eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Mocsok

————————- FOOT ———————

Fiatalságom magánéleti viharai idején ismertem a saját gondolataimra ebben a versben:(a)

Ha tudtam volna régen, amit
ma már tudok,
ha tudtam volna, hogy az élet
milyen mocsok,

nem fütyörésznék most az uccán
ilyen vigan:
valószínűleg felkötöttem
volna magam.

Régen, mint az álmok tékozló
más fiai,
azt hittem, lehet a világon
segíteni,

azt hittem, szép szó vagy erőszak
ér valamit
s az élet, ha sokan akarjuk,
megváltozik.

Minden szörnyűbb, mint hittem akkor,
fiatalon,
de, hálistennek, egyre csökken
az undorom,

egyre jobban bírom az évek
förtelmeit,
és az idő és a közöny már
fertőtlenít.

Mert fátylát sorra dobta minden,
egymásután,
s harminchárom évem ma átlát
minden szitán:

látom, sokkal több a mocsok, mint
az ifjukor
sejteni bírta volna bennem
valamikor,

látom, milyen rútúl becsapják
a baleket,
s hogy a balek azért balek, mert
mást nem tehet,

s hogy az ész az érdek rimája,
és hogy magát
sugaras hőssé a bitang is
hogy költi át,

s ha van is, kézen-közön elvész
az ideál,
és hogy nem hozhat egyetértést,
csak a halál, –

s mert mindez mégcsak nem is aljas,
nem szomorú,
s minden dolgok apja valóban
a háború:

úgy nézem, elszánt nyugalommal,
az életet,
mint reménytelen lepratábort
vagy harcteret.

Ha egyszerre tudok meg mindent,
hogy itt mi van,
egész biztosan felkötöttem
volna magam.

De valamit a sors, úgy látszik,
akart velem:
megmutatott mindent, de lassan,
türelmesen:

különbékét ezért kötöttem
a semmivel,
ezért van, hogy csinálom, amit
csinálni kell,

ezért becsülök úgy egy-egy jó
pillanatot,
ezért van, hogy a háborúban
verset irok

s a leprások közt fütyörészek
és nevetek
s egyre jobban kezdem szeretni
a gyerekeket.

.

Szabó Lőrinc: Különbéke
http://dia.jadox.pim.hu

Edvard Munch: The ScreamEdvard Munch: Sikoly / The Scream

Nem hittem, hogy az öregkor vágyott nyugalma helyett ismét ez a vers lesz az életérzésem leghűbb kifejezője, immár nem magánéleti, hanem a társadalmi viszonylatokból eredően. És ez azért is rosszabb, mert az előbbi esetre az 1-1 típusú relációk a jellemzők, és arra mégis csak könnyebb megtalálni és alkalmazni az elkerülő, túllépő technikákat. De mikor egy egész rendszer tetőtől talpig, balról jobbra, jobbról balra ontja rád a mocskát szüntelen, és elmenekülni tőle a világ másik felére nem látsz esélyt – hát akkor ez minden alapot és okot megad a kilátástalanságra. Nem gondolod, Kedves Olvasóm? Még szerencse, hogy az interneten ma már fellelhetők mindenféle segédeszközök ill. -technikák:

USB bomb USB bomb Middle finger

————————- FOOT ———————

Megjegyzések:
(a) a vers utolsó “s egyre jobban kezdem szeretni / a gyerekeket.” soraival nem tudok maradéktalanul azonosulni, számomra helyesen így hangzana: “s egyre jobban kezdem sajnálni / a gyerekeket.”

————–

Kapcsolódó postok:

4 responses to “Mocsok

  1. Visszajelzés:Esernyő | eVitae

  2. Visszajelzés:Dirty game « eVitae

  3. evitae december 24, 2011 20:30

    Kedves Saca, köszönöm a véleményedet. Mindazonáltal a véleményemet továbbra is fenntartom. Az őszinteségről a kedves szülők – különösen manapság – nagyon gyorsan leszoktatják a gyerekeket. Bár lehetséges, hogy ez mindig és mindenhol is így volt, és örökké így lesz. Az emberi – különösen a magyar – társadalom, és az emberi kapcsolatok teljes rendszere hazugságokra épül. Ennek a kijelentésnek ugyan nem szép az akusztikája, de az igazságnak sose az. A finomlelkek ezzel a rögvalós ténnyel nem mernek szembenézni, így tovább építik a hazugságok birodalmát.
    Milyen parlamentről tetszel beszélni? Ha a jelenlegire gondolsz: nem, nem gondolok bele. Számomra 2010 áprilisa óta magyar parlament nem létezik. Nem érdekel egy törvénysértő, fasiszta-náci parlament létezése. Egy hazug, törvénysértő országban, ugyan, milyenek lehetnek a gyerekek? Igen, kedves Saca, továbbra is tartom: sajnálom azokat a gyerekeket, akik egy ilyen országban kénytelenek megszületni, felnőni. A szülők, ha felelősség van bennük, két dolgot tehetnek: nem teremtenek új életet egy ilyen helyen, vagy ha mégis, akkor mielőbb “kitántorognak” a világ egy fejlettebb szegletébe.

  4. Berkes Sarolta december 16, 2011 18:02

    Kiemelem TŐLED!:

    Megjegyzés: a vers utolsó “s egyre jobban kezdem szeretni / a gyerekeket.” soraival nem tudok maradéktalanul azonosulni, számomra helyesen így hangzana: “s egyre jobban kezdem sajnálni / a gyerekeket.”

    Evitae! Több évtizedes versértelmezéseimet segítségül hívom : Szerintem az “egyre jobban kezdem szeretni a gyerekeket” érzés a gyermeki ŐSZINTESÉGRE utalás!

    Gondolj bele egy-egy szörnyűséges parlamenti felszólalásba, s elemezzed, értelmezzed, EMELD KI ezek ELLENTMONDÁSAIT , HAZUGSÁGAIT !!

    EZZEL ÁLLÍTSAD SZEMBE AZ ŐSZINTE GYERMEKI KÉRDÉST, VAGY VÁLASZT!

    Én így látom, és így szerves része is a versnek ez a rész is!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: