eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Címke archívum: demokrácia

Határaim

Igen, Kedves Olvasóm, nekem is vannak határaim. Tűréshatáraim.Democracy

Lassan egy éve már, hogy az Amerikai Népszava (AN) lehetőséget adott arra, hogy “mezítlábas” bloggerek, amolyan (elvileg) “örömírók” (bármiféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül) felkerülhessenek az AN nyitóoldalára. Pontosabban: kölcsönösségi alapon: ezek a bloggerek írásaikkal hozzájárulhatnak az Amerikai Népszava Online látogatottságához, miközben a saját virtuális grafomán hajlamaikat is kiélhetik és az AN segítségével megnövelt eséllyel maguk is nagyobb olvasottságra tehetnek szert. Hiszen a bloggerek nem maguknak írogatnak, hanem hogy minél több emberhez eljussanak a gondolataik.

Én – eléggé el nem ítélhető módon – abba a téveszmébe ringattam magam, hogy az AN bloggerei – csak úgy, mint olvasó- és kommentelő tábora valamiféle közösséget alkothatnak. Nem is tudom, Kedves Olvasóm, hogy a 2002 óta a “ballibes”, “demokrata” körökben szerzett nyolc éves tapasztalataim alapján miért is támadhatott bennem ez az illúzió. De hát az ember már csak ilyen balga: a lelke reménykedik még akkor is, ha értelme már semmilyen észérvvel nem tudja támogatni. Nemde, Kedves Olvasóm? Folytatás »»

Orbántól tanul az USA?

Stop SOPA & PIPAMagyarországon a demokrácia leépítésén, a szólásszabadság felszámolásán, és egy Mussolini-típusú diktatórikus, fasiszta állam építésén munkálkodik egy, a neonácik segítségével teljhatalmat szerzett, velük továbbra is együttműködő szélsőjobboldali politikai erő.
Ilyen sorsú országokban élni kényszerülő, de demokráciára, szólásszabadságra vágyók egyetlen reménye az internet országhatárokon átívelő szabadsága által nyújtott lehetőség.
Ha ezt a reményt, ha a szabadságnak ezt a lehetőségét is elveszi tőlük egy, eddig a demokrácia és a szabadság hazájának hitt erős ország, akkor semmijük sem marad.

Csatlakozom az internet szabadságát veszélyeztető
amerikai törvénytervezet (SOPA/PIPA) elleni
nemzetközi tiltakozáshoz.

Kérem a demokrácia és szabadság minden országot érintő ügyét magukénak érző netpolgárokat, csatlakozzanak a tiltakozáshoz.

(eVitae)

_________________________________________ Folytatás »»

Utolsó?

Ahogy elolvastam a címet: “Internetkorlátozás Európa utolsó diktatúrájában(1) megállt pillanatra az ütőm. Az internet az egyetlen lehetőségem – egyelőre – hogy legalább lélekben távol lehessek Magyarországtól. Ha ezt elvágják, akkor tényleg meg leszek lőve. Bár, jelenleg talán még mondhatjuk: még mindig jobb, ha nem le. Igaz, Kedves Olvasóm?

Alex Lukashenko A következő pillanatban látom ám, hogy ez a számítástechnikai szakmai lap mégse politizálhat direkt módon, különösen nem magyar vonatkozásban, hiszen egy szakmai újság is csak a fidesz-médiatörvény kegyelméből üzemelhet, nemde bár? Így aztán egyelőre még kicsit megnyugodtam: még nem Magyarországról szól a hír. Megtudtam, hogy Fehéroroszországban(2), avagy Belarusz Köztársaságban (a legutóbbi magyar átkos idején használt nevén: Belorussziában) Alexander Lukashenko (Alekszandr Lukasenko) jóvoltából egészen csinos kis diktatúra-féleség van, persze a demokrácia köntösébe öltöztetve, ahogy az a fejlett XXI. sz. haladott szemléletű Európájához, és a még fejlettebb világához illendő. És ahogy most belenézek a Wikipédiás oldalakba, látom, hogy nem a magyar nép az egyedüli, akinek az ilyen diktatúra-féleségek kedvére valók, hiszen lám, Lukasenkót is teljhatalommal ruházta fel népe, több, mint 80%-osan. Sőt, lassan 10 éve e népnek így jó. Annak a néhány szabadságmániásnak meg bakfitty – a nép akarata szent dolog! Talán ott a nácik se rúgnak labdába. Bár ki tudja. Valami antiszemita megnyilvánulással megvádolták Lukasenkót – lehetséges, hogy a két szél összeér?(3) Nem tudhatjuk. Csak aki ott él, az tudhat erről többet. Ahogy a Magyarországon folyó képtelenségekről se igen tud a világ (vagy nem akar tudni).

Orbán ViktorMindenesetre Lukasenkó egyelőre még nem törölte országa nevéből a köztársaság szót. Viszont nem lehet szabadon internetezni. Se. Azt hiszem, a két Szeretett Nagy Vezérnek van mit tanulnia egymástól.

Azt gondolom, Magyarországnak minden esélye megvan arra, hogy ő legyen Európa utolsó diktatúrája. Sőt, az utolsó utáni is. A nép akaratából.

_________________________________________________

(1) http://computerworld.hu/internetkorlatozas-europa-utolso-diktaturajaban-20120103.html
(2) Fehéroroszország / Belarusz Köztársaság / Belorusszia:

  • http://hu.wikipedia.org/wiki/Feh%C3%A9roroszorsz%C3%A1g
  • Angolul tudóknak inkább most is a sokkal komplexebb, összeszedettebb angol nyelvű oldalt ajánlom: http://en.wikipedia.org/wiki/Belarus Milyen jellemző, hogy a magyar oldalon az angol “Emberi jogok” szakasznak nincs (annak sincs) megfelelője! Sőt angolul ennek még külön oldala is van: Human rights in Belarus http://en.wikipedia.org/wiki/Human_rights_in_Belarus . Úgy tűnik, Magyarországon olyannyira rendben vannak az emberi jogok, (vagy annyira nem fontosak), hogy a Wikipédiának nincs se angol (“Human rights in Hungary“) se magyar (“Emberi jogok Magyarországon“) nyelvű ilyen oldala. Hát akkor azt hiszem, minden rendben. Nem igaz, Kedves Olvasóm? Ez is egy érdekes projekt lehetne, hogy a magyar, angol, esetleg egyéb nyelvű oldalakat összehasonlítva milyen szemlélet- esetleg egyéb különbségek vonhatók le az érintett téma valószínűleg anyanyelvi szerzői között.

(3) Ott legalább a szélekből kettő van. Magyarországon csak a jobboldalnak van széle. Sőt, csak az van neki. Baloldalnak meg nem hogy széle nincs, de még közepe se nagyon. Csak nácik, vagy azokhoz közelállók emlegetik folyton a (nem létező) magyar szélsőbalt, hogy saját magukról eltereljék a figyelmet, hogy így kisebbíthessék a náci veszélyt, ami az ő 20 éves szorgos munkájuknak köszönhető. És a kómában lévő, csecsemőlelkű ballibes-demokrata istenadta meg szépen be is szopja, és máris a (nem létező) szélsőbalról verbálpettingel, a nácik-fasiszták legnagyobb örömére, akik így továbbra is zavartalanul építgethetik a szebb jövőt.

Bomlás

Egy napihír margójára(1)

A magyar demokrácia lebontása zavartalanul folyikA tüntetések ideje alatt a magyar demokrácia lebontása zavartalanul folyik.

_______________________________________
(1) 2011.12.23. Tüntetgetünk, tüntetgetünk:
http://index.hu/belfold/2011/12/23/orban_diktaturajat_akarjak_megbuktatni/

Némi magyarázattal tartozom néked, Kedves Olvasóm, amiért magyarországi weboldalt adok meg hivatkozásul. Sőt, amiért én magam is beleolvastam. Mert hogy korábban már többször is mondtam néked, hogy 2010 áprilisa óta nem olvasok, nem hallgatok, nem nézek magyarországi médiát, se papírosat, se elektronikusat.

Az index.hu-val pedig már jóval régebben szakítottam, amikor megtudtam, hogy ő is a szélsőjobbosok (fidesz-jobbik) szócsöve (vagy médiakurvája? – mindegy is) lett. Különösen amikor ennek az új irányvonalnak egyik legkészségesebb kiszolgálója, valami Szily László nevű szóhányó suhanc kiokádta magából azt az undormányt ( Ágybavizelő Ferenc miniszterelnök lett a nemzet új színésze, index.hu > Vélemény > Jegyzet, 2008. október 7., kedd 00:31) Én sose voltam egy Gyurcsány-fan, (csak bíztam benne egy darabig, hogy ő más,  mint a többi) mostanra pedig bebizonyította számomra, hogy ő is csak  a látvány- és verbáldemokraták széles táborának egyik oszlopos tagja. De ilyen ocsmány, durva, útszéli, kirekesztő, másokat megalázó stílust – melyet a fidesz 2002-től, a vereségét úriemberhez méltóan nem tudván elviselni, a náci jobbikkal karöltve a szélsőjobbos közbeszédben meghonosított – nem hogy Gyurcsánnyal, de még akár orbánnal kapcsolatban is elítélek. (Igen, jól látod, Kedves Olvasóm: annyit mégis megengedek magamnak, hogy nem kezdem nagybetűvel annak a nevét, aki az értékrendem alsó határa alatt van.)

De hogy mégis, elveim ellenére miért alacsonyodtam le az index.hu-ra: magyarországi hírekről csak barátaimtól, esetleg külföldi médiából értesülök. De mert ez egy nagyon “forró” hír volt, hát ezt egy drága barátom jelezte nekem telefonon, aki teljesen be volt izgulva, hogy balhé van a Kossuth téren. Sokáig nem is értettem a szót, hogy “balhé”, szegény barátomnak többször el kellett ismételnie. Pedig úgy tudom, nincs baj amúgy a hallásommal, de háttérzajok is voltak, talán drága barátom felajzott hangja is rontotta a hallhatóságot,  de főleg olyannyira túl vagyok már az egész reménytelen magyar kuplerájon, olyannyira nem lep meg és nem hoz lázba már semmi, ami benne zajlik, olyannyira hidegen hagynak ezek a 2010 áprilisa(2) után trendivé vált, látványos, de ártalmatlan “egymillióan az akármi ellen/mellett” látvány-“balhék”, magyarul slacktivista performanszok, hogy már a fülem se áll rá. (Igen, Kedves Olvasóm, legalább nálam, belül összhang van: a test és lélek jól együttműködik egy olyan környezetben, ahol minden omlani-bomlani vágyik. Hát, legalább ennek örülhessek.) Bár mondogatom én ezt a belső emigrációmat a drága barátomnak is, de nemigen akarja elhinni, hogy aki 2010 áprilisa előtt  (amíg volt értelme: megakadályozni azt, ami végül bekövetkezett) ezerszázalékosan “mozgalmi” életet élt, az most a teljes érdektelenség státuszába lépett. Hát igen, Kedves Olvasóm, bár alapvetően vallom, hogy csak a lehetetlent érdemes megpróbálni, mert abban van az igazi kihívás – de úgy vélem, nyolc éven át tartó erőn felüli (hiábavaló) próbálkozással ennek az elvemnek is, és a lelkiismeretemnek is eleget tettem. 2010 áprilisában be kellett  látnom, hogy ha egy egész ország (jobbról, balról) szélsőjobbos diktatúrát akar, ezzel értelmetlen szembe mennie néhány porszemnek. Mindazonáltal barátaim információit mégis köszönettel veszem, hiszen pl. a végtörlesztés lehetőségéről is csak így szereztem tudomást.

Ha legalább 2010 után előkerültek volna hirtelen felnőtt, felébredt, cselekvő demokraták, akkor az Amerikai Népszava betölthetné a szabad magyar sajtó szerepét, és onnan meg lehetne tudni a magyarországi híreket. De hát nem kerültek elő, továbbra is kómában maradva  inkább olyanokba szórták a pénzeiket, amikről  biztosan lehetett tudni, hogy kár beléjük, hiszen a fidesz-jobbik akkor takarítja el őket, amikor akarja. Lám, a Klubrádió esete. Nem mintha bármiféle veszélyt jelentett volna a hatalomnak, de a fidesz-jobbik nem a józan ész szerint, hanem kéjvágyból tesz mindent (a bosszú édes ízével nem tud betelni).

De még annak is örülhetünk, hogy legalább utólag a szabad magyar sajtót is meg lehet adni forrásként:
Amerikai Népszava: New York Times: Hiába tiltakoznak a magyarok, 2011. december 25. vasárnap 11:36, http://nepszava.com/2011/12/magyarorszag/new-york-times-hiaba-tiltakoznak-a-magyarok.html

(2) Miután az ország önként és dalolva tálcán rakta a demokráciát a nyíltan szélsőjobbos, diktatórikus, erőszakpárti  politikai erő lábai elé. És azóta a látványcsodálkozók tágra zárt szemekkel verbálpettingelnek arról, hogy jaj, jaj, hát mi folyik itten. Én meg csak azon csodálkozom legfeljebb, hogy vajh, hol volt ez a most hirtelen feltámadt és most  ily buzgón performanszoló sok  “egymillió”  “demokrata” a 20 év alatt, de legalább is 2002-2010 között? Kómában aludtak csipkerózsika álmot? Vagy akkor még az volt az érdekük, hogy a fidesz-jobbik ilyen totális győzelmét segítsék? Hm. Csak két magyarázat logikus számomra: 1) a fidesz megbízásából performanszolnak, hiszen a fidesznek szüksége van a demokrácia látszatára, mint egy falat kenyérre, és alibi demokraták, és alibi tüntetők kellenek, hogy mondhassa: miféle diktatúráról beszéltek, hiszen lám, millióan tüntethetnek itten akár minden nap. 2) a háttérben a náci jobbik és csatolt szélei a titkos kovászai a tüntetéseknek, és csak várják szép csendben, hogy mikor hullik az ölükbe az ország, mint egy érett alma.

Természetesen a nagyszámú, csecsemőlelkű “ballibes”,  “demokrata” népet akár a fidesz, akár a jobbik úgy vezeti meg, ahogy csak akarja –  húsz év alatt gyakorolták ezt eleget, e  nép azalatt is nekik dolgozott, csak legfeljebb nem ébredt ennek tudatára. Akkor se.

Egymillió vs százötven

Budapest,Városligeti Sörsátor, 2011.09.17. szombat 13:00-18:00
Párbeszéd a demokráciáért – egy pohár sör mellett” rendezvény
Kezdeményező-szervező: “Egymillióan a demokráciáért” FB társaság
_________________________________________________________
Egymillió helyett volt kb. 150 érdeklődő. Hát ez is valami.Egymillióan a Városligeti Sörsátorban

Ha kb 150 ember egyáltalán érdeklődik a magyar demokrácia problémaköre iránt, Magyarországon ma már ez is nagy szó, lássuk csak be. Persze le lehet számítani azt a néhány, vélhetően hivatásos sajtómunkást, aki rangrejtve fotózgatott, jegyzetelgetett, nézgelődött. Hivatásos, igazi tudósítókat, melyeknek fő ismérvük a súlyos-nagy profi videókamera, nem véltem felfedezni. És azt a néhány szélsőjobbos (fideszes, jobbikos) megfigyelőt se számítsuk, akik minden bizonnyal magukat jól fedve ott kukkoltak. Nem mintha bármi aggódásra való okuk lenne. Orbán és Vona is nyugodtan alhat. A magyar demokrácia sorsa megpecsételődött hosszú évtizedekre. Orbáné immár a jelen, Vonáé a jövő. Folytatás »»

Bibliák

Kivételesen rövid leszek. Csak egy fantasztikus szösszenetet kívánok itt, magamnál is eltárolni:

Ha volna ateista Biblia, abban egyetlen szó állna: GONDOLKODJ! (1)

Ez a kép se kutya(2):

Valláskritika vs. szólásszabadság

Valláskritika vs. szólásszabadság

________________________________________

(1) Ateizmus Honlap: http://www.freeweb.hu/ateizmus/
(2) A képet innen vettem kölcsön, köszönet érte: http://revart.blogs.com/minister_of_rants/2006/10/poets_101406.html

Emberi jogok

Egy hasznos oktatófilm nyomára vezettek a nettársak: az emberi jogokról, Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (Universal Declaration of Human Rights) történetéről.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata egy, az ENSZ által elfogadott nyilatkozat, mely összefoglalja a világszervezet álláspontját a minden embert megillető alapvető jogokról. A nyilatkozatot a II. világháború borzalmai ihlették és 1948. december 10-én fogadták el. Az ENSZ-közgyűlés 1950-ben hozott döntése értelmében a nyilatkozat elfogadásának napját minden évben az emberi jogok napjaként ünneplik. Folytatás itt: Wikipedia

Fenti idézetből látható, hogy a Nyilatkozat idején még nem tudhattak az azutáni rémtettekről, tömegmészárlásokról, jogtiprásokról, melyek bizonyítják, hogy az emberiségnek nem valami erős képessége a múltból való tanulás. Ezért – érthető módon – a videó nem is tér ki a Nyilatkozathoz képest jövőbeni esetekre. A tanulási képességek terén ugyan vannak fokozatok az egyes országok vonatkozásában, de – amint azt tudhatjuk a német náci őrület esetéből, már akkor sem csak egy ország szívta meg egy hatalmi mámorba szédült megszállott  tobzódását. Pedig az akkori technikák még hol voltak a maihoz képest. És még mindig nem képes felfogni a világ, hogy ha egy ország (Európa közepén, a XXI. században) egy nemzetközi megállapodást (1947-a párizsi békeszerződést), és az azt tartalmazó saját törvényét semmibe veszi, és ennek eredményeképpen egy féktelen bosszú- és hatalmi vágytól  vezérelt politikai erő a neonácik segítségével illegitim teljhatalmat kapva az Európai Unió első fasiszta államát építi, az nem csak annak az országnak a problémája. Ez minden más ország felelőssége is. És még ilyen durva provokációt is képes a megszégyenített ország elkenni, mint ami Szegeden történt:  Németország hivatalos nemzeti himnusza helyett a náci himnuszt játszották le szegény német győztesek arcába? Ezt nem lehet sportszerűségi alapon elintézni, pláne, ha az elnézés-kérés mellé a rendezők egy hazugságot is párosítanak.

Mik az emberi jogok?

[http://youtu.be/k_ZsUvsRxCQ]

Nem sok haszna van egy nemzetközi közös nyilatkozatnak az emberi jogokról, ha az nem több, mint szép szavak gyűjteménye. Épp azok nem óhajtanak tanulni, azok nem néznek ilyen filmeket (se), akik a legtöbbet tehetnének az emberi jogokért. Így az ilyen oktatófilmek is hiábavalóak. Mert minden oktatóanyagnál hatásosabb a konkrét, cselekvő példamutatás.

____________________________________________________________
Emberi jogok, Wikipédia, http://hu.wikipedia.org/wiki/Emberi_jogok

Angolul: Human rights, http://en.wikipedia.org/wiki/Human_rights
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az ENSZ hivatalos, angol nyelvű oldalán: http://www.un.org/en/documents/udhr/

Igazolt távollét

Amint azt bizonyára észrevetted, Kedves Olvasóm (ha valami különös véletlen folytán mégis erre jártál volna, ahol a madár se jár), távol tartózkodtam legújabb, az Amerikai Népszava miatt nyitott web-otthonomtól: e blogtól.Amerikai Népszava, Kohányi Társaság

Mint az lenni szokott, magánélvezetemet – gondolataim publikus megosztását az e-világgal – ismét háttérbe helyeztem, a magyar közügyek mögé. A magyar sajtószabadság (utolsó?) menedéke, az Amerikai Népszava ugyanis segítséget igényelt.

Magyarországon a sajtószabadságot a teljhatalmat szerzett (kapott!)  illegitim Fidesz-kormány döngöli akkurátusan a földbe éppen – amint az várható is volt.

A magyar sajtószabadság – belátható időn belül, talán azon is túl – csak külföldön tud érvényesülni. Mint ahogyan volt már ilyen máskor is a magyar történelemben. Ez (is) azonban csak áldozathozatallal valósulhat meg: ha magyar demokraták (ha vannak ilyenek) megértik (megértenék végre!), hogy demokrácia nem lehet csak úgy magától, hogy csiribí-csiribá, tessék, itt van, vegyétek, vigyétek.  Magyar demokráciát a magyar demokraták helyett senki más nem fog csinálni. A “rendszerváltáskor” Magyarországnak – anélkül, hogy megdolgozott volna érte, hogy megküzdött volna érte – ölébe pottyant a demokrácia – lehetősége. Nem élt vele. Nem tudott? Nem akart? Most már mindegy is: odavan. Eltékozolt lehetőség. Eltékozolt ország. (Lásd: Paul Lendvai: “Mein verspieltes Land” / “My squandered country”)

Most megint – még mindig – van egy lehetősége a magyar demokratáknak. Bár sokkal korlátozottabban: csak internet-képesek kiváltságaként. De mégis egy lehetőség. Az Amerikai Népszava. Ahova kitelepülhetne a magyar sajtószabadság. Ha a magyar demokraták ezt megértenék, és ezért áldozatot is vállalnának. A fejlettebb demokráciákban már tudják: semmi sincs ingyen. Még a demokrácia se. Még a sajtószabadság se. Bizony. Nem tudom, a magyar demokraták ezt mikor fogják megtanulni. De annak a párnak, akik ezt tudják, mégis kötelessége terjesztenie az “igét”. Amúgyis csak a lehetetlent érdemes célul tűzni, abban van az igazi kihívás.

Én se tehetek mást, mint mantrámmal próbálni újra meg újra: felrázni a kómában lévőket – hagyják az illúziókat másra!  Orbán Viktor és Fidesze nyolc évig volt frusztrált, nyolc éven át készült az elégtételre, a nyolc éven át érlelt hatalom- és bosszúvágya kielégítésére, minden alantas eszköz bevetésével, az újfasiszták, újnyilasok csatasorba állításával. Nyolc éven át dolgozott azért, hogy ezt a teljhatalmat elérhesse. Semmilyen ár nem volt drága érte. (Más fizette és fizeti azt az árat: az istenadta magyar nép.) Hát hogyan is lehetne esélye  (még) Magyarországon a magyar demokráciának, a magyar demokratáknak, a magyar sajtószabadságnak? Nos, Kedves Olvasóm, ezt a küldetést vállaltam magamra (én balga). Hogy ezt a maradék lehetőséget ne hagyjuk veszni: a tengerentúli magyar sajtószabadságot. Hogy megértessem: az Amerikai Népszava fennmaradása és továbbfejlődése egyelőre az egyetlen esélyünk. Hogy nem lehet kétséges: bármely magyarországi médium vagy behódol a Fidesznek, vagy megszűnik. De a behódolás se segít, ha a Fidesz bosszúvágya már rég célkeresztbe vette. Nem lehetnek kétségeink: minden (a közhiedelem szerint) baloldali, liberális médium és médiamunkás áldozatul fog esni!

Ezért távollétem alatt az “Amerikai Népszaváért” projekten dolgoztam.
Talán megbocsájtod ezt nekem, Kedves Olvasóm.

______________________________________________
Ha még mindig nem értenéd, Drága Olvasóm, hogy miért illegitim a Fidesz-kormány, lást pl. itt: http://e-vitae.blogspot.com/2011/03/tokos.html

Férfidolgok: szex és politika

(Avagy: Fülkék, forradalmak)

Színház az egész világ

Színház az egész világ

Látókörömbe került egy előadás híre: Lüszisztraté, avagy a hálófülkék forradalma, SALTO MOR(t)ALE Társulat(1)

Első pillanatban azt hittem, hogy ennek a darabnak van némi köze az aktuálpolitikához. Orbán Viktornak legalább a magyar nyelv gazdagítását köszönhetjük (mást se). Számtalan szlogennel (dakota közmondással) ajándékozta meg a magyar embereket. ( Hozzáfogható csak Gyurcsány Ferenc van a politikai palettán. Azt persze nem tudhatjuk, hogy melyikőjüknek mennyi a saját termése, és mennyi a tanácsadó stábé. Sejtésem szerint Orbánt inkább segítette/segíti egy kitűnő polmarketinges csapat, míg az MSZP-nél ilyesmi létezését valahogy nehezen tudom elhinni. Hacsak suttyomban ott is nem fideszes polmarketingesek segítenek – a leépülésben.)

Fülke és a forradalom – 2010 óta e két szó hallatán minden magyar ember csak egy dologra asszociálhat.

Második pillanatra azt hittem, hogy mégsincs köze napjaink politikai-társadalmi zajlásaihoz.  Ezért csak ezen a mondaton akadtam meg: “Ők pedig a legősibb eszközt használják ami csak nőknek megadatott: az eszüket és….” – hát, a nők legősibb eszközeként mintha valami mást tartana számon a társadalmi tudat. De minimum a kettőt együtt.

Még ezen is meghökkentem: “Az előadás nyomokban erotikát, és politikát tartalmazhat.” Mint ahogy némely élelmiszeren ott a figyelmeztetés, hogy pl. nyomokban földimogyorót tartalmazhat, vagy ilyesmit. Vagy mint a mesében: mondok/mutatok is valamit, meg nem is.

Harmadik pillanatra aztán mégis az első benyomásom tér vissza, ahogy a darab lényegének egy mondatba tömörítését olvasom: “Az európai civilizáció bölcsőjében, i.e. 411-ben, két nagy párt –Athén és Spárta- vívja férfias testvérháborúját. A tét óriási: Demokrácia vagy Királyság?” Bár napi politikai aktualitásról nemigen lehet beszélni, hiszen Magyarországon a demokrácia sorsa már eldőlt a királyság javára. De a jelennel való kapcsolatot a “két nagy párt” említése feltétlenül jelzi, még ha némileg sántít is az utalás, hiszen a két párt egyike már csak kis jóindulattal nevezhető nagynak.

A színdarab történelmi hátterébe kicsit belekutakodva láthatjuk, hogy nem csak a jelenkori, hanem a múltbéli szituáció  is jóval bonyolultabb annál, mint hogy két mondatba lehessen sűríteni. Lehetséges, hogy az előadás e bonyolultságot (is) érzékeltetni fogja “nyomokban”, a szexuális vonulat valószínű túltengése során.

Pedig a “Mi a demokrácia?” kérdés(2) is van olyan izgalmas, mint a szex 🙂
________________________________
(1)  SALTO MOR(t)ALE Társulat, http://saltomortale.hu/

A darab lényege egy mondatban: az athéni és a spártai nők Lüszisztraté athéni és Lampithó spártai nők vezetésével elhatározzák, hogy addig nem engedik be férjüket ágyaikba, míg azok békét nem kötnek a peloponnészoszi háborúban. E tekintetben is nagy a különbség a magyar viszonyokhoz képest: a nők olyannyira elfogadják a társadalmi döntések minden fórumáról való, egyre teljeskörűbb kizárásukat, hogy egy ilyen jelentőségű akció Magyarországon elképzelhetetlen. De ha forráskutatásaim alapján jól látom, Athénben is csak egy – felsőbbrendű – férfiú képzeletében fordult elő.

(3) Athéni demokrácia létrejötte, működése, intézményei (Segítség érettségizőknek): http://demokracia.netlap.net/

Ez az oldal ugyan nagyon leegyszerűsítve ismerteti az “Athéni demokráciát”, de egyetlen mondata azonnal felveti a “demokrácia” definíciója iránti igényt: “Ez az első állam a világtörténelemben, ahol a polgárok egyenlő jogokkal és szabadsággal rendelkeznek (kivéve nem athéni polgárok, rabszolgák, nők).” Hiszen milyen demokrácia az, amely törvény erejével (is) kirekeszt bizonyos társadalmi csoportokat a közéletből, ahol lehetnek másodrendű polgárok, sőt, ahol lehet embereket nem emberszámba venni? Érdekes lenne tudni, hogy érettségire készülők között előfordul-e olyan éretten gondolkodó fiatal, akiben felvetődik a gyanú: itt van némi ellentmondás.

Érdekes módon az “Athéni demokrácia” körüli kételyekről első körben magyar nyelven nem találtam forrást, az angol nyelvűt tudom ajánlani:  Az Athéni demokrácia kritikája, Athenian democracy > Criticism of the democracy, http://en.wikipedia.org/wiki/Athenian_democracy#Criticism_of_the_democracy

További körök futását a témában inkább rád bízom, Kedves Olvasóm, kiinduláshoz még ajánlhatom:

%d blogger ezt kedveli: