eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Havi archívumok: május 2018

Radnóti Miklós oly korban élt…

Radnóti MiklósRadnóti Miklós(1909-1944) május 5-én született, a náci-fasiszta-nyilas téboly sokmillió áldozatainak egyike. Halálának pontos napja és körülményei soha nem lesznek tisztázhatók, hiszen amikor már minden épeszű ember sejthette, hogy Hitler és birodalma bukni fog, akkor hágott csak igazán tetőpontjára a szabad rablástól és -gyilkolástól megrészegültek tobzódása: bárkit, bármikor lelőttek, agyonvertek úton, útfélen, bárhol. Ekkor már a kapkodó nácik is elhagyták a német precizitásra jellemző adminisztrációt, nem hogy buzgó magyar segéderőik.
.
Annyi erősen valószínűsíthető, hogy magyar “keretlegények” is serénykedtek a Radnóti körüli gyilkolásban, akik közül többeket a magyar állam közpénzen fizetett nemzeti sírhelyekkel tisztel meg, holott háborús bűnösök. És efölött (is) a “rendszerváltás” óta az összes magyar kormány (az összes politikai és társadalmi szereplővel karöltve) simán szemet huny. Csoda-e, ha nem érdekel többé már a Magyar Politikai Mocsár, se jobbra, se balra? (Közepe meg nincs is.)
.

Radnóti Miklós: Töredék (Hatodik ecloga)
.

[https://youtu.be/SLahbZtpk0s]
TÖREDÉK
.
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, –
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
.
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra –
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, –
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
.
1944. május 19.
.

.
Fenti vers megírásának napján kapta kézhez Radnóti az újabb behívót újabb “munkaszolgálatra”. És másnap elindult oda, ahonnan már nem volt visszatérés.
.

Reklámok

A nyár biztos jele

A csokit könnyen tudom nélkülözni az étrendemből, különös tekintettel arra, hogy nem igazán szeretem, mert nekem túl tömény állagában és édességében. Egyetlen kivétel a Pocket Coffee (PC), amire pár éve rácuppantam, és vonzódásom hozzá egyre intenzívebbé vált.
.
Tulajdonképpen a PC nem is igazán csoki, hanem kicsi, vékony falú “csokidobozka”, melyben folyékony kávé rejlik, ezért is kell egyben bekapni. Olyasféle, mint pl. a konyakos meggyes bonbon, csak jobb. Nem vagyok kávéfüggő sem, de így együtt, egy falatnyi csoki egy nyelet kávéval, hát mit mondjak, számomra vetekszik a sütifélék élvezetével.
.
A függéstől az óv meg, hogy a nyár közeledtével, ahogy a hőmérséklet emelkedik, a PC eltűnik a boltokból. Először nem tudtam mire vélni ezt az eltűnést, gondoltam, hogy ezzel a termékkel is úgy járok, mint sok mással: miután megkedveltem, a gyártással leállnak – nyilván mert olyan kicsi rá a kereslet, hogy nem éri meg termelni/forgalmazni. Hát igen, az élet számomra már csak ilyen: mindig kilógok a sorból, soha nem azt kedvelem, amit a többség. De amúgy is az a divat manapság, hogy bármiféle terméket, szolgáltatást ripsz-ropsz beszüntetnek, másikra cserélnek, valami olyasféle téveszmétől vezérelve, hogy a népek mindig az újdonságra cuppannak, nem érdekes, hogy az akár rosszabb mint a régi, a lényeg, hogy új név, új márka, új csilivili csomagolás, na meg persze agresszív reklám-hadjárat, és a nép máris rá van gerjesztve az újdonságra, no meg különben se tudja már megvenni a régit, mert az már nincs.
.
Ámde a PC-re az őszi hűvösödéssel egyszer csak ismét rábukkantam. Magamtól nem jöttem rá, hogy a következő tavasszal miért tűnik el újra – egy kereskedőtől kaptam meg a választ: a melegben a csokiburok könnyen megpuhul, megolvad, a kávé kifolyhat, így meleg időben, meleg tájakon nem forgalmazzák. (Azóta már a Wikipeda infói között is megtaláltam a konkrét – igencsak hosszú szünetelési tartamot: április-november.) Nos, ez tényleg logikus, és nyilván nem érné meg a mezei vásárlónak azt a többletköltséget kifizetnie, ami esetleg hűtőpultos tárolásból/árusításból adódna, nem beszélve a szállítás-rakodás problémájáról. Valószínűnek tartom, hogy bizonyos helyeken, melyek nem a plebs, hanem a gazdagok számára vannak fenntartva, megoldott a hűtési probléma, megfelelő felár ellenében.
.
Mindenesetre mióta már így kiokosodtam, a tavasz közeledtével igyekszem bespájzolni ebből a 18 darabos csomagból, és próbálom beosztani őszig.

Pocket Coffee

Ez a kép még optikai csalódást is okoz ráadásként

Kollégák, barátok, családtagok már tudják, hogy tavasz tájékán PC vadászat az egyik fő vásárlási ténykedésem, így ők is besegítenek. Különösen, mert Magyarországon csak az 5 ill. a 18 db-os kiszereléssel találkoztam eddig, és az előbbi jóval drágább egy darabra vetítve. (Bár az interneten keresgélve az Amazonnál jóval többféle kiszerelésben is létezik, a youtube-on pedig egy 32-eset is látni – de ezek vélhetően elérhetetlenek egy magyar földhöz ragadt polgár számára.) No és a PC amúgy is a drágább csokifélékhez tartozik, és a 18 darabos is csak egy üzletláncban szokott a legkedvezőbb (néha-néha akciós) árú lenni. És annyira nem lettem függő, hogy bármekkora árat adjak érte.
.
Igen ám, csakhogy most váratlanul Magyarországra áprilisban(!) beszökött, mit beszökött, betört a nyár, és nem is akármilyen nyár, hanem harminc fokos kánikula, és tartósnak is ígérkezik. Így most itt állok nyárvíz idején PC nélkül, felkészületlenül. Jó hosszú lesz a nélkülözés őszig. Ha egyáltalán lesz még ősz. És tél. Manapság már ebben se lehetünk biztosak. Hiszen a tavasz is kimaradt. Mindazonáltal emiatt nem fogok az északi sarkra emigrálni. Se a délire. Mert nagyon hidegben élni kevésbé szeretek, mint PC nélkül. Bár ki tudja, meddig lesz hideg a sarkokon is… Manapság már semmi sem biztos.
.
Jobb híján e postomban örökítem meg egyetlen legkedvesebb csokiféleségemet, ezeket a képeket nézegetve nosztalgiázok – talán a következő novemberig. Talán bizonytalan ideig,

%d blogger ezt kedveli: