eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Vérvonal

Mottó: “Névjegykártya méretű és vérzik” – mi az?bleeding-heart / szívvirág

Névjegykártya témában turkálok a weben, Google segítségével. Igen, Kedves Olvasóm, névjegykártya készítéssel is foglalkozom. [A magyar titkos (pl. adó-) megfigyelő szolgálatok (alias: Nagy Testvérek) munkatársainak: fölöslegesen ne csillanjon fel a szemük, hiábavalóan ne gerjedjenek izgalomba, mert csak úgy magamnak, saját használatra, házilagosan szoktam időnként 10-20 db kártyát csinálni, nem mintha Fontos Ember lennék, hanem mert mégis egyszerűbb esetleges újabb ismerősöknek (vagy gondatlan-rendetlen régieknek, vagy adataim változása esetén) csak egy kártyán odaadnom az elérhetőségeimet, mint nehezen olvasható  kézírással sajtcetlikre írogatni, ami még könnyebben elhányódhat.  Meg hát az ember akkor is adjon magára, ha egy noname senki kis porszem. Nem igaz, Kedves Olvasóm? És hát a nyomdák csak nagy tételben gyártanak, és hát egyszerűbb, ha bármikor átszerkeszthetem / kinyomtathatom magamnak, mint nyomdákba futkosni, magyarázni, egyeztetni, stb. No és semmi közük az én személyes adataimhoz, igaz-e?]

Így aztán kicsit szétnézek weben névjegykártya ügyileg, pláne, hogy egy újabb technikát akarok felvenni az eszköztáramba. (Hogy mi ez a technika, nem árulom el – hadd furdaljon a kíváncsiság, Kedves Olvasóm :-)) Érdekes és hasznos dolgokat szállít Google Mester. Tulajdonképpen csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi a névjegykártya szabványos mérete. Ha van egyáltalán. A magyar nyelvű találatokban főleg kisebb-nagyobb nyomdák hirdetik – rosszabb esetben hasznos információktól mentesen ajnározzák  – magukat. Utóbbiakat csukom is be, felejtem is el ízibe, de van több olyan is, ami korrekt, hasznos infókat is közread – ahogyan az felhasználó- és ügyfélbarát  szolgáltatóhoz illik. Pl. méretekről, papírfajtákról, különféle technikákról.  Ezeket el is bookmarkolom, sose lehet tudni, később nem fanyalodom-e mégis rájuk valami egyéb, valóban nagyobb volumenű termékükre vágyván.

Azonban a  méretek tekintetében vegyes a kép, ahány szolgáltató, annyiféle méretet nevez “szabványosnak”. A demokrácia jó dolog, de vannak olyan területek, ahol nem baj, ha egyféle szabályhoz igazodunk. Ahogy pl. közlekedni se lehet össze-vissza, kinek épp hogyan tartja kedve, és szabadságérzete – ezért van a közlekedési játékszabályzat, a KRESZ. Nem igaz?

Ha a névjegykártya bármilyen méretű lehetne, akkor a pár milliméterestől akár a méretesekig is gyárthatnánk, bár akkor már a “kártya” fogalmába is nehezen férhetne bele, és az eredeti funkciójának se felelne meg: könnyen tárolható, hordozható, kevésbé gyűrődő és szakadó kis papírdarab, amin azok a legfontosabb elérhetőségeink elférnek, amit a célszeméllyel meg akarunk osztani. Még a szabványközeli méretűek között is lehetnek olyan nagyon egyedi (mondhatni: flancos) változatok, amelyek a felsorolt praktikus szempontoknak nem feltétlenül tesznek eleget, amint az itt látható különleges példányok némelyike mutatja: nevjegykeszites.hu . (Azt a nézetemet is igazolva, hogy a szépség és a praktikum egymással fordítottan arányos.)

Szabványos méret ügyében ezért tovább kutakodok, az angol nyelvű találatok között is. Kutatómunkám eredményeképp arra jutok, hogy nincs teljesen egységes méret-szabvány, de mégis vannak országok, ill. ország-csoportok, melyek körében egy-egy szabványhoz igazodnak, amint az az angol nyelvű Wikipedia  “Business card címszava alatt szépen, áttekinthetően össze van foglalva. (Magyar változata a címszónak nincs.)

Névjegykártya vérzikEzek között a létező legkisebb mérethez lenne célszerű igazodni, azaz a 74×48 mm-hez, és akkor biztosan mindenki névjegytartójába belepasszolna a kártya. De mert annyira nagyvilági életet nem élek (még), ezért egyelőre inkább mégis csak két méret érdekes számomra: 85×55 mm (EU) és 90×50 mm (Magyarország). Mindenesetre megjegyzem magamnak még az álmaim földjén honos szabványt is: 90×55 mm (Ausztráliában). Mit lehet tudni. Hátha egyszer mégis…

Ezzel hát meg is volnék. Mindez talán nem is lenne túl érdekes annyira, hogy egy blogcikket (magyarul: postot) rászánnék, ha Google találatai között egy furcsaságon nem akadna meg a szemem. Ennek a lead-jében (“lead” magyar megfelelője talán: “előszöveg” vagy “bevezető”?) az olvasható, hogy: “Névjegykártya méretű és vérzik”. Ezen annyira meghökkenek, hogy ráklikkelek, mi lehet ez? A választ nem kapom meg. Annyit látok, hogy egy furcsa webcímhez tartozik, és a valószínűleg eredeti angol szöveget nyilván valami automatikus (talán Google) fordítóval magyarították. Olyan is lett. Még az is lehet, hogy netkalózok csalioldala. Ezért nem is adok meg szöveges, se kattintható webcímet, csak az oldal fotójába írtam bele a webcímet (itt balra). Nem venném a szívemre, ha én vezetnélek egy ilyen kétes oldalra, Kedves Olvasóm.

De nem hagy nyugodni a képtelen gondolattársítás: hogyan jöhet össze a névjegykártya a vérzéssel? ( Ahogyan korábban se hagyott nyugodni a “bank és tampon”  kapcsolat – míg rá nem jöttem, hogy orbán viktor az összekötő láncszem. ) Vannak ugyan ötleteim a megfejtésre: pl. vámpírok névjegykártyája. Esetleg intelligens bankkártya, vagy az egyre trendibb egyéb intelligens elektronikus kütyük egyike, ami már olyannyira intelligens, hogy érezni, szenvedni, vérezni is tud. Pl. speciális kis élmény-videólejátszó, amit horrorfilmek lejátszására fejlesztettek ki, és a pici képernyőn látható trancsírozást úgy teszik élménnyé, hogy közben csorog belőle a vér kifelé. Fantasztikus jövő vár ránk, Kedves Olvasóm, bár már  a jelenünk se kutya!

Ha már Google hozta elém a rejtélyt, a megoldáshoz is igénybe veszem a szolgálatait. “Business card bleed” keresőkulcsra jönnek is a találatok, és máris megvan a megfejtés. Kicsit földhözragadtabb, mint az én fenti ötleteim, de hát a valóságnak nincs fantáziája, mint tudjuk. A bleed (nyomtatások vonatkozásában) nem más, mint egy nyomdai szakkifejezés, a magyar megfelelője: kifutó.

A kifutó szakszóval már találkoztam egy olyan termék megrendelésekor, amit házilagosan nemigen lehetett volna megcsinálni (kitűző). A kedves hölgyet talán megizzasztottam egy kicsit, amiért elég nehezen tudtam felfogni, hogy mit is jelent a kifutó – a szemléltető ábrák dacára. Ahogy most a Google találatokban kutakodom, alig találok olyat, ahol a nem nyomdász, nem kiadványszerkesztő szakképzettségű, egyszerű ügyfél számára érthetően képesek ezt a fogalmat érzékeltetni. És kizárólag szavakkal nem is lehet, csak szemléltető ábrákkal együtt(1). Tulajdonképpen: ha margómentesen akarod látni (rendes nyomdai!) nyomtatás után a kész terméket, vagyis hogy ne legyen körben a lap szélein (képen, kitűzőn)  fehér sáv, akkor a késztermék fizikai méretéhez képest nagyobbra kell szerkesztened az oldalt (képet), de úgy ám, hogy ebben a “túlfutó” sávban már csak olyan tartalom legyen, amibe nem baj, ha belevágnak, ha levágják. Természetszerűleg ez leginkább háttérképekre vonatkozik, hiszen szöveget azért írsz az oldalba, hogy azt el tudják olvasni, és ne vágja a nyomdagép felébe-harmadába. De fontos információkat hordozó képek (logó, alaprajz, használati útmutatók) szintén nem futkoshatnak túl, “nem vérezhetnek el”. Persze, ha nem fehér, hanem színes papírra kerül a nyomtatás, akkor a fehér sáv problémája fel se merül. Viszont lehetséges, hogy drágább megoldás.

Bleeding heartEzzel átadtam a tudást néked is Kedves Olvasóm. Érdekes kérdés lehetne az is, hogy angol nyelvűek miért a vérzéshez, a magyarok miért a kifutáshoz kapcsolták ezt a fogalmat. Talán köze lehet hozzá a nemzeti karakternek? A “vérzés” (vagy “elvérző”) kicsit mintha fantáziadúsabb, érzékletesebb lenne, hiszen a szóban forgó szélső sávban a tartalom szó szerint elvérzik. A “kifutó” valahogy kevésbé fedi a lényeget, a veszteséget. Lehet, hogy emiatt értettem meg olyan nehezen egészen idáig, amíg az angol megfelelőjét fel nem kutattam?

És hogy oldjam e technikai jellegű téma szárazságát, itt említem meg, hogy kutakodásom melléktermékeként találtam rá egy bleeding-heart (vérző szív) nevű virágra(2), melyet gyerekkorom kertjéből ismerek, de eddig nem tudtam, hogy az angolok ilyen nevet is adtak neki. Ahogy azt sem, hogy fehér változata is van. Ez utóbbi nyilván úgy keletkezett, hogy a piros (vagy inkább rózsaszín) változat teljesen kivérzett.

_________________________________________
(1) Kifutó / Bleed fogalma:

  • http://www.fercolor.hu/anyagleadas.html
    Kifutónak nevezzük, ha valamelyik szín (vagy kép) eléri a vágás vonalát, ilyenkor ezt a színt vagy képet a vágójelen túl kell futtatni néhány milliméterrel. A kifutó hiánya azt eredményezi, hogy vágáskor fehér csíkok jelentkezhetnek a kiadvány szélén.”
  • http://brtkr.blogspot.com/2010/02/mi-kifuto.html
    “A kiadványkészítésben használatos kifejezés tk. egy sávot jelent a papír szélén. Ha a képek és a szöveg eléri a lap szélét, akkor arról le kell lógatni kissé….a nyomtató bizonyos sávban nem tud nyomtatni a lap szélére… Ezt kénytelenek leszünk levágni róla. Mivel a vágást nem tudjuk pontosan elvégezni kifutót kell alkalmazni.”
  • http://www.teleanu.com/business-cards-bleed-cutting-edge/
    Bleed is a printing term that refers to printing that goes beyond the edge of the sheet after trimming. The bleed is the part on the side of a document that gives the printer a small amount of space to account for movement of the paper, and design inconsistencies.”
  • http://www.frederiksamuel.com/blog/2005/10/monday-rant-2-magazine-ads-with-no-bleeds.html
    “If you have a choice between publishing a full-page ad with or without bleeds, you choose with bleeds.”

(2) Bleeding heart / Szívvirág, Wikipédia:

  • Angolul: http://en.wikipedia.org/wiki/Lamprocapnos_spectabilis (a virágról a kép innen való) Érdekes, hogy angulol mennyiféle neve van / volt: “Lamprocapnos spectabilis (formerly Dicentra spectabilis; old-fashioned bleeding-heart, Venus’s car, Lady in a bath, Dutchman’s trousers, or Lyre-flower) is a rhizomatous perennial plant native to eastern Asia from Siberia south to Japan.”
  • Magyarul: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_sz%C3%ADvvir%C3%A1g
    “A nagy szívvirág (Lamprocapnos spectabilis, korábban Dicentra spectabilis) a mákfélék (Papaveraceae) családjának füstikefélék (Fumarioideae) alcsaládjába tartozó növényfaj, a Lamprocapnos nemzetség egyetlen faja. Sokáig a szívvirág (Dicentra) nemzetségbe sorolták, ám 1997-es molekuláris genetikai vizsgálatok kimutatták különbözőségét a nemzetségtől. Kelet-Ázsiában Szibériától Japánig őshonos.”

3 responses to “Vérvonal

  1. KUbv június 29, 2012 19:58

    A nevjegy amerikai szabvanymerete: 2″ x 3.5″ – No deviation.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: