eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: foto

A szabad magyar sajtó Magyarországon járt

2011.07.02.-én szombat délután különleges vendég járt Magyarországon: a szabad magyar sajtó.
Az Amerikai Népszava c. lapot kiadó Olivia Media tulajdonosa, a lapot alapító Kohányi Tihamér jelenlegi utóda, szellemiségének tovább örökítője, Bartus László, és az Amerikai Népszava köré szerveződő Kohányi Társaság Magyarországon tartózkodó tagjainak egy csoportja megkoszorúzta George Washington szobrát Budapesten, a Városligetben.

Az időjárás végül kegyes volt a megemlékezőkhöz, a magyar szabadság és demokrácia ügyéért a szoborhoz elzarándoklókhoz. Az erős szél az esemény kezdetére épp szétfújta a bodros felhőket, miután a kis futó, alig-zápor tisztára mosta, felfrissítette a levegőt. Ennek a magyarországi légnek jót tesz az ilyesmi. A nap is kisütött szépen – ez is nagyon jól jött. Mondhatni: tökéletes rendezés. Mintha a természet is érezte volna, hogy az idelátogató tengerentúli magyar sajtószabadsághoz friss levegő, derűs napfény illik.

Szabadság fája, Városliget / Tree of LibertyA Washington szobor mellett is található egy különlegesség: a Szabadság fája. Egy kőlapon a felirat: Monumental General Biztosító Társaság Baltimore, USA munkatársai ajándéka Budapest polgárainak, 1990. augusztus 29. Hát nem érdekes? Mintha a magyar szabadság mindenkinek fontosabb lenne, mint a magyarországi magyaroknak. Erről a fáról magyar nyelvű találatot nem is hoz a Google – ez is jelzés értékű.

George Washington szobra, Városliget

.

A Washington szobor impozáns, méltóságteljes.
Épp amilyen a szabadság, a demokrácia eszméjéhez illik.

George Washington szobra, Budapest, Városliget

.

.

.

.

.

A kis társaság akár turistacsoportnak is nézhető (volt már a magyar történelemben olyan, hogy kirándulóknak kellett álcázniuk magukat a szabadság híveinek). Körülöttük a fortélyos félelem ólálkodik: aggódva nézik, megjelennek-e itt is az újnyilasok balhézni, vagy hogy melyik sétálgató-ácsorgó lehet fidesz-jobbik titkosszolga. Vannak, akik kutyasétáltatóknak álcázva magukat alaposan, hosszan “bámészkodnak”, mielőtt nagy óvatosan a csoporthoz csatlakoznának. Az illegitim szélsőjobbos kormány teljhatalmú ura, Orbán Viktor hosszan, maradéktalanul élvezhet: nem is kell már alkalmaz(tat)nia törvényeinek vas szigorát, elég volt a 2002-től végzett permanens, szívós, félelemkeltő munkálkodása (és a “demokratikus” politikai és társadalmi “erők” impotenciája, megalkuvása)  – a magyar nép retteg tőle. Ott fekszik előtte Magyarország kiterítve, megadóan, engedelmesen.

Megkezdődik a kis ünnepség, Bartus László elmondja a magyarországi magyarok helyett, nekik, amit szabadságról, demokráciáról tudni kell:

A beszéd után a koszorú elhelyezése következik:George Washington szobor - Kohányi Társaság koszorúja
Közben a kis csoport létszáma majdnem kétszeresére “duzzad”: vannak, akik késve tudtak ideérni, és vannak, akiknek tovább tartott a bátorságukat összeszedni. A “hivatalos program” után a csoport tagjainak zöme még sokáig együtt marad, beszélgetve, a hűvösödő széllel dacolva. Egyesek sajnálkoznak, hogy “milyen kevesen vagyunk”. De lélekben biztosan sokan vannak még velük, akik különböző okokból nem tudtak jönni. És itt és most nem feltétlen a mennyiség volt a fontos.

Végül a legtovább ott maradt néhány ember is otthagyja George Washingtont, aki előtt a csónakázó tó jóvoltából (is) ott a csodálatos perspektíva:George Washington szobra, Városliget, csónakázó tó

Magyarországról ez – ki tudja, meddig – nem mondható el.

________________________________________

Omán

OmanEgy kedves barátom Ománban(1) járt, és érdekes dolgokat mesélt.

Fura dolog lehet egy sivatagban élni. Fura dolog lehet egy császárságban élni. Fura dolog lehet egy iszlám országban élni. A három együtt meg egészen különös lehet. Bár az élménybeszámoló szerint egészen rendben vannak a dolgok, tán még európaibbak az európaiaknál. (Mondjuk napjaink Magyarországához képest nem is nehéz.) Persze két fontos feltétel biztosítja ennek lehetőségét: az olajkincs nyújtotta gazdagság, és a felvilágosult, haladó szellemű, bölcs szultán.

Ezért aztán nincsenek is pártok – ó, boldog ország! Nem esik martalékává a hatalomért acsarogva egymás torkának ugró, semmi mással nem törődő pártpolitikusoknak. De hát ez törékeny boldogság, mert bármikor jöhet (ahogy volt is) egy másik szultán, amelyik inkább diktátori, zsarnoki, önkényi hajlamait követve a hatalmával visszaél. De úgy tűnik, hasonló eset  európai demokráciában is vígan bekövetkezhet. Úgyhogy a Földlakók számára nincs (üdvözítő) megoldás.

OmanÉn a nők helyzete miatt vagyok ambivalens egy iszlám országgal kapcsolatban, bár ennek is több vetülete van, mert a Wikipedia szerint momentán három(!) női minisztere is van Ománnak, ami pl. Magyarország elé fényévnyi távolságra helyezi. Különösen, ha Nemzetvezető Orbán Felség fénysebességgel vezeti az országot visszafelé a múltba.

Hiába szabadok a nők az öltözködés tekintetében, ha lényegében ki vannak zárva a közéletből. Bármennyire is ösztökéli Omanlázadó természetemet egy (számomra értelmetlen) öltözködési szabály, mely a nőket lepedőkbe kényszeríti, de talán képes lennék kompromisszumra, ha a társadalmi élet döntéshozói közé fogadnának.

Bár lepedőügyben – a fotók és a beszámoló – tanúsága szerint majdnem egyenjogúság van: a férfiak is lepedőben járnak. De mégis van egy nagy különbség: természetesen valamikor a kezdetekben a férfiak nagyon ravaszul maguknak a fehér lepedőt, a nőknek pedig a feketét rendelték viseletnek. Hadd főjenek csak a nők a 40-50 fokban a fekete lepel alatt, miközben nyilván éjt nappallá téve folyamatosan mossák uraik fehér lepleit, hogy azok minden nap ragyogó tisztát vehessenek fel. (A beszámoló szerint azonban lassan, de észrevehetően a szigorú öltözködési szabályok már elkezdtek lazulni.)

Mindent összevetve: a világgá-menési listámra Ománt nem veszem fel.

Egyelőre.

__________________________
(1) A Wikipédiából is sokat megtudhatunk róla, bár a magyar változat eléggé a kezdetlegesség és pontatlanság stádiumában van: http://hu.wikipedia.org/wiki/Om%C3%A1n
Angolul tudóknak inkább a teljesebb tartalmú angol oldalt ajánlom: http://en.wikipedia.org/wiki/Oman

%d blogger ezt kedveli: