eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Királyhegyi Pál és az auschwitzi gyors

Királyhegyi PálÁprilis 16.: a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja (melynek ürügyén 2001 óta tartanak Magyarországon megemlékezést ezen a napon).

“A magyar kormányzat 2000-ben határozott arról, hogy április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja legyen: a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai [1944-ben] ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén.” (hirado.hu)

“1944-ben ezen a napon kezdődött meg a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján. Az első gettókat a következő településeken hozták létre: Beregszász, Felsővisó, Huszt, Kassa, Kisvárda, Máramarossziget, Mátészalka, Munkács, Nagyszőllős, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, Técső, Ungvár.
.
A példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítás után mindössze néhány hét alatt, május közepe és július eleje között, a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták. A magyar vidék zsidóságára a birkenaui lágerben azonnali pusztulás várt. A csekély számú munkaképesnek ítélt ember közül is csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat: a magyar vidék többszázezres zsidóságából mindössze néhány tízezren tértek vissza.” (sfi.usc.edu)

Királyhegyi PálEbből az alkalomból ideidézem Királyhegyi Pált (1900.12. 27. – 1981.08.07.), akiről még csak a közelmúltban fedeztem fel, hogy ő is a leghitelesebb holokauszt tudósítók egyike, még ha nem is élőben, hanem offline (utólag, túlélőben) írta tudósításait. Sajnos életéről és munkásságáról/műveiről nem találtam tisztességes, átfogó életrajzot, információs oldalt (az interneten), műveinek elektronikus kiadásait sem (pedig ő is megérdemelné, ahogy Várnai Zseni), így csak az Első kétszáz évem c. önéletrajzi papírkönyvét elolvasva lehet követni – a hiteles forrásból – legalább az 1979 előtti életét. A könyv felhasználásával itt alább ezt az időszakot tekinthetjük át, a könyvből származó idézetekkel:
.
1900.12. 27.: megszületik:

“Sietve megszülettem és egyéb kellemetlenségek. (…) Tulajdonképpen két hónappal vagyok fiatalabb a koromnál, mert hét hónapra születtem, holott a szokás az, hogy az ilyesmi eltart kilenc hónapig is. Nem tudom, miért siettem annyira, mert azokból az időkből emlékeim homályosak.”

1918: leérettségizik (némi bonyodalmak után)

“Tizenhárom éves koromban megszülettem, mert ekkor lettem társszerkesztője a Diákhumor című hetilapnak.”

1919(?): Úgy dönt, Amerikába indul (Bécs – Trieszt -Velence – New York)

“Horthy Miklós kormányzó bevonult fehér lovon az országba. Borzalmas idők következtek.(…) Olyan iszonyat lett úrrá az országban, hogy az öngyilkosság eszembe sem jutott. Csak arra gondoltam, hogy ilyen körülmények között élni is lehetetlen.”
.
“Imádom az állatokat, de valahogy a patkányt sohasem volt alkalmam igazán megszeretni”

Az amerikai élet kezdeti nehézségei:

Egy magyar bankár üzelmeiről ír cikkeket, aki “állandóan csalja, fosztogatja a szegény magyar munkásokat…”. A következményeit olvasva érdekes gondolni a vélemény- és szólásszabadságra is, melynek Amerika állítólag az egyik hazája:

“..feljelentés érkezett ellenem rágalmazás miatt, háromezer dollár biztosíték mellett azonban egyelőre szabadlábon maradhatok a tárgyalásig.
.
Ennyi pénz azonban pillanatnyilag nem volt nálam…”
.
“Megcsapott a halál szele. Nincs vita, itt fogok elpusztulni. Érdemes volt ennyit szenvedni, hogy kikerüljek Amerikába?! Senki sem tudja, mi történt velem, és senkit sem érdekel. Az igazság az élet alaptörvénye, amin nem lehet segíteni. Még az állatok között is ez a helyzet, mert ugyan mit vét a szelíd, növényevő antilop, mégis jön az oroszlán és széttépi. Még morog is hozzá. Még neki áll feljebb. Elgyöngültem ettől a gondolattól, és lerogytam a priccsre, ahogy a börtönben az ágyat becézik.”

1927-1931: Hollywoodban statiszta, később forgatókönyvíró.

“Meglepően sok volt a bolond. A világ minden részéről jöttek ide fiúk, lányok, akik semmit nem akartak, csak sok-sok pénzt és világhírt.”

Aztán honvágyból kifolyólag hazamegy Magyarországra:

“Rohanni kezdtünk a szakadékkal ellenkező irányba, és amikor hazaértem, már döntöttem. Most majdnem meghaltam egy idegen országban, idegen földrengésben, most már nem várok tovább. Hazamegyek. Pestre.”

Ám az Anschluss hírére:

“Elhatároztam, hogy újra elhagyom az országot, de Amerikába nem megyek vissza. Talán Angliába. Ott is angolul beszélnek, és mégsincs olyan messze. Hátha elmúlik ez a téboly, hátha mégis megtalálom valamikor a hazámat, Magyarországon.”

1938–1941: Angliában él, a Daily Telegraphnál dolgozik

Amíg az olvasásban nem jutottam idáig, el se tudtam képzelni, hogy milyen okból mehetett vissza önként és “dalolva” egy poklot és biztos pusztulást “ígérő” hazába. Számomra elképzelhetetlen, hogy egy valamirevaló életösztönt elnyomhatna a hon- és egy nyomasztó szerelemtől való szabadulási vágy.

“Egyre jobban szenvedtem attól, hogy se vele, se nélküle nem tudok élni (…) A honvágy is gyötört, bár tudtam, hogy soha nem volt kevésbé hon az a hely, ahol születtem.
.
(…) hamarosan repültem hazafelé, sürgős volt az utam, nehogy lekéssem az auschwitzi gyorsot.
Nem késtem le.”

1944: deportálják. (Érte jön az “auschwitzi gyors.”)

“Mindannyian tudtuk, hogy amióta Hitler hatalomra jutott, halálra vagyunk ítélve, csak a kivégzés időpontja és módja bizonytalan.”
.
“1944. március 19-e után aztán minden élet megszűnt. A rémület, mint valami nehéz, mérges köd, keményen és dermesztően ült az ország felett.”
.
“Udvariasságból megszólítottam a magyar SS-fiút:
– Hova visznek bennünket?
– A megsemmisítő táborba.
– Végre egy jó hír. És meddig tart az út?
– Bizonytalan. Háború van.”

Számomra a leghátborzongatóbb részt ez jelenti:

“Minden kis porcikám fájt a veréstől. Öklömmel próbáltam letörölni a szemembe csurgó vért. Az egyik munkaasztalon feküdtem, és nagy erőfeszítéssel igyekeztem felemelni a fejemet. Az SS-gyilkos gyengéden a fejem alá nyúlt:
– Los! Mit akartál mondani?
– Ide figyeljen, uram, nem tudom, milyen rangja lehet, de ez most nem is fontos. Én már meghaltam. Agyonvert. A régi életemben író voltam, és mindig jobban érdekelt a történet, mint az életem. Mondja meg nekem, mi fűti, miért haragszik rám, miért vert ilyen vadul, mi öröme van abban, ha én meghalok?
Az SS nevetett:
– Hülye vagy? Ez a foglalkozásom. Statisztikát csinálunk a halottakról. Nekem egy bizonyos mennyiséget ki kell irtanom. De agyonverhetek másvalakit is éppen. Nekem igazán nem fontos, ki az. Ma éppen fáradt vagyok. és ha nem tudnád, nekünk még külön két cigaretta is jár minden halottért. Tudod mit, lásd ki vagyok, neked megkegyelmezek. Olyan mindegy.”

Hazajutása is méltó volt korábbi kalandos utazásaihoz:

“Háború alatt minden erőfeszítésre képesek a különböző államok, csillagászati summákat hajlandók áldozni a katonák szállítására, de háború után senki sem törődik azokkal, akik idegen országokban rekedtek.”

1950-ben kitelepítik Adácsra (Heves megye, Gyöngyösi járás)

Királyhegyi PálÁllítólag adminisztrációs tévedés miatt, ám azt is mesélték, hogy talán egy “távirat” játszhatott közre, amit ugyan nem adott fel, de szinte mindenki ismert. Így szólt: “Joszif Visszarionovics Sztálinnak, Moszkva. Rendszer nem vált be. Tessék abbahagyni! Királyhegyi.
.
Ottani viszontagságairól egy rövid idézet: “Most már tudom, hogy él Marci Hevesen. Ne irigyeljék.”
.
Tragikomikus, hogy sok embert mindkét diktatúra megtaposta (még ha eltérő mértékben/eszközökkel is), ugyanakkor hideglelős, hogy bizonyos emberek (a diktatúra szakemberei: katonatisztek, mérnökök, kémek, pribékek, stb.) diktatúra-kompatibilisek: ezeket mindegyik diktatúra a keblére öleli.

1956: újra Amerikába ment

A Wikipédia szerint, de eddig erről nem találtam máshol infókat, ahogy életének további, kissé részletesebb alakulásáról sem, hacsak nem az ezután írt könyveiben, de azokat nem olvastam. Még.
.
Mindenesetre nyilván onnan is visszajött. “Többször érkeztem haza, mint ahányszor elindulok.”

————————- FOOT ———————

————–

Megjegyzések:(a)

  • Azt csak érdekességként kell megjegyeznem, hogy ezt az emléknapot Orbánnak/Fidesznek (első kormány) lehet megköszönni, mely politikus(i garnitúra) azóta oly hatékonyan használta/használja a szélsőjobbos eszköztárat (módszerek, retorika, uszítás, gyűlöletkeltés), az illegális magyar náci (csipkelelkűeknek: nemzeti radikális) szervezetekkel együttműködve (csipkelelkűeknek: összekacsintva). A képmutatás művészete. És milyen fura különös véletlen(?), hogy Hitler születésnapja 4 nappal későbbre, április 20-ára esik (1889)
  • A könyvből három részlet (életének három fontos szakaszából) ízelítőként olvasható az olvassbele.com oldalon.
  • Halálának 35. évfordulója alkalmából készült cultura.hu oldalon további adalékokat is olvashatunk az íróról. Ott olvasgatva, hogy alig 150 cm magasságúra nőtt, Danny DeVito alakja alakja is feltűnt lelki szemeim előtt, főleg, mert mintha küllemének egyéb sajátosságaiban is látnék hasonlóságokat, nem beszélve a humorhoz fűződő viszonyukról.
  • Az antikvarium.hu oldalán az ott e pillanatban ugyan nem megvásárolható kiadásról találhatók infók, közöttük a legfontosabb: a könyv fejezeteinek az alcímei, amelyek önmagukban is sokatmondók és mélyenszántók.
  • Információk találhatók még a Wikipédián. Az angol nyelvű oldalán pedig még angolra fordított idézetek is.

.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: