eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Hogyan tovább?

Ennek a kérdésnek számomra nincs (már) értelme. Hogyan sincs, és tovább sincs.

Where to go

Egy korábbi,  Nem elég(1) postom túl hosszúra sikeredett egy látványdemonstráció kapcsán. Pedig (magamról is) tudom, hogy a gyorsuló világban különösen a netpolgár nem (szívesen)  olvas hosszú szövegeket. Nincs rá idő. Mert bizony ma már könnyen előfordulhat, hogy mire elolvasunk egy hosszabb írást, addigra a benne lévő gondolatok, információk máris okafogyottá, idejétmúlttá, érdektelenné válnak. Még inkább érvényes ez az írásra, ami természetszerűleg – alkotómunka lévén – több időt igényel, mint egy kész szöveg olvasása.

Persze, talán még ma is lehetne olyan örökzöld – politikamentes – témákat találni (szerelem, szex, horoszkóp, ételreceptek), amelyekre a gyors avulás kevésbé jellemző. De nem könnyű a küzdelem – a magyar politikai mocsár  még azt is lehúzza magához, aki nem Magyarországon él.

De akárhogy is van, nem szabad hosszú blogcikket írni. Én magam is belefáradtam, mire végül befejeztem. Nem csoda, ha el se olvastad Kedves Olvasóm. Megértelek.

Annál nagyobb köszönet jár annak a két Kedves Kommentelőmnek, aki mégis. De megértem, ha ők se elég alaposan, hiszen ellenkező esetben talán láthatták volna, hogy a “Hogyan tovább?” kérdés számomra már nem kérdés. Hosszúsága ellenére a post csak töredékét tartalmazza a 2002 óta begyűjtött (elszenvedett) tapasztalataimnak, melyek alapjául szolgáltak a jelenlegi (újabb) negatív véleményemnek és jó ideje megingathatatlanná keményedett pesszimizmusomnak.

Így aztán, nem is értem, hogyan kérdezhetsz ilyet tőlem, egy visszavonult, véglegesen hitet vesztett mezítlábas hobbiforradalmártól, Kedves Olvasóm? Amit tehettem, én megtettem 2002-2010 között. Még többet is, én baromállat. Ha előbb tudtam volna, amit Paul LendvaiEltékozolt ország(2) c. könyvéből megkésve tudtam meg, nem pazaroltam volna nyolc évet arra, hogy a gyűlöletpolitikát meghirdető, az újfasisztákat fegyvertársául hívó fidesz ellenében keressem a “mieinket”, akikről ma már tudom, hogy nincsenek, és sose voltak. De hát, Kedves Olvasóm, az a tuti, ha saját bőrünkön tapasztalunk meg valamit, akkor biztosan elhisszük, megtanuljuk, hogy mi az ábra. A tudásért (is) meg kell fizetni az árat, nem igaz?

Hogyan tovább? Hogy mások számára mi a válasz, azt én honnan tudhatnám?

Ami engem illet, ahogy már többször mondtam itt (is), belső emigrációm falait erősítgetem tovább. Magyarországnak már csak kényszerűségből vagyok lakója, egyébként semmi közöm nem lehet egy törvénysértő országhoz, amelyik egy teljhatalmú illegitim kormánynak és  egy illegális náci parlamenti pártnak meghunyászkodva, közmegegyezéssel, össznépileg masíroz egy új fasizmus felé.

Belső emigrációm falai között pedig nem szűnök meg reménykedni, hogy hátha egyszer talán fizikailag is elvándorolhatok, lehetőleg a földgolyó legmesszebb szögletébe.

De hogy a Kedves Kommentelőimnek is adjak mégis valamilyen egyéb lehetséges válaszokat, tovább adom, amit találtam – a post írója nem Magyarországon élhet, hiszen akkor nem pazarolná idejét olyan ötletek, tanácsok közreadására, amiknek megvalósítására úgyse lesz vállalkozó:

“…nem merültek ki azok a jogi és politikai (nem feltétlenül parlamenten belüli, de feltétlenül törvényes) eszközök, amelyek alkalmasak lehetnek a fasiszta és náci erők visszaszorítására. Pl. elsősorban a jog eszközeivel, a párizsi békeszerződés alapján fel kell lépni az illegális fasiszta pártok és szervezetek, elsősorban a Jobbik betiltásáért. Ehhez már megvannak az első kezdeményezők, őket csak követni, hozzájuk csak csatlakozni kell. E törekvés támogatására, illetve egyéb sajnálatos, rendszeres újfasiszta megnyilvánulások elleni tiltakozásul kell minél nagyobb méretű tüntetéseket szervezni, meggyőzve civileket, „demokratikus erőket” arról, hogy “…nincs fontosabb politikai feladat, mint a fasizmus leleplezése és feltartóztatása; minden más eltörpül ehhez képest, minden mást ennek kell alárendelni.
Rá kell venni – magukat demokratikus ellenzékinek deklaráló – politikusainkat, választott, fizetett képviselőinket, akik a legtöbbet tudnák tenni, hogy minden rendelkezésükre álló eszközükkel támogassák a magyarországi törvénysértés megszüntetésére irányuló civil kezdeményezést, álljanak mellé, de még inkább az élére. Meg kell értetni velük, hogy az a minimum, amit ellenzéki demokratikus képviselő tesz, hogy a parlamentben (is) megszakít minden kapcsolatot a Jobbikkal, és minden ülésről kivonul, valahányszor ott egy jobbikos szót kap. Ezzel is tudtára adva országnak, világnak, hogy Magyarországon fasiszta párt léte törvénybe ütköző és nemkívánatos.”(3)

Kemény hangú, de a kemény valósággal korrelál egy másik netpolgár töprengése e témában:

Mi itt a megoldás?
Ahogyan egy másik nagyság mondta: el lehet menni Magyarországról.
Magyarország ugyanis menthetetlen. Csak saját maga menthetné ki saját magát a mocsárból, amibe szabad akaratából süppedt, ehelyett hallgat. Kiabálni akkor kiabált, amikor háromszáz forintos vizitdíjat akartak vele fizettetni; a magánnyugdíj-pénztárak lerablása, az ország középkori szintre történő visszavetése, a klerikálfasiszta intézkedések ocsmány sorozata nem vált ki különösebb indulatokat.(4)

___________________________________________________
(1) https://evitae.wordpress.com/2012/06/17/nem-eleg/
(2) Paul Lendvai: My Squandered Country Angolul  értők számára a könyv utolsó fejezete angolul (ez se rövid, de ezt érdemes elolvasni): ‘Orbán’s victory a dead end for Hungary’ “The view from the liberal-left: The final chapter from My Squandered Country by journalist, political commentator and Fidesz critic Paul Lendvai“, http://www.budapesttimes.hu/2011/04/26/orbans-victory-a-dead-end-for-hungary/
(3) http://antifa-hungary.blogspot.hu/2012/06/antifa-magyarorszag-magyar-antifa.html
(4) Itt élned nem lehet, halnod nem kell, http://miertcion.blogspot.hu/2011/12/itt-elned-nem-lehet-halnod-nem-kell.html (A cikkben több mindennel nem értek egyet, de kb ugyanannyival igen.)

2 responses to “Hogyan tovább?

  1. Visszajelzés:Menni, vagy nem menni? | eVitae

  2. Visszajelzés:Csövi « eVitae

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: