyéb tekintetben is jóval szegényebb információkban, mint az angol megfelelője, ahonnan eljuthatunk az angol nyelv egy hasonló használatához: Special English. Ennek már nincs is magyar fordítása. A lényege az, hogy az Amerika Hangja (Voice of America, /VOA/az USA nemzetközi rádió- és tévéműsorokat sugárzó hálózata) az angolul kb. közepes szintig már eljutottak számára a nyelv egy leegyszerűsített, és lassabban beszélt változatát alkalmazzák. (Kínában különösen népszerű az angolul tanulók / oktatók körében.) Közvetlenül a VOA honlapján rendkívül hasznos dolgok vannak tanuláshoz, tudásunk fejlesztéséhez – letölthető & helyben olvasható-hallgatható szövegek, videók: http://www.voanews.com/learningenglish/home/.

Mosogató

Kötelességemnek tartok helyreigazítást közzétenni. Beismerem a hibámat: elhamarkodottan ítélkeztem a WP post-szerkesztő eszközkészletét illetően. Feltűnően keveselltem a szerkesztőablak fölötti eszközkészletet, mely gombok formájában áll rendelkezésünkre. Ennek hangot is adtam egy korábbi postomban (WP kínok), nevezetesen a sorkizárást is hiányoltam éppen.

Ezúton tudatom a Kedves Olvasóval, hogy megvan a Sorkizárás Gombja! (Sőt: gombok!) Az történt ugyanis, hogy véletlenül (vagy kíváncsiságból?) mégis megnyomtam azt a fura gombot ott jobbszélen, amelyen a kis rajzocska azt sugallta nekem, hogy ez valami olyan extra dolgot nyújt, amire egyelőre, a bebútorozás és az első lépések idején biztosan nem lesz szükségem. Nem beszélve arról, Kedves Olvasóm, hogy a jobbszél nem egy kedvenc területem, talán tudat alatt is ódzkodtam megnyomni. És arról pláne nem beszélve, Kedves Olvasóm, hogy a gombra vezetve az egeremet a szövegbuborék azt mondja nekem, hogy: “Show/Hide Kitchen Sink(Alt+Shift+Z)” Ami szerény angol tudásom szerint konyhai mosogatót jelent, és hát mint azt talán tudod, Kedves Olvasóm, számomra sok van, mi riasztó, de a házimunkánál nincs semmi riasztóbb. (Jó, igazad van, Kedves Olvasóm, talán ez így nem teljesen igaz, de most a hatásfokozás egyik eszközével élek, mert talán így jobban átérzed, miről beszélek.) Na mármost  ki az a nő, aki még írás közben is mosogatni akarna? Hát persze, hogy nem volt affinitásom lenyomni a mosogató gombját ott jobbszélen.

Most azonban, hogy megnyomódott, kiderült, hogy a mosogató elnevezés csak valami huncutság volt, mert szemem elé tárult a finomabb formázást is lehetővé tévő, eddig hiányolt gombok csodás látványa:

Kitchen sink

Azóta már megtudtam egy másik fülön, hogy angolban a konyhai mosogatónak van egy átvitt jelentése is:

Vagyis valami olyasmi, mintha itt ez a második gombsor tk. csak valami fölösleges plusz lenne, de a WP olyan jóságos, hogy még ilyen kacatot is rendelkezésünkre bocsájt. Mindenesetre a mosogatóval való kapcsolat is csak férfineműeknek juthatott eszébe, akik számára többnyire valóban fölösleges berendezés a mosogató, mivel ők nemigen használják, mert erre cselédet tartanak (anya, nővér, feleség, barátnő).

Azt persze továbbra sem értem, hogy ha kézzel tettem bele a forráskódba a sorkizárási paramétert, akkor hol működött, hol nem. De lehetséges, hogy valamit eltévesztettem, ahogy az kézi műveleteknél gyakran megesik. De mostmár örüljünk, hogy egy harcolnivalóval kevesebb. A női cselédsorsra utaló gombnevet pedig talán elkerülhetem, ha a szerkesztő eszköz megjegyzi, hogy a második gombsort is mindig látni óhajtom.

( A soremeléses probléma továbbra is küzdés tárgya, egyelőre.)

Hello world!

Ezen a napon hoztam létre ezt a blogomat, pontosabban lefoglaltam a szolgáltatónál a blogom nevét. Mindeddig a WordPressről (továbbiakban: WP) csak annyit tudtam, hogy létezik. Az első “élményem” az volt, hogy a WP mindjárt egy bejegyzést (magyarul: post) fűzött a blogba, automatikusan, a szerény “Szia, világ” (Hello world) címmel. Pár alapvető eligazítást tartalmaz ez a post, természetesen angolul, aki nem tud ennyit angolul, az megszívja, vagy elegánsabban: bekaphatja. Bár lehetséges, hogy ha a kezdő WP blogger valahol azonnal megtalálja a nyelvi beállításokat, akkor magyarul is megkaphatja ezt a szöveget, de ahogy elnézem, a “magyar nyelvű” felületek inkább öszvérhez hasonlatosak, mert csak 1-1 részük van magyarul, de amint egy kicsit is elkezdünk a WP mélyebb bugyraiba alászállni, úgy fogyatkoznak a magyarra fordított szövegek, és egyre szaporodnak a magyar és angol szövegeket vegyesen mutató oldalak, végül hamarosan már csak angolt láthatunk.

Ezért, Kedves Olvasóm, jobban jársz, ha a WP tanulást ízibe összekötöd az angolul tanulással. Nem kell megijedni, egy másik fülön kinyitod a Google fordítót, és próbálod a durva fordításból kitalálni, hogy miről van szó. Tudom még ajánlani a neten sokfelé található, angol tanulására hatékonyan használható webhelyeket. Szótárakból is sokat lehet tanulni, ajánlom pl:

  • SZTAKI szótár: http://szotar.sztaki.hu/index.hu.jhtml – bár talán megérett volna némi korszerűsítésre, de még így is jól használható. Nyilván itt sincs pénz a fejlesztésre.

Kicsit már haladóbbaknak angol-angol szótárak:

  • Webster’s Dictionary: http://www.webster-dictionary.org/ – a lehető legegyszerűbb, legpraktikusabb felülettel, semmi fölösleges csicsamicsa, semmi izgő-mozgó, lassító és figyelmet szétkenő bigyó;
  • Cambridge Dictionaries Online: http://dictionary.cambridge.org – sajnos az utóbbi időben mindenféle villogó+mozgó reklámok kezdték elnyomni az eredeti funkciókat, tartalmakat, nyilván a pénzbevételt növelendő, az ember egy kis önneveléssel tud csak arra a tartalomra koncentrálni, amiért egyáltalán odamegy;
  • Webster’s Online Dictionary: http://www.websters-online-dictionary.org/ ez nevében bár hasonlít az elsőre, de mégis eléggé más, a felület sokkal csicsásabb, bizonyos szempontból sokkal többet nyújt, pl. többnyelvű, és az keresett szóhoz egy komplex infóhalmazt szed össze, cserébe viszont általában lassan töltődnek be / frissülnek az oldalai.;

Úgy gondolom, megőrzöm a WP-től kapott első post szövegét, nem szeretek kidobni semmit, hátha jó lesz még valamire:

Welcome to WordPress.com. After you read this, you should delete and write your own post, with a new title above. Or hit Add New on the left (of the admin dashboard) to start a fresh post.

Here are some suggestions for your first post.

  1. You can find new ideas for what to blog about by reading the Daily Post.
  2. Add PressThis to your browser. It creates a new blog post for you about any interesting  page you read on the web.
  3. Make some changes to this page, and then hit preview on the right. You can alway preview any post or edit you before you share it to the world.

Talán majd később lefordítom magyarra, ha nagyon ráérek.  De az is lehet, hogy valahol amúgyis megvan már magyarul. A WP egy slukkra még egy mintakommenttel is kedveskedett  “One Response to Hello world!” címmel, “Mr WordPress“-nek nevezve magát. (Figyeled, Kedves Olvasóm, a WordPress – is – férfinemű. Vajon miért is?) Mindjárt e post alatt  tekinthető meg e mintakomment.

A továbbiakban most egyelőre utat kell vágnom a WP dzsungelében, hogy megtaláljam ill. alkalmazzam azokat az eszközöket, melyekre vágyom ill. melyeket a WP rendelkezésünkre bocsájt, és megküzdjek ezek várható korlátaival. (Az ingyenességnek is megvan az ára, amit fizetnünk kell, csak nem pénzben, hanem időben és kompromisszumban.)

%d blogger ezt kedveli: