eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Havi archívumok: április 2012

mint utolsó felvonás…

Valamikor rég, még Magyarország újnácisodása előtti időkben mindig csodálattal töltött el a budapesti Duna-part a Szabadság híd és Margit híd közötti szakasza. Különösen esti fényekkel feldíszítve ámultam szépségén. Mindig arra gondoltam, olyan, mint egy kis ékszerdoboz. Magyarország ékszerdoboza. Szemléltetésül közreadok itt egy fotósorozatot, hogy mennyire szép. Lehetne. Ha nem vetülne szépségére egy rémes, egyre növekvő árnyék:

Parlament, Lánchíd, Budavári Palota - esti fényei / Budapest: Parliament, Chaine Bridge, Buda Castle - at night

Parlament, Lánchíd, Budavári Palota – esti fényei / Budapest: Parliament, Chaine Bridge, Buda Castle – at night

Budapest: Budavári Palota fényei / Buda Castle at night

Budapest: Budavári Palota fényei / Buda Castle at night

Budapesti naplemente / Budapest sunset

Budapesti naplemente / Budapest sunset

Parlamenti fények / Budapest: Hungarian Parliament's lights

Parlamenti fények / Budapest: Hungarian Parliament’s lights

Manapság inkább ez a Margit híd alulnézetben a kedvesebb nézőpontom, ahol legalább takarásban van a beárnyékolt parlament:

Budapest, Margit híd este / Margit bridge at night

Budapest, Margit híd este / Margit bridge at night

Erről legalább egy kedves-különös francia film jut eszembe, a Lány a hídon(1), melyről már áradoztam néked, Kedves Olvasóm, az ismert politikai okok miatt 2010 áprilisa óta elhagyott, magyarországi szolgáltatónál vezetett egyik korábbi blogomban, a film legfantasztikusabb jelenetét és kísérőzenéjét is beépítve, ezért itt most nem ismétlem meg, egy kattintás, és máris ott vagy: Kedves Olvasóm(2)

Így, az asszociáció segítségével legalább azonnal máris országon kívül lehetek. Legalább lélekben, virtuálisan.

Itt most egy, szintén fantasztikus jelenetét, a Férfi és Nő első, különös találkozását láthatjuk, egy remek zenei aláfestéssel indítva, mely zeneszám szintén kedvenceim közé tartozik, és amelyről egy másik, ugyancsak a fenti okból elhagyott blogomban áradoztam, megajándékozva a Kedves Olvasómat kis gyűjteménnyel, több különféle változatot egy csokorba szedve: Quién será / Sway with me(3).

A zene aztán elhallgat, és a két főszereplő érdekes-különös beszélgetését hallhatjuk. Ha tudsz franciául, Kedves Olvasóm, akkor vagy a legelőnyösebb helyzetben – a szereplők eredeti hangon, franciául beszélnek. Ha értesz angolul, még akkor is jó neked, mert angolul van feliratozva. Egyébként ki vagy a szövegértés élvezetéből rekesztve, mindaddig, amíg egy lelkes, önzetlen és főleg ráérős netpolgár (esetleg Te, Kedves Olvasóm) el nem készíti a magyar feliratozást. Vagy amíg meg nem tanulsz franciául vagy angolul annyira, hogy értsed, Kedves Olvasóm. De addig is, talán szövegértés nélkül is érdemes megnézni e rövid jelenetet, mert a képi világ, a színészi játék, és a kezdő háttérzene mind együtt magában is tökéletes:

Girl on the Bridge (La fille sur le pont) – First Date
http://youtu.be/YXaZCx5RIEYhttp://youtu.be/NVO64Lq1wuw(5)

___________________________________
(1) A címe franciául: La fille sur le pont , és angolul: The Girl on the Bridge
(2) https://web.archive.org/web/20160120074043/http://evita.nolblog.hu/archives/2010/08/26/Kedves_Olvasom/
(3) http://e-vita.blog.hu/2008/06/28/quien_sera_sway_with_me
(4) (gyk: a post címe Madách Imre: Az ember tragédiája  c. művének Éva által mondott szövegére utal: Egy ugrás, mint utolsó felvonás… / S azt mondom: vége a komédiának.  Lásd: http://mek.niif.hu/00800/00849/html/01.htm)
(5) (Frissítés: 2012.06.26.) A szerzői jogokból nagyot kaszálóknak köszönhetően egyes videoklipek már nem találhatók meg újra, mondván, szerzői jogokat sért. Pedig egy film puszta reklámozásának hatása sehol sincs egy 5-7 perces (ízelítő) részlethez képest. Így én kérek elnézést, Kedves Olvasóm, ha a video már nem lenne lejátszható, mikor erre tévedsz. Ha észreveszem, akkor megpróbálok másikat találni helyette, de az állandó, visszamenőleges ellenőrzést és módosítást nem lehet győzni egyetlen ember erőforrásából. Esetleg segíthetsz azzal, hogy ilyen esetben küldesz egy üzenetet pl. az Impresszumban található módon.

Árnyék

Avagy: tartalom és forma diszharmóniája

A magyar parlament épülete(1) Budapesten számomra egy kis csoda, a vizuális gyönyör egyik forrása.

Volt. 2010 áprilisáig. Igaz, már az előtt is kezdtek repedések támadni iránta érzett lelkesedésemen, pl. amikor egy múzeumi, kultikus tárgyat(2) az akkori politikai garnitúra nagy csinnadrattával beköltöztetett egy olyan épületbe, amelynek papírforma szerint a minden állampolgár érdekében dolgozó, általuk felhatalmazott és kiemelten fizetett közalkalmazottak kiemelt munkahelyeként kellene funkcionálnia. Ahol ezek az alkalmazottak különös felelősséget vállalva, a magyar törvényeket és nemzetközi megállapodásokat betartva, demokratikus és emberi jogi elveknek megfelelően, egyháztól függetlenül menedzselik az ország gazdasági-társadalmi ügyeit. De 2010 áprilisa óta nem tudok úgy nézni a parlament épületére, hogy ne lássam azt az árnyat is, ami rávetül:

Árny a magyar parlamenten / Shady Hungarian Parliament

Árny a magyar parlamenten / Shady Hungarian Parliament

Lám, Kedves Olvasóm, a külső és a belső mily ellentmondásban tud lenni. És miközben valami ehhez illő jó idézetért, közmondásért  turkáltam a netet (hiába), merő véletlenségből (antifatalizmusomat   némileg megingatva) épp egy csodaszép, Drezda közelében lévő németországi kastély történetére(4) bukkantam: a gyönyörű kastély falai között (ekkor még) titokban  a nácik a fizikailag és mentálisan “selejtes” honfitársaikon “tesztelték” nagy buzgalommal a később nagyipari méretűvé fejlesztett “selejtezést”. Hát, Kedves Olvasóm, hogy stílusos legyek: “így megy ez”(5).

________________________________________________
Források, megjegyzések:

(1) Wikipédia: Országházhttp://hu.wikipedia.org/wiki/Orsz%C3%A1gh%C3%A1z
(Angol) Wikipedia: Hungarian Parliament Building  http://en.wikipedia.org/wiki/Hungarian_Parliament_Building

Steindl Imre megvalósult terve a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású épület, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú.(…)Steindl teljességgel egyedit alkotott, amikor a barokk alaprajzot és tömegkompozíciót szintetizálta a tiszta csúcsíves neogót építkezési stílussal. Az épület mind külső tömeghatásában, mind belső enteriőrjében méltán tekinthető a 19-20. század fordulója egyik nagy alkotásának az európai kontinensen.”

(2) Orbán Viktor & királyi koronaMár orbán viktor első, még ekkora teljhatalommal nem rendelkező kormányzása idején, 2000-ben előrelátóan gondoskodott róla, hogy ha a majdani teljhatalma révén esetleg akár királlyá koronáztatni óhajtja magát, akkor kéznél legyenek a szükséges koronázási kellélek, az egyszerűség végett. Ha a parlament akkori összetételét nézem(3), tulajdonképpen már akkor azt csinálhatott orbán, amit akart, hiszen lényegében – az akkor még csak szélre araszolni kezdett, és a már akkor is szélen lévő – jobboldal volt túlsúlyban, bár még kevésbé homogén módon. Így utólag megismerve a közelmúltat nem is egészen értem, hogyan veszthette el 2002-ben a választást. Nem hiszem, ha nagyot tévedek, ha azt mondom, hogy nem annyira az un. “demokratikus pártok” (mszp, szdsz) ügyes kampánya miatt. A ballibesek soha nem kényszerültek rá, hogy megtanulják: a választókért keményen és főleg folyamatosan kell dolgozni. A rendszerváltás óta egyfolytában kizárólag csak a “másik oldal” hibáiból gazdálkodtak nagy kényelmesen.  És nyilván nem is volt érdekük, hogy megerőltessék magukat. Különben megtették volna. Elvégre a húsz évnek ők is haszonélvezői voltak. Kis munkáért sok pénz. Végül is, ez az ideális, nemde, Kedves Olvasóm? Ennél már csak az az ideálisabb, ha munka nélkül van sok pénz. Egyes ügyes politikusok a kevés munkáért kapott sok pénz segítségével így lettek “üzletemberek”.  A ballibesek csak abban különböztek a (szélső)jobboldaliaktól, hogy ők rövidlátóbbak voltak. És azóta se adták semmi jelét, hogy e fogyatékosságuktól megszabadulni akarnának.Kangaroo: an Australian icon

Ha e jelekre 2002 előtt felfigyeltem volna, esetleg most épp Ausztráliában játszhatnék a kengurukkal(6).

.

(3) Wikipedia: Jelenkori magyarországi választásokhttp://hu.wikipediam.org/wiki/Jelenkori_magyarorsz%C3%A1gi_orsz%C3%A1ggy%C5%B1l%C3%A9si_v%C3%A1laszt%C3%A1sok#Az_1998-as_v.C3.A1laszt.C3.A1s E Wikipédia oldalnak az alján található, színes diagram mutatja, hogy milyen különösen hasznosak az ilyen ábrák: tömörítve, könnyen, gyorsan egyetlen pillantással áttekinthetjük a húsz éves gyönyörű-sokkoló tendenciát, melynek eredményeképpen 2010-ben Magyarország egy törvénysértő(7), náci ízesítésű fasisztoid országgá válhatott, minden politikai párt, minden szereplő hatékony közreműködésével.
Australian Koala Foundation (AKF)
Ha e jelekre 2002 előtt felfigyeltem volna, esetleg most épp Ausztráliában küzdhetnék a koalák(8) jogaiért.

.
.
(4) Szép külső, sötét múlt, http://regi.sofar.hu/hu/node/85138Pirna Sonnenstein

Drezdától mintegy húsz kilométerre a Pirna kisváros feletti dombon egy festői kastélycsoport áll…Több mint 13 ezer embert gyilkoltak meg itt 1940-41-ben.(…) 1941-ben a társadalmi tiltakozás hatására a náci euthanázia programot leállították. Addig azonban 13720 embert, férfiakat, nőket és gyerekeket, fizikailag és mentálisan sérülteket egyaránt, gyilkoltak meg a kastélyban. A náci rezsim bukását követően is hosszú ideig hallgattak erről a történetről.(…) A német társadalom és értelmiség egy része azonban készen állt a náci múlttal való szembenézésre. 2000-től emlékhelyként működik a hajdani gyilkosságok helyszíne.”

A Wikipédián németül egy nagyon informatív komplex anyag található, az angol megfelelője is egészen rendben van. ( Talán mondanom sem kell, hogy az oldalnak nincs magyar fordítása. )
(Német) Wikipedia: NS-Tötungsanstalt Pirna-Sonnenstein, http://de.wikipedia.org/wiki/NS-T%C3%B6tungsanstalt_Pirna-Sonnenstein
(Angol) Wikipedia: Sonnenstein Euthanasia Centre, http://en.wikipedia.org/wiki/Sonnenstein_Nazi_Death_Institute

A forrásokat böngészve azt mondhatjuk, hogy a németeknek is sokáig tartott, míg sikerült a szembenézés a múltjukkal. Bár Drezda esetében talán lassíthatta/megszakíthatta a lélek- és tudattisztulási folyamatot, hogy mindjárt a másik típusú diktatúra váltotta az előzőt. Bár azt nem egészen értem, hogy ennek a másiknak mi érdeke fűződött ahhoz, hogy az első bűneit elmaszatolja, szőnyeg alá söpörje. Hacsak nem az, hogy az első diktatúra készséges közkatonáit a másik is remekül tudta használni. Az ilyen szolgák általában diktatúra-kompatibilisek, ahogy azt a történelmi és jelenkori nagy köpönyegforgatások alapján megfigyelhetjük.

(5) Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd (1969) , http://hu.wikipedia.org/wiki/Kurt_VonnegutKurt Vonnegut at CWRU

… talán legismertebb, háborúellenes regénye, amelyben Drezda személyesen is megtapasztalt, 1945-ös szőnyegbombázásának állított emléket. (…) Vonnegut ebben a regényében használta először híressé vált, szarkasztikus, összegző mondatát: valahányszor a halálról esik szó, a szerző hozzáteszi: „Így megy ez” (angol eredetiben „And so it goes”).”

(6) Céline Van Gysel: Kangaroo: an Australian icon, http://germanamur.blogspot.com/2011/12/kangaroo-australian-icon.html
(7) Nemzetközi egyezményen alapuló hatályos magyar törvény tiltotta és tiltja fasiszta szervezetek működését Magyarországon: Párizsi békeszerződés 1947
(8) Australian Koala Foundation (AKF), https://www.savethekoala.com
(9) Esetleges félős, vagy támadni vágyó olvasóim figyelmébe meg- ill. lenyugtatásul: igen, tudatában vagyok az “árny” mibenlétéről. Ezért kijelentem, hogy az árnyat ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból és a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából, röviden és tömören: szemléltetésül követtem el. http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=97800004.TV#pr1768

___________________________________________
Kapcsolódó post e blogban: https://evitae.wordpress.com/2012/04/16/mint-utolso-felvonas/

Miért ide születtem?

Rozsnyai Ervinről nem sokat tudok. Még kevesebbet tudtam, mielőtt kezembe került egy kis könyvecskéje.(1)

Computer Clipart ImagesMár nem is tudom, honnan és hogyan jutottam hozzá, nem emlékszem. Valami véletlen lehetett, hiszen több okom is van a könyvek vásárlásáról és olvasásáról való leszokásra. A politikai helyzettől független (mondhatni szintaktikai) okok: nemigen van időm olvasni, és minek gyűjtögetni a cuccokat már erre a kis időre, amikor inkább ritkítani kellene.  És hát manapság az ember internetről olvas mindent, a digitálisban könnyebb keresni, idézeteket belőle kimásolni, a netpolgár legfeljebb csak szükség esetén nyomtatja ki, amibe aztán lelkiismeret furdalás nélkül lehet  firkálni, bejelölni,  belőle csak pár lapot útravalóul vinni, kisebbre hajtogatni,  stb. stb.

Lássuk be, az idő eljárt a hagyományos könyv fölött. Idő- és pénzmilliomosok luxusává lett.

És a (szemantikai) másik ok: a magyarországi politikai-társadalmi klíma számomra 2010 áprilisa óta nem elviselhető másképp, csak a magyar külvilág minél nagyobb körű kizárásával, azaz  belső emigrációval. Ezért próbálom – ahogy azt már többször emlegettem (és bizonyára még fogom is, hiába, Kedves Olvasóm, nehezen tudok már újat mondani Néked) magam távol tartani minden magyar nyelvű médiától, kortárs irodalomtól(?), művészettől(?).  És ha netán valami isteni csoda folytán mégis, fizikailag is emigrálhatnék a világ valamely legtávolabbi tája felé, arra az esetre  jobb minél kevesebb cuccal rendelkezni. Nemde? Bizonyára költözködtél már életedben Te is, Kedves Olvasóm, hát nem egy leányálom, igaz?

Book Clipart ImagesDe hogy a témafonalat folytassam: most valamelyik nap épp ritkítani szándékoztam a cuccokat, és épp a könyveket vizsgáltam, melyeket lehetne már most száműzni. Némelyik fölött röptében ítélkeztem akár olvasatlanul. Másokba (eddig még nem olvasottakba) belekukkantottam, illendőségből, hogy mégis mi esik áldozatul. Bár igaz, Kedves Olvasóm, hogy ez a hatékonyságot csökkenti, mert voltaképp csukott szemmel lehet csak igazán gyors ütemben selejtezni.

Nos hát így került a kezembe ez az elfekvő kis könyvecske. Belelapoztam a könyvbe, és meglepődve konstatáltam,  hogy milyen napi aktualitása van, holott a kb. 70 évvel ezelőtti őrületről írt. Nem magyarországi olvasó azt hihetné, hogy a múltat olvassa, nem a jelent (esetleg a jövőt). Többször letettem, minek nekem olyanról olvasni, amit itt élőben, gyakorlatban is tanulmányozhatok, ha akarok.  Ha nem, akkor is, akaratlanul is. Aztán újra és újra felvettem és olvasgattam. Érdekes, mintha könyvre is átterjedt volna a filmnézési szokásom: nem az elején kezdtem, hanem valahol középen, aztán a végén, aztán megint valahol az első harmadában. Pedig itt nincsenek reklámok, ami miatt kényszerítve lennék a szeletek össze-vissza való olvasására. Igaz, az egész olvasnivaló nem sok, sőt az se egybeszabott, hanem kicsi és pici írások gyűjteménye.

De hogy a lényegre térjek, és ne csigázzalak tovább, Kedves Olvasóm, mindaz, amit eddig ilyen szószátyár módon bevezettem, pusztán egy idézet. Egy jelenet, amely egy olyan kérdést vet fel a korabeli szemlélőben, ami bennem naponta felvetődik lassan 10 éve már: Úristen, miért ide születtem?

Egyszer a Margit-hídon, útban hazafelé, valami iszonyút láttam a villamosból. Sárgacsillagos menetoszlopot hajtottak fegyverese zöldinges kölykök, némelyikük tizenöt-tizenhat éves lehetett. Jobbára idősekből állt az oszlop, öregasszonyok batyuval a hátukon, férfiak bőrönddel, nehezen vonszolódnak. Itt-ott gyerekek motyóval a kezükben, egy kisfiú kerekes falovat szorongat, esett szürke verébarca mint vénembereké. Áll a villamos a szigeti bejárónál. A járdán közönség, ki hallgatagon bámészkodik, mások nevetgélnek, mutogatnak, nyelvet öltenek, tréfásan utánozzák a bicegők ellenállhatatlanul mulatságos imbolygását. Egy nő a bámészkodók közül, gyűlöletbe torzult arccal, letépi egy öregasszony válláról a kötött, rojtos nagykendőt. “Ne, adja vissza, kérem, kérem!” Az öregasszony sikoltozik, zöldinges kamasz vágódik oda, puskatussal derékon csapja. “Mozgás, rüfke!” Heherészés. A menet megkerül valamit, addig észre sem vettem: középkorú nő fekszik az oldalán a járda mellett, szeme nyitva, seszínű haja vértócsába lóg. “Hiába, ez a háború” – szólal meg mellettem bölcs félmosollyal egy filozofikus hajlamú kalauz-egyenruhás. Ütni szerettem volna, vagy hányni, vagy üvölteni. Úristen, miért ide születtem? Löktél volna inkább kódorgó állatnak az őserdőbe, vagy akárhová, te kétbalkezes vaksi úristen, te elmebajos, te aljas, te rohadék! – Pedig akkor még nem is tudtam megsemmisítő táborokról, gázkamrákról, Duna-parti sortüzekről.

Salamon András: Tell Your Children(2)
http://youtu.be/OKpznsxZews

________________________________________

(1) Rozsnyai Ervin: A bárka – Elbeszélések és más prózai írások ; 2011 a szerző kiadásában.

Rozsnyai Ervinről a neten se találok túl sok mindent. Elsőként Tamás Gáspár Miklós egy írását találtam: Egy kommunistaRozsnyai Ervin nyolcvanéves, 2006.06.29. http://www.nol.hu/archivum/archiv-409010 ; és bár TGM gondolatait fenntartással kell fogadni (abban az időben talán épp bősz liberális volt, ha jól tudom), de mégis leltem a cikkben pár továbbvezető információt, így tudtam meg, hogy a Marx Károly Társaság elnöke. Ez utóbbi társaság nyomában járva találtam még egy web-nyitott facebook oldalukat, és egy időszaki lapjuk webhelyét: http://www.dialektika.extra.hu/ . Ez utóbbi már lassan egy éve nem frissült, de lehet benne korábbi érdekes írásokat találni Rozsnyai Ervintől is, mint pl: A fasizmus tegnap és holnaphttp://www.dialektika.extra.hu/dialnov09.pdf

(2) Tell Your Children, (Meséld el gyermekeidnek…) 2007, rendező: Salamon András, 5 perces, fekete-fehér film; http://www.hdke.hu/oktatas/tananyag/holokauszt-emlekkozpont-oktatasi-segedanyaga-0  itt érdekes látni, hogy a kisfilm oktatási tananyag, és még érdekesebbek a kérdéseket böngészni. Azt hiszem, nem lennék képes ilyesfajta oktatáson részt venni. Nem érteném, ahogy sose értettem, hogy minek olyasmiről szóban hosszasan értekezni (elegánsabban szólva: verbálpettingelni), amit csakis szavak nélkül, képpel és valami aláfestő zenével és/vagy hangeffektekkel lehet kifejezni. Hiszen különben a szerző se szöveg nélküli filmet készített volna róla. Ez a  szavak nélküli képi sűrítmény öt perc alatt többet mond, mint sok-sok órán vagy oldalon át tartó szövegelés.

Hát, Izrael is…(vagy se…)

El se akarom hinni, hogy Ilán Mor, Izrael budapesti nagykövete hogyan nyilatkozott a fidesz birodalmi hírügynökségnek, az MTI-nek. Mintha a fidesz által diktált szöveget hallanék.

Az Amerikai Népszava szerint Ilán Mor, Izrael budapesti nagykövete ilyeneket mondott:

A magyar kormány harcol az ilyen szélsőséges megnyilvánulások ellen, de a Jobbik már eddig is túl sok hasonló nyilatkozatot tett – fogalmazott. Hozzátette: az embereknek nemet kell mondaniuk, ki kell jelenteniük, hogy „ami sok, az sok”.
.
Azzal kapcsolatban, hogy a parlamenti pártok tiltakozásukat fejezték ki Baráth Zsolt felszólalása kapcsán, a nagykövet azt mondta, a demokratikus jobb- és baloldali pártok pontosan azt tették, ami elvárható volt tőlük, „nem többet és nem kevesebbet”.”

Ilán Mor, Izrael budapesti nagykövete

Azért az különös, hogy még Izrael is összeborul a nácikkal együttműködő fasiszta fidesszel, és nem először. Erre még nem lelem a magyarázatot. Bár biztosan van az a pénz, amiért valaki a testvérét is eladná.

A magyar kormány harcol az ilyen szélsőséges megnyilvánulások ellen…” – el se merem képzelni, mi lenne, ha nem harcolna…

Kacaj

“…a demokratikus jobb- és baloldali pártok pontosan azt tették, ami elvárható volt tőlük, „nem többet és nem kevesebbet”.” – hát, ha Izrael ennyit vár tőlük, nem mondhatom, hogy túl igényesek. Szita vagyok a kíváncsiságtól, hogy vajh melyek lehetnek azok a magyarországi demokratikus jobboldali pártok? Eldobom az agyamat. Csak nem a fideszre gondol? Vagy esetleg akár a jobbikra??? Igaz, én speciel magyarországi demokratikus baloldali pártokat se ismerek…

De az a fontos, hogy Izrael sokkal jobban ismeri a magyar politikai helyzetet, mint egy magyar állampolgár, nemde? (…biztosan van az a pénz, amiért valaki az anyját is eladná.) Azért nevén nevezhetett volna 1-2 demokratikus magyar pártot, különösen jobboldalit, ugyan hadd tanuljanak már valamit a magyar állampolgárok is.

Még szerencse, hogy Izrael soha nem szerepelt célországként a világgá menési listámon.

Mindenesetre, Kedves Olvasóm, meg kéne fogadni Izrael tanácsát, hiszen ő csak tudja, hogyan kell harcolni fasiszták, nácik ellen: emberek, nosza, jelentsük ki, hogy “ami sok, az sok“!

Ha már a zsidó állam is összeborul egy, illegális nácikkal együttműködő illegitim fasiszta kormánnyal, akkor kész.

Akkor nemigen van miről beszélni.

______________________

Forrás:
http://nepszava.com/2012/04/magyarorszag/ilan-mor-nem-toleralhatok-a-barathi-nyilatkozatok.html

Kapcsolódó cikkek e blogban:
Lejárat

Lejárat

Futólag hallom, hogy megint fel vannak néhányan háborodva, amiért egy neonáci jobbikos képviselő, Baráth Zsolt, hűen eszmeiségükhöz, azt adta csak, mi lényegük:

Baráth Zsolt náci parlamenti képviselő(Baráth Zsolt náci parlamenti képviselő (nepszava.com))

“A 130 éve elhunyt – minden valószínűség szerint öngyilkosságot elkövetett – Solymosi Eszterre való megemlékezésre szólította fel képviselőtársait Baráth Zsolt jobbikos képviselő ma napirend után, s azt állította, „ vádat kell emelnünk azon szellemiség ellen, amely azóta is folyamatosan jelen van a Kárpát-medencében”” (1)

Fónagy János, Fidesz(http://fonagyjanos.fidesz.hu/img/31_fejkep.jpg)

Fónagy János

Állítólag Fónagy János, (a szélsőjobbos Fidesz budapesti elnöke(2), a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára) visszautasította az uszítást. Nyilván “hivatalból”, hiszen a szélsőjobbos fidesznek látványilag illik elhatárolódnia az őt teljhatalomhoz juttató és azt megtartani segítő törvénysértő náci párt(a) náci megnyilvánulásaitól, bár mint tudjuk, erre az illemre csak ritkán ügyel.

Most Baráth Zsolt neohungarista képviselő járatta le Magyarországot – írja az Amerikai Népszava. Hát, Kedves Olvasóm, ezzel az állítással több bajom is van.
– Magyarországot már nem igen lehet lejáratni, vagy csak igen nehezen.
– Kik előtt járatta volna le? Magyarország és a világ is rendjén valónak találja, hogy hatályos magyar törvényt és a benne foglalt nemzetközi egyezményt felrúgva nácikat politikailag, társadalmilag elfogadottá tesznek.

Nem az a hír, hogy egy náci náciként nyilvánul meg. Hanem az (lenne) a hír, hogy az állítólagos “demokratikus” parlamenti pártok képviselői egyemberként állnak fel, tiltakoznak, de legalább elhagyják a termet. Hogy az állítólagos “demokratikus erők” azon nyomban mindenféle tiltakozó akciókat kezdeményeznek, petícióktól kezdve demonstrációkig és azon is túl.

Magyarországon az lenne a hír, ha az állítólagos demokrata “erők” és állítólagos antifasiszta szervezetek demokratákként és antifasisztákként lépnének fel, és nem csak maximum a verbálpetting szintjén, hanem ténylegesen, cselekvően.

Ehelyett az illegitim parlamentben(a) látványos látszatháborgások történtek(3): állítólag az egyik  kis parlamenti látványpárt, az LMP közleményben(! mert ez ah, oly elegáns, biza’) “szólította fel Baráth Zsoltot, hogy adja vissza parlamenti képviselői mandátumát.”

wikimedia: Mesterházy Attila

Mesterházy Attila

Egy másik, régészeti leletként funkcionáló látványpárt: Mesterházy Attila, az MSZP elnök-frakcióvezetője a szocialisták szerdai elnökségi ülése után tartott sajtótájékoztatóján, csatlakozva az LMP kezdeményezéséhez, lemondásra szólította fel a jobbikos képviselőt.” Mert hát egy sajtótájékoztató is oly nagyon elegáns, és főleg látványos dolog, biza’! Egyik funkcionáriusa pedig jól rátett egy lapáttal:

Steiner Pál, a párt etikai és fegyelmi ügyek tanácsának elnöke ezt azzal egészítette ki: nagyon reméli, hogy hétfőn már nem kell egy padsorban ülnie a jobbikos képviselővel. A szocialista országgyűlési képviselő hozzátette: ha a párt nem hívja vissza képviselőjét, az azt bizonyítja, hogy “a Jobbik egy náci párt”.”

Steiner Pál, mszp.hu

Steiner Pál

És ha nem hívja vissza a náci párt nácihoz hűen megnyilatkozó képviselőjét? Akkor tessék mondani kedves Steiner úr, a jobbik önök szerint milyen párt? Nagyjából két esetet tudok elképzelni: 1/ az MSZP politikusai alkalmatlanok munkakörük betöltésére, ha csak ebből az egyetlen momentumból képesek megállapítani egy másik párt valódi énjét, vagy 2/ hazudik, ha demokratának és baloldalinak nevezi magát(b). E két eset akár egyidejűleg is fennállhat.

wikimedia: Gyurcsány Ferenc

Gyurcsány Ferenc

A koala(c) reakciójáról meg még nem is hallottam. Pedig elsőként kellett volna lépnie. De hát, mint Gyurcsánytól tudjuk, az antifasizmusnak nincs politikai marketing értéke, és nyilván a koalája is ezt az elvet vallja. Viszont Niedermüller Péter, a koala alelnöke(!) jó hosszan verbálmaszturbál a Galamuson(4), hogy akkor most mi is van ezzel a jobbikkal meg a “demokratikus politikai pártokkal”:

Kacaj

Eldobom az agyamat

“amennyiben a Jobbik – részben vagy egészében – újfasiszta ideológiát képvisel, akkor meg kell kérdezni a demokratikus politikai pártokat, valamint a demokratikus nyilvánosságot, miért és meddig hajlandók közös szereplésekkel, vitákkal, sőt törvényjavaslatokkal legitimálni ennek a pártnak a működését.”

Niedermüller Péter, galamus.hu

Niedermüller Péter

Azért érdekes lehet egy olyan párt, ahol ilyen fontos dolgokról az alelnök egy hosszú értekezéssel fényezi szellemiségét egy internetes portálon, ahelyett, hogy cselekedne ott, a pártjánál, ízibe. Pl. esőként talán kérdezze meg mindjárt a saját (állítólag demokratikus) pártját, hogy tagjai, vezetői, parlamenti képviselői “miért és meddig hajlandók közös szereplésekkel, vitákkal, sőt törvényjavaslatokkal legitimálni ennek a pártnak a működését.”

Ez az eset is csak azt bizonyítja, hogy Magyarországon demokrata, baloldali politikusok már pedig nincsenek, hát róluk szó se essék.
________________________________
(a) Nemzetközi egyezmény alapján hatályos magyar törvény tiltja Magyarországon mindenféle fasiszta (jellegű!)  szervezet működését: Párizsi békeszerződés 1947

(b)  Bár igaz, a honlapjukon nem is találok pár mondatban megfogalmazott, mindenki számára azonnal emészthető “küldetés” rovatot, ami a főoldal megnyitásakor rögtön, a legszembetűnőbb helyen közölné az őket is eltartó állampolgárokkal, hogy mit is várhatnak tőlük a pénzükért. Csak egy két-három lépésben elérhető Pártunk > az MSZP útvonalon elérhető frázisgyűjteményt, szóvirágcsokrot, ahol egyáltalán szó sem esik explicite általános, alapvető emberi jogokról, a hátrányos helyzetűekről, vallási, származási, nemi megkülönböztetés, rasszizmus, antiszemitizmus  elleni kiemelt feladatokról, melyeket egy mai Magyarországon egy demokratikus, baloldali pártnak kiemelten, hangsúlyosan fel kellene vállalnia. Így hát talán nem is háboroghatunk azon, hogy az MSZP semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy nácikkal üldögél együtt a parlamentben második éve. Ahogy 2002-től is inkább segítették a nácik megerősödését, semmint tettek volna ellene. Végül is a legfontosabbak az anyagiak, nem igaz?

(c)  Polgári nevén: Demokratikus Koalíció

________________________________
Források:

(1) 2012.04.04. Amerikai Népszava, Törvényhozásból neonáci dühöngő, http://nepszava.com/2012/04/magyarorszag/torvenyhozasbol-neonaci-duhongo.html

(2) Fónagy János (politikus), Wikipedia: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B3nagy_J%C3%A1nos_%28politikus%29 És hát milyen érdekes, ő is a Nagy Magyar Köpönyegforgatók széles táborát erősíti, mert hogy az előző átkosban az MSZMP tagjaként kövezte a kommunizmus felé vezető utat. ( 2011.12.15. Jobbik/Eger: Kommunisták a Fideszben: http://egerjobbik.blogspot.com/2012/01/kommunistak-fideszben.html ) És mily érdekes, hogy erről az adatról a Fidesz Birodalmi Website-okon szemérmesen hallgatnak: Kormányzati Portál: https://kozigazgatas.magyarorszag.hu/portretar/fonagyjanos.html , Fidesz honlap: http://fonagyjanos.fidesz.hu/index.php?id_cikk=315 )

(3) 2012.04.04. Index/MTI, A tiszaeszlári vérvádról beszélt a Jobbikhttp://index.hu/belfold/2012/04/04/a_tiszaeszlari_vervadrol_beszelt_a_jobbik/

(4) 2012.03.27. Niedermüller Péter: A Jobbik és az újfasizmus – I. rész: Eszmék és ideológia, http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=127535:a-jobbik-es-az-ujfasizmus-i-resz-eszmek-es-ideologia&catid=83:acssniedermullerpeter&Itemid=121

Műsorajánló

Mottó: Inkább egy horrorfilm, mint a kupleráj.

A napi robot után fáradtan, békésen pihenek-falatozok, belső emigrációm zavartalan nyugalmában. Hogy mégse vesszen kárba az evésre pazarolt időm, keresek egy tévécsatornát, mely az agyamat némileg elzsongíthatja. A magyar csatornákat nagy ívben kerülöm. Reflex-szerűen klikkelek tovább mindenhonnan, ahol a fasisztoid fidesz birodalmi média gépezete onthatná rám agymosó hullámait, vagy amelyik a fidesz kegyelméből működhet, mint jó kurva.

ScreamHopp, ez az! Egy jó kis horror film, tocsog, ropog, nyekken, recseg, fröccsen – üdítő élmény e hányingerkeltő kuplerájban. Így hát nyugodtan eszegetek, a vizuális drog bódító köde kezd ereszkedni agyamra.

Csörög a telefon. A fenébe! Óvatlan voltam, nem húztam ki. Naiv reményfoszlány suhan át rajtam: hátha valami, hátha valaki fontos – ha még egyáltalán létezhet ilyen.

Karl Pfeifer

Karl Pfeifer

Felveszem. Egyik Kedves Barát (a “barát” fogalmába most nem mélyedek el, egyszerűbb csak használni ezt a fogalmat, mint érteni – mindenesetre a további egyszerűsítés végett a továbbiakban: KB) izgatott hangját hallom: gyorsan, gyorsan, kapcsoljam be a tévét, kapcsoljak az ATV-re, mert ott épp Karl Pfeiferrel beszélgetnek.

Vonakodva bár, de már majdnem hajlok az átklikkelésre, miközben KB további részleteket mond: Havas Henrik műsoráról van szó. Fogalmam nincs, mi lehet ez, de Havas nevének hallatára megállok a mozdulatban. ATV és Havas – ez már duplán, bőven túl van a tűrésküszöbömön.

Havas Henrik

Havas Henrik

Havast politikai vonatkozásoktól függetlenül is rühellem, ahogy minden öntelt, pénzért, szereplésért másokat megalázni is kész médiakurvát is. Elhiszem, hogy ilyen celebekre van igény. Nagyon úgy tűnik, a magyar lélek valamiért kedveli, ha megalázzák. De legalábbis elviseli, tűri, mintha ez lenne az élet rendje. Talán azért lehet ez, mert hozzászokott a diktatúrákhoz, és nem tudott kifejlődni az egészséges, tiltakozásra képes önérzet?

Csernus Imre

Csernus Imre

Mégiscsak beleégetheti egy nép lelkületébe az évszázadokon át tartó függőség, alávetettség a szolgalelkűség mintáit? Lám, pl. Csernus doktornak is mekkora sikere lett a pácienseket megalázó, agresszív gyógy(?)módjával. Bár a földön másutt is lehetnek lelki mazochisták, akiknek létszükséglet, hogy megalázzák, de mintha Magyarországon több ilyen lenne. Talán a nép történelmi múltjából eredően?

De hát én kilógok a sorból, mint ahogy egész életemben outsider voltam. 2002-ben pedig orbán viktortól magától tudtam meg, hogy én nem vagyok a magyar hazához/nemzethez tartozó, mert hogy nem rá szavaztam. Amit mindig is sejtettem, azt hivatalosan, egy volt és jövendő magyar miniszterelnök, a legnagyobb magyar politikai párt vezére erősítette meg, hirdette ki ország világ előtt: én nem vagyok ide való. Hogy akkor mégis hova, azt már orbán újnyilas segédei adják rendszeresen tudtomra. Ha nem is oda, de mennék én el izibe. Csak még mindig nem tudom, merre mehetnék.

Addig is belső emigrációmban próbálok éldegélni, amit ilyen KB-k szoktak rendszeresen megzavarni. Mint most is. Pedig tudja, hiszen mindig mantrázom, hogy engem nem érdekelhet egy törvénysértő ország, amelyik nácikat tesz politikailag, társadalmilag elfogadottá. Kényszerűségből lehetek lakója, állampolgára, de több semmi. Így egyetlen médiumának fogyasztója se.

Hát most mondd meg, Kedves Olvasóm, ha egy barát nem képes ezt megérteni, elfogadni, akkor mit várhatunk egy ellenségtől? De hát ne legyünk maximalisták, nem igaz? Hiszen akkor még KB-k se lennének.

Végül, ógva-mógva mégis átklikkelek az ATV-re, hiszen Karl Pfeifer egy fantasztikus ember, őt hallani mindig élmény. Csak hát épp egy nyilvánvaló fidesznyik szövegel és épp valami smitt nevű fidesz-bábról – hát, Kedves Olvasóm, ezt meg ki nem sz@rja le?

Wikipedia: Pál Schmitt

Pál Schmitt

A fenébe, hát kell ez nekem? Amikor épp eszem? Bár igaz, fogyózni kéne, és hánytatóeszköznek kiválóak lennének a magyar médiumok, de most a szavazós hánytálam sincs kéznél, és olyan jó végre újra zöldhagymát ropogtatni, friss, zöld salátaleveleket harapdálni. Amíg rövid ideig tipródom kicsinykét, Magyar György ügyvéd kezd szövegelni, szintén valami smitt nevű emberről. És ekkor elég. Bár a kamera közben rápásztáz Karl Pfeiferre is, de ki tudja, mikor fog szóhoz jutni. Így hát sajnálom. Nem létezhet olyan nagyszerű ember, aki miatt én ezt a gyomorpiszkáló verbálbettinget nézzem, hallgassam. Hogy egy törvényszegő ország illegitim kormányának a marionett bábjával mi történt – ki a f@szt érdekelhet?

Gyerünk vissza a vacsihoz és a gyomornyugtató horrorfilmhez.

Ropog a zöldhagyma, recseg a csont.
Harapok salátába, áldozat fűbe.
Pont.

__________________________________
Csak azért írom le a rendes nevét is, ide külön, hogy a keresőprogramok ezzel a keresőkulccsal is megtalálják ezt a – vele is kapcsolatos – mondókámat: Schmitt Pál

%d blogger ezt szereti: