eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Miért ide születtem?

Rozsnyai Ervinről nem sokat tudok. Még kevesebbet tudtam, mielőtt kezembe került egy kis könyvecskéje.(1)

Computer Clipart ImagesMár nem is tudom, honnan és hogyan jutottam hozzá, nem emlékszem. Valami véletlen lehetett, hiszen több okom is van a könyvek vásárlásáról és olvasásáról való leszokásra. A politikai helyzettől független (mondhatni szintaktikai) okok: nemigen van időm olvasni, és minek gyűjtögetni a cuccokat már erre a kis időre, amikor inkább ritkítani kellene.  És hát manapság az ember internetről olvas mindent, a digitálisban könnyebb keresni, idézeteket belőle kimásolni, a netpolgár legfeljebb csak szükség esetén nyomtatja ki, amibe aztán lelkiismeret furdalás nélkül lehet  firkálni, bejelölni,  belőle csak pár lapot útravalóul vinni, kisebbre hajtogatni,  stb. stb.

Lássuk be, az idő eljárt a hagyományos könyv fölött. Idő- és pénzmilliomosok luxusává lett.

És a (szemantikai) másik ok: a magyarországi politikai-társadalmi klíma számomra 2010 áprilisa óta nem elviselhető másképp, csak a magyar külvilág minél nagyobb körű kizárásával, azaz  belső emigrációval. Ezért próbálom – ahogy azt már többször emlegettem (és bizonyára még fogom is, hiába, Kedves Olvasóm, nehezen tudok már újat mondani Néked) magam távol tartani minden magyar nyelvű médiától, kortárs irodalomtól(?), művészettől(?).  És ha netán valami isteni csoda folytán mégis, fizikailag is emigrálhatnék a világ valamely legtávolabbi tája felé, arra az esetre  jobb minél kevesebb cuccal rendelkezni. Nemde? Bizonyára költözködtél már életedben Te is, Kedves Olvasóm, hát nem egy leányálom, igaz?

Book Clipart ImagesDe hogy a témafonalat folytassam: most valamelyik nap épp ritkítani szándékoztam a cuccokat, és épp a könyveket vizsgáltam, melyeket lehetne már most száműzni. Némelyik fölött röptében ítélkeztem akár olvasatlanul. Másokba (eddig még nem olvasottakba) belekukkantottam, illendőségből, hogy mégis mi esik áldozatul. Bár igaz, Kedves Olvasóm, hogy ez a hatékonyságot csökkenti, mert voltaképp csukott szemmel lehet csak igazán gyors ütemben selejtezni.

Nos hát így került a kezembe ez az elfekvő kis könyvecske. Belelapoztam a könyvbe, és meglepődve konstatáltam,  hogy milyen napi aktualitása van, holott a kb. 70 évvel ezelőtti őrületről írt. Nem magyarországi olvasó azt hihetné, hogy a múltat olvassa, nem a jelent (esetleg a jövőt). Többször letettem, minek nekem olyanról olvasni, amit itt élőben, gyakorlatban is tanulmányozhatok, ha akarok.  Ha nem, akkor is, akaratlanul is. Aztán újra és újra felvettem és olvasgattam. Érdekes, mintha könyvre is átterjedt volna a filmnézési szokásom: nem az elején kezdtem, hanem valahol középen, aztán a végén, aztán megint valahol az első harmadában. Pedig itt nincsenek reklámok, ami miatt kényszerítve lennék a szeletek össze-vissza való olvasására. Igaz, az egész olvasnivaló nem sok, sőt az se egybeszabott, hanem kicsi és pici írások gyűjteménye.

De hogy a lényegre térjek, és ne csigázzalak tovább, Kedves Olvasóm, mindaz, amit eddig ilyen szószátyár módon bevezettem, pusztán egy idézet. Egy jelenet, amely egy olyan kérdést vet fel a korabeli szemlélőben, ami bennem naponta felvetődik lassan 10 éve már: Úristen, miért ide születtem?

Egyszer a Margit-hídon, útban hazafelé, valami iszonyút láttam a villamosból. Sárgacsillagos menetoszlopot hajtottak fegyverese zöldinges kölykök, némelyikük tizenöt-tizenhat éves lehetett. Jobbára idősekből állt az oszlop, öregasszonyok batyuval a hátukon, férfiak bőrönddel, nehezen vonszolódnak. Itt-ott gyerekek motyóval a kezükben, egy kisfiú kerekes falovat szorongat, esett szürke verébarca mint vénembereké. Áll a villamos a szigeti bejárónál. A járdán közönség, ki hallgatagon bámészkodik, mások nevetgélnek, mutogatnak, nyelvet öltenek, tréfásan utánozzák a bicegők ellenállhatatlanul mulatságos imbolygását. Egy nő a bámészkodók közül, gyűlöletbe torzult arccal, letépi egy öregasszony válláról a kötött, rojtos nagykendőt. “Ne, adja vissza, kérem, kérem!” Az öregasszony sikoltozik, zöldinges kamasz vágódik oda, puskatussal derékon csapja. “Mozgás, rüfke!” Heherészés. A menet megkerül valamit, addig észre sem vettem: középkorú nő fekszik az oldalán a járda mellett, szeme nyitva, seszínű haja vértócsába lóg. “Hiába, ez a háború” – szólal meg mellettem bölcs félmosollyal egy filozofikus hajlamú kalauz-egyenruhás. Ütni szerettem volna, vagy hányni, vagy üvölteni. Úristen, miért ide születtem? Löktél volna inkább kódorgó állatnak az őserdőbe, vagy akárhová, te kétbalkezes vaksi úristen, te elmebajos, te aljas, te rohadék! – Pedig akkor még nem is tudtam megsemmisítő táborokról, gázkamrákról, Duna-parti sortüzekről.

Salamon András: Tell Your Children(2)
http://youtu.be/OKpznsxZews

________________________________________

(1) Rozsnyai Ervin: A bárka – Elbeszélések és más prózai írások ; 2011 a szerző kiadásában.

Rozsnyai Ervinről a neten se találok túl sok mindent. Elsőként Tamás Gáspár Miklós egy írását találtam: Egy kommunistaRozsnyai Ervin nyolcvanéves, 2006.06.29. http://www.nol.hu/archivum/archiv-409010 ; és bár TGM gondolatait fenntartással kell fogadni (abban az időben talán épp bősz liberális volt, ha jól tudom), de mégis leltem a cikkben pár továbbvezető információt, így tudtam meg, hogy a Marx Károly Társaság elnöke. Ez utóbbi társaság nyomában járva találtam még egy web-nyitott facebook oldalukat, és egy időszaki lapjuk webhelyét: http://www.dialektika.extra.hu/ . Ez utóbbi már lassan egy éve nem frissült, de lehet benne korábbi érdekes írásokat találni Rozsnyai Ervintől is, mint pl: A fasizmus tegnap és holnaphttp://www.dialektika.extra.hu/dialnov09.pdf

(2) Tell Your Children, (Meséld el gyermekeidnek…) 2007, rendező: Salamon András, 5 perces, fekete-fehér film; http://www.hdke.hu/oktatas/tananyag/holokauszt-emlekkozpont-oktatasi-segedanyaga-0  itt érdekes látni, hogy a kisfilm oktatási tananyag, és még érdekesebbek a kérdéseket böngészni. Azt hiszem, nem lennék képes ilyesfajta oktatáson részt venni. Nem érteném, ahogy sose értettem, hogy minek olyasmiről szóban hosszasan értekezni (elegánsabban szólva: verbálpettingelni), amit csakis szavak nélkül, képpel és valami aláfestő zenével és/vagy hangeffektekkel lehet kifejezni. Hiszen különben a szerző se szöveg nélküli filmet készített volna róla. Ez a  szavak nélküli képi sűrítmény öt perc alatt többet mond, mint sok-sok órán vagy oldalon át tartó szövegelés.

6 responses to “Miért ide születtem?

  1. Visszajelzés:Orbán Oscar díja | eVitae

  2. Visszajelzés:Illatos álmok « eVitae

  3. Visszajelzés:Száz év « eVitae

  4. Visszajelzés:Rozsnyai Ervin « eVitae

  5. acsilona április 18, 2012 13:43

    Döbbenetes kepsorok!!!!!!!!Ennyire utálni embereket…..1 szomszedot,v vkit meg megertenem…..de öregeket,gyerekeket belelöni a Dunába????&akik ott laktak&mindezt látták vajon h dolgozták fel?Nagyon erre fele haladunk ma is.

  6. vikus április 16, 2012 11:39

    Megnéztem ezt a döbbenetes videót…a biztonságos, meleg szobából nézni is szörnyű volt, nemhogy átélni nekik !!!
    Belső emigráció ? annyiszor akartam én is, ahányszor leszokni a dohányzásról…egyik sem ment, megy.Furcsa hasonlat, de te érted, mert neked is a cigaretta létszükségletté vált. Kivánom, hogy neked sikerüljön, nyugodtabb leszel. Csakhogy amilyen kicsit is ismerlek /irásaidból, és egyszeri személyes találkozásunkból /, nem hiszem, hogy meg tudod tenni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: