eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Havi archívumok: január 2012

Kettő

2012. január 22-én közreadott hír:

Néhány nappal ezelőtt a Kossuth-díjas Parti Nagy Lajos író és költő kifogásolta a „szócsövesített” közmédiát, s később, amikor telefonon erősítette meg a hírt az Indexnek, kijelentette: számára evidens, hogy a hatalom által einstandolt közmédiában nem szerepelhet, és ennek megfelelően utasította vissza, hogy a Magyar Rádióval tárgyaljon egy hangjátéka ismétlésének feltételeiről.

Závada Pál sem kíván többé alkotóként megjelenni a Magyar Rádió műsorfolyamában, írta az Index. Az ugyancsak Kossuth-díjas író-szociológus szerint a Magyar Rádióban a műsorszerkesztési elvek az 1989-es év előttire kezdtek el hasonlítani.(Amerikai Népszava: Závada Pál letiltotta műveit a közrádióban(1))

2002-ben hirdette meg a fidesz a kirekesztés és gyűlölet politikáját, melyet a nácik segítségével 8 éven át sikeresen egyre magasabb szintre fejlesztett zavartalanul, míg 2010. áprilisában totális győzelemre vitt.

2010. áprilisában kapott a fidesz az országtól teljhatalmat.

2012. január van most.

Ébredni soha sem késő. És ha legalább most, legalább már ketten vannak ébredők, Magyarországon már ez is nagy dolog.

_________________________________________
(1) http://nepszava.com/2012/01/featured/zavada-pal-letiltotta-muveit-a-kozradioban.html

Hastánc

Egyptian bellydancer Randa KamelEgy magyar férfi hastáncos, Seres Zoltán nevét említem egy korábbi postomban az Erasure együttes 1992-ben New York-ban megrendezett koncertjéről származó, a “Love to hate you” dalának felvétele kapcsán. Nem akartam azt a postot túl hosszúra nyújtani, és Seres Zoltán(1) amúgy is megérdemel egy külön postot.

(A félreértéseket elkerülendő: itt balra a kis képen egy hagyományos, női táncos látható, szemléltetési célzattal.)

Évekkel ezelőtt valamelyik tévé-csatornán láttam őt, véletlenül, és teljesen elbűvölt a tánca, kicsit póraisabban szólva: el voltam tőle ájulva. Valahol az interneten áradoztam is akkor róla, de sajnos már nem lelem, hogy hol, pedig olyan szépeket írtam róla, hogy kár érte. Akkor még nem is tudtam a táncos nevét, csak azt láttam, hogy egy férfi hihetetlen módon hastáncol. Amúgy pedig a hastánc se érdekelt különösebben. Addig. És bár a megkövült társadalmi tudat szerint a hastánc női dolog (pedig most a kutatómunkám alapján látom(2), hogy ez eredetileg nem igaz), ám ez a férfi mégse női módon adja elő, hiszen akkor nem is lett volna benne semmi különös, csak annyi, hogy egy vélhetően meleg pasi nőként próbál táncolni. Nem, a fantasztikus az volt a táncában, hogy – bár nőktől megszokott, nőknek kidolgozott mozdulatokkal táncol, de mégis inkább csak férfiakra jellemező átéléssel, szenvedéllyel, könnyedséggel, élvezettel.

Ilyesmire nők nem képesek – talán csak nagyon ritka kevés kivétellel. (Inkább talán a fekete, a latin népek körében gyakoribb.) Hogy ez vajon miért van így – ez egy külön tanulmányt igényelne. Talán nőknek nincs ilyen istenadta tehetségre szükségük, hiszen elég, ha félpucéren kicsit riszálják magukat, a férfisereg csorgó nyállal csak arra fókuszál kiguvadt szemekkel, hogy egy (vagy több) nő illegeti pőrén magát a színen, és képzeletükben teljesen le is vetkőztetik őket ott helyben, és csak a szex jár a fejükben. És a nadrágjukban. Az, hogy hogyan, mennyire jól vagy rosszul táncolnak, nem is érdekes számukra. A női táncos tehát nem táncot ad elő, hanem meztelen erotikát. Rosszabb esetben előjátékot a szexhez. Ehhez pedig nem kell különös tehetség. Szimpla biológia. Ilyesmire bármilyen fiatal, jó alakú nő alkalmas, és nem is kell több a “sikerhez”. Legfeljebb, ha a többieket le akarja körözni karrierben, akkor bebújik egy vagy több, macsó menedzser,  döntéshozó ágyába, és máris “magasabb osztályba léphet”. A női közönség igényét pedig a férfidominanciájú show- és egyéb bizniszben ki nem sz@rja le. Nemde?

Seres Zoltán, amikor táncol, ő nem egy ember, nem egy férfi, nem egy nőként táncoló táncos, aki táncot ad elő, hanem maga a tánc. Egész lénye, teste, lelke eggyé válik a ritmussal, a zenével. Nemhogy nőtől, de még férfitől is ritkán kapni ilyen audio-vizuális élményt. És most, hogy az Erasure felvétel kapcsán újra előjött emlékeimből, és újra megnézem, immár a Youtube-on, a korábbi véleményem mit sem változott, és nem emlékszem, hogy azóta láttam volna másik ilyen átlényegült, profi örömtáncost – akár nőben, akár férfiban.

Zoltán Seres- Pharao Dance Studio(3)
[http://youtu.be/krbZ5V9Z-Bs]
Seres Zoltán tanoura tánca
és a Pharaoh Stúdió Tánckara
(4)
[http://youtu.be/3FqCHPjda3g]

Mikor ilyen élménnyel ajándékoz meg valaki, akkor már-már hinni vélem, hogy ilyen pár percekért élni mégis csak érdemes. Talán…valahol…

__________________________________________
(1) http://www.pharaohstudio.hu
(2) A hastáncról némi információ:

(3) Sajnos ennek nem találtam jobb minőségű változatát. Különösen az arca, szeme, mosolya tükrözi a tánc örömét. Ez talán az eredeti helyre, a Youtube-ra átkapcsolva jobban érvényesül, a nagyobb méretben.
(4) Különösen szembeötlő a különbség, ahol nőkkel táncol együtt. Persze, a nők (lányok) szépek, szexisek, esetleg kedvesek, de nem nagyon sugárzik belőlük a szenvedély, az átlényegülés, a táncnak az az öröme, ami “mindent visz”.

Különösen közel állnak hozzám az olyan művészetek és képviselőik, ahol és akik nem a szavakat használják a kifejezés eszközéül – melyek, a Kis Herceg óta tudjuk, csak félreértések forrásai. Szavakkal sokkal könnyebben lehet hazudni, mint tekintettel, arcjátékkal, mozdulattal. Ez utóbbiakat együtt, egyszerre – bár nem lehetetlen, de – sokkal nehezebb egy-egy hazugság szolgálatába állítani.

Ha rajtam állna, (ha diktátor lennék,) betiltatnám a beszédet. No, de talán, legalábbis bírságot szednék azoktól, akik szómenésesek, akik pl. fél órában mondják el azt, amit 1-2 mondatban fél perc alatt is elmondhatnának. Ha pedig az az 1-2 mondat se tartalmazna hasznos információt, akkor valami plusz büntetéssel sújtanám őket. Ezt még ragozhatnám, de ez talán legyen egy másik postnak témája. Talán majd később, egy külön cikkben verbálpettingelek arról, hogy miért vagyok a beszédnek ellensége. Esetleg fordítva: ellenségem a beszéd.

Bár bevallom, amikor egy-két alkalommal a hangszálaim felmondták a szolgálatot, akkor hiányzott a lehetőség. Nem nagyon. Csak kicsit.

Tűnés

[Ezt a cikket (magyarul: postot) korábban elkezdtem írni, de hát közbejött a PIPA, meg a SOPA – az internetnek hála olyan gyorsan pörögnek az események, hogy képtelenség velük lépést tartani. És mert a PIPA meg SOPA ügyét fontosabbnak véltem, hát ezt a postot kicsit félretettem,  félkész állapotban.]

Néha visszanézem korábbi szövegeimet. Legalább én olvassam magamat, nem igaz, Kedves Olvasóm? Persze ne gondold, hogy csak a nárcizmusom késztet erre. Egy másik kórság is jellemez: a maximalizmus. Amikor megszülök egy cikkemet, akkor frissen túl “közel” vagyok még hozzá. Vagyis hiába olvasom át még vázlatban, sőt a publikálás után mindjárt, akár többször is, mindig marad a szövegben némi szintaktikus, vagyis betűhiba, elírás. Az online helyesírás-ellenőrző se vehet észre mindent, hiszen előfordul, hogy az elírt szó is értelmes önmagában, de azt, hogy a szövegkörnyezetbe nem passzol, azt egyedül csak az emberi elme képes észlelni, a “gép”, vagyis a beprogramozott automatizmusok nem. Bár az ember, pontosabban a profithajhászó gyártók mindent elkövetnek, hogy az ember helyett az intelligens kütyük vegyék át az irányítást, de nem hiszem, hogy az emberi elmét valaha is helyettesíthetnék ezek a kütyük. De mit is beszélek, Kedves Olvasóm – világos, hogy nem a kütyük, hanem azok gyártói ill. haszonélvezőik fogják átvenni a vezérlést a mezítlábas pórnép fölött. Csak az vigasztal, hogy – hajlott koromnál fogva – én már nem élem meg ezt. Se.

De, Kedves Olvasóm, már megint csapongok – hát szólj rám!Erasure Video Removed

Természetesen erőforrásaim többnyire csak a legutóbbi néhány cikkem átnézését teszik lehetővé. Ahogy most így ellenőriztem párat, hát látom ám, hogy a nagy sikerű orbános MaszturBál az Operaházban cikkembe ágyazott videók egyike már nem elérhető.  Szívemet szomorúság tölti el, mert az Erasure (Love to hate you) együttesnek egy különleges, (a fellelhető infók alapján) New York-ban 1992 évben tartott koncertjén készült felvételét érinti a dolog. A különlegessége pedig az, hogy az énekes körül – igen, Kedves Olvasóm – két homoszexuális(nak látszó) férfi táncol fantasztikusan.

És visszaemlékezem, hogy valahol évekkel ezelőtt a neten már áradoztam arról, hogy egy férfi(!) hastáncos(!), Seres Zoltán mennyire kenterbe veri a női hastáncosokat. Nos, ezen az Erasure koncerten szintén történt egy kis formabontás: a felvétel minősége nem túl jó, de annyit látni lehet, hogy két meleg (vagy transzvesztita – a különbségekkel nem vagyok egészen tisztában), ráadásul (legalább is az egyik) fekete fiú is táncol a tánckarban (persze a fekete és latin népeknek a vérükben van a zene, a ritmus, a tánc, nemtől függetlenül is), és sokkal fantasztikusabban, mint a női táncosok. És ennél csak rosszabb minőségű videót találtam még erről a koncertről. Most viszont azt kell látnom, hogy ennek a Youtube csatornának a gazdája ezt az egyetlen viszonylag jobb minőségű videót is leszedte: “This video has been removed by the user.” Vagyis: ezt a vidót a felhasználó eltávolította. Elég elítélendő az ilyen netpolgár, aki még arra sem méltatja az addigi nagyszámú látogatóját, hogy jelezze, mi történt, mi az oka a törlésnek.

És ráadásul le se töltöttem, hogy legalább magamnak meglegyen. Lám, manapság annyira gyorsan változnak a dolgok az interneten is, hogy ha találunk valami csemegét, az a  legbiztosabb, ha azonnal letöltjük magunknak, mert egyáltalán nem biztos, hogy pár nap, pár óra, pár perc múlva újra megnézhetjük.

Így aztán nagy erőkkel elkezdtem keresgélni újra, hogy hátha megtalálok még egy kópiát belőle. Kemény meló árán rá is találtam egy másikra, amelyik egyáltalán nem volt ellátva a releváns kulcsszavakkal, címmel, címkékkel, így aztán a szerencsén múlott, hogy mégis rábukkantam. Ki is cserélem hát utólag a korábbi postomban a megfelelő azonosítókat, hogy ismét lehessen látni a felvételt, legalább addig, amíg azt is el nem tüntetik. (Ha más nem, majd a PIPA-SOPA lobbizók, ha sikeresen átverték az USA törvénytervezetet a tiltakozó netpolgárok millióin.)

Viszont ismét lett a kutatómunkámnak egy mellékterméke. Három lány (kissé póriasabban: három csaj) táncol a szóban forgó Erasure: I love to hate you c. zenére, a jelek szerint a maguk örömére. És bár amatőr felvétel és amatőr tánc, ám mégis (elég) jó a felvétel minősége is, és a három leányzó olyannyira örömtáncot lejt, olyannyira élvezi a zenét, a ritmust, a mozgást, hogy az amatőrségből nem esetlenség, hanem báj, humor árad. Így aztán ezt is közreadom itt, ítéld meg Te magad, Kedves Olvasóm, és hátha néked is okoz pár derűs percet e borongós világban:

[http://youtu.be/yTdnP_xngGw]
I love to hate you (Russian dance version)

És az is különlegessége e felvételnek, hogy női személyek kevésbé szoktak ilyen önfeledten mókázni csak úgy a móka kedvéért. És bár a tánc természetéből adódóan itt is van némi kis erotikus momentum, de hát ez mégse az a nőknél általában szokásos öncélú, önkellető riszálás-vonaglás, hanem maximum egy kis csipetnyi fűszer az alapanyagban, a jókedvben, a humorban.

Orbántól tanul az USA?

Stop SOPA & PIPAMagyarországon a demokrácia leépítésén, a szólásszabadság felszámolásán, és egy Mussolini-típusú diktatórikus, fasiszta állam építésén munkálkodik egy, a neonácik segítségével teljhatalmat szerzett, velük továbbra is együttműködő szélsőjobboldali politikai erő.
Ilyen sorsú országokban élni kényszerülő, de demokráciára, szólásszabadságra vágyók egyetlen reménye az internet országhatárokon átívelő szabadsága által nyújtott lehetőség.
Ha ezt a reményt, ha a szabadságnak ezt a lehetőségét is elveszi tőlük egy, eddig a demokrácia és a szabadság hazájának hitt erős ország, akkor semmijük sem marad.

Csatlakozom az internet szabadságát veszélyeztető
amerikai törvénytervezet (SOPA/PIPA) elleni
nemzetközi tiltakozáshoz.

Kérem a demokrácia és szabadság minden országot érintő ügyét magukénak érző netpolgárokat, csatlakozzanak a tiltakozáshoz.

(eVitae)

_________________________________________ Folytatás »»

Vérvonal

Mottó: “Névjegykártya méretű és vérzik” – mi az?bleeding-heart / szívvirág

Névjegykártya témában turkálok a weben, Google segítségével. Igen, Kedves Olvasóm, névjegykártya készítéssel is foglalkozom. [A magyar titkos (pl. adó-) megfigyelő szolgálatok (alias: Nagy Testvérek) munkatársainak: fölöslegesen ne csillanjon fel a szemük, hiábavalóan ne gerjedjenek izgalomba, mert csak úgy magamnak, saját használatra, házilagosan szoktam időnként 10-20 db kártyát csinálni, nem mintha Fontos Ember lennék, hanem mert mégis egyszerűbb esetleges újabb ismerősöknek (vagy gondatlan-rendetlen régieknek, vagy adataim változása esetén) csak egy kártyán odaadnom az elérhetőségeimet, mint nehezen olvasható  kézírással sajtcetlikre írogatni, ami még könnyebben elhányódhat.  Meg hát az ember akkor is adjon magára, ha egy noname senki kis porszem. Nem igaz, Kedves Olvasóm? És hát a nyomdák csak nagy tételben gyártanak, és hát egyszerűbb, ha bármikor átszerkeszthetem / kinyomtathatom magamnak, mint nyomdákba futkosni, magyarázni, egyeztetni, stb. No és semmi közük az én személyes adataimhoz, igaz-e?]

Így aztán kicsit szétnézek weben névjegykártya ügyileg, pláne, hogy egy újabb technikát akarok felvenni az eszköztáramba. (Hogy mi ez a technika, nem árulom el – hadd furdaljon a kíváncsiság, Kedves Olvasóm :-)) Érdekes és hasznos dolgokat szállít Google Mester. Tulajdonképpen csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi a névjegykártya szabványos mérete. Ha van egyáltalán. A magyar nyelvű találatokban főleg kisebb-nagyobb nyomdák hirdetik – rosszabb esetben hasznos információktól mentesen ajnározzák  – magukat. Utóbbiakat csukom is be, felejtem is el ízibe, de van több olyan is, ami korrekt, hasznos infókat is közread – ahogyan az felhasználó- és ügyfélbarát  szolgáltatóhoz illik. Pl. méretekről, papírfajtákról, különféle technikákról.  Ezeket el is bookmarkolom, sose lehet tudni, később nem fanyalodom-e mégis rájuk valami egyéb, valóban nagyobb volumenű termékükre vágyván.

Azonban a  méretek tekintetében vegyes a kép, ahány szolgáltató, annyiféle méretet nevez “szabványosnak”. A demokrácia jó dolog, de vannak olyan területek, ahol nem baj, ha egyféle szabályhoz igazodunk. Ahogy pl. közlekedni se lehet össze-vissza, kinek épp hogyan tartja kedve, és szabadságérzete – ezért van a közlekedési játékszabályzat, a KRESZ. Nem igaz?

Ha a névjegykártya bármilyen méretű lehetne, akkor a pár milliméterestől akár a méretesekig is gyárthatnánk, bár akkor már a “kártya” fogalmába is nehezen férhetne bele, és az eredeti funkciójának se felelne meg: könnyen tárolható, hordozható, kevésbé gyűrődő és szakadó kis papírdarab, amin azok a legfontosabb elérhetőségeink elférnek, amit a célszeméllyel meg akarunk osztani. Még a szabványközeli méretűek között is lehetnek olyan nagyon egyedi (mondhatni: flancos) változatok, amelyek a felsorolt praktikus szempontoknak nem feltétlenül tesznek eleget, amint az itt látható különleges példányok némelyike mutatja: nevjegykeszites.hu . (Azt a nézetemet is igazolva, hogy a szépség és a praktikum egymással fordítottan arányos.)

Szabványos méret ügyében ezért tovább kutakodok, az angol nyelvű találatok között is. Kutatómunkám eredményeképp arra jutok, hogy nincs teljesen egységes méret-szabvány, de mégis vannak országok, ill. ország-csoportok, melyek körében egy-egy szabványhoz igazodnak, amint az az angol nyelvű Wikipedia  “Business card címszava alatt szépen, áttekinthetően össze van foglalva. (Magyar változata a címszónak nincs.)

Névjegykártya vérzikEzek között a létező legkisebb mérethez lenne célszerű igazodni, azaz a 74×48 mm-hez, és akkor biztosan mindenki névjegytartójába belepasszolna a kártya. De mert annyira nagyvilági életet nem élek (még), ezért egyelőre inkább mégis csak két méret érdekes számomra: 85×55 mm (EU) és 90×50 mm (Magyarország). Mindenesetre megjegyzem magamnak még az álmaim földjén honos szabványt is: 90×55 mm (Ausztráliában). Mit lehet tudni. Hátha egyszer mégis…

Ezzel hát meg is volnék. Mindez talán nem is lenne túl érdekes annyira, hogy egy blogcikket (magyarul: postot) rászánnék, ha Google találatai között egy furcsaságon nem akadna meg a szemem. Ennek a lead-jében (“lead” magyar megfelelője talán: “előszöveg” vagy “bevezető”?) az olvasható, hogy: “Névjegykártya méretű és vérzik”. Ezen annyira meghökkenek, hogy ráklikkelek, mi lehet ez? A választ nem kapom meg. Annyit látok, hogy egy furcsa webcímhez tartozik, és a valószínűleg eredeti angol szöveget nyilván valami automatikus (talán Google) fordítóval magyarították. Olyan is lett. Még az is lehet, hogy netkalózok csalioldala. Ezért nem is adok meg szöveges, se kattintható webcímet, csak az oldal fotójába írtam bele a webcímet (itt balra). Nem venném a szívemre, ha én vezetnélek egy ilyen kétes oldalra, Kedves Olvasóm.

De nem hagy nyugodni a képtelen gondolattársítás: hogyan jöhet össze a névjegykártya a vérzéssel? ( Ahogyan korábban se hagyott nyugodni a “bank és tampon”  kapcsolat – míg rá nem jöttem, hogy orbán viktor az összekötő láncszem. ) Vannak ugyan ötleteim a megfejtésre: pl. vámpírok névjegykártyája. Esetleg intelligens bankkártya, vagy az egyre trendibb egyéb intelligens elektronikus kütyük egyike, ami már olyannyira intelligens, hogy érezni, szenvedni, vérezni is tud. Pl. speciális kis élmény-videólejátszó, amit horrorfilmek lejátszására fejlesztettek ki, és a pici képernyőn látható trancsírozást úgy teszik élménnyé, hogy közben csorog belőle a vér kifelé. Fantasztikus jövő vár ránk, Kedves Olvasóm, bár már  a jelenünk se kutya!

Ha már Google hozta elém a rejtélyt, a megoldáshoz is igénybe veszem a szolgálatait. “Business card bleed” keresőkulcsra jönnek is a találatok, és máris megvan a megfejtés. Kicsit földhözragadtabb, mint az én fenti ötleteim, de hát a valóságnak nincs fantáziája, mint tudjuk. A bleed (nyomtatások vonatkozásában) nem más, mint egy nyomdai szakkifejezés, a magyar megfelelője: kifutó.

A kifutó szakszóval már találkoztam egy olyan termék megrendelésekor, amit házilagosan nemigen lehetett volna megcsinálni (kitűző). A kedves hölgyet talán megizzasztottam egy kicsit, amiért elég nehezen tudtam felfogni, hogy mit is jelent a kifutó – a szemléltető ábrák dacára. Ahogy most a Google találatokban kutakodom, alig találok olyat, ahol a nem nyomdász, nem kiadványszerkesztő szakképzettségű, egyszerű ügyfél számára érthetően képesek ezt a fogalmat érzékeltetni. És kizárólag szavakkal nem is lehet, csak szemléltető ábrákkal együtt(1). Tulajdonképpen: ha margómentesen akarod látni (rendes nyomdai!) nyomtatás után a kész terméket, vagyis hogy ne legyen körben a lap szélein (képen, kitűzőn)  fehér sáv, akkor a késztermék fizikai méretéhez képest nagyobbra kell szerkesztened az oldalt (képet), de úgy ám, hogy ebben a “túlfutó” sávban már csak olyan tartalom legyen, amibe nem baj, ha belevágnak, ha levágják. Természetszerűleg ez leginkább háttérképekre vonatkozik, hiszen szöveget azért írsz az oldalba, hogy azt el tudják olvasni, és ne vágja a nyomdagép felébe-harmadába. De fontos információkat hordozó képek (logó, alaprajz, használati útmutatók) szintén nem futkoshatnak túl, “nem vérezhetnek el”. Persze, ha nem fehér, hanem színes papírra kerül a nyomtatás, akkor a fehér sáv problémája fel se merül. Viszont lehetséges, hogy drágább megoldás.

Bleeding heartEzzel átadtam a tudást néked is Kedves Olvasóm. Érdekes kérdés lehetne az is, hogy angol nyelvűek miért a vérzéshez, a magyarok miért a kifutáshoz kapcsolták ezt a fogalmat. Talán köze lehet hozzá a nemzeti karakternek? A “vérzés” (vagy “elvérző”) kicsit mintha fantáziadúsabb, érzékletesebb lenne, hiszen a szóban forgó szélső sávban a tartalom szó szerint elvérzik. A “kifutó” valahogy kevésbé fedi a lényeget, a veszteséget. Lehet, hogy emiatt értettem meg olyan nehezen egészen idáig, amíg az angol megfelelőjét fel nem kutattam?

És hogy oldjam e technikai jellegű téma szárazságát, itt említem meg, hogy kutakodásom melléktermékeként találtam rá egy bleeding-heart (vérző szív) nevű virágra(2), melyet gyerekkorom kertjéből ismerek, de eddig nem tudtam, hogy az angolok ilyen nevet is adtak neki. Ahogy azt sem, hogy fehér változata is van. Ez utóbbi nyilván úgy keletkezett, hogy a piros (vagy inkább rózsaszín) változat teljesen kivérzett.

_________________________________________
(1) Kifutó / Bleed fogalma:

  • http://www.fercolor.hu/anyagleadas.html
    Kifutónak nevezzük, ha valamelyik szín (vagy kép) eléri a vágás vonalát, ilyenkor ezt a színt vagy képet a vágójelen túl kell futtatni néhány milliméterrel. A kifutó hiánya azt eredményezi, hogy vágáskor fehér csíkok jelentkezhetnek a kiadvány szélén.”
  • http://brtkr.blogspot.com/2010/02/mi-kifuto.html
    “A kiadványkészítésben használatos kifejezés tk. egy sávot jelent a papír szélén. Ha a képek és a szöveg eléri a lap szélét, akkor arról le kell lógatni kissé….a nyomtató bizonyos sávban nem tud nyomtatni a lap szélére… Ezt kénytelenek leszünk levágni róla. Mivel a vágást nem tudjuk pontosan elvégezni kifutót kell alkalmazni.”
  • http://www.teleanu.com/business-cards-bleed-cutting-edge/
    Bleed is a printing term that refers to printing that goes beyond the edge of the sheet after trimming. The bleed is the part on the side of a document that gives the printer a small amount of space to account for movement of the paper, and design inconsistencies.”
  • http://www.frederiksamuel.com/blog/2005/10/monday-rant-2-magazine-ads-with-no-bleeds.html
    “If you have a choice between publishing a full-page ad with or without bleeds, you choose with bleeds.”

(2) Bleeding heart / Szívvirág, Wikipédia:

  • Angolul: http://en.wikipedia.org/wiki/Lamprocapnos_spectabilis (a virágról a kép innen való) Érdekes, hogy angulol mennyiféle neve van / volt: “Lamprocapnos spectabilis (formerly Dicentra spectabilis; old-fashioned bleeding-heart, Venus’s car, Lady in a bath, Dutchman’s trousers, or Lyre-flower) is a rhizomatous perennial plant native to eastern Asia from Siberia south to Japan.”
  • Magyarul: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_sz%C3%ADvvir%C3%A1g
    “A nagy szívvirág (Lamprocapnos spectabilis, korábban Dicentra spectabilis) a mákfélék (Papaveraceae) családjának füstikefélék (Fumarioideae) alcsaládjába tartozó növényfaj, a Lamprocapnos nemzetség egyetlen faja. Sokáig a szívvirág (Dicentra) nemzetségbe sorolták, ám 1997-es molekuláris genetikai vizsgálatok kimutatták különbözőségét a nemzetségtől. Kelet-Ázsiában Szibériától Japánig őshonos.”

Utolsó?

Ahogy elolvastam a címet: “Internetkorlátozás Európa utolsó diktatúrájában(1) megállt pillanatra az ütőm. Az internet az egyetlen lehetőségem – egyelőre – hogy legalább lélekben távol lehessek Magyarországtól. Ha ezt elvágják, akkor tényleg meg leszek lőve. Bár, jelenleg talán még mondhatjuk: még mindig jobb, ha nem le. Igaz, Kedves Olvasóm?

Alex Lukashenko A következő pillanatban látom ám, hogy ez a számítástechnikai szakmai lap mégse politizálhat direkt módon, különösen nem magyar vonatkozásban, hiszen egy szakmai újság is csak a fidesz-médiatörvény kegyelméből üzemelhet, nemde bár? Így aztán egyelőre még kicsit megnyugodtam: még nem Magyarországról szól a hír. Megtudtam, hogy Fehéroroszországban(2), avagy Belarusz Köztársaságban (a legutóbbi magyar átkos idején használt nevén: Belorussziában) Alexander Lukashenko (Alekszandr Lukasenko) jóvoltából egészen csinos kis diktatúra-féleség van, persze a demokrácia köntösébe öltöztetve, ahogy az a fejlett XXI. sz. haladott szemléletű Európájához, és a még fejlettebb világához illendő. És ahogy most belenézek a Wikipédiás oldalakba, látom, hogy nem a magyar nép az egyedüli, akinek az ilyen diktatúra-féleségek kedvére valók, hiszen lám, Lukasenkót is teljhatalommal ruházta fel népe, több, mint 80%-osan. Sőt, lassan 10 éve e népnek így jó. Annak a néhány szabadságmániásnak meg bakfitty – a nép akarata szent dolog! Talán ott a nácik se rúgnak labdába. Bár ki tudja. Valami antiszemita megnyilvánulással megvádolták Lukasenkót – lehetséges, hogy a két szél összeér?(3) Nem tudhatjuk. Csak aki ott él, az tudhat erről többet. Ahogy a Magyarországon folyó képtelenségekről se igen tud a világ (vagy nem akar tudni).

Orbán ViktorMindenesetre Lukasenkó egyelőre még nem törölte országa nevéből a köztársaság szót. Viszont nem lehet szabadon internetezni. Se. Azt hiszem, a két Szeretett Nagy Vezérnek van mit tanulnia egymástól.

Azt gondolom, Magyarországnak minden esélye megvan arra, hogy ő legyen Európa utolsó diktatúrája. Sőt, az utolsó utáni is. A nép akaratából.

_________________________________________________

(1) http://computerworld.hu/internetkorlatozas-europa-utolso-diktaturajaban-20120103.html
(2) Fehéroroszország / Belarusz Köztársaság / Belorusszia:

  • http://hu.wikipedia.org/wiki/Feh%C3%A9roroszorsz%C3%A1g
  • Angolul tudóknak inkább most is a sokkal komplexebb, összeszedettebb angol nyelvű oldalt ajánlom: http://en.wikipedia.org/wiki/Belarus Milyen jellemző, hogy a magyar oldalon az angol “Emberi jogok” szakasznak nincs (annak sincs) megfelelője! Sőt angolul ennek még külön oldala is van: Human rights in Belarus http://en.wikipedia.org/wiki/Human_rights_in_Belarus . Úgy tűnik, Magyarországon olyannyira rendben vannak az emberi jogok, (vagy annyira nem fontosak), hogy a Wikipédiának nincs se angol (“Human rights in Hungary“) se magyar (“Emberi jogok Magyarországon“) nyelvű ilyen oldala. Hát akkor azt hiszem, minden rendben. Nem igaz, Kedves Olvasóm? Ez is egy érdekes projekt lehetne, hogy a magyar, angol, esetleg egyéb nyelvű oldalakat összehasonlítva milyen szemlélet- esetleg egyéb különbségek vonhatók le az érintett téma valószínűleg anyanyelvi szerzői között.

(3) Ott legalább a szélekből kettő van. Magyarországon csak a jobboldalnak van széle. Sőt, csak az van neki. Baloldalnak meg nem hogy széle nincs, de még közepe se nagyon. Csak nácik, vagy azokhoz közelállók emlegetik folyton a (nem létező) magyar szélsőbalt, hogy saját magukról eltereljék a figyelmet, hogy így kisebbíthessék a náci veszélyt, ami az ő 20 éves szorgos munkájuknak köszönhető. És a kómában lévő, csecsemőlelkű ballibes-demokrata istenadta meg szépen be is szopja, és máris a (nem létező) szélsőbalról verbálpettingel, a nácik-fasiszták legnagyobb örömére, akik így továbbra is zavartalanul építgethetik a szebb jövőt.

MaszturBál az Operaházban

Magyarország Szeretett Nagy Vezére, Orbán Viktor megnyitotta a 2012. évi báli szezont.

e-Vita: RongyéletKicsit korán ugyan, de hát az ország által ráruházott teljhatalom mindenre feljogosítja, nemdebár, Kedves Olvasóm? Tetszettek volna 2002-től odafigyelni arra, midőn nyíltan mondta, mutatta (újra és újra): ha ő hatalomra kerül, ott kő kövön nem marad. Ahogyan már náci segédcsapatai se hagyták az utca- és egyéb köveket csak úgy parlagon heverni, különösen 2006-tól, hanem a Vezér szolgálatában – az un. “demokratikus” kormányzástól háborítatlanul – dobáltak, törtek, zúztak, gyújtogattak. A vak is láthatta, de hát a magyar nép (demokráciáról álmodozó része) olyan kómában volt (és van) egyfolytában, hogy ahhoz képest a vak is csak látó lehet.

Így aztán e kómának hála a Vezérnek (és kiszolgáló személyzetének) 2010 áprilisa óta folyamatos orgazmusban van része. De hát az ingerküszöb sajátossága, hogy az folyvást emelkedik, és újabb, erősebb ingerekre van szükség ahhoz, hogy a kéjvágy kielégüljön. Így aztán előre hozta a báli szezont, egy új típusú bállal megnyitva azt: zártkörű masztur-bált szervezett magának és szolganépének. Nem is akár hol, de az Operaházban. Az élvezet tökéletes: tort ül a meggyalázott demokrácia, a magáévá tett ország fölött, megszentségtelenítve a magyar kultúra egyik kiemelt intézményét. Az élvezetet csak tovább fokozza, hogy odagyűlnek a demokráciáról ábrándozó népek a ház elé, akik maguk adták azt tálcán oda neki, önként és dalolva. És ez az egész éppoly érthetetlen számomra, mint ha egy nő önként, engedelmesen aláfekszik az “erőszaktevőnek”, aztán szüntelen panaszkodik, siránkozik, rinyál, háborog, hogy őt meg merték erőszakolni, hallatlan! De az élet már csak ilyen érthetetlen, nem igaz, Kedves Olvasóm?

Így aztán most ismét jószolgálatot tettek a Vezérnek: segítettek neki elélvezni. Hát, bizony, semmihez sem fogható a bosszúvágy maradéktalan kielégülése okozta gyönyör.

Az én önérzetem nem engedi, hogy a Vezér kielégülését segítsem, ha tehetem, kerülöm a megalázó helyzeteket, ezért dehogyis mentem “tüntetni”. (Én a megelőzés híve vagyok: mentem eleget 2010 áprilisáig – de minek.) A tömeget se szeretem. Így inkább a  munkanap fáradalmait próbálom kipihenni, és privát élvezetemnek hódolok publikusan: itt verbálpettingelek. Közben, mint mindig, háttérrádiózom, ami azt jelenti, hogy a szövegelésükre nem figyelek. De néha mégis megüti egy-egy különös hangfoszlány a fülemet: képzeld, Kedves Olvasóm, a Juventus (amit csak kényszerűségből használok, mert ők szövegelnek a legkevesebbet a többihez képest- bár még így is túl sokat ) a rövid közlekedési hírekben most tüntetésnek meri nevezni a tüntetést! A szilveszteri előzetesként a Kossuth téren rendezett tüntetést ugyanis eufemisztikusan csak “rendezvénynek” merte nevezni. Hm. De ez még mind semmi! Ahogy teszek-veszek, motoszkálok, egyszer csak mit hallok: a KFT együttestől a “Bál az Operában” c. zenét közvetítik. Ezen kicsit meghökkenek: nocsak! A Vezér médiatörvényének kegyelméből üzemelő médiumnak ilyesmire vetemednie azért nem semmi! Hát, kedves Juventus-osok,  nem tudom, mi lesz. Lehetséges, hogy a Juventus lesz az utolsó médium, amit a szélsőjobbos erők kihúznak alólam. És akkor kénytelen leszek tényleg áttérni végleg az mp3-as zenelistákra. De legalább nem sérül többé ennyire kicsikét se az az elvem, mely szerint nem hallgatok magyarországi médiát. Tökéletesen hű lehetek magamhoz. Ugye, hogy mindennek van valami előnye is, Kedves Olvasóm?

Ahogy a dal szövegét hallgatom, némileg hüledezek – sose hittem volna, hogy ez az 1984-ben megjelent nóta egyszer ennyire sokatmondó lesz. Korábban csak az Operabáli rongyrázás kapcsán bírt számomra jelentőséggel, amiről verbálpettingeltem is korábbi kedvenc, de az ismert politikai okokból adódó kényszerűségből elhagyott blogomban. Nos, hallgassuk most együtt a dalt, Kedves Olvasóm:

.
KFT – Bál az Operában (Album version, 1984)
.[http://youtu.be/RJFnsAyDBMA]
Az utcán sűrű éj,
Csak az operaházi lámpák
Kristályfénye száll.
Kívül semmi nesz,
Pedig odabent szól a zenekar,
S a nagyterem díszben áll.
.
Bál van az Operaházban,
Különös bál van,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Aidát, Sarastrót,
Sparafuccilét, Rigolettót.
.
Népköztársaság útján
Mennyi különös alakot elrejt
A konfekció-kabát,
És sohasem tudható,
Hogy mikor nem látja senki őket,
Mivé változnak át.
.
Bál van az Operaházban,
Igazi bál van,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Cavaradossit, Csocsoszánt,
Desdemonát és Don Juant.
.
Bál van, igen, bál van az Operaházban,
S nekem réges-régi vágyam,
Az hogy megtaláljam
Figarót, Izoldát, Papagénót és Papagénát.
.
Bál van, különös bál van
Az Operaházban,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Cavaradossit, Csocsoszánt,
Desdemonát és Don Juant.
.
Mortadella, mia,
Il nostro amore non puo morire mai
Ogni giorno ti ringrazio la gioa che mi dai.
.
Bál van, igen, bál van az Operaházban,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Aidát, Sarastrót,
Sparafuccilét, Rigolettót.
.
Bál van, az Operaházban,
Igazi bál van,
Nekem réges-régi vágyam,
Az hogy megtaláljam
Figarót, Izoldát, Papagénót és Papagénát.
.
Cavaradossit, Csocsoszánt,
Desdemonát és Don Juant.

.

Szeretem, ha a dolgok önmagukért beszélnek.
Ez nem jelenti azt, hogy feltéltenül örömmel tölt el az, amit mondanak.

Orbán Viktor, az igazi européer
[http://youtu.be/wQqdcDEQ3FA]
Kétharmados többséggel mindent lehet
[http://youtu.be/jhGAzO5ijps]
Cabaret – Tomorrow Belongs to Me(*)
[http://youtu.be/bs5bnVoZK4Q]

.

Ezek után talán lazítsunk mi is egy kicsit, Kedves Olvasóm (amíg még lehet):

ERASURE LOVE TO HATE YOU
[http://youtu.be/QES-eQ4lR5U]
.
Im crazy flowing over with ideas
A thousand ways to woo a lover so sincere
Love and hate what a beautiful combination
Sending shivers up and down my spine
.
For every casanova that appears
My sense of hesitation disappears
Love and hate what a beautiful combination
Sending shivers up and down my spine
.
And the lovers that you sent for me
Didnt come with any satisfaction guarantee
So I return them to the sender
And the note attached will read
How I love to hate you
I love to hate you
I love to hate you
I love to hate you
.
Oh you really still expect me to believe
Every single letter I receive
Sorry you what a shameful situation
Sending shivers up and down my spine
.
Oh I like to read of murder mystery
I like to know the killer isnt me
Love and hate what a beautiful combination
Sending shivers make me quiver
Feel it sliver up and down my spine
.
.
Songwriters: BELL/CLARKE
http://kulfoldi.zeneszoveg.hu/dalszoveg/6089/erasure/love-to-hate-you-zeneszoveg.html
Erasure – Love to hate you(**)
[http://youtu.be/mLcS0k4EwRo]
New York, 1992

_____________________________________________________
(*) Itt helyben nem, csak a youtube-on nézhető meg, talán magasabbrendű szerzői jogi, és/vagy üzleti okokból. A megjelenő szövegre (Watch on youtube), vagy az alatta lévő linkre kattintva a youtube-oldalára jutsz, és nézheted-hallgathatod meg. Érdekes, mikor először beszerkesztettem ide, akkor még nem tiltotta. Lehetséges, hogy orbán-országot máris diszkriminálja a világ fejlettebb része? Na végre.
(**) Sajnos jobb minőségű felvételt nem találtam, sőt ezzel is volt némi bonyodalom, erről egy új postban mesélek néked Kedves Olvasóm: Tűnés

2012

Felhívom a figyelmedet Kedves Olvasóm, hogy a legközelebbi aktuális világvége időpontja: 2012.12.21.(1)
Kívánom, hogy addig ezt a 2012-es évet ennek tudatában próbáld hasznosan, kellemesen tölteni 🙂

_________________________________________________
(1) (Hogy időzónák szerint ez pontosan hány órát és hány percet jelent, arról nincs információm.) A maja naptár szerinti időszámítás aktuális ciklusa 2012.12.21. napon véget ér. Ezt a tényt a világvége-bizniszben érdekelt, vagy unatkozó, vagy más téren kitűnni nem tudó, de hírnévre vágyó egyének igyekeznek saját javukra fordítani, és buzgón kongatják a vészharangot. Racionálisabb, józanabb egyének legfeljebb csak annyit mondhatnak: sose lehet tudni, majd meglátjuk.

A magyar embereknek természetesen nem kell izgulniuk, hiszen Magyarország Szeretet Nagy Vezére, Orbán Viktor szerint Magyarország meg tud állni a saját lábán, bármiféle világkatasztrófa esetén. Is. (Hacsak a Bankszövetség nem köp bele a levesbe. Ismét.)

%d blogger ezt kedveli: