eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Lenyomat

A tél életjelet adott magáról némi hódara hullatásával. A tél nem az én évszakom, amint azt már korábban tudtára adtam az e-világnak, ezért itt nem ismétlem meg. Ha a részletek érdekelnek, Kedves Olvasóm, akkor kattints át a korábbi kedvenc, ám politikai okokból elhagyott blogom releváns postjaira: Medvésedés(1) ill. Melegségre vágyom(2)

És mert ennek az első téli jelnek a percei, az aktuális napi időjárást tekintve, minden bizonnyal meg voltak számlálva, hát késztetést éreztem az azonnali megörökítésére. Nem lévén nálam a rendes fotómasinám, így csak a mobiltelefonom kamerájával örökítettem meg az Örökkévalóság számára. Nos, Kedves Olvasóm, mit tagadjuk, olyan is lett. Sose hittem, hogy a mobiltelefon fényképezésre (sőt mi több, videófelvétel készítésére) való, de a mondás is azt tartja: ha ló nincs, a szamár is jó. (Magunk között szólva, a hülye mobilgyártók minden olyasmit belegyömöszölnek a profitszerzés érdekében a mobiltelefonba, amire egy mobiltelefont használónak nem feltétlenül van szüksége, de hát ők diktálnak, mit tehetünk, nem igaz? És nem csak a mobiltelefont gyártókkal vagyunk így.)

Szóval, Kedves Olvasóm, jobb híján (ráadásul a rendes kamera plusz súlyt jelent a nesszeszer /egyes Google találatok és a helyesírás ellenőrző – magyarul: check spelling – szerint neszesszer, de Google szerint akár neszeszer/ naponta szükséges tartalmához képest, hogy a magamfajta bérrabszolga meggondolja, cipelje-e magával naponta, így hát) a mobiltelefonomat (magyarul: cell phone) kaptam elő. Ezért, Kedves Olvasóm, nem igazán tudlak részesíteni a hódara látványának élvezetében – a felbontás, a fókusz, meg ilyesmi, ki tudja, hogy egy mobiltelefon, ami (földhözragadott nézetem szerint elsősorban telefonálásra való) mennyire képes értelmezni. Mindazonáltal, úgy gondolom, a kép mégse élvezhetetlen. No meg egyébként is: ez van, ezt tudom nyújtani.

Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy egy szabadtéren hagyott asztalra hullott hódara-rétegbe ne tenyereljek bele, így próbálva érzékeltetni az épp beköszönő téli pillanat nagyszerűségét. Így aztán, ha a hódara szemcséi nem is érvényesülnek a képen, a tenyerem annál inkább. Igen, kedves Titkos (fidesz-jobbikos) Megfigyelő Elvtársak, megkönnyítem a dolgukat: ez az én tenyerem. Bár momentán nem tudok arról, hogy egy ilyen tenyérlenyomat készítése büntetendő cselekmény lenne, mint pl. a dohányzás úton-útfélen, de hát ki tudja, mikor tetszenek egy nap arra ébredni az Ország Házában, hogy bizony ezt is tiltani kellene. Különösen akkor, ha a tenyér tulajdonosa nem az önök feltétel nélküli híve, ugyebár. De én (még) őszinte ember vagyok (ordítok és toporzékolok), és vállalom a tenyeremet – engem vigyenek föl a padlásra! (Vagy ki tudja, hova… volt már ilyen a magyar történelemben párszor.  Fontos a hagyományőrzés, nem igaz, Kedves Olvasóm?) Annál is inkább, mert pl. József Attila (is – fujj, komcsi!) immár vörös posztó a fidesz-jobbik szemében (bár szerintem ez már legalább 8 éve szerepel a forgatókönyvükben – mégse egészen értem őket, hiszen a “ballibes komcsik” szintén segítségükre voltak e teljhatalom megszerzésében, és ezért talán megérdemelnének mégis némi nagyvonalúságot – igaz, nyilván a háttérben, a színfalak mögött  már rég megegyeztek velük is, a megélhetésért, a politikai karrierért cserébe – az országot, a magyar adófizető választópolgárt meg ki nem sz@rja le jobbról is, balról is, nem igaz, Kedves Olvasóm?), és egy nap talán arra ébrednek Magyarország fasiszta-náci urai, hogy büntetendő cselekmény még csak gondolni is rá. Igaz, Kedves Olvasóm?

Budapestre beszökött a tél2011 december: Budapestre beszökött a tél
[2011.12.02.]

Csak az vigasztal még, hogy a Természet – egyelőre még – magasról sz@rik egy ország politikai mocskára, és ha úgy tartja kedve, akár az egész országot ledarálhatja e sárgolyó felszínéről. Kívánom, hogy legalább a Természet e demokratikus beállítottságát őrizze meg legalább addig, amíg még élek. Ez nem oly sok idő. Talán még remélhetem e kívánságom teljesülését.
_______________________________________________
Az a kivételes eset fordul elő, Kedves Olvasóm, hogy saját magamat adhatom meg forrásként🙂 Korábbi, magyar szolgáltatóknál vezetett blogjaimat politikai megfontolásokból kényszerültem otthagyni egyiket a másik után (blog.hu, kapcsolat.hu, nolblog.hu). Persze azt nem tudhatjuk, hogy meddig lesznek e blogok ott még elérhetők. Magyarország tökéletesen kiszámíthatatlan ország lett.
(1) http://e-vita.blog.hu/2007/12/21/medvesedes
(2) http://e-vita.blog.hu/2007/12/22/melegsegre_vagyom

(Megjegyzés: a WP-vel a bozótharcom természetesen folyamatos, e post szerkesztése közben vettem észre, hogy amit gondtalanul vázlatként szerkesztgettem, az “kiment” publikusba, gőzöm sincs, hogyan. Ezért visszavettem vázlatba, ezáltal lehetséges, hogy épp valami félkész postot szemlélsz, vagy valami hibaüzenetet kapsz Kedves Olvasóm.  De ez csak pillanatnyi helyzet, amit nyilván hosszútávon el lehet felejteni. Nem csak a WP-nél tapasztalom, hogy az egy böngésző ablak ~ több fül esetét képtelenek lekezelni. Úgy látom, most is ez történt. Pancserek. Ha – nagyon – gazdag lennék, úgy helyretenném ezt az e-világot, hogy csak úgy nyekkenne!)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: