eVitae

Nem mondhatom el senkinek

A család cselédje

—–

http://www.blogher.com/most-women-would-rather-divorce-be-housewifeeVitae, aki vendégszerzőként blogjába befogadott, érdekes írást(1) tett közzé néhány nappal ezelőtt. Arról szól az írás, hogy tulajdonképpen sokkal tisztességesebb lenne a társadalom részéről, ha az évnek azt az egyetlen napját, amikor mi, férfiak a nőket – úgymond – ünnepeljük és köszöntjük, nem nőnapnak, hanem cselédnapnak neveznénk, hiszen a társadalom az év összes többi napján szinte kizárólag ezt a szerepet szánja a nőknek. Igaz ez a munkahelyen, a politikában, de mindenekelőtt és elsősorban a családban. Vagyis – mondja joggal eVitae – a nő nem más, mint a család cselédje.

Nem tudom, feltűnt-e már az olvasónak a “cseléd” és a “család” szavak hasonlósága. Nem is igényel sok kutakodást, hogy kiderítsük: nem véletlen az összecsengés; a két szó ugyanarról a tőről fakad.(2) A régi szláv nyelvekben volt ugyanis egy “e”-hez hasonló orrhang, a nazális e (a lengyelben a mai napig megmaradt, és “ę” betűvel jelölik). Ez később egyes nyelvekben, így az oroszban is “ja”-ra (“я”) módosult. A “rend” szavunkban az “e” nazális, ezt nyilván egy régi szláv nyelvből vettük át. Az oroszban ez a szó “ряд” formában szerepel. Az “öt” ógörögül “πεντα”; ebből lett (nyilván egy régi szláv nyelv közvetítésével) a “péntek” szavunk (a hét ötödik napja; itt is megjelenik a nazális “e”), oroszul azonban az “öt” “пять”, a “péntek” pedig “пятница”. A “köszönöm” szót szomszédaink nyelvein szinte mindenki ismeri: lengyelül “dziękuję”, szlovákul pedig “ďakujem”, és még sok hasonló példát lehetne hozni. A régi szláv szó feltehetően valahogy úgy hangzott, hogy “cselend”, ebből lett nálunk a “cseléd”, az oroszban pedig a “ház körüli szolga, cseléd” jelentésű “челядь”.(3) De – milyen árulkodó – a “челядь” szó nem hím- hanem nőnemű (a “ь” lágyjelre végződő főnevek az oroszban egyaránt lehetnek hím- és nőneműek). A magyar azonban később még egyszer átvette ugyanezt a szót, de akkor már olyan állapotában, hogy megtörtént a “nazális e” átalakulása a “ja” hangra: ebből lett a “család” szavunk (a magyar nyelv nem szereti a vegyes hangrendű szavakat). A jelentésváltozás persze végül is érthető: a nagycsaládokhoz a cselédek is hozzátartoztak, a háztartási munkát pedig szinte kizárólag a női cselédek végezték (akinek cselédre nem futotta, annak ott volt a feleség, az anya, a húg, a nagynéni).

Teljesen korrekt dolog tehát a nőnapot a “cselédnap” szóval illetni. De ha eVitae helyette “családnap”-ot írt volna, az új keresztény nemzeti kurzustól akár egy jó pontot is kaphatott volna: a kurzus urai úgy gondolják, hogy a nőknek szinte minden feladata a családon belül van (szülés, háztartás, gyereknevelés, stb.) eVitae azonban “cselédnap”-ot írt, így aztán sok-sok rossz pontra számíthat. Pedig hát – mint látjuk – a család és a cseléd lényegében ugyanaz.

————————- FOOT ———————

Források:
(1) Cselédnap: https://evitae.wordpress.com/2013/03/08/cselednap/
(2) Magyar etimológiai nagyszótár (Tótfalusi István); Család: http://www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=c&qsearch=&qdetail=1598
(3) ПоискСлов.com: http://poiskslov.com/word/%D1%87%D0%B5%D0%BB%D1%8F%D0%B4%D1%8C/
(4) A fotó forráshelye: http://www.blogher.com/most-women-would-rather-divorce-be-housewife

————–

Kapcsolódó postok:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: