eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: versek

Szabadság?

A “demokratikus” Magyarország első náci színháza elleni antifasiszta tüntetés társrendezvénye a 2. Magyar Köztársaság(1) évfordulójára való megemlékezés a Kossuth térnél, Károlyi Mihály szobránál.

A “demokratikus” Magyarország első náci színháza elleni tüntetésen Heltai Jenő(2): Szabadság c. verse(3) hallható Zsolnai Júlia előadásában, miközben a magyar neonácik gyalázkodó náci szlogenek bekiabálásával próbálják ezt a rendezvényt is akadályozni:

is .
.Náci színház vs szabadság .
[http://youtu.be/9LgZoxlWZr4]
Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
.
Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem igér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is, aki pőre.
.
Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembenéz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle…
Szabad akar maradni mindörökre.
.
Szabadság! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd!
Tudd meg: szabad csak az, aki
Oly áhítattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak s élni mernek érte.
.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb szeretnél lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak…
Gyáva rab vagy.

Heltai Jenő: Szabadság
1945. május 1.

_____________________________________
(1) http://hu.wikipedia.org/wiki/Második_Magyar_Köztársaság
(2) Heltai Jenő, Wikipédia: http://hu.wikipedia.org/wiki/Heltai_Jen%C5%91
(3) http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/heltai_j/versek.hun

Tréfa?

A “demokratikus” Magyarország első názi színháza elleni tüntetésen (2012.02.01.Budapest, XXI. század, Európa) Gyárfás Endre(1): Tréfa volt c. verse hallható Zsolnai Júlia előadásában, miközben a magyar neonácik hangos kórusa gyalázkodó náci szlogenek skandálásával próbálják a rendezvényt akadályozni:

.
.Náci színház: csak tréfa?.
[http://youtu.be/UFdeQx7h8qo]
Épp elhagytunk egy utcasarkot –
hűsítő csöndet szűrt az est -,
mikor a falról rámrikoltott
egy krétarajz: horogkereszt!
“Valami tacskó firkálhatta –
útitársam legyintve szólt -,
csupán két szögletes vonalka…
és biztosan csak tréfa volt.”
.
Valóban! Hiszen semmiség az:
néhány vonás csak kis helyen.
De tréfa volna? Furcsa vígasz,
nem fogja fel az értelem.
E két vonalka nem is régen
egy fél világot birtokolt.
S ha van köztünk, ki feledékeny,
úgy vélné, az is tréfa volt.
.
Masírozott a had, csapódott
csizmája kövön, csontokon,
s a feldübörgő tankhadoszlop
átgázolt falun, városon,
ledőlt a ház, jajdult az utca,
port okádott és füstgomolyt…
De eloszlott a füst azóta,
az is lehet: csak tréfa volt.
.
A jelvény ott ágált magasan
– két szögletes vonal csupán -,
alatta, féregjárt barakkban
pofon, rúgás, korbács után
testvérem végignyúlt a földön,
s kívánta inkább a pokolt,
s vágyálma lett “a régi börtön”,
“a szép halál”… Csak tréfa volt?
.
Aztán a gáz… kinyílt a fürdő,
gyilkosok álltak sorfalat,
gyerekbőrből a lámpaernyő,
a nyaklánc gyöngyei: fogak!
S egy héjahang a rádióban
az Übermenschről szónokolt…
Két vonalka… No hagyjuk, jól van,
lehet, hogy mindez tréfa volt.
.
A rettegés, a hazug vádak,
szögesdrót, villanó szurony,
a gép, mely otthonokra támadt,
a csókban lappangó iszony,
költő a sárban, könyv a máglyán
– s tőröd se volt, hogy megtorold!
Mauthausen, Auschwitz, tifuszjárvány,
Lidice… mind csak tréfa volt?!
.
Ne hidd, hogy elég, ha a falról
elfordítod tekinteted!
Ki most horogkeresztet rajzol,
nem mind éretlen kisgyerek.
A két vonal kinyúl utánad,
körülhálóz, négy ága fojt…
S a gödör gúnyvisszhangja támad:
“Csak tréfa volt, csak tréfa volt.”

Gyárfás Endre: Tréfa volt

_____________________________________
(1) Gyárfás Endre, Wikipédia: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gy%C3%A1rf%C3%A1s_Endre_%28%C3%ADr%C3%B3%29

%d blogger ezt kedveli: