eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Kategória archívok: Tudomány

A család cselédje

—–

http://www.blogher.com/most-women-would-rather-divorce-be-housewifeeVitae, aki vendégszerzőként blogjába befogadott, érdekes írást(1) tett közzé néhány nappal ezelőtt. Arról szól az írás, hogy tulajdonképpen sokkal tisztességesebb lenne a társadalom részéről, ha az évnek azt az egyetlen napját, amikor mi, férfiak a nőket – úgymond – ünnepeljük és köszöntjük, nem nőnapnak, hanem cselédnapnak neveznénk, hiszen a társadalom az év összes többi napján szinte kizárólag ezt a szerepet szánja a nőknek. Igaz ez a munkahelyen, a politikában, de mindenekelőtt és elsősorban a családban. Vagyis – mondja joggal eVitae – a nő nem más, mint a család cselédje.

Nem tudom, feltűnt-e már az olvasónak a “cseléd” és a “család” szavak hasonlósága. Nem is igényel sok kutakodást, hogy kiderítsük: nem véletlen az összecsengés; a két szó ugyanarról a tőről fakad.(2) A régi szláv nyelvekben volt ugyanis egy “e”-hez hasonló orrhang, a nazális e (a lengyelben a mai napig megmaradt, és “ę” betűvel jelölik). Ez később egyes nyelvekben, így az oroszban is “ja”-ra (“я”) módosult. A “rend” szavunkban az “e” nazális, ezt nyilván egy régi szláv nyelvből vettük át. Az oroszban ez a szó “ряд” formában szerepel. Az “öt” ógörögül “πεντα”; ebből lett (nyilván egy régi szláv nyelv közvetítésével) a “péntek” szavunk (a hét ötödik napja; itt is megjelenik a nazális “e”), oroszul azonban az “öt” “пять”, a “péntek” pedig “пятница”. A “köszönöm” szót szomszédaink nyelvein szinte mindenki ismeri: lengyelül “dziękuję”, szlovákul pedig “ďakujem”, és még sok hasonló példát lehetne hozni. A régi szláv szó feltehetően valahogy úgy hangzott, hogy “cselend”, ebből lett nálunk a “cseléd”, az oroszban pedig a “ház körüli szolga, cseléd” jelentésű “челядь”.(3) De – milyen árulkodó – a “челядь” szó nem hím- hanem nőnemű (a “ь” lágyjelre végződő főnevek az oroszban egyaránt lehetnek hím- és nőneműek). A magyar azonban később még egyszer átvette ugyanezt a szót, de akkor már olyan állapotában, hogy megtörtént a “nazális e” átalakulása a “ja” hangra: ebből lett a “család” szavunk (a magyar nyelv nem szereti a vegyes hangrendű szavakat). A jelentésváltozás persze végül is érthető: a nagycsaládokhoz a cselédek is hozzátartoztak, a háztartási munkát pedig szinte kizárólag a női cselédek végezték (akinek cselédre nem futotta, annak ott volt a feleség, az anya, a húg, a nagynéni).

Teljesen korrekt dolog tehát a nőnapot a “cselédnap” szóval illetni. De ha eVitae helyette “családnap”-ot írt volna, az új keresztény nemzeti kurzustól akár egy jó pontot is kaphatott volna: a kurzus urai úgy gondolják, hogy a nőknek szinte minden feladata a családon belül van (szülés, háztartás, gyereknevelés, stb.) eVitae azonban “cselédnap”-ot írt, így aztán sok-sok rossz pontra számíthat. Pedig hát – mint látjuk – a család és a cseléd lényegében ugyanaz.

————————- FOOT ———————

Források:
(1) Cselédnap: https://evitae.wordpress.com/2013/03/08/cselednap/
(2) Magyar etimológiai nagyszótár (Tótfalusi István); Család: http://www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=c&qsearch=&qdetail=1598
(3) ПоискСлов.com: http://poiskslov.com/word/%D1%87%D0%B5%D0%BB%D1%8F%D0%B4%D1%8C/
(4) A fotó forráshelye: http://www.blogher.com/most-women-would-rather-divorce-be-housewife

————–

Kapcsolódó postok:

Énekek

A Rózsa énekeiKissé furcsa, hogy az egyik, a nácik segedelmével teljhatalomhoz jutott fidesz kegyelméből működni tudó tévé csatorna épp most vetítette le A Rózsa énekei(1) c. filmet, pár nappal azután, hogy illegális militáns újnáci alakulatok masíroztak Budapest utcáin a “Becsület napja” fedőnevű magyar náci erődemonstráción, a magukat “demokratikus erőknek” fényező látványdemokraták jótékony szemhunyása révén háborítatlanul. (Nem az illegitim fidesz kormányt kell képmutató módon ostorozni náci segéderőinek parádéi miatt szüntelen, Kedves Olvasóm. Ahogyan a farkast is hiábavaló és nevetséges azért elmarasztalni, amiért bárányhúst eszik – mert hát hisz ez a vele született természete.)

Ha rosszhiszemű lennék, azt hinném, hogy a tévécsatorna fidesz-jobbik “sugallatra”, merő cinizmusból adta le. (Rosszhiszemű vagyok.) Folytatás »»

Holnap honlap

Holnap honlap

Belülről

Most veszem csak észre, hogy mi, magyar nyelvűek, egy eredeti gyári hibát is kapunk a WordPress szolgáltatói csomagjában. És Te sem szólhattál, Kedves Olvasóm, mert ezt valószínűleg nem láthatod, csak ha netán van  WP regisztrációd, és be is vagy jelentkezve, és van WP blogod, és azon magyar nyelvi olvasói felületet állítottál be, és a Meta Widgetet a blogodon megjeleníted valahol. Ennyi feltétel egyidejű teljesülésének kicsi az esélye Nálad, Kedves Olvasóm. Ezért én most mindenesetre kicsit “kibeszélem” a WP-t, hogy újabb adalékot kaphass a WP blogger-élet nehézségeiről.

Holnap Honlap Kívülről

Kívülről

Ez esetben (is) tehetetlen a blogger, mert ezeket a linkeket, nevükkel, az akármilyen nyelvűre fordítottal együtt, a WP készen adja, csak a linkcsoport fejlécének nevét engedik a bloggazda hatáskörébe. Így lett nálam: “Technikai dolgok“. Merthogy azok.

Így aztán a “Honlap Adminisztráció” helyett be kell érnünk a “Holnap Adminisztráció” megnevezéssel. Végül is nem nagy különbség: csak két betű van felcserélve.

http://en.support.files.wordpress.com/2008/12/meta1.png

Angol eredeti (belső)

Mivel a “Holnap Adminisztráció” is értelmes jelentéssel bír, elmélázhatnánk azon, hogy mit is kezdhetnénk vele. Nagyon kezdő bloggert akár meg is téveszthet. Gondolhatja, hogy ráérős, halogatós bloggereknek való funkció az “ej, ráérünk arra még” jegyében.

Egyértelmű a fordítási/gépelési hiba, ha az angol eredetivel összevetjük: “Site Admin“. A “Site” és a “Honlap” jelentése se igen fedi egymást, de hát a magyar az angol nyelv tömörségével nem vetekedhet. Nehéz az angol (különösen internetes, informatikai) kifejezéseknek magyar megfelelőket találni.

Nos, Kedves Olvasóm, ennyit erről. Mára.

Holnap is lesz honlap.

Evita: hatvan

Eva Perón, upload.wikimedia.org...173px-Evita_color.jpgHatvan éve, 1952. július 26-án halt meg Eva (Evita) Perón(1). Ezt véletlenül, egy AN blogtárs postjának címéből(2) tudtam meg. És mert netes nevem némi rokonságot mutat Argentína legendájának a nevével, érdeklődve futottam át az cikkbe foglalt információkon.  És ha már így belebotlottam, hát utánanéztem még a Wikipédián(1) és egy Google találati helyen(3) is.

Ha hihetünk a történetíróknak (manapság, mikor Magyarországon épp átírják a történelmet a fasisztoid hatalom szájaíze szerint, már mindent fenntartással kell fogadni), Eva Perón nagyon különös, ellentmondásos ember lehetett. Az nagy érdeme, hogy az argentin nők 1947-től választójogot kaptak. (Bár valószínűleg továbbra is főként férfiakat választottak a politikai pozíciókba.)

Érdekesen fogalmaz(a) a bloggertárs (egy korábbi, 1945-ös esemény kapcsán): “Hálából Peron október 21-én titokban feleségül veszi Evat.” Ez is kérdéses, hogy mennyire igaz. De elképzelhető. Végül is a házasság is csak egy üzlet. Nem igaz, Kedves Olvasóm?

Állítólag a szegényeken és éhezőkön kívánt segíteni a gazdagokat óriási adományokra sarkallva, miközben ő maga hódolt a luxusnak – vajon milyen pénzekből finanszírozta? :

“Halála után négyszáz kosztüm és ruha, hatszáz kalap, 1.250.000 font értékű ékszer, valamint olyan nemes-szőrme bundák és keppek maradtak utána, melyek 3500 munkás egyhavi bérével voltak egyenértékűek.”

Egyetlen dolog kétségtelennek tűnik: politikai marketingben rendkívül tehetséges volt, tudott a tömegekre hatni, maga köré mítoszt teremteni, személye iránt rajongást kelteni. A jelek szerint a jövőre nézvést is maradandóan. Úgy vélem, ezt az adottságát sokkal rosszabb célok szolgálatába is állíthatta volna. Így mégis inkább a pozitív irányba billen a mérleg. Bár ki tudja, mikor jön egy újabb politikai irányvonal, amely “leleplezi” Evita Perón eddig nem ismert sötét oldalát. Az angol nyelvű Wikipedia(1) oldalon találhatunk erre utaló jeleket is.

Meglepő, hogy csak 33 évet élt, de rövid élete annál sűrűbb volt. Ebben  emlékeztet József Attilára. Többet éltek 30 év alatt, mint az emberek többsége háromszor annyi idő során.

A másik forrásból(3) megtudhatjuk, hogy ennek az egész országot átható mítosznak az eredményeként Evita Perón holtteste 20 évig bolyongott a világban. Ez azért nem semmi.

Ezek után egy kis privát: már netéletem elején (valamikor az őskorban) elkezdtem preferálni, majd egyre inkább használni az e-Vita nicknevet. Nagyon elégedett vagyok ezzel az ötletemmel azóta is, mert többfenekű kifejezés. A netes vitákra (fórumok, kommentek) is utal, az online életet is jelezheti, és még a rendes polgári nevem is benne rejlik.  Sajnos egyes helyeken, mint pl. itt a WP-n nem fogadják el a névben a kötőjelet. Az eVita név pedig már szinte mindenütt foglalt, és nem is tartalmazza azt a pluszt, azt az unikumot, amire vágyom, és nem utolsó sorban, ilyen rövid nevet sok szolgáltató nem is enged. Ilyen külső kényszerekből kifolyólag kellett pár egyéb mutánst létrehoznom különféle szolgáltatásokra való regisztráláskor, mint pl. eVitae, e-Vitae. És érdekes, utána tudtam meg, hogy a vitae(b) is ugyanazt jelenti, mint a vita (latinul).

Mindenesetre bármelyik névvariánsra keresel, Kedves Olvasóm, a Google találataiban az nem mind én vagyok 🙂
Bár, ha jól látom, eléggé túltengek 🙂

_____________________________________________
(1)  http://hu.wikipedia.org/wiki/Evita_Per%C3%B3n
Angolul értőknek inkább a sokkal gazdagabb angol változatot ajánlom: http://en.wikipedia.org/wiki/Eva_Per%C3%B3n
(2) http://hessenwinkel.wordpress.com/2012/07/27/a-szent-politikus-evita-60-eve-halt-meg/
(3) http://www.mult-kor.hu/20120727_eva_peron_testenek_20_eves_odusszeiaja

_____________________________________________
(a) Köszönöm a kedves BloggerTársnak hessenwinkelnek, hogy felhívta a figyelmemet egy fogalmazási hibámra, minek következtében két bekezdésem tévesen ok-okozati összefüggésben is értelmezhető.  Az egyik bekezdésem az azt követő másik előzményének fogható fel. Ezért korrigálnom kell magamat: a két bekezdés ok-okozati összefüggésben nem áll egymással, sőt az események időrendiségével sem korrelálnak. Mondhatni: csapongtam egy kicsit az események között. Ugyanis számomra a történeti sorrendiségtől függetlenül meghökkentő kijelentés, hogy egy férfi a politikai (vagy akármilyen) karrierjét segítő nőt hálából vesz feleségül. Nem is tudom… talán kéne egy külön kis postot írnom erről, mintsem itt ragozzam ezt még egy kicsit tovább…
(b) Köszönöm egy Kedves Olvasómnak/Kommentelőmnek, hogy elhelyezte a latin nyelvtudásomhoz vezető út első aprócska alapkövét 🙂 Ezek szerint a vitae a vita birtokos esete (genitive).

Csövi

Íme, máris találtam egy politikamentes témát, feledkezzünk hát meg egy pillanatra a magyar politika mocsaráról. Jól jön egy kis pihenés talán Néked is, Kedves Olvasóm.

Wikipedia: Hydrogen pipeline transportEgyik kedves barátomtól (továbbiakban: KB) hirtelen felindulásból úgy köszöntem el: csövi. Gondoltam: hadd legyünk már mi is egy kicsikét lazák, fiatalosak, trendik, vagy ilyesmi. Évente egyszer-kétszer. Bőven ránk fér(ne) egy kis lazaság, móka, kacagás ebben az orrfacsaró, gyomorháborgató kuplerájban. Így hát megeresztettem egy ilyen kis édi-bédi szlengi-lengit.

És láss csodát, Kedves Olvasóm: KB megkérdezte, mit jelent a csövi. Ismerve KB némileg konzervatívabb habitusát, azt nem mondanám, hogy eldobtam az agyamat, de azért némileg mégis meghökkentem, mert amúgy az ő lelkülete-hevülete is kenterbe veri az életkor szerint jócskán fiatalabbakat.

De hát ő sem tudhat mindent, így aztán felvilágosítottam. Egyidejűleg kíváncsiság ébredt bennem is, hogy vajon mennyire is vagyok én trendi ezzel a csövivel, egyáltalán jókor használom-e jó helyen, stb.

Az eredetét eddig nem tudtam, bár nem is kutattam, sőt még el se töprengtem rajta. Talán azért, mert mindig voltak fontosabb töprengenivalóim. Most is vannak, de hát úgy kell a lazulás, mint egy falat kenyér, és az interneten seperc alatt meg is találtam(1) a szükséges infót, sőt kicsit többet is:

Ugyanerre a srófra jár az olaszul “viszlátot” jelentő ciaóból a hatvanas évek közepén honosított csaó, amit a “szervuszt” előbb “szevaszra”, utóbb már csak “szasz”-szá is formáló szleng előbb “csá”-vá torzított, majd “cső”-re magyarított, később meg “csövi”-vé édesített. Mígnem aztán ebbe is beleunva “csőváz”-zá nemesítette, hogy mára ­ egyes mindig újító poéngyárosok visszanyúlva a “csá”-hoz ­ ránk szabadítsák a “csákányt”.

A magyarázó néhány mondat maga is egy nyelvi remekmű, a “csövi”-vé édesített, “csőváz”-zá nemesítetteránk szabadítsák a “csákányt” szófordulatok egyszerűen fantasztikusak.

Érdekes ellentétet képez viszont a cikk néhány más mondata, melyek olvastán némileg meginog saját anyanyelvem kellő ismeretébe  vetett hitem:

A már idézett a keresett szó: Nádasdy Ádám is úgy véli, hogy “a szleng döntően a szókincset érinti, a nyelvtant szinte soha”. Kis Tamás szlengkutató, a Debreceni Tudományegyetem mely nyelvésze szerint egyébként nem is lehet tisztán tartalomban: “szlengben beszélni”, mivel csak szlenggel megtűzdelt, szilárd struktúrájú beszéd létezik, amelynek fundamentuma a beszélő alapnyelve.

Számomra kissé kusza ez a rész, de hátha Te, Kedves Olvasóm, jobban elboldogulsz vele. Ez esetben kérlek, fordítsd le nekem tudományosról mezítlábas mezeire.

applications internet image @ wpclipart.comLám, mégis csak van haszna annak, hogy az ember hagy némi kommunikációs csatornát, néhány lőrést, szellőzőnyílást belső emigrációjának erős bástyáin. Így aztán most például mindketten – én és KB is – tanultunk valamit. Talán még Te is, Kedves Olvasóm. Pláne, mert látom ám a bolgstatisztikámból, hogy a (valószínűsíthetően magyarul – is – értő) olvasóim a világ különböző tájairól is idetévednek. Így számukra talán nagyobb eséllyel szolgálhatok némi érdekességgel az élő nyelvi közegből. Bár az internet korában nincsenek kommunikációs falak. (Még?)

Bár lehetne ezt még ragozni(2), de most inkább csak lazán elköszönök Tőled, Kedves Olvasóm: Csövi!
__________________________________________
(1) Vajna Tamás: A szlengcsinálás trükkjei; Beszél ön lazául? 2001.01.24., http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/egyeb/vajnhvg2.htm
(2) Csácsumicsá és társai: http://www.hogymondom.hu/showslang.php?slang=cs%C5%91kutya

Hétköznapi

Magyarországon bő tíz éve ciki dolog antifasisztának lenni – jeleztem legutóbb a Nem elég! c. postomban. Hogy nem tévedek nagyot, mások véleménye(1) is valószínűsíti (bár hej, be szívesebben tévednék inkább!):

“Manapság azonban nem trendi antifasisztának lenni, a filmnek tehát nincs dvd-kiadása. Úgyhogy nézzük inkább élőben. Előadások: minden nemzeti ünnepen az utcán.”

Ez a gondolat 2010 elején jelent meg az idézett webhelyen. Azóta bátran mondhatjuk (bár figyelmes szemlélő már azelőtt is mondhatta), hogy nem csak nemzeti ünnepen, hanem mindennap, nem csak ünnepnapokon, de hétköznapokon is a gyakorlatban, élőben vizsgálhatjuk (elszenvedhetjük) a múltat (újra). Magyarországon nem kell ahhoz történelmi könyveket, filmeket olvasni, nézni, hogy tudjuk, mi és hogyan történhetett az első fasizmus idején. Hát most mondd, Kedves Olvasóm, nem kurvára praktikus?
_____________________________________________

(1) Nézőzug, 2010.01.04.: Hétköznapi fasizmus  (aka A Night of Thoughts) (Обыкновенный фашизм- 1965), http://nezozug.prae.hu/index.php?bid=201&pid=2340

Hétköznapi fasizmus (Обыкновенный фашизм- 1965)“Már megint egy film, melynek a címe köznapi nyelvelemmé vált. Hát kell ennél nagyobb siker? Pedig a szakma ugyancsak furcsán nézett Mihail Rommra, hogy dokumentumfilmet forgatott le,…

Romm antifasiszta filmet csinált – de itt már rögtön meg kell állnunk, mert a film nem a fasizmusról, hanem a nácizmusról készült. Sok különbség ugyan nem volt közöttük (pláne a háború alatt), de azért mégis tisztában kell lenni azzal, hogy csak a népszerű történelmi ismeretterjesztés vonta össze a két fogalmat a könnyebb érthetőség kedvéért. Szóval Romm filmje inkább antináci, mintsem antifasiszta. Bár végül is – a kettő egykutya.

A Youtube-nak hála az interneten megnézhető, amíg csak szerzői jogi szempontok nem lesznek ismét fontosabbak a fasizmustól való elrettentésnél:

(2) Mihail Iljics Romm:

Virágzik a szösz

Olasz nyárfa szöszöl

Olasz nyárfa szöszöl(1)

A szöszfa régi társa városi életemnek, a Nivea krém mellett ez a másik dolog, amely átvészelte a rendszerváltást. Kezdettől ambivalens a viszonyom a szösszel, mely a városban április-május táján szálldos szerteszét. Szeretem, ha a természet közel kerül hozzám. Jópofa, sőt szép, ahogy tavaszi hóesést imitálva röpködnek a fehér pamacsok. Ámde annyira azért mégse vagyok természetkedvelő, hogy a számba, orromba is befogadjam olyan képviselőit, melyek talán mégse oda valók. Bár talán ínséges időkben a pamacs ehetőségét még ki is próbálná a nélkülöző városlakó, de az orrban végképp semmi keresnivalója sincs a nyárfa szöszének. Gyakran gondolok bosszankodva azokra a hajdani illetékesekre, akik úgy döntöttek, hogy a szöszfa a városban praktikus dolog.

Szöszfa termőre fordult

Szöszfa termőre fordult(2)

Ahogy most a neten utánakutakodtam, úgy tűnik, hogy ez “komcsi szösz(*). Lehetséges, hogy akkor még, elzárva a kapitalizmus fantasztikus áldásaitól, nem nagyon lehetett válogatni a magvakban, facsemetékben, mint ahogy bezzeg most, amikor azt választhatsz az ezerféle kínálatból, amit csak a tőkések akarnak. Esetleg a csókosok kaptak megbízásokat faügyben, attól függetlenül, hogy a legmegfelelőbb megoldást szállítják-e. A Nivea krém mellett még ez a csókos szisztéma is rendszer-kompatibilis.

Az internet előtti világban nem volt olyan egyszerű utánanézni a szösz mibenlétének, de most – Google Mester segítségével – befoltozhatom végre a szöszre vonatkozó ismereteim folytonossági hiányait, amint azt itt alább a forráshivatkozások is tanúsítják.

Érdekes továbbgondolásra adnak alkalmat a szösz kapcsán felvetődő növény-allergia nemi vonatkozásai(3):

Mi (az) a szösz? Szemét? Nem. A nőivarú nyárfák magtermésein lévő szép, hófehér pihe, amely a szél segítségével röpíti tova a piciny magvakat, a természet örök, bölcs parancsa szerint.

Allergiát egyébként is a hím példányok pollenje szokott okozni, de a nyárfa pollenje nem allergén.

Ezek szerint a női szösz könnyedsége, szépsége lehet bár kissé izgató, de valójában ártalmatlan, míg ellenben a hímek agresszív hajlama kétségtelen.

A szösz nyelvi vonatkozásait tekintve: ez az egyik kedvenc szavam. Derűt sugároz, jól esik kimondani. Még szerencse, hogy egy magamfajta számkivetett  magyar állampolgárnak is legalább a magyar nyelv megmarad, amit akár a föld túlsó felére is magával vihet – ha a hazát el is vették tőle már.

___________________________________________

(*) Nem lennék meglepve, ha a fidesz bosszúvágyának a szöszfák is áldozatul esnének. Esetleg az illegális náci jobbikok meg csak egyszerű,  zsigeri antikomcsi vérszomjból kifolyólag esnének nekik. És a saját csókosaik majd az adófizetők pénzéből olyan szöszfákat nemesítenének ki, melyek nemzetiszín ill. árpádsávos szöszt eregetnének. Mert mégis csak más a nemzeti mélymagyar szösz, mint a színfehér komcsi, nem igaz, Kedves Olvasóm? És igaz magyar ember a Magyar Szösztől nem prüszköl.  Aki  mégis tüsszögne, köhögne tőle, az elbukik a próbán, és mehet átnevelő- és/vagy munkatáborokba. Ha ott se tanulná meg, hogy hol lakik a jóisten, vagy ha genetikailag eleve alkalmatlan(nak ítéltetik) a magyar létre, akkor meg jöhet ismét egy végső megoldás. Oszt jó napot.
___________________________________________

(1) Wikipédia: Nyárfa, http://hu.wikipedia.org/wiki/Ny%C3%A1rfa

(2) http://freemail.hu/fototar/kep.jspv?mediaID=5393602

(3) 2008.05.12 Itt az allergiaszezon – ki kell-e vágni a nyárfákat?! (Dr. Pánczél Gyula, a Tüdőbeteg Gondozó Intézet és az Allergológiai Szakrendelés vezető főorvosának szak-véleménye), http://www.bpxv.hu/phpbb3/viewtopic.php?p=7543&sid=a8ffc83b1402250c2bbd1427db58cc19#p7543

(4) 2008.05.19 Osvai László dr.: Miért ne vágjuk ki a nyárfákat? , http://www.ekor-lap.hu/nyarfa

(5) 2008.11.14.  A főváros kivágatja a nyárfa-sort a Szabadkikötő úton (itt különösen érdekes és tanulságos a hosszú kommentcsóvát átolvasgatni), http://criticalmass.hu/node/7292
(6) 2009. 07. 07. Mi a szösz volt? Nem is ettől hapciztam? (dr. Magyar Donát levegőbiológus, Magyar Tudományos Akadémia Növényvédelmi Kutatóintézete),  http://www.naturellekozmetika.hu/mi-a-szosz-volt-nem-is-ettol-hapciztam.html

“A nyárfa repítőszőrökkel ellátott magvait allergizáló hatásúnak tartják sokan, ez azonban nem igaz – hívta fel a figyelmet az ÁNTSZ. A nyárfa termése allergén fehérjéket nem tartalmazó megnyúlt növényi sejt, ez alkotja a szöszt. Ez a szösz segíti a növény szél általi terjedését.”

(7) 2012. 04. 02. Mi a szösz? – nem okoz allergiát a nyárfa vattája, http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_96200

Vérvonal

Mottó: “Névjegykártya méretű és vérzik” – mi az?bleeding-heart / szívvirág

Névjegykártya témában turkálok a weben, Google segítségével. Igen, Kedves Olvasóm, névjegykártya készítéssel is foglalkozom. [A magyar titkos (pl. adó-) megfigyelő szolgálatok (alias: Nagy Testvérek) munkatársainak: fölöslegesen ne csillanjon fel a szemük, hiábavalóan ne gerjedjenek izgalomba, mert csak úgy magamnak, saját használatra, házilagosan szoktam időnként 10-20 db kártyát csinálni, nem mintha Fontos Ember lennék, hanem mert mégis egyszerűbb esetleges újabb ismerősöknek (vagy gondatlan-rendetlen régieknek, vagy adataim változása esetén) csak egy kártyán odaadnom az elérhetőségeimet, mint nehezen olvasható  kézírással sajtcetlikre írogatni, ami még könnyebben elhányódhat.  Meg hát az ember akkor is adjon magára, ha egy noname senki kis porszem. Nem igaz, Kedves Olvasóm? És hát a nyomdák csak nagy tételben gyártanak, és hát egyszerűbb, ha bármikor átszerkeszthetem / kinyomtathatom magamnak, mint nyomdákba futkosni, magyarázni, egyeztetni, stb. No és semmi közük az én személyes adataimhoz, igaz-e?]

Így aztán kicsit szétnézek weben névjegykártya ügyileg, pláne, hogy egy újabb technikát akarok felvenni az eszköztáramba. (Hogy mi ez a technika, nem árulom el – hadd furdaljon a kíváncsiság, Kedves Olvasóm :-)) Érdekes és hasznos dolgokat szállít Google Mester. Tulajdonképpen csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi a névjegykártya szabványos mérete. Ha van egyáltalán. A magyar nyelvű találatokban főleg kisebb-nagyobb nyomdák hirdetik – rosszabb esetben hasznos információktól mentesen ajnározzák  – magukat. Utóbbiakat csukom is be, felejtem is el ízibe, de van több olyan is, ami korrekt, hasznos infókat is közread – ahogyan az felhasználó- és ügyfélbarát  szolgáltatóhoz illik. Pl. méretekről, papírfajtákról, különféle technikákról.  Ezeket el is bookmarkolom, sose lehet tudni, később nem fanyalodom-e mégis rájuk valami egyéb, valóban nagyobb volumenű termékükre vágyván.

Azonban a  méretek tekintetében vegyes a kép, ahány szolgáltató, annyiféle méretet nevez “szabványosnak”. A demokrácia jó dolog, de vannak olyan területek, ahol nem baj, ha egyféle szabályhoz igazodunk. Ahogy pl. közlekedni se lehet össze-vissza, kinek épp hogyan tartja kedve, és szabadságérzete – ezért van a közlekedési játékszabályzat, a KRESZ. Nem igaz?

Ha a névjegykártya bármilyen méretű lehetne, akkor a pár milliméterestől akár a méretesekig is gyárthatnánk, bár akkor már a “kártya” fogalmába is nehezen férhetne bele, és az eredeti funkciójának se felelne meg: könnyen tárolható, hordozható, kevésbé gyűrődő és szakadó kis papírdarab, amin azok a legfontosabb elérhetőségeink elférnek, amit a célszeméllyel meg akarunk osztani. Még a szabványközeli méretűek között is lehetnek olyan nagyon egyedi (mondhatni: flancos) változatok, amelyek a felsorolt praktikus szempontoknak nem feltétlenül tesznek eleget, amint az itt látható különleges példányok némelyike mutatja: nevjegykeszites.hu . (Azt a nézetemet is igazolva, hogy a szépség és a praktikum egymással fordítottan arányos.)

Szabványos méret ügyében ezért tovább kutakodok, az angol nyelvű találatok között is. Kutatómunkám eredményeképp arra jutok, hogy nincs teljesen egységes méret-szabvány, de mégis vannak országok, ill. ország-csoportok, melyek körében egy-egy szabványhoz igazodnak, amint az az angol nyelvű Wikipedia  “Business card címszava alatt szépen, áttekinthetően össze van foglalva. (Magyar változata a címszónak nincs.)

Névjegykártya vérzikEzek között a létező legkisebb mérethez lenne célszerű igazodni, azaz a 74×48 mm-hez, és akkor biztosan mindenki névjegytartójába belepasszolna a kártya. De mert annyira nagyvilági életet nem élek (még), ezért egyelőre inkább mégis csak két méret érdekes számomra: 85×55 mm (EU) és 90×50 mm (Magyarország). Mindenesetre megjegyzem magamnak még az álmaim földjén honos szabványt is: 90×55 mm (Ausztráliában). Mit lehet tudni. Hátha egyszer mégis…

Ezzel hát meg is volnék. Mindez talán nem is lenne túl érdekes annyira, hogy egy blogcikket (magyarul: postot) rászánnék, ha Google találatai között egy furcsaságon nem akadna meg a szemem. Ennek a lead-jében (“lead” magyar megfelelője talán: “előszöveg” vagy “bevezető”?) az olvasható, hogy: “Névjegykártya méretű és vérzik”. Ezen annyira meghökkenek, hogy ráklikkelek, mi lehet ez? A választ nem kapom meg. Annyit látok, hogy egy furcsa webcímhez tartozik, és a valószínűleg eredeti angol szöveget nyilván valami automatikus (talán Google) fordítóval magyarították. Olyan is lett. Még az is lehet, hogy netkalózok csalioldala. Ezért nem is adok meg szöveges, se kattintható webcímet, csak az oldal fotójába írtam bele a webcímet (itt balra). Nem venném a szívemre, ha én vezetnélek egy ilyen kétes oldalra, Kedves Olvasóm.

De nem hagy nyugodni a képtelen gondolattársítás: hogyan jöhet össze a névjegykártya a vérzéssel? ( Ahogyan korábban se hagyott nyugodni a “bank és tampon”  kapcsolat – míg rá nem jöttem, hogy orbán viktor az összekötő láncszem. ) Vannak ugyan ötleteim a megfejtésre: pl. vámpírok névjegykártyája. Esetleg intelligens bankkártya, vagy az egyre trendibb egyéb intelligens elektronikus kütyük egyike, ami már olyannyira intelligens, hogy érezni, szenvedni, vérezni is tud. Pl. speciális kis élmény-videólejátszó, amit horrorfilmek lejátszására fejlesztettek ki, és a pici képernyőn látható trancsírozást úgy teszik élménnyé, hogy közben csorog belőle a vér kifelé. Fantasztikus jövő vár ránk, Kedves Olvasóm, bár már  a jelenünk se kutya!

Ha már Google hozta elém a rejtélyt, a megoldáshoz is igénybe veszem a szolgálatait. “Business card bleed” keresőkulcsra jönnek is a találatok, és máris megvan a megfejtés. Kicsit földhözragadtabb, mint az én fenti ötleteim, de hát a valóságnak nincs fantáziája, mint tudjuk. A bleed (nyomtatások vonatkozásában) nem más, mint egy nyomdai szakkifejezés, a magyar megfelelője: kifutó.

A kifutó szakszóval már találkoztam egy olyan termék megrendelésekor, amit házilagosan nemigen lehetett volna megcsinálni (kitűző). A kedves hölgyet talán megizzasztottam egy kicsit, amiért elég nehezen tudtam felfogni, hogy mit is jelent a kifutó – a szemléltető ábrák dacára. Ahogy most a Google találatokban kutakodom, alig találok olyat, ahol a nem nyomdász, nem kiadványszerkesztő szakképzettségű, egyszerű ügyfél számára érthetően képesek ezt a fogalmat érzékeltetni. És kizárólag szavakkal nem is lehet, csak szemléltető ábrákkal együtt(1). Tulajdonképpen: ha margómentesen akarod látni (rendes nyomdai!) nyomtatás után a kész terméket, vagyis hogy ne legyen körben a lap szélein (képen, kitűzőn)  fehér sáv, akkor a késztermék fizikai méretéhez képest nagyobbra kell szerkesztened az oldalt (képet), de úgy ám, hogy ebben a “túlfutó” sávban már csak olyan tartalom legyen, amibe nem baj, ha belevágnak, ha levágják. Természetszerűleg ez leginkább háttérképekre vonatkozik, hiszen szöveget azért írsz az oldalba, hogy azt el tudják olvasni, és ne vágja a nyomdagép felébe-harmadába. De fontos információkat hordozó képek (logó, alaprajz, használati útmutatók) szintén nem futkoshatnak túl, “nem vérezhetnek el”. Persze, ha nem fehér, hanem színes papírra kerül a nyomtatás, akkor a fehér sáv problémája fel se merül. Viszont lehetséges, hogy drágább megoldás.

Bleeding heartEzzel átadtam a tudást néked is Kedves Olvasóm. Érdekes kérdés lehetne az is, hogy angol nyelvűek miért a vérzéshez, a magyarok miért a kifutáshoz kapcsolták ezt a fogalmat. Talán köze lehet hozzá a nemzeti karakternek? A “vérzés” (vagy “elvérző”) kicsit mintha fantáziadúsabb, érzékletesebb lenne, hiszen a szóban forgó szélső sávban a tartalom szó szerint elvérzik. A “kifutó” valahogy kevésbé fedi a lényeget, a veszteséget. Lehet, hogy emiatt értettem meg olyan nehezen egészen idáig, amíg az angol megfelelőjét fel nem kutattam?

És hogy oldjam e technikai jellegű téma szárazságát, itt említem meg, hogy kutakodásom melléktermékeként találtam rá egy bleeding-heart (vérző szív) nevű virágra(2), melyet gyerekkorom kertjéből ismerek, de eddig nem tudtam, hogy az angolok ilyen nevet is adtak neki. Ahogy azt sem, hogy fehér változata is van. Ez utóbbi nyilván úgy keletkezett, hogy a piros (vagy inkább rózsaszín) változat teljesen kivérzett.

_________________________________________
(1) Kifutó / Bleed fogalma:

  • http://www.fercolor.hu/anyagleadas.html
    Kifutónak nevezzük, ha valamelyik szín (vagy kép) eléri a vágás vonalát, ilyenkor ezt a színt vagy képet a vágójelen túl kell futtatni néhány milliméterrel. A kifutó hiánya azt eredményezi, hogy vágáskor fehér csíkok jelentkezhetnek a kiadvány szélén.”
  • http://brtkr.blogspot.com/2010/02/mi-kifuto.html
    “A kiadványkészítésben használatos kifejezés tk. egy sávot jelent a papír szélén. Ha a képek és a szöveg eléri a lap szélét, akkor arról le kell lógatni kissé….a nyomtató bizonyos sávban nem tud nyomtatni a lap szélére… Ezt kénytelenek leszünk levágni róla. Mivel a vágást nem tudjuk pontosan elvégezni kifutót kell alkalmazni.”
  • http://www.teleanu.com/business-cards-bleed-cutting-edge/
    Bleed is a printing term that refers to printing that goes beyond the edge of the sheet after trimming. The bleed is the part on the side of a document that gives the printer a small amount of space to account for movement of the paper, and design inconsistencies.”
  • http://www.frederiksamuel.com/blog/2005/10/monday-rant-2-magazine-ads-with-no-bleeds.html
    “If you have a choice between publishing a full-page ad with or without bleeds, you choose with bleeds.”

(2) Bleeding heart / Szívvirág, Wikipédia:

  • Angolul: http://en.wikipedia.org/wiki/Lamprocapnos_spectabilis (a virágról a kép innen való) Érdekes, hogy angulol mennyiféle neve van / volt: “Lamprocapnos spectabilis (formerly Dicentra spectabilis; old-fashioned bleeding-heart, Venus’s car, Lady in a bath, Dutchman’s trousers, or Lyre-flower) is a rhizomatous perennial plant native to eastern Asia from Siberia south to Japan.”
  • Magyarul: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_sz%C3%ADvvir%C3%A1g
    “A nagy szívvirág (Lamprocapnos spectabilis, korábban Dicentra spectabilis) a mákfélék (Papaveraceae) családjának füstikefélék (Fumarioideae) alcsaládjába tartozó növényfaj, a Lamprocapnos nemzetség egyetlen faja. Sokáig a szívvirág (Dicentra) nemzetségbe sorolták, ám 1997-es molekuláris genetikai vizsgálatok kimutatták különbözőségét a nemzetségtől. Kelet-Ázsiában Szibériától Japánig őshonos.”

Kilencvenkilenc

Gyarmati Fanni, Radnóti Miklós felesége, társa, segítője, ihletője 1912. szeptember 8-án született(1).

Radnóti Miklós és felesége,  Gyarmati Fanni.

Radnóti Miklós és felesége, Gyarmati Fanni.

.
Csodálatos versek megszületését köszönhetjük kettőjüknek

[http://youtu.be/exUCFLdIpA8]
Radnóti Miklós: Tétova óda(2)
előadó: Szilágyi Tibor
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
……………………………….hűs tenyeredben..
[1943. május 26.]
[http://youtu.be/NHo0pxm6KDE]
Radnóti Miklós: Levél a hitveshez(3)
előadó: Gáti József
zene: Arrival to earth
A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.
.
Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva
.
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, – remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, –
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;
.
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, –
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,
.
s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.
.
[Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember]

.

Gyarmati Fannit 99. születésnapja alkalmából a Kohányi Társaság kilenc szál sárga rózsából álló csokorral köszöntötte.

A Kohányi Társaság köszöntötte Gyarmati Fannit

___________________________________
(1) Száz éve született Radnóti Miklós. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kiállítása, 2009. május 5. http://radnoti.mtak.hu/hu/13.htm
(2) Radnóti Miklós: Tétova óda, http://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm#cim52
(3) Radnóti Miklós: Levél a hitveshez, http://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm#cim66
(4) A fotót innen kölcsönöztem, köszönet érte: http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&chapter=14_1_3&type=pic
(5) Wikipédia: Radnóti Miklós, http://hu.wikipedia.org/wiki/Radn%C3%B3ti_Mikl%C3%B3s
(6) Amerikai Népszava: A Kohányi Társaság köszöntötte Radnóti Miklós özvegyét, http://nepszava.com/2011/09/uncategorized/a-kohanyi-tarsasag-koszontotte-radnoti-miklos-ozvegyet.html
___________________________________
Vajon mit gondolhat Gyarmati Fanni afelől, hogy Magyarország ismét fasiszta-náci erők kénye-kedvének van kiszolgáltatva? Vajon tudja-e, hogy Magyarország nyilas tömeggyilkosokat (közöttük Radnóti Miklós gyilkosait) közpénzen fenntartott díszsírhelyekkel tisztel meg?

Talán jobb, ha nem is tudja.

Náci himnusz Magyarországon

Néhány gondolat a német himnusz ürügyén(1)

A szegedi botrányos eset kapcsán legtöbben azzal foglalkoznak, hogy véletlenül vagy szándékosan játszották-e a kenu-világbajnokságon a német himnusz náci változatát. Sajnos számos jel mutat arra, hogy az utóbbi történt, de most nem erről szeretnék írni. Hanem magáról a német himnuszról, illetve a német himnusz történetéről, mert az is nagyon tanulságos. Leginkább emlékezetből írok; inkább csak a versidézeteknek nézek utána. Ha valahol tévednék, örömmel veszem, ha az olvasó korrigálni fog. Akármelyik nép vagy nemzet nevében, mert lesz itt nemcsak német, de osztrák, magyar, horvát és ki tudja még, hányféle egyéb vonatkozás.

A német himnusz szövege, a Deutschlandlied, vagy Lied der Deutschen (a németek éneke) August Heinrich Hoffmann von Fallersleben alkotása, aki azt 1841-ben, az akkoriban egyébként brit fennhatóság alá tartozó Helgoland szigetén írta. Germanisztikával foglalkozó egyetemi tanár és megveszekedett német nacionalista volt, aki öregkorában explicit gyűlöletbeszédeket fogalmazott a franciák ellen. Nyelvészként megállta a helyét, de a német irodalomnak kevés nála jelentéktelenebb alakja van. A Deutschlandlied mellett leginkább gyermekversei maradtak fenn; a német gyerekek ma is kívülről fújják és éneklik az Alle Vögel sind schon da (Itt van már minden madár) kezdetű örökbecsűt. Olyan, mintha a magyar himnuszt nem Kölcsey, hanem – dehogy akarom én emlékét bántani; Isten nyugosztalja – Pósa Lajos, Az én újságom boldogult szerkesztője írta volna. A Deutschlandlied első versszaka:

Deutschland, Deutschland über alles,
Über alles in der Welt,
Wenn es stets zu Schutz und Trutze
Brüderlich zusammenhält,
Von der Maas bis an die Memel,
Von der Etsch bis an den Belt –
Deutschland, Deutschland über alles,
Über alles in der Welt!

A probléma az első két sorral van, amelyek magyarul ennyit tesznek: “Németország, Németország mindenek felett, mindenek felett a világon.” Ezt szövegkörnyezetéből kiragadva úgy is érthetjük – és a náci értelmezés valóban ez is volt -, hogy Németországnak joga van arra, hogy az egész világ ura legyen. Elolvasva azonban az egész első versszakot, világos, hogy Hoffmann von Fallersleben – aki ettől függetlenül egy utolsó szemét nacionalista volt – nem ezt akarta mondani, hanem azt, hogy számára (vagy hogy egy igaz német számára) Németország mindennél előbbre való. Nem feltétlenül más országokkal szemben, hanem Németország ügye bármilyen egyéb üggyel szemben. A 19. század közepén reálisan fel sem merülhetett, hogy – az akkor még igencsak széttagolt –  Németország maga alá rendelje az egész világot.

A nácik természetesen visszaéltek a Deutschlandlied első strófájával; tulajdonképpen ugyanazt követték el vele, mint a mi nyilasaink a történelmi árpádsávos zászlóval. Ezért 1945 után tisztességes német ember nem énekelhette az első versszakot. A többi versszakot azonban a németek többsége nem tudta kívülről (ugyan hányan tudják ma Magyarországon hibátlanul elmondani az egész Himnuszt?).

A megoldás végül 1952-ben Theodor Heuss köztársasági elnök és Konrad Adenauer kancellár közötti egyeztetésben született meg: Heuss – kissé kelletlenül, mert ő inkább egy teljesen új himnuszt szeretett volna – elfogadta Adenauernek azt a javaslatát, hogy az első helyett a harmadik versszak legyen a himnusz szövege. Úgy tartja a szóbeszéd (több német barátomtól hallottam, de a konkrét esetnek nem sikerült nyomára jutnom), hogy a botrány akkor tört ki, amikor ezt első ízben akarták alkalmazni egy köztársasági elnöki ünnepségen úgy, hogy a himnuszt a résztvevők énekelték volna. Kiderült ugyanis, hogy Heusson kívül szinte senki nem tudja kívülről a harmadik versszakot, amely imigyen hangzik:

Einigkeit und Recht und Freiheit
Für das deutsche Vaterland!
Danach lasst uns alle streben
Brüderlich mit Herz und Hand!
Einigkeit und Recht und Freiheit
Sind des Glückes Unterpfand –
Blüh im Glanze dieses Glückes,
Blühe, deutsches Vaterland!

Ezzel aztán tényleg nincs semmi baj; majdnem pontosan a liberális demokrácia alapvetése (Hoffmann von Fallersleben szélsőséges nacionalista létére liberális is volt; akkoriban ez a furcsa kombináció is létezett). Különösen érdekes az első sor: az “Einigkeit” jelentése “egyetértés”, “egység”, de akár “megegyezés” is – ugye milyen ismerősen csengenek a magyar fülnek napjainkban ezek a szavak? A “Recht” jelentése “jog”, a “Freiheit”-é “szabadság”. Figyelemre méltó, hogy mivé torzult fél évszázad folyamán a francia forradalom jelszava, a “Liberté, egalité, fraternité” (szabadság, egyenlőség, testvériség). Szabadság? Na jó, legyünk szabadok. Egyenlőség? Á, dehogyis vagyunk egyenlőek, viszont majd meg fogunk egyezni (ma Magyarországon azt mondanánk, majd nemzeti együttműködünk). Testvériség, szolidaritás? Ugyan már, ha az elesett, a rászoruló követelne, vagy akár csak kérne valamit, majd találkozunk a bíróságon, és vitánkat eldönti a jog. Nem adok én semmit a testvéremnek, amire nem kényszerít a törvény.

No persze, a frankfurti Paulskirche 1848-as “forradalma” még gyenge utánzata se volt az 1789-es francia forradalomnak. Csakhogy a mai németek ennek tudatában is vannak. Ha valaki elvetődik Frankfurtba, feltétlenül nézze meg a Paulskirchét. Nem műemlékként vagy építészeti alkotásként, mert úgy semmi különös, hanem belülről, az 1848-as forradalom múzeumaként. A falakon freskószerűen láthatók az 1848-as forradalom alakjai. Mintha nálunk Kossuthot, Petőfit vagy Vasvárit ábrázolnák. De nem ám abban a hazug, idealizált, patetikus formában, ahogyan nálunk a márciusi ifjakat szokták megjelenteni (Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén – fel se mert volna állni oda, hiszen állítólag tériszonya volt; hazudik az emléktábla, tanúk bizonyítják, hogy Egressy Gábor szavalta ott a Nemzeti Dalt). Hanem hihetetlen öngúnnyal (amelyből árad az 1848-as német forradalom tulajdonképpeni jelentéktelenségének és mesterkéltségének elismerése), de mégis szeretettel (kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk). Ha majd egyszer nálunk meri valaki így ábrázolni úgynevezett nemzeti hőseinket, és attól nem tör ki azonnal botrány, az illető nem lesz idegenszívű és hazaáruló, akkor fogunk megérkezni Európába. (Továbbá akkor, ha majd mindenki magától jobbra áll a metró mozgólépcsőjén, de ez már egy másik történet.)

Visszatérve a német himnuszra, annak persze dallama is van. Amit nem kisebb zeneszerző, mint “a majdnem magyar” Joseph Haydn (akinek szülőhelye, Rohrau a Lajta nyugati partja közelében, néhány kilométerre az akkori osztrák-magyar határtól, úgy tíz kilométerre a Fertő tó északi csücskétől fekszik, és aki élete legaktívabb éveit Fertődön, az Esterházy-kastélyban töltötte) komponált 1797-ben egy horvát népdal alapján (a “horvát” itt nem feltétlenül mai értelemben vett horvátot, hanem a magyar-német nyelvi határ mentén szórványosan található szláv nyelvjárások valamelyikét jelenti). A népdal (“Vjutro rano se ja stanem” – “Korán reggel felkelek“) az akkori Nyugat-Magyarországról, Burgenlandból származik. A császárhimnusz eredeti szövege, amely mindvégig az Osztrák-Magyar Monarchia himnusza is volt:

Gott erhalte Franz, den Kaiser,
Unsern guten Kaiser Franz!
Lange lebe Franz, der Kaiser,
In des Glückes hellstem Glanz!
Ihm erblühen Lorbeerreiser,
Wo er geht, zum Ehrenkranz!
Gott erhalte Franz, den Kaiser,
Unsern guten Kaiser Franz!

(Isten tartsa meg Ferencet, a császárt, stb.; persze amikor új császár jött, a szövegen módosítottak.) Mindegyik változatnak több versszaka is volt; nagyon elgondolkoztató például az alábbi, 1849-ből (a magyar szabadságharc kegyetlen leverésének évéből!) származó strófa:

Deutsche, Ungarn und Dalmaten,
Slav’, Lombarde und Kroat,
Seien einig im Berathen
Und auch einig in der That!
Um dem Vaterland zu geben
Neuen Glanz und neuen Ruhm –
Mit vereinter Kraft erstreben
Wir ein mächtig Kaiserthum.

(Németek, magyarok, dalmátok, szlávok, lombardok és horvátok legyenek egységesek a tanácskozásban és legyenek egységesek a tettben is! Egyesült erővel törekszünk egy hatalmas császárságra, hogy a hazának új fényt és hírnevet adjunk.) A szeparatista nemzeti törekvéseket olykor brutálisan elnyomó monarchia bizony alapvetően liberális és antinacionalista volt, és – mint a császárhimnusznak, a néphimnusznak (Volkshymne), vagy még inkább népek himnuszának ez a versszaka is mutatja – megpróbált szembeszegülni a nacionalista nagynémet törekvésekkel, ezekkel éppen a multinacionális és multikulturális monarchia eszméjét szegezve szembe. Lássuk be, hogy a labancok utódai már akkor is sokkal haladóbbak, liberálisabbak és európaibbak voltak, mint a kurucokéi. De a nyakas magyar rendekkel II. József se bírt.

Hoffmann von Fallersleben, a nagynémet törekvések egyik zászlóvivője alighanem tudatosan írta a Deutschlandliedet úgy, hogy az Haydn zenéjére, a császárhimnuszra énekelhető legyen (1797-ben még létezett a Német-Római Birodalom; a császárhimnusz eredetileg nem az osztrák, hanem a német-római császár himnusza volt).

De van egy másik vers is, amely – véletlenül-e vagy se – szintén csaknem hibátlanul énekelhető Haydn zenéjére. Johannes R. Becher írta; az első versszaka:

Auferstanden aus Ruinen
Und der Zukunft zugewandt,
Laß uns dir zum Guten dienen,
Deutschland, einig Vaterland.
Alte Not gilt es zu zwingen,
Und wir zwingen sie vereint,
Denn es muß uns doch gelingen,
Daß die Sonne schön wie nie
Über Deutschland scheint.

Ismerős? Igen, az NDK himnusza volt, persze nem Haydn, hanem Hanns Eisler zenéjével. Aki ebben a szövegben bármi kivetni valót talál, az tökéletesen elfogult: “A romokból feltámadva és a jövőnek szentelve, hadd szolgáljunk téged a jó érdekében, Németország, egységes hazánk” stb.) Milyen szép gesztus is lett volna, ha 1990-ben az egységes Németország akként módosította volna himnuszát, hogy Haydn zenéjét és Hoffmann von Fallersleben Deutschlandliedjének harmadik versszakát megtartva, azt kiegészítik Johannes R. Becher versének első strófájával.

Volt is ilyen javaslat. De lesöpörték. Nem azért, mert Becher sztálinista volt. Valóban az volt, de attól még az NDK-himnusz szövegében semmi kifogásolnivalót nem lehetett találni. Hanem azért, mert 1990-ben sokan úgy gondolták, hogy az NDK-s hagyományt mindenestül kell megsemmisíteni. Pedig ha bölcsek lettek volna, onnan is lehetett volna értékeket átvenni. Talán nem is keveset. És szimbólumként akár a himnusz egy versszakát is.

De a bölcsesség csak a legritkább esetben a politikusok sajátja. Így van ez még Németországban is. A politikusok legtöbbje csak győzni akar. És a hatalmat megtartani. Az értékek nem számítanak.

Hát ennyi jutott eszembe a német himnuszról.
_______________________________________
(1) Idegen tollak: fenti írás teljes egészében egy kedves vendégszerzőmtől származik. Kérésemre hozzájárult ahhoz, hogy a blogomba befogadva gazdagíthassam vele a netközösséget.  Köszönet érte. eVitae.

%d blogger ezt szereti: