eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Orbán tampon

TamponKedves Olvasóm, így a két ünnep között, amikor az a kivételes eset fordulhat elő velem, hogy nem rohanok sehonnan sehová, át tudtam magam adni néhány fantasztikus élménynek, miközben azért ügyeimet is intézhettem. És az élmény akkor ér valamit, ha megosztjuk  másokkal. Nem igaz, Kedves Olvasóm?

Végtörlesztés(1) ügyében kényelmesen betértem a “bankom” egyik fiókjába. Kellemesen nyugis légkör fogadott, nem túl sok ügyféllel foglalkozott a nem túl sok banki ügyintéző, pontosan, szépen, ahogy a csillag megy… Látszott, hogy ezek az ügyfelek a két ünnep közötti időszakot el se tudják más időtöltéssel képzelni, mint hogy banki ügyeiket intézzék, az egyébként munkaidőszak alatti stressztől mentesen, amikor dolgozó bérrabszolgáknak nem könnyű megoldani, hogy a saját munkaidejüket a banki nyitvatartással egyeztessék.

Számomra régóta különös dolog, hogy szolgáltatók ügyfélszolgálatai (és amúgy a hagyományos üzletek(2) is) olyankor vannak nyitva, amikor minden rendes ügyfél, vásárló épp a munkahelyén igyekszik megkeresni azt a pénzt, amit aztán e szolgáltatókhoz, üzletekbe vihet szabadsága alatt, vagy – ha teheti – a munkaidejéből ellógva. De hát persze, a szolgáltatók és az üzletek dolgozói is ugyanolyan bérrabszolgák, akiknek szintén joguk van ugyanabban az időszakban fogadni az ügyfelet, vevőt, amikor ezeknek is épp a nemzeti GDP-t kell(ene) termelniük. Hát, így megy ez, a világ már csak ilyen érthetetlen.

De szólj rám, Kedves Olvasóm, hogy ne csapongjak, hanem maradjak csak a fő témaszál medrében.

A bankfiókban egy rövid kis várakozás során a végtörleszteni kívánó sorstársaimmal megosztottuk a végtörlesztéssel kapcsolatos információinkat, nézeteinket, sanyarú sorsunkat. Majd a kedves banki ügyintézőtől megtudtam, hogy e két ünnep közötti csendes napon csak egy papír aláírásáért kellett befáradnom a bankfiókba, amit korábban egy másik kedves ügyintéző egy másik bankfiókban már aláírathatott volna velem. Mérsékelten némileg háborogtam neki egy jóízűt, hiszen azt hittem, hogy most a pontot tehetjük az ügy végére, és érzékeny búcsút vehetünk egymástól: az adós és a hitelező. De a kedves ügyintéző tényleg ügyfélbarátságról tett tanúbizonyságot, nem éreztette, hogy a pokolba kívánja az ügyfeleket, amiért ő a két ünnep között is kénytelen velük foglalkozni, miközben a dolgozó (és nem dolgozó) nép nagy része a karácsonyi kollektív nagy zabálás után ejtőzik otthon, és készül a szilveszteri kollektív nagy ivászati bulira. Megnyugtatott, hogy valójában ezzel az utolsó papírral tényleg pontot teszünk a tartozásom végére.  Így aztán kellemes, sőt derűs lelkiállapotban szedelőzködve indultam kifelé. Mivel életemben először (és valószínűleg utoljára) jártam e bankfiókban, kicsit bizonytalankodtam, merre is van a kijárat.

Miközben a kijárat felé vezető utat próbáltam eltalálni, egyszer csak min akad meg a szemem? Rögtön eldobtam az agyamat, lehidaltam, meg ilyesmi. Képzeld, Kedves Olvasóm, kutató szemem rátéved egy olyan pultra, ami az ügyfelek számára van a várakozó térben, hogy kicsit rendezhessék a cuccaikat rajta, az irataikat szépen elővegyék, vagy visszategyék, esetleg még kitölthessenek valamit, vagy aláírjanak, meg ilyesmi. És ezen a pulton nincs más, csak egy tampon(3)! Egy bankfiókban, az ügyféltérben, egy nyilvános pult sarkán diszkréten, békésen, egy magára hagyott tampon. Nem orvosi. Női. Hát, Kedves Olvasóm, van még, amin meg tudok hökkenni. (Ezért is hanyagolom 2010 áprilisa óta a politika dagonyáit, az már hótt unalmas, abszolút kiszámítható minden – amúgy sajnálatos – történés.) Pillanatra megtorpanok. De hát egy bankban, biztonsági kamerák és őrök kereszttüzében nyilván nem lehet csak úgy ténferegni, se ácsorogni, ha már nincs semmi dolgom ott, mert az nyilván gyanúra adhat okot. Még esetleg bankrablónak nézhetnek. Ezért ravaszul úgy teszek, mint aki még mindig a kijáratot keresi, pedig már látom, hogy hol jöttem be egy fél órával ezelőtt. De a látvány annyira lenyűgöz, hogy még pár lépést visszafelé megyek mégis, hogy jól látom-e, amit. És bár nálam a fényképezőgép, de hát egy bankban nem lehet csak úgy fényképezni, le is csapnának rám ízibe. Még megfordul a fejemben, hogy engedélyt kérjek a fotózáshoz, de érzem, hogy ez nemigen fog menni úgyse, pláne egy mezei amatőr fotósnak. A fotó akkor érne valamit, ha az mutatja, hogy a tampon egy banki pulton van, tehát a banki környezetet is kellene láttatni. Ezt meg nyilván nem hagyják.

Tampon USBÍgy aztán, némi sasszézás után (előre-hátra-előre) mégis távozom. Némelyik banki ügyintéző, aki látja orcámat mosolyra (sőt mi több: vigyorra) gyűrődni, bizonyára az ünnepi időkörnyezetnek tudja ezt be, netán azt hiszi, hogy én olyannyira meg vagyok elégedve a bankkal, az ügyintézőkkel, hogy mint kielégült, boldog ügyfél távozom. (Megjegyzem, ebben is volt valami, hiszen a finisre halogatott végtörlesztésem ügyét szinte az utolsó percekben, lóhalálában mégis nagyon kedvezően sikerült célba juttatnom.)

Hogy mégse maradjon e post szemléltető kép nélkül, a Google-t hívtam segítségül, és nem hiába.(4) Nem, Kedves Olvasóm, nem egy, a kor legújabb követelményeinek eleget tevő  2in1 USB memóriként (magyarul pendrive) is használható tamponnal szemeztem, csak sima, hagyományossal. Használtnak se látszott, de mintha a burkát megbontották volna, mintha épp a használatba helyezés közben zavarták volna meg a gazdáját.

Távozásom után azonban, jártomban, keltemben forgott az agyam, hogy mégis hogyan is illik össze egy bank, és annak egyik pultján pihenő tampon. Ha mindezt egy toalettben látom, akkor ugye, nem lepődök meg ennyire. No de egy ügyféltérben, egy pulton…? Én a biztonságiak helyében azért gyanakodnék, hogy nem egy rendhagyó, női bankrabló mini robbanószerkezete-e. Vagy esetleg egy álcázott mikrokamera, megfigyelési célzattal. De végül is nem az én dolgom, pláne, hogy már ott se vagyok.

Aztán, egészen mostanáig dolgozott a tudatalattim a bank és tampon viszonyán. És nem hiába. Mert voltaképpen a végtörlesztési lehetőség (rögzített árfolyamon, munkahelyi adómentes támogatással-kölcsönnel kombinálva), a bankoknak nagy érvágást jelenthetett, a hírek szerint. (Bár nem szakad meg értük a szívem olyan nagyon). Nem csoda, ha véreznek. És vérzés ellen a tampont találták ki és használják széles körben, ugyebár.

És mint tudjuk, a karácsony előtti napokban a Bankszövetség megszorongatta Magyarország Szeretett Nagy Vezérének a tökeit, minek következtében a Vezér hirtelen úgy gondolta, hogy a bankvezérek is magyar emberek, sőt, még inkább, mint a csóró adósok. Ezért amit sebtiben felépített estig, még sebtibben visszabontotta reggelre: a munkáltatói támogatás / kölcsön hipp-hopp mégse adómentes, ha azt 2012 január 1-től kapnák a dolgozók. Az, hogy ezzel hogyan jön össze a bejelentéstől számítva a pénzügyi lebonyolításra korábban hagyott 60 napos határidő, ami végső esetben 2012 február végéig tart, az a Vezért miért is érdekelné. Ahogyan az se, hogy hogyan korrelál ez az improvizálás az államháztartási törvénnyel(1). Az a végtörlesztő dolgozó, ill. munkáltató, aki a karácsonyi és újévi ünnepre készülődés hajrájában nem figyelte, nem vette észre a Vezér e lastminute karácsonyi ajándékát, az – legyen akármennyire is magyar – megszívta. Oszt jó napot. Ki nem sz@rja le. Ezt is. A Vezér és udvartartása is csak a pénzből él, nem igaz? És nem kevésből. Sokból. A pénz meg ugye a bankvezéreknél van leginkább.

Hát, Kedves Olvasóm, így történhetett, hogy karácsonyi ajándékul Magyarország Szeretett Nagy Vezére, Orbán Viktor tamponnal látta el a bankokat.

_______________________________________________

Források:

(1) A végtörlesztés egyes releváns momentumai:

Igen, Kedves Olvasóm, már mentegetőztem korábban, amiért magyar weboldalakat adtam meg hivatkozásul. Ez esetben azonban nem érzek erre késztetést, mivel ez olyan speciális eset, amikor echte magyar vonatkozású törvényről van szó, ami – természetszerűleg – a nagyvilágot nem érdekelheti. Ez egy speciálisan magyar jogi vonatkozású téma, magyar jogszabályokkal szoros kapcsolatban. És: igen, amúgy miért ne nevezhetnék be én is a “ki legyen a legjobb kurva” c. össznépi versenybe, nem igaz? De nem is erről van itten szó (hiszen nem pénzért írok, csak úgy szerelemből), hanem csak arról, hogy Magyarország zajlásaiból már csak annyi érdekel, amennyi személyemben, közvetlenül, operatíve érint. Pontosabban: a saját zsebemet, a napi megélhetésemet. Igen, most már megengedem magamnak, hogy én is csak megélhetési állampolgár legyek. Végre nem lógok ki a sorból. Nem igaz, Kedves Olvasóm?

(2) Az egyetlen előnyük a nem hagyományos üzleteknek, azaz a pláza-szerű fogyasztói mekkáknak (melyeket én a legmélyebb szívemből utálok egyébként), hogy az azokban rendelő szolgáltatók / üzletek az általános munkaidőn kívül, késő este, ill. hétvégén is fogadják a hétköznapokon napközben a kapitalizmus építésén orrvérrzésig munkálkodó bérrabszolga ügyfeleket / vásárlókat.

(3) Wikipedia:

(4) Képek:

[2011.12.29]

3 responses to “Orbán tampon

  1. Visszajelzés:Hideget, meleget « eVitae

  2. Visszajelzés:Vérvonal « eVitae

  3. Visszajelzés:2012 « eVitae

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: