eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: zene

Határaim

Igen, Kedves Olvasóm, nekem is vannak határaim. Tűréshatáraim.Democracy

Lassan egy éve már, hogy az Amerikai Népszava (AN) lehetőséget adott arra, hogy “mezítlábas” bloggerek, amolyan (elvileg) “örömírók” (bármiféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül) felkerülhessenek az AN nyitóoldalára. Pontosabban: kölcsönösségi alapon: ezek a bloggerek írásaikkal hozzájárulhatnak az Amerikai Népszava Online látogatottságához, miközben a saját virtuális grafomán hajlamaikat is kiélhetik és az AN segítségével megnövelt eséllyel maguk is nagyobb olvasottságra tehetnek szert. Hiszen a bloggerek nem maguknak írogatnak, hanem hogy minél több emberhez eljussanak a gondolataik.

Én – eléggé el nem ítélhető módon – abba a téveszmébe ringattam magam, hogy az AN bloggerei – csak úgy, mint olvasó- és kommentelő tábora valamiféle közösséget alkothatnak. Nem is tudom, Kedves Olvasóm, hogy a 2002 óta a “ballibes”, “demokrata” körökben szerzett nyolc éves tapasztalataim alapján miért is támadhatott bennem ez az illúzió. De hát az ember már csak ilyen balga: a lelke reménykedik még akkor is, ha értelme már semmilyen észérvvel nem tudja támogatni. Nemde, Kedves Olvasóm? Folytatás »»

Hastánc

Egyptian bellydancer Randa KamelEgy magyar férfi hastáncos, Seres Zoltán nevét említem egy korábbi postomban az Erasure együttes 1992-ben New York-ban megrendezett koncertjéről származó, a “Love to hate you” dalának felvétele kapcsán. Nem akartam azt a postot túl hosszúra nyújtani, és Seres Zoltán(1) amúgy is megérdemel egy külön postot.

(A félreértéseket elkerülendő: itt balra a kis képen egy hagyományos, női táncos látható, szemléltetési célzattal.)

Évekkel ezelőtt valamelyik tévé-csatornán láttam őt, véletlenül, és teljesen elbűvölt a tánca, kicsit póraisabban szólva: el voltam tőle ájulva. Valahol az interneten áradoztam is akkor róla, de sajnos már nem lelem, hogy hol, pedig olyan szépeket írtam róla, hogy kár érte. Akkor még nem is tudtam a táncos nevét, csak azt láttam, hogy egy férfi hihetetlen módon hastáncol. Amúgy pedig a hastánc se érdekelt különösebben. Addig. És bár a megkövült társadalmi tudat szerint a hastánc női dolog (pedig most a kutatómunkám alapján látom(2), hogy ez eredetileg nem igaz), ám ez a férfi mégse női módon adja elő, hiszen akkor nem is lett volna benne semmi különös, csak annyi, hogy egy vélhetően meleg pasi nőként próbál táncolni. Nem, a fantasztikus az volt a táncában, hogy – bár nőktől megszokott, nőknek kidolgozott mozdulatokkal táncol, de mégis inkább csak férfiakra jellemező átéléssel, szenvedéllyel, könnyedséggel, élvezettel.

Ilyesmire nők nem képesek – talán csak nagyon ritka kevés kivétellel. (Inkább talán a fekete, a latin népek körében gyakoribb.) Hogy ez vajon miért van így – ez egy külön tanulmányt igényelne. Talán nőknek nincs ilyen istenadta tehetségre szükségük, hiszen elég, ha félpucéren kicsit riszálják magukat, a férfisereg csorgó nyállal csak arra fókuszál kiguvadt szemekkel, hogy egy (vagy több) nő illegeti pőrén magát a színen, és képzeletükben teljesen le is vetkőztetik őket ott helyben, és csak a szex jár a fejükben. És a nadrágjukban. Az, hogy hogyan, mennyire jól vagy rosszul táncolnak, nem is érdekes számukra. A női táncos tehát nem táncot ad elő, hanem meztelen erotikát. Rosszabb esetben előjátékot a szexhez. Ehhez pedig nem kell különös tehetség. Szimpla biológia. Ilyesmire bármilyen fiatal, jó alakú nő alkalmas, és nem is kell több a “sikerhez”. Legfeljebb, ha a többieket le akarja körözni karrierben, akkor bebújik egy vagy több, macsó menedzser,  döntéshozó ágyába, és máris “magasabb osztályba léphet”. A női közönség igényét pedig a férfidominanciájú show- és egyéb bizniszben ki nem sz@rja le. Nemde?

Seres Zoltán, amikor táncol, ő nem egy ember, nem egy férfi, nem egy nőként táncoló táncos, aki táncot ad elő, hanem maga a tánc. Egész lénye, teste, lelke eggyé válik a ritmussal, a zenével. Nemhogy nőtől, de még férfitől is ritkán kapni ilyen audio-vizuális élményt. És most, hogy az Erasure felvétel kapcsán újra előjött emlékeimből, és újra megnézem, immár a Youtube-on, a korábbi véleményem mit sem változott, és nem emlékszem, hogy azóta láttam volna másik ilyen átlényegült, profi örömtáncost – akár nőben, akár férfiban.

Zoltán Seres- Pharao Dance Studio(3)
[http://youtu.be/krbZ5V9Z-Bs]
Seres Zoltán tanoura tánca
és a Pharaoh Stúdió Tánckara
(4)
[http://youtu.be/3FqCHPjda3g]

Mikor ilyen élménnyel ajándékoz meg valaki, akkor már-már hinni vélem, hogy ilyen pár percekért élni mégis csak érdemes. Talán…valahol…

__________________________________________
(1) http://www.pharaohstudio.hu
(2) A hastáncról némi információ:

(3) Sajnos ennek nem találtam jobb minőségű változatát. Különösen az arca, szeme, mosolya tükrözi a tánc örömét. Ez talán az eredeti helyre, a Youtube-ra átkapcsolva jobban érvényesül, a nagyobb méretben.
(4) Különösen szembeötlő a különbség, ahol nőkkel táncol együtt. Persze, a nők (lányok) szépek, szexisek, esetleg kedvesek, de nem nagyon sugárzik belőlük a szenvedély, az átlényegülés, a táncnak az az öröme, ami “mindent visz”.

Különösen közel állnak hozzám az olyan művészetek és képviselőik, ahol és akik nem a szavakat használják a kifejezés eszközéül – melyek, a Kis Herceg óta tudjuk, csak félreértések forrásai. Szavakkal sokkal könnyebben lehet hazudni, mint tekintettel, arcjátékkal, mozdulattal. Ez utóbbiakat együtt, egyszerre – bár nem lehetetlen, de – sokkal nehezebb egy-egy hazugság szolgálatába állítani.

Ha rajtam állna, (ha diktátor lennék,) betiltatnám a beszédet. No, de talán, legalábbis bírságot szednék azoktól, akik szómenésesek, akik pl. fél órában mondják el azt, amit 1-2 mondatban fél perc alatt is elmondhatnának. Ha pedig az az 1-2 mondat se tartalmazna hasznos információt, akkor valami plusz büntetéssel sújtanám őket. Ezt még ragozhatnám, de ez talán legyen egy másik postnak témája. Talán majd később, egy külön cikkben verbálpettingelek arról, hogy miért vagyok a beszédnek ellensége. Esetleg fordítva: ellenségem a beszéd.

Bár bevallom, amikor egy-két alkalommal a hangszálaim felmondták a szolgálatot, akkor hiányzott a lehetőség. Nem nagyon. Csak kicsit.

Tűnés

[Ezt a cikket (magyarul: postot) korábban elkezdtem írni, de hát közbejött a PIPA, meg a SOPA – az internetnek hála olyan gyorsan pörögnek az események, hogy képtelenség velük lépést tartani. És mert a PIPA meg SOPA ügyét fontosabbnak véltem, hát ezt a postot kicsit félretettem,  félkész állapotban.]

Néha visszanézem korábbi szövegeimet. Legalább én olvassam magamat, nem igaz, Kedves Olvasóm? Persze ne gondold, hogy csak a nárcizmusom késztet erre. Egy másik kórság is jellemez: a maximalizmus. Amikor megszülök egy cikkemet, akkor frissen túl “közel” vagyok még hozzá. Vagyis hiába olvasom át még vázlatban, sőt a publikálás után mindjárt, akár többször is, mindig marad a szövegben némi szintaktikus, vagyis betűhiba, elírás. Az online helyesírás-ellenőrző se vehet észre mindent, hiszen előfordul, hogy az elírt szó is értelmes önmagában, de azt, hogy a szövegkörnyezetbe nem passzol, azt egyedül csak az emberi elme képes észlelni, a “gép”, vagyis a beprogramozott automatizmusok nem. Bár az ember, pontosabban a profithajhászó gyártók mindent elkövetnek, hogy az ember helyett az intelligens kütyük vegyék át az irányítást, de nem hiszem, hogy az emberi elmét valaha is helyettesíthetnék ezek a kütyük. De mit is beszélek, Kedves Olvasóm – világos, hogy nem a kütyük, hanem azok gyártói ill. haszonélvezőik fogják átvenni a vezérlést a mezítlábas pórnép fölött. Csak az vigasztal, hogy – hajlott koromnál fogva – én már nem élem meg ezt. Se.

De, Kedves Olvasóm, már megint csapongok – hát szólj rám!Erasure Video Removed

Természetesen erőforrásaim többnyire csak a legutóbbi néhány cikkem átnézését teszik lehetővé. Ahogy most így ellenőriztem párat, hát látom ám, hogy a nagy sikerű orbános MaszturBál az Operaházban cikkembe ágyazott videók egyike már nem elérhető.  Szívemet szomorúság tölti el, mert az Erasure (Love to hate you) együttesnek egy különleges, (a fellelhető infók alapján) New York-ban 1992 évben tartott koncertjén készült felvételét érinti a dolog. A különlegessége pedig az, hogy az énekes körül – igen, Kedves Olvasóm – két homoszexuális(nak látszó) férfi táncol fantasztikusan.

És visszaemlékezem, hogy valahol évekkel ezelőtt a neten már áradoztam arról, hogy egy férfi(!) hastáncos(!), Seres Zoltán mennyire kenterbe veri a női hastáncosokat. Nos, ezen az Erasure koncerten szintén történt egy kis formabontás: a felvétel minősége nem túl jó, de annyit látni lehet, hogy két meleg (vagy transzvesztita – a különbségekkel nem vagyok egészen tisztában), ráadásul (legalább is az egyik) fekete fiú is táncol a tánckarban (persze a fekete és latin népeknek a vérükben van a zene, a ritmus, a tánc, nemtől függetlenül is), és sokkal fantasztikusabban, mint a női táncosok. És ennél csak rosszabb minőségű videót találtam még erről a koncertről. Most viszont azt kell látnom, hogy ennek a Youtube csatornának a gazdája ezt az egyetlen viszonylag jobb minőségű videót is leszedte: “This video has been removed by the user.” Vagyis: ezt a vidót a felhasználó eltávolította. Elég elítélendő az ilyen netpolgár, aki még arra sem méltatja az addigi nagyszámú látogatóját, hogy jelezze, mi történt, mi az oka a törlésnek.

És ráadásul le se töltöttem, hogy legalább magamnak meglegyen. Lám, manapság annyira gyorsan változnak a dolgok az interneten is, hogy ha találunk valami csemegét, az a  legbiztosabb, ha azonnal letöltjük magunknak, mert egyáltalán nem biztos, hogy pár nap, pár óra, pár perc múlva újra megnézhetjük.

Így aztán nagy erőkkel elkezdtem keresgélni újra, hogy hátha megtalálok még egy kópiát belőle. Kemény meló árán rá is találtam egy másikra, amelyik egyáltalán nem volt ellátva a releváns kulcsszavakkal, címmel, címkékkel, így aztán a szerencsén múlott, hogy mégis rábukkantam. Ki is cserélem hát utólag a korábbi postomban a megfelelő azonosítókat, hogy ismét lehessen látni a felvételt, legalább addig, amíg azt is el nem tüntetik. (Ha más nem, majd a PIPA-SOPA lobbizók, ha sikeresen átverték az USA törvénytervezetet a tiltakozó netpolgárok millióin.)

Viszont ismét lett a kutatómunkámnak egy mellékterméke. Három lány (kissé póriasabban: három csaj) táncol a szóban forgó Erasure: I love to hate you c. zenére, a jelek szerint a maguk örömére. És bár amatőr felvétel és amatőr tánc, ám mégis (elég) jó a felvétel minősége is, és a három leányzó olyannyira örömtáncot lejt, olyannyira élvezi a zenét, a ritmust, a mozgást, hogy az amatőrségből nem esetlenség, hanem báj, humor árad. Így aztán ezt is közreadom itt, ítéld meg Te magad, Kedves Olvasóm, és hátha néked is okoz pár derűs percet e borongós világban:

[http://youtu.be/yTdnP_xngGw]
I love to hate you (Russian dance version)

És az is különlegessége e felvételnek, hogy női személyek kevésbé szoktak ilyen önfeledten mókázni csak úgy a móka kedvéért. És bár a tánc természetéből adódóan itt is van némi kis erotikus momentum, de hát ez mégse az a nőknél általában szokásos öncélú, önkellető riszálás-vonaglás, hanem maximum egy kis csipetnyi fűszer az alapanyagban, a jókedvben, a humorban.

MaszturBál az Operaházban

Magyarország Szeretett Nagy Vezére, Orbán Viktor megnyitotta a 2012. évi báli szezont.

e-Vita: RongyéletKicsit korán ugyan, de hát az ország által ráruházott teljhatalom mindenre feljogosítja, nemdebár, Kedves Olvasóm? Tetszettek volna 2002-től odafigyelni arra, midőn nyíltan mondta, mutatta (újra és újra): ha ő hatalomra kerül, ott kő kövön nem marad. Ahogyan már náci segédcsapatai se hagyták az utca- és egyéb köveket csak úgy parlagon heverni, különösen 2006-tól, hanem a Vezér szolgálatában – az un. “demokratikus” kormányzástól háborítatlanul – dobáltak, törtek, zúztak, gyújtogattak. A vak is láthatta, de hát a magyar nép (demokráciáról álmodozó része) olyan kómában volt (és van) egyfolytában, hogy ahhoz képest a vak is csak látó lehet.

Így aztán e kómának hála a Vezérnek (és kiszolgáló személyzetének) 2010 áprilisa óta folyamatos orgazmusban van része. De hát az ingerküszöb sajátossága, hogy az folyvást emelkedik, és újabb, erősebb ingerekre van szükség ahhoz, hogy a kéjvágy kielégüljön. Így aztán előre hozta a báli szezont, egy új típusú bállal megnyitva azt: zártkörű masztur-bált szervezett magának és szolganépének. Nem is akár hol, de az Operaházban. Az élvezet tökéletes: tort ül a meggyalázott demokrácia, a magáévá tett ország fölött, megszentségtelenítve a magyar kultúra egyik kiemelt intézményét. Az élvezetet csak tovább fokozza, hogy odagyűlnek a demokráciáról ábrándozó népek a ház elé, akik maguk adták azt tálcán oda neki, önként és dalolva. És ez az egész éppoly érthetetlen számomra, mint ha egy nő önként, engedelmesen aláfekszik az “erőszaktevőnek”, aztán szüntelen panaszkodik, siránkozik, rinyál, háborog, hogy őt meg merték erőszakolni, hallatlan! De az élet már csak ilyen érthetetlen, nem igaz, Kedves Olvasóm?

Így aztán most ismét jószolgálatot tettek a Vezérnek: segítettek neki elélvezni. Hát, bizony, semmihez sem fogható a bosszúvágy maradéktalan kielégülése okozta gyönyör.

Az én önérzetem nem engedi, hogy a Vezér kielégülését segítsem, ha tehetem, kerülöm a megalázó helyzeteket, ezért dehogyis mentem “tüntetni”. (Én a megelőzés híve vagyok: mentem eleget 2010 áprilisáig – de minek.) A tömeget se szeretem. Így inkább a  munkanap fáradalmait próbálom kipihenni, és privát élvezetemnek hódolok publikusan: itt verbálpettingelek. Közben, mint mindig, háttérrádiózom, ami azt jelenti, hogy a szövegelésükre nem figyelek. De néha mégis megüti egy-egy különös hangfoszlány a fülemet: képzeld, Kedves Olvasóm, a Juventus (amit csak kényszerűségből használok, mert ők szövegelnek a legkevesebbet a többihez képest- bár még így is túl sokat ) a rövid közlekedési hírekben most tüntetésnek meri nevezni a tüntetést! A szilveszteri előzetesként a Kossuth téren rendezett tüntetést ugyanis eufemisztikusan csak “rendezvénynek” merte nevezni. Hm. De ez még mind semmi! Ahogy teszek-veszek, motoszkálok, egyszer csak mit hallok: a KFT együttestől a “Bál az Operában” c. zenét közvetítik. Ezen kicsit meghökkenek: nocsak! A Vezér médiatörvényének kegyelméből üzemelő médiumnak ilyesmire vetemednie azért nem semmi! Hát, kedves Juventus-osok,  nem tudom, mi lesz. Lehetséges, hogy a Juventus lesz az utolsó médium, amit a szélsőjobbos erők kihúznak alólam. És akkor kénytelen leszek tényleg áttérni végleg az mp3-as zenelistákra. De legalább nem sérül többé ennyire kicsikét se az az elvem, mely szerint nem hallgatok magyarországi médiát. Tökéletesen hű lehetek magamhoz. Ugye, hogy mindennek van valami előnye is, Kedves Olvasóm?

Ahogy a dal szövegét hallgatom, némileg hüledezek – sose hittem volna, hogy ez az 1984-ben megjelent nóta egyszer ennyire sokatmondó lesz. Korábban csak az Operabáli rongyrázás kapcsán bírt számomra jelentőséggel, amiről verbálpettingeltem is korábbi kedvenc, de az ismert politikai okokból adódó kényszerűségből elhagyott blogomban. Nos, hallgassuk most együtt a dalt, Kedves Olvasóm:

.
KFT – Bál az Operában (Album version, 1984)
.[http://youtu.be/RJFnsAyDBMA]
Az utcán sűrű éj,
Csak az operaházi lámpák
Kristályfénye száll.
Kívül semmi nesz,
Pedig odabent szól a zenekar,
S a nagyterem díszben áll.
.
Bál van az Operaházban,
Különös bál van,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Aidát, Sarastrót,
Sparafuccilét, Rigolettót.
.
Népköztársaság útján
Mennyi különös alakot elrejt
A konfekció-kabát,
És sohasem tudható,
Hogy mikor nem látja senki őket,
Mivé változnak át.
.
Bál van az Operaházban,
Igazi bál van,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Cavaradossit, Csocsoszánt,
Desdemonát és Don Juant.
.
Bál van, igen, bál van az Operaházban,
S nekem réges-régi vágyam,
Az hogy megtaláljam
Figarót, Izoldát, Papagénót és Papagénát.
.
Bál van, különös bál van
Az Operaházban,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Cavaradossit, Csocsoszánt,
Desdemonát és Don Juant.
.
Mortadella, mia,
Il nostro amore non puo morire mai
Ogni giorno ti ringrazio la gioa che mi dai.
.
Bál van, igen, bál van az Operaházban,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Aidát, Sarastrót,
Sparafuccilét, Rigolettót.
.
Bál van, az Operaházban,
Igazi bál van,
Nekem réges-régi vágyam,
Az hogy megtaláljam
Figarót, Izoldát, Papagénót és Papagénát.
.
Cavaradossit, Csocsoszánt,
Desdemonát és Don Juant.

.

Szeretem, ha a dolgok önmagukért beszélnek.
Ez nem jelenti azt, hogy feltéltenül örömmel tölt el az, amit mondanak.

Orbán Viktor, az igazi européer
[http://youtu.be/wQqdcDEQ3FA]
Kétharmados többséggel mindent lehet
[http://youtu.be/jhGAzO5ijps]
Cabaret – Tomorrow Belongs to Me(*)
[http://youtu.be/bs5bnVoZK4Q]

.

Ezek után talán lazítsunk mi is egy kicsit, Kedves Olvasóm (amíg még lehet):

ERASURE LOVE TO HATE YOU
[http://youtu.be/QES-eQ4lR5U]
.
Im crazy flowing over with ideas
A thousand ways to woo a lover so sincere
Love and hate what a beautiful combination
Sending shivers up and down my spine
.
For every casanova that appears
My sense of hesitation disappears
Love and hate what a beautiful combination
Sending shivers up and down my spine
.
And the lovers that you sent for me
Didnt come with any satisfaction guarantee
So I return them to the sender
And the note attached will read
How I love to hate you
I love to hate you
I love to hate you
I love to hate you
.
Oh you really still expect me to believe
Every single letter I receive
Sorry you what a shameful situation
Sending shivers up and down my spine
.
Oh I like to read of murder mystery
I like to know the killer isnt me
Love and hate what a beautiful combination
Sending shivers make me quiver
Feel it sliver up and down my spine
.
.
Songwriters: BELL/CLARKE
http://kulfoldi.zeneszoveg.hu/dalszoveg/6089/erasure/love-to-hate-you-zeneszoveg.html
Erasure – Love to hate you(**)
[http://youtu.be/mLcS0k4EwRo]
New York, 1992

_____________________________________________________
(*) Itt helyben nem, csak a youtube-on nézhető meg, talán magasabbrendű szerzői jogi, és/vagy üzleti okokból. A megjelenő szövegre (Watch on youtube), vagy az alatta lévő linkre kattintva a youtube-oldalára jutsz, és nézheted-hallgathatod meg. Érdekes, mikor először beszerkesztettem ide, akkor még nem tiltotta. Lehetséges, hogy orbán-országot máris diszkriminálja a világ fejlettebb része? Na végre.
(**) Sajnos jobb minőségű felvételt nem találtam, sőt ezzel is volt némi bonyodalom, erről egy új postban mesélek néked Kedves Olvasóm: Tűnés

Feliz Navidad

Kedves Olvasóm, egy kedvenc zenészem kedvenc szerzeményével kívánom, hogy legalább Neked legyen egy boldog új éved. Ez a dal fantasztikus több szempontból is számomra. Egyrészt, a szövege oly végtelen egyszerű, hogy megtanulni semmiség. A dallama szintén. Nem véletlenen, hogy a világ szabadabb, boldogabb felén a tradicionális karácsonyi dalok közé került. Másrészt, mert hiszem, hogy én tévedésből születtem Magyarországra, eredetileg én valami mediterrán, spanyol ajkú nép közé voltam szánva. Lelkem és habitusom latin, mediterrán lélek. Nem szeretem a hideget, és imádom azt a nemtörődöm, laza mentalitást, ami a latin népek sajátja. Ha spanyol / latin-amerikai beszédet, de még inkább ha spanyol-latin zenét hallok, már rögtön elalélok. Mondanám: elélvezek, de ezt ugye egy fidesz-jobbik-erkölcs által diktált un. keresztény-nemzeti-meg-mittudomén milyen földhözragadt, a XXI. században is reménytelenül középkori országban nem illendő mondania az egyszerű állampolgárnak. (Csak a hatalom kiváltságosainak, ugyebár. Akik 2010 áprilisa óta folyvást elnyújtott orgazmusban élvezkednek.) De az internet – talán még – biztosítja egy kényszer-magyar állampolgár számára a szabadságot, ezért hát mégis csak mondom.

Amióta csak öntudatra ébredtem, azóta egyfolytában azt érzem, hogy idegen vagyok ott, ahova születtem. Már majdnem azt hittem, hogy mégse, de 2002 óta a fidesz-jobbik határozottan ráébresztett, és most már biztosan tudom: én nem tartozom abba az országba, ahová volt balszerencsém születni. Ez a Magyarország nem lehet az én hazám, csak kényszer-lakhelyem. Ezért legalább az internet révén próbálok “máshol lenni”. Bár hamarább lehettem volna biztos abban, hogy nekem menni kell! De most már nemigen van hova, merre. (De azért még nem adtam fel.) Így hát csak a zene révén próbál a lelkem repülni egy szabadabb, felnőttebb világba.

A három tenorPlácido Domingo, José Carreras spanyol, és Luciano Pavarotti olasz énekes
csodálatos, fantasztikus előadásában (a szöveggel némileg variáltak)

[http://youtu.be/tD-q5xZJfog]
The 3 Tenors – Feliz Navidad (José Feliciano)
José Feliciano:
.
Feliz Navidad
Feliz Navidad
Feliz Navidad
Prospero Año y Felicidad.
.
Feliz Navidad
Feliz Navidad
Feliz Navidad
Prospero Año y Felicidad.
.
I wanna wish you a Merry Christmas
I wanna wish you a Merry Christmas
I wanna wish you a Merry Christmas
From the Bottom of my Heart
.
I wanna wish you a Merry Christmas
I wanna wish you a Merry Christmas
I wanna wish you a Merry Christmas
From the Bottom of my Heart

.

Szöveg: http://www.youtube.com/watch?v=wGuCvFdrWPg

.

A szerző, José Feliciano előadásában, ami nem kevésbé fantasztikus:

[http://youtu.be/xMtuVP8Mj4o]
Jose Feliciano – Feliz Navidad

____________________________________________
feliz navidad (Spanish) = Merry Christmas (English) = Boldog Karácsonyt (Hungarian)

A dalról a Wikipédián angolul (magyar nyelvű nincs): http://en.wikipedia.org/wiki/Feliz_Navidad_%28song%29

Ezt a dalt a Puerto Rico-i énekes,  José Feliciano, énekes-zeneszerző 1970 -ben írta. Az USA-ban klasszikus karácsonyi énekké vált, az angol, spanyol nyelvű és az egész nemzetközi világban. (Vannak olyan helyek a világban, melyek Magyarország előtt járnak. Nem kicsit. Nagyon.)

A szerző honlapja: http://www.josefeliciano.com/

Wikipédia a szerzőről:
Spanyol: http://es.wikipedia.org/wiki/Jos%C3%A9_Feliciano
Angol: http://en.wikipedia.org/wiki/Jos%C3%A9_Feliciano
Magyar: Nincs (jellemző!)

Ha valamelyik videó indítása után épp ez az angol szöveg jelenne meg: “This video contains content from SME. It is restricted from playback on certain sites. Watch on Youtube.” ez magyarul ezt jelenti: “E videóban SME-től származó tartalom van, ezért a lejátszása bizonyos webhelyeken korlátozva van. A Youtube-on megnézhető.” Ahol SME=Sony Music Entertainment.

Ráncosodjunk együtt

Karácsonyi áhítat ellen hatékony orvosság egy ilyen kis videóklip.

Kedves Olvasóm, fogadd tőlem szeretettel(1)
e rendhagyó, sötétszürke humorral átitatott, bűbájos kis videószösszenetet.

Christmas & New Year 2012
Ismeretlen alkotó műve, a Jingle bells zenéjére – köszönet érte
[http://youtu.be/LyzJ4InbTvU]

Nem könnyű egy olyan videoklipet találni, amiből nem az unásig csépelt karácsonyi szeretet-mánia csöpög. Bár ebben is ott van a kötelező mesebeli elem: a gonosz elnyeri méltó büntetését. De mi úgyis tudjuk, hogy a valóságban minden másképp van. Igaz, Kedves Olvasóm?

Különösen nem könnyű azért sem, mert a youtube.com-on meghatározott videóklip keresése ahhoz a sziszifuszi vállalkozáshoz hasonlatos, mint egy pici varrótű utáni kutakodás egy óriási szénakazalban. Ha belegondolok, a Google e tekintetben már egész jól megközelíti a gagyi Facebook (továbbiakban: FB) színvonalát, bár még mindig felülről. Nem győzök csodálkozni, hogy a Google miért nem azon dolgozik, amivel eddig is naggyá vált, és ezután is még nagyobbá válhatna: a keresések fejlesztésén. Az interneten (pontosabban a szervereken) olyan óriási adathalmaz gyűlik egyre gyorsabb ütemben, hogy most lenne csak igazi kihívás és igazi lehetőség ilyen óriási adathalmazban való keresési lehetőségeket fejleszteni. De ehelyett a Google jött a hülye köreivel, hogy velük majd jól lekörözi a FB-t. Pedig ilyen homokozókból egy is bőven sok. Komoly, elfoglalt, alkotó, dolgozó, tanuló, netán még családdal is rendelkező embernek semmi szüksége arra, hogy ilyen homokozókba nyakig elmerülve minden irányból ontsák rá a “barátok”, és azok “barátai” minden szemetüket. És ha akad is értékes információ néha, azt az óriási szeméttengerben megtalálni legfeljebb akkor van esély, ha egyfolytában a FB-n lógunk, és mást se csinálunk, csak monitorozzuk a szennycsatornákat éjjel-nappal, hogy hátha megcsillan valami drágakő bennük. Ilyen fokú FB-függést pedig kevés ember engedhet meg magának, talán csak nyugdíjasok, munkanélküliek, gazdagok – olyanok, akik válláról valaki leveszi a pénzkeresés, a mindennapi tennivalók terhét, pl. egy alkalmazott, egy cseléd (anya, nővér, barátnő, feleség, ilyesmi.)

____________________________________________________
(1) A szeretet említése itt helyénvaló, hiszen lám, mekkora kutatómunkát folytattam egy ilyen különleges videoklip kibányászásáért, csak hogy megoszthassam Véled, Kedves Olvasóm. Persze, nekem is mosolyra gyűri orcámat ez a kis alkotás, de ennyi nekem nem elég – másokkal is meg kell osztanom az élményt. A Te orcád is hadd ráncosodjék, Kedves Olvasóm. Együtt ráncosodni  – hát mi más lenne ez, ha nem szeretet?

Ajándékozz derűt

Nemigen tudok újat mondani az ismét aktuális karácsonyi mizéria kapcsán, a három évvel korábbi postom most is változatlanul érvényes. Így hát a politikai okokból elhagyott blogomból átemelem ide is:

Mint korábban említettem: a legszebb ajándék az idő. Itt most a másik legszebb ajándékról szólok: a humor. Vagy derű. Az olyan igazi, csipkefinomságú, mélyről fakadó, lepkekönnyű, a lélek legbelsőbb zugaiban rezonanciát keltő. Mint az igazgyöngy: ritkán és lassan érik, és le kell érte szállni sötét mélységekbe, hogy megtaláljuk.

Vagy valami ilyesmi.

A lényeg: a kötelező karácsonyi hajcihő évről évre egyre szokványosabbá, unalmasabbá, terhesebbé váló rutinját csak a humor képes oldani. Régóta legkedvesebb karácsonyi szösszenetem ez a kis zenés animáció, de még mindig élvezem, és derűvel ajándékoz meg.

Esetleg Te is add tovább, Kedves Olvasóm:

White Christmas I’m dreaming of a White Christmas
Just like the ones I used to know
Where the treetops glisten
And children listen
To hear sleigh bells in the snow
.
I’m dreaming of a White Christmas
With every Christmas card I write
“May your days be merry and bright
And may all your Christmases be white

Egyszerűen fantasztikus! Ugye?

_________________________________________________________________

White Christmas  – talán minden megtudható róla a Wikipediából. Ami nem, azt Google Mester megleli.
További humoradagok Joshua Held jóvoltából: The Noses (rajzok) és animációk

Nyolcvan

Latinovits Zoltán, a “színészkirály” 1931. szeptember 9.-én született(1).Latinovits ZoltánMost lenne 80 éves, ha 45 évesen nem ért volna véget az élete.

Különös arra gondolni, hogy vajon mit gondolna, tenne, mondana napjaink – a harmincas éveket újjáélesztő – Magyarországán. Vajon ő is a szélsőjobbos tábort erősítené, aki a legutóbbi átkos rendszertől és kisszerű, tehetségtelen irigyeitől kapott sérelmekből táplálkozó féktelen bosszúvágyát úgy akarná kiélni, hogy a fasiszta, náci, nyilas eszméket és módszereket visszahozók sorait gyarapítaná?

Nem tudhatom.

Vajon beszállna-e ő is a legjobb kurva címért folytatott össznépi versenybe? Vajon tudna-e élni és hogyan ebben a sekélyesedő világban, ahol az érték egyedüli mércéje a pénz? Vajon tudna-e úgy idomulni e széteső világhoz, hogy tehetségét pl. mosópor-reklámban “kamatoztassa”?

Nem tudhatom.

Olyan fejtetőre állt országban élünk, olyan hihetetlen pálfordulások, köpönyegforgatások, olyan hányingert keltő ocsmányságok tanúi lehetünk immár 21. éve, amit a magamfajta még álmában se tudott volna elképzelni.

Ha valaki hű akar lenni önmagához, annak világgá kell mennie.

Vagy bele kell pusztulnia.

.
Radnóti Miklós: Nem tudhatom…(2)
előadó: Latinovits Zoltán
[http://youtu.be/fA5E2iu3enE]
[http://youtu.be/V5u_zjBWI2k]
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
.
[1944. január 17.]

.

Hátborzongatóan aktuális gondolatok (lám, a történelem hogyan ismétli önmagát)
Latinovits Zoltán a magyarságról(3)
Részlet a Sírás után c. filmből.
[http://youtu.be/w4wBcZ37kQA]
(Hungarian actor legend Zoltan Latinovits
talks about hungarian exist.)
.
Az ötödik pecsét c. filmből részlet(4)
.
.

[http://youtu.be/4h_cSl4lKNg]
[http://youtu.be/SJ3O3aS-Kng]

.

A “királyi” páros
.
Ruttkai Éva – Latinovits Zoltán: Hol van az a nyár(5)
Békeffi István – Lajtai Lajos: A régi nyár c. operettből
.

[http://youtu.be/qO79y71h3v4]
[http://youtu.be/QOOGeXjTRt8]
Hol van az a nyár?
Hol a régi szerelem?
Hol van az a nyár?
Átsuhant a szívemen.
Hol van az a tűz,
ami karjaidba űz?
Hol van az a láz?
Hisz a szívünk csupa gyász!
.
Hol van az a nyár?
Hol a régi szerelem?
Jaj de messze jár!
Bánat ül a szívemen.
Közeleg a tél,
hull a fáról a levél.
Hol van az a nyár?!
Elsuhant már.
.
Szívemben a száz gyönyörű emlék,
elsárgul száz kicsi színes kép.
Egy forró május, egy édes nyár,
lepréselt sárga virágok már.
.
Hol van az a nyár?
Hol a régi szerelem?
Hol van az a nyár?
Átsuhant a szívemen.
Hol van az a tűz,
ami karjaidba űz?
Hol van az a láz?
Hisz a szívünk csupa gyász!
.
Hol van az a nyár?
Hol a régi szerelem?
Jaj de messze jár!
Bánat ül a szívemen.

________________________________________________
(1) Wikipedia: Latinovits Zoltán, http://hu.wikipedia.org/wiki/Latinovits_Zolt%C3%A1n
Egy másik gazdag forrás: Latinovits Zoltán, http://ruttkai-latinovits.comlu.com/latinovits.html (A fotót innen huzaloztam be, köszönet érte.)

(2) Radnóti Miklós: Nem tudhatomhttp://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm#cim56

(3) Sírás után: Latinovits, dokumentumfilm (2000, 31 perc, színes), rendező Szigethy Gábor http://archiv.magyar.film.hu/hmdb/filmek/29144/siras-utan-latinovits.html
A film teljes (2018.05.04-én elérhető) verziója: http://youtu.be/2OnUNM0_rzM
Egy másik részlet: http://youtu.be/aE3DBxlQ1xY (Néhány érdekes adalékkal: http://basahalom.blog.hu/2009/05/14/siras_utan)

(4) ‘Az ötödik pecsét‘ cimű filmből összeállított jelenetsor. A jelenetben szereplők: Latinovits Zoltán, Nagy Gábor, Horváth Sándor, Márkus László, Őze Lajos, Bencze Ferenc. ( Az elhangzó ‘kadaver’ szó jelentése : tetem. )
Egy másképp vágott részlet: Nyilaskeresztesek (2. rész), http://youtu.be/Z1wVqjATyXw
A 3. percnél kezdődik Latinovits jelenete, és a 4:35 percig tartó rész a fenti részletből hiányzik, pedig ez is sokatmondó és sajnos ma is szintén aktuális mondanivalót hordoz.

Wikipédia: “Az ötödik pecsét” 1976-ban bemutatott, színes, magyar film, amely Sánta Ferenc azonos című regénye alapján készült. Rendező: Fábri Zoltán http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%B6t%C3%B6dik_pecs%C3%A9t_%28film%29

(5) A régi nyár: http://www.mnsz.eu/new/index.php?view=article&id=621
A film teljes (2018.05.05-én elérhető) verziója: http://youtu.be/gA2H2Sjr964

(6) Latinovits 80, kiskegyed.hu http://www.kiskegyed.hu/sztarok/portrek/latinovits-80-ruttkai-sosem-hitte-az-ongyilkossagot-110834.html

Nincs szó

Egy elmebajos megint nem talált másban kielégülést, mint egy kis magán(?)-népirtásban (*).
A hírt hallva, a képeket látva mit lehetne mondani? A szó a legfontosabb dolgokhoz szánalmasan szegényes eszköz.

Csak szövegfoszlányok jönnek elő…
“Hagyd a verbálpettinget másra…”
“…mint alvadt vérdarabok…”
“…a Világból hiányzik valami…”
“…nem elég akarni, / De tenni, tenni kell…”
A beszéd csak félreértések forrása.

Egy biztos: tenni, menni kell: Megemlékezés a norvégiai merényletek áldozatairól – 2011.07.23., szombat, 19:00, budapesti norvég nagykövetség, 1015 Budapest, Ostrom u. 13.

Azt hiszem, mégis csak  jobb, ha a másik típusú elmebaj sújtja inkább az embereket. Enyhítésül jó egy kis zenét hallgatni, ami némileg kapcsolódik a témához:

[http://youtu.be/tbnxG0nBEWI]
Bródy János: A szavak
A szavak furcsa teremtmények, ezt tudja jól minden gyerek.
Kicsúsznak a szájunkon, és fegyelmezetlenek.
Hiába bízunk rájuk nagyon fontos üzenetet,
Elrejtik az igazságot, és mást jelentenek.
.
Csak nézz rám, egy szót se szólj, én így is megértelek.
Ha van valami, ami nem hazudik, az leginkább a szemed.
.
A szavak néha szövetkeznek, hogy félrevezessenek,
Szépen hangzó mondatokban vonulnak ellened.
Félve, kimondott félszavakból van, aki ért, és van, aki nem,
De elmondani nagyon nehéz, mit nem ért meg senki sem.
.
A gondolat, míg önmagába zárul, sajnos nincs jelen,
Szavak nélkül nem működik a mindenható értelem.
De a kimondott szavak sorsa néha furcsán alakul,
A lényeg sokszor bennük marad kimondhatatlanul.
.wwwwwwwwwwwwwwwwww[http://youtu.be/tbnxG0nBEWI]

_______________________________
(*) Hír: Norvégiában egy 190 cm magas, szőke fiatal férfi legkevesebb 84 embert lőtt agyon a kormányzó Munkáspárt által szervezett ifjúsági táborban Utoeya szigetén pénteken. Őt gyanúsítják az Oslóban, a  norvég kormányzati központ épületében ugyancsak aznap történt robbantásokkal is.   Forrás: Amerikai Népszava: A vízben menekülőkre is lőtt a norvég mészáros, http://nepszava.com/2011/07/vilag/a-vizben-menekulokre-is-lott-a-norveg-meszaros.html

Vannak idők, mikor menni kell

Ismét oly korban élünk itt e földön, mikor az ember szertenéz s nem lelé honját a hazában, s arra gondol: ez a föld már nem az én otthonom.

Sokakban egyre gyakrabban felmerül a kérdés: mi a teendő? (Ez a kérdés sem ismeretlen a történelemből, mely bizony hogy ismétlődéseket mutat, Ungáry Tamás véleménye ellenére.)

Bartus László: A magyar Mussolini c. hátborzongató látomásában (előrejelzésében?) is felmerül a kérdés. Szegény magára hagyott, a demokrácia mézesmadzagját az orruk előtt elhúzni látott demokraták, balosok, libesek, és az Orbán birodalom egyéb veszélyeztetett csoportjához tartozók is egymástól, maguktól kérdezgetik, pedig hát a cikkben is benne van, és maguktól is tudhatják, hogy két lehetőség van (plusz egy)(*):

  1. harcolni (még mindig vannak békés, demokratikus eszközök, csak élni kellene velük: cselekedni)
  2. elmenni mielőbb, minél messzebbre, világgá, ahogy oly sokszor oly sok magyar tette a történelemben
  3. van egy harmadik út is, de azt ráérünk akkor is választani, ha már az első kettőt próbáltuk.

A második választáson töprengőknek ajánlom én is ugyanazt a dalt, mint Bartus László a fent említett cikkének a végén, de ez egy másik változat:

[http://youtu.be/ekUamyQAtWU]
Gerendás Péter – Bródy János: Százéves pályaudvar
rendezte: Grünwalsky Ferenc
Vannak idők, mikor menni kell
Mikor feltűnik a ház falán a jel
Nem volt már egészen fiatal
És most úgy érezte, majdnem belehal
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon
Azon a százéves pályaudvaron
.
Az utcákon a gyűlölet vonult
És a láthatáron felizzott a múlt
S ő tudta jól, hogy most már menni kell
Mert mindig ugyanúgy kezdődik el
És a sínek mellett állt egy hajnalon
Azon a százéves pályaudvaron
.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
Ez a föld már nem az én otthonom
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
De a szívemet örökre itt hagyom
De a szívemet örökre itt hagyom
.
Nagy volt a zaj a pályaudvaron
S mintha már ott állt volna rég
És mint egy film, egy régi film
Oly ismerősnek tűnt a kép
.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
Ez a föld már nem az én otthonom
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
De a szívemet örökre itt hagyom
De a szívemet örökre itt hagyom
.
Vannak idők, mikor menni kell
Mikor feltűnik a ház falán a jel
Nem volt már egészen fiatal
És most úgy érezte, majdnem belehal
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon
Azon a százéves pályaudvaron
.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
Ez a föld már nem az én otthonom
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
De a szívemet örökre itt hagyom
De a szívemet örökre itt hagyom
[http://youtu.be/fxfhYcMOSiI]

A Youtube-on  sokféle verziója van ennek a dalnak, de ezt tartom a legtökéletesebbnek.
A három művész fantasztikusat alkotott.

Ps.: Majdnem elfeledtem, pedig korábbi postomban én magam propagáltam, hogy van még egy negyedik út is: kuplerájban a legjobb kurva státuszáért versenyezni.
_________________________________________________________
(*) Frissítés:

Mégis jobb, ha a lehetőségek listáját az utoljára eszembe jutott esettel újraépítem. Tehát a lehetőségek listája az Orbán birodalom alattvalói számára  – a dolgok jelenlegi állása szerint –  a következő:

  1. harcolni (még mindig vannak békés, demokratikus eszközök, csak élni kellene velük: cselekedni)
  2. elmenni mielőbb, minél messzebbre, világgá, ahogy oly sokszor oly sok magyar tette a történelemben
  3. a kupleráj legjobb kurvájának címéért versenyezni
  4. van egy negyedik út is, de azt ráérünk akkor is választani, ha már az első hármat próbáltuk.
%d blogger ezt szereti: