eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Márciusi tél Orbánnal és hóval

.

A természet nagyobb politikai érzék(enység)ről tett tanúságot, mint a társadalom: a magyar nemzeti ünnepre, március 15-ére telet hozott Magyarországnak. Nem kicsit. Nagyon. Amilyet még a naptári télre se. Így a természet adta meg a tartalomhoz tökéletesen illő formát.(1) Mi pedig Vörösmarty Mihály(2) verssoraival tehetjük e téli képet még teljesebbé:

Márciusi tél Magyarországon
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.

Ha Magyarország 20 év alatt ilyen, egyre gyorsabb ütemben halad visszafelé a harmincas évekbe, akkor az 1800-as éveknek már szinte a küszöbén van.

Így talán praktikus, ha meghallgatjuk, elolvassuk a teljes verset(3) – az egésznek is van (vagy lesz) napi aktualitása:

Vörösmarty Mihály Előszó [vers]
[http://youtu.be/D4nfTdTtOJI]
Előadó: Sinkó László
Vörösmarty Mihály: Előszó
….
….Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, melyért fáradott.
Ünnepre fordúlt a természet, ami
Szép és jeles volt benne, megjelent.
.
….Öröm – s reménytől reszketett a lég,
Megszülni vágyván a szent szózatot,
Mely által a világot mint egy új, egy
Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.
….Hallottuk a szót. Mélység és magasság
Viszhangozák azt. S a nagy egyetem
Megszünt forogni egy pillantatig.
Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.
A vész kitört. Vérfagylaló keze
Emberfejekkel lapdázott az égre,
Emberszivekben dúltak lábai.
Lélekzetétől meghervadt az élet,
A szellemek világa kialutt,
S az elsötétült égnek arcain
Vad fénnyel a villámok rajzolák le
Az ellenséges istenek haragját.
És folyton-folyvást ordított a vész,
Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
Amerre járt, irtóztató nyomában
Szétszaggatott népeknek átkai
Sohajtanak fel csonthalmok közől;
És a nyomor gyámoltalan fejét
Elhamvadt várasokra fekteti.
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.
.
….Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjuságot hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait?
.
(Baracska, 1850-1851 telén, télutóján)

————————- FOOT ———————

2 responses to “Márciusi tél Orbánnal és hóval

  1. Visszajelzés:Hónyúl | eVitae

  2. Visszajelzés:Március hava | eVitae

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: