eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Napi archívum: december 23, 2011

Bomlás

Egy napihír margójára(1)

A magyar demokrácia lebontása zavartalanul folyikA tüntetések ideje alatt a magyar demokrácia lebontása zavartalanul folyik.

_______________________________________
(1) 2011.12.23. Tüntetgetünk, tüntetgetünk:
http://index.hu/belfold/2011/12/23/orban_diktaturajat_akarjak_megbuktatni/

Némi magyarázattal tartozom néked, Kedves Olvasóm, amiért magyarországi weboldalt adok meg hivatkozásul. Sőt, amiért én magam is beleolvastam. Mert hogy korábban már többször is mondtam néked, hogy 2010 áprilisa óta nem olvasok, nem hallgatok, nem nézek magyarországi médiát, se papírosat, se elektronikusat.

Az index.hu-val pedig már jóval régebben szakítottam, amikor megtudtam, hogy ő is a szélsőjobbosok (fidesz-jobbik) szócsöve (vagy médiakurvája? – mindegy is) lett. Különösen amikor ennek az új irányvonalnak egyik legkészségesebb kiszolgálója, valami Szily László nevű szóhányó suhanc kiokádta magából azt az undormányt ( Ágybavizelő Ferenc miniszterelnök lett a nemzet új színésze, index.hu > Vélemény > Jegyzet, 2008. október 7., kedd 00:31) Én sose voltam egy Gyurcsány-fan, (csak bíztam benne egy darabig, hogy ő más,  mint a többi) mostanra pedig bebizonyította számomra, hogy ő is csak  a látvány- és verbáldemokraták széles táborának egyik oszlopos tagja. De ilyen ocsmány, durva, útszéli, kirekesztő, másokat megalázó stílust – melyet a fidesz 2002-től, a vereségét úriemberhez méltóan nem tudván elviselni, a náci jobbikkal karöltve a szélsőjobbos közbeszédben meghonosított – nem hogy Gyurcsánnyal, de még akár orbánnal kapcsolatban is elítélek. (Igen, jól látod, Kedves Olvasóm: annyit mégis megengedek magamnak, hogy nem kezdem nagybetűvel annak a nevét, aki az értékrendem alsó határa alatt van.)

De hogy mégis, elveim ellenére miért alacsonyodtam le az index.hu-ra: magyarországi hírekről csak barátaimtól, esetleg külföldi médiából értesülök. De mert ez egy nagyon “forró” hír volt, hát ezt egy drága barátom jelezte nekem telefonon, aki teljesen be volt izgulva, hogy balhé van a Kossuth téren. Sokáig nem is értettem a szót, hogy “balhé”, szegény barátomnak többször el kellett ismételnie. Pedig úgy tudom, nincs baj amúgy a hallásommal, de háttérzajok is voltak, talán drága barátom felajzott hangja is rontotta a hallhatóságot,  de főleg olyannyira túl vagyok már az egész reménytelen magyar kuplerájon, olyannyira nem lep meg és nem hoz lázba már semmi, ami benne zajlik, olyannyira hidegen hagynak ezek a 2010 áprilisa(2) után trendivé vált, látványos, de ártalmatlan “egymillióan az akármi ellen/mellett” látvány-“balhék”, magyarul slacktivista performanszok, hogy már a fülem se áll rá. (Igen, Kedves Olvasóm, legalább nálam, belül összhang van: a test és lélek jól együttműködik egy olyan környezetben, ahol minden omlani-bomlani vágyik. Hát, legalább ennek örülhessek.) Bár mondogatom én ezt a belső emigrációmat a drága barátomnak is, de nemigen akarja elhinni, hogy aki 2010 áprilisa előtt  (amíg volt értelme: megakadályozni azt, ami végül bekövetkezett) ezerszázalékosan “mozgalmi” életet élt, az most a teljes érdektelenség státuszába lépett. Hát igen, Kedves Olvasóm, bár alapvetően vallom, hogy csak a lehetetlent érdemes megpróbálni, mert abban van az igazi kihívás – de úgy vélem, nyolc éven át tartó erőn felüli (hiábavaló) próbálkozással ennek az elvemnek is, és a lelkiismeretemnek is eleget tettem. 2010 áprilisában be kellett  látnom, hogy ha egy egész ország (jobbról, balról) szélsőjobbos diktatúrát akar, ezzel értelmetlen szembe mennie néhány porszemnek. Mindazonáltal barátaim információit mégis köszönettel veszem, hiszen pl. a végtörlesztés lehetőségéről is csak így szereztem tudomást.

Ha legalább 2010 után előkerültek volna hirtelen felnőtt, felébredt, cselekvő demokraták, akkor az Amerikai Népszava betölthetné a szabad magyar sajtó szerepét, és onnan meg lehetne tudni a magyarországi híreket. De hát nem kerültek elő, továbbra is kómában maradva  inkább olyanokba szórták a pénzeiket, amikről  biztosan lehetett tudni, hogy kár beléjük, hiszen a fidesz-jobbik akkor takarítja el őket, amikor akarja. Lám, a Klubrádió esete. Nem mintha bármiféle veszélyt jelentett volna a hatalomnak, de a fidesz-jobbik nem a józan ész szerint, hanem kéjvágyból tesz mindent (a bosszú édes ízével nem tud betelni).

De még annak is örülhetünk, hogy legalább utólag a szabad magyar sajtót is meg lehet adni forrásként:
Amerikai Népszava: New York Times: Hiába tiltakoznak a magyarok, 2011. december 25. vasárnap 11:36, http://nepszava.com/2011/12/magyarorszag/new-york-times-hiaba-tiltakoznak-a-magyarok.html

(2) Miután az ország önként és dalolva tálcán rakta a demokráciát a nyíltan szélsőjobbos, diktatórikus, erőszakpárti  politikai erő lábai elé. És azóta a látványcsodálkozók tágra zárt szemekkel verbálpettingelnek arról, hogy jaj, jaj, hát mi folyik itten. Én meg csak azon csodálkozom legfeljebb, hogy vajh, hol volt ez a most hirtelen feltámadt és most  ily buzgón performanszoló sok  “egymillió”  “demokrata” a 20 év alatt, de legalább is 2002-2010 között? Kómában aludtak csipkerózsika álmot? Vagy akkor még az volt az érdekük, hogy a fidesz-jobbik ilyen totális győzelmét segítsék? Hm. Csak két magyarázat logikus számomra: 1) a fidesz megbízásából performanszolnak, hiszen a fidesznek szüksége van a demokrácia látszatára, mint egy falat kenyérre, és alibi demokraták, és alibi tüntetők kellenek, hogy mondhassa: miféle diktatúráról beszéltek, hiszen lám, millióan tüntethetnek itten akár minden nap. 2) a háttérben a náci jobbik és csatolt szélei a titkos kovászai a tüntetéseknek, és csak várják szép csendben, hogy mikor hullik az ölükbe az ország, mint egy érett alma.

Természetesen a nagyszámú, csecsemőlelkű “ballibes”,  “demokrata” népet akár a fidesz, akár a jobbik úgy vezeti meg, ahogy csak akarja –  húsz év alatt gyakorolták ezt eleget, e  nép azalatt is nekik dolgozott, csak legfeljebb nem ébredt ennek tudatára. Akkor se.

%d blogger ezt kedveli: