eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Egymillió vs százötven

Budapest,Városligeti Sörsátor, 2011.09.17. szombat 13:00-18:00
Párbeszéd a demokráciáért – egy pohár sör mellett” rendezvény
Kezdeményező-szervező: “Egymillióan a demokráciáért” FB társaság
_________________________________________________________
Egymillió helyett volt kb. 150 érdeklődő. Hát ez is valami.Egymillióan a Városligeti Sörsátorban

Ha kb 150 ember egyáltalán érdeklődik a magyar demokrácia problémaköre iránt, Magyarországon ma már ez is nagy szó, lássuk csak be. Persze le lehet számítani azt a néhány, vélhetően hivatásos sajtómunkást, aki rangrejtve fotózgatott, jegyzetelgetett, nézgelődött. Hivatásos, igazi tudósítókat, melyeknek fő ismérvük a súlyos-nagy profi videókamera, nem véltem felfedezni. És azt a néhány szélsőjobbos (fideszes, jobbikos) megfigyelőt se számítsuk, akik minden bizonnyal magukat jól fedve ott kukkoltak. Nem mintha bármi aggódásra való okuk lenne. Orbán és Vona is nyugodtan alhat. A magyar demokrácia sorsa megpecsételődött hosszú évtizedekre. Orbáné immár a jelen, Vonáé a jövő.

A jobbiknak pláne nem is nagyon kellett külön megfigyelőt küldenie, hiszen Tétényi Éva és a Bohóc Forradalmárok révén nyilván biztosítva van a mindenkori megfelelő információs csatorna.

Orbán pedig maximum a nácik (jobbik és csatolt szélei) miatt aggódhat esetleg, akik 2002-2010  között oly óriási segítséget nyújtottak a diadalmenetéhez. Kérdés, hogy meddig tudják egymást sakkban tartani. Nagyobb kérdés, hogy a náciknak meddig lesz elég az a fizetség, amit szolgálataikért Orbán adni tud / akar.

Igaz, a rendezvénynek erős konkurenciája volt, ugyanebben az időben.

Egyik a nácik szokásos őszi nyitóbalhéja a Kossuth téren: emlékezés az Őszödi Beszédre. Nevezetes évforduló: Magyarországon öt éve indult be igazán az újnyilasok-neonácik korlátlan, leplezetlen inváziója. A Fidesz mint felbujtó, bátorító, a ballibes kormány (mszp-szdsz) mint tenni nem tudó, nem akaró, gyáva, megalkuvó cinkos. Közös felelősség, közös bűn. Hogy melyiké nagyobb? Lehet ezt dekázni?

A másik a Nemzeti Vágta a Hősök terén, ahol sok ember sok pénzért élvezi, ahogy szegény magyar lovakat kínozzák. Hogy az állatvédők a lóversenyekről miért nem beszélnek? Nagy üzlet – szelektív állatvédelem. És íme, tartalomhoz a forma: a Nemzeti Vágta immár igazi nemzeti tulajdonban van: szélsőjobbos kezekben. De főleg: szélsőjobbos zsebekben. Lesz miből még jobban felvirágoztatni, győzelemre vinni  mindenféle újnáci mozgalmakat, kiképezni gárdákat, alakulatokat, ihaj-csuhaj, dínom-dánom!

Így aztán a nácik magas ívben tojtak arra a kb 150 fő ártalmatlan verbálpettingelőre, akik úgy tettek, mintha tenni akarnának valamit a demokráciáért.

Ezért hát nem is volt semmiféle szélsőjobbos provokáció. A fidesznek ártalmatlan csecsemőlelkű demokrata slacktivisták úgy kellenek, mint egy falat kenyér: ők a fidesz alibi-demokratái, biztosítják a diktatúra számára a demokrácia látszatát. A nácik pedig akkor döngölik őket a földbe, amikor akarják. Bár lehet, hogy jövendő hatalmukhoz nekik is szükségük lesz rájuk ugyanúgy és ugyanannyira, mint most a fidesznek. Hogy a világ hadd higgye el, ami neki is kényelmesebb: Magyarországon nincs semmi baj a demokráciával, hiszen lám, demokraták szépen összeülhetnek cseverészni egy sörsátorban, még százötvenen is, biza’!

A megélhetési média számára pedig 2002 óta egyfolytában a szélsőjobb az igazi hírforrás: a fidesszel és jobbikkal már kilencedik éve többet foglalkozik, mint bármilyen más jellegű politikai-társadalmi szervezettel, eseménnyel. Hiába no, a pénznek van szava. Nem kicsit. Nagyon. Így aztán nyilván a megélhetési média teljes díszben ott pompázott a Kossuth téri náci  illetve a Hősök téri happeningen. És a “semleges” istenadta számára is nyilván nagyobb élményt jelentenek a szélsőjobbos rendezvények. A gyűlölet szaga mindig izgalmasabb, mint unalmas beszélgetések olyan unalmas témákról, mint demokrácia, tolerancia. Még a lovak hajszolása is több adrenalint termel a nézőben – hátha kitöri a nyakát egy szegény ló! Netán egy lovas! (Bár a lovas önként vállalja a kockázatot. Ellentétben a lóval.)

Hát most mondd meg, Kedves Olvasóm, ugyan miért is lettek volna többen a sörsátorban? Lám, a demokrácia már kísérőitallal se vonzza az embereket. Igaz, (most) nem ingyen osztogatták. Egyiket se. És hát, amint azt láthattuk a húsz év alatt: ha a demokráciáért fizetni, áldozatot hozni kellene, akkor az már tutira nem olyan jó buli, mintha sültgalambként repül a szájba csak úgy magától.

Egy órakor még alig lézengtek, már azt lehetett hinni, hogy a demokrácia érdeklődés hiányában elmarad. Ahogy az országos szinten már megtörtént. Mindegy, ha már elbumliztunk ide páran hősiesen, dacolva a fél város lezárt útvonalaival, akkor elleszünk itt egy kicsikét. Kellemes zöldövezet (még), kellemes idő, víz, fák, napfény – hát kinek hiányzik a demokrácia, nem igaz?

Egymillióan a Városligeti SörsátorbanAztán egy óra múlva mégis csak összegyűlt az a 100-150 ember lassacskán. A rendezvény első részében szervezetek, csoportok bemutathatták magukat. Volt rendes színpad, mikrofon, hangosítás – gondolom, azt a helyszín eleve adta, inkluzíve.

No, ez tényleg egy jó kis öntevékenységi gyakorlat volt. A szervezők abszolút ráhagyták a főleg kezdő, kisebb részben gyakorlottabb társaságok főleg kezdő, kisebb részben gyakorlottabb képviselőire az egészet. “Aki akar, menjen és beszéljen” “felkonferálással”. Végülis igazuk van, nem rossz módszer bedobni a kezdőket azonnal a mély vízbe. Valahol el kell kezdeniük. Oldják meg maguk, hogy ki akar első lenni, aztán ki mikor akar bemutatkozni. És lám: hamarosan ki is alakult egy kis várakozási sor, szépen, önkéntes-megegyezéses alapon csak úgy spontán. Jó ez így. Szépen le is zajlott. Hát bizony, van mit gyakorolniuk a bébidemokratáknak. Ha húsz éve fogtunk volna bele a gyakorlásba, akkor már lehetnénk nagykorúak. De tanulni sohase késő.

Ezután három részletben három színpadi beszélgetés zajlott. Ezt a szervezők panelbeszélgetésnek mondták, ez biztosan valami szakkifejezés. Mindenesetre azon kevesekben, akiknek a hosszabb távú memóriája is jól működik, ez a szó felidézheti azt a kanyart, mikor a magyar társadalom és demokrácia 180 fokos fordulatot téve rohamtempóban indult el visszafelé a múltba, az 1930-as évek világába. Amikor 2002-ben a fidesz nyíltan, félreérthetetlenül meghirdette a kirekesztés és gyűlölet politikáját(1), hadrendbe bátorítva ezzel az újnáci szerveződéseket, melyek  ugrásra készen álltak már a rendszerváltás pillanatában, és azóta is várták, hogy eljöjjön az ő idejük. Orbán Viktor elhozta ezt az időt, a fidesz 8 éven át volt “erkölcsi”, politikai támaszuk, biztatójuk, ő maga is szélsőjobbos pozícióba kerülve. A “ballibes” kormányzás pedig 8 év alatt semmit se tett, hogy ennek a náci-nyilas újjászületésnek gátat szabjon, holott hatályos magyar törvény (az 1947-es párizsi békeszerződés) kötelezi Magyarországot erre. A szélsőjobbos fidesz kormány pedig természetes, hogy e törvénysértésről nem vesz tudomást, hiszen ennek köszönheti bekövetkezett teljhatalmát.

A három panelbeszélgetést már érezhetően előre leszervezték. Fix témakörök: demokráciadeficit, párbeszéd-összefogás és valami D-day, fix résztvevőkkel. Sőt, különösen az utolsó: sztárokkal, akikre mostanában cuppan a megvezetett magyarországi istenadta nép. Sőt a média is.

Cirkuszt és kenyeret!(2) Magyarországon mára már úgy tűnik, hogy csak az előbbi a fontos.

________________________________________
(1) “Panelproli”, “a haza nem lehet ellenzékben”, “Kövér László köteles beszéde”
(2) Cirkuszt és kenyeret! Latinul: panem et circenses; angol nyelvű forrás: “Bread and Circuses”, http://en.wikipedia.org/wiki/Bread_and_circuses

2 responses to “Egymillió vs százötven

  1. kekec szeptember 20, 2011 18:14

    eVitae lesz folytatás? Én ugyan igyekeztem beszámolni a történtekről és simplemind is jól kiegészített – de mivel én éppen jegyzeteltem, amikor kitört a cirkusz a “Joggal a Jobbik ellen” képviselőivel – bevallom úgy elvesztettem a fonalat, mint a matekban a deriváltaknál. Az artikulálatlan üvöltözés mellett nem is értettem, miről van szó, de abból, hogy te idegesen kivonultál – gyanús volt, hogy valami nagyon nem kóser dolog. Abban reménykedtem, hogy az AN-en a Tétényi cikknél majd te megmondod a frankót. Ugyan ott maradtam, és a magam részére is igyekeztem tisztázni a dolgokat – de azért szerettem volna olvasni a te verziódat is! üdvözlettel kekec

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: