—–
A blogom admin felületén a WordPress blogszolgáltatása sok érdekes információval lát el. Ezek amolyan intim dolgok, melyek nem feltétlen tartoznak a külvilágra, így Rád sem, Kedves Olvasóm. Nem mintha olyan nagyon különleges-titkos dolgok lennének ezek. Legalább is egy részük nem az, mint pl. a statisztikai adatok, melyeket akár nyilvánossá is tehetnék számodra. De tudod, hogy van ez, Kedves Olvasóm, az embernek szüksége van privát szférára. Extrovertáltaknak kisebbre, intorvertált típusúaknak nagyobbra.
Bár a mai világ diktátorai a magánélethez (aka: privacy) való jogra egyre kevésbé vannak tekintettel(1). Mindenütt kamerák, utcán, tereken, járműveken, közintézményekben, pénzintézetekben, bevásárlóhelyeken, munkahelyeken, stb. stb… Ráadásul még legitimálható is azzal az ürüggyel, hogy ez mind a mi biztonságunkat szolgálja.
Korunk narkója, a Facebook
És ne is beszéljünk az internet ijesztően diktatórikus tendenciájáról: irányítói agresszív módon kényszerítik a netpolgárokat biztonságuk, privát szférájuk sutba dobására. Ennek vezérlovasa a Facebook, mely diktátumának a netszolgáltatók (lásd: Google körösödése) és a netpolgárok szinte transzban, önként és boldogan, birkamód engedelmeskednek. A Facebook átláthatlan, kesze-kusza-gagyi szénakazlában a biztonsági szempontokat a felhasználónak érvényesítenie egyszerűen lehetetlen. Mire a funkciók összefüggéseinek, valami rendszerfoszlányoknak némi nyomára akadna a mezei felhasználó (de még akár csak a netképesebb, netjártasabb is), a “fejlesztők” máris fenekestül átalakítják.
Ha rosszhiszemű vagyok (az vagyok), akkor úgy képzelem, hogy a “fejlesztők” naponta ébrednek valami új ötlettel, külön-külön, melyeket aznap egy közös kalapba dobják, jól összerázzák, majd estélig belegányolják a “rendszerbe” itt, ott, amott, amolyan “ahogy esik, úgy puffan” “elv” alapján.
Ha még rosszhiszeműbb vagyok (az vagyok), akkor az informatikai pancserség helyett az irányított, tervezett gagyiság a vezérelv, hogy a felhasználók soha ne ismerhessék ki a “rendszer” működését, csak vakon klikkelgessenek minél több igyó-bigyóra, boldog révületben “lájkoljanak”, “megosszanak” veszettül, esélyük se lehessen önvédelemre, de szabad prédákként szolgáljanak adathalászok, netkalózok, üzleti spam-elők, és nem utolsó sorban a titkos politikai-üzleti megfigyelő, adatgyűjtő szolgálatok számára.
Ha még rosszhiszeműbb vagyok (az vagyok), akkor az IT szakmai hozzá nem értés, aka: pancserség és a szándékos gagyisítás valamiféle kevert formájának eredője az FB, és a hozzá hasonulni igyekvő más e-szénaboglyák.
Az eredeti statisztika
Ennyi kitérő verbálpettingelés után talán vissza is térek az eredeti mondandómhoz, már csak azért is, mert bizonyára kíváncsi vagy, Kedves Olvasóm, hogy hogyan kerül a csizma az asztalra, vagyis a macska a postomba.
Az elején említett érdekes dolgok egyike az admin felületemen a statisztika. Ezen belül is az a kimutatás, amely arról tájékoztat, hogy a netpolgárok esetlegesen, a keresőszolgáltatások (gondolom, főképpen a Google) révén milyen keresőkifejezésekkel vetődnek el hozzám, leginkább véletlenszerűen. Bizonyos kifejezéseken jót lehet derülni, így a magyar borús klímában évek óta nélkülöző humoréhségemet a blogstatisztikám monitorozásával próbálom valamelyest enyhíteni. És hátha neked is szükséged van derűre, Kedves Olvasóm, a minapi keresési statisztikámat itt és most megosztom véled:
A 8. ill. 9. sorban (“Egyéb keresőszavak” ill. “Ismeretlen keresőszavak“) olyan találatok lehetnek, amelyeket talán az algoritmusok nem tudtak nevesíteni. Érdekes lenne megtudni, hogy miért, de ennek kiderítéséhez momentán nem állnak rendelkezésemre megfelelő eszközök.
A táblázat jobboldali oszlopába már saját magam vettem fel azokat a postjaimat, amelyekhez a kedves kereső netpolgár a baloldalon lévő keresőkifejezéssel valószínűleg eljutott. Ugyanis ha ezeket beadom a blogom saját keresőmezőjébe, akkor a WordPress ezeket a postokat dobja ki találatként. Egyet kivéve.
Amitől határozottan mosolyra gyűrődik orcám, az a 2. ill. 6. találat. A “Vén nyanya” kifejezésre nem emlékeztem, így nagy kíváncsiság töltött el, hogy vajh melyik postomban is használhattam. Aztán látom, hogy az orgazmus és a vén nyanya nálam összekapcsolható. Egy netpolgár vajon miért keres ilyesmit a nettengerben?
De ami még jobban szórakoztat, az a 2-es, ami valójában egy mondat. Vajon kinek jut eszébe egy egész mondatot beadni egy keresőnek? Névelőkkel, kötőszóval? Ez talán valami népi szólásmondás lehet? Vagy valami viccben szerepel? Próbáltam beadni Google-nak, de reménytelen nyomra akadni. A nagyobb probléma, hogy a blogom keresőjébe is hiába adom be. Így aztán egy karakteresebb szót választottam: “cica”. És ekkor kijön a “Gyurcsány káposztái” c. postom. És ekkor jön csak az igazi rejtély, Kedves Olvasóm! Az egész postban nem találok egyetlen cicát sem, pedig az nem sok. Még a forráskódot is megnéztem, hátha valami rejtett szót talál meg a WordPress keresője suttyomban. De ott sincs. Gyurcsány káposztái között, akárhogyan is keresem, nincs egy fia cica se. Se kiscica, se nagy, semmilyen.
Így hát most itt állok a márciusi télvíz idején Gyurcsány káposztái között, cica nélkül, talpig rejtélyben.
Ha esetleg Te megtalálod a cicát a káposzták között, Kedves Olvasóm, köszönettel veszem át.
(Nekem egy kicsit gyanús a Totó kutya…)
————————- FOOT ———————
Források:
(1) Angolul értők számára érdekes és hasznos az angliai “
Big Brother Watch” webhely, mely kutatásaival, publikációival, tanácsaival próbálja segíteni az egyént személyes adatai, magánélete fölötti szabad rendelkezésében az azt korlátozni igyekvő magántársaságokkal, kormányzati szervekkel, helyi hatóságokkal szemben:
“We campaign to give individuals more control over their personal data, and hold to account those who fail to respect our privacy, whether private companies, government departments or local authorities.” Más országokban élőknek is tanulságos (Magyarországra hiábavaló szót vesztegetni ebből a szempontból. Is.)
http://www.bigbrotherwatch.org.uk/
(2) A
cicafotó forráshelye:
http://en.wikipedia.org/wiki/File:Persian_Cat_%28kitten%29.jpg
(3) Smiley forrása:
http://www.gbheld.com/traurige-smilies/280/1/
————–
Kapcsolódó postok:
e-Vitae (blogspot)
eVitae 
Visszajelzés:Férfiasan pikáns Facebook emoji | eVitae
Azt hiszem, megtaláltam a cicát. A Gyurcsány káposztái (https://evitae.wordpress.com/2012/05/09/gyurcsany-kaposztai/) című posztod keretes részében többek között ez olvasható: »Utána láthatjuk az elültetett virágokat, majd egy másik bejegyzést egy fotóval, amint a macska átszalad a virágok között, ezzel a szöveggel: „És a cicát ki fogja megtanítani, hogy tilos a virágágyásba lépni?”« A „cica” szóra valóban nincs találat. A Gugli azonban intelligensebb, mint az ember gondolná – képes felismerni a keresett szó ragokkal vagy jelekkel ellátott alakjait is. Sőt – ami még meglepőbb – a szinonimákat is. Add csak be a Gugli keresőjébe (idézőjelek nélkül) azt, hogy „Gyurcsány káposztái cica”! Első helyen persze bejön a posztod, a találatban kivastagítva a „Gyurcsány”, a „káposztái”, és – most fogódzkodj meg! – a „macska” szavakkal: „majd egy másik bejegyzést egy fotóval, amint a macska átszalad a virágok között”. A Gugli természetesen azt is tudja, hogy a cica ugyanaz, mint a macska. És ezt alighanem tudja a világ összes nyelvén. Sőt ennél sokkal többet és sokkal fontosabb dolgokat is tud. A világról, az emberekről. Rólad is, rólam is. Talán azt is, amit jobb lenne, ha nem tudna.
KedvelésKedvelés
Köszönöm kedves Kommentelőm, úgy is, mint Szerzőtársam. Azonban az eredeti problémámra ez nem ad választ, nevezetesen, hogy a “szeretem a kiscicát de egyedül
nem tudok megenni egy egészet” keresőkifejezés hogyan vezethette a netpolgárt a “Gyurcsány káposztái” c. postomhoz. Bár igaz: a Google végtelennek látszó találati listáját végiglapozni nincs elegendő erőforrásom, erre max. csak a netfüggők képesek. Lehetséges, hogy a keresést kezdeményező netpolgár épp ilyen függő, és addig lapozott, amíg csak el nem jutott hozzám. Ez az az eset, amikor a netfüggés az én javamat szolgálta. Nagy igazság: mindennek megvan az előnye és a hátránya. Bár az arányok nem mindegy, melyik oldalra billentik a mérleget.
A Google adatgyűjtése nem zavar annyira, mert – egyelőre – több pozitívumot nyújt számomra (legalábbis a keresőszolgáltatása), mint amennyi károm esetleg adódik belőle. Sajnos ennek fordítottját mondhatom el a Magyarország jelenlegi, illegitim, fasisztoid kormányzása által vezérelt titkos(?) megfigyelő szolgálatokról, melyek munkatársait ezúton is (khm) “szeretettel” üdvözlök.
KedvelésKedvelés