eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Nemzeti csirke

ChickenNem járok túl sűrűn étterembe, de néha igen. Most is úgy adódott, hogy elvetődtem egybe. Természetesen nem fogom véled, Kedves Olvasóm,  megosztani, hogy mi a neve az étteremnek. Egyrészt nincs vágyásom bírósági ügyekre pazarolni szűkös erőforrásaimat. Épp elég volt egyszer, hogy egy szemét ember(?) (igen, ráadásul férfi!) belelökött a jogszolgáltatás feneketlen bugyraiba, és abból a szövevényből kikerülni nem volt semmi. (Jó páran tudjuk, rég, lásd pl. Dr. Kende Péter esettanulmányait, hogy minden politikai vonástól függetlenül is, a magyar jogalkalmazás minősíthetetlen (nemes egyszerűséggel talán egyszerűen szemétdombnak mondhatnánk) – talán ősidők óta. Most képzeld el, Kedves Olvasóm, ha ezt még politikai szempontok is aljasítják. Fogják. Dehogyis fogják. Már most teszik.) Másrészt, a mondanivaló szempontjából, nem is lényeges. Bármelyik étteremben előfordulhat, hogy a vezetőség az épp aktuális hatalomnak nyal be csontig. Miért épp egy étterem lenne kivétel – az egész ország ezt teszi. Vagy csak egyszerűen úszik az árral, a trendivé vált hullámot meglovagolja. Az üzlet mindenek előtt. Nemde.

Nos. Ott tartottunk, hogy betévedtem egy étterembe. És hát – mint azt talán már tudod, Kedves Olvasóm – nekem az evés csak kényszerű, megalázó processzus. Ezért nehéz a választás: előttem az étlap, hát én immár mit válasszak (virágom, vi-hi-rágom). A pincér amúgy készséges, végül is ezért fizetik (fizetjük), nem igaz? Ámde. Ráutaló magatartást tanúsít, hogy esetleg ő segíthet a választásban. Ami azt jelenti, hogy a konyhának mi lenne a legkényelmesebb, legkevesebb munkával kielégíteni a hülye vendéget, ha már beszédült ide, hogy fárasszon bennünket. Nemde.

Mivel húst ritkán eszem, hát legalább most. Legalább szárnyast. Nézegetem, és mondok egyet. Pincérünk szerint ez nem nyerő. Hogy miért, ne feszegessük, maradjon az ő titka. Tovább hümmögök. Erre bedobja a Nagy Ajánlatot: Nemzeti Csirke. Ahhoz mit szólnék? Hát igen, láttam az étlapon már az ő ajánlása előtt is. De hát Orbán Viktor 2002-es hadiüzenete  óta tudjuk, hogy én speciel nem tartozom a Hazához, és nyilván a Nemzethez se. Panelproli, balos-libes (szabadságmániás) – fujj!

Hát – mondd meg őszintén, Kedves Olvasóm – hogyan is ehetnék én egy Nemzeti Csirkét? Mindenki tudja, hogy ami ma nemzeti, az mind a fidesz  és a jobbik cégérével van fémjelezve. Nos, az étlap olvasása során először a kizárásos elvet alkalmaztam. Ami csípős, kiejtve. (Nekem ne lángoljon a szám. Ha már muszáj ennem, legalább érezzem az étel ízét.) És kiejtve a nemzeti jelzővel ellátott étel is.

Nekem egy csirke ne legyen nemzeti. Legyen csak egyszerűen csirke. Bár, Kedves Olvasóm, nem vagyok az ellen, hogy magyar ember lehetőleg magyar terméket fogyasszon. És vásárláskor figyelem ám, hogy a “magyar termék” embléma ott van-e. De hát, Kedves Olvasóm, attól, hogy rá van írva, ragasztva a “magyar” címke, tudhatjuk-e biztosan, hogy valójában honnan származik? Nem tudhatjuk.

No mindegy, a fidesz-jobbik miatt is, Nemzeti Csirke kizárva. Ha nekem a fidesz-jobbik miatt hányingerem támad, akkor nem kell. De hát egy étteremben mégse bocsátkozzunk a pincérrel politikai eszmecserébe, nemde? A pincér érdeke, hogy a vendég fogyasszon, a vendég érdeke, hogy egyen-igyon, ha már odament. És ki tudja: hátha még máskor is be akarok ide tévedni – más étterem a közelben nem lévén. Nem hiányzik, hogy egy mélymagyar étterem mélymagyar pincére diszkrimináljon azért, mert én másfajta nemzeti vagyok.

Ezért diplomatikusan átsuhanunk a “Miért nem jó a Nemzeti Csirke?”  téma lehetőségén. Szerencsére a pincér mond egy másik ételt, ami a konyha számára is kedvező, és talán nincs politikai ízesítése. Paprikás csirke. OK, jöhet. És nem volt rossz.

Soha nem fogom – és nem is akarom – megtudni, hogy mitől volt egy étel neve: Nemzeti Csirke.

__________________________________________________
Ezúton is keresek olyan szerzőtársat, aki segítségemre lenne az egyes postokhoz illeszkedő karikatúrák készítésében. Cserébe itt e blogon megjelenési lehetőséget tudok kínálni.

A képet innen vettem kölcsön – köszönet érte: http://en.wikipedia.org/wiki/File:K%C3%BCken_vor_dem_ersten_Ausflug.jpg

2 responses to “Nemzeti csirke

  1. evitae augusztus 30, 2011 20:04

    Kedves gammasugar, úgy is mint kedves Szerzőtárs, köszönjük, hogy értékes gondolatokkal és információkkal dúsította a postot, a blogot. Tegye gyakrabban. Akár újabb post formájában is🙂

  2. gammasugar augusztus 30, 2011 10:21

    Rágugliztam a nemzeti csirkére. Étlapon így nem találtam meg, de találtam egy budapesti éttermet (persze én se írom ám meg, hogy melyiket :-)), amelynek étlapján szerepel a “Csirkemell filé roston (nemzeti módra: mozzarella sajt, cukkini, paradicsom)”. Azért figyelemre méltó, hogy az angol és a német étlapon már nincs ott a “nemzeti módra”, csak az, hogy miből készítik ezt az eledelt.

    Hát nem is tudom. A paradicsom, a mozzarella és a cukkini ugyan kiadja a piros-fehér-zöldet, de ez nekem így sokkal inkább olasz, mint magyar nemzeti csirkének tűnik (olyan, mint a Garibaldi csárdás kis kalapja, amelyen tudvalévőleg szintén nemzetiszín szalag ragyogott – naná, az olasz zöld-fehér-piros: http://www.fsz.bme.hu/mtsz/dalok/dal0507.htm. Olasz étlapokon egyébként szerepel a “nemzeti csirkemell” (pl. a 832-es étel, a Petto di pollo nazionale da cuocere itt: http://www.surgema.com/p2.html). De kérdés, hogy itt mit jelent a “nemzeti”. A színösszetételt? Az ízvilágot? Vagy egyszerűen csak azt, hogy hazai termékből készült? De ha már valami nemzeti izét feltétlenül át kell venni az olaszoktól, sokkal inkább a nemzeti csirkét vegyük át, mint a fasizmust vagy a berlusconizmust. Biztosan sokkal ízletesebb és kevésbé fekszi meg a gyomrunkat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: