eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Kategória archívok: jog

Franciaország, ahol van antifasizmus

Logo of the French RepublicMagyarországon, ahol az állam náci emlékművet épít, jó hallani olyasmit, hogy mégis létezik antifasizmus. Messze-messze, valahol Európában.

Olvasom az angol nyelvű médiában, hogy Franciaországban náci vezérek használati tárgyainak árverését tűzte ki április 26-ra a Vermot de Pas nevű párizsi aukciós ház. Pl. Hitler monogramos szalvétáját, egy horogkereszttel ékesített ládáját, Göring útlevelét. (Összességében mintegy negyven darab náci holmi.)

Zsidó- és egyéb, antiszemitizmus ellen küzdő civil szervezetek felháborodottan tiltakoztak az árverés ellen, és követelték a leállítását. A Vermot de Pas vezetői persze mentegetőznek, hogy ők aztán nem akartak semmi rosszat, se társadalmi vitát szítani, se sokkolni a közvéleményt, sőt ellenkezőleg: inkább az emlékezés felelősségét ébren tartani (vagy valami ilyesmit). [Tovább is van… / More…]

Hát, az USA is… (vagy se…?)

[E postom publikálása óta kiderült a tévedés: nem szenátorok, hanem képviselők írták a levelet. A mondanivalóm lényegét, a probléma gyökerét azonban ez a legkevésbé sem érinti. Utólag – ahogy időm engedi – majd kicsit átírom a postot ezt a téves információt korrigálandó.]
https://i0.wp.com/tamara-exposito.wikispaces.com/file/view/Symbols-of-USA.jpg/31954803/Symbols-of-USA.jpg

A magyar ballibes-demokrata közbeszéd divatja elindult világhódító útjára – már az amerikai szenátorok is verbálpettingelnek: az Amerikai Népszava arról tudósít, hogy az USA szenátusából(1) ötven szenátor írta alá a(z amúgy illegitim) magyar miniszterelnöknek címzett levelet. Nagyszerű dolog – lehetne. Ha nem vették volna át a magyar közéletben honos verbálpetting divatját: mondok is valamit, meg nem is. Pontosan ugyanúgy kerülgetik a forró kását, mint a magyar “demokratikus erők”. Dehogyis nevezik fasisztáknak a fasisztákat. Még veszélybe kerülne  azok áldozatos munkája, akik “mint az erősödő amerikai-magyar kapcsolatok eltökélt támogatói, régóta munkálkodunk a két ország közti viszonyok építésén.” Kinek kellenek a diplomáciai bonyodalmak, nem igaz, kedves Szenátor Hölgyek és Urak?  Ahogy Hitlert is hagyták annak idején az őrült, népirtó “végső megoldás” projektjén majdnem a teljes sikerig munkálkodni, mert hát bizonyára akkor is fontos volt a két ország közötti jó viszony ápolása, tekintettel a gazdasági szempontokra is(2).

Értem én, hogy nemzetközi kapcsolatokban még fontosabb a finomkodás, még fontosabb a sz@rt selyempapírba csomagolni, mint egy országon belül. De Tisztelt Szenátor Hölgyek és Urak, akkor most hogy is van ez? Az Önök országának, az Amerikai Egyesült Államoknak az  aláírása nemzetközi szerződéseken csak szemfényvesztés? Csak díszítőelem?  Nem kell komolyan venni, tiszteletben tartani,  elhinni? Amikor egy olyan szerződés alatt olvasható az Amerikai Egyesült Államok aláírása, amit egy falatnyi kis semmi ország  hosszú időn át, tartósan, tudatosan, ország-világ előtt nyíltan semmibe vesz, akkor erre az USA még csak finoman, a diplomácia csipkekendőjébe csomagolva még annyit se pöttyint el, hogy ejnye-bejnye? Hm. Azért nekem, mint egy nagy és erős országnak, a demokrácia és szabadság fellegvárának, a világ egyik vezető hatalmának zsenánt lenne, ha egy kis pöttömnyi országocska magas ívben lesz@rja azt a szerződést, amit én is aláírtam.

Hogy a többi aláíró – szintén nem akármilyen jelentéktelen – ország, mint Kanada, Anglia, Ausztrália, stb. sem ad magára? Igaz, igaz. De az Amerikai Egyesült Államok talán, esetleg, mutathatná a jó példát. Hiszen végül, mégis csak döntő segítséget nyújtott ahhoz, hogy Hitler ámokfutása véget érjen. (Khm. Bár nem tudhatom, hogy ha a kommunizmus réme nem indult volna sikeres ellentámadásba a nácik ellen, akkor is jöttek volna? Mert hát akkor is volt egy olyan nézet, mint most Magyarországon: a nácik még mindig jobbak, mint a “komcsik”. /Azzal az eltéréssel, hogy ma már Magyarországon valójában nem léteznek komcsik, csak a fasiszta propagandában. Mert fasiszták viszont nagyon is valóságosan léteznek./)

Tisztelt Szenátor Hölgyek és Urak, az Önök országa is felelős azért, hogy Magyarország most ilyen nyílegyenesen masírozhat egy új fasizmus felé. Egy nemzetközi szerződés betartását elsősorban nemzetközi szinten, az aláíró országok által lehet számon kérni. Hiszen gondoljanak bele: ritka az a bűnelkövető, amelyik nem megúszni akarja a felelősségre vonást, hanem ehelyett feljelenti magát. Ez talán még az Önök felnőtt demokráciájában is így van, nemde? Abban, ahol most Magyarország tart, és ami felé ez vezet, az Önök országa mindenképp cinkos. Hogy a többi aláíró ország is az, az Önök országának felelősségét nem csökkenti.

Azért ha én amerikai adófizető-, szavazópolgár lennék, nekem zsenánt lenne, hogy az én nagy és erős hazám aláírása egy nemzetközi szerződésen sz@rt se ér…

Amúgy pedig 100-ból ötven nem lenne rossz arány (“A szenátusban minden állam két fővel képviselteti magát“). Érdekes lenne lenne tudni, hogy vajon mely tagállamok szenátorai ők. Vajon a többi szenátor miért nem csatlakozott? Nem hívei a slacktivizmusnak?

És ha igaz, hogy “az elnök nem írhat alá nemzetközi egyezményt a szenátus jóváhagyása nélkül (advice and consent).(3) akkor, Önöknek, Drága Szenátor Hölgyek és Urak, munkakörükből kifolyólag is ismerniük kellene azt a nemzetközi szerződést, amiről beszélek:

Magyarországi törvénytárban(4), hatályos magyar törvényként:

1947. évi XVIII. TÖRVÉNY a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában

1. § A Magyar Köztársaság által a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségével, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysággal, az Amerikai Egyesült Államokkal, Ausztráliával, a Fehérorosz Szocialista Szovjet Köztársasággal, Kanadával, Csehszlovákiával, Indiával, Új-Zélanddal, az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársasággal, a Dél-afrikai Unióval és a Jugoszláv Szövetséges Népköztársasággal Párizsban, 1947. évi február hó 10. napján kötött békeszerződés a hozzá tartozó mellékletekkel együtt az ország törvényei közé iktattatik.

4. Cikk
Magyarország, amely a Fegyverszüneti Egyezmény értelmében intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai vagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan effajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól.

Angol nyelven az Amerikai Egyesült Államok hivatalos(nak látszó) szerződéstárában(5):

Treaty of peace with Hungary. Signed at Paris, on 10 February 1947


The Union of Soviet Socialist Republics, the United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland, the United States of America, Australia, the Byelorussian Soviet Socialist Republic, Canada, Czechoslovakia, India, New Zealand, the Ukrainian Soviet Socialist Republic, the Union of South Africa, and the People’s Federal Republic of Yugoslavia, as the States which are at war with Hungary and actively waged war against the European enemy States with substantial military forces, hereinafter referred to as “the Allied and Associated Powers”, of the one part,

and Hungary, of the other part;

Whereas Hungary, having become an ally of Hitlerite Germany and having participated on her side in the war against the Union of Soviet Socialist Repub lics, the United Kingdom, the United States of America and other United Nations, bears her share of responsibility for this war;

PART II
POLITICAL CLAUSES
Section I

Article 4

Hungary, which in accordance with the Armistice Agreement has taken measures for dissolving all organisations of a Fascist type on Hungarian territory, whether political, military or para-military, as well as other organisations conducting propaganda, including revisionist propaganda, hostile to the United Nations, shall not permit in future the existence and activities of organisations of that nature which have as their aim denial to the people of their democratic rights.

________________________________
(1)Nevesíti Morvait és a Jobbikot a Szenátus“, Amerikai Népszava, 2012.06.23. http://nepszava.com/2012/06/amerika/nevesiti-morvait-es-a-jobbikot-a-szenatus.html
(2) Wikipedia: IBM and the Holocaust (angolul; magyar fordítás nincs) http://en.wikipedia.org/wiki/IBM_and_the_Holocaust
Angol nyelvű forrást bőven lehet még találni pl. IBM, Hitler keresőszavakkal. Bár magyarországi weboldalakon is találhatók szöveghalmazok ezzel kapcsolatban, de ma már kérdés, hogy magyarországi médiumokban megjelent írásokban mennyi a hiteles információ, pláne ilyen témáról. Egy webkeresés magyar nyelvű találati listájában nem győzhetünk eleget lapozni ahhoz, hogy ne egyértelműen újfasiszta weboldalakat lehessen találni. De a nem egyértelműekben se lehetünk biztosak abban, hogy a fidesz médiatörvény hatálya alatt mennyit és hogyan merészel mondani egy magyarországi médiamunkás.
(3) Wikipédia: Az Egyesült Államok szenátusa, http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Egyes%C3%BClt_%C3%81llamok_szen%C3%A1tusa
Angolul: United States Senate, “Each U.S. state is represented by two senators, regardless of population.http://en.wikipedia.org/wiki/United_States_Senate

The Senate has several exclusive powers not granted to the House, including consenting to treaties as a precondition to their ratification and consenting or confirming appointments of Cabinet secretaries, federal judges, other federal executive officials, military officers, regulatory officials, ambassadors, and other federal uniformed officers,as well as trial of federal officials impeached by the House.

(4) http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=94700018.TV
(5) http://treaties.un.org/doc/Publication/UNTS/Volume%2041/v41.pdf

(6) E postom címe korrelál egy korábbiéval: Hát, Izrael is…(vagy se…) Talán mert valami közös van bennük: külföldi országok hogyan egyengetik az utat Magyarország előtt a fasizmus felé.

Harminc

2011.10.01.
Budapest, VIII. kerület, Dankó u. 11.
30 éve, 1981.10.01.-én ismerték el hivatalosan a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget.
Ebből az alkalomból a közösség megemlékezést tartott.(1) Folytatás »»

Nemzeti csirke

ChickenNem járok túl sűrűn étterembe, de néha igen. Most is úgy adódott, hogy elvetődtem egybe. Természetesen nem fogom véled, Kedves Olvasóm,  megosztani, hogy mi a neve az étteremnek. Egyrészt nincs vágyásom bírósági ügyekre pazarolni szűkös erőforrásaimat. Épp elég volt egyszer, hogy egy szemét ember(?) (igen, ráadásul férfi!) belelökött a jogszolgáltatás feneketlen bugyraiba, és abból a szövevényből kikerülni nem volt semmi. (Jó páran tudjuk, rég, lásd pl. Dr. Kende Péter esettanulmányait, hogy minden politikai vonástól függetlenül is, a magyar jogalkalmazás minősíthetetlen (nemes egyszerűséggel talán egyszerűen szemétdombnak mondhatnánk) – talán ősidők óta. Most képzeld el, Kedves Olvasóm, ha ezt még politikai szempontok is aljasítják. Fogják. Dehogyis fogják. Már most teszik.) Másrészt, a mondanivaló szempontjából, nem is lényeges. Bármelyik étteremben előfordulhat, hogy a vezetőség az épp aktuális hatalomnak nyal be csontig. Miért épp egy étterem lenne kivétel – az egész ország ezt teszi. Vagy csak egyszerűen úszik az árral, a trendivé vált hullámot meglovagolja. Az üzlet mindenek előtt. Nemde.

Nos. Ott tartottunk, hogy betévedtem egy étterembe. És hát – mint azt talán már tudod, Kedves Olvasóm – nekem az evés csak kényszerű, megalázó processzus. Ezért nehéz a választás: előttem az étlap, hát én immár mit válasszak (virágom, vi-hi-rágom). A pincér amúgy készséges, végül is ezért fizetik (fizetjük), nem igaz? Ámde. Ráutaló magatartást tanúsít, hogy esetleg ő segíthet a választásban. Ami azt jelenti, hogy a konyhának mi lenne a legkényelmesebb, legkevesebb munkával kielégíteni a hülye vendéget, ha már beszédült ide, hogy fárasszon bennünket. Nemde.

Mivel húst ritkán eszem, hát legalább most. Legalább szárnyast. Nézegetem, és mondok egyet. Pincérünk szerint ez nem nyerő. Hogy miért, ne feszegessük, maradjon az ő titka. Tovább hümmögök. Erre bedobja a Nagy Ajánlatot: Nemzeti Csirke. Ahhoz mit szólnék? Hát igen, láttam az étlapon már az ő ajánlása előtt is. De hát Orbán Viktor 2002-es hadiüzenete  óta tudjuk, hogy én speciel nem tartozom a Hazához, és nyilván a Nemzethez se. Panelproli, balos-libes (szabadságmániás) – fujj!

Hát – mondd meg őszintén, Kedves Olvasóm – hogyan is ehetnék én egy Nemzeti Csirkét? Mindenki tudja, hogy ami ma nemzeti, az mind a fidesz  és a jobbik cégérével van fémjelezve. Nos, az étlap olvasása során először a kizárásos elvet alkalmaztam. Ami csípős, kiejtve. (Nekem ne lángoljon a szám. Ha már muszáj ennem, legalább érezzem az étel ízét.) És kiejtve a nemzeti jelzővel ellátott étel is.

Nekem egy csirke ne legyen nemzeti. Legyen csak egyszerűen csirke. Bár, Kedves Olvasóm, nem vagyok az ellen, hogy magyar ember lehetőleg magyar terméket fogyasszon. És vásárláskor figyelem ám, hogy a “magyar termék” embléma ott van-e. De hát, Kedves Olvasóm, attól, hogy rá van írva, ragasztva a “magyar” címke, tudhatjuk-e biztosan, hogy valójában honnan származik? Nem tudhatjuk.

No mindegy, a fidesz-jobbik miatt is, Nemzeti Csirke kizárva. Ha nekem a fidesz-jobbik miatt hányingerem támad, akkor nem kell. De hát egy étteremben mégse bocsátkozzunk a pincérrel politikai eszmecserébe, nemde? A pincér érdeke, hogy a vendég fogyasszon, a vendég érdeke, hogy egyen-igyon, ha már odament. És ki tudja: hátha még máskor is be akarok ide tévedni – más étterem a közelben nem lévén. Nem hiányzik, hogy egy mélymagyar étterem mélymagyar pincére diszkrimináljon azért, mert én másfajta nemzeti vagyok.

Ezért diplomatikusan átsuhanunk a “Miért nem jó a Nemzeti Csirke?”  téma lehetőségén. Szerencsére a pincér mond egy másik ételt, ami a konyha számára is kedvező, és talán nincs politikai ízesítése. Paprikás csirke. OK, jöhet. És nem volt rossz.

Soha nem fogom – és nem is akarom – megtudni, hogy mitől volt egy étel neve: Nemzeti Csirke.

__________________________________________________
Ezúton is keresek olyan szerzőtársat, aki segítségemre lenne az egyes postokhoz illeszkedő karikatúrák készítésében. Cserébe itt e blogon megjelenési lehetőséget tudok kínálni.

A képet innen vettem kölcsön – köszönet érte: http://en.wikipedia.org/wiki/File:K%C3%BCken_vor_dem_ersten_Ausflug.jpg

Emberi jogok

Egy hasznos oktatófilm nyomára vezettek a nettársak: az emberi jogokról, Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (Universal Declaration of Human Rights) történetéről.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata egy, az ENSZ által elfogadott nyilatkozat, mely összefoglalja a világszervezet álláspontját a minden embert megillető alapvető jogokról. A nyilatkozatot a II. világháború borzalmai ihlették és 1948. december 10-én fogadták el. Az ENSZ-közgyűlés 1950-ben hozott döntése értelmében a nyilatkozat elfogadásának napját minden évben az emberi jogok napjaként ünneplik. Folytatás itt: Wikipedia

Fenti idézetből látható, hogy a Nyilatkozat idején még nem tudhattak az azutáni rémtettekről, tömegmészárlásokról, jogtiprásokról, melyek bizonyítják, hogy az emberiségnek nem valami erős képessége a múltból való tanulás. Ezért – érthető módon – a videó nem is tér ki a Nyilatkozathoz képest jövőbeni esetekre. A tanulási képességek terén ugyan vannak fokozatok az egyes országok vonatkozásában, de – amint azt tudhatjuk a német náci őrület esetéből, már akkor sem csak egy ország szívta meg egy hatalmi mámorba szédült megszállott  tobzódását. Pedig az akkori technikák még hol voltak a maihoz képest. És még mindig nem képes felfogni a világ, hogy ha egy ország (Európa közepén, a XXI. században) egy nemzetközi megállapodást (1947-a párizsi békeszerződést), és az azt tartalmazó saját törvényét semmibe veszi, és ennek eredményeképpen egy féktelen bosszú- és hatalmi vágytól  vezérelt politikai erő a neonácik segítségével illegitim teljhatalmat kapva az Európai Unió első fasiszta államát építi, az nem csak annak az országnak a problémája. Ez minden más ország felelőssége is. És még ilyen durva provokációt is képes a megszégyenített ország elkenni, mint ami Szegeden történt:  Németország hivatalos nemzeti himnusza helyett a náci himnuszt játszották le szegény német győztesek arcába? Ezt nem lehet sportszerűségi alapon elintézni, pláne, ha az elnézés-kérés mellé a rendezők egy hazugságot is párosítanak.

Mik az emberi jogok?

[http://youtu.be/k_ZsUvsRxCQ]

Nem sok haszna van egy nemzetközi közös nyilatkozatnak az emberi jogokról, ha az nem több, mint szép szavak gyűjteménye. Épp azok nem óhajtanak tanulni, azok nem néznek ilyen filmeket (se), akik a legtöbbet tehetnének az emberi jogokért. Így az ilyen oktatófilmek is hiábavalóak. Mert minden oktatóanyagnál hatásosabb a konkrét, cselekvő példamutatás.

____________________________________________________________
Emberi jogok, Wikipédia, http://hu.wikipedia.org/wiki/Emberi_jogok

Angolul: Human rights, http://en.wikipedia.org/wiki/Human_rights
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az ENSZ hivatalos, angol nyelvű oldalán: http://www.un.org/en/documents/udhr/

Látványjogászok

ParagrafusBárándy György, az “elismert konzervatív ügyvéd arról beszélt, hogy a jogászok megdöbbenve nézik, miként rúgja fel a kormány a több száz év alatt kialakult hagyományokat és joggyakorlatot – egyéni, illetve pártpolitikai célok érdekében.(1)

Szikinger István szintén úgy vélekedett, mélységesen idegen a jogállami, civilizált gondolkodástól, hogy először kiválasztanak valakit, akit meg akarnak büntetni, majd ezt követően próbálják megteremteni ennek a törvényi alapjait.

a jogászok megdöbbenve nézik” – ilyenkor nem értem, hogy csak tettetik magukat, vagy tényleg buták, vagy tényleg kómában voltak 8 év alatt ezek a jogászok és egyéb értelmiségiek(?). A legegyszerűbb mezítlábas számára is érthető volt, amit Orbán Viktor 2002-ben meghirdetett, és azóta szívós következetességgel, nyíltan vezényelte országszerte az úthengereit e cél irányába.

.

Nincs egyetlen más magyar politikus, akire azt mondanám: őszinte, egyenes ember – ez egyedül csak Orbán Viktorra igaz. Világosan értésére adta az egész országnak, mindenkinek (mindenkinek!) 2002-től folyamatosan, hogy mit akar és milyen eszközökkel. Vagy nagyon butának, vagy nagyon kómásnak kellett lennie annak, aki ezt nem fogta fel, aki nem vette ezt észre.

.

No de tisztelt Bárándy úr, tisztelt Szikinger úr, soha nem késő a kómából felébredni! Senki nem akadályozza meg Önöket, hogy tegyenek valamit az ellen, ami most – minő csoda! – ennyire(?) felháborítja Önöket! Mert valamit mindig lehet tenni. Hacsak nem Önök is a médiában jól mutató látványcsodálkozás kényelmes és csekély kockázatú státuszával elégednek meg – továbbra is.

.

Tisztelt Jogász Urak (és Jogász Hölgyek – ha lennének ilyenek a közéletben Morvai Krisztinán kívül), ne legyenek kétségeik: a cselekvéstelenség felelőssége Önöket is terheli mindazért, ami történt, történik és történni fog. Talán még jobban, mint Orbán Viktort és effektív kiszolgáló személyzetét. Ezt a felelősséget verbálmaszturbációval nem rázhatják le a vállukról!

_______________________________________

Amerikai Népszava, 2011. július 29. péntek 19:36, “A koncepciós perek sem Rajk felakasztásával kezdődtek“, http://nepszava.com/2011/07/magyarorszag/a-koncepcios-perek-sem-rajk-felakasztasaval-kezdodtek.html

Baloldal, ha lenne…

2010.05.29.(*) Verbálbaloldaliak, látványbaloldaliak, megélhetési baloldaliak – persze vannak. Helyette.

Ha lenne baloldal Magyarországon, akkor most ott lenne a Kossuth téren (http://www.hirextra.hu/2010/05/29/mienk- itt-a-ter-orbanek-a-nep-kozott),  és tiltakozna a törvényszegő parlamenti választások eredménye ellen, tiltakozna az illegitim parlamentbe került illegitim újnyilas párt ellen, tiltakozna az illegitim kormány ellen (http://antifa-hungary.blogspot.com/2010/ 05/2010-parlamenti-valasztasok.html ).

Igaz, hogy ilyen választások egyáltalán megtörténjenek, a baloldal nem hagyná.

Ha lenne…

De mert Magyarországon baloldal nem létezik, hát róla szó se essék.

Talán, majd egyszer, valamikor, a távoli jövőben…

Talán…

Akkor majd beszélhetünk róla.

Ha lesz.

________________________________________________

Az írás (kommentekkel együtt) az eredeti megjelenés helyén, a néhai kapcsolat.hu-n:

Baloldal_ha_lenne

(*) Ez az írás egy régi blogomban jelent meg, mely már nem található meg a Web-en, mivel az akkori blogszolgáltatók, a Kapcsolat.hu gazdái a website legutolsó (és egyben sokadik) inkompatibilis átalakítása során nem tartották fontosnak, hogy a felhasználók által több éven át feltöltött gazdag, sőt magas információ- és dokumentumértékű tartalmakat legalább archivált állapotban az e-utókor számára továbbra is elérhetővé tegyék.

Szerencsére abban az időben már eljutottam a politikai tájékozottságom olyan szintjére, hogy ne bízzak meg azokban, akiket korábban, politikai szüzességem idején, balga fejjel a “mieinknek” hittem, ezért a postjaim nagy részét rendszeresen elmentettem (esetleg egy másik helyen vezetett blogomban is publikáltam a klónját.) Így lehetőségem van a sok évvel korábban született gondolataimat ill. az összegyűjtött információkat megmenteni az e-nyészettől. És mert ezek a régi mondanivalóim sok év távlatából is aktuálisak, sőt egyre inkább, ezért úgy döntöttem, e blogomban nyitok egy archívumot, és abban újra publikálom őket – az eredeti publikálás időpontját megőrizve. Egyúttal magam számára is érdekes megfigyelni, hogy az évek során hogyan változott meg a stílusom.

Mivel azóta a kedvezőtlen magyarországi társadalmi-politika folyamatok tartósan olyan irányba haladnak, hogy már nem tanácsos valós, ill. kapcsolati háló felderítésére alkalmas nickneveket, sem linkeket publikus felületen megjelentetni, ezért a post szövegében az ilyen neveket kicseréltem, ill. a linkeket megszüntettem, és leszürkített színnel jelöltem. Egyéb vonatkozásban a szöveg mindenben egyező az eredetivel, a nem személyes kapcsolatra utaló linkeket megtartottam még akkor is, ha már a weboldalt kihúzták alóluk. Természetesen az adatgyűjtő-felderítő – fizetett vagy hobbi-ügynökök – számára még így is tartalmazhat olyan infókat, melyek a munkájukhoz hasznosak lehetnek. De legalább dolgozzanak meg érte. Nem igaz, Kedves Olvasóm?

%d blogger ezt kedveli: