eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Hastánc

Egyptian bellydancer Randa KamelEgy magyar férfi hastáncos, Seres Zoltán nevét említem egy korábbi postomban az Erasure együttes 1992-ben New York-ban megrendezett koncertjéről származó, a “Love to hate you” dalának felvétele kapcsán. Nem akartam azt a postot túl hosszúra nyújtani, és Seres Zoltán(1) amúgy is megérdemel egy külön postot.

(A félreértéseket elkerülendő: itt balra a kis képen egy hagyományos, női táncos látható, szemléltetési célzattal.)

Évekkel ezelőtt valamelyik tévé-csatornán láttam őt, véletlenül, és teljesen elbűvölt a tánca, kicsit póraisabban szólva: el voltam tőle ájulva. Valahol az interneten áradoztam is akkor róla, de sajnos már nem lelem, hogy hol, pedig olyan szépeket írtam róla, hogy kár érte. Akkor még nem is tudtam a táncos nevét, csak azt láttam, hogy egy férfi hihetetlen módon hastáncol. Amúgy pedig a hastánc se érdekelt különösebben. Addig. És bár a megkövült társadalmi tudat szerint a hastánc női dolog (pedig most a kutatómunkám alapján látom(2), hogy ez eredetileg nem igaz), ám ez a férfi mégse női módon adja elő, hiszen akkor nem is lett volna benne semmi különös, csak annyi, hogy egy vélhetően meleg pasi nőként próbál táncolni. Nem, a fantasztikus az volt a táncában, hogy – bár nőktől megszokott, nőknek kidolgozott mozdulatokkal táncol, de mégis inkább csak férfiakra jellemező átéléssel, szenvedéllyel, könnyedséggel, élvezettel.

Ilyesmire nők nem képesek – talán csak nagyon ritka kevés kivétellel. (Inkább talán a fekete, a latin népek körében gyakoribb.) Hogy ez vajon miért van így – ez egy külön tanulmányt igényelne. Talán nőknek nincs ilyen istenadta tehetségre szükségük, hiszen elég, ha félpucéren kicsit riszálják magukat, a férfisereg csorgó nyállal csak arra fókuszál kiguvadt szemekkel, hogy egy (vagy több) nő illegeti pőrén magát a színen, és képzeletükben teljesen le is vetkőztetik őket ott helyben, és csak a szex jár a fejükben. És a nadrágjukban. Az, hogy hogyan, mennyire jól vagy rosszul táncolnak, nem is érdekes számukra. A női táncos tehát nem táncot ad elő, hanem meztelen erotikát. Rosszabb esetben előjátékot a szexhez. Ehhez pedig nem kell különös tehetség. Szimpla biológia. Ilyesmire bármilyen fiatal, jó alakú nő alkalmas, és nem is kell több a “sikerhez”. Legfeljebb, ha a többieket le akarja körözni karrierben, akkor bebújik egy vagy több, macsó menedzser,  döntéshozó ágyába, és máris “magasabb osztályba léphet”. A női közönség igényét pedig a férfidominanciájú show- és egyéb bizniszben ki nem sz@rja le. Nemde?

Seres Zoltán, amikor táncol, ő nem egy ember, nem egy férfi, nem egy nőként táncoló táncos, aki táncot ad elő, hanem maga a tánc. Egész lénye, teste, lelke eggyé válik a ritmussal, a zenével. Nemhogy nőtől, de még férfitől is ritkán kapni ilyen audio-vizuális élményt. És most, hogy az Erasure felvétel kapcsán újra előjött emlékeimből, és újra megnézem, immár a Youtube-on, a korábbi véleményem mit sem változott, és nem emlékszem, hogy azóta láttam volna másik ilyen átlényegült, profi örömtáncost – akár nőben, akár férfiban.

Zoltán Seres- Pharao Dance Studio(3)
[http://youtu.be/krbZ5V9Z-Bs]
Seres Zoltán tanoura tánca
és a Pharaoh Stúdió Tánckara
(4)
[http://youtu.be/3FqCHPjda3g]

Mikor ilyen élménnyel ajándékoz meg valaki, akkor már-már hinni vélem, hogy ilyen pár percekért élni mégis csak érdemes. Talán…valahol…

__________________________________________
(1) http://www.pharaohstudio.hu
(2) A hastáncról némi információ:

(3) Sajnos ennek nem találtam jobb minőségű változatát. Különösen az arca, szeme, mosolya tükrözi a tánc örömét. Ez talán az eredeti helyre, a Youtube-ra átkapcsolva jobban érvényesül, a nagyobb méretben.
(4) Különösen szembeötlő a különbség, ahol nőkkel táncol együtt. Persze, a nők (lányok) szépek, szexisek, esetleg kedvesek, de nem nagyon sugárzik belőlük a szenvedély, az átlényegülés, a táncnak az az öröme, ami “mindent visz”.

Különösen közel állnak hozzám az olyan művészetek és képviselőik, ahol és akik nem a szavakat használják a kifejezés eszközéül – melyek, a Kis Herceg óta tudjuk, csak félreértések forrásai. Szavakkal sokkal könnyebben lehet hazudni, mint tekintettel, arcjátékkal, mozdulattal. Ez utóbbiakat együtt, egyszerre – bár nem lehetetlen, de – sokkal nehezebb egy-egy hazugság szolgálatába állítani.

Ha rajtam állna, (ha diktátor lennék,) betiltatnám a beszédet. No, de talán, legalábbis bírságot szednék azoktól, akik szómenésesek, akik pl. fél órában mondják el azt, amit 1-2 mondatban fél perc alatt is elmondhatnának. Ha pedig az az 1-2 mondat se tartalmazna hasznos információt, akkor valami plusz büntetéssel sújtanám őket. Ezt még ragozhatnám, de ez talán legyen egy másik postnak témája. Talán majd később, egy külön cikkben verbálpettingelek arról, hogy miért vagyok a beszédnek ellensége. Esetleg fordítva: ellenségem a beszéd.

Bár bevallom, amikor egy-két alkalommal a hangszálaim felmondták a szolgálatot, akkor hiányzott a lehetőség. Nem nagyon. Csak kicsit.

3 responses to “Hastánc

  1. Visszajelzés:Hol hányjak? « eVitae

  2. tanckoktel január 23, 2012 12:01

    Érdekes és nagyszerű cikk! Egy olyan tánc, amiről azt gondolná az ember, hogy csak nőiesen lehet művelni és tessék! Itt az ellenpélda!

    • evitae január 24, 2012 22:05

      Köszönöm a véleményt. Minden, mit ember csinál, nemtől függetlenül, csak akkor ér valamit, ha szenvedéllyel, odaadással, átéléssel teszi. Mert csak így érdemes: pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen….

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: