eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Havi archívumok: május 2018

Radnóti Miklós oly korban élt…

Radnóti Miklós
Radnóti Miklós(1909-1944) május 5-én született, a náci-fasiszta-nyilas téboly sokmillió áldozatainak egyike. Halálának pontos napja és körülményei soha nem lesznek tisztázhatók, hiszen amikor már minden épeszű ember sejthette, hogy Hitler és birodalma bukni fog, akkor hágott csak igazán tetőpontjára a szabad rablástól és -gyilkolástól megrészegültek tobzódása: bárkit, bármikor lelőttek, agyonvertek úton, útfélen, bárhol. Ekkor már a kapkodó nácik is elhagyták a német precizitásra jellemző adminisztrációt, nem hogy buzgó magyar segéderőik.
.
Annyi erősen valószínűsíthető, hogy magyar “keretlegények” is serénykedtek a Radnóti körüli gyilkolásban, akik közül többeket a magyar állam közpénzen fizetett nemzeti sírhelyekkel tisztel meg, holott háborús bűnösök. És efölött (is) a “rendszerváltás” óta az összes magyar kormány (az összes politikai és társadalmi szereplővel karöltve) simán szemet huny. Csoda-e, ha nem érdekel többé már a Magyar Politikai Mocsár, se jobbra, se balra? (Közepe meg nincs is.)
.

Radnóti Miklós: Töredék (Hatodik ecloga)
(Előadja: Keres Emil)
.

[https://youtu.be/SLahbZtpk0s]
[https://youtu.be/QDUqxYw3zt0]
TÖREDÉK
.
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, –
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
.
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra –
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, –
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
.
1944. május 19.
.

.
Fenti vers megírásának napján kapta kézhez Radnóti az újabb behívót újabb “munkaszolgálatra”. És másnap elindult oda, ahonnan már nem volt visszatérés.
.

A nyár biztos jele


A csokit könnyen tudom nélkülözni az étrendemből, különös tekintettel arra, hogy nem igazán szeretem, mert nekem túl tömény állagában és édességében. Egyetlen kivétel a Pocket Coffee (PC), amire pár éve rácuppantam, és vonzódásom hozzá egyre intenzívebbé vált.
.
Tulajdonképpen a PC nem is igazán csoki, hanem kicsi, vékony falú “csokidobozka”, melyben folyékony kávé rejlik, ezért is kell egyben bekapni. Olyasféle, mint pl. a konyakos meggyes bonbon, csak jobb. Nem vagyok kávéfüggő sem, de így együtt, egy falatnyi csoki egy nyelet kávéval, hát mit mondjak, számomra vetekszik a sütifélék élvezetével.
.
A függéstől az óv meg, hogy a nyár közeledtével, ahogy a hőmérséklet emelkedik, a PC eltűnik a boltokból. Először nem tudtam mire vélni ezt az eltűnést, gondoltam, hogy ezzel a termékkel is úgy járok, mint sok mással: miután megkedveltem, a gyártással leállnak – nyilván mert olyan kicsi rá a kereslet, hogy nem éri meg termelni/forgalmazni. Hát igen, az élet számomra már csak ilyen: mindig kilógok a sorból, soha nem azt kedvelem, amit a többség. De amúgy is az a divat manapság, hogy bármiféle terméket, szolgáltatást ripsz-ropsz beszüntetnek, másikra cserélnek, valami olyasféle téveszmétől vezérelve, hogy a népek mindig az újdonságra cuppannak, nem érdekes, hogy az akár rosszabb mint a régi, a lényeg, hogy új név, új márka, új csilivili csomagolás, na meg persze agresszív reklám-hadjárat, és a nép máris rá van gerjesztve az újdonságra, no meg különben se tudja már megvenni a régit, mert az már nincs. Folytatás/More. . . »»
%d blogger ezt szereti: