eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Kategória archívok: Irodalom

Királyhegyi Pál és az auschwitzi gyors

Királyhegyi PálÁprilis 16.: a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja (melynek ürügyén 2001 óta tartanak Magyarországon megemlékezést ezen a napon).

“A magyar kormányzat 2000-ben határozott arról, hogy április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja legyen: a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai [1944-ben] ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén.” (hirado.hu)

“1944-ben ezen a napon kezdődött meg a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján. Az első gettókat a következő településeken hozták létre: Beregszász, Felsővisó, Huszt, Kassa, Kisvárda, Máramarossziget, Mátészalka, Munkács, Nagyszőllős, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, Técső, Ungvár.
.
A példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítás után mindössze néhány hét alatt, május közepe és július eleje között, a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták. A magyar vidék zsidóságára a birkenaui lágerben azonnali pusztulás várt. A csekély számú munkaképesnek ítélt ember közül is csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat: a magyar vidék többszázezres zsidóságából mindössze néhány tízezren tértek vissza.” (sfi.usc.edu)

Királyhegyi PálEbből az alkalomból ideidézem Királyhegyi Pált (1900.12. 27. – 1981.08.07.), akiről még csak a közelmúltban fedeztem fel, hogy ő is a leghitelesebb holokauszt tudósítók egyike, még ha nem is élőben, hanem offline (utólag, túlélőben) írta tudósításait. Sajnos életéről és munkásságáról/műveiről nem találtam tisztességes, átfogó életrajzot, információs oldalt (az interneten), műveinek elektronikus kiadásait sem (pedig ő is megérdemelné, ahogy Várnai Zseni), így csak az Első kétszáz évem c. önéletrajzi papírkönyvét elolvasva lehet követni – a hiteles forrásból – legalább az 1979 előtti életét. A könyv felhasználásával itt alább ezt az időszakot tekinthetjük át, a könyvből származó idézetekkel:
.
Folytatás/More. . . »»

Reklámok

Költészet napja avagy nő, férfi, politika

Magyar költészet napjaÁprilis 11 a magyar költészet napja. További részleteket erről a magyar Wikipédia szócikkében találsz Kedves Olvasóm, de az (e pillanatban az) első mondat legfontosabb infóját ideidézem: “A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik.” Ezek szerint a világ más országaiban, más tájain valamikor máskor kezdték ünnepelni: vagy korábban, vagy későbben – erre sajnos a szócikk szerzői nem térnek ki. Ehhez képest, de egyébként is, különös hogy más nyelven nincs is szócikk erről a magyar ünnepről. Pedig a nagyvilágban nem volt “rendszerváltás”. Még. Egyáltalán: van-e a költészetnek világnapja? Már szinte mindennek van, lásd a magyar Wikipédia listáit, amely gyanúm szerint nem teljes és nem napra kész, legalábbis a magyar – érdemes az angolt (is) nézni inkább. Még a WC-nek is (World Toilet Day) van, mégpedig november 19-én, a nemzetközi férfinappal együtt. Khm. . . . Folytatás/More. . . »»

Száz év

Száz éve, 1912. szeptember 8-án született Gyarmati Fanni
Gyarmati Fanni köszöntése 100. születésnapján


Radnóti Miklós felesége, társa, segítője, ihletője.

[http://youtu.be/YqI3Q-sE36U]
Radnóti Miklós: Két karodban(2)
előadó: Ruttkai Éva
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
[1941. április 20.]

.

Szavakkal lehetetlen megfogalmazni, hogy hogyan érezhet az, akinek a szeretett társa azok közé soroltatott, akiket az élethez való joguktól a saját szülőhazájuk  megfosztott bő 60 éve, és felismerni, hogy ugyanaz az ország zavartalanul úton van visszafelé ugyanabba a sötét múltba. Amely pokol bugyrából a költő tudósította az utókort, talán senki se hitte volna, hogy milyen aktuálissá válik majd 60-70 év múlva. Újra. Magyarországon.

[http://youtu.be/SLahbZtpk0s]
Radnóti Miklós: Töredék(3)
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, –
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
.
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra –
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, –
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
[1944. május 19.]

.

A Kohányi Társaság képviselői személyesen köszönthették Gyarmati Fannit 10 szál sárga, és egy szál kék rózsából álló csokorral, rajta az Amerikai Népszava logójának színeit jelképező szalagokkal. A csokorral együtt átnyújtottak az ünnepeltnek egy CD-t is, melyről az Amerikai Népszava főszerkesztője, Bartus László köszöntője és Radnóti versek hallgathatók meg.

Gyarmati Fanni köszöntése 100. születésnapjánA csokor(4)
.
Gyarmati Fanni köszöntése 100. születésnapjánAz üdvözlőkártya
.
Gyarmati Fanni köszöntése 100. születésnapjánA CD borítója
.

————————- FOOT ———————


Források:
(1) Gyarmati Fanni, Wikipédia: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyarmati_Fanni

(2)Radnóti Miklós: Két karodban, http://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm#cim43

(3)Radnóti Miklós: Töredék, http://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm#cim64

(4) A Kohányi Társaság fotói, https://picasaweb.google.com/106602346052926545232/GyarmatiFanniKoszontese2012

————–

Megjegyzések:
(a) Egy évvel ezelőtt is megemlékeztem Gyarmati Fanni születésnapjáról egy postban, lásd: Kilencvenkilenc. Ott is olvashatók-hallhatók versek, és a lábjegyzetben kapcsolódó infók, azokat itt most nem ismétlem meg, de egy kattintással könnyen át tudsz oda lépni, Kedves Olvasóm.

Salamon András: Tell Your Children
http://youtu.be/OKpznsxZews


(b) Egy korábbi, a Miért ide születtem? c. postomba is behuzalozott filmetűd mutatja meg tökéletesen, hogy a magyar társadalom mit se fejlődött: a Tell Your Children, (Meséld el gyermekeidnek…) 2007, rendező: Salamon András, 5 perces, fekete-fehér film; ott a lábjegyzetben – egy kattintás árán – olvasható a hozzá írt megjegyzésem, itt nem ismétlem meg.
.

————–

Kapcsolódó postok:

————————————–

Miért ide születtem?

Rozsnyai Ervinről nem sokat tudok. Még kevesebbet tudtam, mielőtt kezembe került egy kis könyvecskéje.(1)

Computer Clipart ImagesMár nem is tudom, honnan és hogyan jutottam hozzá, nem emlékszem. Valami véletlen lehetett, hiszen több okom is van a könyvek vásárlásáról és olvasásáról való leszokásra. A politikai helyzettől független (mondhatni szintaktikai) okok: nemigen van időm olvasni, és minek gyűjtögetni a cuccokat már erre a kis időre, amikor inkább ritkítani kellene.  És hát manapság az ember internetről olvas mindent, a digitálisban könnyebb keresni, idézeteket belőle kimásolni, a netpolgár legfeljebb csak szükség esetén nyomtatja ki, amibe aztán lelkiismeret furdalás nélkül lehet  firkálni, bejelölni,  belőle csak pár lapot útravalóul vinni, kisebbre hajtogatni,  stb. stb.

Lássuk be, az idő eljárt a hagyományos könyv fölött. Idő- és pénzmilliomosok luxusává lett.

És a (szemantikai) másik ok: a magyarországi politikai-társadalmi klíma számomra 2010 áprilisa óta nem elviselhető másképp, csak a magyar külvilág minél nagyobb körű kizárásával, azaz  belső emigrációval. Ezért próbálom – ahogy azt már többször emlegettem (és bizonyára még fogom is, hiába, Kedves Olvasóm, nehezen tudok már újat mondani Néked) magam távol tartani minden magyar nyelvű médiától, kortárs irodalomtól(?), művészettől(?).  És ha netán valami isteni csoda folytán mégis, fizikailag is emigrálhatnék a világ valamely legtávolabbi tája felé, arra az esetre  jobb minél kevesebb cuccal rendelkezni. Nemde? Bizonyára költözködtél már életedben Te is, Kedves Olvasóm, hát nem egy leányálom, igaz?

Book Clipart ImagesDe hogy a témafonalat folytassam: most valamelyik nap épp ritkítani szándékoztam a cuccokat, és épp a könyveket vizsgáltam, melyeket lehetne már most száműzni. Némelyik fölött röptében ítélkeztem akár olvasatlanul. Másokba (eddig még nem olvasottakba) belekukkantottam, illendőségből, hogy mégis mi esik áldozatul. Bár igaz, Kedves Olvasóm, hogy ez a hatékonyságot csökkenti, mert voltaképp csukott szemmel lehet csak igazán gyors ütemben selejtezni.

Nos hát így került a kezembe ez az elfekvő kis könyvecske. Belelapoztam a könyvbe, és meglepődve konstatáltam,  hogy milyen napi aktualitása van, holott a kb. 70 évvel ezelőtti őrületről írt. Nem magyarországi olvasó azt hihetné, hogy a múltat olvassa, nem a jelent (esetleg a jövőt). Többször letettem, minek nekem olyanról olvasni, amit itt élőben, gyakorlatban is tanulmányozhatok, ha akarok.  Ha nem, akkor is, akaratlanul is. Aztán újra és újra felvettem és olvasgattam. Érdekes, mintha könyvre is átterjedt volna a filmnézési szokásom: nem az elején kezdtem, hanem valahol középen, aztán a végén, aztán megint valahol az első harmadában. Pedig itt nincsenek reklámok, ami miatt kényszerítve lennék a szeletek össze-vissza való olvasására. Igaz, az egész olvasnivaló nem sok, sőt az se egybeszabott, hanem kicsi és pici írások gyűjteménye.

De hogy a lényegre térjek, és ne csigázzalak tovább, Kedves Olvasóm, mindaz, amit eddig ilyen szószátyár módon bevezettem, pusztán egy idézet. Egy jelenet, amely egy olyan kérdést vet fel a korabeli szemlélőben, ami bennem naponta felvetődik lassan 10 éve már: Úristen, miért ide születtem?

Egyszer a Margit-hídon, útban hazafelé, valami iszonyút láttam a villamosból. Sárgacsillagos menetoszlopot hajtottak fegyverese zöldinges kölykök, némelyikük tizenöt-tizenhat éves lehetett. Jobbára idősekből állt az oszlop, öregasszonyok batyuval a hátukon, férfiak bőrönddel, nehezen vonszolódnak. Itt-ott gyerekek motyóval a kezükben, egy kisfiú kerekes falovat szorongat, esett szürke verébarca mint vénembereké. Áll a villamos a szigeti bejárónál. A járdán közönség, ki hallgatagon bámészkodik, mások nevetgélnek, mutogatnak, nyelvet öltenek, tréfásan utánozzák a bicegők ellenállhatatlanul mulatságos imbolygását. Egy nő a bámészkodók közül, gyűlöletbe torzult arccal, letépi egy öregasszony válláról a kötött, rojtos nagykendőt. “Ne, adja vissza, kérem, kérem!” Az öregasszony sikoltozik, zöldinges kamasz vágódik oda, puskatussal derékon csapja. “Mozgás, rüfke!” Heherészés. A menet megkerül valamit, addig észre sem vettem: középkorú nő fekszik az oldalán a járda mellett, szeme nyitva, seszínű haja vértócsába lóg. “Hiába, ez a háború” – szólal meg mellettem bölcs félmosollyal egy filozofikus hajlamú kalauz-egyenruhás. Ütni szerettem volna, vagy hányni, vagy üvölteni. Úristen, miért ide születtem? Löktél volna inkább kódorgó állatnak az őserdőbe, vagy akárhová, te kétbalkezes vaksi úristen, te elmebajos, te aljas, te rohadék! – Pedig akkor még nem is tudtam megsemmisítő táborokról, gázkamrákról, Duna-parti sortüzekről.

Salamon András: Tell Your Children(2)
http://youtu.be/OKpznsxZews

________________________________________

(1) Rozsnyai Ervin: A bárka – Elbeszélések és más prózai írások ; 2011 a szerző kiadásában.

Rozsnyai Ervinről a neten se találok túl sok mindent. Elsőként Tamás Gáspár Miklós egy írását találtam: Egy kommunistaRozsnyai Ervin nyolcvanéves, 2006.06.29. http://www.nol.hu/archivum/archiv-409010 ; és bár TGM gondolatait fenntartással kell fogadni (abban az időben talán épp bősz liberális volt, ha jól tudom), de mégis leltem a cikkben pár továbbvezető információt, így tudtam meg, hogy a Marx Károly Társaság elnöke. Ez utóbbi társaság nyomában járva találtam még egy web-nyitott facebook oldalukat, és egy időszaki lapjuk webhelyét: http://www.dialektika.extra.hu/ . Ez utóbbi már lassan egy éve nem frissült, de lehet benne korábbi érdekes írásokat találni Rozsnyai Ervintől is, mint pl: A fasizmus tegnap és holnaphttp://www.dialektika.extra.hu/dialnov09.pdf

(2) Tell Your Children, (Meséld el gyermekeidnek…) 2007, rendező: Salamon András, 5 perces, fekete-fehér film; http://www.hdke.hu/oktatas/tananyag/holokauszt-emlekkozpont-oktatasi-segedanyaga-0  itt érdekes látni, hogy a kisfilm oktatási tananyag, és még érdekesebbek a kérdéseket böngészni. Azt hiszem, nem lennék képes ilyesfajta oktatáson részt venni. Nem érteném, ahogy sose értettem, hogy minek olyasmiről szóban hosszasan értekezni (elegánsabban szólva: verbálpettingelni), amit csakis szavak nélkül, képpel és valami aláfestő zenével és/vagy hangeffektekkel lehet kifejezni. Hiszen különben a szerző se szöveg nélküli filmet készített volna róla. Ez a  szavak nélküli képi sűrítmény öt perc alatt többet mond, mint sok-sok órán vagy oldalon át tartó szövegelés.

Andrassew Iván köszöntése

Születésnapja alkalmából szeretettel köszöntöm Andrassew Ivánt.
Kívánok neki derűt, erőt, egészséget. Andrassew Iván köszöntése

Magunknak, olvasóinak pedig hogy még sokáig örvendeztessen meg bennünket
írásaival, munkájával, közszerepléseivel.Andrassew Iván köszöntése
Kívánom mindezt azok nevében is, akiknek nincs lehetőségük jókívánságaikat kifejezniük.
Andrassew Iván köszöntése

Kedves Olvasóm, figyelmedbe ajánlom Andrassew Iván eddig megjelent könyveit (az andrassew.blogspot.com -on megtalálod ), de különösen a “Mondottkönyv” c. gyűjteményt, amely rendhagyó “könyv”, egy hangos könyv, amelyben lévő írásokat magának a szerzőnek a  hangján hallgathatjuk meg. Mert én meghallgattam őket, hát bizton állíthatom, hogy fantasztikus szösszenetekkel lehetünk gazdagabbak általa. Hogy hogyan juthatsz hozzá, itt megtudhatod: http://andrassew.blogspot.com/p/andrassew-ivan-mondottkonyv.html
Ha megveszed, Te is gazdagodsz, ugyanakkor hozzásegíted a szerzőt, hogy még sok-sok írásával ajándékozhassa meg a jelen és jövő olvasóközönségét. Mert nagyon nincs az rendjén, ha egy írástudónak a napi megélhetése van veszélyben:

“Reggel orvoshoz kellett volna mennem, hogy fölírassam a gyógyszereket, mert elfogytak. Gondoltam, fölhívom, mégis úgy illik. De a telefonom visszabeszélt. Hogy a kimenő hívásokat kikapcsolták, mert nem fizettem be a számlát. Meglepett, mert még soha nem hallottam ilyet. Még soha nem jutottam odáig, hogy ne legyen telefonom. Az én mesterségemben nem is nagyon lehet anélkül dolgozni. Persze rögtön eszembe jutott, hogy mi lesz akkor, ha internet se lesz. Bár a számítógépem is olyan, hogy óránként újra kell indítani, lassan, de haldoklik. Mire az internet, ha meghal? Aztán úgy döntöttem, hogy kár is telefonálni, minek menjek orvoshoz, ha úgyse tudom megvenni azt, amit fölír. “ (Mondaná Vonnegut)

Andrassew Iván a Népszava szerkesztősége előtt
Népszava kontra gójok

___________________________________________________________________

Andrassew Iván a weben:

%d blogger ezt kedveli: