eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Szendvics

http://www.wpclipart.com/food/meals/sandwich/big_sandwich.png.htmlKülönös mókamester az élet: épp úgy adódott, hogy két kedves barátom a sárgolyóbisnak (aka: Föld/Globe) ellentétes pontján van. Ez azt is jelenti, hogy épp talppal vannak “szemben” egymással. Lelki szemeim előtt megjelenik e két barátom, ahogy a golyóbison állnak laugh.

Ha jól számolom az időeltolódás alapján a dolgokat. És ha igen, akkor én épp középen vagyok. (Csak sajnos még mindig nem a szabadon választott, hanem a születésileg rám kényszerített oldalán a golyóbisnak.) [Tovább is van… / More…]

Azonos-e a rendszer elutasítása annak bojkottjával?

Izgalmas kérdéseket feszeget Kálmán László a Vasárnapi Hírek április 20-i számában megjelent cikkében (Az a bizonyos összefogás), amelyben az elmúlt négy év demokratikus ellenzéki politikáját elemzi. A cikkben többek között a következőket írja:

„Hasonlóan fatális volt az, hogy teljesen elmaradtak a cél megfogalmazásának nem nyelvi eszközei: az elemi felháborodás és a teljes bojkott. Még ha az ellenzék egyes politikusai gondolhatták is azt, hogy „a nemzeti együttműködés rendszerében” elérhetnek valamiféle részleges sikert (nagy butaság lett volna, de tegyük fel), akkor sem lett volna szabad ennek megfelelően viselkedniük. Az Orbán-rendszer kiépítésének valamelyik szimbolikus pillanatában, például az „Alaptörvény” elfogadásának pillanatában vagy más hasonló esemény alkalmából ki kellett volna vonulniuk a parlamentből, és nyíltan meghirdetni azt, amit amúgy a vak is látott: a harc a politika eszközeivel nem folytatható. Mivel ez elmaradt, előre hiteltelenné tették, hogy később ne kormány-, hanem rendszerkritikát gyakoroljanak: azt az üzenetet küldték, hogy ebben a négy évben (és a választásokon) szokásos demokratikus versengés zajlik.”

A bojkottot (a rendszer, a parlament, illetve a választások bojkottját) sokan követelték és követelik ma is. Számtalan alkalommal megtette ezt Bartus László (például az április 6-i választás előestéjén is), de sokan mások is figyelmeztettek arra, hogy a rendszer elutasításából logikusan annak bojkottja következik, a rendszer által megszabott keretek közt lefolytatott választással pedig a rendszert legitimáljuk. Aligha vitatható ennek az okfejtésnek logikus és elvszerű volta. De vajon érvényesíthető-e ez az elv a gyakorlatban, illetve volt-e reális esély arra az elmúlt négy évben, hogy a demokratikus ellenzék a bojkott fegyverét fordítsa szembe az önkényuralommal? Ahhoz, hogy a kérdést megválaszoljuk, érdemes röviden áttekinteni a 2010-es országgyűlési választás óta eltelt időszakot. Meddig volt legális és meddig volt legitim a rendszer, milyen mértékben tekinthetők legálisaknak a 2010 tavasza óta lefolytatott választások? [Tovább is van… / More…]

Amerikai Népszava: no comment

Amerikai NépszavaAz internet alapvető életeleme az interaktivitás. Az első perctől kezdve azt szeretem benne, hogy gyors, közvetlen kommunikációra, visszajelzésre ad lehetőséget.

Persze, ennek is ára van, ahogyan mindennek: az előnyök és hátrányok  együtt járnak. És ahogy általában, a mérleg serpenyőjébe kell tennünk a pozitívumokat és negatívumokat, és úgy eldönteni, hogy a lehetőségeket mire, hogyan használjuk.

Én nem tudom elképzelni az e-életemet a direkt, azonnali  visszajelzés lehetősége nélkül (email, komment, üzenet, stb. formájában). Hogy régi, nehézkes módon, papíralapú “adathordozón” adjam közre a gondolataimat? Az ilyen egyirányú közlés olyan lenne nekem, mintha az asztalfiókom számára írnék. Bármit is írok bárhol, várom és örömmel fogadom a visszajelzéseket. (Más kérdés, hogy az egyre szaporodó e-csatornákon a folyamatos oda-visszajelzést már nehezen lehet győzni erőforrásokkal.) Nem csak úgy öncélúan szeretem az interaktivitást, hanem mert sokat segít az információgyűjtésben, új ismeretek szerzésében, gondolataim csiszolásában, a véleményem igazolásában, vagy épp felülvizsgálatában  (főképpen az enyémtől eltérő véleményekkel ütköztetve fejleszti a vita- és érvelési készséget, ezért különösen szeretem a viták lehetőségét).

Természetesen egészen más-más a helyzet egy szerény forgalmú webhely (mint e blog), ill. egy nagy forgalmú hírportál esetén. Utóbbinál az e-szemetelők, a nem tolerálható durva, öncélú, alapvető emberi normákba ütköző megnyilvánulások magas száma komoly moderálási feladatot jelent, számottevő adminisztrációs erőforrást igényel.

Megértem Bartus László indokait technikai szempontból, de még az elvieket is. Épp olyan értelmetlen a magyar politikai mocsár reménytelen dolgain rágózni vég nélkül (akár hírek, akár publikációk, akár kommentcsóva formájában), ahogyan lukas vödörbe vizet meregetni. Pláne, ha a vödör nemhogy csak lukas, de egyáltalán nincs is feneke. És tudom, milyen, ha a hosszas, hiábavaló meregetésbe egyszer csak belefárad a meregető, és a vödörrel ellentétben betelik a pohár, mondván: elég volt! [Tovább is van… / More…]

Franciaország, ahol van antifasizmus

Logo of the French RepublicMagyarországon, ahol az állam náci emlékművet épít, jó hallani olyasmit, hogy mégis létezik antifasizmus. Messze-messze, valahol Európában.

Olvasom az angol nyelvű médiában, hogy Franciaországban náci vezérek használati tárgyainak árverését tűzte ki április 26-ra a Vermot de Pas nevű párizsi aukciós ház. Pl. Hitler monogramos szalvétáját, egy horogkereszttel ékesített ládáját, Göring útlevelét. (Összességében mintegy negyven darab náci holmi.)

Zsidó- és egyéb, antiszemitizmus ellen küzdő civil szervezetek felháborodottan tiltakoztak az árverés ellen, és követelték a leállítását. A Vermot de Pas vezetői persze mentegetőznek, hogy ők aztán nem akartak semmi rosszat, se társadalmi vitát szítani, se sokkolni a közvéleményt, sőt ellenkezőleg: inkább az emlékezés felelősségét ébren tartani (vagy valami ilyesmit). [Tovább is van… / More…]

Széles Gábor náci példaképe

Széles GábotA szélsőjobbosok egyetlen becsülendő vonása: nyíltan vállalják, hogy tényleg azok, amiknek látszanak.

Véletlenül botlottam Széles Gábor tudományos igényű, fizikai és történelmi adalékokkal dúsított alábbi postjába a Facebookon (szerencsére nem kell ahhoz az FB zártkörű, ugyanakkor csupalyuk szénakazlába beregisztrálni-belépni ahhoz, hogy részesülhessünk a nagyszerű mű nyújtotta élvezetben.) [Tovább is van… / More…]

Félmunka

Kiűzetés a paradicsomból

A drága jó Bartus László ismét frászt hozott(1) arra a néhány deviáns (értsd: szabadság & demokrácia után vágyakozó) magyarországi magyarra, akik számára az Amerikai Népszava némi virtuális menedéket nyújt. (Nyújtott?)

Lapunk erején felül is támogatta a magyarországi demokrácia ügyét, amely most hosszú időre eldőlt.” (AN: Profiltisztítás – közlemény)

[Tovább is van… / More…]

Blogdolgok 2013

The WordPress.com stats helper monkeys prepared a 2013 annual report for this blog.

Here’s an excerpt:

The concert hall at the Sydney Opera House holds 2,700 people. This blog was viewed about 10,000 times in 2013. If it were a concert at Sydney Opera House, it would take about 4 sold-out performances for that many people to see it.

Click here to see the complete report.

SOS! Iványi egyházának megmentése

Iványi Gábor

Iványi Gábor

Belső e-migrációm résein csak most szűrődött be hozzám ennek a sokadik fidesz-húzásnak a híre, ezért csak most, lastminute módon kérlek, kedves Olvasóm: próbálj Te is tenni azért, hogy Iványi Gábor egyháza, a MET fennmaradhasson.

Mi sem természetesebb, hogy az illegitim fidesz kormány ki akarja golyózni azokat az egyházakat (is), amelyek nem kompatibilisek a szélsőjobbos eszmerendszer által biztosított hatalmi törekvéseivel.

A pillanatnyi (2013 szeptemberi) fidesz játékszabály szerint a MET csak akkor kaphat (fidesz által [oh, nagy ég! – mintha gyógyszer lenne Ha-ha-ha:] “bevett“) egyházi státuszt, ha – természetesen taglistával – igazolhatóan szeptember 30., hétfőn éjfélig bezárólag legalább tízezer tagja van.

Iványi Gábor és egyháza feltétel nélküli támogatást érdemel mindazoktól, akik sajátjuknak is érzik a tagsági nyilatkozatban is megfogalmazott, és eddigi működésével is megerősített küldetését:

“(…) Vallom, hogy minden ember szabadnak, valamint méltóságban és jogokban egyenlőnek születik, ennek jegyében elutasítom a rasszizmus, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus, cigányellenesség és a diszkrimináció minden formáját, és támogatom, hogy az egyház küldetésének megvalósítása során küzd ezen ideológiák terjedése és kiteljesedése ellen, ugyanakkor szolgálatával elsősorban a szegények és a jogaikban korlátozottak felé fordul.(…)”

Ilyen küldetést és tevékenységet mindazok tiszta szívvel támogathatnak, akik világnézetének ezek szintén alapvető elemei.

Jelen pillanatban a támogatás leggyorsabb módja, hogy tagja leszel a MET-nek: a MET honlapján megtalálható nyilatkozatot kinyomtatod, kitöltöd, és leadod a Bp. VIII. ker. Dankó u. 11. portáján, esetleg a kitöltött-aláírt papír beszkennelt képét emailben vagy faxon elküldöd. Ez a lépésed egyúttal a fidesz-hatalom diktatórikus magatartása elleni bátor tiltakozásnak is tekinthető.

Nem autentikus csatornák szerint még sürgősen szükség van nyilatkozatok leadására a hátralévő két napban.

A további, pontos részleteket, kontakt infókat, MET-alapszabályt a MET honlapján találod:
http://www.metegyhaz.hu/tagmegujito/tagmegujito.html

Kérlek, saját ismeretségi köreidben is terjeszd ezt a segítő/tiltakozó lehetőséget, különösen, ha a saját belépésednek mégis lenne bármilyen kizáró oka. Külföldi állampolgárt a fidesz várhatóan nem tekint majd “beszámíthatónak” (erre vonatkozó biztos infót ugyan nem lelek, de naná, hogy nem!).

A fideszt ismerve nagyon is el tudom képzelni, hogy ha a taglétszám el is éri hétfő éjfélre a tízezret, akkor is nagy erővel keres, és talál is olyan hibákat, kifogásokat, ürügyet, bármit, amibe belekötve mondhatja: a MET törölve, oszt jó napot! De ha mégse (a fidesz macska-egér játékának  része, hogy hagyja egy kicsit ringatózni áldozatait a hamis illúzióikban, hogy aztán annál jobban pofára essenek Schadenfreude), akkor mielőbb újabb trükköt fog kieszelni, amivel  a fidesz-idegen (fidesz-nyelven: nem “bevett”) egyházakat mégis csak kisöpörheti a magyar társadalomból. Ezért egyáltalán nem lehetetlen, hogy hiábavaló lesz az igyekezetünk a MET megmentéséért.

De legalább próbáljuk meg, Kedves Olvasóm.

Miért pont én?

Finger_pointingBelső e-migrációmat megsértve tudatta velem a behatoló: az illegitim magyar kormány hátvéderői, az illegális magyar nácik és külföldi vendégeik megtartották ez évi magyar sziget nevű szokásos éves tréningjüket és erődemonstrációjukat. Ha jól értem a vonatkozó publicisztikából, Kismaroson. Harmadik éve hagynak már hidegen az efféle hírek, látva, hogy az ország össznépileg feküdt a szélsőjobb lábai alá. Lukas vödörbe minek vizet meregetni, nem igaz, Kedves Olvasóm?

Amin – bár küzdök ellene, de – még mindig fel tudom kapni a vizet, az a bődületes képmutatás, amit a “demokraták”, a “baloldaliak”, az “ellenzékiek”, az “antifasiszták” művelnek oly magas fokon, hogy azt még a szélsőjobbos fidesz-jobbik+csatolt széleik is irigyelhetik. Így hosszú hallgatás (“Fáj a szívem, a szó kihül./Dehát kinek is szólanék...“) után ez irányú háborgásommal térek vissza Hozzád, Kedves Olvasóm:

Ez a német nemzetiségi lakosaira büszke település élhetne a jogaival!” – ja. Fogjuk meg és vigyétek. Cselekedni? Miért pont én? Majd valaki más. Miután jól elsomfordáltam, ezeket itt most szépen leírom (pláne ha még fizetnek is érte); szépen szemrehányok másoknak, hogy: “irgum-burgum”; megfogadva Ilan Mor izraeli nagykövet tanácsát szépen kijelentem, hogy: “ami sok, az sok”. Ezzel én meg is tettem a magamét, mosom kezeimet, oszt jó napot.

Eldobom az agyamat

Hogy van egy nemzetközi szerződés és egy magyar törvény, melyet Magyarország – az aláíró országok szemhunyásának köszönhetően – röhögve megszeg? Oh, ugyan már, hát azt meg ki nem sz@rja le, bruhaha:

“1947. évi XVIII. TÖRVÉNY a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában….Magyarország, amely […] intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai vagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan effajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól.”

Hogy demokrataként, baloldaliként, zsidóként, romaként, melegként, egy – a nácik hátán álló – teljhatalmú fasisztoid illegitim kormány uralta törvénysértő ország állampolgáraként, európaiként, emberként a cselekvés nekem lenne az alapvető kötelességem? Ugyan kérem! Miért pont én? Lelkiismeret? Az micsoda? Érdekeim! Gyávaságaim! Azok vannak énnekem! Nem kicsit. Nagyon! Felelősség? Kötelesség? Mindenkinek van. Kivéve énnekem.

A gonosz győzelméhez egyetlen dolog kell: a jók ne tegyenek semmit.
Én jó vagyok.
Nagyon.
————————- FOOT ———————

Források:
(1) Duna-kanyar 2013, Népszava, 2013. július 31. 06:15 http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=666047
(2) http://www.wpclipart.com/signs_symbol/gesture_mood/pointing/pointing_finger.png.html
(3) http://antifa-hungary.blogspot.hu/2011/10/parizsi-bekeszerzodes-1947.html
(4) http://www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00429/cim00431.htm
(5) https://en.wikiquote.org/wiki/Edmund_Burke

————–

Megjegyzések:
(a) Ha esetleg, Kedves Olvasóm, nem értenéd azt az írói kifejezésmódot, amit sűrítésnek neveznek: itt a mondanivalómat segítendő a szélsőjobb célcsoportjait egyszerre személyesítem meg, és nem azt jelenti, hogy a hivatkozott cikk íróját mindegyikbe vagy bármelyikbe is beletartozónak tekinteném.

————–

Kapcsolódó postok:

Szintén zenész

Thailand
Mégis inkább Thaiföld(1) talán?

Mondják némelyek (midőn Ausztrália-mániámat óvatlanul kikotyogom), hogy az sem rossz hely egy magamfajta honkeresőnek. Talán igazuk van: meleg van, messze van, állítólag olcsón lehet élni, és – minden eshetőségre – mégis közel van Ausztrália.

Aztán véletlenül egy korábbi honkeresővel készült interjú(2) szűrődött be e-migrációm falainak résein: Kondor Ádám zeneszerző Thaiföldön lelt új hazára. Pironkodva vallom be: eddig nem hallottam felőle, ami talán attól is lehet, hogy a komolyzenével nem ápolok különösebben meghitt viszonyt, úgy általában. Az interjút olvasva meglepett, hogy magyar művész ilyen racionálisan szembenézett a valósággal, számot vetett és döntött. Tapasztalataim azt a hiedelmemet táplálják, hogy magyarországi magyar művész – pláne, ha törzshelye nem a szakadék jobbpartja – ilyen racionalitásra nem képes. Gyermeki naivitása megóvja ettől. Vagy: nagyon is jól felfogott racionális-materiális érdeke.

Democracy Monument Bangkok

Democracy Monument Bangkok

Thaiföld, Kondor Ádám beszámolója nyomán még szimpatikusabbnak tűnik. Bár Ausztráliát kulturálisan közelebb állónak vélem, de ha idegen, hát legyen egészen az. Nemde, Kedves Olvasóm? Hinnéd például, hogy Thaiföldön a demokráciának emlékműve is van? Vajon miért nem lep meg, hogy ezt a Wikipédia megfelelő magyar oldala(1) egy szóval sem említi?

Javaslom a teljes interjú elolvasását az eredeti forráshelyen, ám ízelítőül ideidézem a számomra legsokatmondóbb részletet:

“…azt gondolom, egy rendszert egészében kell szemlélni: egy ország, egy régió összes konfliktusával, kormányával és ellenzékével együtt funkcionális egység. Nem az a kérdés, hogy éppen most ki van hatalmon; a társadalom egész dinamikája a döntő, és ez az, ami Magyarországon reménytelen. Orbán és a Fidesz – bár önmagukban is végtelenül ártalmasak – egy nagyobb funkcionális zavarnak a tünetei is egyúttal. A Fidesz tulajdonképpen az ország, olyanok vagyunk, mint a Fidesz, a Fidesz is mi vagyunk. A magyarok (jobb- vagy baloldaliak egyformán) azt gondolják, hogy baj van. És mind megtalálják ennek az okait: a fasiszták a zsidókban meg a cigányokban, a liberálisok Orbánban. Ha valaki az összképre koncentrál, akkor viszont elég két egyszerű kérdésre válaszolnia. Jól mennek a dolgok Magyarországon? Nem, nagyon rosszul mennek, elfogadhatatlanul rosszul. Van esély, hogy bármi is javulni fog? Nem, nincs reális esély erre szerintem. Thaiföldön ezzel szemben más az összkép – noha borzalmas elemekben itt is bővelkedünk -, de egyet kell értenem Erős Ferenccel abban, hogy “egy leépülő diktatúrában még mindig jobb élni, mint egy leépülő demokráciában“. Thaiföld sok szempontból rosszabb hely, mint Magyarország, fejlődési dinamikája viszont összehasonlíthatatlanul jobb. Thaiföldön folyamatosan javul a helyzet, Magyarországon meg romlik.(…)Tartok tőle, hogy az ország működésének jelenlegi mintázata tartósan, strukturálisan meghatározott, és nemigen fog változni a közeljövőben. Én ebben nem találom a helyem, és nem érzem jól magam. Ezért komponistaként és magánemberként is Thaiföldet választottam.”

És hogy mindjárt itt helyben Kondor Ádám művészetéről is alkothassunk némi képet, behuzalozok ide egy videoklipet is:

Ádám Kondor – Variations of a Double

[http://youtu.be/FtLDQ5Cp58E]

————————- FOOT ———————

Források:
(1)
—-Thailand, Wikipedia(English): http://en.wikipedia.org/wiki/Thailand
—-Democracy Monument: http://en.wikipedia.org/wiki/Democracy_Monument,_Bangkok
—-Thaiföld, Wikipédia(magyar): http://hu.wikipedia.org/wiki/Thaif%C3%B6ld
(2)
—- Magyar Narancs: “Vágjuk ketté az országot“, interjú Kondor Ádám zeneszerzővel 2013/7. (02. 14.)
—–http://magyarnarancs.hu/zene2/vagjuk-kette-az-orszagot-83598

————–

Kapcsolódó postok:

%d blogger ezt kedveli: