eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Kategória archívok: Média

Miért pont én?

Finger_pointingBelső e-migrációmat megsértve tudatta velem a behatoló: az illegitim magyar kormány hátvéderői, az illegális magyar nácik és külföldi vendégeik megtartották ez évi magyar sziget nevű szokásos éves tréningjüket és erődemonstrációjukat. Ha jól értem a vonatkozó publicisztikából, Kismaroson. Harmadik éve hagynak már hidegen az efféle hírek, látva, hogy az ország össznépileg feküdt a szélsőjobb lábai alá. Lukas vödörbe minek vizet meregetni, nem igaz, Kedves Olvasóm?

Amin – bár küzdök ellene, de – még mindig fel tudom kapni a vizet, az a bődületes képmutatás, amit a “demokraták”, a “baloldaliak”, az “ellenzékiek”, az “antifasiszták” művelnek oly magas fokon, hogy azt még a szélsőjobbos fidesz-jobbik+csatolt széleik is irigyelhetik. Így hosszú hallgatás (“Fáj a szívem, a szó kihül./Dehát kinek is szólanék...“) után ez irányú háborgásommal térek vissza Hozzád, Kedves Olvasóm:

Ez a német nemzetiségi lakosaira büszke település élhetne a jogaival!” – ja. Fogjuk meg és vigyétek. Cselekedni? Miért pont én? Majd valaki más. Miután jól elsomfordáltam, ezeket itt most szépen leírom (pláne ha még fizetnek is érte); szépen szemrehányok másoknak, hogy: “irgum-burgum”; megfogadva Ilan Mor izraeli nagykövet tanácsát szépen kijelentem, hogy: “ami sok, az sok”. Ezzel én meg is tettem a magamét, mosom kezeimet, oszt jó napot.

Eldobom az agyamat

Hogy van egy nemzetközi szerződés és egy magyar törvény, melyet Magyarország – az aláíró országok szemhunyásának köszönhetően – röhögve megszeg? Oh, ugyan már, hát azt meg ki nem sz@rja le, bruhaha:

“1947. évi XVIII. TÖRVÉNY a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában….Magyarország, amely […] intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai vagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan effajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól.”

Hogy demokrataként, baloldaliként, zsidóként, romaként, melegként, egy – a nácik hátán álló – teljhatalmú fasisztoid illegitim kormány uralta törvénysértő ország állampolgáraként, európaiként, emberként a cselekvés nekem lenne az alapvető kötelességem? Ugyan kérem! Miért pont én? Lelkiismeret? Az micsoda? Érdekeim! Gyávaságaim! Azok vannak énnekem! Nem kicsit. Nagyon! Felelősség? Kötelesség? Mindenkinek van. Kivéve énnekem.

A gonosz győzelméhez egyetlen dolog kell: a jók ne tegyenek semmit.
Én jó vagyok.
Nagyon.
————————- FOOT ———————

Források:
(1) Duna-kanyar 2013, Népszava, 2013. július 31. 06:15 http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=666047
(2) http://www.wpclipart.com/signs_symbol/gesture_mood/pointing/pointing_finger.png.html
(3) http://antifa-hungary.blogspot.hu/2011/10/parizsi-bekeszerzodes-1947.html
(4) http://www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00429/cim00431.htm
(5) https://en.wikiquote.org/wiki/Edmund_Burke

————–

Megjegyzések:
(a) Ha esetleg, Kedves Olvasóm, nem értenéd azt az írói kifejezésmódot, amit sűrítésnek neveznek: itt a mondanivalómat segítendő a szélsőjobb célcsoportjait egyszerre személyesítem meg, és nem azt jelenti, hogy a hivatkozott cikk íróját mindegyikbe vagy bármelyikbe is beletartozónak tekinteném.

————–

Kapcsolódó postok:

Bächer és a szűzkurvák

Hír: Bächer Iván cikkét a Népszabadság.hu-nál kicenzúrázták.

Bächer IvánBár Bächer Iván a Séta c. írása óta számomra nem tényező, de ami az un. “demokratikus”, un. “ballibes”, un. “erők” kíméletlen kritikáját(1) illeti, az tökéletesen helytálló. Sőt. Olyan kurvákkal, akik bár szűzlány szerepében tetszelegnek, de közben ugyanúgy (sőt!) önként széttárják a lábukat egy illegitim, fasisztoid hatalomnak, mint a kurvaságukat nyíltan vállalók, szűzkurvahogyan is lehetne összefogni egy erkölcsi tisztaságért indított küzdelemben? Egyáltalán: hogyan is merülhet fel bárkiben is ilyen gondolatnak még csak az icurka-picurka morzsácskája is? Az ilyen szűzkurvák(a) ráadásul messze becstelenebbek azoknál, akik kurvaságukat nyíltan, bátran, őszintén vállalva szolgálják a kupleráj urait.

Így hát ebből a szempontból Bächer véleménye a szűzkurvákról egyezik az enyémmel. És teljesen érthető az is, hogy a cikk nem jelenthetett meg egy olyan médiumban, amelyik két urat igyekszik szolgálni: a kupleráj üzemeltetőit és szűzkurváit. Ezáltal ő maga is az utóbbi kategóriába esvén.(b)

————- FOOT ———————

Források:
(1) Miskolci hagyományBächer Iván írása, fovarosi-hirhatar.hu, 2013-02-01 13:12:21, http://www.fovarosi-hirhatar.hu/hir/miskolci-hagyomany-bacher-ivan-irasa

“…minden jó érzésű magyar polgárt fölháborított 2009-ben a miskolci rendőrkapitány nyilatkozata, amely rasszizmusában semmivel sem maradt el a jobbikos Gyöngyössy, vagy a fideszes Bayer – a rossz Bayer, mert van rossz Bayer és jó Bayer, ugye – mostani, nagy botrányt kavart megnyilvánulásaitól.Az illetékesek akkor le is váltották a helyi főrendőrt, ami a miskolciak osztatlan tiltakozását váltotta ki. A protestálók élére a kormányzó szocialisták helyi potentátjai pattantak, akik árpádsávos lobogók alatt együtt tüntetve a rasszistákkal, gárdistákkal, fasisztákkal el is érték, hogy a cigányozó főkapitány visszakerüljön hivatalába.

Akkoriban úgy mondták, hogy a miskolciak adják a szocialista párt meghatározó erejét. Ehhez képest egy évvel később elbukták és a szélsőjobb kezére adták nem csak Borsodot, hanem egész Észak-Magyarországot.”


(2) A fotó a WikipediaBächer Iván” szócikkéből származik: http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A4cher_Iv%C3%A1n, a fotó pontos elérhetősége (e post publikálásának pillanatában): http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Bacher_ivan.jpg&filetimestamp=20080405150131

————–

Megjegyzések:
(a) Szűzkurva:

  • “Olyan nőnemű egyed, aki úgy viselkedik, mint egy prostituált, ám nem/nem is fog közösülni senkivel.Általában szokásuk a férfiak fejét elcsavarni, de mindez csupán arra jó, hogy szórakozzanak vele/bizonyítsák csábítóerejüket.”(nepszotar.com: szűzkurva)

    Nos, Kedves Olvasóm, talán máris észrevetted, hogy én nem ebben az értelemben használom e postomban a szűzkurva fogalmát, hanem épp ellenkezőleg. De mivel hosszas töprengés során sem tudtam meg- ill. kitalálni egy másik, hasonló, de ellentétes értelmű frappás szóalkotást, így hát kiterjesztett jelentéssel használom az eredeti, nagyon ötletes szóképződményt: azt is szűzkurvának nevezem, aki nem győz szende szűzlány szerepében tetszelegni a világ előtt, miközben suttyomban kurvább a megélhetése formáját tökösen, nyíltan vállaló kollégájánál.

  • Egy másik definíció: hogymondom.hu: szűzkurva
  • És lám: nem vagyok egyedüli, akinek a politika kapcsán a kurválkodás jut eszébe: gepnarancs.hu: Politikai szűzkurva, 2013. február 27. Bár itt a szűzkurvaság eredeti jelentésében szerepel, és szerintem tévesen, hiszen a – pláne a magyarországi – politikában ilyen értelemben sincsenek szüzek. De a narancsos cikk részletesebb taglalása túlmenne e post keretein.


(b) Nyilvánvaló, hogy a fidesz hatalomnak nagy tetszésére válna egy ilyen, a “demokratikus ellenzéket” keményen “fikázó” cikk megjelenése bármelyik, általa kézivezérelt magyar médiumban. Így lássuk csak be, Kedves Olvasóm, hogy a nol.hu urai ez esetben nem az egyik “gazda”, a fidesz kedvében akartak járni eme öncenzúrával. Kell, hogy legyen (még) egy másik “gazdája” is a médiumnak, nemde? Mégpedig egy olyan másik gazda, aki képtelen önkritikára, aki nem tűri a kritikát, ugyanakkor nem győzi magát demokratikusnak önfényezni szüntelen. Talán tudod, Kedves Olvasóm, hogy kikre gondolok…

————–

Kapcsolódó postok:

Digitális öngyilkosság

Amerikai NépszavaVan-e értelme a szabad magyar sajtó minden terhét egyedül cipelnie a hátán? – ingott meg ismét(1)(a) 2012 Karácsonyának előestéjén az Amerikai Népszava website-jának gazdája:

Thinker-Computer

Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?(2)

A “fegyver” ez esetben a “Törlés” (“Delete”) gomb(ok) megnyomását jelenti a website-ok adminisztrációs felületén, mely mozdulattal a digitális öngyilkosságot(3) lehet elkövetni.

A digitális öngyilkosságot én elvből ellenzem bármilyen esetben, az Amerikai Népszavától függetlenül is. Úgy vélem, amit egyszer már publikáltunk, red-delete-button-thamibe már sok munkát fektettünk, amit már az e-világgal megosztottunk, azt nem helyes megsemmisíteni. A web kezdettől fogva egy (virtuális) közösségi tér, egy közös szellemi, kulturális, tudományos műhely, közös digitális információs adatbázis, globális könyvtár –  hiszen az internet direkt erre lett kitalálva. Amit egyszer “felteszünk az internetre”, az ennek a közös, globális műhelynek, adatbázisnak a részévé válik. Hamarosan és egyre több e-társ idézi, hivatkozik rá, “linkeli”, új trendi szóval “lájkolja”(b), elbookmarkolja (c). A web újabb részhálóin (“közösségi hálók”) különösen gyorsan, 1-2 klikkel tovább lehet szórni 1-1 webcímet egyszerre akár százas, ezres, tízezres, százezres “példányban”.

Dead linksHa egy website-ot, honlapot, blogot, postot meggyilkolunk (törlünk, megszüntetünk, kikapcsolunk), de akár ha csak inkompatibilis módon “fejlesztünk” vagy elköltöztetünk (azaz a korábbi elérhetőségi webcímeket átírjuk, megváltoztatjuk), akkor a weben egy csapásra tonnányi halott linket(4) csinálunk.

Olyasmihez hasonlít ez Kedves Olvasóm, amikor valaki “meglepetésként” átrendezi a lakásodat (pl. életed párja, vagy valamelyik szülőd, vagy gyereked), anélkül, hogy megbeszéltétek volna, és a korábban megszokott mozdulattal nyúlsz pl. a megszokott szekrénybe a megszokott pohárhoz, és az nincs ott. A szekrény se. Jó esetben csak másik helyre került, és előbb utóbb megtalálod valahol másutt, rosszabb esetben az átrendezést selejtezéssel is egybekötötte az “elkövető”, és akkor fújhatod kedvenc poharad véglegesen hűlt helyét.

Vagy pl. ajándékba adsz egy könyvet, és aztán később egyszer csak meggondolod magad, és visszaveszed. Az interneten a gondolataidat, fotóidat, rajzaidat, videóidat, zenéidet adod ajándékba (fizetős szolgáltatók pedig pénzért) másoknak, sokaknak. Ha ezt egyszer csak visszaveszed tőlük, ha eltünteted, csak azért, mert úgy tartja kedved, mert épp lelki válságba kerültél, depresszióba estél, akkor ez azt jelenti, hogy önző vagy, csak magadra gondolsz, nem vagy csapatjátékos, nem vagy közösségi ember, rajtad kívül senki más nem érdekel.

Természetesen jogodban áll depibe zuhanni, dühösnek lenni, de nincs jogod ezt olyanokon (is) levezetni, olyanok  munkáját tönkre tenni, őket többletmunkára kényszeríteni, akik erről a problémádról nem tehetnek, abban segíteni nincs lehetőségük. Az rendben van, ha többé nem írsz, ha “befagyasztod” a weboldaladat, blogodat. Sok ilyen – különféle okokból – elhagyott webhely, blog van netszerte. De az addigi rámutató linkek továbbra is működnek, a keresőmotorok megtalálják, látogatottságuk, olvasottságuk tovább nőhet, sőt újabb hivatkozások mutathatnak rá, vagyis archívum jelleggel tovább élnek.

Különösen problematikus a dolog, ha olyan e-médiumot érint a harakiri, amelyik semmiképp sem esik a magánwebhely kategóriájába, hanem amelynek deklarált célja e-polgárok egy bizonyos rétegéhez szólni, őket tájékoztatni, nekik irányt mutatni, bevonni őket a közös gondolkodásba, belőlük közösséget építeni, mindehhez támogatásukat kérni és elfogadni. Az ilyen website működése, sorsa nem magánügy, hanem közügy. Az Amerikai Népszava website-jának még ezen belül is különösen  kitüntetett szerepe van a Magyarországon kialakult és fennálló sajnálatos politikai és társadalmi helyzet miatt.

Az Amerikai Népszava két éves anyaga már nem csak a tulajdonosé, nem csak a főszerkesztőé, hanem közkincs, dokumentumtár, és nem is annyira Magyarország, mint inkább a világ számára, a világ más tájain élő magyarul értők számára, ill. annak az anyagi és erkölcsi támogatást is nyújtó közösségnek, mely a Amerikai Népszava olvasóiból, kommentelőiből alakult ki.

Kertész ÁkosAz online világ millió helyén millió link, hivatkozás mutat az AN egyes cikkeire, a Google találati listáin a nepszava.com folyamatosan előkelő helyen szerepel. Kertész Ákos utolsó cikkei a  nepszava.com-on pl. szinte felbecsülhetetlen értékű dokumentumok! És nem szabad elfelejteni, hogy Kertész Ákos épp egy ehhez hasonló apropóból írta meg azt a nyílt levelét, ami miatt az egész ország kilökte magából. Mert 2011. augusztusában(5) is azzal sokkolta Bartus László az AN olvasóit, hogy bezárja az website-ot. Kertész Ákos elkeseredett dühe, kétségbeesése a nyílt levélben öltött formát. Végül az Amerikai Népszava, ha csökkentett módban is, de működött tovább. Kertész Ákos megfizette az árát: emigrálni  kényszerült.  Ha most ismét az a veszély fenyeget, hogy a nepszava.com nyomtalanul tűnik el a semmibe, akkor Kertész Ákos áldozatvállalása is hiábavaló volt?

A nepszava.com két éves anyagát minden körülmények között meg kell menteni, legalább archívumként életben kell tartani.

Különben az AN esetében a “digitális öngyilkosság” két betűvel rövidebben lesz írandó.

————————- FOOT ———————

Források:
(1) Bartus László: A diktatúra vámszedői 2012.12.26. Amerikai Népszava, http://nepszava.com/2012/12/velemeny/a-diktatura-vamszedoi.html
(2)William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi, Arany János fordításában, http://mek.oszk.hu/00400/00485/Angolul: Hamlet by William Shakespeare: http://en.wikipedia.org/wiki/Hamlet;

To be, or not to be, that is the question:
Whether ’tis Nobler in the mind to suffer
The Slings and Arrows of outrageous Fortune,
Or to take Arms against a Sea of troubles,
And by opposing end them: to die, to sleep

a teljes angol szöveg letölthető innen: http://www.gutenberg.org/ebooks/1524
(3)Digitális öngyilkosság” angolul: “digital suicide” angolul tudó (tanuló) olvasóimnak javaslom elolvasásra ezt az érdekes cikket: Basheera Khan: Why it’s impossible to commit digital suicide – even if you really, really want to (Miért lehetetlen digitális öngyilkosságot elkövetni, még akkor is, ha igazán, valóban akarod), November 2nd, 2009, The Telegraph, http://blogs.telegraph.co.uk/technology/basheerakhan/100004116/why-its-impossible-to-commit-digital-suicide-even-if-you-really-really-want-to/
(4)Link rot (“link rohadás” kicsit szebben: linkelhalás)/ dead links (“halott link”)/ broken links (“Törött link”)


(5) Bartus László: Búcsú az olvasótól, 2011. augusztus 28. http://nepszava.com/2011/08/velemeny/bartus-laszlo-bucsu-az-olvasotol.html

(6) Képek forrásai:

————–

Megjegyzések:
(a) Bartus László megingását ismét tökéletesen megértem, sőt, én a helyében annyira inognék, hogy tengeribetegséget kapnék, ha a magyar politikai-társadalmi helyzettől nem lenne már évek óta permanens hányingerem. Rendkívül nehéz döntési helyzetben van az Amerikai Népszava gazdája.
(b)A “lájkolás” valójában szintén link, csak hát marketingileg muszáj mindig új divatszókat bevetni a népek kómásítására
(c) Bookmark – ez egy hülye fordításban a “kedvencek” fogalmával azonos, de én talán inkább e-könyvjelzőnek mondanám.

————–

Kapcsolódó postok:

http://entellektuel.freeblog.hu/files/2011/02/kiraly.jpg

Műsorajánló

Mottó: Inkább egy horrorfilm, mint a kupleráj.

A napi robot után fáradtan, békésen pihenek-falatozok, belső emigrációm zavartalan nyugalmában. Hogy mégse vesszen kárba az evésre pazarolt időm, keresek egy tévécsatornát, mely az agyamat némileg elzsongíthatja. A magyar csatornákat nagy ívben kerülöm. Reflex-szerűen klikkelek tovább mindenhonnan, ahol a fasisztoid fidesz birodalmi média gépezete onthatná rám agymosó hullámait, vagy amelyik a fidesz kegyelméből működhet, mint jó kurva.

ScreamHopp, ez az! Egy jó kis horror film, tocsog, ropog, nyekken, recseg, fröccsen – üdítő élmény e hányingerkeltő kuplerájban. Így hát nyugodtan eszegetek, a vizuális drog bódító köde kezd ereszkedni agyamra.

Csörög a telefon. A fenébe! Óvatlan voltam, nem húztam ki. Naiv reményfoszlány suhan át rajtam: hátha valami, hátha valaki fontos – ha még egyáltalán létezhet ilyen.

Karl Pfeifer

Karl Pfeifer

Felveszem. Egyik Kedves Barát (a “barát” fogalmába most nem mélyedek el, egyszerűbb csak használni ezt a fogalmat, mint érteni – mindenesetre a további egyszerűsítés végett a továbbiakban: KB) izgatott hangját hallom: gyorsan, gyorsan, kapcsoljam be a tévét, kapcsoljak az ATV-re, mert ott épp Karl Pfeiferrel beszélgetnek.

Vonakodva bár, de már majdnem hajlok az átklikkelésre, miközben KB további részleteket mond: Havas Henrik műsoráról van szó. Fogalmam nincs, mi lehet ez, de Havas nevének hallatára megállok a mozdulatban. ATV és Havas – ez már duplán, bőven túl van a tűrésküszöbömön.

Havas Henrik

Havas Henrik

Havast politikai vonatkozásoktól függetlenül is rühellem, ahogy minden öntelt, pénzért, szereplésért másokat megalázni is kész médiakurvát is. Elhiszem, hogy ilyen celebekre van igény. Nagyon úgy tűnik, a magyar lélek valamiért kedveli, ha megalázzák. De legalábbis elviseli, tűri, mintha ez lenne az élet rendje. Talán azért lehet ez, mert hozzászokott a diktatúrákhoz, és nem tudott kifejlődni az egészséges, tiltakozásra képes önérzet?

Csernus Imre

Csernus Imre

Mégiscsak beleégetheti egy nép lelkületébe az évszázadokon át tartó függőség, alávetettség a szolgalelkűség mintáit? Lám, pl. Csernus doktornak is mekkora sikere lett a pácienseket megalázó, agresszív gyógy(?)módjával. Bár a földön másutt is lehetnek lelki mazochisták, akiknek létszükséglet, hogy megalázzák, de mintha Magyarországon több ilyen lenne. Talán a nép történelmi múltjából eredően?

De hát én kilógok a sorból, mint ahogy egész életemben outsider voltam. 2002-ben pedig orbán viktortól magától tudtam meg, hogy én nem vagyok a magyar hazához/nemzethez tartozó, mert hogy nem rá szavaztam. Amit mindig is sejtettem, azt hivatalosan, egy volt és jövendő magyar miniszterelnök, a legnagyobb magyar politikai párt vezére erősítette meg, hirdette ki ország világ előtt: én nem vagyok ide való. Hogy akkor mégis hova, azt már orbán újnyilas segédei adják rendszeresen tudtomra. Ha nem is oda, de mennék én el izibe. Csak még mindig nem tudom, merre mehetnék.

Addig is belső emigrációmban próbálok éldegélni, amit ilyen KB-k szoktak rendszeresen megzavarni. Mint most is. Pedig tudja, hiszen mindig mantrázom, hogy engem nem érdekelhet egy törvénysértő ország, amelyik nácikat tesz politikailag, társadalmilag elfogadottá. Kényszerűségből lehetek lakója, állampolgára, de több semmi. Így egyetlen médiumának fogyasztója se.

Hát most mondd meg, Kedves Olvasóm, ha egy barát nem képes ezt megérteni, elfogadni, akkor mit várhatunk egy ellenségtől? De hát ne legyünk maximalisták, nem igaz? Hiszen akkor még KB-k se lennének.

Végül, ógva-mógva mégis átklikkelek az ATV-re, hiszen Karl Pfeifer egy fantasztikus ember, őt hallani mindig élmény. Csak hát épp egy nyilvánvaló fidesznyik szövegel és épp valami smitt nevű fidesz-bábról – hát, Kedves Olvasóm, ezt meg ki nem sz@rja le?

Wikipedia: Pál Schmitt

Pál Schmitt

A fenébe, hát kell ez nekem? Amikor épp eszem? Bár igaz, fogyózni kéne, és hánytatóeszköznek kiválóak lennének a magyar médiumok, de most a szavazós hánytálam sincs kéznél, és olyan jó végre újra zöldhagymát ropogtatni, friss, zöld salátaleveleket harapdálni. Amíg rövid ideig tipródom kicsinykét, Magyar György ügyvéd kezd szövegelni, szintén valami smitt nevű emberről. És ekkor elég. Bár a kamera közben rápásztáz Karl Pfeiferre is, de ki tudja, mikor fog szóhoz jutni. Így hát sajnálom. Nem létezhet olyan nagyszerű ember, aki miatt én ezt a gyomorpiszkáló verbálbettinget nézzem, hallgassam. Hogy egy törvényszegő ország illegitim kormányának a marionett bábjával mi történt – ki a f@szt érdekelhet?

Gyerünk vissza a vacsihoz és a gyomornyugtató horrorfilmhez.

Ropog a zöldhagyma, recseg a csont.
Harapok salátába, áldozat fűbe.
Pont.

__________________________________
Csak azért írom le a rendes nevét is, ide külön, hogy a keresőprogramok ezzel a keresőkulccsal is megtalálják ezt a – vele is kapcsolatos – mondókámat: Schmitt Pál

Kettő

2012. január 22-én közreadott hír:

Néhány nappal ezelőtt a Kossuth-díjas Parti Nagy Lajos író és költő kifogásolta a „szócsövesített” közmédiát, s később, amikor telefonon erősítette meg a hírt az Indexnek, kijelentette: számára evidens, hogy a hatalom által einstandolt közmédiában nem szerepelhet, és ennek megfelelően utasította vissza, hogy a Magyar Rádióval tárgyaljon egy hangjátéka ismétlésének feltételeiről.

Závada Pál sem kíván többé alkotóként megjelenni a Magyar Rádió műsorfolyamában, írta az Index. Az ugyancsak Kossuth-díjas író-szociológus szerint a Magyar Rádióban a műsorszerkesztési elvek az 1989-es év előttire kezdtek el hasonlítani.(Amerikai Népszava: Závada Pál letiltotta műveit a közrádióban(1))

2002-ben hirdette meg a fidesz a kirekesztés és gyűlölet politikáját, melyet a nácik segítségével 8 éven át sikeresen egyre magasabb szintre fejlesztett zavartalanul, míg 2010. áprilisában totális győzelemre vitt.

2010. áprilisában kapott a fidesz az országtól teljhatalmat.

2012. január van most.

Ébredni soha sem késő. És ha legalább most, legalább már ketten vannak ébredők, Magyarországon már ez is nagy dolog.

_________________________________________
(1) http://nepszava.com/2012/01/featured/zavada-pal-letiltotta-muveit-a-kozradioban.html

Andrassew Iván köszöntése

Születésnapja alkalmából szeretettel köszöntöm Andrassew Ivánt.
Kívánok neki derűt, erőt, egészséget. Andrassew Iván köszöntése

Magunknak, olvasóinak pedig hogy még sokáig örvendeztessen meg bennünket
írásaival, munkájával, közszerepléseivel.Andrassew Iván köszöntése
Kívánom mindezt azok nevében is, akiknek nincs lehetőségük jókívánságaikat kifejezniük.
Andrassew Iván köszöntése

Kedves Olvasóm, figyelmedbe ajánlom Andrassew Iván eddig megjelent könyveit (az andrassew.blogspot.com -on megtalálod ), de különösen a “Mondottkönyv” c. gyűjteményt, amely rendhagyó “könyv”, egy hangos könyv, amelyben lévő írásokat magának a szerzőnek a  hangján hallgathatjuk meg. Mert én meghallgattam őket, hát bizton állíthatom, hogy fantasztikus szösszenetekkel lehetünk gazdagabbak általa. Hogy hogyan juthatsz hozzá, itt megtudhatod: http://andrassew.blogspot.com/p/andrassew-ivan-mondottkonyv.html
Ha megveszed, Te is gazdagodsz, ugyanakkor hozzásegíted a szerzőt, hogy még sok-sok írásával ajándékozhassa meg a jelen és jövő olvasóközönségét. Mert nagyon nincs az rendjén, ha egy írástudónak a napi megélhetése van veszélyben:

“Reggel orvoshoz kellett volna mennem, hogy fölírassam a gyógyszereket, mert elfogytak. Gondoltam, fölhívom, mégis úgy illik. De a telefonom visszabeszélt. Hogy a kimenő hívásokat kikapcsolták, mert nem fizettem be a számlát. Meglepett, mert még soha nem hallottam ilyet. Még soha nem jutottam odáig, hogy ne legyen telefonom. Az én mesterségemben nem is nagyon lehet anélkül dolgozni. Persze rögtön eszembe jutott, hogy mi lesz akkor, ha internet se lesz. Bár a számítógépem is olyan, hogy óránként újra kell indítani, lassan, de haldoklik. Mire az internet, ha meghal? Aztán úgy döntöttem, hogy kár is telefonálni, minek menjek orvoshoz, ha úgyse tudom megvenni azt, amit fölír. “ (Mondaná Vonnegut)

Andrassew Iván a Népszava szerkesztősége előtt
Népszava kontra gójok

___________________________________________________________________

Andrassew Iván a weben:

Százegy

Kohányi TársaságMint a kiskutya. Ezennel már nem csak miattuk kedves számom a 101-es, hanem a Kohányi Társaság miatt is: a mai napon (2011.07.19.) láthatjuk az Amerikai Népszava oldalán (Magyarország rovat), hogy a számláló 101-et mutat. Orcám azonnal mosolyra gyűrődik mindkét okból.

Ha lassan is, ha piciny lépésekben is, de növekszik a száműzött szabad magyar sajtó túlélésének esélye egy szabad világ égisze alatt. Már csak  (minimum) 249 embert kell meggyőzni, hogy ezt az esélyt nem szabad veszendőbe hagyni. Húsz év alatt a demokrácia lehetőségét eltékozolta Magyarország – van miből tanulni.

http://youtu.be/qCpYiNZYRgM

A 101-es szám láttán nem tudok ellenállni az asszociációnak: a gonosz Szörnyella de Frász alakján áttűnik Orbán Viktor  képe, ahogy a megfélemlített,  menekülő 101 kiskutyát –  a demokratákat – üldözi. Kedves Olvasóm, ha megnézed pl. az ide behuzalozott filmrészleteket, mondd csak meg, vajon alaptalan-e a képzeletem játéka:

http://youtu.be/FVvwcgQpyqU

.

.

.

.

http://youtu.be/sZms0wGtWAU

<– Ebben az összeállításban az optimista végkifejletet is láthatjuk – az egyetlen mozzanatot, ahol nem találok a magyar valósággal rokonságot.

.

Ha majd a KT számlálója egy nullával többet mutat, egy másik nevezetes számot jelezve, arról is méltón meg kell majd emlékeznünk.
__________________________________________
Források:

Wikipedia – sajnos csak angol nyelven találtam tisztes, jól összefogott információs anyagokat:

  • 101 kiskutyaOne Hundred and One Dalmatians , http://en.wikipedia.org/wiki/One_Hundred_and_One_Dalmatians
    One Hundred and One Dalmatians, often abbreviated as 101 Dalmatians, is a 1961 American animated film produced by Walt Disney and based on the novel The Hundred and One Dalmatians by Dodie Smith. Seventeenth in the Walt Disney Animated Classics series, the film was originally released to theaters on January 25, 1961 by Buena Vista Distribution.
    A rajzfilm Walt Disney alkotása, mely Dodie Smith könyve alapján készült, és 1961-ben mutatták be először.
  • Szörnyella de FrászCruella de Vil, http://en.wikipedia.org/wiki/Cruella_de_Vil

A szabad magyar sajtó Magyarországon járt

2011.07.02.-én szombat délután különleges vendég járt Magyarországon: a szabad magyar sajtó.
Az Amerikai Népszava c. lapot kiadó Olivia Media tulajdonosa, a lapot alapító Kohányi Tihamér jelenlegi utóda, szellemiségének tovább örökítője, Bartus László, és az Amerikai Népszava köré szerveződő Kohányi Társaság Magyarországon tartózkodó tagjainak egy csoportja megkoszorúzta George Washington szobrát Budapesten, a Városligetben.

Az időjárás végül kegyes volt a megemlékezőkhöz, a magyar szabadság és demokrácia ügyéért a szoborhoz elzarándoklókhoz. Az erős szél az esemény kezdetére épp szétfújta a bodros felhőket, miután a kis futó, alig-zápor tisztára mosta, felfrissítette a levegőt. Ennek a magyarországi légnek jót tesz az ilyesmi. A nap is kisütött szépen – ez is nagyon jól jött. Mondhatni: tökéletes rendezés. Mintha a természet is érezte volna, hogy az idelátogató tengerentúli magyar sajtószabadsághoz friss levegő, derűs napfény illik.

Szabadság fája, Városliget / Tree of LibertyA Washington szobor mellett is található egy különlegesség: a Szabadság fája. Egy kőlapon a felirat: Monumental General Biztosító Társaság Baltimore, USA munkatársai ajándéka Budapest polgárainak, 1990. augusztus 29. Hát nem érdekes? Mintha a magyar szabadság mindenkinek fontosabb lenne, mint a magyarországi magyaroknak. Erről a fáról magyar nyelvű találatot nem is hoz a Google – ez is jelzés értékű.

George Washington szobra, Városliget

.

A Washington szobor impozáns, méltóságteljes.
Épp amilyen a szabadság, a demokrácia eszméjéhez illik.

George Washington szobra, Budapest, Városliget

.

.

.

.

.

A kis társaság akár turistacsoportnak is nézhető (volt már a magyar történelemben olyan, hogy kirándulóknak kellett álcázniuk magukat a szabadság híveinek). Körülöttük a fortélyos félelem ólálkodik: aggódva nézik, megjelennek-e itt is az újnyilasok balhézni, vagy hogy melyik sétálgató-ácsorgó lehet fidesz-jobbik titkosszolga. Vannak, akik kutyasétáltatóknak álcázva magukat alaposan, hosszan “bámészkodnak”, mielőtt nagy óvatosan a csoporthoz csatlakoznának. Az illegitim szélsőjobbos kormány teljhatalmú ura, Orbán Viktor hosszan, maradéktalanul élvezhet: nem is kell már alkalmaz(tat)nia törvényeinek vas szigorát, elég volt a 2002-től végzett permanens, szívós, félelemkeltő munkálkodása (és a “demokratikus” politikai és társadalmi “erők” impotenciája, megalkuvása)  – a magyar nép retteg tőle. Ott fekszik előtte Magyarország kiterítve, megadóan, engedelmesen.

Megkezdődik a kis ünnepség, Bartus László elmondja a magyarországi magyarok helyett, nekik, amit szabadságról, demokráciáról tudni kell:

A beszéd után a koszorú elhelyezése következik:George Washington szobor - Kohányi Társaság koszorúja
Közben a kis csoport létszáma majdnem kétszeresére “duzzad”: vannak, akik késve tudtak ideérni, és vannak, akiknek tovább tartott a bátorságukat összeszedni. A “hivatalos program” után a csoport tagjainak zöme még sokáig együtt marad, beszélgetve, a hűvösödő széllel dacolva. Egyesek sajnálkoznak, hogy “milyen kevesen vagyunk”. De lélekben biztosan sokan vannak még velük, akik különböző okokból nem tudtak jönni. És itt és most nem feltétlen a mennyiség volt a fontos.

Végül a legtovább ott maradt néhány ember is otthagyja George Washingtont, aki előtt a csónakázó tó jóvoltából (is) ott a csodálatos perspektíva:George Washington szobra, Városliget, csónakázó tó

Magyarországról ez – ki tudja, meddig – nem mondható el.

________________________________________

Magyar sajtószabadság: Amerikai Népszava

Magyar sajtószabadság – még van mit veszíteni, ne hagyjuk!

[Kérjük, segíts a terjesztésben a rendelkezésedre álló eszközeiddel.(1)]

Magyarországon a demokrácia híveinek nem lehetnek illúzióik. A Fidesz-kormány, a 2011. július 1. után életbelépő médiatörvényével a magyar közmédia teljes körű ellenőrzésén, kézi vezérlésén túlmenően is bebiztosítja magát, hogy csak az, és csak úgy juthasson el az emberekhez, ami és ahogy neki tetszik. Autokratikus hatalmi érdekeit szolgálni nem akarókat legfeljebb csak akkor hagy működni, ha azokat ártalmatlannak ítéli, vagy alibiként használhatja, és ha nem állnak bosszúvágya célkeresztjében. Magyarország elvesztette esélyét a széleskörű hiteles, kiegyensúlyozott tájékoztatásra, a sajtószabadságra, a nyilvános szellemi közösségekre. Belátható időn belül nincs más lehetősége a cenzúra és öncenzúra nélküli tömegtájékoztatásnak, mint szellemi emigrációba vonulni a tengerentúli magyar médiába.

Amerikai Népszava, Kohányi TársaságEhhez kínál lehetőséget az Amerikai Népszava (AN) website-ja. A nepszava.com amerikai szerveren üzemelő, amerikai szolgáltatónál bejegyzett domain. Az AN magyar nyelvű amerikai újság az Egyesült Államok törvényei alá tartozik. A magyarországi sajtónak nem része, a magyar médiatörvény rá nem vonatkozik.

A magyar demokrácia ügye azonban nem támogatható magyar demokraták segítsége nélkül, akik saját bőrükön tapasztalják, milyen a demokrácia lehetőségét elveszíteni. Kölcsönösségre, együttműködésre van szükség: az Amerikai Népszava csak akkor tudja segíteni a magyar demokrácia ügyét, ha magyar demokraták is segítenek ebben. Alkalmassá kell tenni e feladat ellátására. Első körben – hogy a website működni tudjon – esetenkénti vagy rendszeres anyagi támogatással. Második körben: e felhívás terjesztésével. Harmadik körben: tartalmi segítséggel: információk, hírek, fotók, videófelvételek, publicisztikák küldésével, a website ismertségének növelésével, aktív online részvétellel (olvasással, vitafórumokkal/kommenteléssel, blog-írással, közösség építésével).

Folytatás »»

Igazolt távollét

Amint azt bizonyára észrevetted, Kedves Olvasóm (ha valami különös véletlen folytán mégis erre jártál volna, ahol a madár se jár), távol tartózkodtam legújabb, az Amerikai Népszava miatt nyitott web-otthonomtól: e blogtól.Amerikai Népszava, Kohányi Társaság

Mint az lenni szokott, magánélvezetemet – gondolataim publikus megosztását az e-világgal – ismét háttérbe helyeztem, a magyar közügyek mögé. A magyar sajtószabadság (utolsó?) menedéke, az Amerikai Népszava ugyanis segítséget igényelt.

Magyarországon a sajtószabadságot a teljhatalmat szerzett (kapott!)  illegitim Fidesz-kormány döngöli akkurátusan a földbe éppen – amint az várható is volt.

A magyar sajtószabadság – belátható időn belül, talán azon is túl – csak külföldön tud érvényesülni. Mint ahogyan volt már ilyen máskor is a magyar történelemben. Ez (is) azonban csak áldozathozatallal valósulhat meg: ha magyar demokraták (ha vannak ilyenek) megértik (megértenék végre!), hogy demokrácia nem lehet csak úgy magától, hogy csiribí-csiribá, tessék, itt van, vegyétek, vigyétek.  Magyar demokráciát a magyar demokraták helyett senki más nem fog csinálni. A “rendszerváltáskor” Magyarországnak – anélkül, hogy megdolgozott volna érte, hogy megküzdött volna érte – ölébe pottyant a demokrácia – lehetősége. Nem élt vele. Nem tudott? Nem akart? Most már mindegy is: odavan. Eltékozolt lehetőség. Eltékozolt ország. (Lásd: Paul Lendvai: “Mein verspieltes Land” / “My squandered country”)

Most megint – még mindig – van egy lehetősége a magyar demokratáknak. Bár sokkal korlátozottabban: csak internet-képesek kiváltságaként. De mégis egy lehetőség. Az Amerikai Népszava. Ahova kitelepülhetne a magyar sajtószabadság. Ha a magyar demokraták ezt megértenék, és ezért áldozatot is vállalnának. A fejlettebb demokráciákban már tudják: semmi sincs ingyen. Még a demokrácia se. Még a sajtószabadság se. Bizony. Nem tudom, a magyar demokraták ezt mikor fogják megtanulni. De annak a párnak, akik ezt tudják, mégis kötelessége terjesztenie az “igét”. Amúgyis csak a lehetetlent érdemes célul tűzni, abban van az igazi kihívás.

Én se tehetek mást, mint mantrámmal próbálni újra meg újra: felrázni a kómában lévőket – hagyják az illúziókat másra!  Orbán Viktor és Fidesze nyolc évig volt frusztrált, nyolc éven át készült az elégtételre, a nyolc éven át érlelt hatalom- és bosszúvágya kielégítésére, minden alantas eszköz bevetésével, az újfasiszták, újnyilasok csatasorba állításával. Nyolc éven át dolgozott azért, hogy ezt a teljhatalmat elérhesse. Semmilyen ár nem volt drága érte. (Más fizette és fizeti azt az árat: az istenadta magyar nép.) Hát hogyan is lehetne esélye  (még) Magyarországon a magyar demokráciának, a magyar demokratáknak, a magyar sajtószabadságnak? Nos, Kedves Olvasóm, ezt a küldetést vállaltam magamra (én balga). Hogy ezt a maradék lehetőséget ne hagyjuk veszni: a tengerentúli magyar sajtószabadságot. Hogy megértessem: az Amerikai Népszava fennmaradása és továbbfejlődése egyelőre az egyetlen esélyünk. Hogy nem lehet kétséges: bármely magyarországi médium vagy behódol a Fidesznek, vagy megszűnik. De a behódolás se segít, ha a Fidesz bosszúvágya már rég célkeresztbe vette. Nem lehetnek kétségeink: minden (a közhiedelem szerint) baloldali, liberális médium és médiamunkás áldozatul fog esni!

Ezért távollétem alatt az “Amerikai Népszaváért” projekten dolgoztam.
Talán megbocsájtod ezt nekem, Kedves Olvasóm.

______________________________________________
Ha még mindig nem értenéd, Drága Olvasóm, hogy miért illegitim a Fidesz-kormány, lást pl. itt: http://e-vitae.blogspot.com/2011/03/tokos.html

%d blogger ezt kedveli: