eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Kategória archívok: IT

Nagy Testvér

A Google a fiókjaiba (így tehát a Gmail-be is) történő belépéshez két lépcsős azonosítást vezetett be, egyelőre még önkéntes jelleggel, de máris eléggé erőszakosan próbál rákényszeríteni. Kevésbé rafinált netpolgárok talán ki se tudják kerülni.

Nem különösebben váltott ki nagy hírverést, pedig az adataik miatt esetleg aggódó felhasználók számára fontos lehet, hogy immár magyarul is használható a Google fiókok kétlépcsős azonosítása, mellyel személyes adatainkat, üzeneteinket a korábbinál nagyobb biztonságba helyezhetjük.[…]Mindennek használata egyelőre nem kötelező, de erősen ajánlott, ha tartunk tőle, hogy illetéktelenek belépnek személyes, sokszor rendkívül érzékeny adatokat is tartalmazó levelezésünkbe.(1)

InternetbiztonságEz azt jelenti, hogy Google Mesternek meg kell adnunk egy mobiltelefonszámunkat, melyre SMS-ben egy egyszerhasználatos kódot (tokennek is nevezik) küld, melyet szintén be kell gépelnünk, mint előzőleg a szokásos gmail-es jelszavunkat. És csak ezután tudunk belépni pl. a Gmail-es postafiókunkba. Hasonló módszert alkalmaznak a bankok is, náluk azonban inkább még több lépcső is lehetséges.

Először és mindenek előtt: saját és nettársaik biztonságára ügyelő, felelős netpolgár nem írkál “rendkívül érzékeny adatokat” e-levélbe. Se. És semmilyen webes felületre se. Egy email bármikor, bárhova kikerülhet sokféle módon, a küldő-továbbító szándékától függetlenül is, pl. figyelmetlenségből, netbiztonsági ismeretek hiányából, és persze gonosz ármányból kifolyólag is. Ha pedig a netpolgár van olyan balga, hogy rendkívül érzékeny adatokat küldözget emailben, többszörös titkosítás nélkül, akkor meg is érdemli, hogy megszívja. Bár ilyenkor egy – vagy több – másik, magára egyébként vigyázni tudó nettársát is a netkalózok elé lökheti prédának, ami már inkább a bűncselekmény gyanúját is felvetheti: a tudtunk nélkül senki se küldözgethesse érzékeny adatainkat emailben, egyáltalán a weben, és seholse.

Másodszor: egy mobiltelefon-számnál érzékenyebb adat alig elképzelhető: a mobilszám megadásával jobban ki se szolgáltathatjuk magunkat: mobilunk amennyire segítőnk, annyira lehet árulónk is. Lehallgathatók leszünk, térben és időben minden lépésünk megfigyelhető lesz. A Google ezzel olyan, egymással könnyedén összekapcsolható információk óriási halmazát  tárolhatja rólunk, amihez képest az eddigi adatbázisa nudli. Pedig az se piskóta. Már most is jobban járunk, ha bele se gondolunk, hogy a Földlakók nagy része “rendkívül érzékeny adatokat” helyez(ett) tömegével a Google kezeibe, önként és dalolva. Elképzelni se tudjuk, hogy a világ személyes adataiból mekkora adatbázis állhat a rendelkezésére.

A Google pedig biztonságilag nem is említhető egy lapon egy banki szolgáltatással. A rendszere tele van hibákkal, lukakkal, folyamatosan futó kocsi alatt cserélik a kerekeket, sőt az alvázat, de esetenként az egész karosszériát, így bármikor adódhat olyan technikai malőr – ahogy volt is már többször -, hogy a fejlesztők-üzemeltetők félrenyúlnak, elfelejtenek valamit, és máris nyilvánossá válhat bármilyen anyagunk a Google bármelyik szolgáltatásából.

A Google egyes szolgáltatása kifejezetten gagyi, pl. a docs, de a picasa is messze van még a tökélytől. A Google folyton pofozgatja hol egyiket, hol másikat. Eközben bármilyen hiba adódhat, és ráadásul a Google is a most trendi “mindent mindennel” összehuzalozás kényszerét igyekszik lenyomni a torkunkon, hogy csak egyetlen indentitással (felhasználó azonosó/név/ & jelszó) használjunk mindent. Ha netán kötelezővé teszi a mobilos azonosítási lépcsőt, az a személyiségi jogba való indokolatlan, pofátlan belegázolás lesz, amit a nettársadalomnak nem szabadna hagynia. És még ott van az árukapcsolás is: kényszerít, hogy legyen mobiltelefonom, lehetőleg egy olyan külön, csak a  Google-hoz dedikálva, csak a Google miatti bejelentkezéshez használandó telefonszámmal (SIM kártyával), amely készüléket/SIM-et egyébként nem használnék semmi másra, nem tartanám bekapcsolva folyvást.
___________________________________
(1) “Fokozta a Gmail biztonságát a Google“: http://biztonsagportal.hu/fokozza-a-gmail-biztonsagat-a-google-20110715.html
(2) Angolul a Google Helpben további részletek: “Getting started with 2-step verificationhttp://www.google.com/support/accounts/bin/static.py?page=guide.cs&guide=1056283&topic=1056284
(3) 10 tanács a biztonságosabb internetezéshez, angolul: “10 Tips To Improve Your Internet Security“: http://loginhelper.com/internet/10-tips-improve-internet-security/

Fenti kép eredeti lelőhelye: http://www.flickr.com/photos/66963159@N00/84504259/

Koki, saller, kínai

Amint azt már tudattam véled, Kedves Olvasóm, magyar állampolgárokként mindnyájunk feladata megismertetni a világgal a Magyar Nép Nagy Vezérének, Orbán Viktornak a Fidesz kongresszuson, 2011. július 2.-án elhangzott fantasztikus beszédének legalább a legfantasztikusabb, röviden a koki-saller-tarkó szótrióval jellemezhető részletét. Természetesen én is honleányi kötelességemnek tartom, hogy e nemzeti küldetést segítsem, amiben tudom.

Így hát eljutott hozzám a szöveg kínai változata (is). Csak hát némi problémát okozott, hogy a kínai “betűk” (betűképek) helyett helyes kis kockákat (perfekcionistáknak: négyzeteket) mutattak a szövegszerkesztőim, igaz, azok szép szabályosan sorakoztak egymás után. Végül is, a lényegét tekintve számomra amúgy egyre megy, hogy kockákat (perfekcionistáknak: négyzeteket) látok, vagy kínai betűképeket, hiszen egyiket se tudom olvasni. Bár esztétikailag szemlélve a helyzetet, az egyforma kockák hosszú sorozata mégis csak egyhangúságot sugall, ellentétben a kínai betűképek változatosságával, mely utóbbi inkább tud gyönyörködtetni. Nem beszélve arról, hogy a nagyvilág számára készül, és mégis csak jobb látni olyan formában nekünk magunknak is, mint ahogyan a Világnak szánjuk.

Hiába kapcsolgattam át a szövegszerkesztők karaktertábláit. Se word-ös fájlból, se sima text fájlból nem mutatkoztak meg a kínai betűképek, csak a kockák. Ráadásul egy másik küldetés-társsal konzultálva: neki a kínai betűképek teljes szépségükben pompáznak a monitorján, pedig ugyanolyan szövegszerkesztők ugyanolyan verziói vannak mindkettőnknek, XP alatt. Egyeztetjük a szoftverek paramétereit is: nyelvi beállítások, karaktertáblák – a küldetés-társ állítja, hogy mindenünk egyforma. No de hát mégis kell valamilyen különbségnek lennie, valahol. Legyenek a szoftverek bármennyire is gányoltak, azért az nem lehetséges, hogy ugyanolyan környezetben egyik helyen így, másikban amúgy viselkednek. A megoldás kulcsát a környezeti paraméterek tengerébe alámerülve kell keresgélni. Merülök. IT-ösztönöm szerint nagy eséllyel az XP-nél is a nyelvi beállításokat kell szemügyre venni. Veszem.

Kínai nyelv telepítése XP-benElső ötlettől vezérelve előbb az XP Accessories > System Tools > Character Map  programjára klikkelek, de gyorsan be is csukom – nem nyert. Következő lépés a “Control Panel” > “Regional and Language Options“, annak is a Languages füle. Itt már célegyenesben vagyok: a “Supplemental language support” > “Install files for East Asian languages” kocka (perfekcioniástáknak: jelölőnégyzet) nincs bepippantva. Miért is lenne, hiszen mi közöm lehetett volna eddig nekem pl. a kínai nyelvhez. Csak az erőforrásokat foglalta volna fölöslegesen. A titok nyitja tehát: installálni (telepíteni) kell az (kelet-)ázsiai nyelvi támogatást is. Az még álmomban se merült fel anno, hogy Orbán Viktor miatt lesz rá szükségem egyszer.

Magyar XP-t használó Kedves Olvasóm, fenti funkciók magyar megfelelőjét nem tudom biztosan, de ez a kis szemléltető kép bizonyára segít eligazodni, ha Te is gyönyörködni akarsz Orbán Viktor mondatainak kínai változatában.

A kocka bepippantásával azonban bozótharcunknak még koránt sincs vége.

Feltéve, hogy neked is XP-d van, Kedves Olvasóm, és az fehér (azaz jogtiszta), és így nagy eséllyel van telepítő cédéd is (*), akkor a következőkre számíts:

A pippantás után a vindóz olthatatlan vágyat érez a telepítő CD után, melyet egy üzenet formájában a kedves felhasználó tudomására is hoz. Ne késlekedjünk tűvé tenni lakásunkat a jogtiszta XP telepítő CD-je után, és miután a lakást felforgatva megleltük a korongot, dugjuk be bátran a CD meghajtóba (magyarul: drive), majd hagyjuk XP rendszerünket békében szöszmötölni. Kivételesen némi felhasználó-barátság jeleit mutatja: jelzi, hogy másol mindenféle nagyszámú fájlt a gépünkre (magyarul: újabb szemétkupacot halmoz rá – de bizonyára közötte vannak azok az elemek is, melyekre a kínai – esetleg egyéb ázsiai – nyelvek utáni vágy okán van szükségünk). Ez egy kis ideig eltart – legyünk türelmesek, esetleg végezzük el egyéb fontos teendőinket, mondjuk vacsorázzunk, mosogassunk, takarítsunk – férfiak nézzenek tévét, vagy hasonló, hozzájuk illő felsőbbrendű foglalatossággal üssék agyon az időt. Ha megfelelő időzítéssel visszatérünk gépünkhöz, láthatjuk, hogy – a vindóz jól ismert mániájának megfelelően – követeli az újraindítást. Javasolt ekkor minden függőben lévő ügyünket lezárni, esetleges többszáz ablakunkat becsukni, mindenféle homokozókból (FB, Gmail, stb) kijelentkezni, függő szerkesztéseinket elmenteni, majd megadóan igent mondani a vindóz kívánságára. Mely ekkor kéjes örömmel újraindítja önmagát. Ez ismét időbe telik neki, attól függően, hogy kinek mennyi program (alkalmazás) terheli a rendszerét (pl. a vírusvédelem, tűzfal rendesen visszafogja a sebességet, de hát mindennek ára van ugye), ezért addig visszatérhetünk kedvenc házimunkánkat befejezni, vagy a tévésorozattal intellektusunkat továbbfejleszteni.

A türelem nem csak rózsát (és töviseket) terem, hanem kínait is: a megfelelő szövegfájlban / ablakban (.txt, .odt, .doc, Firefox, stb) megjelenő kínai betűk (karakterek? hieroglifák?) látványa kárpótol bennünket minden mosogatásra pazarolt percünkért. Csodálatos, örömteli, meg minden. Soha nem örültem ennyire a kínainak, mint Orbán Viktor kínaiba öntött mondatait megpillantva. Immár semmi sem állíthatja meg őket, hogy kínai nyelvterületeken is folytassák világhódító útjukat.

Gyönyörű éjszaka volt – végül.

Tehát Kedves Olvasóm, ha Neked szintén kockásan mutatna a kínai szöveg, de inkább kínait szeretnél, akkor a fenti procedúrát csináld végig.

Ps.: Lám, lám, Orbán Viktor mégis csak Nagy Ember – nem csak a Magyar Nemzet megmentője, de híd, ami összeköt: közelebb hozza egymáshoz a  világ különféle nyelveket beszélő népeit. Azért erre nem minden politikus képes, be kell látnunk.
__________________________________________
(*)

  • Ha más Windows-os, vagy nem Windows-es rendszered van, ott is kell lennie hasonló beállítási funkcióknak. Ha nincs telepítő CD-d, akkor magadra vess: nem szabad úgy számítógépet üzemeltetni, hogy ne legyen telepítő-CD.
  • Hiányzó telepítő-CD esetén alternatíva lehet, hogy az oprendszer gyártójának a webhelyéről letöltöd a szükséges kiegészítést, feltéve, ha a gyártó ezt lehetővé teszi.
  • Fekete XP-t használó nettársak problémái nem érdekelnek, oldják meg maguk, ahogy tudják. Egy régebbi személyes élményem óta tudni se akarok fekete szoftverről.

___________________________________________
Forrás: Wikpedia
Angolul: Chinese character, http://en.wikipedia.org/wiki/Chinese_character (fenti kép innen származik)
Magyarul: Kínai írás, http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%ADnai_%C3%ADr%C3%A1s

Tünemények: naptár és MSZP

Bizonyára számodra is izgalmasabb, Kedves Olvasóm,  a WP bozótosában folytatott dzsungelharcom, mint mondjuk pl. az MSZP-sek (pl. Szanyi és Gyurcsány) iszapbirkózása a Facebook homokozójában(1), ezért megosztom veled is újabb mesebeli élményemet:

Mára virradóra, ahogy megint nekifognék nagyban postolni, hát ni csak mit látok: a jobbsáv alsó részére korábban szorgos munkával szépen beépített naptáramat nem látom. Volt, nincs.

Ez a naptár-kütyü (magyarul widget(2)) is egy harmadik fél szolgáltatása, tehát erre a WP -nek nincs befolyása. Nekem még kevésbé. Az órához hasonlóan e naptár jelenléte is rajtam kívülálló erőkön múlik, ez esetben a  widgia.com-on.

Legyünk pozitívak, nézzük a dolog jó oldalát: a változatosság gyönyörködtet, de legalábbis megóv bennünket az egyhangúságtól. Unatkozásról szó se lehet. Egyik nap a blog egyik eleme nem jelenik meg, másik nap másik tűnik el. Erre mondja a magamfajta webbarkácsoló, hogy ez egy dinamikus tartalom. Kézi beavatkozás nélkül változik a felület. Ez amúgy nem egy rossz módszer webtartalom fejlesztésére, feltéve, ha a webfejlesztő – esetünkben én, a bloggazda – maga is akarja. Ez most nem az az eset. Előző bosszankodásom után ezen már könnyebben túlteszem magam, pláne, hogy ez a blog alapvető működését, küldetését nem akadályozza.

Mindazonáltal megörökítem ezt a tényállást is e postban, későbbi miheztartás végett: ne lepődjék meg a Kedves Olvasóm, ha épp nem látja azt, amit előzőleg látott. És magamnak se árt emlékeztetőül, nehogy egy idő után elfeledvén újra elkezdjek nyomozni, hogy hova lett a naptár.

E post összehozása közben a tüneményes naptár ismét megjelent, ezért gyorsan megörökítettem, mielőtt újra eltűnne, hogy legalább itt bármikor meg tudjuk nézni, hogy minek kellene megjelennie akkor, amikor nincs:

calendarNo

Naptár nincs

calendarYes

Naptár van

Hogy legyen mégis némi átkötés az aktuálpolitikához: megmondom őszintén, Kedves Olvasóm, hogy a naptáramhoz és az MSZP-hez ellentétes érzelmek fűznek. Míg az előbbi eltűnése határozott hiányérzetet kelt bennem, addig az utóbbié inkább megnyugvással töltene el végre.

________________________________

(1) Amerikai Népszava: A szocialisták a Facebookon szkandereznek, 2011. június 11., http://nepszava.com/2011/06/magyarorszag/a-szocialistak-a-facebookon-szkandereznek.html
(2) Web widget: általában olyan kódrészlet, amely egy HTML-oldalba egyszerűen beilleszthető és (további fordítás nélkül) futtatható, http://hu.wikipedia.org/wiki/Web_widget
Angolul tudóknak részletesebben: http://en.wikipedia.org/wiki/Web_widget  innen azt is megtudhatjuk, hogy még sok más elnevezés is használatos rá, bár némi jelentésbeli eltérések lehetnek: portlet, gadget, badge, module, webjit, capsule, snippet, mini and flake.

Mosogató

Kötelességemnek tartok helyreigazítást közzétenni. Beismerem a hibámat: elhamarkodottan ítélkeztem a WP post-szerkesztő eszközkészletét illetően. Feltűnően keveselltem a szerkesztőablak fölötti eszközkészletet, mely gombok formájában áll rendelkezésünkre. Ennek hangot is adtam egy korábbi postomban (WP kínok), nevezetesen a sorkizárást is hiányoltam éppen.

Ezúton tudatom a Kedves Olvasóval, hogy megvan a Sorkizárás Gombja! (Sőt: gombok!) Az történt ugyanis, hogy véletlenül (vagy kíváncsiságból?) mégis megnyomtam azt a fura gombot ott jobbszélen, amelyen a kis rajzocska azt sugallta nekem, hogy ez valami olyan extra dolgot nyújt, amire egyelőre, a bebútorozás és az első lépések idején biztosan nem lesz szükségem. Nem beszélve arról, Kedves Olvasóm, hogy a jobbszél nem egy kedvenc területem, talán tudat alatt is ódzkodtam megnyomni. És arról pláne nem beszélve, Kedves Olvasóm, hogy a gombra vezetve az egeremet a szövegbuborék azt mondja nekem, hogy: “Show/Hide Kitchen Sink(Alt+Shift+Z)” Ami szerény angol tudásom szerint konyhai mosogatót jelent, és hát mint azt talán tudod, Kedves Olvasóm, számomra sok van, mi riasztó, de a házimunkánál nincs semmi riasztóbb. (Jó, igazad van, Kedves Olvasóm, talán ez így nem teljesen igaz, de most a hatásfokozás egyik eszközével élek, mert talán így jobban átérzed, miről beszélek.) Na mármost  ki az a nő, aki még írás közben is mosogatni akarna? Hát persze, hogy nem volt affinitásom lenyomni a mosogató gombját ott jobbszélen.

Most azonban, hogy megnyomódott, kiderült, hogy a mosogató elnevezés csak valami huncutság volt, mert szemem elé tárult a finomabb formázást is lehetővé tévő, eddig hiányolt gombok csodás látványa:

Kitchen sink

Azóta már megtudtam egy másik fülön, hogy angolban a konyhai mosogatónak van egy átvitt jelentése is:

Vagyis valami olyasmi, mintha itt ez a második gombsor tk. csak valami fölösleges plusz lenne, de a WP olyan jóságos, hogy még ilyen kacatot is rendelkezésünkre bocsájt. Mindenesetre a mosogatóval való kapcsolat is csak férfineműeknek juthatott eszébe, akik számára többnyire valóban fölösleges berendezés a mosogató, mivel ők nemigen használják, mert erre cselédet tartanak (anya, nővér, feleség, barátnő).

Azt persze továbbra sem értem, hogy ha kézzel tettem bele a forráskódba a sorkizárási paramétert, akkor hol működött, hol nem. De lehetséges, hogy valamit eltévesztettem, ahogy az kézi műveleteknél gyakran megesik. De mostmár örüljünk, hogy egy harcolnivalóval kevesebb. A női cselédsorsra utaló gombnevet pedig talán elkerülhetem, ha a szerkesztő eszköz megjegyzi, hogy a második gombsort is mindig látni óhajtom.

( A soremeléses probléma továbbra is küzdés tárgya, egyelőre.)

Az első

No, végre. Megszültem első valódi WP blogcikkemet (magyarul: post).

Ne hidd Kedves Olvasóm, hogy egy blogger, ha a szöveget megírta, már elégedetten hátra is dőlhet. A blogger több, mint egy hagyományos cikkíró. A blogger a blogszolgáltató eszközeivel, anomáliáival is megküzd derekasan, egyszerűbben szólva: vért izzad.

A bloggernek a szavakba öntött gondolathalmaza még messze van a készterméktől. A formázás legalább annyira a mondanivaló része, mint a szavak. Egy tagolatlan, ömlesztett szöveget a mai rohanó kor rohanó netpolgárai nem fognak elolvasni.

A mai rohanó kor rohanó netpolgára előbb ugyanis csak pásztázza, belenéz az első, az utolsó bekezdésbe, esetleg a közbensőkbe, 1-2 kulcsszót keresve, ami alapján megítélheti, hogy érdemes-e elejétől végig, “hagyományosan” elolvasnia. De ha egy böszme hosszú szöveg tagolatlanul, ömlesztve tárul a szeme elé, akkor gyorsan tovább áll, nincs neki ideje abban kulcsszavakat bogarásznia.

A tagoláson (=bekezdésrekre bontáson) kívül a kiemelések (vastagon, dőlten szedett szavak, mondatok) ugyanezt a célt szolgálják: a gyors áttekintés lehetőségét. Tulajdonképpen a blogger az olvasónak így készen tálalja a kulcsszavakat.

A többi eszköz (linkek, képek, stb) már csak további segítséget jelenthetnek, plusz információkat, esetleg esztétikai élményt. És ezek se mellékesek azért.

A blogger több, mint író. A blogger szerkesztő, komponista is: a szöveget olyan formába önti, olyan elemekkel dúsítja, melyek a mondanivalót szolgálják, lehetőleg további (vizuális) értéket adnak hozzá.

Ha igaz, az első valódi WP cikkemet sikerült a fentiek szellemében belepofoznom a WP által nyújtott, kissé szűkös korlátok közé. Csak merem remélni, hogy a WP nem fog tovább (később, újra) kibabrálni velem, és a cikk a  jelenlegi formáját mindaddig megtartja, amíg én (is) akarom.

Most már mondhatom, hogy WP-szüzességem elvétetett. Csak a kerítőn, a Népszava.com-on múlik, hogy kapcsolatunk mennyire lesz tartós 🙂

WP kínok 1.

Magyarország szélsőjobbos
Fogalmam nincs, miért piros némelyik post címe, a másik meg miért nem piros.
És hogy néz ez ki? Jobb oldalon miért nincs egy kis távolságtartás a szöveg és a határ (magyarul: border) között? Baloldalon tudja tartani a távolságot, jobboldalon meg nem? Hm. A WP tudja, hogy magyarországi felhasználó esetében a jobb oldalon nem kell távolságot tartani??? Hát, mit is mondhatnék…

Nincs mentség Magyarország számára, az biztos.

Cseszd meg. Ezt kell berakni, oszt jó napot:

<div style="padding-right: 10px;" align="justify">

Legalábbis amíg a WP másképp nem gondolja.

Uramisten, amíg ezt a megjelenítést ki nem izzadtam…. hát, kedves Népszava.com, megfizetem az árát, ha netán befogadsz.
Mondjuk azt se értem, hogy momentán az első post miért van spéci formázott dobozban, a többi miért nem. De hát miért is kellene mindent értenie egy mezítlábas bloggernek, nemde, kedves Népszava.com?

Hehe. Most meg szétesett a jobbsáv. Magyarországot tekintve, ennek még örülni is lehetne. No de nem az én WP blogomban. Hogy miért esett szét speciel a blognaptáram, egyelőre gőzöm nincs:

Már közeleg a megfelelő formázás az első igazi postomnál, de a soremelés még mindig nem megy át. Ó jaj! Milyen trükköt kell kieszelnem a drága WP kedvére?

A soremelést egyszerűen lenyeli a drága WP.  Egyeseket. Másokat meg megtartja. Ne tudd meg, kedves Népszava.com, mennyire vért izzadok ezzel a WP szolgáltatással. A magamfajta azt hihetné, hogy Magyarország van elmaradva a webfejlesztés terén. Ah, pedig dehogy. A “fejlett” nyugati világban éppoly gagyi minden, mint Hunniában. Sőt.

WP kínok

Egyszerűen hihetetlen. A WP nem tudja kezelni a sorkizárást(*) és a soremelést.
Online publikálásnál a mondanivaló része a szövegformázás. A tartalom és forma összhangjának a megvalósítása.
És most itt – a blog.hu, a nolblog.hu, a kapcsolat.hu után – egy újabb kínlódásban lehet részem. Itt még csak egy gomb sincs a sorkizárásra. Hihetetlen. De a html kódba is hiába írom bele. A WP magasról sz@rik rá. Cseszd meg, WP. Kizárólag a Nészava.com miatt küzdök veled. Különben már rég itt hagytalak volna, a blogspot.com még mindig jobb nálad.
_______________________
(*) Helyreigazítás: Mosogató

Hello world!

Ezen a napon hoztam létre ezt a blogomat, pontosabban lefoglaltam a szolgáltatónál a blogom nevét. Mindeddig a WordPressről (továbbiakban: WP) csak annyit tudtam, hogy létezik. Az első “élményem” az volt, hogy a WP mindjárt egy bejegyzést (magyarul: post) fűzött a blogba, automatikusan, a szerény “Szia, világ” (Hello world) címmel. Pár alapvető eligazítást tartalmaz ez a post, természetesen angolul, aki nem tud ennyit angolul, az megszívja, vagy elegánsabban: bekaphatja. Bár lehetséges, hogy ha a kezdő WP blogger valahol azonnal megtalálja a nyelvi beállításokat, akkor magyarul is megkaphatja ezt a szöveget, de ahogy elnézem, a “magyar nyelvű” felületek inkább öszvérhez hasonlatosak, mert csak 1-1 részük van magyarul, de amint egy kicsit is elkezdünk a WP mélyebb bugyraiba alászállni, úgy fogyatkoznak a magyarra fordított szövegek, és egyre szaporodnak a magyar és angol szövegeket vegyesen mutató oldalak, végül hamarosan már csak angolt láthatunk.

Ezért, Kedves Olvasóm, jobban jársz, ha a WP tanulást ízibe összekötöd az angolul tanulással. Nem kell megijedni, egy másik fülön kinyitod a Google fordítót, és próbálod a durva fordításból kitalálni, hogy miről van szó. Tudom még ajánlani a neten sokfelé található, angol tanulására hatékonyan használható webhelyeket. Szótárakból is sokat lehet tanulni, ajánlom pl:

  • SZTAKI szótár: http://szotar.sztaki.hu/index.hu.jhtml – bár talán megérett volna némi korszerűsítésre, de még így is jól használható. Nyilván itt sincs pénz a fejlesztésre.

Kicsit már haladóbbaknak angol-angol szótárak:

  • Webster’s Dictionary: http://www.webster-dictionary.org/ – a lehető legegyszerűbb, legpraktikusabb felülettel, semmi fölösleges csicsamicsa, semmi izgő-mozgó, lassító és figyelmet szétkenő bigyó;
  • Cambridge Dictionaries Online: http://dictionary.cambridge.org – sajnos az utóbbi időben mindenféle villogó+mozgó reklámok kezdték elnyomni az eredeti funkciókat, tartalmakat, nyilván a pénzbevételt növelendő, az ember egy kis önneveléssel tud csak arra a tartalomra koncentrálni, amiért egyáltalán odamegy;
  • Webster’s Online Dictionary: http://www.websters-online-dictionary.org/ ez nevében bár hasonlít az elsőre, de mégis eléggé más, a felület sokkal csicsásabb, bizonyos szempontból sokkal többet nyújt, pl. többnyelvű, és az keresett szóhoz egy komplex infóhalmazt szed össze, cserébe viszont általában lassan töltődnek be / frissülnek az oldalai.;

Úgy gondolom, megőrzöm a WP-től kapott első post szövegét, nem szeretek kidobni semmit, hátha jó lesz még valamire:

Welcome to WordPress.com. After you read this, you should delete and write your own post, with a new title above. Or hit Add New on the left (of the admin dashboard) to start a fresh post.

Here are some suggestions for your first post.

  1. You can find new ideas for what to blog about by reading the Daily Post.
  2. Add PressThis to your browser. It creates a new blog post for you about any interesting  page you read on the web.
  3. Make some changes to this page, and then hit preview on the right. You can alway preview any post or edit you before you share it to the world.

Talán majd később lefordítom magyarra, ha nagyon ráérek.  De az is lehet, hogy valahol amúgyis megvan már magyarul. A WP egy slukkra még egy mintakommenttel is kedveskedett  “One Response to Hello world!” címmel, “Mr WordPress“-nek nevezve magát. (Figyeled, Kedves Olvasóm, a WordPress – is – férfinemű. Vajon miért is?) Mindjárt e post alatt  tekinthető meg e mintakomment.

A továbbiakban most egyelőre utat kell vágnom a WP dzsungelében, hogy megtaláljam ill. alkalmazzam azokat az eszközöket, melyekre vágyom ill. melyeket a WP rendelkezésünkre bocsájt, és megküzdjek ezek várható korlátaival. (Az ingyenességnek is megvan az ára, amit fizetnünk kell, csak nem pénzben, hanem időben és kompromisszumban.)

%d blogger ezt kedveli: