eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Csomagolás

Vásárolok. Utálom. De mit tehetek, muszáj. Éhenhalás ellen mindenképp. Mert hát enni is muszáj. Két olyan kényszerű elfoglaltság, ami helyett hasznosabbat is el tudok képzelni. De hát ez van, Kedves Olvasóm, az élet már csak ilyen: nem annyira habos torta, mint inkább kényszerpályák halmaza.

Két dolgot nézek meg legelőször: ár és lejárati idő. Ahogy az utóbbit keresgélem a kis hurkán, meghökkenve olvasom: “Fogyasztható bontatlan csomagolásban: a záróklipszen vagy a műbélen jelzett időpontig (nap, hónap).” Kicsit nagy ahhoz, hogy így, egyben bekaphassam. Meg egyébként is: szemmel láthatóan műanyagba van húzva. Ha feltesszük, hogy méretileg, fizikailag, megvalósítható lenne, és a műanyagba zártan nyelném le az egészet, úgy sejtem, az nem tenne jót az emésztőrendszeremnek. És bár (a süteményféleségektől eltekintve) kényszerűségből eszem, nem élvezetből , Bontatlan csomagolásban fogyasztható májasám mégis csak jobb érezni annak az ízét, amit fogyasztok. Nem tudom, Te hogyan vagy ezzel, Kedves Olvasóm, de ha pl. esetünkben májkrémet akarok enni, akkor én a májkrém ízét óhajtom érezni a számban. E tekintetben ilyen földhözragadt konzervatív vagyok.

Tehát két okból is meg kell bontanom a csomagolást: csak kisebb darabokban tudom fogyasztani, és érezni akarom az ízét. Genetikailag lázadó típus vagyok, és már nem is fogom “kinőni” (erre a kis időre már amúgy is minek?) – pláne, hogy Magyarország jelenkori politikai klímája csak táplálja e hajlamomat. Különösen tud borzolni az olyan kategórikus kinyilatkoztatás, utasítás, parancs, amit nem értek, aminek nem látom értelmét, ami a józan paraszti ésszel nem kompatibilis.

Ezt a májast akarom! Megveszem. Megeszem. Mégpedig úgy, hogy fel fogom bontani a csomagolást a jelzett időpont előtt, oszt jó napot! De ha mégis késlekednék, arra vonatkozóan amúgy sincs útmutatás, hogy az időpont után felbontottan fogyasztható-e vagy sem.

. . . . . . . .

Nos, Kedves Olvasóm, megtörtént: kockáztattam, megettem. A csomagolás nélkül. Lejárati idő előtt. Meglátjuk, mi lesz. Nem félek. A csomagolásra amúgy is rá volt még írva, hogy “Minden izében magyar“. És hát mégis csak más az, ha egy echte magyar terméktől lenne netán valami bajom, mintha egy idegenszívűtől.

Nem igaz, Kedves Olvasóm?

____________________________________________

A karikatúra forráshelye: http://adullamite.blogspot.hu/2010/09/caring-women.html

One response to “Csomagolás

  1. Visszajelzés:Jól vagyok (?) « eVitae

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: